Teaházak Grúziában
Forrás: Magyarország, 1983/27
Teakult, a Terebess Online különlapja

Duruzsoló szamovár
Cukorral vagy nélküle?

A tea és a kávé az emberiség legnépszerűbb italai közé tartoznak, "feldobó", frissítő hatásuk közismert. Jó néhány országban termelnek teát, és a teafogyasztás szinte az egész világon szokás. Felmérések szerint a teaivók legalább annyian vannak, mint a kávéfogyasztók, sőt, valószínűleg többen.
A Szovjetunióban a teaivásnak megvannak a ceremóniái, s szinte a legnépszerűbb szórakozások közé tartozik. A cári Oroszországban legelőbb a kínai tea terjedt el. Nyizsnyij-Novgorod volt a teát szállító karavánok végállomása. Itt vásárolták meg az orosz és más európai kereskedők az Ázsia sivatagjain keresztül érkező teát, amely jobb volt, mint a tengeren, a hajós népek által hozott tea. A tengeren ugyanis a párás levegő kárt tett a teaszállítmányokban, rontotta a minőségüket. Innen származik az a mondás, hogy "csak az orosz tea az igazi", pedig a dicsért tea kínai vagy indiai eredetű volt.
Az orosz nép megszerette és szívesen fogyasztotta a teát. Már a XVI. századtól kialakultak a teakészítési szokások is. Feljegyezték, hogy az első teakóstolót 1638. szeptember 20-án tartották Mihail Fjodorovics cár udvarában. Egy Sztarkov nevű bojár ugyanis a mongol kán ajándékaként néhány bőrrel bevont dobozban (cibikben) ajándékot adott át, s ezekben tea is volt.
Érdekes, hogy Angliába, amely ma a világ legtöbb teát fogyasztó országa, csak 25 évvel később jutott el Keletről a tea. Kínában viszont 5000 éve ismerik a teát, s hisznek a gyógyhatásaiban.
Az Orosz Gazdasági Tanács 1792-ben kiadványt bocsátott ki a tea oroszországi termesztésének előmozdítására. Így kezdődött meg a mérsékelt éghajlatú területeken, így Grúziában is a tea termelése. Az első termesztési kísérleteket 1933-ban végezték a Krímben, de ez még nem járt sikerrel. A Fekete-tenger vidékén, Szuhumi térségében fordultak először termőre a teaültetvények. Innen terjedt el azután észak felé a teakertek sorozata.
Szolovcovnak sikerült az első igazi, a kínai ültetvényekhez hasonló teakertet létrehozni. A cárok is segítették ezt a törekvést, igazi lendületet azonban akkor kapott a termelés, amikor a híres orosz tea-nagykereskedő, Popov, 1893-ban módszeresen kiépítette a teatermelő láncolatot. Három évvel később már nagyobb üzemek foglalkoztak a tealevelek gépi feldolgozásával.
A földművelésügyi minisztérium Csakvában teakutató intézetet állított fel amely a tea meghonosításával, rovarok elleni védelmével, a termelés korszerűsítésével foglalkozott, egyszersmind folyamatosan kutatta a tea táplálkozás-élettani tulajdonságait, gyógyhatásait. 1905-ben már negyven teaültetvény termelte az orosz talajhoz alkalmazkodó teát.
Az első világháború idején a teaültetvények nagyrészt elpusztultak, csak az 1920-as évektől alakult ki ismét fokozatosan Grúziában a teatermelés.
A Szovjetunió meg akarta teremteni a népszerű teafogyasztáshoz szükséges hazai mezőgazdasági alapot. A második világháború után Grúziában gyors ütemben nőtt a teatermelés és mindinkább javult a tea minősége is. Már az 1900-as párizsi világkiállításon is aranyérmet nyert a Grúziából származó tea, amely akkor szenzációként jelent meg a teapiacon. A helyi éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó, új teafajták grúz tea néven váltak ismertté. A Szovjetunió teatermelésének 95 százalékát ma is Grúzia adja.
