« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Somogyvári Zsolt (1967-) japán haiku fordításai
JISEI*
Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről
Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994
A műfordítások hitelességét ellenőrizte: Dr Janó István

*jisei [dzsiszei] = búcsúvers, halál vers

Baiko
Meghalt 1903 februárjában, 60 évesen.

Szilvavirágok
hullanak, felnéznek – az ég,
tiszta, csípős hold.

Bairyu
Meghalt 1863-ban, a hatodik hónap tizenegyedik napján, 59 évesen.

Óh, hortenzia,
folyton változol, vissza
első színedhez.

Banzan
Meghalt 1730-ban, a nyolcadik hónap tizentötödik napján, 69 évesen.

Búcsúzás – megyek
én is, mint minden dolog.
Harmat a füvön.

Basho
Meghalt 1694-ben, tizedik hónap tizenkettedik napján, 51 évesen.

Úton, betegen:
álmom kóborolni kezd
tűnt mezők felett.

Benseki
Meghalt 1728-ban, a második hónap tizenötödik napján, 80 évesen.

Az út gyermeke,
végül elmegyek. Egy fűz
a túlsó parton.

Chori
Meghalt 1778-ban, a tizedik hónap tizenkilencedik napján, 39 évesen.

Levelek sosem
hullnak hiába – minden
csupa harangszó.

Chosui
Meghalt 1769-ben, a negyedik hónap negyedik napján, 69 évesen.

Várok, fehér és
sötét felhővonulás –
egy kakukk kiált.

Dohaku
Meghalt 1675-ben.

Terhétől szabad,
a menny felé tartó a
holdnak hajója.

Enryo
Meghalt 1855-ben, a hetedik hónap tizenötödik napján, 55 évesen.

A világ őszi
vizei ébresztenek
kábultságomból.

Ensei
Meghalt 1725-ben, az ötödik hónap tizenhatodik napján, 69 évesen.

Búcsúajándék
testemnek: ha akarja,
végsőt lélegzem.

Ensetsu
Meghalt 1743-ban, a kilencedik hónap tizenkilencedik napján, 73 évesen.

Őszi szélroham.
Nincsen további dolgom
ezen a földön.

Fukaku
Meghalt 1753-ban, a hatodik hónap huszonegyedik napján, 92 évesen.

Kabócapáncél
üresen: megyünk, ahogy
jöttünk, csupaszon.

Fuwa
Meghalt 1712 második havában.

Úton házamhoz
hulló szilvaszirmokkal
illatos a föld.

Ginko
Meghalt 1790-ben, az első hónap tizenkilencedik napján, 73 évesen.

Nézd, nézd, hogy olvad
a tavaszi hólé. És
én még itt vagyok.

Gitoku
Meghalt 1754-ben, a tizenegyedik hónap huszonnegyedik napján, 53 évesen.

Tiszta ég – az út,
melyen jöttem, és amin
most visszatérek.

Godo
Meghalt 1801-ben.

Sárga krizantém,
fehér krizantém, amíg
el nem jő a fagy.

A krizantém (kiku; shiragiku – fehér krizantém; kigiku – sárga krizantém) egész Japánban általános, a japánok kultúrájuk szimbólumának tekintik. Régi keleti tradíció szerint a szirmából készült por orvosság és a hosszú élet talizmánja. Sokfajta krizantém van Japánban, kicsik és nagyok, háziasítottak és vadak, különböző színű virágokkal. Az emberek gyakran járnak a kertekbe gyönyörködni virágzásukban. A haikuban általában mint az ősz szimbóluma szerepel.

Gofu
Meghalt 1771-ben, a nyolcadik hónap tizennyolcadik napján, 38 évesen.

Még nem fáradtam
el a világban – hová
fúj az őszi szél?

Gohei
Meghalt 1819-ben, a hetedik hónap hetedik napján.

Kirilevél hull
magányosan a tiszta
őszi légen át.

