S. Nagy Anikó
Teafogyasztás a két világháború között
Teakult, a Terebess Online különlapja

Az I. világháború után megnőtt az indiai tea jelentősége. Az időjárás viszontagságaitól erősen függő, kisgazdaságokban termelt, kézzel megmunkált kínai tea nem bírta a versenyt. Kínában a nyugtalan belpolitikai viszonyok visszavetették kereskedelmét. A közép-európai piac elfordult az egyszerűbb, könnyebb teáktól. A magasabb koffeintartalmú és erősebb zamatú indiai teákkal fedezte bővülő szükséglete legnagyobb részét.
Az európai tőkével alapított indiai ültetvények egyenletes minőséget hoztak. Ez alapvető a kereskedelem számára. (A vevő az üzletben évről évre ugyanazt a minőséget keresi, és a kereskedő számára a kockázat csökkenését jelenti, ha állandó minőség szállítására számíthat.)
Indiában és Ceylon szigetén a rövid esős időszakok kivételével egész évben szüreteltek. A sodrást már nem kézzel végezték, hanem ún. teasodró asztalokkal. Legegyszerűbb formája egy alul nyitott doboz volt, melyet forgatható, lécekkel osztott asztalra szereltek úgy, hogy az asztallap és a doboz alja között egy keskeny rés maradt. A dobozba öntött leveleket felülről egy fedő szorította lécekhez. Az asztal és a doboz ellentétes irányba forgott, közben az élek elvégezték a műveletet. Erjesztésnél a leveleket cementezett tartályokban teregették szét, nedves vászonnal terítették le. A levelek színe így 3-4 óra alatt sárgás lett. A szárítókemencékben a szárítás forró levegővel történt.
A tea feldolgozásának korszerűsítésére irányuló kutatások során észrevették, hogy a hagyományosan sodrott levelekből kevesebb vízben oldható anyag nyerhető, mint azokból, melyeket apró darabokra vágnak a fermentálás (erjesztés) előtt. Az új módszert 1927-től általánosan alkalmazták. Az így nyert tea kereskedelmi jele a "B" lett, a broken angol (jelentése: törött) szóból. Külsőre a törmelékteára emlékeztet, de jobb levélből készült. (A törmeléktea nem egyéb, mint különböző levelek maradék része.)
Az osztályozást mozgó rostákkal felszerelt gépek végezték. A levelek nagyságuk és finomságuk alapján az egész teatermő területre jellemző, - ma is érvényes - kereskedelmi megnevezést kaptak:

Egész teák:
1. Flowery Orange Pekoe. A legfiatalabb, az ágak csúcsán lévő levelekből álló fajta.
2. Orange Pekoe. A második levél, közülük sokuk színe aranysárga.
3. Pekoe. A második és harmadik levél.
4. Pekoe Souchong. Nagyobb levelekből álló közepes áru.
5. Souchong. Durva levelekből készített közönséges tea.

Törött teák:
1. Broken Orange Pekoe
2. Broken Pekoe
3. Broken Pekoe Souchong
4. Fannings
5. Teapor

