« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

 

Tan Taigi haikui
(1709-1771)


Bakos Ferenc fordítása

Meditáció:
kövér szúnyogok
lakomája.

 

Cseh Károly fordítása

Kalitkarácsát
mintha észre se venné:
zeng a csalogány!

 

Faludy György fordításai

Északnak indul, én délnek megyek.
Száz lépés után visszafordulunk. 
Mi volnánk ezek a hóemberek?

A szolgálót kidobták. Némán pakol.
Nem köszön. Megy. De kint az istállóban
még búcsút vesz sorjában a lovaktól.

 

Greguss Sándor fordításai

„A Keleti Szél" -
szólt mester és tanítvány,
s ballagtak tovább.

Havas bambuszok.
Csöpp falutól remélek
idei tavaszt.

Tavaszi ösvény.
Papírsárkány-had támad
szikla-várfokot!

Dolgos társaság:
napestig milliónyi
fecskecikkanás!

Markomban csillog,
hogy kalitkába zárjam:
szentjánosbogár!

Reszkető lángok:
bazsarózsa porzói
a napsütésben.

Vad hullámlovon
a vízi félhold bukott
át hajóm felett.

Szemétdomb trónon
- hiába járt itt az ősz -
még hajnalka virít.

„Aludj már" - mondja,
hogy felriadt, - „a munka
megvár holnapig".

Szél fújdogálja,
felkapja, rázza, - szegény
madárijesztő!

Gyönge rózsaág,
bimbód támaszod felé
hálaként fakad!

Hideg holdfénynél
magam vagyok idekint:
visszhang a hídon.

Milyen gyönyörű:
behavazott táj fölött
haladt el a nap!

Minden ragyogni,
csillogni-villogni kezd:
jégmetsző hideg!

Szakadatlanul
csak söpörni - már elég!
Hulló levelek!

Tél-hervasztotta
táj. Ereszemen vendég:
verébnyi magány...

„Fogják meg, tolvaj!" -
Dermedt világra kondul
a jelzőharang.

 

Háy János fordításai

Árpa évszaka -
gabonaportól tompul
a déli harang.

A nyugalmon túl -
a szürke alkonyatban
szürke kiscicák.

Mennydörgés, vihar -
azé, ki este a virá-
gokat hozza.

Lehet, a holdfény
vízbefúltak hangjai
süllyedt hajókon.

 

Horváth Ödön fordításai

Fülemüle jött,
és a zöld mohamezőn
ott állt hallgatva.

Még rizs morzsácska
csücsül a macska bajszán,
de szeretni megy!

Békével teli
napok; nyugtalan évek
elfelejtődnek.

Sárga vadrózsa;
levélben virág s újra
levélben virág.

Tűzlégy cikázott,
nézd! - csaknem felkiáltok,
de magam vagyok.

A tűzlégy fénye;
mikor végül megfogtam,
ujjaim közt ég.

Széltől-felfordult,
felállított, majd eldőlt
madárijesztő.

Nincs egy kő sem, hogy
a kutyához vághassam;
csak téli holdfény.

Templomharang szól
rabló elfogására;
a téli erdőn.

Téli holdfényben
egyedül jöttem át a
recsegő pallón.

Mindegyik csillag
külön kezd sziporkázni
e fagyos éjben.

 

Kosztolányi Dezső fordítása

RABMADÁR

Rab fülemüle, csattog boldogan,
harsány dalában olvad el a titka,
a rács, a rabság, a kalitka.

 

Pető Tóth Károly fordításai

A dinnyeföldön
róka s tolvaj egymással
néz farkasszemet.

Túl a nyugalmon
kányák szállnak az égen.
Ilyen az alkony.

Vágják az árpát -
Alig hallják a templom
déli harangját.

Templom mélyen az
erdőben téli éjen.
Csak máglya égjen.

Egy meditáló:
lusta lustigkeitre is.
Moszkítók dosztig.

Ül és meditál.
Vérén hízott szúnyogok
szerint is áll a bál.

Moszkítóháló
nem kell meditálónak.
De mily távol vagy.

Nem gondolkodik.
Elméje elmélyed, de
elmúlást lel csak.

Pszt, a moszkítók
piszkítják véremmel a
sajátmagukét.

Például ülök,
állok, vagy fekszem. Labda
van a kereszten?

Mindenhol kövér
moszkítók. Magam alá
piszkítok. Nővér!

Mennydörgés - Hallom
vízbefúltak hangját az
elsüllyedt hajón.

Hatalmas körben
kányák táncával teli
ég. Apály jön, nem?

 

Pohl László fordítása

Ha szél süvölt a
messzeségben, lehull a
ginkó gyümölcse.

Lehullt a ginkó
termése, hamarosan
hallom a szelet.

 

Rácz István fordításai

Előbb elseprem,
később – már nem seprem el
a sok levelet.

Zeng a csalogány,
mintha már nem is látná
ketrece rácsát –

„Ez bizony tilos!”
– mondotta, és letörött
egy ágat nekem.

Hideg holdfényben
egyedül botorkálok –
Döng a hídpalló!

Vizesvödrömbe
belepottyant egy patkány.
Hideg volt az éj.