洞山良价 Dongshan Liangjie (807-869): 寶鏡三昧 Baojing sanmei (A kincs-tükör szamádhija)

洞山良价 Dongshan Liangjie (807-869)

寶鏡三昧(歌) Baojing sanmei(ge)
(Rōmaji:) Tōzan Ryōkai: 宝鏡三昧 Hōkyō zanmai(ka)
(English:) Song of Precious Mirror Samadhi / Most Excellent Mirror Samadhi / Jewel Mirror Samādhi
(Magyar:) Tung-san Liang-csie: Paocsing szanmej(ko): Kincstükör szamádhi

五位偏正 Wuwei pianzheng
(Rōmaji:) Goi hensho
(English:) The Five Ranks / The Five Relations Between Particularity and Universality / Five Juxtaposing Opposites / Biased and Right Five Positions
(Magyar:) Vu-vej pien-cseng > Tung-san Liang-csie: Az öt rang

瑞州洞山良价禪師語錄 Ruizhou Dongshan Liangjie chanshi yulu
(Rōmaji:) Zuishū Tōzan Ryōkai zenji goroku
(English:) The Record of Liang-chieh of Tung-shan in Jui-chou
(Magyar:) Zsuj-csou Tung-san Liang-csie csansi jülu / Tung-san csan mester mondásai

Tartalom

Contents

Tung-shan Liang-chieh: Zen tükör
Fordította: Komár Lajos

Az öt fokozat
Fordította: Komár Lajos

Az ékköves tükör szamádhi dala
Fordította: Hadházi Zsolt

Tung-san Liang-csie: Az öt rang
Fordította Hadházi Zsolt

Tung-san csan mester mondásai
Fordította: Terebess Gábor

Tung-san Liang-csie verse
Fordította: Bakonyi Berta

The Record of Liang-chieh of Tung-shan
Translated by William F. Powell
PDF: Text in full

PDF: Just this is it: Dongshan and the practice of suchness
by Taigen Dan Leighton

Encounter Dialogues of Dongshan Liangjie
compiled by Satyavayu of Touching Earth Sangha

JPG: Tung-shan Liang Chieh
Tanslated by Chang Chung-Yuan

Tung-shan Liang-chieh: Founder of the Ts'ao-tung House
by John C. H. Wu

Dialogues of Tung-shan
Translated by Thomas Cleary

Song of Focusing the Precious Mirror
Translated by Thomas Cleary

Song of the Jewel Mirror Samadhi
Tr. by San Francisco Zen Center, based on translation by Thomas Cleary

Hōkyōzanmai
Translated by Masunaga Reihō

Jewel Mirror Samadhi
Translated by William F. Powell

Precious Mirror Samadhi
Translated by Sotoshu Shumucho

Seal of the Precious Mirror Samadhi
Translated by Lu Kuan Yu (Charles Luk)

The Most Excellent Mirror―Samādhi
by Rev. Master Jiyu-Kennett

The Song of the Precious Mirror Samadhi
Commented on by Chan Master Sheng Yen
Translated by Ming Yee Wang and Pei-gwang Dowiat

Song of the Jewel Mirror Awareness
Translated by Philip Whalen, Tom Cabarga, and Kazuaki Tanahashi
Revised by Joan Halifax and Kazuaki Tanahashi

JPG: Jewel Mirror Samadhi Translation Study
Compiled by Charlie Korin Pokorny

"Dongshan and the Teaching of Suchness" by Taigen Dan Leighton
In: Zen Masters. New York: 2010, pp. 33–58.

The Five Ranks
Translated by Heinrich Dumoulin
Translated by Thomas Cleary
Translated by William F. Powell
Translated by Chang Chung-Yuan

PDF: Dongshan's Five Ranks: Keys to Enlightenment
by Ross Bolleter

PDF: Dongshan Liangjie: Awakening Through the Sight of His Reflection, pp. 170-179.
In: Narrative agency in thirteenth-fourteenth century Chan figure painting:
a study of hagiography-iconography text-image relationships
by McNeill, Malcolm L. S.
Thesis (Ph.D.), SOAS University of London, 2017.
https://eprints.soas.ac.uk/24335/1/McNeill_4375.pdf

