ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

骆芃芃 Luo Pengpeng (1958-)

Tartalom

Contents

Luo Pengpeng 1958-ban született. A Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia Kínai Pecsétvéső Intézetének igazgatója, a Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia Tanulmányi (tudományos fokozatokat odaítélő) Bizottságának tagja, a kínai állam által elismert képzőművész, a doktori képzésben résztvevő hallgatók tanára. Tanulmányait a Peking Egyetem Művészeti Tanszékének kínai ókori művészeti alkotások beazonosítására szakosodott posztgraduális csoportjában végezte. A Kínai Kommunista Párt18. kongresszusának képviselője, a Kínai Államtanács jóvoltából kiemelkedő kormányzati támogatásban részesített szakértő. A Kínai Kalligráfusok Szövetségének igazgatótanácsi tagja, a Xiling Pecsétművészeti Társaság (Xiling Seal Art Society) tagja, valamint a Qinghua Egyetem Szépművészeti Karának professzora. Elnyerte többek között „A Kulturális Minisztérium Kiváló Szakembere”, „A Kulturális Minisztérium szellemi kulturális örökségvédelemben kiváló munkát végző magánszemély,” a „Kulturált személyiség – Kínai irodalmár és művész,” illetve „A nemzeti kulturális rendszer kiváló építője” és „A nemzet kiváló munkása” állami elismeréseket és címeket. Keletről... A Kínai Nemzeti Művészeti Akadémia festmény- és kalligráfiakiállítása Pesti Vigadó, 2017. április 12. – május 31. háromnyelvű (magyar/angol/kínai) kiállítási katalógus, 64 oldal Magyar Művészeti Akadémia (MMA), 2017 PDF: Luo Pengpeng, pp. 36-41.

Luo Pengpeng Born in 1958, Luo Pengpeng is director of the Chinese Seal Cutting Art Institute at the Chinese National Academy of Arts, a member of the Academic Committee (awarding academic degrees) of the Chinese National Academy of Arts, an artist recognised by the Chinese State, and instructor to doctoral students. He graduated from the postgraduate programme of the Department of Fine Arts of Beijing University specialising in the identification of ancient Chinese works of art. A representative of the Chinese Communist Party‘s 18th Congress, Luo Pengpeng is an expert enjoying outstanding government support by courtesy of the State Council of the People‘s Republic of China. A board member of the China Calligraphers Association and member of the Xiling Seal Art Society, he is professor of the Faculty of Fine Arts of Qinghua University. The awards he was honored with include, among other things, the titles Outstanding Expert Of The Ministry of Culture, Private Individual Performing An Excellent Job For The Protection Of Intangible Cultural Heritage, Cultured Personality: Chinese Scholar And Artist, Excellent Constructor Of The National Cultural System, The Nation‘s Excellent Worker etc. From the East... Chinese National Academy of Arts - painting and calligraphy exhibition, Budapest, 2017 PDF: Luo Pengpeng, pp. 36-41.

