Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára


Muhammad an-Nefzawi

AZ ILLATOS KERT

 

Medicina Könyvkiadó - Budapest, 1983

 

A mű eredeti címe:

Sejk Umar ibn Muhammad an-Nefzawi:

Ar-raud al-átir fi nuzhat al-hátir

 

Fordította: KISS IMRE

Lektorok: DR. FODOR SÁNDOR, DR. KÁROLYI ISTVÁN

 

A fordítás egy hiányos és töredékes marokkói arab kiadás

(hely és dátum megjelölése nélkül), valamint a párizsi

Bibliotheque Nationale 3669:7 számú, 1770-ből származó

kézirata alapján készült, a Neville Spearman Ltd Kiadónál

1973-ban megjelent, Sir Richard Burton által készített

angol nyelvű fordítás (The Perfumed Garden)

felhasználásával. A lábjegyzeteket az említett angol mű

Alan Hull Walton által írt szövegének felhasználásával a

fordító készítette.

 

 

Ismertető a borítóról:
Muhammad an-Nefzawi
AZ ILLATOS KERT
A 15. század utolsó harmadában keletkezett mű az arab
világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani, abba a
világba, amely két egymáshoz tartozó ember meghitt
kapcsolatában a szerelmet a legszentebb földi jónak, az
élet legnemesebb örömének tartja. Természetesen az iszlám
világában a nő és férfi kapcsolata korántsem olyan
idillikus, mint e könyv sugallja, hiszen évszázados
szigorú hagyományok rendelik alá a nőt ura és parancsolója
minden akaratának. Mégis az egész könyv a tartalmas
kapcsolat igényét, egymás megbecsülésének fontosságát, a
kölcsönös odaadás és a házasság nagyszerűségét hirdeti.
Hol bölcs, hol megmosolyognivalóan együgyű tanácsok,
korabeli pajzán szerelmi históriák, utolérhetetlen női
fortélyok és egyéb "csodaszerek" kavalkádjában tárul elénk
a kor pezsgő, vérbő, prűdnek alig nevezhető arab világa.

 

 

TARTALOMJEGYZÉK

 

Előszó

Általános észrevételek az egyesülésről

Bevezetés

A könyv eredetéről

Első fejezet: A dicséretreméltó férfiakról

Második fejezet: A dicséretreméltó nőkről

Harmadik fejezet: A megvetendő férfiakról

Negyedik fejezet: A megvetendő nőkről

Ötödik fejezet: Az egyesülésről általában

Hatodik fejezet: Az egyesülés módjairól

Hetedik fejezet: Az egyesülés ártalmairól

Nyolcadik fejezet: A férfi hímtagjának ritka neveiről

Kilencedik fejezet: A nő szemérmének ritka neveiről

Tizedik fejezet: Az állatok szerszámairól

Tizenegyedik fejezet: A nők csalárdságairól

Tizenkettedik fejezet: Hasznos és megszívlelendő

                       tanácsok férfiaknak és nőknek

Tizenharmadik fejezet: Az érzéki vágy forrásairól

                       és serkentőiről

Tizennegyedik fejezet: A meddő nő méhének leírása

                       és a meddőség gyógyszerei

Tizenötödik fejezet: A férfi terméketlenségének

                     okairól

Tizenhatodik fejezet: Azokról a szerekről, amelyek

                      kihajtják a méhből a magot

Tizenhetedik fejezet: A tehetetlenség átkának

                      feloldásáról

Tizennyolcadik fejezet: A hímtagot megnövesztő és

                        felnagyító szerekről

Tizenkilencedik fejezet: A hajlatokat és a réseket

                         szagtalanító és szűkítő

                         szerekről

Huszadik fejezet: A terhesség jeleiről és a

                  születendő gyermek neméről

Huszonegyedik fejezet: Végezetül a tojás hasznáról

                       és az egyesülésre serkentő

                       italokról

 

* * *

 

Előszó

 

Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé

ismert Anangaranga szellemében született

mű, a középkori arab szexuális ismereteket

tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.

Szerzőjéről keveset, jóformán semmit sem

tudunk; egyetlen fennmaradt könyvének keletkezési

ideje is bizonytalan: a XV. vagy a XVI. század.

A tuniszi tudós sejk alkotása azonban korántsem

egyedülálló az arab irodalomban.

Számos szexuálhigiéniai értekezés előzte meg

az iszlám korábbi évszázadaiban, amelyek a

nőgyógyászattal foglalkozó művekkel együtt

az arab orvostudomány egy speciális területéről

adnak felvilágosítást. A nemi érintkezésről

szóló tudományos irodalom a görög-római

orvosi kézikönyvek idevágó fejezeteinek

lefordításával vette kezdetét, hogy a későbbiekben

olyan jeles tudósok, mint al-Kindi, ar-Rázi,

Ibn Szína és Ibn Maimún szóljanak a

témáról. A szexualitás kérdéseit tárgyaló

könyvek szinte külön műfajt (kutub al-báh)

teremtettek, amely a tudományos és a szépirodalom

határán húzódott meg. Az efféle

könyvek első méltatása al-Dzsáhiztól származik,

aki e műveket tankönyveknek tartotta,

ahogyan ezt szerinte az indiaiak is tették.

A nemiség iránti élénk érdeklődés a szorosabb

értelemben vett arab szépirodalomnak

is egyik jellegzetes vonása. A költészet terén

jól példázza ezt a qaszída elején álló naszíb,

amely gazdag szókinccsel, naturalista képekkel

és markáns erotikával mutatja be a pogánykori

arabság szerelmi életét. Hasonlóképpen

nélkülözhetetlen forrás - e téren is -

az érdekes anekdotákkal és történeti adatokkal

tarkított Énekek könyve, az arab irodalom

kimeríthetetlen kincsestára; akárcsak az

omajjád és abbászida kori szerelmi líra (ghazal)

egyes gyöngyszemei, amelyek szókimondó

stílusukkal durván sérthetik az eufémizmushoz

szokott füleket. A próza területéről

elég a már említett al-Dzsáhizra utalni, de

említhetnénk történeti és földrajzi írókat is,

akik egy etnográfus érdeklődésével rögzítették

a különböző korok és területek különös

szexuális szokásait.

Az iszlamizált arabság nemi életére vonatkozó

elsődleges kútfőnk természetesen a Korán.

Ezt szervesen egészíti ki a hadísz irodalom,

amely a prófétának tulajdonított mondások

segítségével teremtett lehetőséget a

változó társadalmi gyakorlat és a szent könyv

örök érvényű normarendszerének összeegyeztetésére.

E forráscsoporthoz tartoznak még a

különböző iszlámjogi iskolák tanításai is.

A házasságnak, a két nem együttélésének

igen változatos formái voltak ismeretesek az

iszlám előtti arabság köreiben. A szerződés,

a rablás, az öröklés és a csere útján létesített

unió mellett szokásban volt a meghatározott

időre szóló, élvezeti házasság (nikáh al-muta),

amelyet esetleg - amint ezt már Ammianus

Marcellinus is megjegyzi (XIV. 4.) - meg is

lehetett hosszabbítani. Ezt a kvázi próbaházasságot

alig egy lépés választja el a prostitúciótól

(bigá), a zászlókkal megjelölt házakban

élő szajhák, ha nem is áldott, de társadalmilag

elfogadott tevékenységétől. Adatok szólnak

továbbá a korlátlan poligámiáról, a konkubinátusról

és a szexuális vendégbarátság intézményéről;

sőt a poliandria későbbi határozott

tiltása annak meglétére is következtetni enged.

A mohamedi revelációból sarjadó szigorú

és következetes monoteizmus új erkölcsi értékrendszer

kialakítására törekedett. Az alapvetően

patriarchális társadalomban a filiáció

tisztaságának érdekében szabályozni kellett az

együttélés feltételeit és körülményeit. A nemek

találkozásának egyedüli elfogadott és

üdvözítő módja a házasság útján létrejött

egyesülés (nikáh) volt, amely egyszersmind

vallási kötelességnek számított és a kölcsönös

kielégülés törvényes kereteit teremtette meg.

A "szaporodjatok és sokasodjatok" (Mózes

I. 1. 28.) parancsa tovább élt az iszlámban is.

A Korán és a hadísz szavai lépten-nyomon a

házasságban átélhető szerelmi gyönyörökre

buzdítanak, s elvetik a cölibátust, a nemiségnek

a földi életből való száműzését, az önmegtartóztatás

és a szüzesség végleges megnyilvánulását. A

hit és a nemiség összefonódását, a szexualitás

transzcendens megítélését legjobban a

próféta következő szavai érzékeltetik:

"Mikor egy férfi hitvesére néz, s az visszanéz

reá, Allah kegyelemmel tekint le

rájuk. Mikor megfogják egymás kezét,

bűneik ujjaik között távoznak. mikor

együtt hálnak, angyalok állják körül

őket a földtől a mennyboltig. A kéj és

a vágy olyan szépek, mint a hegyek. Ha

a feleség viselős lesz, jutalma annyi, mint

a böjté, az imáé és a szent háborúé

(együtt)."

(Léderer György fordítása)

A testi vágyak kielégítése, az ölelés önfeledt

öröme tehát nem tekintendő bűnnek, sőt

a legális körülmények között lezajlott egyesülés

Allah szemében szent násznak, kegyes

áldozatnak számít. A túlvilági, paradicsomi

boldogságban is jelentős szerepet játszik a

szépkeblű és örökifjú szüzek végnélküli ölelése.

A húrik - az ideális nők - buja szépségének

leírását olvasva mintha az Énekek éneke

himnikus sorai csengenének vissza fülünkben.

A nők helyzete mindezek ellenére nem

éppen irigylésre méltó, az iszlám erősen

hagyományorientált férfiuralmú társadalmában. A

nemi erkölcs kettősségét jellemzi,

hogy tovább él a többnejűség, és az ágyasság

korlátozott, de egyszersmind szentesített szokása

(Korán IV. 3.). Igaz ugyan, hogy minden

asszonynak megvan a maga éjszakája, de

nem is tagadhatja meg magát urától, történjen

a dolog - a hadísz szavai szerint - akár egy

teve púpján.

A házasságon kívüli nemi kapcsolat, a paráznaság

(ziná) a legsúlyosabb bűnök közé

tartozott (Korán XXIV. 3.), és az érte kijáró

száz korbács (Korán XXIV. 2.) felért a bibliai

megkövezéssel. A házasságtörésről szóló

anekdotáknak se szeri, se száma az arab irodalomban

- gondoljunk csak az Ezeregyéjszaka

pajzán és sikamlós történeteire -, de szinte

valamennyi az eredendő bűnben leledző női

nem csapodárságára hívja fel az olvasó figyelmét.

Az erotika nemes és felszabadult örömét

beárnyékolta a férfiak beteges bizalmatlansága

és féktelen féltékenysége, amely a nők

lefátyolozásával és bezárásával a háremek

kialakulásához vezetett. A nemek társadalmi

érintkezésének korlátozása melegágyul szolgált

az önkielégítés (isztimná), az egynemű kapcsolatok

(livát-pederasztia, szihák-tribádia) és a

bestialitás (vahsijja) gyakorlatának elterjedéséhez.

A tehetősebbek az ókori hetérákéhoz hasonló

szerepet játszó énekesnők (kiján) és csupaszképű

legények (gilmán) társaságában hódoltak élvhajhász

szenvedélyeiknek, de sokaknak még az egyetlen

feleség megszerzéséhez szükséges menyasszonypénz

(mahr) összegyűjtése is komoly nehézségeket

okozott. A koráni tiltás ellenére

ugyan tovább él a prostitúció, sőt Andalúziában

adófizetők (harádzsijját) űzik ezt az ősi

mesterséget, de a szent könyv (XXIV. 33.)

önmegtartóztatást ír elő a házasság megkötéséig.

Valamivel kedvezőbb a helyzet vidéken

és a beduinok köreiben, ahol a nők a szegénység

miatt kénytelenek a háztartáson kívüli

munkákba is besegíteni, s így lehetőség nyílik

az ellentétes neműek találkozására. Itt viszont

éppen a szűkös anyagiak miatt gyakoribb az

egyébként is jellemző endogám, unokatestvér-házasság.

Az iszlám elvi állásfoglalása és a megvalósuló

szexuális gyakorlat között tehát nagy

eltérések figyelhetők meg. Ezek áthidalására

törekedtek az iszlám II-III. évszázadaiban kialakuló

vallásjogi iskolák, amelyek a nemiség

kényes kérdéseiben köntörfalazás nélkül, a

dolgokat nevükön nevezve ítélkeztek több-kevesebb

toleranciával. Elnézőbben vélekedtek

például az önkielégítésről, mint a szodomiáról

és a bestialitásról; a coitus interruptust

(azt) pedig a feleség hozzájárulásával elfogadhatónak

tartották.

Ugyanez a nyitottság és természetesség jellemzi

az erotológiai kézikönyvek sorába tartozó

Illatos kertet is. Mindenfajta álszemérem

nélkül, frivol, de ugyanakkor áhítatos hangon

ír a profán szerelem legemelkedettebb

pillanatairól. Az orgazmust jelölő szó szinte

mindig az arab nyelvben használatos duális-ban

szerepel, ami azt jelenti, hogy mindkét

fél közel egyidőben jutott el a szexuális kielégülés

tetőpontjára. Ennek hangsúlyozását

nem lehet elég pozitívan értékelni; s valószínűleg

nemcsak egy ideális és elérendő állapot

leírását olvashatjuk ki belőle, hanem a késleltetett

magömlés (imszák) segítségével megvalósítható

realitást is. A termékenyítő erőt

jelképező erigált hímvessző méreteinek tulajdonított

túlzott jelentőség talán a phallosz

kultusz egy atavisztikus vonása, de szemléletesen

fejezi ki az utódlás szempontjából igen

lényeges termékenység megkülönböztetett

fontosságát. Külön fejezetek foglalkoznak az

impotencia és a meddőség okozta zavarok

leküzdésével, amelyek komoly válóoknak

számítottak adott esetben. Az izgató, serkentő

és szépítő szereket leíró receptek is a nemi

vágy és a szexuális aktivitás fokozására szolgálnak,

de nem öncélúan. A házasság alapjának

tartott egyesülés közös örömök forrása,

s mint ilyen, összetartó erőként funkcionál.

E fontos ténynek a felismerése a könyv egyik

alapgondolata. A mindkét fél számára élvezetet

jelentő szexuális együttlét érdekében részletezi

az egyesülés szempontjából hasznosnak

vagy ártalmasnak ítélt körülményeket. Állításait

és tanácsait versekkel, mesékkel, tréfás

példákkal és sikamlós anekdotákkal támasztja

alá és fűszerezi. Egy egész fejezetet szentel a

nők ármányos csalárdságainak, s noha az erkölcsi

elmarasztalás a szebbik nemet illeti, a

fejezet egésze fügét mutat a férfiaknak is.

A mediterrán emberre jellemző szellemes

túlzásokkal tarkított, didaktikusan szerkesztett

tankönyv bevezet a szerelem elsajátítható

tudományába, útmutatást nyújt a szexuális

élet szinte valamennyi területére. Egy zárt

világ tárul fel előttünk; betekinthetünk az

arabok gondolatainak azon szféráiba, amelyekről

eddig csak az Ezeregyéjszaka meséi

lebbentették fel a fátylat.

A fordító

 

Irodalom

 

Bouhdiba, A.: Islam et sexualite (1973).

Bousquet, G. H.: La morale de l'islam et son ethiquc

                 sexuelle (1953).

Léderer Gy.: A tuniszi nő (szakdolgozat, 1981).

Levy, R.: The Social Structure of Islam (1957).

Patai, R.: Sex and Family in the Bible and the

           Middle East (1959).

Smith, W. R.: Kinship and Marriage in Early

              Arabia (1885).

 

 

Általános észrevételek az egyesülésről

 

Az Illatos kert a Káma-Szútra és a kevésbé

ismert Anangaranga szellemében született

mű, a középkori arab szexuális ismereteket

tükröző, tudományos igénnyel készült kompiláció.

Szerzőjéről keveset, jóformán semmit sem

tudunk; egyetlen fennmaradt könyvének keletkezési

ideje is bizonytalan: a XV. vagy a XVI. század.

A tuniszi tudós sejk alkotása azonban korántsem

egyedülálló az arab irodalomban.

Számos szexuálhigiéniai értekezés előzte meg

az iszlám korábbi évszázadaiban, amelyek a

nőgyógyászattal foglalkozó művekkel együtt

az arab orvostudomány egy speciális területéről

adnak felvilágosítást, a nemi érintkezésről.

 

Bevezetés

 

Hála légyen Allahnak, aki a férfiúi örömök

forrását a nő hasadékába helyezte és úgy rendelte,

hogy a férfi dárdája nyújtsa a legnagyobb

gyönyört a nőnek. Nem adatik meg

a nőnek az öröm és a kielégülés, ameddig a

férfi szerszáma belé nem hatol; és hasonlóképpen

a hímtag sem ismer pihenést vagy

nyugalmat, amíg be nem nyomul a rések

résén át.

Innen származik a kölcsönös cselekvés.

Kezdetét veszi a küzdelem a két szereplő

között, ölre mennek, üzekednek, kemény

harcot vívnak, mígnem az ágyékok

találkozásánál fogva hamarosan megjön

az élvezet.

A férfi, mint mozsárban a törő, míg a nő

buján segédkezik; és végül megjön a várva

várt magömlés.

A csók a szájon, az orcákon és a nyakon,

az ölelkezés, valamint az üde ajkak beszívása

mind Allah ajándéka, hogy gerjedelmet

okozzon a kellő pillanatban. Allah

bölcsességében emlőkkel díszítette a női

mellet; húsos nyakkal, csábító és vágyakozó

orcával ajándékozta meg a nőt. És szemekkel,

melyek szerelmet gyújtanak, és szempillákkal,

melyek élesek, mint a fényes pengék. Ő

formálta gömbölyű hasát, szép köldökét és

fenséges farát, és mind e csodákat a combok

hordozzák.

Közéjük helyezte Allah a csata színterét,

mely - ha jó húsban van - az oroszlán pofájára

emlékeztet. A neve vulva. Oh, mily sok férfi

lelte halálát miatta! S köztük hány hős!

Szája van, nyelve és ajkai. Olyan, mint a

gazella patájának nyoma a sivatag homokjában.

Mindezt két bámulatos oszlop támasztja,

hirdetve Allah hatalmát és bölcsességét. Nem

túl hosszúak, de nem is túl rövidek, s térdek,

lábikrák, sarkok és bokák díszítik drága ékszerekkel.

És akkor megmártóztatta a Mindenható a

nőt a ragyogás, érzékiség és gyönyörűség

tengerében, ruhákba öltöztette, fénylő övvel

övezte és kacér mosollyal ékítette.

Dicsérjük hát az Urat, magasztaljuk Őt,

aki megteremtette a nőt, széppé tette, kívánatossá,

gyönyörű alakban formázta, duzzadó

keblekkel, dús hajjal, szerelmes pillantásokkal,

melyek felébresztik a vágyat!

A Világ Ura megadta nekik a csábítás hatalmát:

minden férfi - legyen erős vagy

gyenge - alárendeltetett a nők iránti szerelemnek.

Általuk találunk társat vagy magányra

kárhozunk, miattuk kelünk útra vagy maradunk.

Az az állapot, melyben a szerelmes szívek

vergődnek, ha távol vannak szerelmüktől,

még csak jobban szítja a szerelem lángját; a

rabság, a szerencsétlenség és boldogtalanság

érzetét kelti; szenvednek a bizonytalanságtól,

és mindez az érintkezés utáni lángoló vágy

következménye.

Én, Allah szolgája, hálás vagyok, hogy

senki sem menekülhet a szép asszonyok szerelmétől,

a vágytól, hogy birtokolja őket,

sem átváltozással, sem megfutamodással, sem

elkülönüléssel.

Vallom, hogy egy az isten: Allah, és nincs

hozzá fogható. Kitartok ezen állításom mellett

az utolsó ítélet napjáig. Hasonlóképpen

vallom urunknak és tanítónknak Mohamedet,

Allah szolgáját és követét, a próféták

legnagyobbikát - Allah áldja és üdvözítse

őt, családját és követőit az idők végezetéig.

[A Korán XXXIII. szúrájának 56. verse felszólítja

a hívőket, hogy imádkozzanak Mohamedért és kérjék

Allah áldását reá. Ezért soha nem ejtik ki a

Próféta nevét anélkül, hogy ne tennék hozzá a

dicsérő formulát: "Allah áldja és üdvözítse őt!"]

Imádkozom és áldását kérem a büntetés napjára,

e rettenetes találkozásra.

 

A könyv eredetéről

 

Ezt a nagyjelentőségű könyvet egy kisebb

könyv után írtam, melynek címe "Az egyesülés

módjai és a nemzés titkai" volt. Ez utóbbi

tudomására jutott urunknak, a tuniszi uralkodó,

Abdal-Azíz vezírének, aki udvari költője,

bizalmasa, barátja és titkára volt egyszemélyben:

bölcs a tanácsban, igazságos és éles

eszű, korának legműveltebb emberei közül

való, aki mindenben járatos volt. Muhammad

ibn Avána az-Zavávi-nak nevezték, és

származását a Zaváva törzsre [Kabil törzs]

vezette vissza.

Algírban nevelkedett és urunk, Abdal-Azíz

al-Hafszi által lett ismertté, aki Algír elfoglalása

után magával hozta Tuniszba [Az említett történelmi

esemény és uralkodó nem hozhatók szinkronba. Az

előbbi valószínűleg Algír 1515-ben (921) történt

török megszállására utal, míg a nevezett uralkodót

Abu-Omar Abdal-Azíz-zal lehet azonosítani, aki

1488-ban (893) meghalt.] - mely országot Allah

tartsa meg kegyelmében a feltámadás napjáig -, és

kinevezte őt nagyvezírjének.

Amikor kezébe jutott az előbb említett

könyv, értem küldetett és magához hívatott.

Én sietve mentem, és ő a legnagyobb tisztelettel

fogadott. Három nap múltán előhozatta

a könyvet és így szólt:

- Ez a te munkád? - majd így folytatta:

- Nem kell szégyenkezned! Minden, amit

írtál benne, igaz valóság, senkinek sem kell

megbotránkoznia rajta. Nem te vagy az első,

aki effélékről írsz, s Allahra mondom, nagy

szükség van az ilyen tudásra is. Csak a tudományok

ellensége és az esztelen bolond nem

olvassa, vagy űz belőle tréfát. De tudod-e,

hogy némely helyen hiányos még?

