ZEN IRODALOM ZEN LITERATURE
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
石頭希遷 Shitou Xiqian
(700–790)
參同契
Cantongqi
(Rōmaji:) Sekitō Kisen: Sandōkai
(English:)
Merging/Agreement/Harmony/Identity of Difference and Unity/Equality/Sameness, Ode on Identity,
Identity/Harmony of Relative and Absolute
(Magyar:) Si-tou Hszi-csien:
Can-tung-csi /
A különbözőség és az azonosság egybeesése
Tartalom |
Contents |
Különbség és azonosság Különbözőség és azonosság keveredése Különbözőség és azonosság együttműködése Si-tou összegyűjtött mondásaiból A különbözőség és az azonosság harmóniája
A szalmafedelű kunyhó éneke Milyen igazságot láttál meg? |
Encounter Dialogues of Shitou Xiqian The Record of Shitou Xiqian Song of the Grass Shack Song of the Grass-Roof Hermitage
Song of the Straw Thatched Hut Caoan-ko, Soanka: A Song About My Grass-Thatch Hut The Agreement of Difference and Unity Harmony of Difference and Equality Sandōkai Sandokai – or the Unity of One and Many Harmony of Difference and Equality Harmony of Difference and Equality Agreement of Meeting Together Inquiry into Matching Halves PDF: Branching Streams Flow in the Darkness |
Különbség és azonosság
Harmony of Difference and Sameness (Ts'an-t'ung-ch'i)
By Ch'an Master Shih-t'ou Hsi-ch'ien
Fordította Komár Lajos
India nagy bölcsének tudata a közvetlen átadás révén érkezett nyugatról keletre.
Az ember szerszáma éles vagy tompa; az útnak nincsenek északi vagy déli ősei.
A szellem forrása tisztán ragyog a fényben, míg elágazásai sötétben áramlanak.
Érdekből cselekedni biztos káprázat, ahogy az azonosság sem felébredés.
Az érzékszerv és annak minden tárgya kölcsönhatásban is vannak, meg nem is.
A kölcsönhatás változást idéz elő; amúgy nem.
A látvány minőségében és kinézetében más; a hang lehet kellemes vagy fülsértő.
Sötétben a kifinomult és köznapi beszéd elmosódik; világosban tiszta és szennyezett elválik.
A négy elem visszatér öntermészetéhez, miként gyermek az anyjához.
A tűz forró, a szél mozgó, a víz nedves, a föld szilárd.
Szem és látvány, fül és hang, orr és szag, nyelv és íz:
minden dolog a gyökerétől függ; a levelek ágról hajtanak.
Törzs és ágak osztoznak a lényegben; nemes és köznapi a maga módján beszél.
A fényben sötétség van; ne lásd sötétnek.
A sötétségben fény van; ne lásd fénylőnek.
Fényes vagy sötét: egymáshoz képest; miképp sétálva az első és hátsó láb.
Minden dolognak megvan a saját érdeme, a pillanatnyi működés szerint.
A jelenség van: doboz és fedő összeillenek; az alapelv válaszol: nyílhegyek találkoznak.
A hallott szavak jelentését megérteni: saját értelmezést elhagyni.
Ha nem érted az előted álló utat, hogyan ismered fel menet közben az ösvényt?
A haladás nem közeli és távoli viszonya: úgy hegyek és folyók akadályoznak.
Tisztelettel buzdítom, ki a rejtélyt kutatja: nappalt s éjt ne vesztegess.
Si-tou: Különbözőség és azonosság keveredése
Hadházi Zsolt fordítása (2005)
http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=929723
India nagy bölcsének tudata
titokban adódott át nyugatról keletre.
Míg az emberi képességek élesek vagy tompák,
az Útnak nincsenek északi vagy déli ősei.
A szellemi forrás tisztán világít a fényben;
a szerteágazó folyamok tovább csorognak a sötétben.
Dolgokat megragadni biztos tévedés;
az azonossággal való egység még nem megvilágosodás.
Az érzékek minden tárgya
összefügg és mégsem.
Az összefüggés kölcsönös részvételt vonz.
Másképpen, mindegyik megtartja helyét.
A látványok különböznek minőségben és alakban,
A hangok különböznek kellemességben és durvaságban.
Kifinomult és hétköznapi beszéd összetalálkozik a sötétben,
Tiszta és homályos beszéd megkülönböztetettek a fényben.
A négy elem visszatér természetéhez
épp ahogy a gyerek anyjához tér;
A tűz melegít, a szél mozgat,
a víz nedvesít, a föld szilárd.
Szem és látványok, fül és hangok,
orr és szagok, nyelv és ízek;
Így mindegyikkel és mindennel,
eme gyökerektől függve, a levelek tovább terjednek.
A törzs és az ágak osztoznak a lényegben;
tisztelt és hétköznapi, mindnek megvan a maga beszéde.
A fényben sötétség van,
de ne vedd sötétségnek;
A sötétben fény van,
de ne lásd fénynek.
Fény és sötét egymás elleni
mint az elülső és hátulsó láb járáskor.
A tízezer dolog mindegyikének megvan a maga erénye,
működés és hely szerint kifejeződve.
