S. Nagy Anikó
A századforduló idején a tea mindennapi ital
Teakult, a Terebess Online különlapja

A 19. század végén erőteljesen fejlődött és szakosodott kereskedelmünk. Az országba érkező nagy teamennyiség lehetővé tette, hogy fűszerkereskedőink üzletköre a korábbinál jobban kiterjedjen a teára is. Egyre többen nevezték magukat teakereskedőnek. Közülük sokan megszerezték a császári és királyi udvari szállítói címet.
1880-ban az Osztrák-Magyar Monarchia területére a szinte egészében Németország felől érkező teából Magyarországra csupán 190 q (mázsa) jutott. Ez negyedszázad alatt több mint húszszorosára nőtt. 1907-ben a behozatal 5134 q volt, azt csak 1911-ben haladta túl 800 q-val. Az osztrák közvetítő kereskedelem szerepe változatlanul meghatározó volt. A teamennyiség több mint felét Ausztriából hozták, valamivel kevesebbet (1335 q) közvetlenül Kínából, csekély mennyiséget Angliából és Németországból. Az osztrák eredetű behozatal nagyobb része bécsi, kisebb része pedig trieszti nagykereskedők küldeményeiből állott.
A piacot a kínai tea uralta. Az indiai tea választéka jóval szerényebb volt. A kereskedők külön is felhívták a figyelmet arra, hogy keverékeik kizárólag kínai teából készültek, ceyloni nincs közöttük, mert az túl erős és ártalmas. Seidl József császári és királyi udvari szállító pesti Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcai üzletében a következő kínálattal lépett a vásárlók elé kínai és "orosz" teából: pecco, virág, souchong, congo, császár elegy, udvari elegy, narancs virág, pekingi udvari elegy. Angol (indiai) teából csak egy fajtát tartott, a budoir teát, melyet az Ornimann cégtől szerzett be. Teasüteményeket is árusított, több mint negyven fajtát.
A nagyobb cégek arra törekedtek, hogy áruikat közvetlenül Kínából szerezzék be. Az 1804-ben alapított Hoffmann József gyarmatáru-kereskedő cégnek sikerült először a bécsi és trieszti piacok megkerülésével közvetlen tengerentúli összeköttetést létesíteni. Kereskedtek az egész világgal. Tekintélyüket megőrizték egészen a második világháborúig.
"Egyenesen Kínából beszerzett "legújabb aratású"" teáit Pesten három üzletben is kínálta az 1865-ös alapítású Dietrich és Gottschlig cég: "Peking városához" a Váci utcában, "Moszkva városához" a Király utcában és "A teacserjéhez" a Kígyó (ma Ferenciek) téren. 1875-ben ún. leves- és teaintézetet nyitottak a szegények számára. Három krajcárért levest, négy krajcárért pedig teát mértek cukorral és egy kis rummal. Egy-egy vasárnap 900 adag leves és 8-9000 csésze tea fogyott el!
1894-ben elvált a két társ útja. Dietrich és Fia ill. Gottschlig Ágoston név alatt folytatták tevékenységüket. Külön-külön is meghatározó szerepet játszottak a teakereskedelemben még a két világháború közötti időben is. Üzleteik elegánsak voltak, luxuscsomagolású teáik kapósak.
A Dietrich és Fia cég Kígyó téri boltjáról korabeli fénykép tanúskodik. A Váci utcai üzlet kirakatát és raktárát védjegyként alkalmazott árucímkéről ismerjük.
Gottschlig Ágoston tevékenységéről egy teásdobozra írt szöveg vall: "Teáim részint tengeri részint szárazföldi úton (karaván) szállítva, közvetlenül Chinából erednek, mely körülmény azon előnyös helyzetbe juttat, hogy a legjobb és legújabb termésű teák vétele által, kifogástalan s zamatos árukkal szolgálhatok. Tea vegyítékeim, melyek 30 évi tapasztalaton alapuló módon s csupán egymást kiegészítő teákból állíttatnak össze, mindenkor a legnagyobb megelégedést vívtak ki maguknak és általános kedveltségnek örvendenek. Teáim légmentesen zárt bádogdobozokban jutnak forgalomba, s annak folytán zamatjukat és kiváló tulajdonságaikat mindvégig megtartják. - Félreértések elkerülése végett kérem, vétel alkalmával védjegyemet szíves figyelemre méltatni."