Megkérdeztem, mikre gondol, mire így válaszolt:

- Meg kellene toldanod egy gyógyszerekről

szóló résszel, mivel azokról igen keveset

írtál, és ki kéne egészítened történetekkel.

Olyan szerekről írjál, amelyek véget vetnek

a tehetetlenségnek, melyek megnövelik a férfi

vesszejét, ha kicsinek bizonyulna. Írjál továbbá

arról, hogyan szüntethető meg a hajlatok,

s rések kellemetlen illata, s mi módon

szűkíthetők. Ne feledkezz meg a terhességről

sem, hogy könyved teljes legyen, s ne szenvedjen

semmiben sem hiányt. Ha mindezt

megírtad, eléred vele célodat!

- Mindezt megírni nem lesz nehéz, ha Allah

is úgy akarja [Az arabok körében általánosan

elterjedt formula. A Korán XVIII. szúrájának 23.

és 24. versei kimondják: "Ne mondd semmire sem,

hogy holnap ezt teszem, anélkül (hogy hozzátennéd):

ha Allah is úgy akarja..."] - válaszoltam.

Haladéktalanul munkához láttam Allah segítségéért

esedezve, és kérve őt, hogy áldja meg az ő

prófétáját, Mohamedet, és üdvözítse őt. Ennek a

könyvnek "Az illatos kert a lélek felüdülésére"

címet adtam.

Könyörgök Allahhoz, aki mindent jóra

fordít - nincs más isten, csak Ő, minden jó

Tőle származik -, hogy segítsen és vezessen

minket az egy igaz úton, mert nincs hatalom

és erő, csak nála, a Magasságosnál, a Hatalmasnál.

Ezt a könyvet huszonegy fejezetre osztottam,

hogy megkönnyítsem a tanulni vágyó

olvasó dolgát, ha meg akar keresni valamit.

Mindegyik fejezetet kiegészítettem hasznos

tanácsokkal és gyógyszerekkel, valamint történetekkel

a nők csalárdságáról. A fejezetek

pedig a következők:

Első fejezet - A dicséretreméltó férfiakról

Második fejezet - A dicséretreméltó nőkről

Harmadik fejezet - A megvetendő férfiakról

Negyedik fejezet - A megvetendő nőkről

Ötödik fejezet - Az egyesülésről általában

Hatodik fejezet - Az egyesülés módjairól

Hetedik fejezet - Az egyesülés ártalmairól

Nyolcadik fejezet - A férfi hímtagjának ritka neveiről

Kilencedik fejezet - A nő szemérmének ritka neveiről

Tizedik fejezet - Az állatok szerszámairól

Tizenegyedik fejezet - A nők csalárdságairól

Tizenkettedik fejezet - Hasznos és megszívlelendő

                        tanácsok férfiaknak és nőknek

Tizenharmadik fejezet - Az érzéki vágy forrásairól

                        és serkentőiről

Tizennegyedik fejezet - A meddő nő méhének leírása

                        és a meddőség gyógyszerei

Tizenötödik fejezet - A férfi terméketlenségének okairól

Tizenhatodik fejezet - Azokról a szerekről, amelyek

                       kihajtják a méhből a magot

Tizenhetedik fejezet - A tehetetlenség átkának

                       feloldásáról

Tizennyolcadik fejezet - A hímtagot megnövesztő

                         és felnagyító szerekről

Tizenkilencedik fejezet - A hajlatokat és réseket

                          szagtalanító és szűkítő szerekről

Huszadik fejezet - A terhesség jeleiről és a születendő

                   gyermek neméről

Huszonegyedik fejezet - Végezetül a tojás hasznáról és

                        az egyesülésre serkentő italokról

 

* * *

 

Első fejezet

 

A dicséretreméltó férfiakról

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,

hogy különböző fajtái vannak a férfiaknak és

a nőknek: vannak, akiket dicséret illet, de

vannak, akik csak megvetésre méltók.

Mikor egy igazi férfi nők közelében találja

magát, hímtagja megnő, erőssé, férfiassá, keménnyé

válik; lassan teszi meg a célhoz vezető

utat, s ha kifújta magát, újra útra kész.

Az ilyen férfi kedves és becses a nők szemében,

mert a nő csak az egyesülés kedvéért

szereti a férfit. Szerszáma ezért legyen kielégítő

széltében s hosszában. Legyen széles

mellkasa és súlyos fara, tudja, hogyan kell

lassan, de biztosan célba érni és készen állni

újra a csatározásra. Szerszáma súrolja és töltse

ki a vulvát.

Az ilyen férfit szeretni fogják a nők, mert

ahogy a költő mondja:

Ifjakban kerestek olyan tulajdonságokat,

Mik érett férfi dísze csak:

Szépség, élvezet, tartózkodás, erő,

Hosszú gyönyört ígérő, robusztus, nagy verő,

Mit hátulról irányít súlyos fara,

Míg felül széles, ám pille mellkasa.

Magját lassan veti a jó szántóvető,

Ám hosszan arat, ha jő a nyáridő.

Csorbuló kaszáját ki-kikalapálja,

S helyét a munkában mindvégig megállja.

Ilyen a férfi, kit megbecsül a nő,

Öröm az néki és szemében nagyra nő.

 

Mesélik, hogy egyszer Abdal-Malik ibn Marván

[kalifa (685-705)] meglátogatta Leilát [Leila

al-Ahjalíja, omajjád kori költőnő] és különböző

kérdéseket tett fel neki.

Többek között azt is megkérdezte, mik azok a

tulajdonságok, amiket a nők a férfiaktól

elvárnak.

Leila így felelt:

- Legyen orcája olyan, mint a miénk, ó uram!

- Hát még? - kérdezte Abdal-Malik, s ő így

folytatta:

- Hajuk is olyan legyen, mint a miénk.

S mikor Abdal-Malik tovább faggatta, így válaszolt:

- Olyan legyen, mint Te, ó igazhitűek fejedelme,

mert ha egy férfi nem erős és gazdag, nem lesz

szerencséje a nőkkel.

Egy költő így írt erről:

A nők vagyonra, kincsre vágynak,

Daliás, szép ifjakra várnak.

Aki szegény, s haja deres,

Jobb, ha asszonyt nem is keres.

 

A hímtag különböző méreteiről

 

A merev hímvessző, hogy jól végezze dolgát,

legfeljebb 12 hüvelyk (három tenyérszélesség),

de legalább 6 hüvelyk (másfél tenyérszélesség)

hosszú legyen. Vannak férfiak, kiké

12 hüvelyk (három tenyérszélesség), másoké

10 hüvelyk (két és fél tenyérszélesség), ismét

másoké csak 8 hüvelyk (két tenyérszélesség).

Aki nem üti meg a fenti mércét, az nem tudja

kielégíteni a nőket.

[Az a szemlélet, amely a hímvessző méreteinek

túlzott jelentőséget tulajdonít, az egész könyvet

végigkíséri.]

 

Az illatszerek használatáról

(Muszailama [Mohamed vetélytársa] története)

 

Az illatszerek használata - éppúgy a férfiak,

mint a nők részéről - izgatóan hat a

közösülésre. A nő belélegezve a férfi által

használt illatosítókat, megrészegül, és gyakran

komoly segítséget jelent a női parfüm a

férfiaknak, hogy birtokukba vegyék a nőt.

 

Azt mesélik Muszailamáról, Kaisz fiáról, az

imposztorról - Allah verje meg -, hogy prófétai

adottságokkal kérkedett és utánozta a Prófétát -

Allah áldja és üdvözítse őt -, amiért ő és sok

más arab magára vonta a Mindenható haragját.

Ez a hazug csaló többször félremagyarázta a

Koránt is. Az egyik szúráról, melyet Gábriel

arkangyal [a hagyomány szerint Gábriel arkangyal

közvetítette Mohamedhez Allah szavait, s ezért

megkülönböztetett tiszteletnek örvend a muszlimok

körében] - üdvözlet néki - fedett fel a Prófétának

- Allah üdvözítse Őt -, azt mondta az őt

meglátogató hitetleneknek: "Gábriel velem is

tudatott egy hasonlót. Kigúnyolta az Elefánt

szúrát is [A Korán CV. szúrája a legkorábbi

revelációk egyike, amely Mekka csodás

megmenekülésére utal az Abraha (jemeni helytartó)

által vezetett hadjárat alól. Az említett

hadjáratot a hagyomány a Próféta feltételezett

születési évére, 570-re datálható, de feliratos

emlékek alapján az esemény 547-re tehető.],

mondván: "Ebben az Elefánt szúrában én az

elefántot látom. Hogy mi az? Egy négylábú,

melynek farka és hosszú ormánya van, és a

hatalmas Allah teremtménye."

A Kauszar szúrát [a Korán CVIII. szúrája] is

elvitatta. Azt mondta: "Drágaköveket adtunk neked

és elsőbbséget bármely más emberrel szemben, de

vigyázz, ne légy büszke erre!"

Így forgatta ki Muszailama a Korán különböző

szúráit hazugságaival és csalásaival. Még a

Prófétát is képes volt gyalázni, mikor a róla

szóló történeteket hallotta. Azt mesélték

ugyanis, ha a Próféta kezét egy kopasz főre

helyezte, a haj újra kinőtt, vagy ha beleköpött

egy kiszáradt kútba, az ismét bőségesen ontotta

a friss ivóvizet. Ha beleköpött a beteg szembe,

az visszanyerte látását, és ha egy gyerek fejére

tette kezét mondván "száz évig élj!", a gyerek

megérte azt a kort.

Mikor Muszailama követői ezeket hallották,

megkérdezték tőle: "Tudod-e, miket művel Mohamed?"

Ő pedig azt válaszolta: "Én ennél többet

is tudok!" De amikor szerencsétlen kezével a kopasz

fejet érintette, az utolsó szál haj is kihullott,

s mikor a kútba köpött, még az utolsó csepp víz

is elillant. Beteg szembe köpve teljes vakságot

okozott, és kezét a gyermek fejére téve szegény

gyermek azon nyomban kilehelte lelkét.

Lássátok testvéreim, így járnak azok, kiknek

szeme nem nyílik meg a világosságra, és kiket a

Magasságos nem részesít kegyelemben.

Élt az ő korában egy Tamím törzsbeli asszony,

akit Sudzsáának hívtak. Azt híresztelte magáról,

hogy prófétanő, és számos követője akadt a Tamím

törzs férfiai közül. Mindketten hallottak egymásról,

és Sudzsáa így szólt népéhez: "Hogyan is

férne meg két próféta! Vagy ő az igazi, s akkor én

és embereim követni fogjuk; vagy én, s akkor neki

kell az én törvényeim szerint élni."

Mindez már a Próféta halála után történt -

Allah áldja és üdvözítse őt.

Írt hát egy levelet Muszailamának, amelyben a

következők álltak: "Nem való, hogy egy és

ugyanazon időben ketten hirdessék az igét. Találkozzunk

hát mi és követőink, hogy próbára tegyük

egymást. Mérjük össze, mi Allahtól ered, s

kövessük azt, ki igaznak bizonyul." Lepecsételte a

levelet és e szavakkal bízta egy futárra:

- Vidd el ezt Jamámába Muszailamának, Kaisz

fiának. Én is követlek harcosaimmal.

Másnap lóra ült és seregei élén futára nyomába

eredt. Mikor a futár megérkezett, üdvözölte Muszailamát,

és átadta a levelet. Ő felbontotta és elolvasta,

felfogta szavait, és igen megrémült. Egyenként

tanácsba hívta embereit, de semelyikük véleményétől

sem lett okosabb.

A legnagyobb gondban volt, mikor egy öreg

lépett elő, és így szólt:

- Ó, Muszailama, nyugodj meg és örvendezz,

atyai tanáccsal jöttem hozzád.

- Szólj hát, s mit mondasz, jó tanács legyen! -

sürgette Muszailama.

Az öreg így folytatta:

- Holnap hajnalban a városon kívül állíttass

egy sátrat színes selymekkel bélelt brokátból.

Áraszd el illatfelhővel, mit olyan illatszerek ontanak

magukból, mint az ámbra és a pézsma. Illatosítsd

rózsával, jázminnal, jácinttal, szegfűvel és

narancsvirággal. Vitess be arany füstölőket tömjénnel

és áloéfával tele, s hogy el ne illanjon sátradból

illatuk, függönyöztesd el a bejáratot. Ha már

a víz is parfümmé változott, ülj trónodra, és küldess

el Sudzsááért, s lásd ott vendégül, de csak őt

egyedül. Ha eljő és egyet szippant abból a levegőből,

megrészegül, majd elalél legott, s elszáll belőle

az ellenségeskedés. Tedd próbára, s ő nem fog

ellenkezni. Ha birtokodba vetted akárcsak egyszer

is, nem fog több gondot okozni sem ő, sem emberei.

- Jól beszéltél. Allahra mondom, jól kigondoltad -

mondta Muszailama, és mindent úgy rendezett,

ahogy az öreg tanácsolta. Mikor látta, hogy

a sűrű illatfelhő még a vizet is megszagosította,

leült és Sudzsááért küldetett. Bevezette a sátorba

és szóval tartotta, mígcsak az az eszét nem vesztette.

Látván ebbéli állapotát, s tudva, hogy nincs más

gondolata, mint a közösülés, így szavalt neki:

- Gyere, ülj fel e díszes ágyra itt,

Neked készült, hogy töltse vágyaid.

Derekad alá kerül puha párna,

Vagy ha akarod, állhatsz kézre-lábra.

Ha tetszik, hajlítsd hátad, mint imához,

Ahogy csak kívánod, úgy látok munkához.

- Tedd meg így is, úgy is! Hadd részesüljek én

is általad az isteni kinyilatkoztatásban! - válaszolt

a prófétanő, s ő nem késlekedett kedvét tölteni

többféleképpen is. Kis idő múlva így szólt Sudzsáa:

- Kérj engem feleségül a törzsemtől, ha kiléptem

innen! - s távozott. Odakinn embereinek azt

mondta: "Muszailama meggyőzött az általa hirdetett

igazságról, kövessétek őt."

Muszailama pedig feleségül kérte s kapta Sudzsáát,

s mikor a hozományt követelték tőle, elengedte

nekik annak fejében a hajnali imát. Azóta

nem imádkoznak hajnalban a tamímiták, s ha

kérdezik tőlük ennek okát, mindig azt válaszolják:

"Csak a prófétanőnk, aki tudja a valót." A nők

közül soha nem ismertek el mást prófétának,

ahogy egyik költőjük is mondta:

Úgy vesszük mi prófétanőnket körül,

Miként másoknál csak férfi üdvözül.

[A történet hitelességét fémjelzi, hogy a

történetíró Tabari is feljegyezte.]

Muszailama halálát már Abu-Bakr [Mohamed apósa és

az őt követő első kalifa (632-634)] megjósolta,

de Zaid ibn Hattáb volt, aki megölte végül is.

Azt is mondják, hogy egyik követője, egy bizonyos

Vuhsa tette el láb alól; csak Allah tudja, mi az

igazság. Maga Vuhsa így nyilatkozott: "Megöltem

tudatlanságomban az egyik legigazabb embert,

Hamza ibn Abdal-Muttalibot, majd hívőként

megöltem az egyik leggonoszabbat, Muszailamát is.

Remélem Allah megbocsátja egyik bűnömet a

másikért." E szavak azt jelentik, hogy

pogányként megölte Hamzát, de mint muszlim

végzett Muszailamával. Ami a tamímita Sudzsáát

illeti, felvette az iszlám hitet, és feleségül ment a

Próféta egyik követőjéhez - Allah legyen kegyes

hozzájuk. Így végződik a történet.

Az olyan férfit tisztelik a nők, ki kedvüket

keresi, jó tartású és arányos termetével kirí a

többiek közül. Legyen továbbá bátor és nemes,

nem dicsekvő és beszédben kellemes.

Tartsa meg szavát s ígéretét, s csak igazat

szóljon, s mit mondott, állja is.

Aki kérkedik kapcsolataival, nőismerőseivel

és szerelmükkel, csak megvetést érdemel

tőlük. Az effélékről lesz szó a következőkben.

 

Azt mesélik, élt Mámún [kalifa (813-833), Harun

ar-Rasíd fia] korában s udvarában egy bolond,

Bahlúl [perzsa eredetű szó, jelentése: udvari

bolond] nevű, kinek tréfái gyakran megnevettették

őt és vezírjeit. Egy nap megjelent színe előtt,

s a király éppen jókedvében volt. Leültette s

megkérdezte: "Mi szél hozott, te kurafi?"

"Téged jöttelek látni, ó uram - Allah tegyen

győztessé mindenek felett!" - felelte Bahlúl.

"Hogy megy a sorod, mióta új feleséget vettél a

régi mellé?" - kérdezte a király. Mert Bahlúl

nemrég elégedetlenségében második asszonyt is

vett nőül. "Boldogtalan vagyok ezzel is, azzal is -

felelte -, s ráadásul a szegénység gyötör."

"Tudnád-e rímbe szedni sirámaid?" - kérdezte a

király. Bahlúl bólintott és rákezdett:

Szegénység ver láncra, a nyomor meggyötör,

Balsorsom üldöz, s végül vesztemre tör.

Kerül a szerencse, gúnyol már a nép,

Életem fonalát átok tépi szét.

Allah elfordul tőlem, a szegénytől,

Megvetés sugároz sokaknak szeméből.

Régóta szorongat keserűség, bánat,

Ha sokáig így megy, elhagyom a házat.

- Hová készülsz? - kérdezte Mámún.

- Allahhoz és az ő prófétájához - Allah áldja és

üdvözítse őt! - és tehozzád, jó uram - szólt Bahlúl.

- Jól feleltél, aki Allahhoz és az ő prófétájához

menekül, az nálunk szívesen látott vendég. - Aztán

így folytatta:

- Tudnál-e versben szólni feleségeidről és saját

helyzetedről?

- Ó, igen - felelte Bahlúl.

- Halljuk hát! - sürgette Mámún, és Bahlúl így

szavalt:

"Két asszonyt vettem nőül balga fejjel én.

Miért is panaszkodsz, te kétszer vőlegény?!

Azt mondtam magamnak: egy bárányként fogom

Élvezni felváltva két tejelő juhom.

De jaj, lettem akár egy áldozati bárány,

Magamat két nőstény farkas közt találván.

Egy éjszaka ennek, egy pedig amannak,

Bizony gondoltam már jobb volna kappannak!

Egyik kedvét töltöm - dühös rám a másik,

Nincs már menekvésem, tudom, mindhalálig.

Ha úgy akarsz élni, mint ki szíve szabad,

Gondtalan, boldogan, nőhöz ne kösd magad!

S ha mégis nősülnél, elégedj meg eggyel,

Egy asszony maga is elbír két sereggel."

Miután meghallgatta Mámún ezt a verset,

olyan hahotára fakadt, hogy majdnem eldőlt. Tetszése

jeléül egy arannyal átszőtt köntöst ajándékozott neki.

Bahlúl igen megörült, s boldogan indult útjára,

mely a nagyvezír palotája felé vezetett. Éppen

akkor nézett ki az ablakon Hamdúna és megpillantotta őt.

Így szólt a szolgálójához:

- A Kába Urára, amott megy Bahlúl egy szépséges

arany köntösben. Hogy tudnám vajon megszerezni tőle?

- Úrnőm, te ne tudnád, hogy lehet megszerezni? -

kérdezte a szolgáló.

- Van is egy ötletem, hogy vehetném el tőle -

felelt Hamdúna.

- Ó, úrnőm - mondta a szolgáló -, ravasz kópé

ez a Bahlúl. Az emberek azt hiszik, rajta nevetnek,

holott ő az, aki csúfot űz belőlük. Verd ki a fejedből

a gondolatot, ó úrnőm, nehogy magad ess a

néki szánt csapdába.

- Meg kell szereznem! - mondta Hamdúna, és

leküldte a szolgálót, hogy hívja fel Bahlúlt.

- Allah áldására, aki megszólít, annak válaszolok -

mondta Bahlúl, és követte a szolgálót.

["Aki megszólít téged, válaszolj annak" - tartja

az iszlám hagyomány (hadísz), amely Mohamed

állítólagos mondásainak tárháza, s mint ilyen, a

Korán mellett a fontos útmutató egy hívő muszlim

számára.]

Hamdúna köszöntötte és így szólt:

- Bizonyára azért jöttél, hogy gyönyörködj

énekemben.

- Valóban - válaszolt Bahlúl, mert Hamdúna

híres volt szép hangjáról.

- Miután meghallgattál, talán ennél és innál is

valamit?

- Igen, ó úrnőm.

Hamdúna pedig énekelni kezdett olyan gyönyörűségesen,

hogy aki hallotta, szerelmes sóvárgással töltötte

el a szívét. A dalok után felszolgálták az ételeket

és italokat. Bahlúl kedvére evett és ivott.

Ekkor Hamdúna így szólt:

- Ó Bahlúl, azt hiszem, szívesen levetnéd a

köntösöd, s nekem ajándékoznád.

- Ó úrnőm, van annak egy feltétele. Ígéretet

tettem magamnak, hogy aranyköntösömet csakis

annak adom, akivel azt tehetem, amit a férfi a

nővel szokott.

- Tudod te, mi az, ó Bahlúl? - kérdezte Hamdúna.

- Hogy tudom-e? - felelte Bahlúl. - Én, aki

Allah teremtményeit e tudományra oktatom? Én

tanítom az embereket, hogyan kell szerelemben

egyesülni. Miféle örömöket tud egy nő nyújtani,

és hogyan kell a nővel bánni: szerelemre hevíteni

és tüzét eloltani. Ki tudná nálam jobban, ó úrnőm,

megadni egy nőnek, mi néki jár?

Hamdúna Mámún kalifa lánya és a nagyvezír

felesége volt. Kecses és szép volt, termete szabályos.

Senki nem múlta fölül gyönyörűségét és tökéletességét.

Látványától a hős férfiak engedékenyek és alázatosak

lettek, földre szegezték tekintetüket, nehogy

megbabonázza őket az a szépség és báj, mellyel

Allah megajándékozta őt. Aki szemét rajta felejtette,

eszét vesztette. Sokan életüket kockáztatták miatta.

Ezidáig Bahlúl is kerülte a találkozást vele, nehogy

őt is rabul ejtse. De most ő küldött érte, ő

szólította meg, s illett válaszolni. Beszélgetésük

közben Bahlúl többször lesütötte szemét félvén,

hogy nem tud parancsolni szenvedélyének. Hamdúna

égett a vágytól, hogy hozzájusson a köntöshöz,

ő pedig megkérte az árát.

- Mit kérsz érte? - kérdezte Hamdúna.

- Egyesülést - felelte Bahlúl.

