Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

« vissza A beat irodalom oldalára

Allen Ginsberg (1926-1997)

TÁRSASÁGBAN
In Society
Eörsi István fordítása

 

Besétáltam a szobába a koktélpartira

ahol három-négy buzi
buzibeszélgetésbe mélyedt.
Nyájas akartam lenni de hallom
hogy hangom csüggedten cseng.
„Üdvözlöm", mondta egyikük és
félrenézett. „Hmmm", méláztam. A kis
szobában volt egy emeletes
ágy és főzőberendezés:

jégszekrény, kredenc, tűzhely, kenyérpirító;
a bérlőknek úgy látszik csupán
főzésre és alvásra volt terük.
Megjegyzésemet e tárgyban meg-
értették de nem méltányolták. A
felkínált frissítőket elfogadtam.
Húsosszendvicset ettem; egy
hatalmas emberhús-szendvicset,
s észrevettem míg rágtam, hogy a
hús között van egy szutykos segglyuk is.
Mások is jöttek, egyebek közt egy
takaros teremtés, mint valami
hercegnő. Rámbámult s azonnal
így szólt: „Nem kedvelem magát",
majd elfordult és nem engedte hogy
bemutassák. „Na nézd!", mondtam
dühödten. „Ej te ostoba seggfej!"
Erre mindenki felfigyelt.
„Adta önimádó szukája! Hogyan
ítélkezhetsz amikor nem is
ismersz", folytattam szilaj és
messianisztikus hangon, ihletetten
végre, s eluralkodva az egész szobán.

 

Álom, New York–Denver, 1947 tovaszán

 

 -----------------------------------------



METAFIZIKA
Metaphysics
Eörsi István fordítása

 

Ez az egyesegyedüli
égbolt; éppen ezért
ez az abszolút világ.
Más világ nincsen.
A kör tökéletes.
Az Öröklétben élek.
E világ útjai
az Ég útjai is.

 

New York, 1949 nyarán

 

 -----------------------------------------

 

 

„SZERETKEZTEM MAGAMMAL"
I Made Love to Myself'
Eörsi István fordítása

 

Szeretkeztem magammal

a tükörben, megcsókoltam ajkam,
s így szóltam: „Szeretem magam,
jobban szeretlek mint bárki mást."

 

New York, 1951. december 30.

 

----------------------------------------- 


BURROUGHS MŰVÉRŐL

On Burroughs' Work
Eörsi István fordítása

 

A módszer tiszta hús legyen
s ne szimbólumok szósza,

látomások és börtönrácsok
ahogy valóban láthatók.

 

Börtönrácsok és látomások

pompás leírásban
szabatosan ábrázolják

Alcatrazt és a Rózsát.

 

A pucér löncs nekünk nem furcsaság,

esszük a valóság-szendvicseket.
De saláták az allegóriák.

Ne titkold őrületed.

 

San Jose, 1954

 

 -----------------------------------------

 

 

SZERELMES VERS WHITMAN TÉMÁJÁRA
Love Poem on Theme by Whitman
Eörsi István fordítása

 

Bemegyek halkan a hálószobába és a mátkapár közé lefekszem
égből-lezuhant testük megfeszülve vár meztelenül és nyugtalanul
karjuk eltakarja szemüket a sötétben,

vállukba, mellükbe temetem arcom, bőrüket belélegzem,

cirógatok, csókolok nyakat és szájat a fart kitárom a megismerésre,
lábak görbülten emelkednek, s várnak, a sötétben nyilallva támad a fasz
felkorbácsoltan a nyílástól a sóvár fejig,

vacogó-csupaszon egybekulcsolt testek, forró ajkak és tomporok egymás­-
ba csavarozva

és szemek, villogó, bűvölő szemek, önfeledt nézéssé kitágulók,

és a mozdulat nyögései, hangok, kezek a levegőben, kezek a combok
között,

a meglágyult ajkak nedvében ázva, hasak lüktetve összehúzódnak
míg a fehér kéj az örvénylő lepedőre árad,
és a menyasszony bocsánatért sikolt, a vőlegényt a szenvedély és részvét könnyei lepik el,

s én kikelek az ágyból újra feltöltődve a búcsú végső meghitt mozdulataitól
és csókjaitól -

mindez mielőtt felébredne az elme, árnyak és zárt ajtók mögött a sötét
házban

ahol a lakók kielégítetlenül kószálnak az éjben,

pucér kísértetek, keresik egymást odakint a csöndben.

