A zöld tea gyógyhatásai
Forrás: Aleíjos: T'u-ch'uan, grüne Wunderdroge Tee: Schicksal einer Heilpflanze in 5 Jahrtausenden,
2. Aufl. - Wien: Braumüller, 1987.
(Magyar nyelvű összefoglalás)
Teakult, a Terebess Online különlapja

A Camelia sinensis (L) O.Kitzel syn.: Thea chinensis L. vagy Camelia thea Link (Camelliaceae vagy Theaceae) két varietását a var. sinnensist ill. a var. assamicát termesztik.
A var. sinensis max. 3 m magasra növő cserje, kis, kemény, sötétzöld, kerek levelekkel, már a 2. évben virágzik. Vadon fák árnyékában, zordabb talaj- és időjárási viszonyok mellett is megél (szubtrópusi klíma).
Az assamica akár 12 m-es is lehet, gyorsan növő, lazán elágazó ágakkal, későn és ritkán nyílik, nagy, lágy világoszöld, hosszúkás alakú levelekkel. Érzékeny a hidegre és bőséges csapadékot kíván (trópusi klíma).
A teacserje hazájára vonatkozóan két állítás létezik. Az egyik verzió szerint a tea nem Kínából, hanem az indiai Assamból származik, ahonnan a prehisztorikus időkben került át Kínába. A másik szerint a kínai hajósok érték el dzsunkáikkal Kisázsiát, Ceylont, Indiát. A kínai teacserje valószínű őshazája a Tibetet övező magas hegyekben található.
A teát régen kizárólag gyógynövényként, mint a szellemi erő fokozójaként alkalmazták.
A gyógyító tulajdonságokat talán a legprimitívebb, de a növényben lévő energia hasznosítására legtisztább gyakorlatával - főzet/forrázat készítésével érték el. Ezt az eredeti természetes formát semmi más elkészítési mód nem pótolja. A kínai és japán szakrális ceremóniák előírásai (megfelelő minőségű teát, meghatározott edényben, eljárással stb. lehetett készíteni) ill. részletei még ma is megtalálhatók a tradicionális teaceremóniáknál. A tea koncentráció készséget növelő, álmosságot elűző hatását a kolostori életben, a meditációs gyakorlatok során jól alkalmazhatták. Kínában, a régi időkben a teát különböző betegségek ellen alkalmazták: paszták, kenőcsök formájában reumás fájdalom ellen, de mindenekelőtt bevették azt és úgy pl. az idősek látását javították, fejfájást csökkentettek, testi és szellemi bágyadtságot elűzték.
A gyógyerejű teaital zöld teából készül(t), kézi aratással (gépesítésnél sokk éri a növényt), természetes előfordulású (közegű) (nem monokultúrában termesztett) növényből.
Ma a tea tisztán élvezeti szerként szerepel, elvesztette jelentőségét, mint gyógyerővel rendelkező ital.
A kereskedelemben az elkészítési mód és termőhely szerint többféle teát különböztetünk meg.
A fehér tea egyike a leghíresebb teának és korábban kizárólag a kínai udvarban alkalmazták. Exporttermékként nem volt jelentősége, mivel mint más érzékeny tea, már a legcsekélyebb nedvesség hatására is tönkrement (főleg tengeri úton).
A fehér teát kizárólag a még ki nem nyílt levélrügyekből állítják elő. A teacserje legfinomabb és legnemesebb terméke a mai napig. Színét a rügyeket borító selyemszerű pihéktől kapta. A főzet/forrázat gyengén sárga, majdnem színtelen, de annál erősebb a hatása. Semmiféle keserű íze nincs, finoman édeskés.
A fekete tea előállításakor a leveleket fonnyasztják, füllesztik. A cél a levelek törékenységét és víztartalmát csökkenteni. Ezután következik a görgetés, gömbökbe sodrás, ahol a sejteket szétnyomják és így lehetővé válik az eddig elválasztott csersavak és enzimek érintkezése, egymással és a levegővel, így a fermentáláshoz szükséges alkotó elemek találkoznak. (A sötét színt a cserzőanyagok enzimatikus oxidációja és a klorofill bomlása okozza.)
A fermentálás során aromaanyagok is keletkeznek. A folyamat sötét helyen max. 25 C-on 95-98 fokos páratartalom mellett zajlik. A cserzőanyagok egy része nem vízoldékony formába megy át, ettől van a fanyar íz módosítás. Az illóolajok illékony részének %-os aránya megnő.
A szárítás során az enzimek inaktiválódnak, a tartalmi anyagok fixálódnak. A levélben lévő gumi, dextrin, pektin karamellizálódik, melyek némely teafajtának jellegzetes maláta ízt kölcsönöznek. A szárítás során a víztartalom 3-6 %-ra csökken.
