S. Nagy Anikó
A porcelán teásedények diadala
Teakult, a Terebess Online különlapja

A porcelán ideális a forró italok számára. Rosszul vezeti a hőt, sima felületét könnyű tisztán tartani. A kínai porcelán azonban még a 18. században is, amikor már kereskedelmi úton jutott Európába, nagyon drága volt. Fejedelmi ajándéknak számított. Még tartott a "chinoserie"-nek nevezett kínai divat. Gyűjtők várták egy-egy szép darab felbukkanását. A csodált távol-keleti világ mintakincsét európai tárgyakra adaptálták. A chinoserie a barokk képző- és iparművészet valamennyi ágában hatott. Egy sajátos, olykor kedvesen groteszk európai-kínai stílust alakított ki. Legszebb alkotásai királyok, főurak palotáinak, teaházainak ékességei voltak. E korszak emléke Nagy Frigyes porosz fejedelem lóhere formájú Kínai Teaháza a Sanssouci Kastély parkjában. A pavilont aranyozott homokkő szoborcsoportok díszítik. Teázó, ananász-, mangó- és dinnyeevő, valamint muzsikáló kínaiakat ábrázolnak.
Erős Ágost szász választófejedelem szenvedélyes gyűjtő volt. Drezdai Japán Palotáját kínai és japán porcelánok díszítették. Gyűjteménye páratlanul gazdag volt, mintegy hatezer darabot számlált. Olyan sokat költött porcelánra, hogy udvarában a keleti porcelánkereskedőket "Szászországi porcelánfejű uzsorásainak" nevezték. Erős Ágost szorgalmazta a csodálatos, ismeretlen anyag titkának, az "arcanum"-nak megfejtését, mellyel már régóta kísérleteztek eredménytelenül. (A hollandiai Delftben 1650-ben egy fazekasmesternek sikerült utánoznia a kínai porcelánt. Ez volt a híres delfti fajansz.)
Először Johann Friedrich Böttger, a fejedelem alkimistája állított elő porcelánt. Eredetileg aranycsinálással bízták meg, de az nem sikerült neki. Találmánya azonban többet ért az aranynál. Első mintáit 1709-ben mutatta be az udvarnál. A fejedelem 1710-ben elrendelte a Királyi Porcelánmanufaktúra felállítását a meisseni várban, az Albrechtsburgban. Böttger a festést még nem tudta tökéletesen megoldani. Az edényeket alacsony hőfokon beégethető arany, ezüst és fekete festéssel díszítették. Kékkel festett porcelánt 1717-ben sikerült előállítani. Az első virágkor Johann Gregorius Hörold nevéhez fűződik. Ő alakította ki a gyár festői stílusát, alkalmazta a chinoserie díszítésmódot a porcelánokon. Az edényeken a miniatűr kínai életképek, tájképek, egzotikus keleti virágok, madarak, sajátos megfogalmazásban jelentek meg. Úgy, ahogy azokat az európaiak elképzelték. A termékeket először Merkur-pálcával jelölték meg. Az 1720-as évektől kezdték használni a közismert, máz alatti kékkel festett (a szász címerből vett) két kardot. A kínai modor divatja rövid életű volt. A 18. század közepe felé az európai porcelán megkezdte önálló életét. Az európai ízlésnek jobban megfelelő romantikus tájképek, vadász- és csatajelenetek, enyelgő párok, paraszti életképek kerültek az edényekre a holland és németalföldi festők stílusában. Gyakran átmásolták a festményeket is. A francia képzőművészet hatására megjelentek az idilli parkjelenetek. Diadalra jutott a rokokó stílus. A 18. század második felétől az előbb botanikus könyvekből másolt, majd természethűen ábrázolt kerti virágok festése divatozott. Ekkor kezdték alkalmazni a napjainkig kedvelt őszirózsa-mintát, melyet tévesen hagyma-mintának neveztek el.
A meissenit több kisebb-nagyobb német gyár alapítása követte a 18. század folyamán Fürstenbergben, Nymphenburgban, Ludwigsburgban.
Franciaországban az 1745-ben alapított királyi manufaktúrát 1756-ban Sévres-be helyezték át. Virágkora a 18. század második felében volt. Termékeit madarak, virágok, pásztorjelenetek, amorettek díszítették. Gyakran egyetlen szín árnyalataival festették a mintát.
A királykék, a Pompadour-piros. (Dubarry-rózsaszínnek is nevezték), Sévres-i találmány. (XV. Lajos híres kegyencnője, madam Pompadour szívén viselte a manufaktúra sorsát.)