A kiri egy fafajta, nagy bíbor virágokkal. A „magányos kirilevél” az ősi kínai költészetben a koraőszt idézi.

Goshuku
Meghalt 1888-ban (?)

Egy kakukk kiált,
a befejezés – felhők
egy nyári reggel.

Ez a vers Goshuku sírkövén, egy kotói templomban található.

Gozan
Meghalt 1733-ban, a harmadik hónap második napján, 38 évesen.

Virágillat száll.
Egy gondtalan madárdal
a Törvény maga.

Ez a haiku az eredetiben kaibun költemény, egy palindróma, amiben a szótagsorrend ugyanaz akár elölről, akár hátulról olvassuk. Ez a forma népszerű volt a 18. és 19. század japán költészetében.

Egy forrás így szól Gozan haláláról: „Aznap este, mikor Gozan meghalt, még volt néhány virág a szilvafán az ablaka előtt. Időről időre egy bagoly szállt pihenni a fára és kiáltozott: „ho, ho”. Vége az életemnek ... – szólt Gozan. Felvette az ecsetet, és megírta búcsúversét. (A „törvény” vagy „Buddha tana” írásjelének kétféle kiejtése van: ho és nori.)

Hakuen
Meghalt 1806-ban, a tizedik hónap huszonkilencedik napján, 66 évesen.

Tűnődöm, merre
hajtják téli szelek az
esőfelhőket.

Hokusai
Meghalt 1849-ben, negyedik hónap tizenkettedik napján, 90 évesen.

Akár egy szellem,
bebarangolom most a
nyári mezőket.

Hokusai az egyik legnagyobb japán művész volt. Színes képei Edo utcai életéről az ukiyoe stílus legjobban kivitelezett munkái, és a „Fuji harminchét látképe” c. sorozata majdnem olyan híressé tette őt, mint amilyen a hegy maga. Hitodama (ember-gömb) a halottak lelkére vagy szellemére utal.

Ichimu
Meghalt 1854-ben, a kilencedik hónap huszonegyedik napján, 51 évesen.

Összetört álom –
hát a pillangók vajon
merre indulnak?

A költő neve ichi (egy) mu (álom), a karakterek kínaiból származó kiejtésével. Ugyanez japánul hitotsu yume. Az „összetört álom” az az illúzió, amivel valóságot tulajdonítunk a múló világnak. Mikor az élet véget ér, az egyéni létezés illúziója szétpukkad, és ezzel eltűnik a személy individuális létének szimbóluma: saját neve is.

A cho (pillangó) megjelenik a tavaszi, nyári, őszi haikukban, de valójában a tavaszi és kora nyári virágzás a pillangók ideje. Az ősz folyamán tovább fejlődnek, színük megsápad. Ebben a késő őszben halt meg Ichimu.

Jikko
Meghalt 1791-ben, a hetedik hónap huszonegyedik napján 69 évesen.

Család és doktor
suttog – téli zápor a
köntösujjon át.

Ha a japánok titkot mondtak egymásnak, felemelték köntösük ujját arcukat eltakarandó. A suttogó hang a köntösujjon (sode) át a viharos téli zápororra (shigure) hasonlít.

Jomei
Meghalt 1766-ban, a kilencedik hónap hetedik napján, 61 évesen.

Szavak levele:
a mozdulatlan hegyet
ősz színezi be.

Az eredetiben szójáték. A kotoba (nyelv) a koto (szó) és ha (levelek) szavakból tevődik össze. A költő e két szót a koto no ha kifejezésben elkülönítette, így kapta a „szavak levele” költői képet.

Kaen
Meghalt 1772-ben, a kilencedik hónap tizenharmadik napján, 75 évesen.

Krizantém nézte
ott a lenyugvó napot,
aztán lehullott.

Kasei
Meghalt 1859-ben, a második hónap második napján, 62 évesen.

