Szín: narancssárga, barna, zöld, fehér
Anyag: agyag
Kiszerelés:

• 1 arhat

A szobor felületén lévő agyagpor ízlés szerint lemosható.

Arhat
Arhat (szanszkrit), páli nyelven ARAHANT („érdemes ember”), a buddhizmusban a tökéletessé vált ember, aki felismerte a létezés igazi természetét, és elérte a nirvánát (szellemi megvilágosodást). Az arhat, megszabadítva magát a vágy kötelékeitől, nem fog többé újjászületni.

A théraváda hagyományban az arhat-állapotot tartják a buddhista igazi céljának. A páli szövegek az elérés négy szakaszát írják le:

• Az „áramlatba belépett” - vagyis a megtért (szotápanna) - állapota, mely a Buddhát, a tanítást (dhamma) és a rendet (szangha) illető téves hiedelmek és kétségek legyőzése által érhető el.
• Az egyszer visszatérő (szakadágámin), aki már csak egyszer fog újjászületni, ez a kéjvágy, a gyűlölet és az illúziók mérséklésével elérhető állapot.
• A vissza nem térő (anágámin), aki a halál után egy magasabb mennyben fog újjászületni, ahol arhattá válik, ez az érzéki vágy és a rosszakarat legyőzésével elérhető állapot, az első két fokozat teljesítése mellett.
• Az arhat. Rendkívüli eseteket kivéve az ember - akár férfi, akár nő - csak kolostorban élve válhatk arhattá.

Mahájána-buddhisták bírálják az arhat eszményét azon az alapon, hogy a bódhiszattva (lásd ott) a tökéletesedés magasabb rendű célja, mivel a bódhiszattva megfogadja, hogy - bár alkalmas a megvilágosodásra - az újjászületések körforgásán belül marad azért, hogy mások javára munkálkodjék. A nézeteknek ez az eltérése ma is a théraváda és a mahájána hagyományok alapvető különbségeinek egyike.
Kínában, Koreában, Japánban és Tibetben az arhatokat (kínaiul luohan; japánul rakan) gyakran ábrázolták tizenhatos csoportokban a templomok falán (később ez a szám tizennyolcra, sőt ötszázra nőtt). Buddha 16 közeli tanítványát képviselik, akiket megbízott, hogy a következő buddha eljöveteléig a világban maradjanak, és ne érjék el a nirvánát, hogy az emberek tiszteletének tárgyai lehessenek.

Luohan
A luohan a szanszkrit arhat kínai átírása, a buddhista mitológia olyan alakjai, akik már elérték a legmagasabb rendű lelki fejlődést. Kínában a luohan-ról, mint a buddhává válás útjának legmagasabb fokáról való elképzelés összeolvadt a taoista remetékről, halhatatlanokról alkotott képzetekkel. A források a luohan-ok különböző számú csoportjait említik. Ismertek 16 luohan-t számláló csoportok (Koreában és Japánban is), de főként Kínában népszerűbb a 18 luohan. Első leírásuk a 9-10. század tájékáról származik. Az eredetileg 16 indiai arhathoz a kínaiak hozzátársították még a kínai buddhizmus két jelentős alakját, Kumaradzsivát, és a buddhizmust védelmező Liang-dinasztiabeli Wudi császárt. A luohan-ok egyikét, másikát időről-időre felcserélték az adott kor egy-egy népszerűbb, a buddhizmushoz kapcsolódó alakjával. Vannak sokkal nagyobb luohan-csoportok is, számuk egészen 300-ig sőt 500-ig is terjedhet. Szobor- vagy képábrázolásuk gyakorta töltik meg a buddhista vagy taoista-buddhista vegyes templomok nagy részét. Előfordulnak köztük szenvedély nélküli vagy mosolygó buddhista szentek, taoista remeték, hivatalnoki, sőt császári öltözékű emberek, akik hol mosolygósak, nevetősek, hol szigorúak vagy épp mindenre elszántak. A legeltérőbb pózokban ábrázolhatják őket, vannak akik magukba mélyedve ülnek, a világ tökéletlenségét bánatosan szemlélő szentek, népet oktató tanítók. Attribútumaik is sokféle lehet: pásztorbotok, pálcák, virágok (leggyakrabban lótusz), alamizsnás csészék, boros-csészék, olvasók stb. A luohan, akárcsak a taoista remete, gyakran játssza a jövendőmondó, a tisztátlan erőkkel szembeni harcos vagy az igazság védelmezőjének szerepét a népies elbeszélő irodalomban.