A Szovjetunióban érdekes teázási szokások alakultak ki, amelyek alapját a speciális orosz szamovár jelenti. A valószínűleg mongol eredetű, keskeny lábakon álló, 1-2 literes díszes edényt fémből, főleg rézből készítik. Ebben forralják fel a teaital készítéséhez szükséges vizet. Az előmelegített csészékbe mindenki tetszés szerinti mennyiségű teasűrítményt tesz, s erre adagolják a szamovárból a forró vizet. Néhány percig állni hagyják, majd elfogyasztják.
A sűrítményt a szamovár tetején porcelán kannában állandóan melegen tartják, hogy a tea bármikor elkészíthető legyen. Az edényke tetején fedő van, rajta egy díszes baba, amely letakarja, díszíti a szamovárt.
Régebben a szamovárban levő víz felforralásához faszenet, majd szesz-, később gáz- és villanyfűtést alkalmaztak. A teát mindig frissen készítik el, a víz ott duruzsol a szamovárban.
Sokféleképen ízesítik, ki-ki ízlése szerint, ahogyan megszokta. A legtöbben cukor vagy más édesítőszer nélkül isszák, de ott is szokás a teát cukorral vagy mézzel, esetleg diabetikus édesítőszerrel ízesíteni. Eredetileg orosz szokás volt, hogy a csészébe citromszeletet tettek, amely azután pikáns, savanykás ízt adott a teának, emelve élvezeti értékét, frissítő hatását. Ez a szokás Magyarországon is elterjedt. Nálunk is szívesen csepegtetnek a teába citromlevet, citromszeletet azonban ritkán tesznek bele, mert a héjában levő amigdalin kesernyés ízt ad az italnak.
A teát sokféleképpen lehet elkészíteni. Sok helyütt divat a mézzel vagy különféle aromákkal való ízesítés. Angolos teát is sokan isznak: a kész italba forró tejet vagy tejszínt öntenek. Másutt lekvárt, cukorkát vagy gyömbért tesznek bele, ki hogyan szereti. Nincsenek szabályok, mindenki magának készíti el a teáját, ahogyan azt a legjobbnak találja.
A teát üdítő italként, forrón vagy lehűtve ihatjuk, szomjúság ellen vagy étkezés előtt, közben, illetve utána. Mindig jólesik. Szokás teadélutánokat tartani, ilyenkor édes vagy sós süteményt adnak az italhoz, a "teás" vacsorák egyszerűek, könnyűek. Kevés felvágott, hal, dzsem és egy csésze tea - percek alatt kész az egészséges, ízletes vacsora.
A tea egy-két évig jól eltartható légmentesen záró fémdobozban. A Szovjetunióban általában többféle teát kevernek össze, majd zárt dobozban "érlelik", ami javítja az ital illatát, zamatát, élvezeti értékét. A grúziai teaházakban vagy szaküzletekben kedveltek az ott vásárolható teakeverékek (azerbajdzsáni, krasznodari, grúziai, darszki stb.).
A tea hatóanyag a koffein, amely azonos a kávéban levő serkentő anyaggal. A koffein élénkíti a szív működését, serkenti az agy munkáját, csökkenti a fizikai fáradtságérzetet. A teában levő tannin erősíti az érfalakat és visszatartja a szervezetben az egyébként gyorsan távozó C-vitamint, ezáltal elősegíti az anyagcsere szabályozását. Az egész idegrendszert, jótékonyan befolyásolja, s ugyanígy hat a szívszövetekre is. Javítja az izmok munkavégző képességét.
Batumiban kísérletek folynak beteg embereknek teával történő gyógyítására. Jó hatású a teakúra a krónikus májgyulladásra, egyes reumabetegségekre, csökkenti a magas vérnyomást. Jelentős eredményeket értek el a vesekő és a húgykő gyógyításában is.
A kísérletek klinikákon, kutatóintézetekben tovább folynak, mert orvosi vélemény szerint a tea gyógyító hatását még mindig csak részben ismerjük.