Uluru (Ayers Rock)
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ausztrália sivatagos északi tartományait kutatva, William Gosse térképész 1873-ban kupolaszerű szikladombláncot fedezett fel Alice Springstől délnyugatra. A legmélyebb benyomást egy nagy vörös monolit keltette benne, melyet Ausztrália miniszterelnökéről, Sir Henry Ayersről, Ayers-sziklának (ejtsd, mint airs) nevezett el. Ám azt nem tudta, hogy a lenyugvó és felkelő nap színeiben pompázó sziklának az őslakók már adtak nevet: "Uluru".

Amikor a nap hajnali sugarai szétfutnak az égen, az Uluru fényleni kezd. Az óriási monolit feketéből sötét mályvaszínűvé változik, s körvonalai fokozatosan egyre élesebbek lesznek. Amikor a nap első sugarai rásütnek, a kövön a vörös és rózsaszín különféle árnyalatainak pazar orgiája tör ki, a színek elképesztő sebességgel kergetik egymást a felszínén. Üregeiből eltűnik a sötétség, s végül az egész szikla fürdik a sivatagi napfényben. A színek változása egész nap folytatódik, estére az egész színképet végigjárják az aranyos- és rózsásvöröstől a karmazsinvörösig és a mély bíborig.

Az Uluru ugyanúgy Ausztrália szimbólumává vált, mint a sydneyi operaház. Ám a modern épülettel ellentétben a szikla az ország távoli múltját idézi, amikor a földrészen még csak az őslakók éltek. Ők adták neki az Uluru nevet, ami ma is hivatalos elnevezése, noha a másik, az 1873-ból származó Ayers Rock az ismertebb.

Minden rés, hasadék, bemélyedés, göröngy és barázda jelentéssel bírt az őslakók számára. A vízfolt lent az egyik oldalon a mérgeskígyó emberek vére volt, akiket egy híres "álomidőbeli" csatán győztek le. A lyukak egy simára kopott sziklatömbön egy rég meghalt ellenség szemei, egy másikon a kidudorodás az alvó ősapa orra. És ugyanígy rendeltetése volt minden barlangnak a sziklatalapzat körül.

A látogatót először az döbbenti meg a már 100 km-ről látható sziklában, hogy milyen váratlan hirtelenséggel emelkedik ki a síkságból, azután pedig hatalmas tömege képeszti el. A 348 m magas és alapjánál 9 km kerületű Ulurut gyakran a világ legnagyobb monolitjának nevezik, pedig valójában egy jórészt lesüllyedt "hegy" csúcsa, a hegy becslések szerint 6 km-re nyúlik a felszín alá. Mintegy 550 millió évvel ezelőtt a szikla az Ausztrália közepét borító tenger alatt rejtőzött, de később az óceán visszahúzódott, és a földkéreg fokozatos mozgásai és felemelkedése a kőzetet az oldalára döntötték.

A sziklát egyfajta vörös homokkő, az arkóza építi fel, amely nagy mennyiségű földpátot, valamint különféle vas-oxidokat tartalmaz. Ez az összetétel idézi elő a figyelemre méltó színváltozásokat, amelyek akkor jönnek létre, amikor az éjszakából hajnal, a hajnalból nappal és a nappalból alkonyat lesz. Sokan csupán azért látogatják meg az Ulurut, hogy megfigyelhessék rajta a különböző nap- és évszakokban megjelenő fényhatásokat. Esőben olyan, mintha folyékony ezüst vonná be. Felszíni hasadékaiból tomboló zuhatagok ömlenek alá, a szakadékos oldalain lezúduló vízesések pedig időszakos tavakká gyűlnek a környező sivatagi talajon.

Alaposabban megfigyelve a sziklát, szembeötlik felszínének formagazdagsága, az eső és a szél munkájának nyomai. Az erózió vájta barlangokat és állandó tavacskákat a bennszülöttek szent helyeknek tartják, akárcsak azokat a hasadékokat, repedéseket és barázdákat, amelyekben állati vagy emberi alakokat vélnek felfedezni.