A por, mi marad
utánam, mint moxáé
a második nap.

Kasei ezt a verset a halála napján írta.

Kasenjo
Meghalt 1776-ban, a hetedik hónap huszonhatodik napján, 62 évesen.

A hideg mélye
mint kifürkészhetetlen
tengerdübörgés.

Kasenjo gésa volt egy sűrűn látogatott helyen, ahol ásványokban dús források fakadtak. Idős korában leborotváltatta a fejét, és buddhista apáca lett.

Kigen
Meghalt 1736-ban, a nyolcadik hónap huszonharmadik napján, 71 évesen.

Hetven és egy év!
Vajon hogyan maradt meg
a harmat cseppje?

Kimpo
Meghalt 1894-ben, szeptember havának harmadik napján.

Ez a mai nap
az utolsó nap látni
a Fuji hegyét.

Kizan
Meghalt 1851-ben, a tizenkettedik hónap negyedik napján, 64 évesen.

Ha már elmentem,
óvja valaki árva
krizantémomat?

Koyo
Meghalt 1903 októberének harmincadik napján, 37 évesen.

Ha meg kell halnom,
legyen ősszel, mielőtt
a harmat felszáll.

Kyohaku
Meghalt 1847-ben, a tizedik hónap utolsó napján, 75 évesen.

Nem vagyok méltó
e rőt szőnyegre, őszi
juharlevelek.

Momiji általános kifejezés az őszi levelek látványára, de inkább a juharlevelek színére vonatkozik. E fának levelei ősz végén mélyvörösbe fordulnak, és ekkor a hegyek oldalát borító erdők mintha lángba borulnának. A juharlevelek látványát a selyemszőnyeghez (toko no nishiki) hasonították már az ősi japán költészetben is.

Kyo’on
Meghalt 1749-ben, a tizenegyedik hónap tizedik napján, 63 évesen.

Utolsó fingás:
álmom levelei, mik
hiún hullnak ott?

Az eredetiben az álom képe az eltűnő szél képével kombinálódik. Az átmenet egyikből a másikba szójáték: sharakusashi azt jeenti „hiúság” vagy „hencegés”; a kusashi annyit jelent „bűz, rossz szag”.

Kyoshu
Meghalt 1769-ben, a hatodik hónap tizenhatodik napján, 80 évesen.

Vissza-nem-térő
út: a vándorló zsákja
feneketlen zsák.

Kyoshu búcsúverse elé olyan mondatot írt, mely zen buddhista írásokban található: „Sehonnan jöttem és sehová megyek.”
A feneketlen zsák, a zen szellemével összhangban, a vándor tudatának előfeltevésektől való mentességét jelképezi.

Minteisengan
Meghalt 1844-ben, a negyedik hónap ötödik napján, 67 évesen.

Hullj, szilvaszirom,
hullj – hagyd magad mögött az
illat emlékét.

Mitoku
Meghalt 1669-ben, a hetedik hónap tizennyolcadik napján, 82 évesen.

Az utolsó víz
habja szétoszolt, és a
tudatom tiszta.

Mitoku halálát fia beszéli el:
Mitoku az ötödik hónap elején megbetegedett. A következő hó huszonkilencedik napján lélegzete megszűnt, de újra visszatért, miután egy kis vizet loccsantottak arcára. Mikor azt mondtam neki „Szörnyen szenvedhetsz”, nem felelt egyenesen, csak azt mondta „Hozd ide a tuskövem”. Miután belemártotta ecsetét a tusba, megírta búcsúversét és ideadta nekem. Ezután mintha elvesztette volna eszméletét. A hetedik hó tizennyolcadik napján halt meg Buddha nevét mormolva.

Momen
Meghalt 1788-ban, az ötödik hónap huszonkilencedik napján.

Széttörő felhők,
és ím – igazi egek:
a kabócahang.

Nakamichi
Meghalt 1893 januárjának második napján.