- Tudod, mit kívánsz? - kérdezte Hamdúna,

mire Bahlúl így felelt:

- Allahra, senki sem ismeri jobban a nőket

nálam. Őket szeretni életem tartalma. Ismerem

dolgaikat, tudom, mire vágynak. Tudd meg, ó

úrnőm, az emberek különböző dolgokon munkálkodnak,

képességeik és hajlamaik szerint. Az egyik

elveszi, mit adni kényszerül a másik; ez elad, míg

venni kényszerül amaz. Csak én nem munkálkodom

sem ezen, sem azon, magamat a nők szerelmének adom.

Ki szerelemtől beteg, én azt meggyógyítom, kinek

mije szomjas, én azt megitatom.

[Bahlúl válaszának nagy része rímes prózában

(szadzs) íródott.]

Hamdúna elcsodálkozott ezeken a szavakon és

megkérdezte Bahlúlt, tudná-e versbe is foglalni

azokat.

- Igen - felelte Bahlúl.

- Halljuk hát - sürgette Hamdúna, és Bahlúl

szavalni kezdett.

Dolgunkban, sorsunkban vagyunk különbözők,

Ezek szomorkodók, amazok nevetők.

Az egyiknek sorsa hajsza, szomorúság,

A másiknak élte vidámság, gazdagság.

Csak rajtam nincs pénznek, haszonnak hatalma,

Mit érdekel engem török, arab, perzsa?!

Csak a közösülés nékem minden vágyam,

A nőket szeretni biztosan, hibátlan.

Ha kulcsom távol van mindenféle zártól,

Szívem egyre tüzel, olthatatlan lángol.

Itt van - felállt - nézd meg, mily hatalmas termet!

Szomjat olt, tüzet fojt, ha kell, gerjedelmet.

Dörgölődzve ki, s be, combjaidnak közte,

Te Nemes, Bőkezű, Remény s Szemem Tükre!

Megteszem ezerszer! Ha nem megy egyszerre,

Nincs mit szégyelleni, ez a világ rendje.

Vagy bocsáss utamra, tarts magadtól távol,

Gorombán taszíts el, könyörtelen-bátor.

De fontold meg, s ne bánts a kimondott szóval,

Allahra, bocsáss meg, ne gondolj a rosszal.

Bocsáss meg, légy kedves, míg itt vagyok nálad,

Szablya-éles szóval ne sújtsd rabszolgádat.

Ne űzz el, hadd jöjjek hozzád széppel, jóval,

Mint ki szomjazónak hoz vizet akóval.

Siess, fedd fel magad éhes szemeimnek,

Szemérmed ne állja útját élvezetnek.

Add magad kezemre, nem keverlek bajba,

Még ha betegséget varrnál is nyakamba.

Maradok, ki voltam - te is, aki voltál,

Úrnőm mindörökké - én pedig, ki szolgál.

Titkunk mi leplezi? - Nem lesz soha téma,

Megőrzöm titoknak, mint ki süketnéma.

Allah csak tudója annak, mi történik,

Hála néki, vágyam, gerjedelmem érik.

Hamdúna a verset meghallgatva majdnem elalélt

a gyönyörűségtől, s szemét Bahlúl szerszámján

felejtette, mely oszlopként magasodott elő

combjai közül. Azt mondogatta magában tanakodva:

"Megteszem!" - majd azt: "Nem, mégsem."

Közben erős vágy öntötte el ölét, melyet

maga az ördög táplált. Úgy döntött, megadja

magát s a köntös árát, hiszen úgysem hinné el

senki Bahlúlnak, ha netán eldicsekedne a történtekkel.

Intett neki, hogy vegye le a köntöst és kövesse

a szobájába, de Bahlúl azt mondta, csak akkor

válik meg a köntöstől, ha már vágyát töltötte.

Hamdúna izgatottan oldotta meg övét és indult el

a szobája felé. Bahlúl követte, s azt gondolta

magában: "Álmodom talán vagy ébren lennék?"

Odaérve Hamdúna lefeküdt egy selymekkel tornyosuló

ágyra, s minden ízében remegve húzta fel

combjain a ruhát.

Minden szépség, mellyel Allah halmozta el

Hamdúnát, Bahlúl kezei közé került. Először kecses

kupolaként ívelő hasát pillantotta meg, majd

legelésző szemeit a köldökén pihentette, mely

gyöngyként rejtezett kelyhében. Lefelé folytatva

a kalandozást, a természet egy szépséges alkotására

bukkant, s csodálattal adózott a fehér és formás

comboknak is.

Közelebb húzódott, simogatta, ölelte, csókjaival

árasztotta el, míg Hamdúna eszét nem vesztette,

s Bahlúl hímtagját megragadta. Ekkor Bahlúl

így szólt:

- Úgy látom úrnőm, igencsak magadon kívül

vagy, zavartnak látszol!

- Ó, te kurafi! Allahra mondom, úgy érzem

magam, mint egy tüzelő kanca, és te még tovább

szítod tüzemet szavaiddal! És micsoda szavak! Hát

nem tudod, hogy az ilyen szavak még azt a nőt is

lángra lobbantanák, aki egyébként Allah

legtisztességesebb teremtménye? Vesztemet okozod

verseddel és szavaiddal!

- Hogyan tüzelhetnél, mikor férjed is van? -

vetette közbe Bahlúl.

- Ó, hát nem tudod, hogy egy nő éppúgy tüzel

egy férfi láttán, mint a kanca, ha csődör kerül a

közelébe - még akkor is, ha az nem a férje? A

különbség csupán annyi, hogy a kanca csak az év

egy bizonyos szakában engedi magához közel a

csődört, míg egy asszonyt mindig rá lehet venni

szerelmes szavakkal. Engem most egyformán hatalmába

kerített természetem s szavaid ereje. Siess

hát, míg a férjem távol, mert bármikor megjöhet.

Bahlúl ekkor így szólt:

- Ó, úrnőm, ágyékomban olyan fájdalmat érzek,

mely megakadályoz abban, hogy fölébed kerekedjek.

Légy te hát a lovas, s vedd a köntöst!

Aztán lefeküdt, ahogy a nők szoktak, s vesszeje

oszlopként tört a magasba. Hamdúna felpattant a

nyeregbe, s kezei közé véve Bahlúl vesszejét,

nézegetni kezdte. Csodálattal töltötte el annak

duzzadó nagysága, s így szólt:

- Ez a csábítás ördöge, s megannyi bajnak forrása.

Ó, Bahlúl, sohasem láttam ennél hatalmasabbat!

Feszes fejét szeméremajkaihoz dörzsölte, míg

azok szólásra nem nyíltak: jer be hát! Ekkor Bahlúl

megkezdte az előrenyomulást, a szultán lánya pedig

lejjebb ereszkedve segített, amíg teljesen el

nem tűnt a szeme elől.

- Allah bujává tette a nőket, és fáradhatatlanná

a bujálkodásban! - szólt Hamdúna, aztán olyan

táncba kezdett farával, amilyet a szita jár a nők

kezében. Ringatta magát jobbra is, balra is, előre

meg hátra. Addig lovagolt a szultán lánya Bahlúl

vesszőparipáján, míg az élvezet csúcsaira együtt fel

nem értek. Ebben a pillanatban a vulva úgy szívta

magába a hímvesszőt, mint egy kisded anyja emlejét.

A gyönyör egyszerre árasztotta el őket, s mindketten

hevesen megrázkódtak.

Aztán Hamdúna óvatosan megfogta, szép lassan

kihúzta, s jóleső érzéssel tekintett rá.

- Így cselekszik, aki férfi! - mondta, miközben

megtörölgette egy selyem kendővel.

Mindketten felkeltek, s Bahlúl indulni készült.

Ám Hamdúna megállította:

- Hát a köntös?

- Te ültél a nyeregbe, s még ajándékra vársz?

- De hát te mondtad, hogy fájdalmaid meggátolnak,

hogy nyeregbe szállj!

- Bánom is én - mondta Bahlúl. - Az első

neked, a második nekem, aztán tiéd a köntös, s

bocsáss utamra.

- Ha egyszer megtörtént, miért ne történhetne

meg másodszor is? Azután úgyis elmegy - gondolta

magában Hamdúna és lefeküdt. Bahlúl

azonban így szólt:

- Csak akkor, ha teljesen levetkezel.

Hamdúna hamar meztelenre vetkőzött, és Bahlúl

elámult szépsége láttán. Sorban megcsodálta

minden porcikáját; fenséges combjait, hasát, köldökét,

duzzadó kebleit, melyek jácintként rezegtek.

Nyaka, mint a gazelláé, szája, mint egy gyűrű,

ajkai vörösek, mint a véres szablya. Fogai, mint

gyöngyök, orcái rózsák, szemei feketék,

mandulavágásúak, szemöldöke ébenfekete, s mint egy

szépen kerekített nún.

[Az arab "n" betű neve. A betű egy félkörre

emlékeztet.]

Homloka, mint a telihold az éjszakában.

Bahlúl ölelte, csókolta ahol érte, szomjasan

szürcsölte ajkai nedvét. Hamdúna félig ájulatban

nyögdécselt, sóhajtozott, agyát köd borította el,

szemére fátyol ereszkedett, s mikor Bahlúl

legtitkosabb rejtekeit is csókjaival borította

be, szinte teljesen megdermedt. Bahlúl szerelmes

pillantásokat vetett arra a bíbor csarnokra,

mely szépségével minden férfiszemet megigéz.

- Ó, férfiak veszte! - kiáltott fel, s tovább

ölelgette, míg Hamdúna szenvedélyének hullámai oly

magasra nem csaptak, hogy megragadta Bahlúl

hímtagját és bevezette vulvájába. Most Bahlúlon

volt a sor, s addig csapdosta törőjét a mozsár

aljához, míg mindketten megtörten, de egyszerre

szálltak fel a gyönyörök kertjébe.

De Bahlúl ismét menni készült.

- Hát a köntös? - kérdezte Hamdúna. - Lóvá

akarsz tenni?

- De hiszen még nem is fizettél érte! Először a

Te kedvedre történt, másodszor az enyémre, a

harmadik legyen a köntösért.

Közben levetette a köntöst és Hamdúna elé

helyezte. A kalifa lánya ismét felfedte magát és így

szólt:

- Tégy, amit akarsz!

Bahlúl fölébe kerekedett és egyetlen mozdulattal

helyezte vissza köpüjét a már ismerős edénybe.

A jól végzett munka öröme ismét egyszerre röpítette

őket a magasba.

Aztán Bahlúl felállt, és a köntös nélkül távozott.

A szolgáló pedig így sopánkodott:

- Ó, úrnőm, hát nem megmondtam? Agyafúrt

ember ez a Bahlúl, ne próbálj túljárni az eszén. Az

emberek úgy vélik, tréfát űznek vele, pedig ő járatja

velük a bolondját. Miért is nem hallgattál rám?!

- Elhallgass! Ami megtörtént, megtörtént.

Minden vulvára felíratott annak a neve, aki

birtokába veheti, akár szerelemből, akár

csalárdságból.

[Utalás a hagyomány egyik sorára: "Minden

embernek a homlokára van írva a sorsa..."]

Ha Bahlúl neve nem lett volna odaírva, sohasem

érte volna el célját sem ő, sem más, még ha

a világ összes kincsét is ígérte volna.

Miközben így beszélgettek, valaki megverte a

kaput.

- Ki az? - kiáltott ki a szolgáló.

- Bahlúl - szólt a hang kívülről.

Hamdúna összerezzent a név hallatán.

- Mit akarsz? - kiáltott ki a szolgáló.

- Egy korty vizet, ha adnál - válaszolt Bahlúl.

A szolgáló kivitte neki a vizeskorsót. Bahlúl

ivott egy keveset, aztán - mintha véletlenül

történne - elejtette a korsót, mely ezer darabra tört.

A szolgáló becsapta a kaput, Bahlúl pedig leült a

ház elé.

Időközben megérkezett a ház ura, a nagyvezír,

s csodálkozva kérdezte:

- Mit keresel te itt, Bahlúl?

Bahlúl így felelt:

- Ó, uram, erre tartott utam, s közben erőt vett

rajtam a szomjúság. Bekopogtattam hát, kijött a

szolgáló s innom is adott, de a korsó kicsúszott a

kezeim közül és ezer darabra tört. Úrnőnk pedig,

Hamdúna, a te feleséged, kártérítésként elvette

tőlem a köntöst, amit urunk, a szultán ajándékozott

nekem.

- Hozd ki neki a köntöst! - szólt be a nagyvezír.

Hamdúna kijött, s a férje megkérdezte tőle,

igaz-e, amit Bahlúl mondott. Hamdúna kezeit

összecsapva felkiáltott:

- Mit tettél, ó Bahlúl?!

- Én a bolond szaván szóltam az uradhoz, szólj

Te, mint egy bölcs!

Hamdúna pedig leleményességét csodálva visszaadta

a köntöst, s ő útjára ment.

 

* * *

 

Második fejezet

 

A dicséretreméltó nőkről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,

hogy a nők is igen különbözőek. Van, akit

dicséret illet, van, akit csak elmarasztalás.

A férfiaknak tetsző nő tökéletes alakú, formás,

s az egészségtől majd kicsattan. Haja

ében, homloka magas, szemöldöke szurokfekete,

szemeinek bogara is az, de a fehérje

tiszta. Arca ovális, orra egyenes, szája íves,

lehelete kellemes, ajkai s nyelve élénk pirosak.

Nyaka hosszú, de nem vékony, felső teste

fejlett, keble telt, kemény, hasa kerekded,

köldöke mély. Ágyéka testes és pihés,

vulvája húsos, de keskeny a rés. Tapintása

bársony, heve oly tüzes, nedvét nem ontja,

illata kellemes. Combja és fara kemény és

feszes, a csípője széles, ám dereka karcsú.

Kezei, lábai kecsesek, karjai teltek, vállai jól

fejlettek.

[Az arabok azt tartják ideális nőnek, akit Allah

"gazdagon" megajándékozott kegyeivel. A telt

formák az egészség és a bőség jeleiként

esztétikai mértékké alakultak át.]

Elölről nézve elbűvölő, ha hátulról pillantod meg,

a vágy emészt el érte. Ülve olyan,

mint egy kerek kupola, állva, mint egy

zászlórúd. Fekve: puha ágy.

Ritkán szól s nevet, csak okkal teszi. A

házat nem hagyja el, nem szomszédol. Asszonyok

közül sem választ barátot, senkiben sem

bízik, csakis a férjében. Nem fogad el senkitől

semmit, csakis a férjétől és rokonaitól. Mások

ügyes-bajos dolgaiba nem avatkozik bele,

nem hajlik a rosszra, nincs mit rejtegetnie. Ha

férje szólítja, engedelmes, serény. Mindenben

segíti, gondjait enyhíti. Nem nevet és örvend,

ha férje bánatos, hanem megpróbálja

jókedvre deríteni, ha csak egy pillanatra is.

Csak férjének veti alá magát, még ha el is

emészti az önmegtartóztatás. Titkos testrészeit

elfedi, takarja, illő ruhát visel minden

alkalomra. Férjére nem hoz szégyent. Illatszereket

használ és antimont, fogát szivákkal

tisztítja.

[Az antimonból szemfestéket készítenek az arab

nők. A szivák a fogak tisztítására és fehérítésére

használatos fadarab.]

Az ilyen nőt tisztelet övezi.

 

A néger Dirgám ["beszélő név", jelentése:

oroszlán, energikus férfi, erős csődör] története

 

A történet szerint élt egyszer egy hatalmas szultán,

aki nagy birodalommal, seregekkel és szövetségesekkel

rendelkezett, a neve pedig Ali ibn ad-Daigam volt.

Egy éjszaka álmatlanság gyötörte. Magához

hívatta hát a vezírt, a rendőrfőnököt és a

testőrparancsnokot. Mikor színe elé járultak,

megparancsolta nekik, hogy vegyék magukhoz

szablyájukat és álljanak készenlétben.

- Mi történt, ó urunk? - kérdezték.

- Az álom elkerül ma éjjel, ezért úgy döntöttem,

hogy a városban fogok sétálni. Legyetek

kéznél, ha szükségem lenne rátok! - mondta.

- Halljuk és engedelmeskedünk! - válaszolták.

A szultán e szavakkal indult el:

- Allah nevében, s a Próféta áldásával - Allah

áldja és üdvözítse őt!

Azok hárman követték, utcáról utcára jártak,

mígnem hirtelen zaj ütötte meg a fülüket az egyik

mellékutcából.

Egy férfi fetrengett a porban, egy kődarabbal

verte a mellét és ezt kiabálta:

- Nincs már igazság a földön! Hát nincs senki,

aki megmondaná a szultánnak, mi folyik országában?

- Hozzátok elém! - szólt a szultán. - De

vigyázzatok, nehogy megijesszétek!

Társai kézenfogták és felsegítették.

- Kelj fel! Ne félj, nem lesz bántódásod!

- Azt mondjátok, ne féljek, s mégsem üdvözöltök

kellően. Pedig tudhatjátok, hogy egy igazhívőnek

az üdvözlés jelenti azt, hogy biztonságban

van - mondta a férfi, majd felállt és elindult

velük a szultán felé.

[A "szalám" szó egyszerre jelent üdvözlést és

biztonságot, békét és örök üdvösséget.]

A szultán is és társai is köpenyükbe rejtették

arcukat, s az utóbbiak kivont szablyájukra

támaszkodtak. A férfi a szultán elé érve így

köszöntötte:

- Üdvözlégy, ó ismeretlen!

- Te is, ó ismeretlen! - válaszolta a szultán.

- Miért mondtad, "ó ismeretlen!" - kérdezte a férfi.

- Hát te miért mondtad? - kérdezett vissza a szultán.

- Mert nem tudom a neved - felelte a férfi.

- Én se a tied - válaszolta a szultán, majd ezt

kérdezte:

- Mondd csak, mit jelentenek azok a szavak,

amiket hallottunk: "Nincs már igazság a földön!

Hát senki sincs, aki megmondaná a szultánnak, mi

folyik országában?" Mi történt veled?

- Csak annak mondom el, aki bosszút tud állni,

s megszabadít a szégyentől és a megaláztatástól -

felelte a férfi.

- Én talán bosszút tudok állni érted, s

megszabadítalak a szégyentől, ha Allah is úgy akarja -

szólt a szultán.

A férfi belekezdett.

- Amit most elmesélek, csodálatos és megdöbbentő

egyszerre. Szerettem egy nőt, aki viszontszeretett.

Szerelemben egyesültünk, és ez a kapcsolat sokáig

tartott, egészen addig, amíg egy vénasszony meg nem

környékezte és elvitte egy bűnös, tisztességtelen

házba. Azóta nem jön álom a szememre, boldogságom

odalett, üldöz a sors.

- Kié az a bűnös ház, s kinek dolgozik a vénasszony? -

kérdezte a szultán.

- Egy fekete rabszolgának, akit Dirgámnak

hívnak. A háza tele van gyönyörű nőkkel, akiknek

a szépsége csak a holdéhoz fogható. Még a szultán

háremében sincsenek olyan szépek. Szökött rabszolga

ő, akit egy nő támogat. Teljesen bele van

habarodva, s ő látja el étellel, itallal, ruhákkal s

mindennel, amire szüksége van.

A szultán igen elcsodálkozott a hallottakon, de

a vezír, aki mindent hallott, kitalálta, hogy ez az

ő szökött rabszolgája. A szultán megkérte a férfit,

hogy mutassa meg azt a házat.

- És ha megmutatom, mit csinálsz? - kérdezte

a férfi.

- Majd meglátod, ha megmutatod - felelte a

szultán.

- Nem tudsz csinálni semmit - válaszolt a férfi.

- A ház igen erős és félelmetes. Ha megpróbálsz

behatolni, az életeddel játszol, mert a ház ura

rettegett, hatalmas nagyúr.

- Te csak mutasd az utat, s egy cseppet se félj! -

mondta a szultán.

- Allah áldása kísérjen - fohászkodott a férfi és

megindult előttük.

Követték, amíg egy széles utcába nem értek, s

megálltak egy ház előtt. A háznak csak az emeletén

voltak ablakok, magas falak vették körül minden

oldalról. Körbejárták, de nem találtak sehol

egy rést, ahol besurranhattak volna. Csodálkozva

látták, hogy milyen zárt és erős épület.

A szultán most odafordult a férfihez és megkérdezte,

hogy hívják.

- Omar ibn Szaíd - felelte.

- Van-e elég erőd, Omar? - kérdezte a szultán.

- Igen, ha Allah is úgy akarja - felelte amaz.

Akkor a szultán társaihoz fordult és megkérdezte:

- Van-e köztetek, aki képes megmászni ezt a falat?

- Lehetetlen - felelték mindhárman.

- Én felmászok, ha Allah is úgy akarja - mondta a

szultán. - De szükségem van a segítségetekre,

hogy a tervemet véghezvihessem.

- Mit kell tennünk? - kérdezték.

- Ki a legerősebb közületek?

- A rendőrfőnök, aki a hóhérod is!

- Utána ki következik?

- A testőrparancsnok.

- Hát utána?

- A vezír.

Omar csodálkozva hallgatta őket, s mikor rájött,

hogy a szultán előtt áll, rendkívüli módon megörült.

- Én is itt vagyok, ó szultán! - mondta.

Mikor a szultán észrevette, hogy Omar felismerte

őt, így szólt:

- Ó, Omar, felfedted titkunkat. Őrizd meg, s

mi megszabadítunk a szégyentől.

- Hallom és engedelmeskedem - felelte Omar.

Akkor a szultán a hóhérhoz fordult.

- Támaszkodj a falhoz, hogy a hátadra állhassunk!

A hóhér engedelmeskedett. A szultán most a

testőrparancsnokot szólította.

- Mássz fel a hátára!

Azután a vezír kapaszkodott fel és megállt a

testőrparancsnok vállain úgy, hogy közben kezeivel

a falnak támaszkodott. Most Omarhoz fordult a szultán:

- Mássz fel a hegyibe!

Omart csodálattal töltötte el ez az ügyes megoldás.

- Allah segítsen győzelemre igaz vállalkozásodban,

ó igazhívők ura! - fohászkodott, és felmászott

előbb a hóhér, majd a testőrparancsnok, végül a

vezír vállaira, s megállt, mint a többiek. Már

csak a szultán volt hátra.

- Allah nevében és a Próféta áldásával - Allah

áldja és üdvözítse őt! - fohászkodott neki a

feladatnak, kezét a hóhér vállára tette és azt mondta:

- Légy kitartó, ha sikerrel járok, meghálálom.

Felmászott a hátára, s sorba a többiére is hasonló

szavakkal, mígnem felért Omarhoz.