Chinese Seals

Almost every Chinese painting bears one or more
bright red (cinnabar) seal (yinzhang), and such
impressions are often seen next to the inscription
on Chinese calligraphy works. The artist is the first
to sign his work with his seal which thus serves a
function similar to that of a Western artist’s signature.
An artist might own more than one personal seal. The
absence of a seal from a painting or a calligraphy work
indicates that the work was deemed to be below par.
Other individuals who came into contact with the
work in some way—owners, collectors, communities,
institutitons—would also add their seals to the piece
as a signal of acknowledgement. There are a number
of classic works with entire collections of seals on
them. The use of large, exceedingly wide borders was
a privilege of the imperial court. Small collectors’ seals
left very thin lines on the piece so as not to interfere
with the original composition.
Seal carving is a minor art form, one of the ancillaries
to calligraphy. The characters on seals use the archaic
styles large seal script (da zhuan) and/or small seal
script (xiao zhuan). Developed in ancient times, these
styles have changed a lot over the centuries. The
script used on a piece suggests the historical period
when it was made. The requirement to abide by the
specific rules of the art and create a composition in a
very confined space make seal design a real challenge
to artists. The inscription containing the full name or
one or two characters of the name (art name, age,
place of origin, studio name, title), some other text or
literary quotation of varying length, is enclosed within
a border consistent in style. The last character of the
text often refers to script (shu), treasure (bao), or the
seal (yin) itself.
Characters are not allowed to stick out; chief
components may not be missing; rotation of
characters is unacceptable. In view of the open and
closed outlines the use of space is always individually
designed. The proportions may be changed, but
distortion in the extreme is permitted only within the
limits of recognisability. The stress is on imaginative
playfulness, witty lines, a unique composition, and an
interestingly weird use of space. Seals may also have
pictorial elements (flowers, boats, gourds, musical
instruments), human figures (Buddhas), or animals
(fish, bird) carved into the stone.
Seal imprints are always bright vermillion but vary
in size and shape: they may be square, rectangular,
rounded, circular, oval, or even amorphous. The
number of characters inscribed depends on the text
and the size of the working surface of the seal. The
characters are read top-down and right-to-left in
the traditional manner, although a seal imprint may
sometimes be read in a contrary or zigzag direction.
With four characters, various reading directions
give rise to different interpretations, an opportunity
sometimes intentionally exploited by seal carvers.
Borderlines around the edges are optional. The seal may
imprint the background in red, leaving white characters
(zhu wen) or, conversely, imprint the characters in red
(bai wen) and leave the background white. The former
kind is also referred to as yin seals, while the latter are
called yang seals. The imprint of a white seal is darker in
tone; that of a red one is lighter. In accordance with the
standards of seal script, the lines of a design are usually
of equal width, although irregularities in carving may
of course produce a less uniform effect. Along with
chips and cracks, these features contribute to the
uniqueness of a seal and help establish its authenticity.
The placement of a seal imprint, fitting it into the
composition of a painting, is a task requiring just as
much care and consideration as the creation of the
picture itself or adding inscriptions (colophons). On
calligraphy works done entirely in black ink, seal marks
in bright vermillion provide stark contrast regardless of
size or proportions.
The vermillion paste (yinni) is composed of eight
ingredients: cinnabar, pearl, musk, coral, ruby, moxa,
castor bean and red pigment. Seal paste is stored in
small chinaware containers or metal boxes.
The seal stone is usually a kind of greenish or
yellowish-brown serpentinite [soapstone?] with
irregular specks, patches, and veins. In earlier times,
seals were also made of ivory, precious stones, jade, and
even hardwood and bronze. Soft serpentinite is easily
carved. At first, a prismatic or cylindrical body is cut out
of the stone and polished on the sides. The seal knob
was often decorated with pictorial elements carved so
as to emphasize any mysterious refraction or veins in
the stone. Motifs included geometric shapes, figures of
animals (tortoise, dragon, snake, fish), stylized figures
of felines and humans, and ornaments.
The side of the seal stone may bear an inscription
(kuan wen) engraved with a cut edge chisel using a
‘chipping’ technique (dao jiao ke fa). One edge of the
resulting stroke is straight, the other is jagged. Ink
rubbings of such inscriptions (ta kuan) create white
characters on a black background. The rubbings are
always exhibited alongside the vermillion red seal
impressions.

by Janisz Horváth

 

A visitor views seal engraving works displayed during an exhibition held at the China International Exhibition Center in Beijing, capital of China, Aug. 21, 2019. About 120 seal engraving and calligraphy works made by Luo Pengpeng, a master of the art, and her students were on display during the five-day exhibition. Chinese seal engraving was included in UNESCO's intangible cultural heritage list in 2009.

 

Luo Pengpeng: pecsétnyomó vésete és lenyomata

Seal by Luo Pengpeng

般若波罗密多心经句“是诸空法“
Prajñāpāramitāhŗdaya szív szútra

Prajñāpāramitāhŗdaya Heart Sutra
2011

丹东石 Dandong-i kő
白朱文 (bai zhu wen) fehér–cinóber pecsét

Dandong stone (bai wen) white seal
10×10×12 cm

„Üresség a sajátja mindennek”
A Négy Égtáj és a Közép jelképe
a többszörös négyzetformákkal.

‘Emptiness is a property of all things’
The symbol of the four cardinal points
and the Middle with the multiple squares.

 

 

