ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
의상 / 義湘 Uisang (625-702)
(Magyar átírás:) Iszang
Uisang (625-702)
1. Biography
Venerable Uisang was born into the gentry class. He left home to become a monk at Hwangboksa Temple in Gyeongju at the of age 19 in 644 C.E. (the 13th year of Queen Seondeok). After renunciation, he studied Seop daeseongnon and the Mind Only School. In 650 C.E., at the age of 25, he and his dharma friend, Wonhyo (617-686), set out for China with the intention of learning the new Buddhist philosophies being taught there. But they were unable to leave the peninsula and got stuck at the frontier of the northern kingdom of Goguryeo. So Venerable Uisang studied the theory of the Buddha Nature and other disciplines under Venerable Bodeok.
In 661 C.E., at the age of 36, he went to Tang China by sea. When he arrived he was so exhausted and tired, that he accepted an invitation to stay with Buddhist laypeople. The daughter of the laypeople he stayed with, Seonmyo, fell in love with him. But he had long ago decided to keep his precept of celibacy and so he could not accept her. Therefore Seonmyo decided to be his disciple forever and vowed to take care of him. There are legends connected with Seonmyo’s sacrifice. When Venerable Uisang encountered danger at sea on his way home and when he had problems building Buseoksa Temple, mysterious help arrived...
In 662 C.E., the next year after his arrival in China, Venerable Uisang studied the doctrines of Huayan philosophy with Ven. Facang (643-712 C.E) under Venerable Zhiyan who was the second patriarch of the Huayan School. His understanding of the doctrine of the Avatamsaka Sutra greatly impressed Master Zhiyan. Later Facang, who became a great expert of the Hwaeom philosophy, asked Uisang to review a book that he had written.
In 671 C.E., at the age of 46, Uisang returned to Silla and he then built Buseoksa Temple in 676 C.E. according to King Munmu’s orders. Once built, the temple became the center of Avatamsaka study and Venerable Uisang became the founder of Hwaeom(Huayan in Chinese) in Silla. And he built 10 more temples of the Hwaeom School in different places in the country and made untiring efforts to strengthen the Hwaeom School.
The social circumstances of the Unified Silla were not completely free from the influence of social position, even though the people in general wanted to put an end to these discriminative dimensions. But Venerable Uisang accepted the people’s wish to do away with discrimination and gave positions to all kinds of people within the Buddhist community. For example, one of his disciples, Venerable Jinjeong, was from the lower classes and Venerable Jitong had been a slave in a nobleman’s household. Though they were from the lowest classes of society, they became central members of the Order.
There is a story related to how much Uisang was concerned about the people’s welfare. King Munmu, who had managed to unify the Three Kingdoms, made the people build and restore fortresses again and again. The king tried to mobilize labor for building a new fortress. When Uisang heard this, he sent a letter to King Munmu.
“If the king rules the people in the right way, even a fortress can be made out of just a line on the ground. Then people don’t dare to cross the line and disaster will be changed into good fortune. But if the king rules unjustly then, though the largest possible fortress is set up, calamity cannot be avoided.” On reading Uisang’s letter, the king canceled the project of building a new fortress.
He kept the precepts very strictly and so his only possessions were his robes and an alms bowl. One day King Munmu, who respected Uisang, gave him a house and slaves. Uisang refused saying, “We, monks, treat people equally whether they be from noble class or below. How can I have slaves? The dharma world is my house, and I am satisfied with living by my alms bowl.”
He lived an ascetic life, taught the philosophy of Avatamasaka (Hwaeom) and led the Buddhism of the Unified Silla Period to be very successful. He passed away at the age of 77 in 702 C.E.
His disciples were referred to as “Uisang’s ten wise ones.” They were masters Ojin, Jitong, Pyohun, Jinjeong, Jinjang, Doyung, Yangwon, Sangwon, Neungin, and Uijeok.
