Kelet az kelet
« vissza Terebess Gábor keleti kertjeire
Szép Lak, 2004. február, 76-77. oldal

A japán kertek a szemlélődés, a gondolkodás színterei. Ám senkit sem ámítanék azzal, hogy a képeken látható kert Könnyen megépíthető, fenntartható lenne.

Minden élet a víz köré rendeződik a kertben. Az összkép megnyugtató, nem zsúfolt

Könnyen esünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, csodálatos lenne, ha kertünkben minden japán kertművészeti elemet honosítani tudnánk. Az ötlet nem megvalósíthatatlan, hiszen ha csak a növényhasználatot nézzük, akkor találunk itthon is a klímánkat könnyen elviselő bambuszfajtát, nyírhatunk mi is néhány nálunk megélő örökzöldet, és kellő védettséggel nagyra nevelhetünk néhány egzotikusabb juharfát is. Óvakodjunk azonban attól, hogy elcsábulva egy-egy lámpás, vagy bambuszpergola láttán, megvásárolva azt, beillesztjük egy olyan kerti környezetbe, ahová azok egyáltalán nem illenek. Optimális megoldás lehet - ha nincs lehetőség egy teljes japán jellegű kert létrehozására - az, hogy a kertünkben a japánkertet egy vizuálisan elkülönített kisebb részben alkotjuk meg. A japánkert méretétől függetlenül megpróbálja tükrözni a természet egészét. A legfontosabb elem a víz, mely sok formában jelenhet meg a kertben. Kis patak, tó, itató, kézmosó, kút, vízesés, vagy éppen - a vizet csak stilizáló - száraz patak. A víz szimbolizálja egyszerre az állandóságot és a mulandóságot. A leglátványosabb elem a kertben a bambuszcsövön (kakehi) át, egy kivájt kőtömbbe, tulajdonképpen kézmosó-itatóba (tsukubait) vezetett víz. A kőtömb körül kis tavat, vagy kövekből víznyelőt képezhetünk a lefolyó víz elvezetésére. A kövek szintén rengeteg formában kerülhetnek a kertbe.

Vizet imitáló növények emelik ki a patak kontúrját.
Ezek a virágok sem harsányak, inkább kecsességükben rejlik értékük

A tavon, vagy patakon átívelő híd elengedhetetlen kellék. Készülhet kőből, fából, vagy akár bambuszból is. A kézmosóba csurgó víz az életet adó vízforrást jelképezi. Több részből áll össze: fejkő, esernyő kő, tűztartó kő, oszlopkő, alapkő

Állhatnak magányos sziklaként (keiseki), de készülhet belőlük kerti itató, kerti ülőke, kőlámpás, tipegő vagy híd is. Sőt léteznek olyan meditációra serkentő zen kolostorkertek, melyek alkotóelemei kizárólag a kavicsok, a kövek és homok (karesansui).
A folyton változó kerti képről a növények gondoskodnak. Nem elég tudni milyen növényeket használjunk, azok pontos helyét, egymáshoz való viszonyát is ismernünk kell. A példát a természet adja meg számunkra. Ne használjunk túl sok fajt és fajtát, hiszen a természetben sem találunk egy helyen túlságosan sokféle növényt. Az egyszerűség és a mértékletesség legyen a vezérelv. Egy japánkert növényanyagában körülbelül 70%-ban örökzöld növényeket találunk, csak a maradék 30% lombhullató. Érdekes, hogy a hely és a kerti elem meghatározza milyen fát ültessünk az adott helyre. A szép kilátás fája például a fenyő, a vízesés fája a japán juhar, a sziget fája pedig a formázott fenyő. Ajánlott díszfák lehetnek a kertben még: nyírfa, szivarfa, júdásfa, a díszgalagonya, a liliomfa, vagy a bordó lombjáról jól ismert cseresznyeszilva. Az úgynevezett vezérfák kiválasztása mellett legalább akkora figyelemmel kell összeválogatnunk az aljnövényzet fajait, a vízinövényeket, a gyeppótlókat és a virágokat. Ezek a virágok nem lehetnek hangsúlyosak, túlzottan harsány megjelenésűek, hiszen az ősi japánkert virágait a cserjék és fák virágjai adták, nem ültettek színpompás évelőket és egynyárikat, mint az európai kertekben.
Egy ilyen kert sok gondoskodást kíván. A víznek mindig tisztának kell lennie és a metszését ajánlatos szakemberre bízni.

Sok munkát igényel egy japánkert ha azt akarjuk,
hogy a kertünk tényleg felidézze a keleti szellemiséget

Az illusztrációk a Fővárosi Állat- és Növénykert Japánkertjében és Bonsai Gyűjteményében készültek.
Szöveg és fotó: Glázer Attila