Kiadó: Terebess Kiadó
Szerző: Arthur Koestler
Fordító: Tandori Dezső
Lektor: Soós Sándor

A neves magyar származású, németül, franciául és angolul alkotó író és újságíró fiatal korától vonzódott a keleti kultúrához, bejárta a Közel- és Távol-Keletet. 1958-59-ben járt Indiában és Japánban, élményeitA lótusz és a robot című könyvében örökítette meg. „Azt szerettem volna tudni - írta műve eloszavában - adhat-e a Kelet bármilyen hiteles választ a mi bonyodalmainkra, ördöglakat-kérdéseinkre. Azért választottam épp ezt a két országot, mert… az egyik a leginkább hagyományhű, a másik a legmodernebb a nagy ázsiai országok közül…
A következtetések, melyekre jutottam végül, váratlanabbak és visszaigazolóbbak lettek is aztán, mint reméltem volna”. Kötetünk A lótusz és a robot első részét tartalmazza Tandori Dezső fordításában, először magyarul.

„A Terebess Kiadó immár jelleges-szép kemény fedelével, karakteres képtervezésével megjelent India-könyv mintha nem kívánt volna kommentárt a borítón, hiszen miért is! A szegről-végről(!) hazánkfia Arthur Koestler lassan házi szerző lesz egünk alatt. S most azt tudjuk meg róla, hogy jó pár évtizeddel ezelőtt Indiában járt, megismert egy olyan világot, mely a nagy ország mai erővonalait is kirajzolja, tehát nem történeti érdekességű világjárásról van szó. Hanem olyasmiről, ami az ősi kultúra gyökereit feltárva a napi indiai élet mulatságos ellentmondásait legyezőként szétterítve, a külpolitikai és globális kérdésekig is mutató ujjat nyújtva, nincs messze egy mai híradó-film aktualitásától. Aki Indiáról alapismereteket kíván szerezni, olvassa el Koestler könyvének neki szóló fejezeteit.
Aki a filozófia rejtelmein akar tűnődni, tekintsen bele Krisna Menon Átmánanda „históriájába”. (Engem ez érdekelt a legjobban. Jószerén a japán zen-kultúrával rokon, a mi európai szubjektív idealizmusunkhoz hajló fejtegetések – „életérzések” – bukkannak elő, ah, boldog elmegyakorlat: létezik-e bármi is, vagy csak mi látjuk, mi képzeljük… Eszembe jut erről dr. Samuel Johnson, aki efféléket hallva belerúgott egy kőbe, addig rugdosta, ha jól mondom, míg a fájdalomtól hanyattesett végül. Azért mégis létezik „objektíven” a világ. Vagy ezt is mi erőltetjük, na tessék?)
Íze, szaga, fénye, légköre van e kitűnő író helyzetábrázolásainak, ahogy például a zarándok tömeget bemutatja, közben a hihetetlen nyomort, melynek színpadán át a Szent Szó hallására igyekeznek. S milyenek a ma élő indiai „szentek”? Koestler nem fogja vissza magát, jól elkanyarítja néhol a dolgot. Akadtak is vitái Gandhi-ábrázolása körül, itt a magánember Gandhira gondolunk. És amikor a napi élet mulatságos ellentmondásairól van szó: délelőtt még halszálkás öltönyben, nyakkendősen látta a professzort (mint bármely európai menedzsert), aki este egy szál ágyékkötőben nyit neki taxiajtót, viszi írónkat ekképp a szent emberhez. India még őszintébb?
Hihetetlen technológiai vívmányok és a higiénia teljes hiánya országszerte; racionalizmus és fegyverkezés, közben „hány elefánt tartja hátán a világot” – forma kérdések. S mindezt Koestler lendületes közel-cselekmény sodrásában mondja el, leírja a motelt is, ahol lakik, amilyen az (mint egy szakszervezeti üdülő) a hajdan kommunista Kerala államban (India része), ahol baloldali (vagy elhajló) fiatalemberek várnák tőle a szent szót (kis betűvel azért!), holott ő már rég nem kommunista (Koestler), de itt még úgy tudják. Kabaréjelenetek, ahogy el-elbeszélnek egymás mellett. De írónk ezt is remekül beszéli el.
Összefoglalásul azt mondja: „Leszámítva Japánt – több szempontból is sziget –, India az egyetlen nagy ázsiai állam Kairó (hajdani kép, TD), Dzsakarta és Peking között, ahol demokrácia uralkodik...” Hozzáteszi: „...már leginkább elméletben”. Csak akkor válhat ez működő demokráciává, ha alapvető változások mennek végbe a hagyományok terén (hinduizmus stb.) De a legnagyobb kérdést is felteszi Koestler: „lehetséges-e, mi több, végső soron kívánatos-e egy ilyen radikális műtét?” India kérdései – végső soron – emberiségkérdések, minket is ráébreszthetnek, hogy számos dolgukban ekképp csak tanácstalanul állunk.”
(Tandori Dezső)