2. Writings
Uisang’s writings are Diagram of the Dharmadhatu of the One Vehicle of Hwaeom, Abstract of Gandhavyha sutra (Ipbeop gyepum chogi), Contemplation on the ten immeasurable revelations (Hwaeom sipmun ganbeop gwan), Explanation on the Sukavativyha sutra (Amitha gyeong uigi), Entreaty to the Buddhas and Bodhisattvas (Jeban cheongmun), Written vows to dedicate Baekhwa Monastery (Baekhwa doryang Barwonmun), A Written Statement of One’s Vow to the One Vehicle of Hwaeom (Hwaeom ilsung Barwonmun), and Adoration of Teachers (Tusarye). Among these, Diagram of the Dharmadhatu of the One Vehicle of Hwaeom, was the clearest explanation of Hwaeom philosophy and so it was continuously studied by his disciples. And this was compiled as Essential Record of Dharmadhatu Diagrams (Beopgye dogi chongsurok ) in the Goryeo Period.
3. Characteristics of His Philosophy
Hwaeom Philosophy is very important in Korean Buddhism. As the founder of the Korean Hwaeom School, Uisang’s viewpoint is considered to be the philosophical origin of Korean Buddhism. The core of Uisang’s Hwaeom philosophy is the Buddhist teaching of dependent origination of dharmadhathu (the world of the Law) relying on the Middle way.
The main essence is “One is all, all is one. One is identical to all. All is identical to one.” The Middle Way is the teaching of no distinction. That is, as all things do not have Self Nature, each one unites with the other without obstacles. Therefore, each one consists of elements of everything else. As each one involves all in each, there are no obstacles. In the realm of dependent origination, the unchanging does not exist and nothing has an independent nature. All individuals exist by and through each other and through the relationship of dependent origination. This is the world of dependent origination.
The characteristics of dependent origination according to Uisang are the theory of “the revelation of Buddhahood,” in which all phenomena represent the Awakened One. The relationship of one and all is ultimately equal and is then further equalized to the rational world and to the world of varied phenomena. As far as the theory of the revelation of Buddhahood is concerned, all phenomena themselves are the Awakened One, everything implies a deeper meaning. Therefore, phenomenal identity can be considered to be a theory symbolizing the equality and the harmony of all of the components.
Venerable Uisang solved the conflicts and the difficulties of worldly life through religious harmony and by reconciling the extremes based on this philosophy.
http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Uisang
http://www.koreanbuddhism.net/master/priest_view.asp?cat_seq=7&priest_seq=28&page=1
http://en.wikipedia.org/wiki/Uisang
4. VOLUME 4: 華嚴 HWAŎM I: THE MAINSTREAM TRADITION
http://international.ucla.edu/media/files/04_Hwaom_I_web-re-sld.pdf
In: The Collected Works of Korean Buddhism
© 2012 by Compilation Committee of Korean Buddhist Thought, Jogye Order of Korean Buddhism
Edited by Richard D. McBride II
Translated by Richard D. McBride II, Sem Vermeersch
Table of Contents
I. INTRODUCTION: A BRIEF HISTORY OF ŬISANG'S SEAL-DIAGRAM SYMBOLIZING THE DHARMA REALM OF THE ONE VEHICLE AND ITS VARIORUMS
II. SEAL-DIAGRAM SYMBOLIZING THE DHARMA REALM OF THE ONE VEHICLE OF THE AVATAṂSAKA
III. VARIORUM ON THE "GĀTHĀ ON THE DHARMA NATURE"
1. Comprehensive Record on the Seal-diagram Symbolizing the Dharma Realm (Pŏpkye to ki ch'ongsurok 法界圖記叢髓錄): Selections
2. Perfectly Comprehensive Record of the Seal-diagram Symbolizing the Dharma Realm as the One Vehicle (Ilsung pŏpkye to wŏnt'ong ki 一乘法界圖圓通記): Selections
3. Commentary on the Seal-diagram Symbolizing the Dharma Ream of the Great Avataṃsaka; with Introduction (Tae Hwaŏm pŏpkye to chu (pyŏngsŏ) 大華嚴法界圖注 [幷序])
IV. SELECTIONS FROM THE PERFECTLY COMPREHENSIVE RECORD OF THE SEAL-DIAGRAM SYMBOLIZING THE DHARMA REALM OF THE ONE VEHICLE, ROLL ONE
V. ACCOUNTS OF CONDUCT
Ŭisang's Account of Conduct
1. Ŭisang Transmits the Teachings (義湘傳敎)
2. History of the Transmission of Śarīra (前後所將舍利)
3. The Two Great Saints of Naksan, Kwanŭm and Chŏngch'wi; [The Story of] Chosin
(洛山二大聖觀音正趣調信)
4. Biography of Ŭisang from the Tang dominion of Silla (唐新羅國義湘傳)
Kyunyŏ's Account of Conduct
1. Biography of Kyunyŏ, Double Exalted Great Master of Complete Penetration, Senior Monk 3 of the Great Hwaŏm [Order]; with Introduction (大華嚴首坐圓通兩重大師均如傳并序)
Lászlók András
Iszang: A dharma-természet dala
Zen Tükör Magazin, 14. szám – 2018. tél, 10-14. old.