A zöld tea készítésnél az oxidációért felelős enzimek inaktiválása a levelek hevítésével (kínai módszer) vagy gőzöléssel (japán módszer) történik. A zöld tea csersav által oldatba vitt koffein mennyisége nagyobb, mint a fekete teáé. A hevítés/gőzölés után következik a görgetés. Néhány zöld tea édeskés ízét az egyes fajokban előforduló aminosavak (főként teanin) okozza. A fő különbség a fekete és a zöld tea között nemcsak a feldolgozási módban, hanem a végtermék minőségében is van. A zöld teánál nincs különösebb változás az össz-szerkezetben, míg a fekete tea egy fermentáció végterméke (az oxidáció tulajdonképpen bomlási folyamatnak felel meg) - károsodott termék - fogyasztóra nézve látens veszélyt hordoz. A fermentáció során a koffein bomlás révén ammónia-képződés is történhet (míg az élő sejt ammóniát eliminál, addig a fermentáció azt provokálja.) Másik különbség: az illóolajok a zöld teában eredeti formában maradnak. A fermentálás alatt az illóolajokból metilalkohol képződhet. A fekete tea - "enyhe méreg". Mérgezési tünetek: cirkulációs zavarok, arterioszklerózis, látászavarok. Ezzel szemben a zöld tea arterioszklerózis elleni hatását írták le (csökkenti a koleszterin szintet) - profilaktikum.
Már 300 évvel ezelőtt is alkalmazták az európai orvosok: kedvező hatású a vérkeringésre, az ereket tágítja, jó a migrén ellen, megőrzi a szellemi frissességet. A zöld tea a Str. 90 lerakódását lassítja a csontszövetben, F-tartalma miatt fogszúvasodás ellen.
A friss tealevél legfontosabb tartalmi anyagai: cserzőanyagok, illóolajok, alkaloidok, vitaminok (B1, B2, pan. sav), klorofill.
1) alkaloidok: koffein, teofillin, teobromin, xantin, adenin.
A friss tealevélben a koffein nagyrészt csersavhoz kötött, amely a teakészítéskor nagyrészt kioldódik. A teljes koffeinmennyiség a friss levélben és a teában azonos (kb. 4 %), míg a szabad és a csersavhoz kötött koffein mennyiség változik. A friss drogban a teljes koffeinmennyiség 10-13 %-a szabad. Az árnyékos fák tövében élő teacserje akár 50 %-kal nagyobb koffein tartalommal rendelkezhet, mint az árnyéknélküliek. A tea fő hatóanyaga a koffein. Ez az anyag megtalálható a kávéban is (bár kisebb mennyiségben), mégis kevésbé elviselhető, mint a teáé. A miért-re a válasz a következő: a kávéban lévő koffein a klorogénsav káliumsójához lazán kötött és már a gyomorban felszabadul az ott található HCl sósav hatására, majd abszobeálódik. Ezzel szemben a tea koffeinje nagyrészt a csersavhoz kötött és csak a bélrendszerben szabadul fel fokozatosan. A csersavak adstringens hatása miatt a nyálkahártyák felszíne "megedződik" és a reszorpció lelassul. Így a kávé koffeinje gyorsan, lökésszerűen kerül a vérpályába, míg a teáé csak fokozatosan. A teaital hatása tehát összehasonlítva a kávéivással sokkal komplexebb és lassúbb, erre vezethető vissza, hogy a koffein érzékeny emberek jobban viselik a teát, mint a kávét.
A tea diuretikus hatásáért a teofillin, koffein felelős. A koffein hat a gyomorsavtermelésre, izolált szíven növeli a szívizom teljesítményt. A légzőcentrum izgatásával gyorsítja és mélyíti a légzést. Elősegíti a perifériás vérátáramlást. A koffein bő hatása a központi idegrendszerre: stimuláló, elsősorban az agykérgi funkciókra gyakorol hatást. Mind kvalitativ, mind kavantitativ teljesítmény növelő.
A magasabb szellemi funkciókat (asszociáció, absztrakció, kombináció) javítja.
2) csersavak: galluszsav és katechin derivátumok a csersav tartalom a különböző teafajtáknál a klímától, évszaktól stb. függ.
Hatás: obstipál (fekete tea alkalmazása emésztőszervek betegsége esetén. Növény mérgezések esetén a csersavtartalom miatt megköti az alkaloidokat, így azok nem károsítják a szervezetet. A fermentáció tulajdonképpen főként a polifenoloxidóz hatására (amely a vörösbarna elszíneződésért felelős) a stabil csersavak oxidálódnak és antioxidációs hatásuk fokozatosan csöken. A folyamat magas CO2 kiválasztással jár és ezenkívül egy sor nem enzimatikus folyamat is végbemegy.