Tartalom
Következő
AZ ARANYÁSÓ HANGYÁK

Élt egyszer egy fejedelem, akit úgy hívtak, hogy Khrithob. Ennek volt egy lánya: Napsugár. Egy másik hatalmas országban élt egy miniszter, ennek meg egy fia volt. Történt egy nap, hogy a miniszter megkérte a fejedelem leányát a fia számára. A fejedelem igen nagy árat kívánt lányáért: száz véka árpát kéretési italért, ötven véka árpát lakodakni italért, kétszáz véka árpát az első tejért és ezerkilencszáz ezüstöt móringnak. De bármilyen sokat kért is a fejedelem, a miniszter egy éjszaka alatt előteremtette. Ezután ő követelte a lány hozományát, mégpedig tiszta aranyban. Nagyon elszomorodott ezen a fejedelem, mert nem tudta, honnan vegyen ennyi töméntelen aranyat.

Sürgősen összehívta a nemeseket, országának minden alattvalóját és egy kísérletet tett. Kihirdette, hogy akinek aranya van, hozza el, majd ezüstöt ad helyette. De egy morzsányi arany sem gyűlt össze. Ekkor a fővezér a király elé járult:

– Ó, Király! Csak a tó mélyéről szerezhetünk aranyat. De hogyan juthatunk el a tó közepére? Ember erre képtelen. A hangyák viszont értik a módját, hogyan kell a víz közepébe eljutni. Jó lenne valahogyan a hangyakirályt előkeríteni.

A fejedelem megkérdezte tőle:

– Hogyan tudnánk a föld mélyéből a hangyakirályt előcsalni?

A fővezér ezt tanácsolta:

– Ha valahogyan el tudnánk érni, hogy az égből eső essék, előjönnének a boly mélyéről, a földből. Akkor meg kellene egyet fogni közülük és rá kellene parancsolni, hogy mutassa meg, hol van a királyuk. Ha így cselekszel, kézre kerítheted a hangyakirályt.

Egy völgy távoli zugában élt ebben az időben egy remete. Követet küldtek hozzá, hogy varázsoljon alá esőt. S mikor néhány csepp eső lehullott, a fővezér nekiindult, hogy körülnézzen. Sikerült is néhány jókora hangyát összefogdosnia. Bevitte őket a városba a fejedelem elé. Az megkérdezte tőlük:

– Ó, ti hangyák! Mutassátok meg nekem, hol van a királyotok, mert ha nem, mindannyiotokat elpusztítlak, megöllek.

A hangyák királya is ott húzódott meg közöttük, s hogy az emberek fejedelme nagy haraggal így reájuk förmedt, nagyon megijedtek. Az egyik megszólalt közülük:

– Én vagyok az.

A fejedelem ráparancsolt:

– Hangyakirály! Hívd össze a hangyák nagygyűlését és parancsold meg nekik, hogy a tó mélyéről hozzanak elő egy csomó aranyat. Ha nem így lesz, megöllek!

Elment hát a hangyakirály, összehívta a hangyák nagygyűlését. Vagy kétezren össze is jöttek. Ezeket mind magával vitte és elmentek a tó partjára. Ott minden egyes hangya derekára selyemfonalat kötött, s felváltva nekiindultak. A hangyák egy-egy váltásra félmérő aranyat hoztak elő és ezt egy hónapon át folytatták, míg egy nagy halom aranyat össze nem gyűjtöttek. Nagyon megörült ennek a király és liszttel meg vajjal ajándékozta meg őket. Nagy vendégséget csaptak, majd elbocsátotta mindet. A hangyáknak azóta olyan vékony a derekuk, amióta selyem fonalat kötöttek rájuk, hogy a tó mélyéről aranyat hozzanak fel.

Azután egy aranyművest hoztak, aki a nagy halom aranyból füzéreket, nyakláncokat, melltűket készített. Hamarosan elküldte a miniszter a leánykérőket. Volt ott száz kérő, hét szerencsemondó, hét dobos, hét furulyás és három előtáncos. Ezek mind bevonultak Khrithob fejedelem várába és ott hét álló napig tartott a leánykérő ünnepség. Mikor elérkezett a hetedik nap, előhozták a menyasszonyt. A sok színarany holmi láttára nagyon megörült a miniszter. Újabb hét napig tartott a lakodalom és ettől fogva a király meg a miniszter mindig jó barátságban éltek.


*

Mikor a vendégsereg eltávozott, az étkezéskor elhullott rizsszemeket a földre söpörték. Rengeteg rizs került így a földre, s előjöttek a hangyák, összegyűjtötték, elcipelgették és elrejtették a föld mélyén. Alighogy így tettek, jött egy másik hatalmas országból egy király, hogy megütközzön ezzel a fejedelemmel, aki a lakodalmat tartotta. A rengeteg sok katona éppen ott táborozott, ahol nemrég a lakomát tartották. De nem volt se fájuk, se vizük és ezért a nagy hadseregben éhínség ütötte fel a fejét. Mikor a hangyák látták, hogy a sok katona ott táborozik eleség nélkül, előhozták a föld mélyébe rejtett rizsszemeket. Odaadták és a sereg ember mind jóllakott belőle. Megkérdezte ezért a hadvezér a hangyáktól:

– Ó, hangyák! Ugyan honnan hoztátok ezt a rengeteg főtt rizst?

– Nagy Úr! – válaszolták a hangyák. – Ott az ellenség országában van egy hatalmas fejedelem. Ez a hatalmas fejedelem eljött ide, hogy lakodalmat tartson. Miután megtartották az ünnepséget és nagy lakomát csaptak, hazamentek. Az étkezés alatt rengeteg maradék hullott el, amit ők lesöpörtek. Miután elmentek, összegyűjtöttük és elcipeltük a föld mélyébe. Innen van ez.

Elcsodálkozott ezen a hadvezér és így szólt katonáihoz:

– Ennek a fejedelemnek bizonyára sok katonája és hatalmas birodalma lehet. Legjobb lesz, ha nem húzunk ujjat vele. Azt hiszem, mi húznánk a rövidebbet.

Azzal összeszedte a sereget és hazatértek.


.oOo.

(Ladaki népmese)
(A. H. Francke, Two ant stories, Asia Major I 1924, 68–72.)
Szövegünkben két népmesét összevontunk.
Tartalom
Következő