指月慧印 Shigetsu Ein (1689–1764)
THE THREE ROADS OF TUNG SHAN

A buddhák és ősatyák bizalmas módon adják át az Olyanság tanát.
Most, hogy megkaptad, jól őrizd meg.
Ezüst tál tele hóval; gém bujkál vakító holdfényben.
Hasonlóak, nem azonosak; nincs részrehajlás, különbség van.
A jelentés nem a szavakban van, az átélt pillanat adja a megoldást.
Lépted eltapossa, hibád kétségbe dönti önmagad.
Lángoló tűz; akár hívogat, akár űz, bajba kerülsz.
Ha szavakba próbálod önteni, máris beszennyezted.
Vaksötét éjszakában megjelenik, hajnalhasadtával eltűnik.
Minden jelenség alapja, minden szenvedés oszlatója.
Noha nem teremtett, megnevezhető.
Amikor tükörbe nézel, egymás létét igazoljátok.
Te nem az vagy; valójában Az vagy te.
Akár az újszülött, s vele az öt érzékszerv:
Nem jön, nem megy, nem akar, nem tűr;
Gügyögése jelent-e bármit is?
Értelmetlen beszéd, mert a szavak nem azonosak vele.
Ahogy a Változások Könyve vonalai eltérő jelentéssel bírnak:
Három jel ad ki egyet; ötféle a jelek sorrendje.
Mint az öt gyógyfűből készített főzet íze; akár az ötágú vadzsra.
Összeállt elegy önmagában, dobhang és ének együttes zenéje.
Kerülj a forrásba és áradj szét, járj be mindent, ápold az utakat.
Ott a tisztelet a megfelelő, ne mulaszd el.
Természetes és csodálatos, tévhit és megvilágosodás nem részei.
Okok és feltételek, valamint napok és évszakok között: nyugodt fény.
Parányi: nincs rés, és behatol; hatalmas: határtalan kiterjedt.
Hajszálnyi különbség: nem vagy összhangban.
Most hirtelen és fokozatos, hol tanítás és szemlélet felbukkan.
A tanítás és a szemlélet megkülönböztet, sajátos jellemzőre bont.
Akár így, akár úgy, a valóság hömpölyög tovább.
Kívül nyugodt, belül izzik: mint a megkötött csikó, mint a lapuló egér.
Régmúlt bölcsek figyeltek rájuk, a Tant ellenszerként kínálva.
Megkülönböztető szemlélet által a feketét fehérre cserélni?
Amikor az efféle gondolatok megszűnnek, a tudat magától összhangba kerül.
Ha az ősi dallamot követed, a régmúlt bölcsei nyomában jársz.
A Magasztos Útján járva, újabb lépés: tíz világkorszak, s megértjük a fát.
Mint a csatavert tigris; akár az egyik patkóját vesztett ló.
Aki közönséges, annak díszes zsámoly és brokát köntös.
Aki megfontolt, annak házimacska és bivaly.
Yi, a kiváló képességű íjász, mindig célba talált;
Ha két nyílvessző félúton találkozik, az miféle képesség?
Faférfi dalra fakad, kőasszony táncra perdül.
Érzések és gondolatok ezt nem érthetik, meg nem ismerhetik.
A hivatalnok urát szolgálja, a gyermek szüleit követi.
Nem követni: éretlen; nem szolgálni: haszontalan.
Befelé gyakorolni, rejtve működni: akár a bolond, csupán eljátszva.
Ha kitartóan folytatod, meglátod benned Azt.