- Légy türelmes, s megteszlek titkárnak, csak

meg ne inogj - azzal felmászott a vállaira és éppen

elérte a tető szélét. Nekirugaszkodott és száján

Allah nevével fenntermett a tetőn. Akkor leszólt

társainak, hogy másszanak le szép sorba. Azok

leereszkedtek, s nem győzték csodálni a szultán

furfangját és a hóhér erejét, aki egyszerre négy

embert tartott a hátán.

A szultán körülnézett, de sehol sem talált lejáratot.

Letekerte a turbánját, odacsomózta és leereszkedett

rajta. Egy udvarban találta magát, és nem talált

más átjárót, csak egy ajtót, amelyen hatalmas lakat

lógott. Ekkor kicsit megijedt, de azt gondolta

magában: "Most bajban vagyok, de minden

Allahtól ered. Aki segített bejutni ide, segíteni fog

kijutni is innen." Aztán szemügyre vette a helyet,

és sorban megszámlálta a szobákat. Tizenkét szobát

talált, mind egytől egyig gazdagon díszítve

szőnyegekkel és színes bársonyfüggönyökkel. Talált

egy szobát, amelyhez hét lépcső vezetett fel,

s az ajtó mögül hangok szűrődtek ki. Elindult, s

azt mondta magában: "Allah adja, hogy tervemet

megvalósíthassam, s épségben kijussak innen."

Fellépett az első lépcsőre Allah, az Irgalmas és

Könyörületes nevében. Most látta, hogy a lépcsők

fekete, fehér, vörös, sárga, kék és egyéb színes

márványból vannak kirakva. Fellépett a másodikra,

s így szólt: "Akit Allah segít, az legyőzhetetlen."

A harmadikon ekképp: "Allah segedelmével közel a

győzelem." Majd a negyediken: "Allahtól kérek

győzelmet, aki a leghatalmasabb segítség."

Az utolsó három lépcsőt a Prófétához - Allah áldja

és üdvözítse őt - fohászkodva tette meg.

Ott állt az ajtóban, amelyet egy vörös brokát

függöny takart el. Bepillantott a terembe, mely

fényárban úszott az arany kandeláberekben égő

gyertyák sokaságától. Középen pézsmaillatú szökőkút

csobogott. Az egyik faltól a másikig ért a terítő,

melyen finom ételek és gyümölcsök sorakoztak.

[Az emberek többnyire a földön esznek, oda

terítik le az "asztalterítőt" (nata).]

Az egész termet aranyozott kárpitok borították,

ragyogásuk szinte elvakította a szemet.

A terítő körül tizenkét lányt és hét asszonyt

pillantott meg, valamennyiük, akár a hold. Szépségük

és bájuk csodálatba ejtette, különösen az egyiké,

aki olyan volt, mint a telihold. Tökéletes alakja,

karcsú és kecses dereka, kerekded arca, fekete

szemei rabul ejtették, aki csak egy pillantást

is vetett rá. Szépségétől megbabonázva azt gondolta

magában a szultán: "Ki kell jutnom innen! Ó, lelkem,

ne hagyd magad elkápráztatni!" A teremben volt

még hét fekete rabszolga is, akiknek a látványa

ugyancsak meglepte a szultánt.

Tovább leselkedett. Bent mindenki evett, s főleg

ivott a keze ügyében lévő poharakból, amelyek jobbnál

jobb borokkal voltak teli. Hamarosan lerészegedtek.

Miközben a szultán azon gondolkodott, hogyan is

szabadulhatna, hallja, hogy az egyik asszony így

szól a mellette ülőhöz:

- Kelj fel, hozz gyertyát, hogy aludni térhessünk!

Az felkelt, meggyújtott egy gyertyát, majd elindultak

kifelé. A szultán elrejtőzött és figyelt.

Mikor a nők elhagyták a hálókamrát is, hogy

szükségüket végezzék, kihasználva távollétüket,

bement a hálószobába és elbújt az egyik szekrényben.

Azok közben visszajöttek és bezárták az ajtót.

Elméjüket elárasztotta a borgőz, kibújtak ruháikból

és elkezdték simogatni egymást. A szultán azt

gondolta: "Omar igazat mondott, ez tisztességtelen

ház, a csalárdság bugyra."

Amikor elaludtak, a szultán előjött, levetkőzött

és közéjük feküdt. Mivel tudta már a neveiket, így

szólt az egyikhez:

- Hol vannak a kapukulcsok?

- Aludj csak, a helyükön vannak.

- "Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a

Magasságosnál, a Mindenhatónál" - fohászkodott a

szultán, s mivel még nem tudta meg, amit akart,

így folytatta:

- Hol az a hely? Közeleg a hajnal, ki kell nyitni

a kapukat, mielőtt felkelne a nap.

- A szokott helyükön vannak. De miért háborgatsz?

Aludj, míg megvirrad!

A szultán megismételte az előbbi fohászt, s azt

gondolta magában: "Ha nem félnék Allahtól, már

rég felkoncoltam volna őket." Aztán újra megszólalt.

- Mit akarsz? - kérdezte a nő ingerülten.

- Aggódom a kulcsok miatt - mondta a szultán. -

Mondd meg, hol vannak!

- Te szuka! Hát nem hagy nyugodni a véred!

Egy éjszakát sem bírsz ki nélküle? Nézd meg a volt

vezír fiának feleségét. Hat hónapja már, hogy

ellenáll Dirgám minden csábításának. Eridj, ott

vannak a kulcsok a néger zsebében, de te csak

annyit mondj neki:

- Add a kulcsot, ó Dirgám!

A szultán elhallgatott, tudta már, mit kell tennie.

Csendben maradt, amíg az ismét elaludt. Akkor

felvette az asszony ruháit, alája rejtette a kardját

és lefátyolozta az arcát, hogy semmiben sem

különbözzék a többi nőtől. Aztán kinyitotta az

ajtót, kisurrant, s odalopakodott a nagyterem

bejáratához. Megállt a függöny mögött, s látta, hogy

odabent már mindenki lerészegedett. Néhányan

még üldögéltek, a többiek már eldőltek. A szultán

így könyörgött: "Ó Allah, vezess az igaz útra,

kábítsd el a bentieket, hogy ne ismerjék fel bennem

a szultánt! Uram, adj erőt!"

Aztán Allah nevében belépett a terembe, s úgy

támolygott a néger ágyához, mintha részeg lenne.

A feketék és az asszonyok azt hitték, az jött vissza,

akinek a ruháját viselte.

Dirgámban felgerjedt a vágy, mikor látta,

hogy az "asszony" az ágy felé igyekszik, s gondolván,

hogy ő is csak azért szakította meg álmát, így

szólt hozzá:

- Vetkőzz le és bújj az ágyba, rögtön én is ott

leszek! "Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a

Magasságosnál, a Mindenhatónál!" - fohászkodott

a szultán, s elkezdte keresni a kulcsot a ruhák

zsebeiben, de semmit nem talált. "Allah akarata

beteljesedik" - mondta, és szemeit az égre emelte.

Akkor egy ablakot pillantott meg a magasban.

Felnyúlt, s egy arannyal átszőtt köntöst talált.

Kikutatta a zsebeit és megtalálta a kulcsokat, mind

a hetet, ahány kapuja volt a háznak. "Hála Néked,

ó Allah" - mondta, s látta, hogy innen csak fortéllyal

szabadulhat. Rosszullétet színlelve, mintha a hányás

kerülgetné, kezét a szájára tapasztva kisietett

az udvarra. A néger még utánakiáltott:

- Allah áldjon meg, a társnőid azért betegek,

hogy ágyba bújhassanak!

A szultán odament az első kapuhoz, kinyitotta,

kilépett, s újra bezárta maga mögött. Így tett

valamennyi kapuval, mígnem a hetedik után a

társai között találta magát, akik nagy aggodalomban

voltak miatta. Kérdezősködni kezdtek, de a szultán

azt mondta:

- Nincs idő a válaszra! Menjünk be Allah segedelmével

és áldásával! De legyetek óvatosak, a házban hét

fekete rabszolga, tizenkét hajadon és hét asszony

van, akik olyan szépek, mint a hold!

Csodálták a bátorságát, s a vezír megkérdezte:

- Miféle ruha ez, ó uram?

- Hallgass - intette le a szultán -, nélküle sohasem

jutottam volna hozzá a kulcsokhoz.

Aztán bement és átöltözött, de a kardjáról nem

feledkezett meg. Odalopakodtak a teremhez, ahol

a feketék és az asszonyok mulatoztak, és elrejtőztek

a függöny mögött. Miután körülnéztek, azt mondták:

- Valamennyiük között az a legszebb, aki ott ül

azon a magas párnán.

- Ő az enyém lesz, ha nem tartozik senkihez -

mondta a szultán.

Miközben ők felmérték a helyzetet, odabenn

Dirgám leszállt az ágyról, s utána az egyik

asszony.

Akkor egy másik néger mászott fel az ágyra, vele

egy másik asszony, és így tovább a hetedikig.

Ekképpen lovagoltak valamennyivel, kivéve a

legszebbiket és a hajadonokat. Az asszonyok mind

kéjsóváran léptek fel az ágyra, s utána lehajtott

fejjel hagyták el azt.

A feketék egymás után próbálkoztak a legszebbikkel

is, de ő ellenállt, mondván:

- Nem teszem meg soha, se én, sem ezek a

lányok. Minket Allah védelmez ellenetek!

Ekkor felállt Dirgám. Szerszáma úgy meredezett,

akár egy oszlop. Odament a lányhoz, s nyakon verte

hímtagjával e szavak kíséretében:

- Hat hónapja utasítod vissza minden próbálkozásunk,

de ma éjjel nincs többé kiút!

A lány látta a néger nyakasságát és részegségét,

ezért ígérgetéssel próbálta békíteni.

- Ülj csak le - mondta neki -, a vágyad még

ma éjjel teljesül.

A néger leült, de szerszámja továbbra is állva

maradt, akár egy oszlop. A szultán igencsak

elcsodálkozott.

Ekkor a szépség egy versbe kezdett, mely szíve

mélyéből tört elő, és segítségért esedezett:

Csak fiatal férfival osztanám meg ágyam,

Legyen mindig bátor, s ő lesz minden vágyam.

A szerszámja erős deflorálni szüzet,

Széltében-hosszában elolt minden tüzet.

A feje olyan nagy, mint egy parázstartó,

Nincs a teremtésben, mi hozzá hasonló.

Erős is, kemény is, feje éppen kerek,

Mindig kész csatára, harcban le nem vered.

Éjjel nincs nyugvása vehemens tüzétől,

Ágyékom átázik kérlelő könnyétől.

Segítséget nem vár, sem baráti kezet,

Megállja a helyét, ha nehéz az ütközet.

Támadásba lendül, ékként furakodik,

Ebben a tusában nem lesz, ki elbukik.

Dagaszt, mint ügyes pék, szüntelen erővel,

Jobbról is, balról is ügyes a verővel.

Mint bősz bika öklel, határozott-bátran,

Busa fejjel zörget vulvám kapujában.

Hátam, hasam, csípőm kézzel kenegeti,

Heves csókjaival ajkam csipegeti.

Szoros ölelésben magam hányom-vetem,

Karjai közt testem, mint egy kihűlt tetem.

Eláraszt tetőtől talpig puha csókkal,

Beborítja testem tüzes takaróval.

Mikor látja hevem, siet, szinte rohan,

Combjaim kitárja, megcsókolja hasam.

Kezembe helyezi, illesszem a zárba,

Kulcsa amint fordul, közeleg nyitánya.

Köpüli, kavarja, őröl, mint malommal,

Én meg segédkezem buzgó szorgalommal.

Aztán így szól:

"Fogadd magom barázdádba!"

"Isten hozta - mondom - szememnek sugára."

"Te, férfiak gyöngye, aki töltöd vágyam,

Lelkemnek virága, ne hagyd még el ágyam!

Allahra könyörgök, ne vedd el őt tőlem,

Oszlasd el bánatom felhőit felőlem!"

Hatalmas Allahra ígérte, fogadta:

"Hetven kerek napig nem vonulok vissza!"

Ahogy mondta, úgy tett, hetven nappal, éjjel

Örömöm töltötte csókkal, öleléssel.

Mikor befejezte, a szultán csodálkozva így szólt:

- Milyen bujának teremtette Allah ezt a nőt! -

Majd társaihoz fordulva így szólt:

- Nincs kétség afelől, hogy ennek a nőnek

nincs férje, s még nem tévedt rossz útra. Hiszen a

néger szeretné megkapni, de ő váltig ellenáll.

Omar felelt a szultán szavára:

- Igazat szólsz, ó szultán! A férje már közel egy

éve távol van, s azóta sokan próbálták elcsábítani,

de ő nem állt rá.

- Hát ki a férje? - kérdezte a szultán.

- Atyád vezírjének a fia - felelték társai.

- Valóban - mondta a szultán - hallottam,

hogy a felesége mentes minden hibától. Tökéletes

szépség, alakja kecses, nem paráználkodik és nem

vetemedik házasságtörésre.

- Ő az - mondták valamennyien.

- Akárhogy is, meg kell kapnom őt! - mondta

a szultán, majd Omarhoz fordult:

- Melyik a te asszonyod ezek közül?

- Nem látom köztük, ó szultán!

- Légy türelmes - mondta a szultán -, majd én

nyomára vezetlek.

Omar pedig igen elcsodálkozott a szultán tudásán.

- Az a néger ott Dirgám? - kérdezte a szultán.

- Ő az, az én szolgám - felelte a vezír.

- Hallgass! - szólt a szultán. - Nincs helye most

a beszédnek!

Közben Dirgám - még mindig célját elérendő -

így szólt:

- Fáraszt a hazudozásod, ó Badr al-Budúr!

Mert így hívták a szépséget: "a teliholdak

legszebbike".

- Igazat szólt, ki így nevezte őt - mondta a szultán.

A néger magával akarta vonszolni a lányt és

pofonnal ütlegelte. A szultánt elöntötte a düh és

a méreg, haragjában és féltékenységében így szólt

a vezírhez:

- Látod, mit csinál a szolgád? Allahra mondom,

halálnak halálával lakol. Ő lesz az elrettentő

példa azoknak, akik követni mernék.

Ekkor megszólalt a szépség:

- Megcsaltad uradat, a vezírt, s megcsalod a

feleségét is, aki téged szeret! Hol van most úrnőd,

hogy mással üzekedsz?

A szultán odaszólt a vezírnek:

- Hallgasd, de ne szólj egy szót se.

A szépség most visszatért az előző helyére és

újra versbe kezdett.

Hímek figyeljetek, a nőkről mit mondok:

Sóvár vágyaikat mutatja a homlok.

Ne higgyetek annak, akármit is szólna,

Még ha híres király ivadéka volna.

Női fondorlatnak vége-hossza nincsen,

Hatalmas királyok sínylődnek bilincsben.

Légy óvatos, ne bízz asszony szerelmében,

Ne mondd: őt szeretem, csakis ő kell nékem!

Ne fogadkozz balgán: ő életem társa,

Nem lehet más senki, akárki meglássa.

Amíg ketten együtt heverésztek, szeret,

De szerelme múlik, felváltja gyűlölet.

Amíg fölé hajolsz, te vagy szerelmese, -

Egyesülés közben édese, kedvese.

De ha csak elfordulsz, máris ellenséged,

S neked, szegény ördög, egy csapásra véged.

Mert bizony az asszony ágyába von szolgát,

Ki szertelen módra vígan végzi dolgát.

Munkája azonban nem neked hajt hasznot,

Mert asszonyod lelke csapodár és romlott.

Akit így megcsalnak, megveti a nép is,

Ne bízzál a nőben, szíved bárhogy ég is.

Ezekre a szavakra a vezír majdnem felkiáltott,

de a szultán még idejében leintette. A néger pedig

így felelt:

Mi, fekete szolgák, úrnőinkkel hálunk,

Ármányuk nem féljük, nem fog rajtunk átkuk.

Uraink ránk bízzák, mit legjobban féltnek,

Amit itt most hallasz, ne tekintsd mesének.

Ó, ti nők, némberek, asszonyok és lányok,

Nincsen megnyugvástok, ha hímtagra vágytok.

Benne rejlik minden, mi élet és halál,

Titkon avagy nyíltan, hozzá utat talál.

Haragra ha lobban, ura iránt hévvel,

Könnyen elcsitítja férje vesszejével.

Hitük vulvájukban, hímtagban a lelkük,

Ilyen természetük, jobb ha nem feledjük.

Aztán rávetette a lányra magát, de az ellökte

magától. A szultán erre kirántotta a kardját, társai

is hasonlóképpen cselekedtek, és mind benyomultak

a terembe.

A négerek és az asszonyok egyebet sem láttak,

mint feléjük szegezett pengéket. Az egyik néger

felállt és a szultánra támadt, de a hóhér egyetlen

csapással elválasztotta a fejét a törzsétől. A szultán

felkiáltott:

- Allah áldása rád! Bátor embert szült az anyád,

kezed nem bénítja meg a félelem. Legyőzted ellenfeled,

s ezért a paradicsomba jutsz.

Közben felállt egy másik néger és egy nehéz

ezüst tálat hajított a hóhér felé, aki kardjával akarta

hárítani, de az kettétört. Mikor darabokban látta

fegyverét, mely nagyon szép volt a maga nemében,

rettenetes düh öntötte el. Megragadta a négert,

karjánál fogva felemelte és úgy vágta a falhoz,

hogy kezét-lábát törte. A szultán ismét felkiáltott:

- Allah hatalmas! Kezedbe erőt öntött. Micsoda hóhér!

Allah áldása rád!

A négerek ezt látva megrettentek és meghúzták

magukat, a szultán pedig így szólt:

- Aki kezet emel, annak feje vétetik!

Majd megparancsolta, hogy a maradék öt négernek

kössék hátra a kezét. Aztán Badr al-Budúrhoz fordult:

- Kinek a felesége vagy, és kiknek a szolgái

ezek a feketék?

A lány elmondta ugyanazt, amit a szultán már

Omartól is hallott. A szultán megköszönte:

- Allah áldjon meg! - majd azt kérdezte:

- Mennyi ideig tud egy nő férfi nélkül meglenni?

A lány meghökkent a kérdésen, de a szultán azt

mondta:

- Beszélj csak, ne szégyelld magad!

- Ó uram, egy nemes származású asszony hat hónapig

is megállja, de akinek származása alacsony, s magát

nem tartja sokra, amikor csak szerét teheti,

magára von egy férfit, s annak hímtagja megismerheti

a nő vulváját.

- Kik ezek a nők itt? - kérdezte a szultán.

- Ez a kádi felesége, az a második vezír felesége,

amott a főmuftié, emitt pedig a kincstartóé.

- És az a kettő, akik most nincsenek itt?

- Azok csak vendégek. Az egyiket csak tegnap

hozta egy vénasszony, de a néger még nem hált vele.

- Ő az, akiről én beszéltem - szólt oda Omar.

- Hát a másik? - kérdezte a szultán.

- Az az asztalosok elöljárójának a felesége.

- És a lányok? - kérdezte a szultán.

- Az egyik a kincstár írnokának a lánya, a

másik a piaci felügyelőé, a harmadik az ajtónállóé,

a negyedik az első müezziné, az ötödik a zászlótartóé.

És így mondta el egytől egyig, hogy ki kinek a lánya.

- Mi az ok, mely ennyi nőt összehozott itt?

- Ó urunk - válaszolt Badr al-Budúr -, ez a

néger nem ismer más élvezetet, mint a közösülést

és az ivást. Éjjel-nappal szeretkezik, szerszáma nem

ismer nyugvást, csak ha maga is alszik.

- Mivel táplálkozik? - kérdezte a szultán.

- Vajban sült tojássárgáját eszik, mézzel leöntve

és fehér kenyeret hozzá. Nem iszik mást, csak

jó öreg muskotályost.

- Ki hozta ide ezeket a nőket, akik mind állami

hivatalnokok hozzátartozói?

- Ó urunk, van a néger szolgálatában egy vénasszony,

aki sorra járja a város házait. Ő választja

ki és hozza el neki a legszebb nőket. De nem

dolgozik, csak jó pénzért, ezüstért, értékes ruhákért,

drágakövekért, rubintokért és más drága dolgokért.

- És honnan van neki mindez? - kérdezte a szultán,

de mivel a lány hallgatott, tovább kérdezősködött:

- Kérlek, áruld el a titkát!

A szeme pillantásával jelezte, hogy mindez a

nagyvezír feleségétől származik. A szultán megértette

és így szólt:

- Ó Badr al-Budúr, én hiszek neked és megbízom

szavaid igazságában. A te tanúságod számomra felér

két hiteles tanúéval. De beszélj most őszintén

magadról!

- Engem nem érintett meg - felelte. - Bármilyen

hosszú is lett volna ez az éjszaka, a néger sohasem

töltötte volna velem a vágyát.

- Igazat szólsz? - kérdezte a szultán.

- Ez a való - felelte Badr al-Budúr, s megértette

a szultán szavait, ahogyan a szultán is felfogta

az ő szavainak jelentését.

- Mondd csak, tiszteletben tartotta-e a jogaimat? -

kérdezte a szultán, s ő így felelt:

- Becsületedbe nem gázolt, ami feleségeidet illeti.

Oly messze nem ment bűnös tetteivel, de ha Allah

megnyújtja napjait, nem biztos, hogy nem mocskolja

be, mit tisztelnie kellene.

Mikor a szultán a többi rabszolga felől kérdezte,

így felelt:

- Ők a társai. Miután ő már megcsömörlött a

nőktől, idehozatta ezeket, s nekik adta át őket,

ahogy magad is láthattad. Ha nem egy asszony

védelme alatt állt volna, hol lenne már!

- Ó Badr al-Budúr! - szólt a szultán -, miért

nem kért férjed segítséget tőlem a bűnös ellen?

Miért nem tettél panaszt?

- Ó idők királya, szeretett szultán! Ó, hadak

ura és seregek vezére! Ami a férjemet illeti, őt nem

tudtam ezidáig értesíteni sorsom felől. Én pedig

nem mondhatok mást, mint amit a versekben is

hallottál.

- Ó Badr al-Budúr, megkedveltelek, s Allah

nevében és Prófétájára - Allah áldja és üdvözítse

őt - kérlek, mondj el mindent. Nem kell félned

semmitől, megbocsátok néked. Élvezte-e kegyeidet

a néger? Gyanítom, hogy senki közületek nem térhetett

ki közeledése elől, s nem védhette meg tisztességét.

- Ó idők királya! Hatalmadra s rangodra kérlek,

figyelj rám! Ha őt, akiről kérdezel, nem fogadnám

el törvényes uramnak, hogyan ajándékozhatnám meg

a tiltott szerelem gyümölcsével?