 

San Jose, 1954

 

----------------------------------------- 

 

MALEST CORNIFICI TUO CATULLO
Malest Cornifici Tuo Catullo
Eörsi István fordítása

 

Boldog vagyok, Kerouac, bolondod, Allen
végül kifogta: új cicát fedezett fel,
s az örök fiú, akiről képzelegtem,
San Francisco utcáin sétál,
csinos, és szeret, és olcsó kávézókban
találkozunk. Ah, ne utálj meg ezért.
Dühös vagy rám. A szerelmeim miatt?
Nehéz szart enni látomások nélkül,
ha ráméreznek, az a Mennyország.

 

San Francisco, 1955

 

----------------------------------------- 

 

 

FELJEGYZÉS EGY ÁLOMRÓL: 1955. JÚNIUS 8.
Dream Record: June 8, 1955
Eörsi István fordítása

 

Részeg éjszaka San Franciscó-i
lakásomban egy fiúval: lefekszem:
sötétség:

Mexico Cityben

Joan Burroughst látom: kerti
székében előredől, karja
a térdén. Tiszta szemmel és
csüggedt mosollyal vizsgál,

arcán helyreáll a finom szépség melyet
különössé tett tequila és só
mielőtt fejébe golyó röpült.

 

Beszélgettünk, mi történt azóta.

Nos, Burroughs mit csinál most?
Bill a francban, Észak-Afrikában.

Ó, és Kerouac? Jack még mindig ugrál,
beat-lángesze semmit sem változott,
noteszai Buddhával teli.

Remélem is - nevetett Joan.

Huncke még sitin van? Dehogyis,
nemrég láttam a Times Square-en.
Hát Kenney hogy van? Nősen, ittasan
és frankón Keleten. Hát te? Új
szerelmek Nyugaton -

s már tudtam,

hogy álom ő: faggatni kezdtem
- Joan, milyen a halott

tudása? szeretheted-e még
halandó ismerőseidet?

Hogyan emlékszel ránk?

Barátném

elhalványult - és máris
esőpecsétes sírkövét láttam
az olvashatatlan felirattal
kicsiny fa göcsörtös ága alatt
egy mexikói elhagyatott kert
burjánzó füvében.

 

-----------------------------------------



ÜZENET

Message
Eörsi István fordítása

 

Amióta vetkőztünk

dugtunk dumáltunk dolgoztunk

sírtunk pisáltunk együtt

egyazon álom

ébreszt fel reggelente

de te New Yorkba utaztál

rám emlékezve Helyes

Szeretlek Szeretlek

és két fivéred őrült

részeg ügyüket felvállalom

Túl sokáig voltam egyedül

Túl sokáig ültem úgy fel az ágyban
hogy nem érinthettem térdet férfiét
vagy nőét mindegy olyan szerelem kell
amelyre születtem kellesz most mellém
Tengerjárók az Atlanti-óceánon
félkész felhőkarcolók kényes acélja
Lakehurst fölött bömbölő léghajó fara
Hat nő táncol piros színpadon pucéran
Most a párizsi fákon zöld minden levél

Még két hónap és aztán otthon szemedbe nézek

 

Párizs, 1958, május

 

 

----------------------------------------- 

 

RÓZA NÉNINEK

To Aunt Rose
Eörsi István fordítása

 

Róza néni - bárcsak - láthatnám most
sovány arcod kiálló fogad reumád

mosolyát kínját - s a hosszú mázsás fekete cipőt

melyben csontos ballábad

végigbicegett a newarki nagy hall futószőnyegén

a nagy fekete zongora mellett

a nappaliba

a gyűlés helyére

és én spanyol köztársasági dalokat daloltam

vinnyogó magas hangon

(hisztérikusan) a választmány figyelt

míg te körülbicegtél a szobán

gyűjtötted a pénzt -

Honey néni, Sam bácsi, egy zsebbegyűrt ruhaujjú

idegen

nagy fiatal kopasz fejjel

az Abraham Lincoln Brigádból

 