Az Ayers-szikla (Uluru) lakói

A mitikus időben még képlékeny volt a Föld, s a kialakulás idejét élte. Félig ember, félig állat héroszok járták a világot, ösvényeket és utakat vágva utódaiknak a határtalan ausztrál sivatagon át. Esővízgödröket és a kiszáradt folyómedrekben vizet tartalmazó mélyedéseket hoztak létre s hagytak örökül. A kietlen vidékek bennszülötteinek élete attól függ, ismerik-e az álomidőbeli csapások mentén elhelyezkedő vízlelőhelyeket, ennek ismeretét dalok és rituális szertartások formájában apáik hagyományozták rájuk. Az "álomidő" kora azonban sokkal összetettebb ennél, titkait és varázsát a lelkük mélyén, az érzelmeikben maguk a bennszülöttek őrzik. A kívülálló csupán röpke bepillantást nyerhet a legendák és mesék szitaszövetébe.

Uluru távoli útjelző az "álomidő" korának ösvényein, melyek behálózzák az egész kontinenst. Északi lejtője a Pitjantjatjara, a nyúlkenguru emberek mitikus időbeli otthona volt, míg déli lejtőjét a Yankuntjatjarák, a szőnyeg-kígyó emberek lakták. A hegy közelében két nagy csata zajlott, melyek ma is élnek az őslakók dalaiban és szertartásaiban.

Az "álomidő"-ben délről a mérgeskígyó emberek kegyetlen törzse érkezett az Uluruhoz azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a szőnyeg-kígyó embereket. Bulari, a szőnyeg-kígyó földanya azonban szembeszállt velük, a halál és a betegség mérgező felhőjét lehelte rájuk, s így győzedelmeskedett a támadók felett. Néhány mérgeskígyó ember testét ma is őrzi az Uluru alakja. A túlélők visszamentek délre, hogy más kígyótörzseket támadjanak meg, ám ott is hasonló sorsra jutottak.

Az északi lejtőn élő nyúl-kenguru embereknek is szembe kellett nézniük egy agresszív ellenséggel, a félelmetes ördögdingóval. Ez a fenevad egy ellenséges törzs dalaitól kelt életre, s mielőtt szabadjára engedték, vad gyűlöletet oltottak belé. A nyúl-kenguruk hihetetlen ugróképességüknek köszönhetően tudtak egérutat nyerni, kétségbeesett menekülésük során ejtett lábnyomaik ma is láthatók az Uluru lábánál lévő barlangrendszerben. Végül úgy menekültek meg, hogy az erőt adó totemet kitépték a fenevad szájából.

A geofizikai alakzatok jelentősége

A rozsdavörös szikla alapanyaga üledékes homokkő, mely az idők során lemezesen válik le, hasonlóan ahhoz, ahogy a kígyó vedli le a bőrét. Ennek következtében a sziklatömb mindig megőrzi jellegzetes alakját. A dalokban és mesékben az Uluru testén lévő minden geofizikai alakzatnak jelentése van. A szikla egymásra rétegződésében az őslakók Kandju gyíkot látják, aki elveszett bumerángját keresi. Az északi oldalon van az a híres alakzat, melyet a bevándorlók Koponyának neveznek, mert a vízmosások mintázata emberi fejet formáz.