Angliában Bow, Chelsea, Derby és Worcester porcelángyárai emelkedtek ki színvonalas áruikkal. 1757-ben Josiah Wedgwood fazekasmester feltalált egy olcsóbb, könnyen díszíthető keménycserepet. Edényei népszerűsége visszaszorította a porcelán gyártását Angliában. Oroszországban a 18. század közepén kezdték meg a porcelán gyártását Szentpéterváron. Az európai porcelángyárakban az első teáskannák a Kínában "yixing"-nek, Európában "boccaro"-nak nevezett kínai kannák mintájára készültek. Formájuk változatos volt: négy-, hat- és nyolcszögletes, vagy nyomott gömbforma. Szögleteseket inkább az első időkben használtak, praktikusabbaknak bizonyultak a gömbtestűek.
A teáskannák kialakításánál alapvető követelmény volt a jó széles fenék, hogy a tealevelek könnyebben oldódjanak. Az alkotó fantáziának tág teret adtak a kiöntőcsövek és a fülek. Gyakran képezték őket madárfej, hal vagy delfin alakjára. Szívesen alkalmaztak díszítéséül kínai emberfigurákat is. Űrtartalmukat tekintve kétféle kannák készültek. Nagyobbak a forró víz számára, kisebbek a teaesszencia elkészítéséhez. (Gyártottak porcelánból állványos teafőzőket is, de a víz forralására alkalmasabbak voltak a fémedények.)
Josiah Wedgwood volt az első, aki azt hangoztatta, hogy a formának a funkciót kell szolgálnia. Figyelmeztette munkásait, ügyeljenek arra, hogy a fedelek jól illeszkedjenek, a kanna csőréből könnyen lehessen a teát kiönteni, és a füleket kényelmesen lehessen megfogni.
Egy 18. századi forrásból érdekes eszmefuttatást ismerünk a kannák külleméről. Minden teás, kávés és kakaós kannának saját fiziognómiája van, azaz saját arckifejezése. Léteznek kedvesen mosolygó kannák, de akadnak "olyan tompa és üres profilúak is, mintha a szél gonosz szelleme lakozna bennük."
A korai teáskannákban a kiöntő töve belül nincs szűrőszerűen kiképezve. (Használhatták egyaránt kávéhoz és kakaóhoz is.) A készletekhez ezért öblítőtálak tartoztak, hogy a második csésze tea kiöntése előtt a csészéből a leülepedett leveleket eltávolíthassák.
Kínában a félgömb formájú csészék fül nélkül készültek. A fül és a csészealj már európai találmány. (Kínában is gyártottak ilyeneket, de kizárólag európai exportra.) A teás, kávés és csokoládés csészék kezdetben nem különültek el egymástól. Felváltva ittak kávét, teát és csokoládét belőlük.
A 18. század közepe táján önállósultak a csészetípusok. Mindhárom esetben megőriztek valamit az ital hazájában szokásos edényformából. A teáscsésze megtartotta a lapos tálformát, de nagyobb lett, mint kínai elődje volt. A kávéscsésze fala meredekebb lett, a csokoládés csésze pedig magas, hengeres formát vett fel. Két füllel és fedéllel is ellátták.
18. századi meisseni, fürstenbergi és nymphenburgi árjegyzékek tanúskodnak a teásedények már akkor bő választékáról. Teáscsészék egész sora szerepel háromféle minőségben: finom, középfinom és selejtes. Leleményességre utalnak az ún. betétes csészék. Ezeket "reszkető kezű" emberek számára találták ki. A csészealj közepére áttört rács került gyűrű formában, hogy a pontosan beleilleszkedő csészét ne engedje felborulni. A három ital együttes elterjedésére utal, hogy az árjegyzékekben egy készletben megtalálható mindhárom csészetípus. Egy 1765-ben kiadott meisseni árjegyzék szerint a készlet a következőkből állott: 1 db kávéskanna, 1 db teáskanna, 1 db tejszineskanna, 1 db tealevéltartó, 1 db cukortartó aljjal, 1 db öblítőtál, 6 db kávéscsésze, 6 db csokoládéscsésze, 6 db teáscsésze. A széles választék az árakban is kifejeződött. A legolcsóbb 13, a legdrágább készlet 248 tallérba került. A korai árjegyzékhez általában 16 csésze tartozott. Később állandósult a 6, 12 és 24-es darabszám. Finomabb készletek számára selyemmel és bársonnyal bélelt bőrládikák készültek, minden darab számára pontosan illeszkedő mélyedésekkel. Az úti készletek is bőrtokokba kerültek. Nem véletlenül óvták a porcelánt, akkoriban még nagyon drága volt.