Az indiai teák kiválóan alkalmasak keverékek előállítására. Általában úgy kerültek forgalomba, könnyebb ceyloni vagy kínai fajtákkal elegyítve.
A szortírozott és ládákba csomagolt áru Kalkuttából London vámmentes raktárházaiba került. Mérlegelték, bruttó és nettó súlyukat felírták a ládákra. A ládák neve: chest. A tea egész vagy fél chenstekben került forgalomba. Az indiai tea chest átlagsúlya 118 angol font (53 kg és 545 gramm), a ceylonié 106 font (48 kg) a jávai pedig 110 font (kb. 49 kg) volt. A tea nem alkalmas arra, hogy más termékekhez hasonlóan standard minőség szerint adják el. A minőség becsülése főleg egyéni ízlelésen és megítélésen alapul. A teakereskedelem legfontosabb mozzanata volt (és ma is az), a világ teaimportőrei részvételével megrendezett londoni teaaukció.
Hogyan zajlott le egy aukció? A londoni kereskedők megbízást adtak alkuszaiknak és egy utalványt, mellyel az áruházakban az árut megtekinthették, belőle mintát vehettek. Az alkuszok egy sereg megbízottat foglalkoztattak, akiknek az volt a feladatuk, hogy megvizsgálják a tea csomagolásának állapotát és minden chestből mintát vegyenek. Azokat a próbatermekbe küldték, ahol főzetet készítettek belőlük.
A próbafőzés szigorú szabályok szerint történt. Csak olyan vizet használhattak, mely abban a pillanatban forrt fel. A teáskannákat olyan szerkezetekkel szerelték fel, melyek a gőz kiáramlásának pillanatában sípoltak. A forrázás ideje pontosan 6 perc volt. A teakóstoló minden főzetet megízlelt, jegyzetet készített róla, és annak alapján választott. Ezután katalógusokat nyomtattak és mintakollekciót állítottak össze, melyet az aukció előtti héten közszemlére tettek.
A felvásárlók szintén elküldték alkalmazottaikat az áruraktárakba, hogy minden őket érdeklő tételből mintákat vegyenek. Ezután a katalógusban megjelölték azokat az árakat, mely szerintük megfelel a kívánt minőségnek.

Teafogyasztás 1937-ben, összehasonlítva a kávéval

A kereskedelmi forgalomban lévő legfontosabb teafajták voltak:

Indiai teák
- Darjeeling. A Himalája lejtőin terem, zamata hasonlít a malagaszőlőéhez.
- Assam. Északkelet-Indiából származó erős, csípős tea.
- Docar. Darjeelingtől délre lévő alacsonyabban fekvő területről származik, zamata sima, főzete sűrű.
- Sylhet és Cachar. Assam déli vidékeiről, közepes minőségű.
- Chitagong. India délebb vidékeiről.
- Kangra Valley és Dehra Dum. Északnyugat-Indiából származik, importja nem jelentős.

A ceyloni teákat nem nevezték el külön a termőhelyeikről. A magasabb vidékeken termők könnyűek és zamatosak, az alacsonyabb vidékekről származó teák főzete sűrűbb, főleg a lágy vizekhez alkalmasak.

Kínai teák
Fekete levelűek: Kiutuck, Keemun, Ningehow, Oufa, Kut oan.
Vörös levelűek: Panyong, Ching Woo, Congon, Lapsang Souchong. Erősen kátrányízű tea.
New Makes Foochow, egy illatosított tea Délkelet-Kínából.
A japán teák közül a legismertebb az Oolong "körte illatú" tea volt, mely Formosa szigetén termett.
Ismertek még jávai, szumátrai, jamaikai, maláj-szigeti és kenyai teafajtákat is, ezek azonban a világkereskedelemben nem játszottak szerepet.
Különlegességként tartották számon a kínai Gunpowder, Yong Hyson, Hyson zöld és az illatosított Orange Pekoe teát.
Magyarország teaimportja 1926-tól évente nyomon követhető. A statisztikai adatok az első években hullámzást, majd lassú csökkenést mutatnak.
A "teaforrás" Anglia, Németország és Hollandia voltak. Az angol teaimport néhány év kivételével jelentősen meghaladta a német és a holland behozatal együttes mennyiségét.
A tea zöme Budapestre érkezett. Az innen történt elosztás adatai hozzávetőlegesek.
1938-ban például 980 mázsa maradt a fővárosban, a vidék fogyasztása 1500 q volt. Az egy főre eső fogyasztás adatai 1929-től ismertek. Budapesten jóval magasabb volt az országos átlagnál, 9 dkg körül mozgott.
1926-ban háztartási számadásokból megvizsgálták 19 polgári család fogyasztását. 1 főre 13,42 dkg tea jutott. 1929-ben ötven polgári családé már csak 6,30 dkg volt. Ugyanebben az évben ötven munkáscsaládnál 5,21 dkg 1 főre eső fogyasztást mutattak ki.