A szikla természetes vízgyűjtő. Talapzata körül, ismereteink szerint, 11 esővízgyűjtő gödör és lyuk található, melyek éltető folyadékkal látják el az ott élő embereket, az odalátogató állatokat és a gyér növényzetet. A sziklák üregeit több helyen szentként tisztelt barlangfestmények díszítik; némelyek kizárólag csak nők, mások csak férfiak számára készültek. Egyik nem sem nézhet a másik barlangjának irányába, sőt akkor is el kell fordítaniuk a tekintetüket, ha tiltott helyeken haladnak át. Még 1978-ban is halállal fenyegettek meg egy európai asszonyt, mert a tilalom ellenére felkeresett egy nők számára tabu helyet. Az Ayers-szikla volt a helyszíne a nagy visszhangot kiváltó Azaria-ügynek is. A Chamberlain család azzal a panasszal fordult bírósághoz, hogy egy dingó ellopta és megölte a csecsemőjüket. Nem derült ki, hogy a kisfiú halálának bármi köze lenne az őslakók legendáihoz, az esetet mindemellett a világ legkülönösebb "gyilkosságai" közt tartják számon.

A nyúl-kenguruk területén lévő Mala barlangjába idegenek már nem juthatnak be, itt történik a helybeliek törzsi beavatása, A bennszülöttek szerint a sziklafolyosó különös jeleit és feliratait az ősi mitikus idő s az azt követő korok beavatottjai karcolták a falba. A fiúkat a barlang szájánál egy nagy, lapos kőre fektetik, s okkerrel befestik. E természetes asztal mellett egy szikla hever, egy mitikus időbeli ősapa alvó alakja. Mala barlangja az őslakók szemében a "boldogság helye", ahol a visszatérő hívek, azok a bennszülöttek, akik elutaztak, majd hazatértek, örömkönnyeket hullatnak, amikor felidézik saját beavatási szertartásukat.

Milyen érzéseket kelt a szikla a látogatóban?

Az Ayers-szikla, amelyet Ausztrália fehér bőrű lakossága "halott szív"-nek nevez, minden megválaszolatlan kérdésével együtt mindinkább csupán turistalátványosság lesz. Sokan felkaptatnak a hegyoldalba festett fehér vonal mentén, de már csak a tetőről eléjük táruló rendkívüli panorámát filmezik le.

Kevés ember akad, aki ne lepődne meg azon, milyen erős érzelmi hatást vált ki belőle az őslakók Uluruja. Robyn Davidson ausztrál utazó, aki teveháton járta be a fél kontinenst, Ösvények című könyvében így írja le érzéseit: "A szikla megfejthetetlen erejétől sebesen verni kezdett a szívem. Soha nem találkoztam még semmivel, ami ilyen kísérteties, ősi gyönyörűséget árasztott volna." A látogatók többsége is hasonló érzésekről beszél, s rendszerint meg is lepődnek, milyen erős érzelmi reakciókat vált ki belőlük valami, ami végül is nem más, csak egy jókora kődarab…

A fenti szöveg forrása: http://beluard.freeweb.hu/index11_12.htm





Allen Ginsberg
AYERS ROCK ULURU ÉNEK

Eörsi István fordítása

Ha a vörös tó megtelik feltűnik a hal

Ha a vörös tó kiszárad eltűnik a hal.

Ami a sivatagban épül porrá omlik.

Kábelt vezetéket lesodor a szél.

Gyíkok népe a sziklából előjött.

Rőt kenguruk népe dalát elfeledte.

Csak a négybotú ember kel át a Simpson-pusztán.

Az eső zöld levelű vörös homok lesz.

Egy esőcsepp megkezdi a világegyetemet.

Ha felszikkad az esőcsepp, véget ér a világ.

Közép-Ausztrália, 1972. március 23.

 

Terebess Gábor haikuja:

Vörheny Uluru -
szfinx-mancs a sivatagban.
Az Isten lába?

Reddish Uluru -
Sphinx-paw in the desert. Is
it the foot of God?