A jelenségek léteznek; doboz és fedő összeillik;
az alapelv válaszol; a nyílhegyek találkoznak.
Hallva a szavakat, értsd a jelentést;
ne állíts fel saját elveket.
Ha nem érted az épp előtted levő Utat,
hogyan fogod ismerni az ösvényt ahogy mész?
A fejlődés nem messzi, vagy közeli kérdése,
de ha zavarodott vagy, a hegyek és folyók elállják utadat.
Tisztelettel sürgetlek, hogy tanulmányozd a titkot,
ne töltsd napjaidat és estéidet hasztalanul!
Shitou Xiqian: Különbözőség és azonosság együttműködése
Magyarra átültették: Máthé Veronika és Hadházi Zsolt (2009)
http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=5259054
India nagy bölcsének tudata
Közvetlenül adatott nyugatról keletre
Az emberek lehetnek eszesek vagy ostobák
De az útnak nincsenek déli vagy északi ősei
A szellem forrása fényes és tiszta
Míg elágazásai sötétben áramlanak
A jelenségek megragadása biztos káprázat
Az alapelvvel mozogás szintúgy nem felébredés
Az érzékek minden tartománya
Kölcsönösségben van és nincs
Ha igen, hatnak egymásra
Ha nem, külön állnak
Az alak minőségében és kinézetében más
A hang lehet kellemes vagy durva
Sötétben a kifinomult és köznapi beszéd elmosódik
Világosban tiszta és szennyezett elválik
A négy elem visszatér öntermészetéhez
Miként a gyermek anyjához tér
Melegség a tűz, mozgás a szél
Nedvesség a víz, szilárdság a föld
Szemnek szín, fülnek hang és dallam
Orrnak szag, nyelvnek sós és savanyú
Mint minden egyes dharma
Gyökértől levelekig áramlanak szét
Eredetükhöz a sarjak vissza kell térjenek
Tisztelt és megvetett a maga módján beszél
A fényben sötétség van
De ne lásd sötétségnek
A sötétségben fény van
De ne lásd fénynek
Fény és sötétség egymás ellentétei
Miképp sétálva az első és hátsó láb
A tízezer dolognak megvan a saját érdeme
Alkalom és helyzet szerint fejeződnek ki
A jelenségek mint doboz és fedő összeillenek
Az alapelv nyílhegyek találkozása
A hallott szavak lényegét kell felfogni
Saját mércét használni tilos
A szem előtti utat nem értve
Hogyan ismerhető fel a járott ösvény
A haladás nem közeli és távoli dolga
A káprázatban hegyek és folyók elválnak
Tisztelettel szólok a mélységest vizsgálónak
Nappalod és éjjeled el ne vesztegesd
Források:
Zhi Yue Lu (X83n1578 p0454c11-p0455a02 http://www.cbeta.org/result/normal/X83/1578_005.htm)
Harmony of Difference and Equality (Soto Zen Text Project http://www.stanford.edu/group/scbs/sztp3/translations/gongyo_seiten/translations/part_1/sandokai.html)
The Agreement of Difference and Unity (James Mitchel http://home.att.net/~sotozen/html/recordshitou.html#1)
A különbözőség és az azonosság harmóniája
In: Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás - Zen tanítások a Szandókairól, Filosz Kiadó
Fordította: Fábián Gábor
A Szandókai (Can-tung-csi) témája az ellentétesnek tűnő dolgok sajátos viszonya, legyen az akár az egy és a sok, a fény és a sötét, az azonosság és a különbözőség. (A mai tudományos szemléletű világban Szekitó éppúgy írhatott volna a hullámokról és a részecskékről is.) A huszonkét rímpárból (negyvennégy sorból) álló vers gyakran azt a mintát követi, hogy először megfogalmazza a megszakítottságot, majd a folyamatosságot, végül pedig azok egymást kiegészítő voltát.
Létezik egy régebbi, a Ji-csingről szóló taoista szöveg, amelynek szintén Szandókai a címe; maga Szekitó verse is utal a természet és a változás taoista témáira.
India nagy bölcsének tudatát
Bizalmasan átadták nyugatról keletre.
Bár az ember lehet éles eszű vagy ostoba,
Az úton nincs északi vagy déli pátriárka.
A szellemi forrás tisztán ragyog a fényben,
A patakok elágaznak a sötétben.
A dolgok megragadása bizonyosan illúzió,
De összhangban lenni az azonossággal még nem megvilágosodás.
Az érzékek valamennyi tárgya
Kölcsönösen hat egymásra, és mégsem hat.
A kölcsönhatás belebonyolódáshoz vezet;
Máskülönben mindegyik a helyén marad.
A látvány minőség és forma szerint változik,
A hangok lehetnek kellemesek vagy bántóak.
Kifinomult és közönséges beszéd megfér egymással a sötétben,
Világos és homályos kifejezések különbözőek a fényben.
A négy elem visszatér a természetéhez,
Ahogy a gyermek odafordul az anyjához.
A tűz melegít, a szél mozog,
A víz nedvesít, a föld szilárd.
A szem és a látvány, a fül és a hang,
Az orr és a szag, a nyelv és az íz.