Magyarország teabehozatala 1926-1940 között, összehasonlítva a kávéval

Egy főre eső teafogyasztás Magyarországon, összehasonlítva a kávéval

Magyarországon az angol teák közül a Hornimann londoni kereskedőház jellegzetes bordó bádogdobozban kiszerelt teái terjedtek el legkorábban. "Budoir" teájukat 1905-ben védjegyezték Budapesten.
A Lipton világcég teái is az elsők között jelentek meg. Forgalmuk a két világháború közötti időszakban nőtt meg jelentősen. Különösen népszerű volt az "Elefánt" védjegyű tea. Árjegyzékből ismert a Fortun és Mason, valamint a Jackson Rt. neve. Earl Grey teájukat ritkaságként hirdették. "Aki egyszer megkóstolja, megszokja." Gömbölyű és négyszögletes eredeti angol dobozokban kerültek forgalomba.
A német kereskedőcégek közül a legjelentősebbek a budapesti vezérképviselettel is rendelkező Messmer és a drezdai Seelig és Hille cégek voltak.
A Seelig és Hille "kanna" védjegyű teái rendkívül nagy népszerűségnek örvendtek. Egy vidéki fűszerkereskedő árjegyzékében így konferálta be: A "teáskanna" védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számára! Elismerten a világ legjobb teamárkája!"
A választékot színekkel jelezték, közérthető megnevezésekkel: a "lila" a reggeli tea, a "sárga" a háztartási tea, a "barna" a családi tea, a "zöld" a reggeli ital, a "fekete" az urak teája, a "kék" a hölgyeké, a "piros" pedig a társaság teája.
A kereskedőknek kis üveges reklám szekrénykét is küldtek, tetején a festett üveg "kannával". A márkáról dal is született 1924-ben. "Egész világ imád! Jáva-dal a kannás teáról" címmel. Megjelent magyar fordításban is. Szövege nem tartozik az irodalom remekei közé, ezért csak a refrént idézzük:

Bármerre is tekints
Márkámnak párja nincs.
A zamatom, az illatom,
Valódi drága kincs.
Egész világ imád,
S más semmiért ád,
Dicsérjük, élvezzük tehát,
Az isteni Kannás teát!

Az osztrák cégek közül a Meinl Teabehozatali Rt. mellett jelentős szerepe volt a bécsi Pekarek Társaságnak. Vezérképviseletet a pesti Király utcában nyitott. "Diamont" márkáját a dobozon lévő jellegzetes kínai figuráról könnyen felismerték a vásárlók.
A teakereskedelem oroszlánrészét azonban a zömükben múlt századi alapítású hazai cégek bonyolították le. A legnagyobbak: Fiumei Kávébehozatali Társaság, Fratelli és Deisinger, az ismét társult Dietrich és Gottschlieg, a Karaván Teabehozatali Társaság és az újabb alapítású Colonus Kereskedelmi Rt.
Az egyéni cégek közül ismertebb volt a "Nippon" és "mágnás" teájáról Frommer Elemér, "arany" védjegyéről pedig Goldschmied Adolf tea-nagykereskedő.
Az 1930-as évek áruválasztékát legjobban a Fiumei Kávébehozatali Társaság (központja a Gresham palotában volt) árjegyzékei tükrözték.

Indiai-ceyloni teák
- Colombo tea. Magyarországon legelterjedtebb fajta. Fekete, vékonyra sodrott levelekből áll, erős zamatú, citrom illatú.
- Narancs Pekoe. Jellegzetes illatú és zamatú, kitűnő minőségű. Felöntése aranysárga.
- 40. sz. keverék. Hatféle indiai, ceyloni és kínai teából áll.
- Viktoria tea. Az illatos Earl Grey teák csoportjába tartozik, de sokkal erősebb.
- Munar. Hazánkban a Társaság hozta először forgalomba, mely azóta fogalommá vált. Felöntése aranysárga.
- Assam. Közepes levelű, aranysárga végekkel. A legerősebb indiai tea, kissé fanyar. Angliában különösen kedvelik.
- Darjeeling. Jellegzetes illatú és zamatú, felöntése óbor színű. Sok haszontalan hamisítvány is forgalomba került e név alatt.
- Wannarajah. Az indiai teák legnemesebb fajtája. Páratlan illatú, felöntése sötét óbor színű.
- Császártea-keverék. Hasonló az Earl Grey teához.