(Haiku by Gabor Terebess. Translated from the Hungarian by Jon Tarnoc)




Douglas Wheelock űrhajós fotója

Uluru, previously know as Ayers Rock, is considered the largest monolith or single rock structure in the world. Uluru is located southwest of Alice Springs in the arid "red centre" of the Northern Territory, Australia. Back in 1958 the Australian Government established a 126,132 hectare (311,672 acre) National Park and named it Ayers Rock/Mount Olga National Park.  The area was formally renamed Uluru National Park in 1977 encompassing both Uluru (Ayers Rock) and Kata Tjuta (Olga Rocks).  The park was returned to the traditional Aboriginal owners in 1985 however the land was leased back to the Australian National Parks and Wildlife Service by the traditional owners to allow public visitation to continue.  In 1987 the park was placed on the World Heritage List. A resort facility and other differing accommodation is available on the outskirts of Uluru National Park with road access available to both Uluru and Kata Tjuta.

Uluru is made up of arkosic sandstone, rises 348 m (1143 ft) from the surrounding red desert floor and has a circumference of about 9 km (6 mi).  Although spectacular at any time of the day, even at a great distance, it is most beautiful and awe-inspiring at sunset when it appears to change colour gradually from red to purple.

Ayers-szikla
hatalmas monolit (mállott sziklatömb) Ausztráliában, az Északi Terület délnyugati részén. Talán a világ legnagyobb monolitja. Az arkózás homokkő szikla, amelynek a vidék bennszülöttei az Uluru nevet adták, a napsugár beesési szögétől függően változtatja színét. Napnyugtakor a leglátványosabb, ilyenkor élénk narancssárga-vöröses színt ölt.
A környező sivatag fölé 335 m-rel emelkedő Ayers-szikla (tengerszint feletti magassága 867 m) ovális alakú és csupasz szikladomb; hosszúsága 3,6 km, szélessége pedig 2 km. Az alacsonyabb lejtőoldalakat az erózió barázdálta a gyengébb ellenálló képességű kőzetek mentén, a szikla tetején pedig árkok és medencék képződtek, amelyek a ritka felhőszakadások alkalmával hatalmas vízeséseket okoznak. A hegyláb sekély barlangjai több bennszülött törzs számára szent helynek számítanak; sziklarajzokat és -festményeket taláhatunk bennük. A barlangok az Uluru Nemzeti Park részét képezik, amelyet a korábbi, 1958-ban alapított Ayers Rock-Mount Olga Nemzeti Park területén alakítottak ki. A sziklát felfedezője, Ernest Giles 1872-ben nevezte el Sir Henry Ayersről, Dél-Ausztrália akkori miniszterelnökéről. 1985 óta az Ayers-szikla hivatalos birtokosai a bennszülöttek, akik azután az objektumot és a környező Uluru Nemzeti Parkot 99 évre bérbe adták a kormányzatnak. A látogatók a sziklát a 450 km-re északkeletre fekvő Alice Springsből közúton közelíthetik meg.

 



Kata Tjuta (Mount Olga)

Olga-hegy ("Katajuta" az őslakók nyelvén): szigethegycsoport Ausztrália sivatagos központjában, az Ayers Rocktól 35 km-re nyugatra.







Olga-sziklák
angolul OLGAS, az ausztrál őslakók nyelvén KATAJUTA vagy KATATJUTA („fok fej”), különálló, mállott dómhegyek csoportja Ausztráliában, az Északi terület szövetségi állam délnyugati részén, a Musgrave-hegységtől északra, az 1958-ban a korábbi Ayers Rock-Mount Olga Nemzeti Parkból kialakított Uluru Nemzeti Parkban, 28 km2-nyi területen. A sivatag homokja fölé magasodó több mint 30, kúp alakú vörös homokkő-konglomerátumból álló sziklacsoporton belül legmagasabb (460 m) a Mount Olga (az őslakók nyelvén Ngunarra), amelynek tengerszint feletti magassága 1072 m. Ez Ausztrália három hatalmas monolitja (maradványhegye) közül a legnyugatibb fekvésű; a másik kettő az Ayers-szikla (az őslakók nyelvén Uluru) és a Mount Conner. Ernest Giles európai utazó 1872-ben járt a vidéken, és ő nevezte el az alakzatokat Olgáról, Württemberg királynéjáról. A sziklacsoport a látogatóknak a színek állandóan változó skáláját kínálja annak megfelelően, ahogyan a Nap halad a pályáján, és a dómok között tenyésző dús növényzetet megvilágítja.