Az olyanság tanítását közvetlenül adta át minden buddha ős,
Most hogy a tiéd, őrizd meg jól.
Ezüst tálkában havat felszolgálni, vagy a hold fényében rejtőző gémek
Külön hasonlónak tűnnek, együtt különbözőek.
A jelentés nem lehet szavakban, alkalmazkodik ahhoz ami megjelenik.
Reszkess és elveszel egy csapdában, hagyd ki és mindig bánni fogod.
Ne utasítsd el és ne ragaszkodj szavakhoz, mindkettő hibás; miként egy tűzgolyó,
Hasznos de veszélyes. Még helyes nyelven kifejezve is, a tükör elhomályosodik.
Éjfélkor valóban a legvilágosabb, nappal látni sem lehet.
Az az alapelv ami mindent szabályoz, enyhítve az összes szenvedést.
Bár nem cselekszik, nem szótlan.
A legértékesebb tükörben az alak találkozik a tükröződéssel:
Te nem az vagy, de az mind te vagy.
Pont mint egy csecsemő, az öt érzék teljes,
Nem megy vagy jön, nem emelkedik vagy marad,
Gagyogás és gügyögés: jelentés nélküli beszéd,
Nincs megértés, zavarosan kifejezett.
Hat sor alkotja a kétszeres li trigramot, ahol az alapelv és a jelenségek kölcsönhatásba lépnek.
Három párba rendezett sor, mégis öt módon alakulnak át.
Mint a kerti izsóp öt íze, vagy a gyémánt jogar öt ága,
A valóság titkosan harmonizál, mint a dallam és a ritmus, együtt alkotnak zenét.
Hatolj át a gyökéren és az ágak mélyére jutsz, megragadva a kapcsolatokat megtalálni az utat.
Tévedni jó, nincs ellentmondás.
Természetesen tiszta és mélységesen titkos, nem érinti sem a megtévesztettséget sem a felébredést,
Minden időben és körülmények közt csendesen ragyog.
Olyan vékony hogy semmilyen térbe nem hatol, olyan nagy hogy határai nem mérhetőek.
De ha egy hajszálnyival eltérsz, minden harmónia elvész a hangzavarban.
Most vannak hirtelen és fokozatos iskolák alapelvekkel és megközelítésekkel, így megjelennek a mércék.
Áthatolva az alapelven,
Elsajátítva a megközelítést, a valódi állandó folytatja a kiáradást.
Egy kikötött ló, egy félelemtől megfagyott egér, kívül mozdulatlan de belül tomboló:
Az együtt érző bölcsek tanítással megszabadították őket.
Fejjel lefele utakon a népek a feketét veszik fehérnek.
Mikor a kifordított gondolkodás elhullik, erőfeszítés nélkül megértik a tudatot.
Ha követni akarod az ősi utat, akkor figyelmezz az ősökre:
A Buddha, beteljesítve az ösvényt, még tíz világkorszakon át ült.
Mint egy tigris a préda nyomát elhagyja, mint egy ló a bal hátsó patkót elveszti,
Kiknek képessége csekély, egy ékköves lábtartó és brokát köntös.
Másoknak, akik még mindig képesek csodát megjeleníteni, egy házimacska és egy tehén.
Ji az íjász tízből kilenc napot lelőtt, megmentve az elszáradt terményt, egy másik íjász száz lépésről talál célba:
Ezek a képességek kicsinyek ahhoz képest, mikor két nyílhegy találkozik a levegőben.
A faember dalolni kezd, a kőleány táncra perdül,
Nem ismerhetőek puszta gondolattal vagy érzésekkel, akkor hogyan elemezhetőek?
A miniszter még mindig szolgálja urát, a gyerek engedelmeskedik szüleinek.
Nem engedelmeskedni hálátlanság, nem szolgálni hasztalan pazarlás.
Belsőleg gyakorolva, titokban működve, a bolondot játszva, látszólag egy hülye,
Csak ha ilyen módon tudsz kitartani, meglátod az úrban az urat.

Az éj harmadik szakában
Mielőtt a hold megjelenik,
Nem furcsa hogy találkozáskor
Nem ismerjük fel egymást,
Keblemben rejtegetem
Régi napok utálatát.

Kora hajnalban öregasszony
Régi tükör elé áll,
Arcát nyomban tisztán látja
De nem hasonlít önmagára,
Jaj ne! Kábult fejjel
Akarja felismerni képét.

A semmiből van út
El szennytől és portól,
Még ha be is tartod a tiltást
A jelenlegi császár nevéről,
Akkor is legyőzöd ki régebben
Minden szájat be tudott fogni.

Két kard hegye összeér
Nincs szükség menekülésre,
A kiváló kardforgató olyan
Mint tűzben a lótusz,
Úgy tűnik az ilyen mint
Ki eget hasító akaratú.

Nem esik létbe vagy semmibe
Ki érhet fel vele?
Mindenki szeretné elhagyni
A köznapok folyamát,
Azonban ő mégis visszatér
Leülni a koromba.

Az Öt Fokozat
Verses on the Five Ranks, by Tung-shan (807–869)
Fordította: Komár Lajos

A Mester mondta:
Egy dolog van: az támasztja az eget,
az tartja a földet.
Olyan, mint a sűrű, ébenfekete lakk:
örökké mozgásban.
A jelenség a valóságban:
az éjszaka harmadik órájában,
mielőtt a hold felbukkan.
Nem csoda, ha találkozunk,
nincs felismerés.
Szívemben még mindig öröm
a korábbi napok szépsége iránt.
A valóság a jelenségben:
egy álmos szemű nagymama
megpil antja magát az öreg tükörben.
Tisztán látja az arcot,
de mintha nem is ő lenne.
Csúf és kócos hajú,
próbálja felismerni önmaga tükörképét.
A valóság közepéből kiáradó:
az ürességben egy ösvény
távolodik a világ zajától.
Ha észreveszed a titkot
az uralkodó nevében,
felülmúlod az ékesszólót,
ki megfékez minden nyelvet.
A jelenség közepében felbukkanó:
ha két penge találkozik,
nem szükséges meghátrálni.
A kardforgató mester olyan,
mint a tűzben virágzó lótusz.
Az ilyen férfi maga
az égben szárnyaló szellem.
Az egység összhangba kerül:
ki hozzá merészeli mérni magát,
a lét és nemlét ál apotába kerül!
Mindenki ki akar lépni
a világi élet sodrából.
De ő mégis visszatér,
és leül az üszkös romok közé.
A Mester magyarázata:
Tokuun, az a lusta, öreg bugris,
nem jött le a Csodás-bércről!
Zavarodott bölcseket fogad fel, hogy együtt
havat hozzanak, megtölteni a kutat.