- Úgy tűnik, igazat beszélsz, de a versek, amiket

szavaltál, kétséget támasztottak bennem.

- Három okból tettem - felelte. - Először,

mert akkor olyan voltam, mint egy tüzes kanca;

másodszor, mert az ördög belém bújt; harmadszor

pedig, hogy megnyugtassam a négert és lecsendesítsem,

s haladékot kapjak, amíg Allah megszabadít tőle.

- Igazat szóltál? - kérdezte a szultán, de ő csak

hallgatott.

A szultán ekkor így szólt:

- Ó Badr al-Budúr, csak neked kegyelmezek meg!

Badr al-Budúr megértette, hogy senki sem menekül

a halálbüntetés elől, csak ő. Majd a szultán

figyelmeztette, hogy tartsa titokban a történteket,

és menni készült.

Akkor az összes asszony és hajadon könyörögni

kezdett Badr al-Budúrhoz:

- Járj közben értünk, hisz neked hatalmad van

a szultán fölött!

Zokogtak és a földre vetették magukat

kétségbeesésükben.

Badr al-Budúr ezekkel a szavakkal állította

meg a távozófélben lévő szultánt:

- Ó urunk, még nem gyakoroltál kegyet irányomban!

- Hogyhogy? - kérdezte a szultán. - Hát nem

elküldtem egy öszvérért, hogy azon gyere velünk?

Ami a többieket illeti, valamennyien halál fiai.

- Ó urunk, jegyajándékként lenne egy kérésem!

- Bármit kérhetsz, teljesül - tett ígéretet a szultán.

- Legyen jegyajándékom a bocsánat ezeknek a

lányoknak és asszonyoknak. Haláluk nagy felháborodást

váltana ki az egész városban.

- Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a

Magasságosnál, a Mindenhatónál - mondta a szultán,

majd parancsot adott a feketék lefejezésére, Dirgám

kivételével, akinek hatalmas termete és széles

nyaka volt, akár egy bikának. Neki levágták az

orrát, a fülét, az ajkait és hímtagját, ez utóbbit a

szájába tették, majd őt magát bitóra húzták. A

szultán bezáratta a háznak mind a hét ajtaját és

visszatért palotájába.

Napkeltével öszvért küldetett Badr al-Budúrért,

hogy hozzák őt színe elé. Magához vette, mert a

szebbek között is a legszebbnek találta. Omarnak

visszaadta a feleségét, és megtette őt belső

titkárának, a vezírnek pedig megparancsolta,

hogy taszítsa el a feleségét. Nem feledkezett meg

a testőrparancsnokról és a hóhérról sem, akiket

ígéretéhez híven gazdagon megajándékozott a néger

által összeharácsolt kincsekből. Apja vezírének

a fiát tömlöcbe vettette. A vén kerítőnőt maga elé

hozatta és megkérdezte:

- Mesélj el mindent részletesen, amiket a néger

művelt, s döntsd el magad, hogy helyes volt-e ily

módon keríteni nőket férfiaknak.

- Majdnem minden vénasszony ezzel foglalkozik -

felelte. Sorsát mégsem kerülhette el, a szultán

kivégeztette, s vele együtt mindenkit, aki effajta

mesterséget űzött. Ezzel gyökereiben irtotta ki

államában a kerítés bűneit.

A lányokat és asszonyokat visszaküldte családjaikhoz

és megkegyelmezett nekik Allah nevében.

Ez a történet csak egy igen kis részét mutatta be

azoknak a ravaszságoknak és fortélyoknak, amelyekre

a nők képesek férjeik ellen. A tanulság pedig az,

hogy ha egy férfi beleszeret egy nőbe, veszélynek

és mindenféle bonyodalmaknak teszi ki magát.

 

* * *

 

Harmadik fejezet

 

A megvetendő férfiakról

 

Tudd meg, ó vezír - Allah fogadjon kegyelmébe -,

hogy az a férfi, aki formátlan alkatú és csúf

kinézésű, akinek hímtagja kicsiny és petyhüdt,

a nők szemében semmit sem ér.

Az ilyen férfi nem képes férfias teendőit

ellátni úgy, hogy a nőnek örömet okozzon.

Minden játszadozás, csók, ölelés, simogatás

nélkül ráveti magát, s fáradságos munkával,

nehézkesen begyömöszöli erőtlen hímtagját,

mielőtt még a nő vágyat érezhetne. Egy-két

mozdulattal bevégzi dolgát és kimerülten hanyatlik

a nő mellére. Magját elfolyatva sietve

visszavonul, s távozásával nagyobb örömet

okoz a nőnek, mint tevékenységével.

Az ilyen férfi - ahogy egy író mondja -

gyorsan veti magját, de lassan kap új erőre,

melle nehéz, de fara könnyű. Az efféle tulajdonság

nem jó ajánlólevél a nőkhöz.

Alávaló az olyan férfi is, akinek beszéde

hamis, aki nem teljesíti ígéretét, aki minden

szavával hazudik, s felesége elől mindent eltitkol,

kivéve házasságtörő cselekedeteit.

A nők az ilyen férfiakat nem tisztelhetik,

mivel semmiféle örömet nem okoznak nekik.

 

Mesélik, hogy egy bizonyos Ibász, akinek nagyon

kicsi és vékony hímtagja, ám annál testesebb

felesége volt, sehogysem tudta kielégíteni asszonyát,

s felesége ezt el is panaszolta társnőinek.

Az asszony gazdag volt, a férfi szegény, s bármit

is kért feleségétől, csak elutasításra talált.

Egyszer meglátogatott egy bölcset s elpanaszolta

neki balsorsát.

A bölcs e szavakat mondta:

- Ha a hímtagod nagy lenne, te lennél az úr a

házban. Hát nem tudod, hogy a nők hite a vulvájukban

rejtezik? De majd én felírok neked egy gyógyszert,

amely megoldja minden problémádat.

Ibász nem vesztegette az időt, nyomban elkészíttette

a gyógyszert, melytől hímtagja hatalmasra és

vastagra nőtt. Mikor felesége meglátta, ugyancsak

elcsodálkozott, s valósággal repdesett örömében,

amidőn férje olyan gyönyörökhöz juttatta,

amilyenekhez addig még soha. Ibász olyan jó munkát

végzett szerszámjával, hogy a felesége remegett,

sóhajtozott, zokogott és sírt az egyesülés során.

Az asszony pedig - amint ilyen kiváló tulajdonságokat

fedezett fel férjében - mindenét rendelkezésére

bocsátotta.

 

* * *

 

Negyedik fejezet

 

A megvetendő nőkről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah fogadjon kegyelmébe -,

hogy a nők igen különböző adottságúak. Vannak,

akik méltók minden dicséretre, míg mások csak

megvetést érdemelnek.

Aki kiérdemli a férfiak megvetését, az csúf

és bőbeszédű, haja gyapjas, homloka kiugró,

szemei keskenyek és vizenyősek, orra hatalmas,

ajkai ólomszürkék, szája tepsi, fogai lukaktól

feketéllenek, arca vörhenyes, álla sörtés. Feje

sovány és eres nyakon ül. Vállai és mellkasa

keskenyek. Melle lelógó tarisznya, hasa

üres erszény, köldöke, mint a korsó szája.

Bordái kilógnak, csigolyái megszámlálhatók.

Farán nincs hús, vulvája széles és hideg,

lábai, kezei nagyok, de a lábszára sovány.

Az ilyen tulajdonságokkal bíró nő nem tud

örömet nyújtani a férfiaknak, s különösen

nem a férjének vagy annak, aki kegyeit élvezi.

Ha egy férfi merev hímtaggal közeledik az

ilyen nőhöz, az hamarosan elernyed, mintha

csak egy igavonó állathoz közeledett volna -

Allah mentsen meg minket az ilyen nőktől!

Megvetendő az a nő is, aki állandóan kacarászik,

ahogy egy író mondja: "Ha egy olyan nőt látsz,

aki folyton nevetgél, kedveli a mókázást és

a gúnyolódást, mindig a szomszédokat járja,

mások ügyeibe üti az orrát, férjét állandó

panaszkodással gyötri, s ellene szövetkezik

barátnőivel, folyton nagyzol és mindenkitől

elfogad ajándékokat, az ilyen asszony

szégyenletes szajha."

Az a nő is megvetendő, aki mogorva, mindenben

hibát talál és szószátyár, aki könnyűvérű,

perlekedő, szereti a locsogást és képtelen

megtartani férje titkait, vagy éppenséggel

rosszindulatú vele szemben. A fondorlatos nő

csak azért beszél, hogy hazudhasson; ha ígér,

csak azért teszi, hogy megszeghesse, s ha valaki

megbízik benne, biztosan becsapja. Csalárd,

enyveskezű, zsémbes, durva és goromba.

Jótanácsot nem tud adni, mégis mindig a

mások dolgával foglalkozik, s ezzel sok bajt

okoz. Érdekli minden léhaság: jobban szeret

henyélni, mint dolgozni. Illetlen szavakat

használ, ha megszólít egy muzulmánt, de

még a férjével szemben is. Szitkozódni sosem

rest. Kellemetlen szagokat áraszt, és akkor is

akaszkodik rád, ha már elhagytad.

Nem kevésbé megvetendő, aki ok nélkül

fecseg, álszent, jót sosem cselekszik. Aki, ha

férje felszólítja, hogy teljesítse házastársi

kötelességét, rá sem hederít. Aki nem segíti

férjét ügyes-bajos dolgaiban, sőt, szüntelen

sirámaival és panaszkodásaival folyton kínozza.

Az ilyen asszony, ha férjét sérelem vagy

bánat érte, nem osztozik bajában, hanem nevet

rajta. Inkább tréfát űz belőle ahelyett,

hogy megpróbálná rosszkedvét gyengédséggel

enyhíteni. Idegen férfiakhoz kedvesebb,

mint a saját férjéhez. Ha szépnek akar látszani,

azt nem férje miatt teszi, nem az ő kedvéért

ékesíti fel magát, nem néki akar tetszeni.

Ellenkezőleg, ha vele van, gondozatlan, és

nem bánja, ha olyan szokásait és dolgait is

látja, melyek férje számára visszataszítóak

lehetnek. Végül: sohasem használ szemfestéket

és szivákot.

Senki férfi ne reméljen boldogságot ilyen

asszonytól. Allah óvjon meg tőlük!

 

* * *

 

Ötödik fejezet

 

Az egyesülésről általában

 

Tudd meg, ó vezír - Allah védelmezzen -,

hogy csak akkor lesz jóleső és egészséges az

egyesülés, ha nem terheled meg a gyomrodat

nehéz ételekkel és italokkal, mielőtt egy nőhöz

közeledsz. A teli gyomor csak bajt okoz

mindkettőtöknek: a köszvény és a gutaütés

ijesztő tüneteit fogod tapasztalni magadon,

de a legkevesebb, hogy vizelési problémáid

lesznek, s látásod gyengül.

Tartózkodj hát a nehéz ételektől és italoktól,

és akkor nem kell félned ezektől a betegségektől!

Mielőtt a munka dandárjához fognál, játszadozz

el asszonyoddal, hogy az egyesülés mindkettőtöknek

kielégülést nyújtson.

Jól teszed, ha játékba kezdesz, mielőtt bevezetnéd

szerszámodat. Izgasd fel csókjaiddal, ajkai

beszívásával és mellei harapdálásával. Áraszd el

csókokkal köldökét, combjait, és szentelj időt

az alsóbb részeknek is. Simogasd meg a karját,

s ne hagyd ki egyetlen porcikáját sem. Vond

magadhoz tomporát és mutass szerelmes alázatot.

Kulcsold át lábaiddal lábait és szorítsd

karjaidba, mert ahogy a költő mondja:

"Jobb karom párnaként nyaka alá teszem,

Bal karom puha ágy, mivel átölelem."

Ha azt tapasztalod, hogy a nő szeme elhomályosul,

nagyokat sóhajt, s erősen vágyakozik a

közösülésre, hagyd, hogy vágyaitok

beteljesüljenek. Hagyd saját vágyaidat is a

magasba csapni, mert ez lesz a legalkalmasabb

pillanat a szerelmi játékra. A gyönyör,

amit a nő fog érezni, rendkívüli lesz; te pedig

tovább dédelgeted, és ő is kedvedben jár,

mert már mások is megmondták:

Ha a nő nagyokat sóhajt, ajkai kipirulnak,

szemei sóvárak, szája félig nyitva, mozdulatai

tétovák, s úgy látszik, az ágyba vágyik, léptei

bizonytalanok és ásítás kerülgeti, tudd meg,

hogy elérkezett a legalkalmasabb pillanat a

közösülésre. Ha ekkor teljesíted férfiúi

kötelességedet, biztosan élvezetben lesz része.

Érezni fogod, amint méhének szájával hímtagodra

tapad, s ez kétségtelenül a legnagyobb gyönyört

okozza mindkettőtöknek, mert ez hozza létre

mindenekelőtt a szerelmet és a ragaszkodást.

Jól ismertek a következő tanácsok, amelyek

egy - a szerelemben igen jártas - műértőtől

származnak:

A nő olyan, mint a gyümölcs, melynek

nem tudod élvezni zamatát mindaddig, míg

kezeiddel meg nem dörzsölöd. Nézd csak

meg a bazsalikomot; csak akkor ontja illatát,

ha ujjaid dörzsölésétől felhevül. Hát nem tudod,

hogy a borostyán mindaddig pórusaiba rejtve

őrzi illatát, amíg kezedbe nem veszed és fel

nem melegíted? A nő ugyanígy viselkedik. Ha

nem kelted életre játszadozásaiddal, csókokkal,

harapdálásokkal és simogatásoddal, nem fogod

megkapni, mit tőle vársz.

Nem fogod örömöd lelni, ha ágyába bújsz,

s nem fogsz hajlandóságot, vágyat és szerelmet

ébreszteni benne magad iránt. Minden jó

tulajdonsága rejtve marad előtted.

 

Mesélik, hogy egy férfi, aki megkérdezett

egy nőt, hogy milyen eszközökkel lehet vágyat

kelteni az asszonyi szívben, a következő

választ kapta:

Ó te tudatlan! Az előtte történő játszadozás

és simogatás, valamint a magömlés pillanatában

szorosra fonódó ölelés azok, amelyek fokozzák

az egyesülés utáni vágyakozást.

Hidd el, hogy a csókok, a harapdálások, az

ajkak beszívása, a szoros ölelés, a száj

látogatása a kebleken, valamint a finom nyál

szürcsölése teszik tartóssá a ragaszkodást.

Ekképp cselekedve egyszerre juttok el a kéjérzet

tetőfokára, s egyazon pillanatban élvezheti

gyönyörét a férfi és a nő. Akkor a férfi érzi,

amint a méh megragadja hímtagját, s ez

mindkettőjüknek tökéletes élvezetet nyújt.

Ez szüli a szerelmet, és ha a dolgok nem így

alakulnak, a nő nem tudja teljes egészében

kivenni részét az élvezetekből, és a méh

örömeiben hiányt szenved. Tudd meg, hogy a

nő nem érzi vágyát teljesülni és nem szereti

"lovasát", ha az nem képes elérni méhének

száját. De ha az is munkába van fogva, akkor

a nő a leghevesebb szerelemmel viseltetik

lovagja iránt, legyen az akármilyen csúf külsejű.

Ezért tégy meg mindent, hogy elősegítsd

a kétféle mag egyidejű ömlését - ebben

rejlik a szerelem titka.

[Ez a jótanács azon a téves elképzelésen alapul,

hogy orgazmuskor a nőknek is van magömlésük.]

A tárggyal foglalkozó bölcsek egyikétől

származnak a következő bizalmas közlések:

Ó te férfi, aki egy asszony vonzalmára

vágysz, szerelméért esedezel, és azt szeretnéd,

hogy ez az érzés örökké tartson szívében,

játszadozz el vele az egyesülés megkezdése

előtt. Készítsd fel őt az élvezetekre, és semmit

se mulassz el ennek érdekében. Nagy szorgalommal

tárd fel titkait, és ha már teljesen

belefeledkeztél, ne hagyd, hogy valami más

foglalja el gondolataidat. Ne szalaszd el a

kedvező pillanatot, amikor nedvesen csillogó

szemeit félig lehunyja. Kezdj akkor munkához,

de ne felejtsd el: csak akkor, amikor már

csókjaid elérték a kellő hatást.

Miután az izgalom így a tetőpontra hágott,

vezesd be szerszámodat, és ha megfelelő

mozdulatokat végzel, akkor a nőnek olyan

gyönyörben lesz része, mely kielégíti minden

vágyát.

Feküdj a mellére, áraszd el csókokkal az

arcát, és ne hagyja el szerszámod a rést.

Törekedj méhének szája felé, ez fogja

megkoronázni munkádat.

Ha Allah kegyelméből elérted ezt az örömöt is,

vigyázz, nehogy kihúzd vessződet, hanem hagyd

még benn, és élvezd a határtalan gyönyört!

Hallgasd a nő ziháló lélegzését és sóhajait -

ezek tanúsítják a boldogság hőfokát, mit néki

adtál. Ha vége az élvezetnek, s a szerelmi

ütközet lezajlott, légy óvatos, nehogy rögtön

felkelj, hanem szép lassan vonulj vissza.

Maradj még a közelében, feküdj a jobb oldalára

az ágynak, mely tanúja volt az örömöknek.

Kellemesen fogod érezni magad, nem úgy,

mint az olyan fickó, aki öszvér módjára hágja

meg asszonyát, minden finomság nélkül, és aki

a magja elveszejtése után siet kihúzni

szerszámját és otthagyni asszonyát. Kerüld az

efféle viselkedést, mert ez megfosztja a nőt

minden élvezettől.

Röviden: az egyesülés igazi bajnoka ne

tévessze szem elől, amiket tanácsoltam, s ha

megfogadja azokat, mindig örömet fog

okozni asszonyának.

Allah mindent a legjobban rendezett el!

 

* * *

 

Hatodik fejezet

 

Az egyesülés módjairól

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldjon -, hogy

ha olyan kellemes egyesülésre vágysz, mely

egyformán boldogságot és egyszersmind

kielégülést nyújt mindkettőtöknek, akkor

mindenekelőtt játszadozz el asszonyoddal. Ébreszd

fel vágyát csókokkal, harapdálásokkal,

ajkai beszívásával, arca és nyaka simogatásával.

Hol hátára fordítsd, hol meg a hasára,

amíg nem látod szemein, hogy közeleg a

gyönyörök ideje, ahogy már említettem az

előző fejezetben, ahol nem bántam fukarul a

szavakkal e témában.

Amikor látod, hogy a nő kipirult ajkai

megremegnek, szemei elhomályosulnak és

kapkodva veszi a levegőt, bizonyosra veheted,

hogy már szenvedélyesen kívánja az egyesülést.

Ekkor helyezkedj el combjai között, hogy

szerszámod be tudjon hatolni. Ha tanácsaimat

követed, örömteli ölelésben lesz részed,

mely jóleső megelégedéssel tölt majd

el, és kellemes emlékeket hagy benned.

 

A bölcsek azt mondják: ha egyesülni

akarsz, fektesd a földre a nőt. Hajolj fölé,

hogy ajkaitok találkozzanak. Vond őt magadhoz,

tapadj a szájára és fald fel ajkaiddal.

Csókold mellét, hasát és csípejét, szorítsd

karjaidba, hogy elöntse őt a mámor. Mikor látod,

hogy eljutott idáig, igazítsd helyére

szerszámodat.

Ha úgy cselekszel, ahogy mondtam, a

gyönyör egyszerre lep meg mindkettőtöket.

Ez az, ami a nő élvezetét megédesíti. De ha

elveted tanácsaimat, a nő nem jut el a

kielégülésig, és te sosem fogsz örömöt szerezni

neki. Az egyesülés befejeztével ne kelj fel

rögtön, hanem lassan ereszkedj a jobb oldalára,

és így, ha megfogant, fiúgyermekkel lesz

viselős, ha a magasságos Allah is úgy akarja.

[A "jobb oldal", mint pozitív tartalmú előjel más

népeknél is ismeretes. A születendő gyermek

nemének meghatározásáról bővebben a XX.

fejezetben olvashatunk.]

 

A bölcsek és a tudósok - Allah bocsássa

meg bűneiket - azt mondják: ha valaki egy

viselős asszony szemérmére helyezi a kezét és

elmondja a következő szavakat: "Allah nevében!

Áldja és üdvözítse az ő Prófétáját! Ó,

Uram! Könyörgök Hozzád a Próféta nevében,

add, hogy fiú szülessék ebből a fogamzásból!" -,

akkor Allah akaratából, tekintettel a mi

Prófétánkra - Allah áldja és üdvözítse őt - az

asszony fiúgyermeket hoz majd a világra.

[Ez a "bölcs" megállapítás is a szexuális babonák

körébe tartozik.]

 

Ne igyál vizet közvetlenül az egyesülés

után, mert a víz gyengíti a veséket.

 

Ha meg akarod ismételni az egyesülést,

kend meg magad illatos parfümökkel, s csak

azután közeledj a nőhöz, s meglátod, csodás

eredményre jutsz.

 

Ne hagyd, hogy a nő kerüljön fölibéd az

egyesülés során, mert félő, hogy magjából

néhány csepp húgycsövedbe kerül, és

gyulladást okoz.

[Valószínűleg az uretritiszre történik itt utalás.

Az arab szövegek "sérvet" és "köveket" említenek.

A nő felső helyzetének természetesen semmi köze

az említett betegségekhez.]

 

Közvetlenül az egyesülés után ne végezz

nehéz munkát, mert ez károsan befolyásolhatja

egészségi állapotodat. Inkább pihenj egy keveset.

 

Ne mosd meg vessződet közvetlenül a

szétválás után egészen addig, amíg az inger

alább nem hagyott. Csak azután tisztálkodj

meg alaposan, különös tekintettel a nyílásra.

Egyébként se túl gyakran mosd meg szerszámodat.

 

Ne hagyd el a vulvát rögtön magod vesztése

után, mivel ez sankert okozhat. [A nemi szervek

fekélyes megbetegedése, a szifilisz első tünete.

Az arab szöveg orbáncot említ. Az itt megjelölt

kiváltó ok egyik betegséget sem eredményezheti.]

 

Az egyesülés különböző módjai

 

Számos változata és sokféle módja van a

nőkhöz való közeledésnek. Itt az ideje, hogy

tudassam azokat a különféle módozatokat,

amelyek szokásban vannak. Allah, a Magasságos,

azt mondta:

"Asszonyaitok a ti termőföldetek.

Menjetek földeitekre kedvetek szerint."

