Anyag: selyem
Kiszerelés:

• 1 folyóméter anyag

Selyem
A selyem születését az legrégibb időkbe helyezi a hagyomány. Tény, hogy az olyan szavak, mint a selyemhernyó, vagy eperfa, a selyem már a legrégibb (az i. e. II. évezred vége) szövegekben is előfordul. A legenda szerint Huangdi felesége, Leizu jutott a selyemkészítés gondolatára, amikor megfigyelt egy hernyót, amint az fonalat ereszt. A selyem nagy jelentőségre először a Han-dinasztia idején tett szert, amikor is kedvelt és keresett exportcikké is vált, még a Római Birodalomba is eljutott. Jó ideig a selyem általános elfogadott fizetőeszközül is szolgált, olykor a hivatalnokok fizetésüket is selyem formájában kapták. A selyemipar a nők kezében összpontosult, a háziipari gazdálkodás keretei között zajlott. A ma ismert selymet régóta hagyományos technológiával állítják elő, amelynek előfeltétele az eperlevéllel táplált selyemhernyó-tenyésztés.

Tehát a selyem állati eredetű szál: rovarok választják ki gubó vagy háló készítéséhez. Az iparban szinte kizárólag annak a gubónak a szálát használják, amelyet a selyemlepkék, nevezetesen a Bombyx mori hernyói termelnek.

Selyemhernyó-tenyésztés
A selyem előállításához hozzátartozik a háziasított selyemhernyó nevelése a peteállapottól a selyemhernyógubó elkészültéig és az eperfa termesztése is, mert a selyemhernyó ennek a levelével táplálkozik. A selyemhernyó úgy készíti el a gubóját, hogy hosszú, folytonos szálat választ ki, és maga köré tekeri. Az a folyadék, amelyet a két nagy szövőmirigy termel, a fej egyetlen kivezető csövén, a fonószemölcsön át távozik, a levegőn megszilárdul, és kettős szálakat alkot. Ezek anyaga a fibroin nevű fehérje. Egy másik mirigypár szericint választ ki; ez ragasztja össze a két szálat. A kifejlődő lepke elszakítaná a gubó szálát, ezért a gubóban lévő bábot gőzzel vagy forró levegővel elpusztítják.

A selyem minden gubóban folytonos szál; 600-900 méternyi használható fel belőle. A hámtalanítás során lágyítással lefejtik róla a szericint, megkeresik a szál végét, és az egyszerre több gubóról legombolyított szálat egy szállá egyesítik, néha enyhe csavarással. Az így készülő szál önmagában még rendszerint gyenge ahhoz, hogy felhasználják, ezért több szálat összesodornak (orsóznak), így vastagabb, erősebb fonalat készítenek. Az egyes fonaltípusok a sodratok hosszegységre jutó számában és irányában különböznek egymástól.

A szericint tartalmazó selymet nyersselyemnek nevezik. A ragadós anyagot, amely a feldolgozás során védelmet nyújt, rendszerint megtartják, amíg a fonal vagy a szövet el nem készül, és úgy távolítják el, hogy a selymet tömény szappanos oldatban főzik. A selyem puha és fényes lesz; súlyának akár 30%-át is elveszítheti. A sérült gubók rövid szálaiból vagy a feldolgozáskor leszakadozott szálakat a gyapjúfésüléshez hasonló előkészítés után szövik meg. A selyemfonal vastagságát többnyire denierben, finomsági számban adják meg: a 9000 m hosszra eső súly grammjaiban fejezik ki. A selymet néha - a "nehezítés" során - kikészítőanyaggal, például fémsókkal kezelik a súly és a sűrűség növelése, a kelme esésének javítása érdekében.

Joseph Marie Jacquard
Francia feltaláló, a szövőszék továbbfejlesztője. 1805-re elkészült találmánya, a bonyolult, nagy mintaelemű szövés mintavezérlésének automatizálása, forradalmasította a szövésnek ezt a területét. Összetett mintázatú selymeink, Jacquard szövéssel készülnek, nem festéssel.