Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Behár
VERSEI

Képes Géza fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

MALEKO'S-SO'RÁ'BEHÁR - (született Meshedben 1880-ban, meghalt 1951-ben). Verseivel aktív szerepet játszott az 1905-ben meginduló forradalmi eseményekben, s több haladó lapot adott ki, illetve szerkesztett. Rezá sáh uralomra jutása után politikai tevékenységét abbahagyta. Behár a klasszikus hagyományokat követi, s mesterien kezeli a qaszídát és a ghazalt.

 

SZABADSÁG

Ha arccal vad kigyófészekbe buknám
Ha mérges hangyaboly nyüzsögve fut rám
Ha sebzett elgyötört testem ruhátlan
Dühöngő dúlt darázsfészekbe dugnám
Ha télen lázasan tengerbe vetném
Magam, hol rámzuhog sósvízü hullám
Ha éjjel Bíszutún hegységbe mennék
Vakon - ösvény hová visz, azt se tudnám
Ha étlen szomjan rongyosan mezítláb
Botorkálnék az élet gyilkos utján:
Jobb lenne százszor mint ha szolga sorban
A rabságot szabadságnak hazudnám!

 

BETEGEN

Behár lelkére árassz fényt, te gyémántkő, e zordestén,
Feléd fordul fejem, mert itt az árnyék nő e zord estén!
Barátok rémlenek fel, kik becsaptak, ó, keserves sors -
Nevess rám édesen, mint rég - e csüggesztő, e zord estén!
A láz perzsel, de aggódásra nincs ok, doktorom, hagyj most,
A társak majd ügyelnek rám ez észvesztő, e zord estén.
Ezer gyilkos seb ég szívemben és - gyomrom sebétől fél
A főorvos, dehát: hogy mondaná ezt ő, e zord estén?
Csodálnád-é, ha vérömlés szakítná szét e szív burkát?
Szivem kín tölti el s jaj, erre nincs mentő e zord estén!
A bor megnyugtat, azt mondják, hugom, hozd hát a telt kancsót!
Iszom: kedvem legyen már végre víg, pezsgő e zord estén.
A gyűrűkkel tömött hajfürt elönt, érzem, ruhád libben,
Te ments meg: a halál hív s arca rettentő e zord estén!
Ne álomport, ne! Mit sejted te: míly áldás a virrasztás:
Tüzes sóhaj s a könny, mely oly vadul ömlő e zord estén.
Ha sír, jajgat Behár, nem láz - a szív fájdalma, az gyötri -
Ne bántsátok szegényt - szívére béke jő e zord estén.