Néhány teás zen történet
(Terebess Gábor fordításai a Folyik a híd c. kötetből)
Teakult, a Terebess Online különlapja

茶禅一味 Chachan yiwei
„Tea és zen – egy az ízük.”

1.
Fa-jen megkérdezte egy szerzetestől, honnan jött.
– A Pao-en kolostorból.
– A többi szerzetes mind jól érzi ott magát?
– Igen.
– Menj, rádfér egy csésze tea.

2.
Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
– Jártál már itt? – kérdezte az egyiket.
– Igen.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
Aztán egy másikhoz fordult:
– Jártál már itt?
– Még nem.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert:
– Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
– Felügyelő! – szólt Csao-csou.
– Tessék.
– Gyere, igyál egy csésze teát!

3.
– Mi lesz velünk, ha elérkezik a születés és a halál órája? – kérdezték Ta-szujt.
– Ha tea van, igyál teát, ha rizs van, egyél rizst – felelte.

4.
Kuj-san már nyugovóra tért, mikor Jang-san beszélgetni jött hozzá. Mihelyt a mester meglátta, a falnak fordult.
– Hogy tehetsz ilyet? – kérdezte Jang-san.
– Álmodtam valamit – mondta Kuj-san és felült. – Fejtsd meg!
Erre Jang-san hozott egy mosdótál vizet.
Kisvártatva Hsziang-jen jött beszélgetni a mesterrel.
– Álmodtam valamit – mondta neki is Kuj-san. – Jang-san már megfejtette. Most te következel.
Erre Hsziang-jen hozott egy csésze teát.