A tea már a 18. században szerepelt a kávéval felváltva reggeli italként is. A reggelit az ágyban vagy a budoárban fogyasztották el. Ehhez a szokáshoz állandósultak a kis reggelizőkészletek. A kétszemélyes készlet "těte-á-těte" vagy "cabaret", az egyszemélyes pedig "solitare" néven vált ismertté.
Egy 1799-ben kiadott fürstenbergi árjegyzék szerint a "solitare" a következőkből állott; 1 db tálca, 1 db teáskanna, 1 db tejszínes kanna, 1 pár (csésze és alj) teáscsésze és 1 db kanál. Ez utóbbi is porcelánból készült. A készlethez nem tartozott tealevéltartó, a teát előre elkészítve szolgálták fel. A tealevéltartók többnyire szögletes, szűknyakú, fedeles edénykék voltak. Készültek fajanszból és fémből is. Néha lakkozták, vagy selyemmel vonták be.
A tealevél tárolására megfeleltek a háztartásokban korábban is használt ón és ónozott vörösréz fűszertartók is. A finom, vékonyfalú porcelánedények nemcsak drágák, de törékenyek is voltak. Hamar rájöttek, hogyan lehet őket megedzeni. Egy üst fenekére szalmát tettek. árakták az edényeket. Az üstöt feltöltötték vízzel és forralni kezdték. Amikor a víz felforrt, levették a tűzről. Miután a vízzel együtt a porcelán is kihűlt, ki lehetett szedni. Ezután az edények nem pattantak szét, akármilyen forró étel-ital került is beléjük.
Magyarországot hosszú időn keresztül az 1718-ban alapított bécsi porcelángyár látta el termékeivel. A feltörekvő polgárság számára szinte egyetlen lehetőség volt, hogy porcelánhoz jusson. A magyar arisztokrácia is kedvelte a bécsi árut. Az "Alt-Wien"-ként fogalommá vált porcelán Európa-szerte népszerű volt.
A gyárat Claudius Innocentus Du Paquier császári és királyi katonai ügynök alapította. (1744-ben került a kincstár tulajdonába.) A kezdeti időszakban a bécsi porcelánt is a chinoserie jellemezte, kissé nehézkes formákkal. A gyár finom festésével szerzett magának hírnevet. A Watteau-festmények modorában miniatűr tájképek, mitológiai, vadász- és csatajelentek díszítették az edényeket.
A jelenteket arany kerettel és csipkeszegéllyel emelték ki, a tájképeket bordó, szürke és piros színekkel hangsúlyozták. A rokokó stílus a szeszélyes formákban is jelentkezett. Szívesen festettek távol-keleti "indiai" virágokat. Később előtérbe került az úgynevezett német virágos díszítés, mely Magyarországon "bécsi rózsa" néven terjedt el.
A fénykor a 18-19. század fordulóján volt, Konrad Sörgel von Sorgenthal nürnbergi kereskedő irányítása alatt, akiben az üzleti érzék szerencsésen párosult a jó ízléssel. A gyár működése az ekkor kialakult klasszicista stílushoz kötődött. A porcelánokon az antik virág motívumai uralkodtak. Ekkor fedezték fel a pompeji és herculaneumi falfestményeket, melyek hatással voltak egész Európa művészetére. A kannák, csészék alakja is hasonlított az antik edényekéhez. Jól illettek a szalonok klasszicista ízlésben megváltozott képéhez. A biedermeier korban az utazás divatját követve mind több városképpel, várak látképével díszített emléktárgy, teás- és kávéskészlet hagyta el a gyárat.
A bécsi porcelán vámmentes volt, ezért nagy mennyiségben jutott belőle a magyar piacra is. Termékük népszerűsítése érdekében a pesti Váci utcai lerakatban többször tartottak árleszállításokat, országos vásárok idején pedig (főleg a hibás árukból) árveréseket. 1826-ban a "Hazai' s Külföldi Tudósítások"-ban a következő hirdetést tették közzé: "A Tsászári Királyi Bétsi Porczelán Fabrika, mellynek lerakó-helye vagyon Pesten a' Váczi utczában, a' 7 választók mellett a' 23-dik szám alatt, bátorkodik jelenteni, hogy az abban található portékák árát e' f. eszt. November első napjától kezdve jóval leszállította; ez által reményli, hogy az eddig is nem tsekély elkellés nevekedni fog, és portékája oltsó ára miatt Magyar Országban napról napra jobban ki fog terjesztetni, mihelyest jó tulajdonságáról, és tartósságáról meggyőződik az érdemes Publikum."