A Dietrich és Gottschlig cég az elsők között védjegyeztette teáit. Az áruválaszték bővülése miatt szükség is volt az árucsomagokat megkülönböztető jeggyel, ábrával vagy felirattal ellátni. A rajzos védjegyek szoros kapcsolatban voltak az áruval, utaltak annak eredetére. Általában kínai figurákat, teázási jeleneteket ábrázoltak. Gyakran választottak védjegyül tealevelet vagy cserjét, teáskannát, sokszor szamovárt. Az ismert védjegyek, az állandósult csomagolás megkönnyítették a vevők eligazodását, s hatékony reklámeszköznek is bizonyultak.
A századforduló idején több mint 200 teavédjegyet jegyeztek be a Monarchia kereskedelmi és iparkamaráinál. A budapesti kamaránál számos bécsi cég mellett trieszti (Indra Teabehozatali Társaság), londoni (Dilscheimer W & Co.), drezdai (Seelig R. és Hille kereskedők), holland (Hundt G. C.), párizsi (Vinet és Társa) sőt bordeux-i (Luis Freres és Társa) teakereskedő cégek és társaságok is bejegyeztették teáscsomagokon és dobozokon alkalmazott védjegyeiket.
A 19. század utolsó éveiben Fiume vált a fűszer- és gyarmatáru-kereskedelem új központjává. Megtörte Trieszt egyeduralmát, átvette szerepét.
Az 1899-ben alapított Fiumei Kávébehozatali Társaság üzletköre kiterjedt a teára is. Tevékenységük eleinte a hazai fűszerkereskedők és magánvevők számára a tea postacsomagokban való szétküldésére szorítkozott. Ezt nagyvonalú propagandával és szolid üzleti elvekkel az egész országban ismertté tették.
Az első világháború után új üzleti módszerre tértek át. Fióküzleteket nyitottak a fővárosban. Közel húsz üzletben árusítottak saját márkacikkekként forgalomba hozott fűszer- és csemegeárut, köztük teát is. Ugyancsak a postacsomag-szétküldés rendszer alapozta meg a Fratelli Deisinger fiumei cég hírnevét. Megrendelőiknek a teát öt kg-os csomagokban szállították jól záródó tartályokban, bennük 1/8, 1/4, 1/2 és 1 kg-os bádogdobozokban. A szállítás költségét a cég fedezte, a vevő a számlát átvételkor fizette ki. Állandó kínálatuk a következő volt: pecco virág, karisbadi keverék, Darjeeling, souchong, király keverék, mandarin, karaván, Jáva, honing, Congo és törmelék keverék. 1902-ben ők is nyitottak fióküzletet Budapesten. (A fióküzletek rendszere új kereskedelmi forma volt Magyarországon. Jelentősége a két világháború közötti időszakban teljesedett ki.)
Az 1900-as évektől az üzletekben megnőtt az orosz karavántea forgalma. Ekkor az már nem szekereken és szánokon, hanem vonaton utazott. 1900-ban megépült a Transzszibériai Vasút. A meggyorsult szállítás új lehetőségeket biztosított az orosz teakereskedők számára és mérsékelte az árakat. a Popov Testvérek (Konsztantin és Szergej) legnagyobb orosz teakereskedő cég kiterjesztette működését Magyarországra is. Ekkor már nagy múltra tekintett vissza. 1842-ben alapították, szállítója volt az orosz, az osztrák, az olasz, a belga, a román, a görög és a perzsa udvarnak. Európa fővárosaiban fióküzleteket nyitott, ügynökségei voltak Amerikában és Afrikában. Számos kiállításon vett részt, az 1900. évi Párizsi Világkiállításon nagydíjat kapott. Fényűzően berendezett főüzlete Moszkvában, a Kuznyeckij moszton működött. Budapesten a Kossuth Lajos utcai Takáts Lajos féle fűszerüzletben volt a lerakata a mai Astoria Szálló helyén.
Védjegyét 1898-ban jegyeztette be először a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál. Teáit nem hangzatos fantázianév alatt árusította, hanem sorszámozva, egytől nyolcig. Ügyelt a minőségre. A korabeli árjegyzékek megjegyezték, hogy "A legkiválóbb orosz teafaj. Csupán eredeti csomagolásban, vámszalaggal hozatik forgalomba." A csomagolás az orosz jelleget hangsúlyozta: tájképek, szamovár, népi motívumok jellemezték.
Kelendőek voltak a Moszkvai "Karaván" Teakiviteli Társaság és Vaszilij Perlov teái is. (Ez utóbbi számára épített R. Klein építész Moszkvában a Mjasznyickij utcában 1890 és 1895 között impozáns, kínai pagodára emlékeztető homlokzatú üzletházat. A teaüzlet berendezését K. Tipsusz tervezte. A sárkányokkal, kínai életképekkel, egzotikus virágokkal kifestett tükrös berendezés, a pultokon álló nagy kínai vázák ma is lenyűgözik a vásárlókat.)