[Korán II. 223.]

Ízlésetek szerint választhatjátok meg a

legalkalmasabb helyzetet, de az egyesülésnek az

arra rendelt helyen, a vulvában kell történnie.

 

Első mód

Fektesd asszonyodat a hátára. Helyezkedj

el félig felhúzott combjai között és vezesd be

szerszámodat. Lábujjaiddal a földnek feszülve

így ütemes mozgásba kezdhetsz. Ez azoknak

ajánlatos, akiknek a vesszeje fejlett.

[Ezt a módot szokták úgy is emlegetni, hogy a

"kígyó módjára" (hanasi).]

 

Második mód

Akinek a szerszáma rövidebb, hagyja asszonyát

a hátára feküdni. Emelje fel a nő lábait

a levegőbe, jobb lábát a jobb füléhez, bal

lábát a bal füléhez. Ebben a helyzetben a

feneke felemelkedik és a vulvája

kidomborodik, ami megkönnyíti a hímtag

bevezetését.

 

Harmadik mód

Asszonyod feküdjön a hátára. Helyezkedj

el combjai közt úgy, hogy egyik lába a

válladon, a másik a hónod alatt legyen.

Aztán kerülj beljebb.

 

Negyedik mód

Fektesd a nőt a hátára és lábait vedd a

válladra. Ebben a helyzetben vulvája

megemelkedik és szembe találja magát a

hímtagoddal, melyet így könnyen bevezethetsz.

 

Ötödik mód

Fektesd asszonyodat az oldalára, s feküdj te

is mellé. Helyezkedj el combjai között és

hatolj be. Az ilyen egyesülés derékfájást

okozhat.

 

Hatodik mód

Hagyd, hogy asszonyod térdeire és könyökeire

ereszkedjen, mint imához szokott. Ebben

a helyzetben vulvája hátul kidomborodik,

így könnyebben megközelítheted.

[A vulgáris arabban erre van egy másik elnevezés

is: "tehén módjára" (bakari).]

 

Hetedik mód

Asszonyodat fektesd az oldalára és guggolj

a combjai közé úgy, hogy egyik lába a válladon

legyen, a másik pedig a te combjaid között,

s ő továbbra is az oldalán feküdjön.

Akkor behatolsz és magadhoz húzod ölelő

karjaiddal.

 

Nyolcadik mód

Hagyd, hogy a nő a hátára feküdjön úgy,

hogy maga alá hajlított lábai combjai alatt

nyugodjanak. Térdelj le hozzá és illeszd

hímtagodat a vulvájába.

 

Kilencedik mód

Feküdjön a nő hátával egy alacsonyabb

kerevetre, ahonnan lábai kényelmesen leérnek

a földre. [Az arab ágy többnyire földre helyezett

derékaljakból és takarókból áll.]

Feneke annak szélére essen, hogy be tudj

hatolni vulvájába.

 

Tizedik mód

A nő kapaszkodjon meg egy alacsony kerevet

szélében, míg te felemeled a lábait, melyeket

ő a derekad köré fon. Ültesd el vessződet

az ágy végébe kapaszkodva. Az egyesülés

során mozdulataiddal igazodnod kell a nő

mozgásához.

 

Tizenegyedik mód

A nő feküdjön a hátára és feneke alatt

legyen egy párna. Helyezkedj el combjai között

úgy, hogy talpai a hátad mögött találkozzanak.

Így egyesüljetek.

 

A fentieken kívül más módozatok is használatosak

India népei között. Jó, ha tudod, hogy az

ottani lakók megsokszorozták a nő élvezetének

módjait, és előbbre jutottak az egyesülés

megfigyelésében és tudományában.

Ezen módozatok közül valók a következők:

 1. al-aszmad - a dugaszoló

 2. al-mudifda - béka módra

 3. al-mukfi - a harapófogó

 4. al-mukarmat - lábak a levegőben

 5. asz-szitúri - bakkecske módra

 6. al-laulabi - a szivattyú

 7. az-zadzsádzsa - dárdaszegezés

 8. al-hadúli - lelógatva

 9. al-kulúszi - meghajlítva

10. hasva an-nakánik - strucc módra

11. labasz al-dzsaurab - zoknihúzás

12. kasaf al-asztain - fenekek látása

13. naza al-kaúsz - az íj felajzása

14. naszadzs al-hazz - a vetélő

15. dakk al-ard - az őrletés

16. ník al-káhil - hátulról

17. al-kirsi - hasak találkozása

18. al-kabsi - kos módra

19. al-kúri - a tevenyereg

20. dakk al-vatad - a cövekelés

21. szabk al-hubb - az összeolvadás

22. al-murtaszib - az erőszakos

23. tard as-sát - birka módra

24. kálib al-misja - a szerepcsere

25. rakd al-ír - a meglovagolt hímtag

26. al-mudahhali - összeillesztve

27. al-haváriki - a ragaszkodó

28. ník al-haddádi - kovács módra

29. al-muhádi - a csábító

 

1. A dugaszoló

Fektesd a nőt a hátára úgy, hogy feneke

alatt legyen egy párna. Helyezkedj el a lábai

között, lábujjaiddal a földben kapaszkodva.

Hajlítsd combjait hátra a testéhez amennyire

csak bírod és öleld át karjait vagy vállát.

Vezesd be hímtagodat, és a magömlés

pillanatában vond őt magadhoz. Ez a

testhelyzet fájdalmas a nőnek, mert combjait

hátrahajlítva és fenekét felemelve vulvája

összeszűkül és méhe előrenyomul, kevés helyet

hagyva a mozgáshoz. Alig van így hely a

betolakodónak, következésképpen az csak

nehézségek árán hatolhat be, és megsérti a méhet.

Ezért ez a helyzet nem ajánlatos, kivéve ha a

férfi szerszámja rövid vagy puha.

 

2. Béka módra

Fektesd a nőt a hátára. Húzza fel combjához

sarkait, melyek így a feneke közelébe kerülnek.

Guggolj le szemben a vulvájával, melybe

így bevezetheted hímtagodat. [A guggoló

testhelyzetben (mukarfisz) a talpak a földön

vannak, a fenék a sarkakon nyugszik, a karokat

pedig általában összefonják a lábak előtt.]

A tetőpontra érve térdeit hónod alá helyezve,

felső karjait megragadva vond őt magadhoz.

 

3. A harapófogó

Fektesd hátára a nőt és guggolj a combjai

közé, lábujjaiddal a földnek feszülve. Emeld

térdeit oldalad magasságába, hogy lábait össze

tudja kulcsolni hátadon, kezeivel pedig

fogja át nyakad.

 

4. Lábak a levegőben

A nő a hátán fekszik. Zárd össze combjait

és emeld fel a lábait addig, hogy talpai a

mennyezet felé nézzenek. Combjaid közé véve

testét, vezesd be hímtagodat, miközben lábait

kezeddel tartod.

 

5. Bakkecske módra

A nő oldalára fekve nyújtsa ki alul lévő

lábát. Guggolj a combjai közé, lábaidat magad

alá hajlítva. Emeld másik lábát a válladra

és vezesd be hímtagodat. Az aktus alatt ragadd

meg karját vagy vállait.

 

6. A szivattyú

[Az arab szó jelentése: archimedesi csavar, amely

egyben a tekerésre is utal. A tekerést a magyar

is használja szexuális értelemben.]

A férfi a hátán fekszik. A nő vele szemben

elhelyezkedve ráül a hímtagjára. Kezeivel az

ágyra támaszkodva tartja távol hasát a

férfiétől, miközben le s föl mozog. Ha a férfi

hajlékony, alulról segédkezhet. Ebben a

helyzetben, ha a nő meg akarja csókolni a

férfit, csak be kell hajlítania karjait.

 

7. Dárdaszegezés

Függeszd fel a nőt a kezeire és lábaira kötött

kötelek segítségével a mennyezetre úgy,

hogy egy ötödik kötél a derekát tartsa,

nehogy a háta megsérüljön. Olyan magasan

lógjon, hogy ha elé állsz, vulvája pont szembe

találja magát hímtagoddal, amit így

bevezethetsz. Aztán hozd mozgásba előbb kissé

ellökve, majd ismét magadhoz húzva, s így

fegyvered hol a tokjában lesz, hol pedig

szabadon. Mikor a nő közeledik hozzád, ügyelj,

hogy eltaláld a bejáratot. Addig folytasd ezt,

míg a magömlés elérkezik.

 

8. Lelógatva

A férfi közelítse a nő kezeit és lábait a nő

nyakához úgy, hogy vulvája kupolaként

domborodjon elő. Aztán egy mennyezetre

erősített csiga segítségével lógassa fel a nőt.

Feküdjön le alá a kötél másik végét kezében

tartva, melynek segítségével leengedheti a

nőt olyan magasságig, hogy bevezethesse

szerszámját. Ekképp húzogathatja fel s le a

nőt, amíg a magömlés bekövetkezik.

 

9. Meghajlítva

A nő viseljen nadrágocskát, melyet engedjen

le a bokájáig. Hajoljon mélyen előre úgy,

hogy feje a lábai között legyen, nyakát pedig

a nadrágocska tartsa. Ekkor a férfi fektesse őt

a hátára, mintegy átbucskáztatva, majd lábait

maga alá hajlítva közelítse hímtagját a

vulvához és illessze a helyére. Azt állítják,

hogy vannak nők, akik képesek hátukon fekve

lábaikat a fejük alá helyezni a nadrágocska

vagy kezeik segítsége nélkül is.

 

10. Strucc módra

A nő a hátán fekszik. A férfi eléje térdel és

a nő lábait a magasba emeli, hogy csak feje

és vállai érintsék az ágyat. Hímtagját

bevezetve megragadja és mozgásba hozza a nő

farát, aki lábait eközben a férfi nyaka köré

fonja.

[A férfi nyaka köré fonódó lábak emlékeztetnek a

strucc farkára.]

 

11. Zoknihúzás

[A szerző a hímvesszőt a lábhoz hasonlítja,

amelyre zoknit, papucsot, cipőt - kvázi vulvát -

húznak.]

A nő a hátán fekszik. Ülj a lábai közé és

helyezd hímtagodat hüvelyk- és mutatóujjad

segítségével szeméremajkai közé. Azután

végezz dörzsölő mozgást, amit addig folytass,

amíg a vulva át nem nedvesedik a vessződből

eredő nedvektől. Amikor így kellőképpen

felkészült az élvezetekre, kardodnak hüvelyében

való megjáratása által, teljes hosszában

tedd fegyvered a helyére.

 

12. Fenekek látása

A férfi a hátán fekszik, míg a nő háttal neki

a vesszejére ül. A férfi combjait a nő

oldalához szorítja, aki kezeivel az ágyra

támaszkodik mozgását segítendő, és fejét

lehajtva szemeit a férfi feneke felé fordítja.

 

13. Az íj felajzása

A nő az oldalán fekszik, a férfi szintúgy,

arccal a nő háta felé. A lábai közé furakodik

és bevezeti hímtagját, miközben kezeit a nő

hátának felső részén nyugtatja. Ekkor a nő

megragadja a férfi lábait és maga felé húzza

amennyire csak lehet. Így a férfi teste egy íjat

alkot, melyet a nő teste ajz fel.

 

14. A vetélő

[Az arab elnevezés a szövőszékben használatos

vetélőjátékra utal.]

A férfi ülő helyzetben combjait leengedi,

talpait egymáshoz illeszti és lábait hímtagja

közelébe húzza. A nő ráül a férfi lábaira,

melyeket az szorosan összezárva tart. Így a nő

a combjait a férfi oldalához szorítja, kezét

pedig nyaka köré fonja. A férfi a nő bokáit

megfogva, saját lábait közelebb húzza, s így

a rajta ülő nőt is hímtagja felé közelíti, melyet

így bevezethet a vulvába. Lábának előre-hátra

történő mozgatásával távolítja és közelíti

a nőt anélkül, hogy szerszámját teljes

egészében kihúzná. A nő segédkezzen a

mozgásban, amennyire csak telik tőle, mivel

az ő közreműködése nélkülözhetetlen. Ha a férfi

attól tart, hogy szerszámja kicsúszik a

helyéről, fogja meg a nő derekát. Ez esetben

a nő csak a férfi lábainak lökemében részesül,

amelyeken ül.

 

15. Az őrletés

[A vulgáris arabban nevezik ezt "ülő

egyesülés"-nek (nikáhat al-kaada) is.]

A férfi nyújtott lábakkal ül, a nő pedig vele

szemben a combjaira ereszkedik, s lábait

összekulcsolja a férfi háta mögött. Vulvája így

szembe kerül a hímtaggal, melyet helyére

illeszt. Karjait a férfi nyaka köré fonja, amaz

pedig derekát átölelve segédkezik neki

felemelkedni és visszaereszkedni vesszejére.

A nőnek is részt kell vennie a munkában.

 

16. Hátulról

A nő hasra fekszik. A férfi hátulról közelíti

meg, elnyúlik a nő hátán és bevezeti

szerszámját, miközben a nő karjaival átfogja a

férfi könyökét. Valamennyi közül ez a

legkönnyebb mód.

 

17. Hasak találkozása

A férfi és a nő is áll egymással szemben. A

nő széttárja combjait, a férfi pedig

roggyantott lábbal a nő lábai közé lép, aki

szintén kissé behajlítja a lábait. Ebben a

helyzetben a férfi egyik lába előbbre van a

másiknál. Mindegyikük átkarolja a másik

csípejét, a férfi bevezeti vesszejét és így

összeölelkezve mindketten mozognak, miként

"vödör a kútban". Ezt a mozgásmódot később írom

le, ha Allah, a Mindenható is úgy akarja.

[Lásd: első mozgásmód.]

 

18. Kos módra

A nő térdre ereszkedve, homlokát a földön

pihenteti, a férfi pedig hátulról közeledik

hozzá. Letérdel és bevezeti hímtagját a nő

vulvájába, melyet az, amennyire csak tud,

kidomborít. A férfi jól teszi, ha megfogja a

nő vállait.

 

19. A tevenyereg

A nő kinyújtott lábakkal mélyen előrehajol,

kezeivel a földet érintve. A férfi mögéje

állva közeledik hozzá, combjait megragadva

közvetlenül a fara alatt. Ha a nő nem mozdul

meg ebben a testhelyzetben, miközben a férfi

kihúzza hímtagját, vulvája olyan hangot

hallat, mint a borjú bőgése. Ezért ezt a fajta

egyesülést a nők nem nagyon szeretik.

 

20. A cövekelés

A nő, hátát a falnak támasztva, lábait az

előtte álló férfi dereka köré vonja, kezeivel

pedig nyakát öleli. Ekképp függeszkedve a

férfi könnyen beverheti cövekét.

 

21. Az összeolvadás

A nő a jobb oldalán fekszik, te pedig feküdj

a bal oldaladra. Emeld jobb lábadat a nő

oldalára, az ő bal lábát pedig a te derekadra.

Így a te lábad megtámasztja a nő hátát.

Hímtagod bevezetése után mozogj, ahogy tetszik,

ő pedig kedve szerint segédkezhet.

 

22. Az erőszakos

A férfi hátulról közeledik a nőhöz, hogy

meglephesse. Hóna alatt előre nyúlva megragadja

a nő kezeit és mellei előtt összefogja,

hogy így megbénítva ne tudjon ellenállást

tanúsítani. Ujjait a nő ujjaiba öltve a férfi a

nő kezét annak tarkójára is kényszerítheti,

leszegve ezáltal a nő fejét. Ha a nő nem visel

nadrágocskát, akkor a férfi térdeivel

felhúzhatja a ruháját egészen a derekáig.

Közben egyik lábával lefogva a nő egyik lábát,

megakadályozhatja a nőt abban, hogy elforduljon

és kitérjen fegyvere elől, és így meghiúsítsa

a behatolást. Ha a nőn nadrágocska van, akkor

a férfinek egyik kezével kell lefogni a nő

két kezét, míg a másikkal lehúzhatja a

nadrágocskát. Ez a mód annak a férfinak

ajánlatos, aki a kívánt nőt akarata ellenére,

erőszakkal akarja megszerezni.

 

23. Birka módra

[A hasonlat azon alapul, hogy a nőstény juh a

mellső lábai között tartja a fejét a párzás

ideje alatt.]

A nő négykézlábra ereszkedik, a férfi pedig

mögé térdelve felemeli a nő combjait, míg

annak vulvája egy szintre kerül hímtagjával,

amit akkor bevezet. Ebben a helyzetben a nő

a karjai közé ejti a fejét.

 

24. A szerepcsere

A férfi a hátán fekszik. A nő a férfi lábai

közé guggol, lábujjaival a földbe kapaszkodva.

Felemeli a férfi combjait és annak felső

testéhez hajlítja úgy, hogy hímtagja szembe

találja magát vulvájával, melybe azt

bevezetheti. A nő a kezével az ágyra

támaszkodhat a férfi oldala mellett. Fontos,

hogy a nő lába egy párnán nyugodjék, csak így

tudja vulváját egy szintben tartani a hímtaggal.

Ebben a helyzetben a szerepek felcserélődnek,

a nő játssza a férfiét és fordítva. Egy másik

változatnál a férfi a hátán fekszik és a nő

lábait maga alá húzva a férfi lábai közé térdel.

A továbbiak megegyeznek a fent elmondottakkal.

 

25. A meglovagolt hímtag

A férfi a hátán fekve vállai alá párnát tesz,

de feneke érintkezik az ággyal. Így

elhelyezkedve húzza fel a combjait, míg térdei

arcával egymagasságba kerülnek. Ekkor a nő

ereszkedjen a felmeredő hímtagra. Ne nehezkedjen

rá, hanem - mintha csak lóháton ülne -

szolgáljon nyergéül a férfi térde és hasa.

Ebben a helyzetben térdei játékával le s fel

mozoghat. A nő az ágyra is térdelhet, ez esetben

a férfi a combjai segítségével mozgatja, míg

a nő bal kezével a férfi jobb vállába

kapaszkodik.

 

26. Összei llesztve

A nő kissé hátradőlve ül le úgy, hogy

feneke éppen hogy csak érinti a földet. A férfi

hasonlóképp helyezkedik el úgy, hogy hímtagja

szembe kerüljön a vulvával. A nő helyezze

jobb combját a férfi bal combjára, a férfi

pedig a maga részéről tegye ugyanezt.

A nő - megragadva partnere karjait, s őt

magához húzva - a férfi hímtagját a vulvájába

vonja. Így karjukat egymásba fonva felváltva

kissé hátradőlnek és hintázó mozgásba kezdenek,

melynek ritmusát megtartandó, földön nyugvó

sarkaikkal segédkeznek.

 

27. A ragaszkodó

[Az arab elnevezés (al-haváriki) a közösülési mód

szokatlan és rendkívüli voltát fejezi ki.]

A nő a hátán fekszik, a férfi pedig rajta,

kezeiben párnákkal. Miután hímtagját bevezette,

a nő emelje fel a fenekét amilyen magasra

csak bírja, a férfi pedig kövesse anélkül,

hogy elhagyná vulváját. Azután a nő ismét

visszaereszkedik az ágyra, s közben aprókat

lök altestével. Noha nem ölelkeznek össze, a

férfinak szorosan a nőhöz kell simulnia.

A férfinak könnyedén kell mozognia, nem

lehet nehézkes. Az ágy puha legyen, különben

nem sikerül megszakítás nélkül mozogniuk.

 

28. Kovács módra

A nő a hátára fekszik, feneke alá párnát

tesz, és térdeit amennyire csak tudja, a felső

testéhez húzza úgy, hogy vulvája mint egy

kis pajzs domborodik elő, ahová kedvese

bevezetheti hímtagját. A férfi rövid ideig a

szokásos mozgásokat végzi, majd szerszámját

kihúzza s egy pillanatra a nő combjai közé

csúsztatja, ahogyan a kovács cselekszik,

amikor az izzó vasat a kemencéből kivéve hideg

vízbe mártja. Ezt a módot "birsalmának" is

hívják.

 

29. A csábító

A nő a hátán fekszik, a férfi pedig a lábai

közé guggol. Felemeli és széttárja a nő

combjait, lábait hóna alá vagy vállaira véve.

Azután vagy a derekát, vagy a vállát öleli át.

 

E számos módozat közül talán nem is

mindegyik állja ki a próbát. A bő választék

azonban lehetővé teszi, hogy ha bárki nehézségbe

ütköznék valamelyik mód gyakorlásában, könnyen

választhat másikat, mely kényelmesebb számára.

Nem említettem azokat a testhelyzeteket,

amelyeknek a megvalósítása számomra

lehetetlennek tűnt. Ha bárki úgy gondolja, hogy

leírásom nem eléggé alapos, kereshet újabbakat.

El kell ismerni, hogy az indiaiak a legnagyobb

nehézségeket is legyőzték az egyesüléssel

kapcsolatban. Hőstett számba megy, s ezért

említést érdemel egy tőlük származó testhelyzet,

melyben a nő a hátán fekszik, a férfi pedig

háttal felé a mellére ül, lábujjaival a földnek

feszülve. A nő a csípőjét - hátát ívként

meghajlítva - addig emeli, amíg vulvája szembe

nem kerül a hímtaggal. Ez a testhelyzet, amint

látod, igen fárasztó és nehezen megvalósítható.

Én azt hiszem, hogy csak képzeletben és szóban

lehet véghezvinni.

Ami a többi módozatokat illeti, azok is csak

úgy gyakorolhatók, ha a férfi és a nő egyaránt

mentes testi fogyatékosságoktól, és az alkatuk

is hasonló. Például egyikük sem lehet púpos,

alacsony vagy magas, vagy akár túlzottan

testes. Ismétlem, mindkettőjüknek teljesen

egészségesnek kell lenniük.

A következőkben az eltérő testalkatú emberek

közötti egyesülést fogom tárgyalni.

Bemutatom a nekik alkalmas testhelyzeteket,

külön-külön részletezve mindegyiket.

 

Sovány férfi és testes nő egyesülése

 

Elsőként a sovány férfi és a testes nő

egyesüléséről szólok, az esetre, ha a nő fekszik

és bármelyik oldalára fordítható.

Ha a férfi oldalról akar munkához látni,

emelje a nő felül levő lábát amilyen magasra

csak tudja, úgy, hogy az az ő oldalán nyugodjon.

A nő alul levő karját használja fejének

megtámasztására, s legyen gondja, hogy saját

dereka alá tömött párna kerüljön, hogy így

megfelelő magasságban legyen a hímtagja. Erre

a nő combjának vastagsága miatt van szükség.

Ha a nő hasa hatalmas, s kövérsége folytán

szinte combjaira s oldalára folyik, legjobb a

hátára fektetni és combjait felemelni a hasához.