Szung Szán (Seung Sahn) (1927–2004) mester Zen iránytű című művében található egy rövid részlet Iszang (Uisang) (625–702) A dharma-természet dala című verséből, a hozzá fűzött rövid magyarázattal. Mivel a dalnak nem találtam teljes magyar fordítását elhatároztam, hogy készítek egyet, illetve kicsit utánanézek a szerző életének, illetve a vers hátterében meghúzódó tanításnak. A fordításhoz több angol fordítást is átnéztem, de főképp egy a (In: McBride, Richard D. II (ed. by) Collected Works of Korean Buddhism, Vol. 4. Hvaom I: The Mainstream Tradition. Seoul, Jogye Order of Korean Buddhism. pp. 103–105.).
1. „A dharma-természet tökéletesen egységes, nem rendelkezik a kettősség ismertetőjegyével.
2. Az összes dharma mozdulatlan, eredendően nyugodt.
3. Nincsenek neveik és jellemzőik, minden megkülönböztetés elvágva.
4. A bölcsesség megvalósításával és nem más eszköz által ismert.
5. Az igaz természet nehezen érthető, tökéletesen finom és mélységes.
6. Nem kötődik az én-természethez és a feltételektől függően érhető el.
7. Az egyben a mindenség, és a sokban az egy.
8. Az egy teljesen a mindenség, és a mindenség teljesen az egy.
9. Egy apró porszem tartalmazza a tíz irányt,
10. Ahogyan minden porszem.
11. Egy mérhetetlenül hosszú kalpa pontosan egy egyszerű tudatpillanat,
12. Egy egyszerű tudatpillanat pontosan egy mérhetetlenül hosszú kalpa.
13. A kilenc időszak és a tíz időszak kölcsönösen megegyeznek,
14. Nincsenek összezavarodva, de egymástól elkülönülve alakultak ki.
15. Amikor valakiben felébred a törekvés a megvilágosodásra, az maga a teljes megvilágosodás,
16. Szamszára és nirvána mindig összhangban van.
17. Alapelv és jelenség homályos és megkülönböztethetetlen,
18. És ilyen a nagy emberek, a tíz buddha és Szamantabhadra szférája is.
19. Mivel képes belépni az óceán pecsét szamádhiba,
20. A Buddha sokféle kívánságot teljesítő képessége elképzelhetetlen.
21. A minden élőlény hasznára váló drágakőeső betölti a teret,
22. Az élőlényeknek felfogóképességük szerint válik javára.
23. Ezért a gyakorlónak vissza kell térnie az eredeti forráshoz,
24. Amit nem érhet el a szennyezett gondolatok megszüntetése nélkül.
25. A feltételektől független üdvös készségek által érti meg a kínságok teljesítését,
26. Visszatér otthonába és elnyeri a jólétet képességei szerint.
27. A dháraní kimeríthetetlen kincsei által,
28. Felékesíti a dharma birodalmat, a valódi drágakövek palotáját.
29. Végül elhelyezkedik a végső valóság középső útján.
30. Régmúlt idők óta mozdulatlan, mivel a neve Buddha.”A szerző Iszang irányzata az avatamszaka (koreai hwaeom, ejtsd: hvaom; kínai huayan, ejtsd: hua-jen) iskola az egyesített Silla kor legnépszerűbb irányzata volt. Iszang Kínában a hua-jen második pátriárkája Cse-jen (Zhiyan) (602-668) tanítványaként tevékenykedett. Iszang révén jelent meg a hua-jen világnézet szervezett keretek közt történő oktatása először Koreában. Cse-jen csoportjához tartozott a későbbi harmadik pátriárka Fa-cang (Fazang) (643–712) is. A hua-jen iskola tanításait Kínában később Fa-cang rendszerezte, aki nagyra értékelte Iszang munkáját. Szakmai kapcsolatukat azután is fenntartották, hogy Iszang visszatért Koreába.
