Angeli István és Rudnay János
A bölcsesség és béke itala
Forrás: Magyar konyha, III. évf. 4. szám
Teakult, a Terebess Online különlapja

"Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat."
(Kínai közmondás)

A tea az emberiség legrégebbi italai közé tartozik. Kínában ötezer éve ismerik, eleinte a házpatikák gyógyszere volt, később - amikor erősítő, frissítő hatását fölismerték - nemzeti itallá vált. Népszerűségét nagyban elősegítette, hogy a sok helyen ihatatlan kútvizet a teával egészségessé, illatos, finom itallá varázsolták.
Igen nagy becsben tartották: Kínában adót lehetett fizetni vele. Kien-long császár ódát is írt a teához és ezt ráfestették a részére készített teásedényekre. Luyü kínai bölcs azt írta a teáról szóló könyvében, hogy "a bölcsesség és béke itala".

Ingyenes utcai kóstoló

Gyorsan elterjedt Ázsiában: Tibetben, Koreában, Indokínában, Indiában, Japánban pontosan előírt szertartás szerint készítették és fogyasztották. Ázsiából két úton terjedt tovább: szárazföldön teakaravánok hozták ezer veszély között, védekezve a rablóbandák ellen. Nizsnij-Novgorodba, Oroszország legnagyobb nemzetközi piacára, ahol az orosz és európai kereskedők már várták a nagyon drága szállítmányokat. Ebben az időben ugyanis ezt a teát tartották a legjobbnak, mert nem érte a tengeri levegő, mely rontotta a hajókon szállított tea minőségét. Innen eredt az a sokáig megmaradt vélemény, hogy "az orosz karavántea a legjobb tea!"
Fő termőterülete még 150 évvel ezelőtt is Kína és Japán volt, ma viszont a világ teaszükségletének 90 százaléka Ceylonból, Indiából és Indonéziából származik. Ezenkívül még a Szovjetunióban, Törökországban, Kelet-Afrikában és Dél-Amerikában termesztik.
Európába és a többi földrészre nagy tömegben angol, holland és más hajós nemzetek hajói hoztak teát: 1610-ben érkezett először tea Hollandiába. A teakrónika egy érdekes esetet jegyzett fel: az angol uralkodó, hogy az alkoholfogyasztást megfékezze, az 1800-as évek elején sátrakban, az utcán ingyen kínálta a teát. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy Angliában fogyasztják a legtöbb teát.

"Théa - théadék"

Hazánkban az 1745. évi pozsonyi feljegyzésekben bukkanunk a teafogyasztás első nyomára, de elterjedése csak 80-90 évvel később indult meg, amikor a kávéházakban teát készítettek. 1831-ben jelent meg Almási Balogh Pál - Széchenyi, majd később Kossuth háziorvosa - ismert könyve a kávéról, a teáról és a csokoládéról. A Vasárnapi Újság 1852. évi 11-12. számai részletesen foglalkoznak a "théával", melynek hatóanyagát, a koffeint "théadék"-nak nevezte az akkori tudomány.
Vendéglátóhelyeken fogyasztották, elsősorban mint kellemes, jó ízű és frissítő italt, de a háziszerek között is szerepel, szívesen alkalmazták gyomorfájás, meghűlés ellen. Ebből az időből származik a "teafű" elnevezés, mely azt mutatja, hogy a teát a gyógyfüvekkel együtt és azok között tartották számon.
Magyarország ma már az élenjáró kávéivó nemzetek közé tartozik. Ezt fogyasztjuk reggel, étkezések után, értekezleteken, társaságban, megbeszéléseken, fogadásokon, mindenkor és mindenütt. Isszuk állva, ülve, presszóban, cukrászdában, vendéglőkben, otthon, sőt a különböző élelmiszerüzletekben és várakozó helyiségekben is. Hazánkban az évi egy főre jutó kávéfogyasztás már három kiló körül van, az évi teafogyasztásunk pedig a tíz dekát is alig éri el.
A kávéban levő koffein megszünteti a fáradtságérzést, csökkenti az álmosságot, javítja az agy, a szív, és a vese vérellátását, sokszor azonban kellemetlen idegfeszültséget és izgatottságot okoz, sőt gyakran álmatlanság az ára. Az orvosi rendeléseket gyakran keresik fel olyanok, akik a napi nagy mennyiségű kávéfogyasztás miatt este nem tudnak elaludni, altatót vesznek be, másnap álmosak, fáradtak, amit újabb kávéivással igyekeznek ellensúlyozni. Más szóval: ebben az ördögi körben az egyik szenvedélyük túlkapásait mindig egy másik túlkapással próbálják - eredménytelenül - rendbe tenni.