A férfi térdeljen közéjük s derekánál fogva

húzza magához a nőt. Ha ez nem sikerülne,

a nő hasának és combjainak kövérsége miatt,

karjait fonja a nő feneke köré. Így azonban

nem tud kényelmesen dolgozni, mivel a nő

combjai mozgásképtelenek. A férfi kezeivel

is megtámaszthatja a nő combjait, de vigyázzon,

nehogy a saját combjaira tegye, mert azok

súlya miatt sem ereje, sem módja nem lesz a

mozgásra.

Ahogy a költő mondta:

Hogyha meg kell tenned, emeld fel a farát,

Hogy belógathassad kötelednek javát.

Combjai közt, mintha csónak farán ülnél,

S fuldokló embernek mentőövet löknél.

A férfi az oldalára is fektetheti a nőt, alul

levő lábát előrehúzva. Ráül a combjára, s így

hímtagja szembe kerül a vulvával, míg a nő

másik lábát térdben meghajlítva felhúzni

engedi. Akkor a nő lábai között ülve, combjait

s lábait megragadva bevezeti hímtagját. Ő is

hajlítsa be a térdeit, lábait pedig vesse a

földnek, így fenekét megemelve megelőzheti,

hogy a nő combjai meggátolják a behatolást.

Ekképp mindketten munkához láthatnak.

Ha a nő hasa várandóssága miatt nagy, a

férfi hagyja őt oldalára feküdni. Egyik combját

a másikhoz véve közelítse azokat hasához

anélkül, hogy hozzáérnének. Ezután feküdjön

a nő mögé ugyanarra az oldalára, s illessze

be hímtagját. Ilyen módon teljesen

benyomakodhat, különösen ha azt a lábát

felemeli, amelyik a nő lába alatt van, a nő

combjainak magasságában. Gyermeket nem váró nő

is alkalmazhatja ezt a módozatot, de különösen

a viselős asszonyoknak ajánlatos, mivel vágyuk

így minden veszély nélkül kielégíthető.

 

Testes férfi és sovány nő egyesü lése

 

Abban az esetben, ha a férfi testes és pocakja

terjedelmes, a nő pedig sovány, a legjobb,

ha a nő játssza a tevékeny szerepet. Ennek

érdekében a férfi feküdjön a hátára, combjait

zárja össze, a nő pedig vele szemben

ereszkedjen a hímtagjára. Kezeivel támaszkodjon

az ágyra, a férfi pedig kapaszkodjon a nő

karjaiba. Ha a nő ismeri a mozgást, felváltva

emelkedhet és alászállhat a hímtagra, de ha nem

elég ügyes, a férfi hozhatja mozgásba a nő

fenekét egyik alul lévő combjának játékával.

Ha a férfi vállalja ezt a testhelyzetet, tudnia

kell, hogy ez hátrányos lehet számára, mivel

a női magnedv a húgycsövébe hatolva komoly

betegséget okozhat. Az is megeshet - és az

legalább olyan rossz -, hogy a férfi magnedve

nem tud távozni és visszafolyik a húgycsőbe.

Ha a férfi jobban szereti, ha a nő fekszik a

hátán, helyezkedjék el maga alá hajlított

lábakkal a nő enyhén széttárt lábai között. Így

feneke, melyet sarkai érintenek, a nő lábai

közé kerül. Ez a testhelyzet azonban fárasztó

és kényelmetlen, mivel a férfi hasa a nőén

nyugszik. Ezenkívül képtelenség a hímtagot

teljes egészében bevezetni.

Ha mindketten az oldalukon fekszenek, a

helyzet hasonlatos a viselős nővel kapcsolatosan

említetthez.

 

Testes férfi és testes nő egyesü lése

 

Ha mindketten igen kövérek, aligha tudják

gond nélkül véghezvinni az egyesülést,

különösen, ha mindkettőjüknek hatalmas a

hasa. Ilyen körülmények között a legkönnyebben

járható az út, ha a nő négykézlábra ereszkedik

és felemeli a fenekét. A férfi akkor széttárja

a nő lábait úgy, hogy nagylábujjai együtt

maradnak, de sarkai szétválnak, majd letérdel

a nő mögé és hasát kezeivel megemelve bevezeti

a hímtagját, hasát a nő fenekén nyugtatva.

Az egyesülés ideje alatt a férfi a nő combjait

vagy derekát fogja. Ha a nő feneke túl

alacsonyan lenne, a térdei alá helyezett

párnával a probléma orvosolható.

Én nem tudok ennél alkalmasabb testhelyzetet

kövér férfi és kövér nő egyesülésére.

Ha egy testes férfi egy ugyancsak kövér,

hátán fekvő nő lábai közé fekszik, hasa a nő

combjaival ütközik, nem teszi lehetővé, hogy

szerszámját szabadon használja. Nem is -

vagy csak részben - látja a vulvát. Szinte

lehetetlen számára az egyesülés.

Másrészt, ha a férfi az oldalára fekteti a nőt,

majd maga is elhelyezkedik, lábait a nő mögé

hajlítva, s hasát a nő fenekének felső részéhez

düllesztve, akkor a nőnek a lábait és a combjait

fel kell húznia a hasához, hogy vulváját

így felfedve lehetővé tegye a hímtag

behatolását. De ha a nő nem tudja eléggé

behajlítani a térdét, a férfi sohasem látja

meg a vulvát.

Ha azonban csak az egyikük hasa túlságosan

nagy, bármelyik testhelyzetet sikeresen

alkalmazhatják. Nem szabad viszont túl

hosszúra nyújtani az egyesülést, mert hamar

elfáradhatnak és kifulladhatnak.

 

Nagy termetű férfi és kicsiny nő egyesülése

 

Abban az esetben, ha a férfi túl nagy termetű,

a nő pedig kicsiny, azt kell megoldaniuk,

hogy nemzőszerveik és szájaik egyazon időben

találkozhassanak. A célt elérendő, a nő

feküdjék a hátára. A férfi feküdjön mellé,

egyik kezét csúsztassa a nő nyaka alá, a

másikkal pedig emelje fel a nő combjait, amíg a

vulváját hátulról meg nem tudja közelíteni

hímtagjával, miközben a nő a hátán fekve

marad. Ebben a testhelyzetben a férfi combjainál

és nyakánál fogva mintegy felkarolja a nőt.

Ekkor behatolhat a testébe, míg a nő karjaival

átöleli a férfi nyakát és ajkait az övéhez

közelíti.

Ha a férfi azt akarja, hogy a nő az oldalára

feküdjön, kerüljön a lábai közé úgy, hogy a

nő combjai az ő oldalát érintsék, az egyik

felül, a másik alul. Csusszanjon be közéjük,

míg hímtagja hátulról szembe nem találja

magát a vulvával. Aztán feszüljön combjaival

a nő fenekéhez, amit egyik kezével meg is

ragad, hogy mozgásba hozza, a másik kezét

pedig a nő nyaka köré fonja. A férfi, ha

akarja, combjait a nő combjaira teheti, és

magához szoríthatja a nőt, mert ez megkönnyíti

számára a mozgást.

 

Alacsony férfi és magas nő egyesülése

 

Ami a túl kicsi férfi és a nagyon magas nő

egyesülését illeti, az ilyen pár nem tudja

megcsókolni egymást az egyesülés során, hacsak

nem a következő három testhelyzet közül

választanak, még ha az fárasztó is számukra.

Az első testhelyzetben a nő a hátán fekszik,

feneke és feje alatt vastag párnával, combjait

pedig a lehető legjobban felhúzza a testéhez.

A férfi ráfekszik és bevezeti hímtagját,

miközben a nő vállait megragadva magát felfelé

húzza. A nő karjait és lábait a férfi háta köré

fonja, míg a férfi a nő vállaiba vagy ha teheti,

nyakába kapaszkodik.

Egy másik lehetséges testhelyzet, amikor a

férfi és a nő is az oldalára fekszik, szemben

egymással. A nő alul levő combját felhúzza

és a férfi oldala alá csúsztatja, majd a felsővel

is hasonlóképpen cselekszik. A nő hasát

kidülleszti, míg a hímtag behatol. Mindketten

egymás nyakát fogják, a nő pedig lábait a

férfi hátán átkulcsolva őt magához húzza.

Végül a harmadik testhelyzetben a férfi

kinyújtott lábakkal a hátán fekszik. A nő a

férfi hímtagjára ül és térdeit hasához felhúzva

elnyúlik rajta. A nő a férfi vállaiban

megkapaszkodva ajkait a férfiéhez szorítja.

Ezek a testhelyzetek többé-kevésbé fárasztóak

mindkét fél számára. Természetesen bárki

választhat más, neki tetsző helyzetet, csak az

a fontos, hogy meg tudják csókolni egymást

az egyesülés során.

 

Púpos férfi és nő egyesülése

 

Most azokról szólok, akik púposságuk

következtében alacsonyak. Van olyan férfi, aki

púpos ugyan, de a nyaka és a gerince egyenes.

Ő egy alacsony nővel tud a legkényelmesebben

egyesülni, de csakis hátulról. Így

megközelítve a nőt könnyen bevezetheti hímtagját

a vulvába. Még előnyösebb helyzetben van,

ha a nő négykézlábra áll. Ha a nő a púpos és

a férfi egyenes, ugyanez a testhelyzet

alkalmazható.

Ha mindketten púposak, bármilyen testhelyzetet

felvehetnek az egyesüléshez. Nem tudnak azonban

összeölelkezni, mert ha egymással szemben,

az oldalukon fekszenek, köztük egy kis üres tér

marad. Ha bármelyikük a hátára feküdne, feje és

vállai alá párnákat kell tenni támasztékul az

üres hely kitöltésére.

Abban az esetben, ha a férfinek csak a

nyaka deformált, s álla a mellét veri, de

gerince egyenes, bármilyen testhelyzetben

szorgoskodhat, mindenfajta simogatást és ölelést

végezhet, kivéve a szájak csókját. Ha a nő a

hátán fekszik, a férfi olyan az aktus során,

mint egy öklelő kos. Ha a nő nyaka

hasonlóképpen deformált, egyesülésük két szarvas

üzekedésére emlékeztet. A legkényelmesebb

testhelyzet számukra, ha a nő lekuporodik és

a férfi hátulról lendül támadásba. Az olyan

férfi, akinek a púpja nem nagyobb egy fél

korsónál, nem annyira deformált, mint az,

akiről a költő így szól:

Hátán fekve olyan, mint egy nagy edény,

Fordítsd fel hasára, ő lesz a fedél.

Ő ugyanúgy képes közösülni, mint bármely

más ember, aki alacsony és egyenes,

csak éppen nem tud könnyedén a hátára feküdni.

Ha egy kicsiny nőn fekszik egy púpos férfi,

olyan látványt nyújt, mintha egy edény fedője

lenne. Ellenben ha a nő hatalmas, olybá

tűnik a férfi, mint az asztalos gyaluja munka

közben. A következőképpen szedtem ezt

versbe:

A púposnak háta hajlik, mint az árkád,

"Allahnak dicsőség!" - mondanád, ha látnád.

Ha kérded, az ágyban van-e szerencséje,

Azt feleli: "Mindez Allah büntetése."

A nő alatta olyan, mint egy fenyődeszka,

A púpos a gyalu, aki csúszkál rajta.

Vagy másképpen:

A púpos gerince csomókra van kötve,

Angyalok írták fel bűneit örökre.

[Az angyalok az iszlám hit szerint feljegyzik az

emberek jó és rossz cselekedeteit (Korán VI. 61.,

XIII. 11.).]

Ha formás asszonynak pályázna kezére,

Kegyeit elnyerni nem lesz szerencséje.

"Életünk terheit ki veszi vállára?"

Hiába a válasz: "Púpos hátam állja."

Gúnyolja szavakkal: "Gyalunak jó lennél!

Keress hát deszkát, mit magad alá tennél."

Ha a nő és a férfi is púpos, bármilyen

testhelyzetet választhatnak az egyesüléshez,

de mindig tartsák szem előtt, hogy ha

bármelyikük a hátára fekszik, púpját párnákkal

vegye körül, turbánszerűen, melyek fészket

képezve megóvják a púp hegyét, amely felettébb

érzékeny. Így szorosan átölelhetik egymást.

Ha a férfinek a hátán és a mellén is van

púpja, le kell mondjon az összeölelkezésről,

és arról, hogy asszonyához simuljon, de

egyébként bármilyen testhelyzetben egyesülhet,

bár az egyesülés mindenképpen nehézkes lesz

neki és partnerének is. Erről a következőket

írtam:

Ha egy púpos ember szerelembe merül,

Olyan, mint egy váza, két nagy füllel felül.

Azt vágja fejéhez a nő, kire vágyik:

"Útban lesz a púpod, nem bírod sokáig!"

Mert ha vessződ el is ülteted helyére,

De púpod melledről nem teheted félre.

Ha mindkettőjüknek elöl-hátul púpjaik

vannak, a legalkalmasabb testhelyzet a

következő:

Miközben a nő az oldalára fekszik, a férfi

a terhes nőkkel kapcsolatban már leírt módon

vezeti be hímtagját. Így a púpok nem

akadályozzák egymást. Mindketten az oldalukon

fekszenek, és a férfi hátulról közeledik.

Ha a nő a hátán fekszik, púpját körül kell

párnázni, a férfi pedig a nő felemelt lábai

közé térdel. Így púpjaik nem kerülnek egymás

közelébe és minden kényelmetlenség

kiküszöbölhető.

Ha a szerelmeseknek a mellük formátlan,

nem a hátuk, legjobb az al-kúri (tevenyereg)

mód. Ez a testhelyzet mindkettőjüknek alkalmas.

Ilyenkor a nő fejével előrehajol s fenekét

felemeli. Egyikük azután munkához lát.

A legérdekesebb és legszórakoztatóbb leírás,

amellyel valaha is találkoztam ezzel

kapcsolatban, a következő versben szerepel:

Kezeik, lábaik összegabalyodva,

Természet alkotta nevetséges forma.

Rövidülésében - mintha nem is lenne -

Elhajlik, hogy az ütést elkerülhesse.

Vagy mint ki már kapott a sorstól eleget,

S összehúzza magát, ne kapjon már többet.

Annak a férfinek, akinek a háta egyenes, de

csípőjénél görbe a gerince - mintha csak

imádkozna félig meggörnyedve -, az egyesülés

nagyon körülményes. Combjai és hasa túl

közel kerülnek egymáshoz, így esetleg nem

képes teljes hosszában bevezetni a hímtagját,

mivel az mélyen a combjai között bújik meg.

A legjobb, ha a férfi áll, a nő pedig előrehajol,

kezeivel a földet érintve, fenekével a

levegőben. Így a hímtag bevezethető, mint egy

tengely, melynek mentén a nő mozoghat, mivel

a férfi nem képes kellőképpen tevékenykedni.

Ez az al-kúri mód, azzal a különbséggel,

hogy itt a nő végzi a mozgást.

A férfi szenvedhet paralízisben, mely teljesen

székhez köti. Ha ez a betegség csak a térdeit

és a lábait támadta meg, combjai és gerince

viszont épek, bármilyen testhelyzetet

választhat, kivéve amelyben neki állnia kéne.

Ha a csípőjét támadta meg a betegség, még

ha egyébként egészséges is, a nőnek kell minden

mozgást végeznie.

 

Tudd meg, hogy a legélvezetesebb egyesülést

nem okvetlenül tartalmazzák a fent leírt

módozatok, melyeket csupán a lehetőségekhez

képest legteljesebb bemutatás kedvéért

soroltam fel. Néha a legélvezetesebb egyesülés

olyan szerelmesek között jön létre, akik

testarányaikra nézve nem a legtökéletesebbek,

de megtalálják a módját egymás kölcsönös

kielégítésének.

Mondják, hogy vannak rendkívül tapasztalt

nők, akik férfival hálva az egyik lábukat

függőlegesen a magasba emelik és arra olajjal

teli mécsest helyeznek égő kanóccal. Miközben

a férfi gyömöszöli őket, biztosan tartják

az égő mécsest anélkül, hogy egy csepp olaj

is kiloccsanna. Egyesülésüket egyáltalán nem

gátolja ez a mutatvány, de mindkettőjük

részéről előzetes gyakorlást igényel.

Az indiai szerzők kétségtelenül igen sok

módját írták le a szeretkezésnek, de többségük

sokkal inkább fájdalmat, mint örömöt okoz,

s nem forrása az élvezeteknek.

Amit keresni kell az egyesülésben, annak

tetőpontján, az a gyönyör és a csókos

egybeolvadás. Ez különbözteti meg az emberek

egyesülését az állatokétól. Senki sem érzéketlen

a nemek közötti különbségből eredő élvezetek

iránt, sőt az ember a legnagyobb boldogságot

találja benne.

Ha az ember szerelmi vágya a tetőfokára

hág, az egyesülés minden gyönyöre könnyen

elérhetővé válik számára, és végül kielégítheti

vágyát.

Ajánlatos valamennyi módozatot kipróbálni,

csak így lehet megbizonyosodni afelől, hogy

melyik az a testhelyzet, amelyik a legnagyobb

örömöket nyújtja mindkettőjüknek. Így derül

ki a férfi számára, hogy melyiket kell

választania, hogy saját vágyait töltve a nő

vonzódását is megtartsa.

Sokan foglalkoztak már az általam is leírt

különféle módozatokkal, de egyikről sem

nyilatkoztak olyan elismerően, mint az

"őrletés"-ről.

 

Egy történet járja egy emberről, akinek párját

ritkítóan szép, kecses és művelt felesége volt.

Mindig a megszokott módon közeledett

asszonyához, sohasem folyamodott egyéb

módozatokhoz.

A nő a közösülés gyönyörét soha nem élvezte, s

ezért általában nagyon rosszkedvű volt az

egyesülés végeztével.

A férfi panaszkodott a dologról egy

öregasszonynak, aki azt mondta neki:

- Próbálkozz az egyesülésnek mindenféle

módjaival, amíg rá nem találsz arra, amely a

legjobban kielégíti asszonyod vágyait. Azután

csak így közeledj hozzá! Meglátod, ragaszkodása

nem ismer majd határt.

Kipróbálta hát az egyesülés különböző

módozatait, és mikor az "őrletés"-nek nevezett

került sorra, azt látta, hogy asszonyát

szárnyaló szerelmi mámor keríti hatalmába.

Az élvezetek tetőpontján érezte, hogy hímvesszejét

a méh erőteljesen megragadja, felesége pedig

ajkait harapdálva azt suttogja:

- Ez az igazi módja az egyesülésnek!

Ezek a próbálkozások bebizonyították a szerelmes

férjnek, hogy kedvese melyik testhelyzetben

éli át a legnagyobb örömöket, és ettől kezdve

mindig ekképpen közeledett hozzá. Így ő is elérte

célját, és asszonyában is őrült szerelmet ébresztett

maga iránt.

Próbáld hát ki a különféle módokat, mert

valamelyiket közülük minden nő előtérbe

helyezi vágyai kielégítésére. Többségük

előszeretettel viseltetik az "őrletés" iránt,

mert ezt alkalmazva a hasak egymásnak feszülnek,

az ajkak összetapadnak és a méh is kiveszi

részét az aktusból.

 

A különféle mozgásmódokról

 

Az egyesülés során különféle mozgásmódok

gyakorolhatók, közülük néhányat le is írok.

 

1. naz al-dalu - vödör a kútban

2. an-nitáhi - öklelés

3. al-mutadanni - fokozatos megközelítés

4. hijáta al-hubb - szerelem öltögetése

5. szivák al-fardzs - szivák a vulvában

6. taasík al-hubb - összeolvadás

 

1. Vödör a kútban

A férfi és a nő szorosan összeölelkezik a

behatolás után. A férfi lök egyet, majd egy

kicsit visszavonul. Ekkor a nő következik,

majd ő is megpihen. Így folytatják a váltakozó

mozgást a kellő időig. Kezeiket és lábaikat

összekulcsolva a vödör kútbeli mozgását

utánozzák.

 

2. Öklelés

A hímtag bevezetése után mindketten

visszahúzzák a nemzőszerveiket anélkül,

hogy a hímtag teljesen kijönne, majd egyszerre

öklelik fel egymást. Ezt ismételgetik a

megfelelő időig.

 

3. Fokozatos megközelítés

A férfi a szokásos mozgást végzi, majd

abbahagyja. Ekkor a nő a hímtaggal a vulvájában

kezdi el a mozgást, akárcsak a férfi, majd

ő is abbahagyja. Addig folytatják ezt, amíg

bekövetkezik a magömlés.

 

4. Szerelem öltögetése

A férfi félig bevezetett hímtagjával gyors

mozgást végez, majd hirtelen teljes nagyságában

tövig bedöfi. Ez a mozdulat olyan, mint

amilyet a szabó végez kezében a tűvel. Csak

olyan férfiaknak és nőknek alkalmas, akik

képesek késleltetni a tetőpont elérését. Akik

erre képtelenek, túl gyorsan elégülnének ki.

 

5. Szivák a vulvában

A férfi bevezeti hímtagját a vulva falai

közé, majd le s föl, jobbra és balra mozgatja

odabent. Csak nagyon merev hímtaggal bíró

férfi tudja ezt a mozgást véghezvinni.

 

6. Összeolvadás

A férfi teljes egészében bevezeti hímtagját

a vulvába oly szorosan, hogy szeméremdombjuk

összetapad, majd erőteljes mozgásba kezd

anélkül, hogy egy kicsit is kihúzná a

szerszámját. Ez a legkedveltebb mozgásmód

valamennyi közül, és különösen jól alkalmazható

"őrletés" közben.

A nők elébe helyezik bármely más mozgásfajtának,

mivel a hímtag érintkezése méhükkel rendkívüli

élvezetet nyújt számukra és teljes mértékben

kielégíti vágyaikat. A tribádoknak nevezett

nők [a homoszexuális nőket nevezik így] mindig

ezt használják egymás kielégítésére, mivel gyors

és biztos magömlést idéz elő a férfinél és a

nőnél egyaránt. [A leszboszi szerelmet élő nők

gyakran szeméremdombjaikat dörzsölik össze, hogy

eljussanak az orgazmushoz. A női orgazmust

azonban nem kíséri magömlés, még a férfi szerepét

játszó nőknél sem.]

 

Csókolózás nélkül semmiféle testhelyzet

vagy mozgás nem nyúj that tökéletes élvezetet.

Azok a testhelyzetek, amelyekben az ajkak

nem találkozhatnak, nem eléggé kielégítőek,

hiszen a csók az egyik leghatásosabb

izgatószer. Ahogy a vers mondja:

Epedő szemekben lelkek találkoznak,

Puha csók hatása: vulvában jár hímtag.