Ugyanebben az évben a János fővétele vásárkor szokásos árverést özvegy Harlzl Anna asszony Magyar Király vendégfogadójában tartották, ahol közszemlére tették a portékát a "felesleg számmal lévő asztali, s' almáriombeli edény Serviszeit, Findzsáit, és egyébb edénnyeit", melyet "nyilvános kótyavetye által a' meghatározott kikiáltó summa mellett a' nagy érdemű legtöbbet ígérő, s azonnal kész pénzzel fizető Vásárlóknak áruba botsájtja." Rervich Engelbert porcelánkereskedő a Pesti Naplóban 1853-ban közzétett hirdetése "Árjegyzéke a cs. kir. kincstári bécsi porcellán edényeknek. Asztali készleten kívül ajánlja arany "karimával" és piros, kék vagy zöld levelekkel díszített teáskészleteit, úgymint:

Thea készület 6 személyre
1 theakanna 2 fr - kr
1 tejkanna - - 48 kr
1 findsaöblitő tál 2 fr - -
1 czukorszelence 1 fr - -
6 findsa drb 36 kr 3 fr - 36 kr
9 fr 24 kr

Thea készület 12 személyre
1 theakanna 3 fr - 42 kr
1 utánaöntőkanna l fr - -
1 findsaöblítő tál 2 fr - 30 kr
12 theafindsa 12 fr - -
20 fr - 27 kr

A 19. század elején Csehország több városában (Elbogen, Schlagenwald, Prága) polgári alapítású porcelángyárak kezdték meg működésüket. Az osztrák, a cseh és a magyar jómódú polgárok igényeit elégítették ki. Termékeik igen kedveltek voltak, s főleg nagyon olcsók. Teáskészleteik mutatós rózsás-indás díszítményei a polgárasszonyok többségének a legfőbb szépséget jelentette. A cseh porcelángyárak mintakincse hatott a múlt századharmincas éveiben több sikertelen kísérlet után megalapított telkibányai porcelángyár edényeire is.
A porcelángyárak bő termése egyre több kereskedőt is arra késztetett, hogy porcelán árusítására specializálódjanak. Több gyár létesített lerakatot, elsősorban Pesten. A Dorottya utcában volt például a csehországi elbogeni porcelángyár lerakata. Itt nyitott üzletet Hüttl Tivadar császári és királyi udvari szállító. Porcelánfestéssel is foglalkozott. Műhelye a század végére porcelángyárrá nőtt. Wankó és Fia üzlete is a Dorottya utcában volt. 1858-ban pl. egy- és kétszemélyes reggeliző-készleteket ajánlott a Pester Lloyd hasábjain. A Nádor utcában Oszwald Antal kínálta "fényűzési és mindennapi szükségelt cikkek nagy gyűjtelékét", közöttük szép számban teás és kávés készleteket, Grafl Ferenc az Úri utcában lévő porcelán- és kőedény-raktárában ajánlott "porcellán kávé's tea készletei legdíszesebben kiállítva, s gazdagon aranyozva, s aranyozás nélkül."
Tekintélyes porcelánkereskedőként ismerték Láng Mórt, kinek üzlete a Nagyhíd utcában volt az Angol Királynő szálloda mellett. Hirdetései, számlái tanúsága szerint üzletében jelen volt mindenféle "külhoni" porcelán, kőedény és fajansz áru.
Fischer Mór 1839-ben alapított herendi porcelángyára új színt hozott, megnövelte a kínálatot. A hazai porcelángyártás megindulása egybeesett a megerősödő polgárság ízlésének, környezetkultúrájának megváltozásával. Az ipar fejlődése a művészi igényű tömegtermelés megindulása felé mutatott. Régi korok (barokk, rokokó) formavilágának megújítása, újraforgalmazása olyan stílust teremtett, melyet a polgárság sajátjának érezhetett.
Fischer Mór kezdetben kínai, meisseni, bécsi és sevres-i minták hatása alatt dolgozott, de hamarosan kialakította egyéni stílusát, melyben magyar motívumok is szerepet kaptak.