Életem és a
halálom keresztútján
egy kakukk kiált.

Namagusai Tazukuri
Meghalt 1858-ban, a nyolcadik hónap tizenhatodik napján, 72 évesen.

Hullásban a fűz
visszaemlékezik a
tűnt ragyogásra.

Namagusai Tazukuri, akinek neve annyit jelent „halbűzös paraszt”, egy szegény halárus fia volt. Szülei meghaltak, és egy halász vette magához. Namagusai volt az ötödik feje a senryu iskolának.

Okano Kin’emon Kanehide
Meghalt 1703-ban, a második hónap negyedik napján, 24 évesen.

Az utolsó éj
havas mezői felett –
szilva illata.

Okano Kin’emon Kanehide egy volt abból a negyvenhét szamurájból, akik a japán történelem egyik legizgalmasabb eseményében vettek részt. 1701-ben Asano Nagamorit, egy feudális urat, arra utasították, adjon fogadást a császári hírnök tiszteletére. Egy magasrangú tisztviselő, Kira Yoshinaka, akinek a császár gondjaira bízta a ceremóniát, megsértette Asanot a hivatalos etikettben, megvetően bánt vele. Asano büszkeségében megsértve, előrántotta kardját és Kirára sújtott. Mivel ez az esemény az edoi kastélyban történt, ahol a fegyverhasználat szigorúan tiltott volt, Asanot utasították, még aznap kövessen el szeppukut. Asano így is tett. Földbirtokait a kormányzat lefoglalta, a shogun pedig visszautasította Asano híveinek petícióját, hogy a birtokokat a halott fiatalabb fivére megtarthassa.

Így Asano harcosai roninná, gazdátlan szamurájjá váltak. Közülük negyvenheten megesküdtek, megbosszulják urukat Kira megölésével. Minden feltűnést kerülve szétszóródtak az ország különböző területein és a megfelelő pillanatra vártak. Ez két évvel később el is érkezett, mikor Kira enyhítette az őt oltalmazó biztonsági rendszabályokat. A második hónap egy havas reggelén 1702-ben a szamurájok betörtek Kira kastélyába és megölték őt. Ezután a kormány szolgálatába álltak.

Ahogy a bosszút végrehajtották, a szamurájok erkölcsi kódexével összhangban cselekedtek, ami megtiltja, hogy „ugyanazon ég alatt élj, mint urad ellensége”. Elnyerték a társadalom számos körének szimpátiáját, és a shogun maga is hajlott a bocsánatra. Végül azonban azok, akik a törvény betartását akarták, győzedelmeskedtek, és egy évvel Kira megölése után mind a negyvenhét szamurájt utasították, kövessen el szeppukut.

Ez az eset felzaklatta a japánokat, és a negyvenhét szamuráj halhatatlan hírnevet szerzett magának a történelemben és országuk irodalmában.

Otsuin
Meghalt 1807-ben, a negyedik hónap huszonötödik napján.

Füvek gyökere
között elrejtőzve egy
kakukkot hallok.

Raizan
Meghalt 1716-ban, a tizedik hónap harmadik napján, 63 évesen.

Búcsúzás, uram –
akár a hó: a vízből
jött, a vízbe ment.

Raizan, Basho kortársa, nyolc éves korában kezdte tanulni a haiku írást, tizennyolc évesen taníthatta és bírálhatta a haikukat. Mondják, Raizan soha nem tette le a borospoharat és csak ritkán volt józan. A szóbeszéd szerint jobban szerette a csinos, de buta lányokat az asszonyoknál, ezért sosem nősült meg. Valójában kétszer házasodott. Éppen halála előtt egy humoros búcsúverset is írt tanka formában:

Raizan meghalt,
megfizette hibáját
születésének:
ezért ő nem hibáztat,
és nem okol senkit sem.

Rangai
Meghalt 1845-ben, a harmadik hónap huszonhatodik napján, 75 évesen.