– hosszú szomorú arcod

szexuális csődöd könnyei

(mily fojtott zokogások csontos csípők

az Osborne Terrace párnái alatt)
– álltam egykor a vécén meztelenül

és te púderezted combjaimat

sömör ellen – első zsenge

szemérmes fekete göndör szőreimet
mit gondoltál akkor szíved rejtekében

látva hogy már férfi vagyok –

és hogy egy ártatlan úrilány hallgat lábam keskeny

talapzatánál a fürdőszobában – Newark Múzeuma

Róza néni

Hitler halott, Hitler az Öröklétben; Hitler
Tamerlánnal és Emily Brontéval időzik

 

Néha sétálsz még, látom, Osborne Terrace
kísértete a hosszú sötét hallon át a lakásajtóig

gyötrötten mosolyogsz bicegsz kicsit
feltehetően virágos

selyem ruhában

üdvözlöd apámat, a Költőt, aki Newarkba látogatott
– nicsak a nappaliba érsz:

szökdécselsz nyomorék lábbal
és tapsolsz amiért könyvét

elfogadta Liveright

 

Hitler halott és a Liveright-kiadó megszűnt

A Múltpadlásszobája és az Örökkétartó pillanat nem kapható
Harry bácsi eladta utolsó selyemharisnyáját
Claire otthagyta a mozgásművészetet

Buba ráncos emlékműként ül az Öreg
Hölgyek Menhelyén újszülöttekre kacsintva

 

utoljára a kórházban láttalak

hamuszín bőr alól kitüremkedő sápadt koponya

kékerő öntudatlan lány
oxigén-sátorban

régen végetért a Spanyol Háború
Róza néni

 

Párizs, 1958. június

----------------------------------------- 

 

SZOMORÚ ÉNEM
My Sad Self
Frank O'Harának
Eörsi István fordítása

 

 

Olykor ha szemem vörös

felmegyek a Rádió-palota tetejére

s világomat bámulom, Manhattant –

házaimat, utcáimat, hőstetteim színhelyét,

manzárdokat, ágyakat, hidegvizes lakásokat

– az Ötödik Sugárutat, melyet szintén agyamban hordok,
hangya-autóit, kis sárga taxiit, sétafikáló

gyapjúfoszlány-embereit –

Hidak panorámája, napkelte Brooklyn gépezete fölött,
napnyugta New jersey fölött ahol születtem

és Paterson fölött ahol hangyákkal játszadoztam –

újabb szerelmeim a 15. úton,

dúltabb szerelmeim a Lower East Side-on,

egykor legendás szerelmeim a Bronxban

távol innen –

e rejtett utcákba sikátorok futnak
történetem summája, kimaradásaim

és önkívületeim színhelye, Harlem –
- nap süt mindarra ami enyém
egy szemvillanással a láthatárig

végső öröklétemben –

víz az anyag.

 

Szomorún

lépek a liftbe és megyek

le, tűnődve,

s a járdán ballagok belebámulva minden tükörüveg-arcba,

kutatva, ki szeret,
majd bódultan megállok

egy autó-kirakatnál
elnyelnek szelíd gondolatok,

a forgalom hullámzik az Ötödik Sugárút összezárul mögöttem

várva a percre, mikor...

Ideje hazamenni és vacsorát főzni a

rádió háborús híreinek romantikájára fülelve

 

... minden mozgás megáll

s én a létezés időtlen szomorúságában ballagok
gyengédség áramlik át a házakon,

ujjhegyem érinti a valóság arcát,
saját könnycsíkozta arcom egy ablak

tükrében - alkonyatkor -

amikor nincs bennem vágy -
cukorkákra - sem a megértés ruháira

vagy japán lámpaernyőire -

 

Megzavar köröttem a látvány

ember furakszik át az utcán
csomagokkal, újságokkal

nyakkendősen, szép ruhában
a vágya felé

Férfi, nő özönlik a járdán

vörös fények mérik sietős órák

s mozgások idejét a járdaszegélyen –

 

És mindezek az utcák

oly harántosan, bőgve, hosszan nyúlnak el

magas épületeknél peckesen elvonuló

vagy nyomornegyedbe fúló sugárutak mentén

oly dadogó forgalmon,

sivító kocsikon s motorokon át
hogy belesajdul

e táj, e temető

e halottaságyi

vagy hegyi csönd

melyet egyszer látott

s többé sose bírt vagy vágyott

a jövendőbeli elme,

hol az én egész Manhattanemnek el kell tűnnie.