Kínai teák
- Konzum tea. Nagylevelű, felöntése aranysárga.
- Oolong. Különös erős virágillata miatt más teák illatosítására igen alkalmas.

Tearitkaságok
- Assam virága. Egyesíti magában a tökéletes tea kiváló tulajdonságait.
- Chingwo. Füstös mellékízű finom kínai tea.
- Mandarin. Tipikus kínai tea. Felöntése aranysárga, zamata tökéletes.
- Togo tea. Japán tearitkaság. 1931-ben jelent meg a világpiacon. Páratlanul finom illata és aromája van. Amerikában igen népszerű.

A Fiumei Társaság árjegyzékei a tea elkészítéséhez kapcsolódó hasznos tanácsokat is tartalmaztak. Több levelet is közzétettek, melyeket a vevőktől kaptak. Ezek kitűnő reklámfogásnak bizonyultak. A dicsérő sorokból: "A Jánoshidai Premontrei Rendház évek óta a Fiumei Kávébehozatali Társaságnál szerzi be szükségleteit és mind a kiszolgálás pontosságával, mind pedig a minőségekkel teljesen meg vagyunk elégedve. Jánoshida, Újhelyi Tivadar házgondnok". "A Munar teájuknál jobbat életemben nem ittam, pedig mindig a legjobbat vásároltam, ami csak kapható volt. Gyula, Wieland Dénes gyógyszerész."
A versengés a vevők megnyeréséért fokozta a reklámot, mely nem egyszer speciális kampányban nyilvánult meg.
A Seelig és Hille cég 1927/28-ban Magyarország részére is megrendezte a "teáskanna" védjegyű teájukat propagáló kirakatversenyt. A legszebb és leghatásosabb kirakat rendezéséért 8000 márka ösztöndíjat osztott ki.
A Fratelli és Deisinger cég budapesti fióküzletei kirakatát időről időre hatalmas festett képek díszítették, melyeken mosolygó gésák kínálták a teát, vagy éppen a méltósággal trónoló Síva istennő mind a "száz" kezében teásdobozt tartott.
Az 1920-as években önállósult reklámgrafika szívesen foglalkozott keleti témákkal. Földes Imre utcai plakátján bájos japán hölgy és kislány reklámozza a Dietrich és Gottschlig Rt. teáit. Bár a kereskedők arra törekedtek, hogy áruikon saját cégüket és védjegyüket hangsúlyozzák, a díszítésben reneszánszukat élték a kínai és japán elemek, Kitagawa Utamaro (1753-1806) híres "Serving tea" c. metszetének színes nyomata például egy utazási iroda menülapján bukkant fel az 1930-as években.
A teázás romantikus korszakába vezet vissza a teakettős Lehár Ferenc "Mosoly országa" című operettjében. (A főszereplő Szu-Csong herceg neve egybecseng az ismert kínai teafajtával.) A teázás meghitt perceit idézi Youman-Caesar "Tea kettesben" dala is, melyet Ella Fitzgerald oly szívesen énekelt.
Magyar költők verseiben is találkozhatunk a teával. Idézzünk most figyelmet érdemlő, kevéssé ismert remekműveket:

Tea

Az ölömbe, kicsim, de vigyázva,
Ma a rendes, délutáni teaházba
Alig megyek el már. Csak várjanak.
Beszélgessünk hát, hű szorgalmas madaram.
Igen, igen, hisz tudod, hogy a te theád, oh a te theád
Mennyivel jobb! Milyen zamatos! Mily tiszta!
Arany!
(Gellért Oszkár, 1911)

Esti teázás

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki fogyton véknyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
- Én is teázom, kedvesem...-
mondom lágyan és kedvesen.
A hunyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.
(Dsida Jenő, 1938)

Az 1930-as években lassan-lassan fogyni kezdett a tea, választéka megcsappant. Importját megakadályozta a háború. Az 1939-ben forgalomba hozott ún. magyar tea már nem volt más, mint hazai növények (akácvirág, bodzavirág, hársfavirág, málnalevél, nyírfalevél és borsmenta) keveréke. A Planta teára (mesterségesen ízesített, aromásított és festett szederlevél) még sokan emlékeznek...