Hirtelen haljak
meg, szememmel szilárdan
a Fuji hegyén.

Ransetsu
Meghalt 1707-ben, a tizedik hónap tizenharmadik napján, 54 évesen.

Hullik egy levél,
megállj! Másik levél hull
ott fenn a szélben.

Ransetsu Basho tanítványa volt. Basho dicsérte tanítványa költészetét, de a költő Kyoriku szerint Ransetsu „erőtlen”, és olyan emberhez hasonlította, aki vendégeket hív, de nem szolgál fel többet, mint a menü. A régi források mondják, Ransetsu első felesége fürdőházi prostituált volt, aki meghalt első gyermeke szülésekor. Ransetsu ezután egy gésát vett nőül, és együtt zen buddhisták lettek.

Renseki
Meghalt 1789-ben, a hetedik hónap ötödik napján, 88 évesen.

Megtisztítottam
szívemnek tükrét – most a
holdat tükrözi.

Riei
Meghalt 1794-ben, a nyolcadik hónap tizennegyedik napján, 22 évesen.

Minden újra fagy –
fenyők között a szelek
imát suttogók.

Robun
Meghalt 1725 körül.

Egy vízimadár
álomban, a vízfodrok
élet, halál közt.

Rokushi
Meghalt 1881-ben, augusztus tizenhatodik napján, 75 évesen.

Hetven és öt év
Felébredtem belőle
köleskásámhoz.

E vers egy kínai népmesére utal, amiben egy ember azt álmodta, fontos személy lett belőle, gazdag birtok tulajdonosává vált. Mikor felébredt, azt találta, hogy köleskásája, amit a tűzre tett, még nem főtt meg. A történet erkölcsi mondanivalója szerint a nagyság puszta látszat. Zen buddhista értelmezése is lehetséges, azaz az igazság, amit keresünk, az egyszerű dolgokban van, melyek a szemünk előtt vannak.

Saikaku
Meghalt 1730-ban, a nyolcadik hónap nyolcadik napján, 70 évesen.

Kölcsönveszem a
hold fényét e százezer
ri hosszú útra.

Seishu
Meghalt 1817-ben, az ötödik hónap tizenhetedik napján, 94 évesen.

Fellegek mennek,
lótusz felett ragyog a
tökéletes hold.

A vers az örökkévalóság hangulatát árasztja: a lótusz a Paradicsom virága, a tökéletes hold pedig a megvilágosodott tudat.

Senryu
Meghalt 1827-ben, a hatodik hónap második napján.

Mint harmatcseppek
egy lótusznak levelén,
így enyészem el.

Senryu volt a harmadik feje a senryu iskolának.

Senseki
Meghalt 1742-ben, a hatodik hónap huszonhetedik napján, 30 évesen.

Végre indulok:
száraz egek, hideg hold –
a szívem tiszta.

Senseki apja jártas volt a shinto titkos tanításaiban. Oktatta ugyan fiát, de az nem tudta teljesen megérteni a tanítást. Mikor apja meghalt, Senseki végzetes betegségbe esett. Érezte, nem hagyhatja el a világot addig, amíg meg nem érti teljesen a shintot. Elküldött Teisaért, apja barátjáért, aki szintén járatos volt a titkos tanokban. Teisa el is jött Senseki halálos ágyához, és magyarázni kezdte a tanításokat. Amint Senseki arca felragyogott, elmondta búcsúversét és meghalt.

Shiko
Meghalt 1743-ban, az első hónap negyedik napján, 53 évesen.

Én elenyészem –
ablakomban a Sas csúcs
hava megmarad.

Shiko Kiotó keleti részén élt a Sas csúcs (Washigamine) lábánál. A havas évszak tetőpontján halt meg.

Shinga
Meghalt 1843-ban, a hetedik hónap hetedik napján.