Kínai pecsétnyomók

A kínai festményeken majdnem mindenhol, a kalligráfiákon
legtöbbször a felirat alatt/mellett látható
egy vagy több vöröses színfolt, a cinóber színű pecsét
(yinzhang). Először az alkotó minősíti pecsételéssel
a munkáját, a nyugati képzőművész aláírásához
hasonlóan. Saját pecsétből lehet több is. Ha egy
képen, íráson nincs egy darab pecsét sem, akkor az
nem ütötte meg a kívánt színvonalat. Sokszor kerülnek
még a képre a művel valamilyen módon kapcsolatba
került más személyek – tulajdonosok, gyűjtők,
közösségek, intézmények – a hitelesség érdekében
elhelyezett jelei is. Némelyik klasszikus alkotáson
a pecsétek egész gyűjteménye halmozódott fel.
A nagy formátumú, nagyon vastag keret használata
csak a császári udvar kiváltsága volt. A műgyűjtők kis
pecsétje pedig egészen vékony vonalú, hogy ne zavarja
az eredeti kompozíciót.
A pecsét, a pecsétfaragás a kalligráfiának egyik kistestvére,
írásjegyei az ókorban kialakult archaikus nagy
és/vagy kis pecsétírás (da zhuan, xiao zhuan) stílusában
készültek/készülnek. Ezek formája az évszázadok alatt
rengeteget változott, így az egyes felhasznált írásképek
időszakokra, történelmi korokra is utalnak. A külön
esztétikai nyelvezetet használó vonalvezetés és
az adott kicsi, szűk felületre való komponálás nehéz
művészi feladat. A teljes nevet vagy annak egy-két
írásjegyét (művésznevet, életkort, származási helyet,
műterem-elnevezést, titulust) vagy egyéb szöveget,
rövidebb-hosszabb irodalmi idézetet tartalmazó felirat
egy stílusosan egységes, lezárt keretbe kerül. A szöveg
utolsó írásjegye sokszor az írásra (shu), az értékre (bao)
vagy magára a pecsétre (yin) vonatkozik.
Az írásjegy nem lóghat ki, részeiből nem hiányozhat
fontos alkotóelem, nem forgatható. A nyitott és zárt
körvonalak miatt a térkihasználás mindig egyedileg
tervezett. Az arányok megváltoztathatók, de a szélsőséges
torzítás csak a felismerhetőség határain belül
megengedett. A lényeg az ötletesen játékos, szellemes
vonalvezetés, egyedi kompozíció, érdekes helykihasználás.
Olykor ábra (virág, hajó, lopótök, hangszer), figura
(Buddha) vagy állatkép (hal, madár) is lehet a pecséttéma.
A különböző formájú és méretű, mindig élénk cinóber
színű pecsétlenyomat lehet négyzetes, téglalap, lekerekített,
kör, ovális, vagy akár amorf alakú is. A vésett
írásjegyek száma a szövegtől és a felület nagyságától is
függ. Az írásjegyek összeolvasása is a jobb felső sarokból
induló hagyományt követi, de ellentétes vagy cikkcakk
irányú olvasat is ismeretes. Négy írásjegy esetén a
más irányú összeolvasás sokszor értelmezési kérdést is
felvet. Ezzel néha tudatosan is játszanak a faragók.
A kerettel vagy anélkül készített pecsét lehet fehér
(bai wen) – ez esetben a szöveg vonalai „üresek” és a
környezet festékes –, vagy ennek kifordítottja a cinóbervörös
(zhu wen) feliratú. Az előbbit yin, az utóbbit
yang pecsétnek is hívják. A fehér pecsét tónusértékében
erősebb, a cinóber pecsét világosabb. A vonalak
vastagsága egy rajzolaton belül – a pecsétírás stílusnak
megfelelően – általában egyforma, bár a faragási egyenetlenségek
természetesen más látványt eredményezhetnek.
Ezek, illetve a törési hibák hitelesítő, egyedítő
sajátosságok a pecséteken.
A pecsétlenyomat elhelyezése, a kompozícióba való
beillesztése ugyanolyan megfontolást igénylő művészi
feladat, mint a képalkotás és a kísérő felirat. A csak
fekete tust használó kalligráfiákon az élénk cinóber
pecsét egyértelmű színes kontraszt a kép méretétől,
aránykülönbségétől függetlenül.
A cinóberpaszta (yinni) nyolc összetevőből álló
massza: cinnabarit érc, gyöngy, pézsma, korall, rubin,
moxa, ricinus és vörös pigment. Porcelánedénykében
vagy fémdobozban tárolják.
A pecsétkő anyaga többnyire szabálytalan lefutású
ereket, foltokat tartalmazó szerpentinit valamelyik zöldes
vagy sárgás-barnás árnyalatú fajtája. Régen készült
pecsét elefántcsontból, nemes drágakőből, jádeitből
vagy keményfából, bronzból is. A könnyen faragható
szerpentinitet először hasáb vagy henger formájúra
vágják, oldalait simára lecsiszolják. A felső fogó felületet
sokszor figurálisan megfaragják, figyelve arra,
hogy a kő sejtelmes fénytöréseit, esetleges erezetét a
körplasztika kiemelje. A faragott formák között lehetnek
mértani testek, állatfigurák (teknősbéka, sárkány,
kígyó, hal) stilizált macskafélék vagy emberi alakok, ornamentikák.
A pecsétkő oldalára alkotói szöveget (kuan wen)
véshetnek, amelyet a vágott élű vésővel „kipattintós”
(dao jiao ke fa) technikával vésnek. Ennek eredménye
az egyik szélén egyenes, a másikon recés vonal. Az erről
készült tuslenyomatok a bedörzsöléses pacskolatok
(ta kuan) módjára készülnek, ezért lesznek itt fekete
alapon fehérek az írásjegyek. Bemutatásuk mindig a
cinóber színű pecsétnyomattal együtt történik.

Horváth Janisz