A hua-jen központi szövege az Avatamszaka szútra, amely az egyik legterjedelmesebb mahájána szútra, hossza meghaladja a keresztény Bibliáét. Valószínűleg korábban önállóan létező szövegek egybeszerkesztése által jött létre Belső-Ázsiában. A teljes szöveg csupán két kínai és egy tibeti fordításban maradt fenn. Kínaira Buddhabhadra fordította le először 420-ban hatvan tekercsben, majd Siksánanda 699-ben nyolcvan tekercsben. Szanszkrit nyelven két részlet maradt fenn a műből, a bódhiszattva fejlődésének tíz lépcsőfokát bemutató Dasabhúmika szútra, illetve a teljes szöveg legfontosabb részét alkotó Gandavjúha szútra.
A Gandavjúha szútra egy Szudhana nevű ifjú utazását mutatja be, amely során eléri a bódhiszattvaság különböző fokozatait. A történet vége felé Szudhana találkozik Maitréjával, az eljövendő buddhával, aki elvezeti őt Vairócsana tornyába, amely a bódhiszattva által szemlélt világegyetem szimbóluma. A végtelen nagy térbeli kiterjedésű toronyban Szudhana számtalan további tornyot lát.
A torony a hua-jen iskola központi gondolatát jelképezi, amely szerint minden dolog kölcsönös függésben van egymással. A világegyetem minden eleme magába foglalja a teljes világegyetemet. Maitréja végül elmagyarázza Szudhanának, hogy a jelenségek természetük szerint okoktól és feltételektől függően jönnek létre, ezért álomképekhez hasonlóak. A Gandavjúha szútra világa egy varázslatos, víziószerű világ, ahol a buddhák megvilágosodott tudatuk segítségével mágikus módon enyhíthetik az érző lények szenvedését.
A szútra ismert szakasza a híres „Indra hálója” hasonlat, amely összhangban a fentiekkel a dharmák egymáshoz fűződő viszonyát érzékelteti. Indra isten világában egy végtelen háló található rajta számtalan drágakővel. A drágakövek kölcsönösen tükrözik egymást végtelen számú tükröződést hozva létre. A háló így valójában a létezők szoros kapcsolatának, az univerzum egységének a jelképe.
A szútra tisztelete Vu Cö-tien (Wu Zetian) császárnő uralkodása alatt (690-705) terjedt el igazán Kínában, aki nagyra értékelte a hua-jen tanításokat. Vu nőként nem számíthatott uralkodása alatt a konfuciánus elit támogatására, így inkább a buddhizmus felé fordult. A császárnő jó kapcsolatot ápolt Fa-canggal is, aki a hagyomány szerint változatos módszerekkel szemléltette az uralkodó számára a hua-jen világképet. Egy legenda szerint „Indra hálójának” magyarázatául Fa-cang egy tükrökkel teli termet rendezett be a palotában. A tükröket
„Indra hálójának” mintájára rendezte el így a császárnő megérthette a dharmák egymástól függő rendszerét. Bár nem zárhatjuk ki, hogy a fenti történet valóban megtörtént, az újabb kutatások szerint Fa-cang valószínűleg inkább tanítványai számára rendezhette be a tükörtermet.Fa-cang másik híres hasonlata az arany oroszlánról szóló, amelyet az Értekezés az arany oroszlánról (金師子章, Jin shizi zhang) című művében fejtett ki részletesen. A történet szerint Fa-cang a művet szintén Vu császárnő részére írta, akinek nehézségei támadtak az „alapelv” (kínai li, 理) és az „alapelv” működése eredményeképpen létrejövő jelenségek (kínai shi, 事) viszonyának megértését illetően. Fa-cang tanítása szerint az arany megfeleltethető az „alapelvnek”, míg a különböző formák amelyeket az aranyból létrehozhatunk, a jelenségeknek. Bár a formák keletkeznek és elmúlnak, az arany „aranysága” változatlan. Ebben az értelmezésben az arany azonban nem olyan jellegű „alapelvnek” tekinthető, amelyből a jelenségek emanációként jelennek meg. A jelenség maga az „alapelv”, ahogyan a szobor maga az arany, egymástól elválaszthatatlanok. Jelenségek nélkül a puszta alapelv elképzelhetetlen. A jelenségek így végső soron az „alapelvből” képződnek, amelyre Kínában gyakran használták a „természet” kifejezést szinonimaként. A „természet-keletkezés” fentiekből levezethető fogalmával Fa-cang és Iszang először mesterük Cse-jen tolmácsolásában találkozhatott.