Századunk elején a következő teafajták voltak kiskereskedelmi forgalomban:

Victoria vegyíték, legeslegfinomabb, 1 kiló, 30 Korona
Udvari vegyíték, legfinomabb, 1 kiló, 28 Korona
Császár vegyíték, kitűnő zamatú, 1 kiló, 20 Korona
Császár vegyíték dobozban, 1 és 2 Korona
Imperiál, 1 kiló, 24 Korona
Imperiál dobozban, 1 és 2 Korona
Peccovirág tea, legfinomabb, 1 kiló, 24 Korona
Peccovirág tea, igen finom, 1 kiló, 20 Korona
Souchong fekete, legfinomabb, 1 kiló, 20 Korona
Souchong tea, fekete, igen finom, 1 kiló, 14 Korona
Családi tea, finom, zamatos, 1 kiló, 10 Korona
Pakling, igen finom fekete, 1 kiló, 20 Korona
Karaván eredeti töltés, 1/2 kilós láda, 8 Korona
Karaván eredeti töltés, 1 kilós láda, 16 Korona
Popov féle orosz tea, 1 fontos csom. 6 Korona
Popov féle orosz tea, 1/2 fontos csom. 3,20 Korona
Popov féle orosz tea, 1/4 fontos csom. 1,60 Korona
Popov féle orosz tea, 1/8 fontos csom. 0,80 Korona
Narancsvirág tea, 1 kiló, 16 Korona
Törmelék tea a legfinomabb teafajokból, 5 Korona
Messmer tea, angol keverék, 25 dkg csom. 2,50 Korona
Messmer tea, angol keverék, 1/10 kiló, 1 Korona
Messmer tea, orosz keverék, 1/4 kiló, 3 Korona
Messmer tea, orosz keverék, 1/10 kiló, 1,20 Korona
Messmer tea, souchong, 1/4 kiló, 3,50 Korona
Messmer tea, souchong, 1/10 kiló, 1,50 Korona
Messmer császár tea 1/4 kiló, 5 Korona
Messmer császár tea 1/10 kiló, 2 Korona
Horniman budoir tea, 1/2 kiló, 10 Korona
Horniman budoir tea, 1/4 kiló, 5 Korona
Horniman budoir tea, 1/8 kiló, 2,50 Korona
Five o'clock tea, 1/2 kiló, 6 Korona
Five o'clock tea, 1/4 kiló, 3 Korona
Five o'clock tea, 1/8 kiló, 1,50 Korona
Lipton's tea, 1/2 kiló, 2 Korona
Triumph tea, 1 doboz, 5 Korona

A kiskereskedők a teát színesen litografált, belül ónozott 3 és 5 kg-os bádogdobozokban vásárolták. Jól mutattak az üzletek polcain. Belőlük mérték ki kívánság szerint a néhány dekagramm teát kis papírzacskókba, melyet gyakran elláttak saját cégfeliratukkal. A század elején kiszélesedett az előre csomagolt teák választéka. A színes kis bádogdobozok kiszorították a porcelán tealevéltartókat a teáskészletekből. Oldalaikon kínai figurák keltek életre teázással kapcsolatos jelenetekben, utalva tartalmuk eredetére. Első ránézésre talán még kínainak is tűnnének. Jobban szemügyre véve és ismerve Dávid Károly budai dobozgyáros rajzos hirdetését, kiderül, hogy európai, néhányuk hazai készítmény!
Korábban a teának nem volt szüksége nagy reklámra. Kevés volt belőle, a vevő kereste. Századunk elején kínálata elegendőnek bizonyult. Jelérkezett az idő, amikor a kereskedőnek kellett keresnie a vevőt. Ezért a teát egyre gondosabban csomagolták. Prospektusok, árjegyzékek készültek, megújultak a kirakatok. A vevőknek ajándékokkal is kedveskedtek. A teásdobozokba kis adagolókanalakat helyeztek el. Naptárakat, reklám használati tárgyakat osztogattak. Igénybe vették a századforduló idején kibontakozó plakátművészetet is. Reklámozták a számolócédulákon, hirdettek az újságokban. Érdekességként idézzük Kauffman Jakab 1896-ban közzétett hirdetését az ún. takarékossági rumról, melyhez még tea sem kellett: "Ezen rum használatánál nem szükséges a tea, mert azt már magában tartalmazza. Négy kanálnyi ezen rumból egy csésze legzamatosabb teát szolgáltat, és így legolcsóbb használatban."