Tung-san csan mester összegyűjtött mondásaiból
Fordította: Terebess Gábor
Vö.: Folyik a híd, Officina Nova, Budapest, 1990, 84-90. oldal

– Ki hallja meg az élettelen tárgyak tanítását? – kérdezte Tung-san.
– Az élettelen tárgyak – mondta Jün-jen.
– És tisztelendőséged hallja?
– Én nem, mert akkor te se hallanád a tanításomat!
– Miért ne hallanám?
Jün jen felemelte a légycsapóját:
– Hallod?
– Nem.
– Ha engem se hallasz, hogy hallanád az élettelen tárgyak tanítását?
Tung-san írt egy tanverset és bemutatta a mesternek:

Tung-san még némi kétséggel terhelten távozott Jün-jentől. Útközben, ahogy átkelt egy patakon, meglátta saját tükörképét a vízben. Hirtelen megvilágosult, és boldogan énekelte:

– Ha egy szerzetes meghal, hová jut? – kérdezték Tung-santól.
– Hamu alól is kihajt a fű – felelte.

Csia-san [Csia-san San-huj, 805-881] elmélkedésbe merülten ült. Tung-san mester éppen arra járt:
– Hogy megy? – kérdezte.
– Hát így – felelte Csia-san.

Tung-san mester kiment a rizsföldre, és arra lett figyelmes, hogy az idős Lang szerzetes egy tehenet terel a vetés közt.
– Jól vigyázz arra a tehénre – szólt neki –, még leeszi a rizst.
– Ha ez egy jó tehén, tudja, hogy nem illik rizst ennie – mondta Lang.

Tung-san áldozatot mutatott be a néhai Jün-jen mester emlékére.
– Miért mutatsz be áldozatot? – kérdezte egy szerzetes.
– Nem az erényes jelleméért, nem is a tanításáért, hanem azért, mert semmit sem magyarázott el nekem világosan – mondta a mester.
– Egyetértesz azzal, amit mondott? – kérdezte egy másik szerzetes.
– Csak félig.
– Miért nem teljes egészében?
– Hálátlanság lenne.

Egy mágikus tanokat hirdető Paj nevű szerzetes Tung-san mesterrel egyszerre lépett egy tésztasütő boltjába.
A szerzetes rajzolt egy karikát a földre, és Tung-sanhoz fordult:
– Ezt vidd el, ha bírod!
– Jól van, de előbb vedd fel és hozd ide! – felelt Tung-san.
A szerzetesnek ajkára fagyott a mosoly.

Az illusztráció Bodo W. Klös (1952-) tus- és krétarajza felhasználásával készült

Evőcsésze-mosogatás közben Tung-san két varjút figyelt, ahogy egy békán marakodtak.
Arra jött egy szerzetes és megkérdezte:
– Miért süllyedtek ezek idáig?
– Temiattad – felelte a mester.

– Ha dermesztő hideg vagy perzselő meleg az idő, hová menjünk, hogy elkerüljük a fagyot és a hőséget? – kérdezte egy szerzetes.
– Miért nem mész olyan helyre, ahol nincs se hideg, se meleg? – kérdezte Tung-san.
– Miféle hely az?
– Ha hideg van, halálra fagysz, ha meleg van, halálra sülsz.

Hua-jen nagy rőzse nyalábokat cipelt a vállán.
– Mit csinálsz akkor – kérdezte tőle Tung-san –, ha valaki szembejön veled egy keskeny dűlőúton?
– Szívesen visszafordulok – mondta Hua-jen.

Tung-san ágynak esett, és elküldött egy szerzetest Jün-csühöz:
– Ha a hogylétemről kérdez, mondd azt: „Jün-jen útján rövidesen vége a találkozásnak.” De vigyázz, mert még rádsóz egyet.
A szerzetes megérkezett a hírrel, de Jün-csü mester rásózott, még mielőtt kinyithatta volna a száját.

Tung-san és Jün-csü egyszerre gázolt át egy patakon.
– Mély a víz vagy sekély? – kérdezte Tung-san.
– Száraz – felelt Jün-csü.
– Arcátlan!
– Csak nem mély a víz? – kérdezte Jün-csü.
– Nedves – felelt Tung-san.

Tung-san Liang-csie verse
Fordította: Bakonyi Berta
in: Miriam Levering: ZEN - Inspiráló tanítások, Alexandra, 2008, 28. oldal

Zöld hegyek fehér felhőket nemzenek:
Fehér felhők zöld hegyek fiai.
Fehér felhők időznek egész nap.
A hegyet nem zavarják.