Nem izgat, de frissít

A Tea gyógyító, frissítő, erősítő hatása kezdettől fogva ismert. Több benne a koffein, mint a kávéban, de cservastartalma miatt kissé rosszabbul és főleg lassabban szívódik fel. Emiatt a tea koffeinje elsősorban a központi idegrendszerre és az agyra hat, a kávénál sokkal jobban javítja a szellemi képességeket, az ember összpontosító és gondolkodókészségét. A tea - szemben a kávéval - tehát nem izgat, hanem inkább csak frissít és élénkít, sőt a benne levő csersav (tannin) még nyugtatólag is hat.
E serkentőszerek egyúttal értágítók, javítják a szívműködést, vizelethajtó hatásuk is van. A tannin erősíti az érfalakat és visszatartja a szervezetben a C-vitamint. A C-vitaminon kívül F- és PP-vitamin, valamint ásványi anyagok is vannak a teában. És bár majdnem kétszer annyi koffeint tartalmaz, mint a kávé, mégsem okoz álmatlanságot, rosszullétet.
A teával foglalkozó kísérleti intézetekben megállapították, hogy a vesebántalmak esetén a teakúrával jelentős javulás érhető el. Azt is kimutatták, hogy a rendszeres teázás csökkenti a nikotin utáni vágyat, tehát mérsékeli a dohányzást. Kimutatták, hogy akiket Hirosimánál sugárfertőzés ért és olyan vidékre menekültek, ahol teaföldek voltak és így teát ittak, ennek hatására meggyógyultak. Antibiotikus hatását is ismeri a tudomány: vérhas vagy más fertőző betegség gyógyítása teával gyorsítható. Grúz orvosok szerint ez az eredmény elsősorban zöld teával érhető el.

A készítés fő szabályai

A gondosan leszedett tealeveleket aprólékos technológiával dolgozzák fel. Ennek során kapnak fekete, zöld vagy sárga teát.
A teakedvelők jól tudják, hogy érdemes figyelmet fordítani az elkészítésre, mert akkor igen finom ízű és illatú italt kapunk. A teakészítés néhány alapszabálya:
1. A vízforraló edényt - éppen úgy mint azt, amelyikben a teát leforrázzuk - semmi más célra használni nem szabad. Csak tiszta vízzel öblítsük, törölgetni nem kell, mert szagot kap.
2. Pontosan adagoljuk a teát: csészénként általában egy lapos kávéskanálnyit számítsunk. Ha erősebb italt akarunk, akkor többet. A tea erősségét fokozhatjuk azzal is, hogy hosszabb ideig forrázzuk. Feketeteát általában öt-hat percig, zöldteát három-négy percig forrázunk.
3. Csak a friss tea jó igazán! A tea minőségét befolyásolja a víz hőfoka is; langyos vízzel nem elég alapos a kilúgozás.
4. Ne hagyjuk sokáig állni a kész italt, mert felülete lepedékessé válik.
5. Ízesítésül cukrot, mézet vagy cukorpótlót használhatunk. Sokan isszák a teát édesítő nélkül. Dúsításul citromlevet, szeszes italt, tejet, tejszínt is tesznek bele.
Szikvizes tea: a szódás szifont előmelegítjük, majd a vizet kiöntve, beletöltjük a friss, forró teát, de vagy két ujjnyit szabadon hagyunk. Ezután a patront feltesszük, majd lezárjuk az edényt és pohárba vagy csészébe nyomjuk ki az italt. Mézzel vagy cukorral édesíthetjük, citromlével tesszük kellemesebbé az ízét. Kiváló frissítő, üdítő ital. (Készíthetjük hideg teával is, ami jól helyettesíti az üdítőket. Fogyókúrások cukor nélkül is szívesen isszák.)
Brazíliai tea: csészébe mokkáskanálnyi darált dióra 2-3 centiliter szeszes italt töltünk, azt meggyújtjuk. Ha a láng elaludt, ráöntjük a friss, forró teát. Jellegzetes ízű, finom ital.
Holland teakülönlegesség: a teakészítéshez tejet vagy tejszínt használunk - forró víz helyett. Ezzel forrázzuk le a teát, majd kevés arakot vagy rumot teszünk bele. Mindig mézzel ízesítjük.