Az arany oroszlán hasonlatot és ezen keresztül az egész hua-jen tanítást a nyugati vallástörténészek az elmúlt évtizedekben sokféleképpen magyarázták. Francis H. Cook elképzelése szerint az „alapelv” végeredményben megfeleltethető az „üresség” madhjamaka szerinti értelmezésének. Bár Cook megoldása egyszerűsége folytán roppant elegáns és kétségtelen, hogy jobban összhangban van a történelmi Buddha tanításaival, mint a hagyományos kelet-ázsiai értelmezés, szinte teljesen bizonyos, hogy téves.
Egyrészt nem szabad elfelejtenünk, hogy nyugaton a tibeti buddhizmus népszerűsége folytán főként a madhjamaka irányzat prászangika és kisebb részben szvátantrika változatai terjedtek el, amelyek azonban Kínában jórészt ismeretlenek voltak. A kínai madhjamakaiskola – a szan-lun (sanlun) iskola, magyarul a három értekezés iskolája – leghíresebb tanítójának Csi-cangnak (Jizang) (549–623) az „ürességfogalma” a tibeti irányvonaltól függetlenül alakult ki. A két igazság három szintjéről szóló tanításában az első szinten a létezést, mint konvencionális igazságot fogja fel, míg az „ürességet”, mint végső igazságot. A második szinten a lét és „üresség” fogalmainak kettőssége jelenik meg, mint konvencionális igazság, a végső igazság pedig a lét és „üresség” fogalmainak tagadása, vagyis a fenti fogalmak
„nem-kettőssége”. Végül a harmadik szinten a fentiek szerinti „kettősség és nem-kettősség fogalmainak kettőssége” szerepel konvencionális igazságként, a végső igazság pedig az előbbi kettősség tagadása, vagyis a „se nem kettősség, se nem nem-kettősség” E rövid kitérővel azt szerettem volna mindössze érzékeltetni, hogy aki a kelet-ázsiai buddhizmust – ezen belül különösen a hua-jen és a csan (chan) hagyományokat – csupán a klasszikus indiai és a tibeti madhjamaka alapján próbálja megérteni, a szanlun hagyomány mellőzésével, óhatatlanul zsákutcába jut. Csi-cang szerint azért, hogy a tudat ne ragaszkodjon az „ürességhez”, az „ürességet” is tagadni kell. A hangsúly a jelenségek feltételektől függő keletkezéséről és elmúlásáról a második és a harmadik szinten így inkább áttevődik – összhangban a kor taoista nézeteivel – minden fogalom tagadásán keresztül a szavakon túli igazság felismerésére. A középúton az jár, aki sem az „ürességet”, sem a „nem-ürességet” nem különbözteti meg. Jizang foglalkozott a buddha-természetről szóló tanításokkal is, a buddha-természetet a középúttal azonosította.Másrészt, mint ahogyan azt Paul Williams meggyőzően kifejtette, Fa-cangra főként nem a szanlun iskola volt nagy hatással, hanem A hit felkeltése a mahájánában (大乘起信論, Dasheng qixin lun) című mű, így az Értekezés az arany oroszlánról„alapelve” inkább feleltethető meg a tathágatagarbhának, mint a madhjamaka absztrakt „ürességfogalmának”. Ahogyan nemsokára látni fogjuk Fa-cang kollégájának Iszangnak az értelmezése is inkább a végső valóság pozitív módon történő értelmezése felé hajlik.