Széles látókörű üzletember volt. Felismerte a gazdasági kiállítások jelentőségét. A gyár bemutatkozása 1842-ben az első magyar iparkiállításon, sikeres volt. (A sorsoláson egy herendi teáskészlet volt a főnyeremény.) 1851-ben a Londoni Világkiállításról aranyéremmel tért haza.
Szerepelt az 1855-ös párizsi kiállításon, melyet a Pester Lloyd is méltatott: ""A parisi kiállítás magyar ipari termékei között a kínai porcelánok utánzatai, melyeket Fischer úr Herendről állított ki, elsőrangú helyet foglalnak el. Még a szakértőt is megtévesztik ezek a csészék és edények, melyek könnyed színeikkel, formáikkal és anyagukkal teljesen egyenrangúak a kínai eredetivel. Különösen csodálatra méltóak ezek a tulajdonságok egy teáskészletnél, amely Ő cs. és kir. fenségének Zsófia főhercegasszonynak tulajdonát képezi, s amelyet a császár ajándékozott karácsonyra édesanyjának."
Ugyancsak Párizsban 1867-ben Fischer Mór "nevezetesen kiállított: egy terítéket, fonott ó-Meiszner virágcsokrokkal, egy thea terítéket, fonott gyümölcs példányokkal, thea- és kávéterítékeket Széchenyi alakjaival, sötét bíborszínű gólyával, gömbölyded Lívia pikkelyekkel, kék Meisznerekkel, helyi virágokkal a'la Nayendorf, királykék színnel, rózsaszín Antonia-pikkelyekkel, angol Sophia-csokrokkal, Lichenstein, Lamberg, Rothschild, Ó Sulvián és mexicoi császár terítékeket hal-alakokkal és chinai gyíkokkal." (Jelentés az 1867-diki parisi világkiállításról.)
A jellegzetes díszítmények közül a "bouquet de Saxe", a "vieux bouquet de Saxe" virágai és a "bouquet de fruit" (gyümölcskosár) meisseni és sévres-i porcelánokra emlékeztetnek.
Rothschild báró megrendelésére színes, "tizenkétféle tollu" madarakat festettek a porcelánra. Az "Aponyi" minta előképe Indiából származik. A család kérésére leegyszerűsítették: középen stilizált, erősen kontúrozott virág, szélén szórt virágok és girlandok.
Viktoria angol királynőről kapta nevét a ma is kedvelt "viktória" minta. Virágok és lepkék alkotják.
A kínai ihletésű a "Ming", jelenetet ábrázol. Erzsébet királyné számára készítették a "Gödöllő" minta (váltakozó vörös és színtelen sávokban virágok) első darabját egy eredeti kínai csésze alapján. Kínai modorú a fekete alapon stilizált madarakból álló "Macao". A "halas" minta moszatok között úszkáló halakat ábrázol. Később "walesi"-nek nevezték, miután Ferenc József az 1873. évi Bécsi Világkiállítás alkalmából ilyen készletet ajándékozott a walesi hercegnek. Ferenc József kedvence a "petrezselyem" volt. Bécsben nagy népszerűségnek örvendett a "petit rose", az apró rózsákból és rózsabimbókból álló dekor.
A porcelánhoz közelálló, de jóval olcsóbb finomkerámia (kőedény) hazai gyártásának megindulása ugyancsak hozzáférhetővé tették a teásedényeket a polgárság számára is. A 19. század első felében 27 kisebb-nagyobb kőedény manufaktúra működött. (Kassa, Körmöcbánya, Igló, Rozsnyó, Pápa, Miskolc, Tata, Kőszeg stb.) általában a bécsi és a cseh porcelángyárak termékeit tekintették mintának, majd formálták sajátjukká. Közülük gazdag választékával, önálló stílusával a pápai manufaktúra emelkedett ki. A már neobarokk és neorokokó formai elemeket tartalmazó edényeken a magas színvonalúan festett díszítmények (hazai virágokból összeállított csokrok és koszorúk, tájképek, portrék) a porcelán hatását keltették.
A gyárak széles körű kereskedelmi tevékenységet is folytattak. A pápai kerámia elterjedését például az ország nagyobb városaiban létesített lerakatok biztosították. A körmöcbányai szalagdíszes és szőlőleveles edényeket a pesti vásárokon árulták. Az iglói manufaktúra 1812 és 1823 között az egész országra kiterjedő árusítási jogot kapott. A miskolci kereskedők tevékenységéről Furman B. Ferdinánd hirdetése tanúskodik, amely 1842-ben a karácsonyi és újévi ajándékok között leszállított áron kínált többek között "Wadgewoth tányért", kávés és "theás fingyzsát".