A 20. század hajnalán felgyorsult az élet. Megváltozott a teázás szokása is, fakulni kezdett. Az előző korokhoz képest "őrült tempó" rányomta bélyegét a mindennapokra is. Az embereknek kevés idejük maradt arra, hogy átadják magukat a csendes teázás és a társalgás örömének. Ahhoz sem volt mindég elegendő türelmük, hogy kivárják a tea elkészültét porcelán teáskannájukban. Előtérbe kerültek a fém teafőzők és kannák.
A fém teáskannákban hamarabb elkészül a tea. Az edény gyorsabban felmelegszik, mint a porcelán. Az igényes teázók azonban tudják, hogy fémedénytől jellegzetesen fémes ízt kap a főzet. A fémkannákban a tealevél gyorsabban felbomlik, hirtelen kiadja magából az erőt. A porcelánkannában a tealevél csak lassan oldódik, aromája tartósabb. A teát tovább lehet benne tartani, mint a fémkannában, amelyben egykettőre kihűl.
A 19. század végén a kisüzemi termelés átadta a helyét a gyári tömegtermelésnek. A fém asztali edények zömét nem az ötvösök készítették ezüstből, hanem a gyárak alpakkából. Ezüstözték is, így ugyanúgy csillogtak, de jóval olcsóbbak voltak. Ez kétségtelenül előnye volt a gyári termelésnek. A piacot bőven ellátta, ahol már a kispolgárság is vevőként jelentkezett.
A tömegtermelésnek volt azonban hátrányos oldala is. A formák leegyszerűsödtek, az egyes szériák hosszú életük miatt szokványossá váltak. A választék a kezdeti bővülés után állandósult. A gyárak képes árjegyzékei évről évre szinte változatlan formában jelentek meg.
A 20. század elején Arthur Krupp Berndorfi Fémárugyára elárasztotta termékeivel az egész világot. Teafőzők, teáskannák, cukortartók, kiskanalak sokasága látott napvilágot. A gyárnak Pesten is volt lerakata a Váci utcában, a Kristóf tér sarkán.
A cég 1911. évi minta- és árukönyvéből teljes képet kapunk a választékból:
A teáskannák teste teljesen sima, vagy szecessziós ízlésű virágokkal díszített. Az ötvösök kalapálta, trébelte hólyagos vagy barázdált felületeknek nyoma sincs. Alakjuk zömök vagy nyújtottabb körteforma, nyomott gömbforma. Nem ritka a csonka kúp alakú sem. A formának a fülek vezetése ad némi mozgást. Emlékeztet a kor divatja, a szecesszió szeszélyére. A fedelek teljesen laposak vagy kissé íveltek, gömbfogókkal ellátva.
Az árjegyzékben a kannák személyi adatai a következők: termékszám, a kanna ezüsttartalma grammokban kifejezve, űrtartalom centiliterben és literben megadva, ezen kívül adagban is, fél adagtól nyolc adagig. Egyadagos, azaz egyszemélyes kanna az egy háromdeciliteres kannát jelent, a féladagos pedig kétdecilitereset. Ezután következik az ár koronában, minőség szerint: ezüstözött I. és II. valamint sima alpakka. Egy egyszemélyes egyszerű alpakka teáskanna például 9 korona és 20 fillérbe került.
Változatosabb formában készültek az asztali állványos teafőzők, az ún. teaüstök, melyek denaturált szesszel működtek. A főzők teste formára szinte azonos a teafőzőkével, de fogóik magasan az edények fölé emelkednek. Dekoratív jellegüket a hozzájuk tartozó állványoknak köszönhetik. Kialakításuk gyári előállítással is kisiparinak tűnik. Ívesek, szalagfonatosak, vagy indában hajlóak. Általában literes, másfél, 2,25 és 3 literes űrtartalommal készültek. A teaüstök nem voltak nagyon olcsók. Egy 32 gramm ezüsttartalmú egyliteres, ezüstözött I. osztályú teaüst 82 koronába, a 70 gramm ezüsttartalmú 3 literes pedig 144 koronába került. Ugyanezeket egyszerű alpakkából 50 illetve 76 koronáért vásárolhatták meg. A századforduló idején újdonság volt a szűrőbetétes kanna. "Ezen thea-kannák használata folytán, a thea sohasem lesz keserűvé vagy feketévé, miután a thea a víz felszínén marad, jól leforrázódik s így megtartja teljes zamatját." Olvashatták a háziasszonyok egy szakácskönyvben közzétett hirdetésben.
A villany teafőző a modern korszak kezdetét jelentette. 1889-ben mutatták be egy berlini kiállításon. Elterjedése azonban csak az 1910-es években kezdődött.