Iszang a királyi családból származott, tizenöt évesen tett szerzetesi fogadalmat. Fiatalkorában Podog (Bodeok) szerzetes felügyelete alatt társával Vonhjoval (Wonhyo) (617−686), a dharma-természet iskola későbbi alapítójával, a Nirvána szútrát és a Vimalakírti Nirdésa
szútrát tanulmányozta. Később elhatározták, hogy Kínába utaznak, azonban Vonhjo egy megvilágosodás-élmény hatására feladta tervét, így Iszang végül egyedül csatlakozott Cse-jen csoportjához. Cse-jen mielőtt találkoztak azt álmodta, hogy egy olyan nagy fa nő majd Korea földjén, amely még Kínát is elhomályosítja. Miután álmában felmászott a fára egy madárfészekben kívánságteljesítő drágakövet talált, amelynek a fénye bevilágította a teret.Másnap megérkezett Iszang, aki jártasságával a hua-jen tanítások terén elkápráztatta Cse-jent és tíz évig a tanítványa maradt. Silla közelgő Tang inváziójának hírére tért csak viszsza hazájába figyelmeztetni a királyt. Munmu királytól (661–681) szolgálataiért cserébe engedélyt kapott a Puszok (Buseok) kolostor megépítésére 676-ban. A Puszok kolostor gyors fejlődésnek indult és hamarosan a tíz nagy hvaom kolostor központja lett. Iszang rendjébe társadalmi helyzettől függetlenül bárkit felvett, így sokan feladták a világi életet és tanítványául szegődtek. Mivel Iszang önmagát főként tanítónak tekintette, viszonylag kevés művet hagyott hátra.
Legfontosabb írása Az egy jármű dharma birodalmát jelképező pecsét-diagram (一乘法界圖, Ilseung beopgye do), amelyben összefoglalta gondolatait a hvaom tanításról.A teljes szöveg központi üzenetét A dharma-természet dala alkotja, a mű másik fontos része a dalhoz fűzött kommentár. Iszang a dal írásjegyeit szimbolikus pecsét-diagram formában rendezte el. Az olvasást a megközelítőleg a diagram közepén lévő dharma írásjeggyel (koreai beop法) kell kezdeni, balra indulva, majd az ösvényt követve végül az alatta lévő buddha írásjegyhez (koreai bul佛) jutunk. A diagramnak így egyetlen megoldása, egyetlen „ösvénye” van.
A hagyomány szerint a mű az Avatamszaka szútra hatvan tekercsében lévő összes tanítást tartalmazza. Iszang értelmezésében a három világrendszer az óceán pecsét szamádhiból keletkezik. A pecsét-diagram végeredményben az óceán pecsét szamádhi képi megjelenítése. A fehér papír az anyagiként felfogott jelenségek birodalmának, a fekete írásjegyek az érző lények birodalmának, az eredeti ábrán az írásjegyeket összekötő piros színű vonalak alkotta diagram pedig a megvilágosodás birodalmának felel meg. Ahogyan a papír, az írásjegyek és a diagram egymástól elválaszthatatlanok, úgy a három világrendszer is tökéletesen egységes.
A diagram egyetlen ösvénye a Tathágata egyetlen ügyes eszközét, tanítását jelképezi. A diagramban található kanyarulatok azt fejezik ki, hogy ez az ügyes eszköz alkalmazkodik a különböző képességű hallgatók igényeihez. A kezdet és vég valódi hiánya az egy ösvényen
azt szemlélteti, hogy az ügyes eszköznek a fentiekkel összhangban nincs egyetlen merev módszere. A diagram négy oldala az átalakítás négy mindent felölelő módszerére (adakozás, szeretetteljes beszéd, jótékony viselkedés, együttműködés másokkal), a diagram négy sarka pedig a négy mérhetetlen törekvésre (mérhetetlen szerető kedvesség, mérhetetlen együttérzés, mérhetetlen együtt érző öröm, mérhetetlen egykedvűség) utal.A diagramot alkotó írásjegyek alakja jelképezi a gyakorlatot, mint ügyes eszközt. Az írásjegyek rengeteg kanyarulata azt jeleníti meg, hogy a három jármű követőinek képességei és vágyai különbözőek. A diagram közepére helyezett dharma és buddha írásjegyek azt jelképezik, hogy a dharma-természet a középső útban rejlik.