 

New York, 1958. október

 

 -----------------------------------------

A VÁLASZ
The Reply
Eörsi István fordítása

 

Az isten válasza elítéltetésem! Törölnek,

költészetem a tüzes főkönyvből kiiktatva

hazugságaimra pondró súgja fülembe a választ

látomásaimra csontvázam rémképétől szememet oltalmazó kezem

istenülési vágyamra reszkető állam bozótja

mely szörny szőreként fedi be koponyámat
A gyomor a lélek rizsáját okádja, hulla a

bambusz-kaliba padlóján, mászik a test-hús

a végzetes rémálom felé agyamban

A gyilkosát imádó teremtés robaja, a Végtelennek

csicsergő madárhad, ugatás hangja,

mint hányás a légben, Halált vartyogó békák a fáknál
Szeráf vagyok és nem tudom hová tartok az űrben
Ember vagyok és nem tudom hová tartok a Halálban –

Krisztus Krisztus szegény reménytelen

keresztre emeltetett a dimenziók közé

hogy lássa az Örökre-Megismerhetetlent!

halott gong borzong minden húson át s egy örökkön élő

roppant Lény az agyamba belép

ez a jelenlét, megörökíthetetlenül Hatalmas! Jelenlét a
Halálban mely előtt gyámoltalanul állok
Allenből koponyává varázsol

Álmok ós Egy-Szeme melyben nincs ébredés csak halál van –

egy iszonyú Kéz kezemet a sötétbe taszítja

– a szétmetélt féreg vak rángása - az eke maga az Isten
A mindenség előtti szörny sötétség micsoda gombolyaga

tért vissza hozzám vak parancsaival!

kiolthatom e tudatot, visszaszökhetek

New York-i szerelmemhez, meg is teszem

Szegény szánalmas Krisztus félsz a megjósolt Kereszttől,
Halni sose kelljen –

Szökök, de nem örökké – eljő a jelenlét, az óra
eljő, különös igazság hatol be a világegyetembe,

a halál ismét kimutatja Létét

s én kétségbeesem hogy elfeledtem! elfeledtem!

végzetem visszatér bár belehalok –

Mi lehet szent ha ez az Izé a teljes világegyetem?

minden lélekbe bekúszik mint holdfényes felhők mögül daloló

vámpírok hangja – szegénykém kuporodj le

szakállas csillagok alá fekete perui földön

hogy elpotyogtasd terhem – szörnyethalok amiért –

meghalok!

Nem gátak és piramisok de halál, és készüljünk fel erre

a pőreségre, a szegény csontokat hangyás és

szélvészes hosszú szája

szárazra szopja, lelkünket meggyilkolja, hogy megalkossa a saját

Tökéletességét!

A pillanat eljött, Akaratát feltárta örökké

és nem menekülhetek immár a régi Létbe ahogy a csillagok sem

lelik meg végállomásukat az elviselhetetlen zenének

ugyanabban a sötéten lebegő kikötőjében
Énem sem menedék, mert lobog már

s a világ sem, mert az is az Övé, hogy bombázza és befalja!

Elismerem hatalmát! Elernyed

görcsös kezem – rémült koponyám

– mert az önszeretetet választottam –
szemem, orrom, arcom, faszom, lelkem – és most

az arcnélküli Rontás!

Milliárd kapu ugyanabba az új Létbe kitárul!

A mindenség kifordul hogy befaljon!

és a zene hatalmasan kibődül az embertelen ajtón –

 

1960. június

 

----------------------------------------

 

folytatás