Kőzete prekambriumi konglomerátum, emberfej nagyságú kavicsokkal. A sivatagi lepusztulás (szélmarás) dóm alakú hegyekké formálta.
Legmagasabb pontja 1072 m tengerszint feletti magasságú, a környező síksághoz viszonyítva 540 m.

A sziklák a mitológia szerint kővé vált kenguruk és gyíkok.



http://www.deh.gov.au/parks/uluru/index.html
http://www.synaptic.bc.ca/gallery/katatjut.htm

 

Digitális sziklarajzok

Az ausztrál őslakosok a digitális technika segítségével szeretnék megőrizni szent sziklájukat a jövő generációi számára.

Az Uluru, vagy ahogy a fehér telepesek elnevezték, az Ayers Rock az ausztrál síkság szimbóluma, amelyhez évente látogatók milliói zarándokolnak el.
http://www.outback-guide.de/pics/allgem/big/wall.jpg

A vidék eredeti lakói, az ananguk élete évezredek óta összefonódott a nagy vörös sziklával. Az Uluru mintegy kilencven pontján örökítették meg műalkotásaikkal népük teremtésmítoszát és történelmét.

Most a világon elsőként, a Melbourne-i Egyetem tudósaival karöltve, digitális formában kívánják művészetüket megőrizni.

"Olyasmiről van szó, mint amit errefelé 'őrzőhelynek' neveznek. Ezen a vidéken külön 'őrzőhelyek' vannak a férfiak és a nők számára. Ezeken a helyeken vigyáznak az emberek a legfontosabb dolgaikra. Nos, ezentúl térképeket, fénylépeket, video- és hangfelvételeket is őriznek majd" - mondja Cliff Ogleby, az Egyetem Geomatikai Tanszékének vezetője.

Az ananguk életében az Uluru olyan helyet foglal el, mint a katedrálisok az európai középkorban. Hitük szerint a szikla ezen túl őseik lelkét is őrzi. Az Ayers-szikla műalkotásainak állapota azonban egyre romlik.

A park ausztrál vezetése hétről hétre rengeteg csomagot kap. A csomagokban "Sajnálom Kövek" vannak - és levelek, amelyekből kiderül, hogy az eltulajdonított kődarabok szerencsétlenséget hoztak a mohó turistáknak. Bizonyos azonban, hogy a legtöbb kárt a vandalizmus okozza - sziklába vésett szerelmi üzenetek, festékszóróval felvitt feliratok, sőt egész graffitifestmények is.

A turisták pusztító hada mellett a forró sivatagi szél, ritkábban heves záporok, sőt a forróságban a hűvös sziklához dörgölőző kenguruk is károsítják az őslakosok alkotásait.

Az ananguk azt remélik, hogy a történeteiket és eredetüket a digitalizálás megőrzi a jövő számára: "Egyelőre igyekszünk alkalmazkodni, és igazán jól használni a nyugati technológiát"- fogalmaz egyik képviseljük.

A rendszer megőrzi a képeket és sziklarajzokat, valamint a törzs öregeinek magyarázatát az alkotások jelentéséről és jelentőségéről. A cél az, hogy az anunguk saját maguk, külső segítség nélkül gyűjtsék össze az anyagot, és a saját maguk tervezte "digitális őrzőhelyen" tartsák.

Cliff Ogleby nem aggódik - szerinte az őslakosok remekül tudják alkalmazni a technológiát. "Végül is az ő igényeik szerint alakítottuk ki. Ezek az emberek Toyota terepjárókkal járnak és mobiltelefonon beszélnek egymással. Amikor részt vesznek egy tűzoltásban, GPS-szel és rádióval dolgoznak. A technológia többé nem idegen számukra. De talán soha nem is volt az."

2002. december 12.