Urabon napja:
legalkalmasabb idő
ez a halálra.

Shinga hat nappal a Bon fesztivál, más néven Urabon kezdete előtt halt meg, ami a halál ünnepe.

Shiyo
Meghalt 1703-ban, a második hónap negyedik napján, 32 évesen.

Teaház az ott
biztosan, szilvafákkal
a Halál hegyén.

Shiyo (Otaka Gendo Tadao) is egyike volt a negyvenhét szamurájnak.

Kaiga Yazaemon Tomonobu, szintén a negyvenhét szamuráj egyike, hasonló verset hagyott hátra, mint Shiyo:

És teaház nem
lesz cseresznyevirágban
a halál útján?

Shohi
Meghalt 1750-ben, a nyolcadik hónap tizennegyedik napján, 79 évesen.

Ó, asagao –
az el nem múló után
sóvárgok én is.

A hajnalka (asagao) kúszónövény, mely augusztus táján virágzik különböző színekben. Virágja hajnalban nyílik és még aznap elhervad, innen japán neve: „reggeli arc”. Mivel virágai ilyen rövid életűek, ezért e növény a mulandóság szimbóluma.

Shoku’u
Meghalt 1772-ben, a tizenegyedik hónap huszonegyedik napján, 45 évesen.

Dermesztő hideg:
szelek fújnak keresztül
a sivár erdőn.

Shoshun
Meghalt 1660 és 1672 között, a negyedik hónap huszonnegyedik napján, nem volt még 90 éves.

Ami csak álom:
virágok nyíltak tegnap,
ma szelek fújnak.

Shukabo
Meghalt 1775-ben, a tizenegyedik hónap nyolcadik napján, 58 évesen.

Nekem kiált a
holló a sötét földről
e fagyos reggel?

Shumpan
Meghalt 1703 második havában, 34 évesen.

Bevégzi útját
kitépett tollaival
a téli madár.

Shumpan (Tomimori Suke’emon Masayori) a negyvenhét szamuráj egyike volt.

Shushiki
Meghalt 1725-ben, a negyedik hónap tizenötödik napján, 57 évesen.

Ébredek, színes
íriszt találok, amit
álmomban láttam.

Shutei
Meghalt 1858-ban, a hatodik hónap huszonegyedik napján, 48 vagy 49 évesen.

Nyárnapi fagy: mit
itthagyok, csupán víz, mi
ecsetem mosta.

Soa
Meghalt 1742-ben, a hatodik hónap hatodik napján, 66 évesen.

Vagy paradicsom
vár, vagy nem, nyugaton a
messze távolban.

Sodo
Meghalt 1716-ban, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, 75 évesen.

Őszi telihold:
árnyékom magával visz,
aztán visszatér.

Sodo őszi telihold napján halt meg.

Sofu
Meghalt 1891-ben, május huszonnegyedik napján, 60 évesen.

Lelkek ünnepe:
fogadtam őket tegnap,
ma vendég vagyok.

Tamamatsuri, Lelkek ünnepe, másik neve a Bon fesztiválnak vagy Urabonnak.

Sokin
Meghalt 1818-ban.

Az út, amin a
Tiszta Földre indulok,
virágtól ragyog.

Sonome
Meghalt 1726-ban, a negyedik hónap huszadik napján, 74 évesen.

Egek hajnalban –
ez lenne a valóság?
Amida Butsu.

Sonome Basho egyik barátnője volt. Amikor Sonome megérkezett hozzá haikut tanulni 1690-ben, Basho szilvavirághoz hasonlította őt. Basho tizenhárom nappal halála előtt, 1694-ben, írt egy verset Sonoménak, melyben „tiszta fehér krizantémnak” nevezte.

Sonome férje 1703-ban meghalt, és 1718-ban Sonome buddhista nővérnek ment. Mondják, mivel családja a shintot gyakorolta, ő tiszteletben tartva családját, nem nyírta le haját teljesen, ahogy a buddhista nővérek teszik, hanem tíz szálat meghagyott a fején.