Így, mivel mindenki és minden dolog
Ezektől a gyökerektől függ, a levelek tovább terjeszkednek.
A törzs és az ágak lényege ugyanaz,
Tiszteletreméltónak és közönségesnek megvan a maga nyelve.
A fényben ott van a sötét,
De ne tekintsd úgy, mint sötétet;
A sötétben ott van a fény,
De ne tekintsd úgy, mint fényt.
A fény és a sötét szemben áll,
Mint járás közben az elöl és a hátul lévő láb.
A tízezer dolog mindegyikének megvan a maga érdeme,
Rendeltetésének és helyének megfelelően kifejeződve.
A jelenségek úgy léteznek, ahogy a doboz és a fedele illeszkednek,
A princípium összhangban van, ahogy a nyílhegyek találkoznak.
A szavakat hallva értsd meg a jelentést;
Ne állíts fel saját szabályokat.
Ha nem érted az utat, amely ott van előtted,
Hogyan ismerhetnéd fel járás közben az ösvényt?
A gyakorlás nem közeli vagy távoli kérdése,
De ha zavart vagy, hegyek és folyók állják el az utad.
Tiszteletteljesen arra buzdítalak téged, aki a titkot tanulmányozod,
Nappalt és éjszakát ne vesztegess hiábavalóan.
Si-tou Hszi-csien összegyűjtött mondásaiból
Fordította: Terebess Gábor
Folyik a híd, Officina Nova, Budapest, 1990, 81-82. oldal
Egy szerzetes megkérdezte Si-tout:
– Miért jött hozzánk Bódhidharma nyugatról?
– Attól az oszloptól kérdezd meg!
– Nem értem.
– Én még úgyse.Si-tou a hegyekben barangolt tanítványával, Si-sivel [Si-si San-tao, 760-830].
Egyszer csak a szűk ösvényt lezárták az összefonódó ágak. Si-tou arra kérte Si-sit, hogy vágja át őket.
– Nem hoztam kést magammal – mondta Si-si.
Si-tou elővette a saját kését, és odanyújtotta a pengéjét.
– A nyelét kérem – mondta Si-si.
– Mit akarsz csinálni vele? – kérdezte a mester.
Si-si hirtelen feleszmélt.– Hogy nyerhetünk feloldozást? – kérdezte egy szerzetes.
– Csak nem kötözött le valaki? – kérdezte Si-tou.– Mi a csan? – kérdezte egy szerzetes.
– Tégla meg kőszikla – mondta Si-tou.
– Mi a tao?
– Egy fatömb.– Honnan jöttél? – kérdezte Si-tou egy most érkezett szerzetestől.
– Csianghsziből.
– Láttad a nagy Ma-cu mestert?
– Láttam.
Si-tou egy farönkre mutatott:
– Milyen Ma-cu ehhez képest?
A szerzetes nem felelt. Visszatért Ma-cu mesterhez és elmesélte neki, mi történt.
– Láttad, mekkora rönk volt? – kérdezte a mester.
– Hatalmas – mondta a szerzetes.
– Nahát, ilyen bivalyerős vagy?
– Hogyhogy?
– Nem kis dolog Nanjüeből idáig cipelni egy akkora rönköt.
李蕭錕 Li Xiaokun (1949-) illusztrációja
Milyen igazságot láttál meg?
In: Zen történetek. Ford., szerk. és vál. Szigeti György, [Budapest] : Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1996, 24-25. oldal
Amikor Jüe-san mester először látogatta meg Si-tout, meg-
kérdezte:
- Tanulmányoztam egy keveset a három kocsit és a tanítá-
sok tizenkettes felosztását, de úgy hallottam, hogy Kína déli ré-
szén a mesterek közvetlenül a tanítványok tudatára mutatnak
rá, hogy meglássák igazi természetüket és elérjék a buddhasá-
got. Mivel még nem értem ezt, ezért arra kérem a mestert, hogy
adjon nekem valami tanácsot.- Ezt az utat képtelen vagy elérni, azt az utat sem tudod.
Akár ez az út, akár nem, képtelen vagy elérni.
Jüe-san nem értette, Si-tou azt tanácsolta:- Menj el Kiangsziba, és kérdezd meg a nagy Ma-cu mestert.
Jüe-san megfogadta tanácsát és elment Ma-cuhoz, neki is
feltette ugyanezt a kérdést. Ma-cu így válaszolt:
- Néha úgy tanítom az embereket, hogy felvonom szemöl-
dökömet és pislantok egyet. Máskor nem így tanítom őket.
Amikor felvonom szemöldökömet és pislantok egyet, az he-
lyes. Amikor nem, az helytelen.Ezen szavak hallatán Jüe-san elérte a nagy megvilágoso-
dást; de mivel nem volt semmije sem, amivel kimutathatta
volna háláját, ezért lehajtotta fejét és meghajolt.- Milyen igazságot láttál meg, hogy meghajoltál? - kérdezte
Ma-cu.- Si-tounál olyan voltam, mint egy szúnyog, aki a vasökör
hátát csipkedi - válaszolta Jüe-san.Ma-cu megerősítette ezt.