Iszang a szöveget jelentése szerint három fő részre osztotta. Az első tizennyolc sor a gyakorló hasznára váló gyakorlatok szempontjából értelmezhető. Ezen belül az első négy sor a megvalósítás birodalmát, a következő tizennégy sor pedig a függő keletkezés birodalmát mutatja be. A tizenkilencediktől a huszonkettedikig tartó sorok a mások hasznát is szolgáló gyakorlatok szempontjából foghatók fel. Az utolsó nyolc sor a gyakorló ügyes eszközei és a megvalósítás szempontjából értelmezhető. Ezen belül négy sor foglakozik az ügyes eszközökkel és négy sor a megvalósítás jótéteményeivel. A fenti gyakorlatcentrikus beosztás jól szemlélteti, hogy bár Iszang fontosnak tartotta az elméleti megalapozottságot, számára a gyakorlat volt az elsődleges.
A szövegben a „dharma-birodalom” két szempontból szemlélhető, egyrészt a feltételektől független „dharma-természet” felől, másrészt a feltételektől függően felmerülő „igaz természet” felől. Eredetileg az Avatamszaka szútrában a „dharma-természet” és az „igaz természet” fogalmai között nem mutatható ki éles különbség, mindkettő a jelenségek mögött meghúzódó alapelvre, vagyis Fa-cang aranyára vonatkozik. Iszang értelmezésében azonban a „dharma-természet” inkább a megvalósított bölcsesség birodalmához tartozik, míg az „
igaz természet” a függő keletkezés birodalmához. Így a „dharma-természet” az „igaz természeten” keresztül valósítható meg.Szung Szán a „dharma-természetet” találó módon – összhangban Fa-cang arany oroszlánról szóló hasonlatával – a vízhez hasonlította. Bár a víz különböző formákban jelenik meg
(pl.: eső, hó, köd, tenger, jég stb.) lényegét tekintve mindig H2O marad.
Iszang elképzelései Cse-jen „természet-keletkezésről” vallott nézeteit tükrözik és – ahogyan azt Szung Szán hasonlatát átgondolva láttuk – összhangban vannak Fa-cang tanításaival. A buddhista gyakorlónak a jelenségvilág igaz forrásához kell visszatérnie. A dal fontos
témája továbbá a mindenség egysége, a hua-jen filozófia kedvelt gondolata.A szöveghez később számos kommentárt írtak, amelyek közül kiemelkedik Kjunjo (Kyunyeo) (923–973) műve, amely Iszang hagyományos hvaom világnézetét gondolta tovább, illetve Szolcsam (Seoljam) (1425–1493) kommentárja, amely a későbbi szon (seon) tanítások szempontjából elemezte a szöveget. Iszang és tanítványai hatására a hvaom filozófia a legtöbb koreai hagyományos szövegmagyarázó iskola alapja lett és bár tanításai Vonhjo és Voncshuk (Woncheuk) (613–696) nézeteihez képest kevésbé szinkretikusak, komoly hatással
voltak a koreai buddhizmusra.Az a tény, hogy a dalt még napjainkban is gyakran éneklik a koreai szon kolostorokban jól mutatja, hogy Iszang gondolatai még ma is élnek és összeforrtak a szon tanításokkal. A szon fejlődése során a hvaom megítélése folyamatosan változott. A kezdeti ellenséges érzületet különösen Csinul (Jinul) (1158–1210) hatására felváltotta az a látásmód, amely a hvaom világnézetre a szon gyakorlat filozófiai alapjául tekintett. Így Szung Szán „nemtudó tudatának” megtapasztalása előtt talán nekünk nyugati gyakorlóknak sem származhat nagy kárunk abból, ha azért némi tudásra is szert teszünk a buddhista tanítások terén, legalább később valóban lesz mit elengednünk.