Namu Amida Butsu – buddhista fohász Amida Buddhához: „Áldott légy Amida Buddha!”

Soryu
Meghalt 1797-ben, túl a 70. életévén.

Ősz szelei: a
lelkekért esküt tevők,
a szívem nyugodt.

Sunao
Meghalt 1926-ban, 39 évesen.

Kiköpött vér, mi
tisztít valóságot és
álmot egyaránt.

Tadatomo
Meghalt 1676-ban, a tizenegyedik hónap huszonhetedik napján, 52 évesen.

Ez fagyos hónap.
Semmi, csak hullám árnya
az, mi megmarad.

Tadatomo hagyományos japán módon vetett véget életének. Az ok nem tisztázott. Halála előtt megírta búcsúversét, és e szavakat tette hozzá: „viszontagságai életemnek – mily szomorúak!”
Shimotsuki (fagyos hónap) a holdnaptár szerinti tizenegyedik hónap.

Takuro
Meghalt 1866-ban, a negyedik hónap tizenhatodik napján, 69 évesen.

Hamarosan a
kakukk hangját hallom és
felélénkülök.

Takuro, másnéven Kosando, fösvénységéről volt ismert. Ismerősei e két névből csekély változtatással a következő mondatot alkották: yokasando buttakuro, ami a köznyelvben annyit jelent: „én nem adok; elveszek!”

Tanko
Meghalt 1735-ben (?), 70 éves kora körül.

Dinnyehideg ma
is, a hold emelkedik
a mezők fölé.

Tanko Basho egyik tanítványa volt.

Tojun
Meghalt 1695-ben, a nyolcadik hónap huszonkilencedik napján 73 évesen.

Még ezer fűből
leszűrt harmat sem tudja
gyógyítni e bajt.

Tojun, Kikaku apja, orvos volt. Búcsúverse elé ezeket a szavakat írta: „Egy hetvenhárom éves öreg doktor számos különféle főzetet készít magának.”

Toko
Meghalt 1795-ben, a második hónap tizenegyedik napján, 86 évesen.

A búcsúversek
pusztán káprázatok – a
halál az halál.

Uko
Meghalt 1743-ban, a szökőhónap harmadik napján, 57 évesen.

Kakukk, emelj fel
engem oda, ahol a
felhők sodródnak.

Uko
Meghalt 1820-ban, a harmadik hónap hetedik napján, 82 évesen.

A fülemüle
hangja elfelejteti
esztendőimet.

A régi források elbeszélik, idős korában Uko paralízises lett, és ez ágyhoz kötötte. 1820 második hónapjának utolsó napján a tartomány ura borajándékot küdött Ukonak. Uko díszvacsorát adott, ahol remegő kézzel emelte fel ecsetét és a fenti verset írta, előtte a következő szavakkal: „Hálával fogadtam borajándékod.” Ez volt utolsó verse.

Usei
Meghalt 1764-ben, a hetedik hónap hetedik napján, 66 évesen.

Hatvan és még hat.
Hajózás nyugodt vízen,
szél lótuszok közt.

Wakyu
Meghalt 1759-ben, a tizenegyedik hónap tizedik napján.

Végül a kemény
havon átvergődtem én:
az ecset útja.

Yaha
Meghalt 1740-ben, az első hónap harmadik napján, 78 évesen.

Egy hang hív engem –
hirtelen téli zápor
e tűnő földön.

Yaohiko
Meghalt 1777-ben, a harmadik hónap huszadik napján, 81 évesen.

Szirmok felhői
kavarognak nem tudva
kelet vagy nyugat.

Yayu
Meghalt 1783-ban, a hatodik hónap tizenhatodik napján, 82 évesen.

Egy rövid éjjel
felébreszt álmomból, mi
oly hosszúnak tűnt.