A csók elfogadottan az egyesülés szerves

része. A csókok csókja nedves ajakra adatik,

és párosul az ajkak és a nyelv szívásával,

amely utóbbi különösképpen kedvez a friss és

édes nyál képződésének. Ez a férfi feladata,

aki kedvese nyelvének gyengéd harapdálásával

olyan édes és finom nyálat serkent, amely

ízletesebb, mint a pergetett méz. Ez a

foglalatosság remegő érzéssel tölti el a

férfit, egész teste beleborzong, és sokkal

mámorítóbb, mint a mértéktelen borivás. Egy

költő így fogalmazta meg ezt az érzést:

Mikor őt csókolom, szomjam oltom ajkán,

Miként teve hörpöl esővíznek partján.

Friss ajkát legelve, karjainkat öltve,

Epedő remegés költözik velőmbe.

A csók hangot is ad, amikor a nyelv a

nyáltól sikamlós szájpadláshoz ér. A hangokat

tehát a nyelv hozza létre, amint a szájban

mozog, valamint a friss nyál kiszürcsölése.

Az a csók, melyet csupán az ajkak külső

felületére adnak, és olyan hangot hallat,

amilyennel a macskát szokták hívogatni, nem

nyújt élvezetet. Ilyet kézre és gyermeknek

szoktak adni. A fentebb leírt csók viszont az

egyesülés csókja, és tele van érzékiséggel. Egy

népi közmondás így tartja:

Többet ér a csók, ha nedves,

Mintha kapkod, s gyors a kedves.

Én a következő verset írtam erről:

Kezemre lehelsz csókot - számra kellene,

Ó nőm, kit bálványként imád szerelmese.

Szerető csók volt, de elszállt lehelete,

A kéz nem érzi azt, mi a csók természete.

A "kubla", a "laszma" és a "bűsz" szavak

megkülönböztetés nélkül jelölik a szájra és a

kézre adott csókot. A "figám" szót viszont

csak a szájra adható csókra használják.

Egy arab költő azt mondta:

Nem gyógyítja semmi a szerelmes szívet,

Sem boszorkány bája, sem megírt amulett.

Hiába öleled, ha a csók elmarad,

Hiába a csók is, ha vessződ elakad.

"A menyasszony ékszerei és a lelkek vigassága"

című könyv szerzője ehhez még hozzátette

kiegészítésként és egyben a fentieket

magyarázva a következő két sort:

Tapasztalat, tudás nem vezet itt sokra,

Ha lábad lábait által nem kulcsolja.

Ne feledd, hogy mindenfajta simogatás és

csók mit sem ér a hímtag bevezetése nélkül.

Ezért tartózkodj tőlük, ha nem akarsz egyesülni,

mert csak oktalanul szítasz tüzet.

A felkeltett vágyak valójában a felélesztett

tűzre hasonlítanak, és ahogyan a tüzet csak a

víz oltja, úgy az előbbit csak a magnedv

kilövellése. A nő nem kevésbé becsapott,

mint a férfi, ha a simogatást nem követi

egyesülés.

 

Mesélik, hogy Daháma bint Meszdzsel megjelent

Jamáma kormányzója előtt apjával és férjével,

Al-Addzsádzs-dzsal, akit azzal vádolt, hogy

tehetetlen, s még sohasem hált vele, sőt a

közelébe sem jött.

Apjának, aki támogatta lányát, szemére vetette

a nép, hogy minek ártja bele magát lánya dolgába.

Azt mondták neki: "Nem szégyelled magad

lányodat támogatni, mikor ilyen ügyben emel

panaszt?" Ő azt felelte: "Én is szeretném, hogy

gyerekei szülessenek. Ha elveszti őket, Allah

rendelte úgy; ha felneveli őket, hasznára

válnak."

Daháma így öntötte szavakba panaszát, mikor

a kormányzó elé ért:

- Az ott a férjem, de a mai napig hozzám se ért.

A kormányzó azt válaszolta:

- Bizonyára azért, mert te nem akartad.

- Ellenkezőleg - felelte -, csak az ő kedvéért

tárom szét combjaim, s fekszem a hátamra.

- Nem mond igazat, ó emír - kiabált közbe a

férj. - Valóságos csatát kell vívnom, ha

birtokomba akarom venni.

Az emír a következő ítéletet hozta:

- Adok egy évet, hogy bebizonyítsd, hamisan

vádolt téged.

Így a férfi szempontjából kedvezően ítélkezett.

Al-Addzsádzs a következő sorokat recitálva

távozott:

Azt hitte Daháma és az apja, Meszdzsel,

Elhiszi az emír, nem bírok a tettel.

Néha még a csődör is lehajtja fejét,

Mégse kétli senki hatalmas erejét.

Házába visszatérve ölelgetni és csókolgatni

kezdte asszonyát, de erejéből nem tellett többre,

továbbra is képtelen volt férfiasságát

bebizonyítani. Daháma így szólt: "Tartsd meg

gyengédségedet és öleléseidet, nem elégítik ki

az én szerelmemet. Amire vágyom, az egy kemény

és merev hímtag, mely magját méhembe lövelli."

Azután a következő verset recitálta:

Allahra mondom én, hiába a csókod,

Ilyen öleléssel tüzemet nem oltod.

Akkor enyhül kínom, ha érzem hímtagod,

Mely méhemhez érve nékem adja magod.

Al-Addzsádzs kétségbeesésében visszavitte

Dahámát a családjának, és még azon az éjjelen

elvált tőle, hogy szégyenét palástolja.

Így szólt erről a költő:

Egy tüzelő nőnek mit ér ölelés, csók,

Drága kelme, ékszer, szépen szóló sok bók,

Ha ura szerszáma nem talál helyére,

Pedig eped érte, vágyik vesszejére!

Tudd meg, hogy a nők többsége nem talál

teljes kielégülést a csókokban és ölelésekben,

ha nem kíséri őket egyesülés. Számukra csakis

a hímtag a kielégülés forrása; azt a férfit

szeretik, aki megdolgozza őket, legyen bármilyen

csúf és formátlan.

 

Mesélik ezzel kapcsolatban, hogy Músza ibn

Maszáb meglátogatott a városban egy asszonyt,

akinek volt egy gyönyörű szépen éneklő rabnője,

akit meg akart venni tőle. Ez az asszony maga is

tündöklően szép, rendkívül megnyerő és igen

gazdag volt. Látott ugyanakkor a házban egy csúf

megjelenésű és rossz külsejű fiatalembert is, aki

parancsokat osztogatva járkált le s föl.

Músza megkérdezte, ki az a férfi, mire az asszony

azt válaszolta: "Ő az én férjem, akiért életemet

is odaadnám."

- Nehéz szolgaság, amire adtad magad -

mondta -, őszintén sajnállak érte. Allahhoz

tartozunk és hozzá térünk majdan vissza!

[A belenyugvás kifejezésére szolgáló formula.]

De micsoda balszerencse okozta, hogy egy ilyen

párját ritkító szépség és csodálatos alkat,

mint amilyen te vagy, egy ilyen férfié lett?

Az asszony így felelt:

- Ó, testvérem [közvetlen megszólítás, nem

feltétlenül fejez ki vérrokonságot], ha azt

művelné veled hátulról, amit velem elölről,

minden szerzett és örökölt vagyonodat feláldoznád

érte. Szépnek tűnne neked, s egyszerűsége

nagyszerűséggé változna szemedben.

- Allah tartsa meg őt neked! - válaszolt Músza.

*

Azt mesélik Farazdakról, a költőről, hogy egy

napon egy asszonnyal találkozott s szerelmes

pillantásokat vetett rá. Az asszony így szólt

hozzá:

- Miért nézel rám olyan vágyakozva? Még ha

ezer vulvám lenne, akkor sem lenne semmi

reményed!

- De miért? - kérdezte a költő.

- Mert nem megnyerő a külsőd - mondta -,

s amit elrejtve tartasz, az sem sokat ígér.

- Ha próbára tennél - válaszolt -, meglátnád,

hogy rejtett tulajdonságaim elfeledtetik külsőmet.

Aztán felfedte magát és látni engedte hímtagját,

amely akkora volt, mint egy kislány karja.

A látványtól szerelmi vágyra gyúlt az asszony.

A költő látta ezt és ölelni-csókolni kezdte. Az

asszony hamarosan megoldotta köntösét és

megmutatta neki vulváját, mely kupolaként

domborodott elő.

Farazdak teljesítette kötelességét és így szavalt:

Hímtagomnak hossza, mint hajadon karja,

Kerek feje mered, mindig kész a harcra.

Másfél arasz volt az, mit belé ültettem,

Mintha parázstartó lenne, hová tettem.

Aki azokra az élvezetekre vágyik, amiket

egy nő tud nyújtani, annak tökéletesen ki kell

elégítenie a nő forró ölelések iránti vágyát.

Látni fogja a gyönyörtől elalélni, s érezni,

amint vulvája átnedvesedik, méhe megduzzad,

a két magnedv pedig egyszerre folyik el.

 

* * *

 

Hetedik fejezet

 

Az egyesülés ártalmairól

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,

hogy számos betegséget az egyesülés okoz.

Megemlítek közülük néhányat, melyeknek

ismerete alapvető a megelőzés érdekében.

 

Először is, az álló helyzetben végzett egyesülés

árt a térdízületnek és ideges rángatózást

okoz; az oldalról történő pedig köszvényre és

isiászra hajlamosít, főleg a csípőízületben.

 

Ne közösülj közvetlenül étkezés előtt, üres

gyomorral, mert ez fájdalmakat okoz a hátban,

gyengíti a látást és elveszi erőnlétedet.

 

Ha te a hátadon fekszel, s a nő fölibéd ül,

hátgerincedet és szívedet éri károsodás, nem

beszélve arról, hogy ha ebben a helyzetben a

női magnedvből csak egy csepp is a húgycsövedbe

kerül, fájdalmas szűkületet okozhat.

 

Ne hagyd hímtagodat magömlés után a

vulvában, mert ez vese- vagy hólyagkövet

okozhat, gyengítheti a gerincedet, sőt

tüdőgyulladást vagy érrepedést is előidézhet.

 

Közvetlenül az egyesülés után a túl sok

mozgás is káros.

 

Tartózkodj hímtagod azonnali megmosásától

a közösülés után, mert ez sankert okozhat.

 

[Az említett betegségeket bajosan lehet

kapcsolatba hozni az itt jelölt kiváltó okokkal,

csak mint érdekességek érdemelnek figyelmet.]

 

A vénasszonyokkal való egyesülés olyan,

mint a halálos méreg. Azt mondják:

"Vénasszonnyal ne hálj, még ha olyan gazdag is,

mint Kárún." [Korán XXVIII. 76-82.; XXIX. 39.

Azonos a bibliai Kóréval (Num. XVI. 1-35.), aki

mesés gazdagságáról vált híressé.]

Továbbá azt is mondják: "Tartózkodj a

vénasszonyok szerelmétől, még ha kegyeikkel

árasztanak is el." Másutt ez áll: "A

vénasszonyokkal való közösülés olyan, mint a

mérgezett étel."

Tudd meg, hogy az a férfi, aki nálánál

fiatalabb nővel közösül, új erőre kap; aki vele

egykorúval, annak nem származik előnye belőle;

de aki öregebb asszonyokkal szerelmeskedik,

annak minden erejét kiszipolyozzák.

Erről szól a következő két verssor is:

Jól vigyázz magadra, vénasszonnyal ne hálj!

Mi keblében rejlik: kígyóméreg s halál.

A mondás is azt tartja: vénasszonynak ne

szolgálj, még ha azt ígérte is, hogy búzadarával

és manduláskenyérrel táplál.

 

A túlzásba vitt közösülés rombolja a szervezetet

a túl nagy magveszteség miatt. Ahogyan a tej

föléből köpült vaj alkotja a tej lényegét,

s azt elvéve belőle, a tej értéktelen marad,

ugyanúgy a mag a táplálék legjavából képződik,

s annak elherdálása elgyengít.

Ezért az a férfi, aki vadul veti bele magát az

élvezetekbe - hogy fáradtság nélkül bírja -,

tápláló ételeket vegyen magához: serkentő

édes csemegéket, gyógyító füveket, húst,

mézet, tojást és egyebeket.

[A "maadzsún" mézből, vajból, gyümölcsökből,

mákból és különféle fűszerekből készített

édesség.]

Aki ilyen étrenden él, ellenállóvá és edzetté

válik a szertelen egyesülés okozta ártalmakkal

szemben.

Az élvezeteket mértéktelenül habzsoló férfi

először is veszít nemzőerejéből. Másodszor:

romlik a látása. Ha nem is vakul meg, de

súlyos szembetegségei támadhatnak, ha nem

követi tanácsaimat. Harmadszor: fogyásnak

indul és legyengül. Ha üldöznék, nem tud

elszaladni; ha ő űzne vadat, nem tud a nyomában

maradni; ha terhet cipel, vagy más munkába

fog, hamar elfárad és kimerül legott.

 

Aki mentes akar maradni a szerelmi vágytól,

használjon kámfort. A belőle készített ital

(fél miszkál vízben elkeverve) érzéketlenné

teszi a férfit a szerelmi gyönyörök iránt.

[Az arab mértékegységek területenként eltérőek. A

miszkál Egyiptomban kb. 4,7 g.]

Sok nő is ehhez a szerhez folyamodik féltékenységi

rohamában, vagy ha pihenésre van szüksége

a sok kicsapongás után. Ezért megpróbálnak

hozzájutni a temetkezések után megmaradt

kámforhoz, és nem riadnak vissza semmiféle

költségtől, hogy megszerezzék azoktól a

vénasszonyoktól, akiket a tetemek mosásával

megbíztak. Használják a henna virágát is,

amit "fágiá"-nak neveznek.

[A henna (Lawsonia inermis) leveleiből és szárából

festékanyag készül, amellyel a körmöket, a hajat,

a szakállat stb. festik vörös színűre.]

Vízben áztatják, míg azt sárgára nem festi, majd

ezzel az itallal érnek el közel hasonló hatást,

mint a kámforral.

 

Bizonyos dolgok szintén megárthatnak, ha

folyamatosan hatnak. Ilyen a túl sok alvás

vagy a hosszú utazás kedvezőtlen időszakban.

Ez utóbbi - különösen hideg vidéken -

legyengítheti a testet és gerincbántalmakat

okozhat. Ugyanilyen hatása lehet az olyan

anyagokkal való rendszeres érintkezésnek,

melyek hideget árasztanak, nedvességet

tartalmaznak, mint például a gipsz.

 

Azoknak, akiknek vizelési problémáik

vannak, az egyesülés fájdalmas lehet.

A savas ételek rendszeres fogyasztása elszívja

az erőt.

 

A magömlés után a hímtagot a vulvában

tartani - akárcsak egy kis időre is - nem

tanácsos, mert ez a hímtagot gyöngíti és

csökkenti az egyesülésre való képességet.

 

Ha asszonnyal hálsz, és hajlamot érzel rá,

végezd el többször is férfiúi teendőidet, de

légy óvatos, nehogy túlzásba vidd, mert nagy

igazság rejlik a következő szavakban:

"Aki a szerelem játékát kedvtelésből űzi,

saját vágyait töltendő, az alapos és tartós

gyönyöröket él át, de aki csak a másik

kielégítésére teszi, az ellankad, minden vágya

elszáll, és végül képtelenné válik az

egyesülésre." Ez azt jelenti, hogy a férfi,

ha kedve tartja, átadhatja magát a szerelmi

játéknak a vérmérsékletének megfelelő hévvel

és a számára legalkalmasabb időben, s nem

kell attól tartania, hogy erejét veszti,

ha élvezeteit csakis a nő iránti vágy vezérli

és szabályozza. De az, aki szerelmeskedéseivel

csupán a kedvese vágyait igyekszik kielégíteni,

és erejét meghaladó dolgokra vállalkozik, az

a saját érdekei ellen cselekszik és egészségét

veszélyezteti.

 

Amennyire ártalmas a fürdőben vagy közvetlenül

fürdés után történő közösülés, olyannyira

káros vérzést, purgálást és efféléket követően

is. Hasonlóképpen kerülendő az egyesülés

nagy dáridók és italozások után.

A havivérzés ideje alatt a férfinak és nőnek

egyaránt káros az egyesülés, mivel ebben az

időben a nő vére tisztátalan, méhe pedig hideg,

s ha csak egy csepp vér is belekerül a férfi

húgycsövébe, sokfajta betegség származhat

belőle. A nő pedig ilyenkor nem érez vágyat

és idegenkedik az egyesüléstől.

Ami a fürdés közben történő egyesülést

illeti, egyesek azt állítják, hogy nem

származik belőle gyönyör, mivel úgy vélik, hogy

az élvezet foka a vulva hőmérsékletétől függ, a

fürdőben pedig az csak hideg lehet,

következésképpen alkalmatlan az örömszerzésre.

Nem szabad ezenkívül megfeledkeznünk arról,

hogy a nemzőszervekbe behatoló víz súlyos

bajokat okozhat.

A teli gyomorral való egyesülésnek sérv

lehet a következménye.

 

Fáradtan szintén kerülendő a szeretkezés, s

hasonlóképpen nagy melegben és hidegben is.

A forró éghajlatú országokban előfordul,

hogy minden előzetes tünet nélkül hirtelen

megvakul a férfi az egyesülés után.

 

Az ismételt egyesülés a nemzőszervek

megmosása nélkül veszélyes lehet, mert

gyengíti a férfierőt.

 

A férfinek kerülnie kell az érintkezést

asszonyával, ha ő maga a tisztátalanság

állapotában leledzik, mert ha a felesége ilyen

egyesülésből válna viselőssé, a gyermek nem

lesz egészséges.

[A vallásjogot tárgyaló szakkönyvek részletesen

tárgyalják a tisztátalanság kritériumait.]

 

A magömlés után a férfinek nem tanácsos

a nő közvetlen közelében maradnia, mert az

ismétlésre való hajlam ezáltal csökken.

 

A férfinek óvakodnia kell nehéz terhek

háton való cipelésétől és agya túlterhelésétől,

ha nem akarja kockáztatni férfierejét. Nem

tanácsos folyton selyem ruhákban járnia,

mert ez az anyag elvonja az egyesüléshez

szükséges energiákat. A nők által viselt

selymek is károsan hatnak a hímtag merevedési

képességére.

 

A hosszan tartó böjtölés elaltatja a szerelmi

vágyakat, míg a kezdetén inkább felkorbácsolja

azokat.

 

Tartózkodni kell a zsírdús italoktól, mert

azok egy idő után csökkentik a közösüléshez

szükséges erőt.

 

A tubák hatása, akár egyszerű, akár

illatosított, hasonló.

[A túlzott dohányzás ártalmai közismertek.

Férfiaknál potenciazavarokat és spermakárosodást,

nőknél menstruációs zavarokat és terméketlenséget

okozhat, valamint károsan befolyásolhatja a

magzat fejlődését, különösen a terhesség kezdeti

szakaszában.]

 

Egészségtelen dolog közvetlenül közösülés

után hideg vízzel megmosni a nemzőszerveket;

általában a hideg víz csökkenti, a meleg

pedig növeli a szerelmi vágyat.

 

A fiatal nővel való beszélgetés merevedést

idéz elő, mégpedig annál hevesebbet, minél

fiatalabb a nő.

 

Egy arab a következő tanácsot adta a lányának,

amikor őt urához vezette: "Vízzel

illatosítsd magadat!" Ez azt jelenti, hogy a nő

gyakrabban locsoljon vizet a testére, mint

illatszereket. Az utóbbiak egyébként sem

mindenkihez illenek.

 

Azt mesélik, hogy egy asszony így szólt az

urához:

- Semmit sem érsz a szememben, ha sohasem

illatosítod magad!

Mire ő így válaszolt:

- Ó, te lompos! A nő dolga az, hogy édes

illatokat árasszon!

 

A túlzásba vitt nemi életet "étvágytalanság"

követi. Ennek gyógyszereként bakkecske vérét

mézzel elkeverve szokták a hímtagra kenni.

Állítólag csodálatos hatása van.

 

Mondják, hogy a Korán olvasása szintén

felkorbácsolja a szerelmi vágyakat.

 

Jegyezd meg, hogy az előrelátó ember

óvatosan bánik az élvezetekkel. A magnedv

az élet vize. Ha gazdaságosan használod, mindig

készen állhatsz a szerelmi gyönyörök élvezetére.

Ez a te szemed fénye, ne tékozold hát mindig,

amikor csak kedved kerekedik a kéjre, mert ha

nem bánsz takarékosan vele, sokfajta betegségnek

teszed ki magad. Bölcs orvosok szerint az

egyesüléshez nélkülözhetetlen a jól fejlett

testalkat, és akinek ez megadatott, minden

veszély nélkül merülhet el az élvezetekben.

Másképp áll a helyzet a gyengécske férfival,

aki bizony vesztébe rohan, ha korlátlanul

üzekedik a nőkkel.

Asz-Szakli, a bölcs a következőképpen határozta

meg a közösülések optimális számát:

a közönyös és a vérmes férfi havonta

kétszer-háromszor, az ingerlékeny és a búskomor

pedig csak havonta egy-két alkalommal

szeretkezzék.

Mindazonáltal köztudott dolog, hogy a

mai emberek vérmérsékletüktől függetlenül

telhetetlenek, ha egyesülésről van szó, legyen

akár éjjel, akár nappal, nem törődve azzal,

hogy így számos külső és belső ártalomnak

teszik ki magukat.

A nők szerencsésebbek a szenvedélyeik

kiélésében, mint a férfiak. Ez az ő különleges

adottságuk, számukra a testi szerelem csupa

öröm, míg a férfiak sokat kockáztatnak, ha

minden fenntartás nélkül átadják magukat a

szerelmi gyönyöröknek.

 

Most, hogy már látod, mennyi veszély

származhat az egyesülésből, helyesnek látom

tudomásodra hozni a következő verset,

amely hasznos tanácsokat tartalmaz ezzel

kapcsolatban. E sorokat Harun ar-Rasíd [kalifa

(786-809)] parancsára szedték versbe korának

ünnepelt orvosai, akiket megkért, hogy tudassák

vele az egyesülés okozta betegségek leghatásosabb

ellenszereit.

Ne légy mohó, még ha ízlik is a falat,

Az emészti étkét, ki rág, nemcsak harap.

Ne vegyél a szádba soha olyan ételt,

Ami rághatatlan, avagy túl nagy tételt.

Ha tele a bendőd, ne igyál azonnal,

Mert az inkább bajjal járhat, mint haszonnal.

Soha ne tartsd vissza, mi távozni készül,

Károkat okozhat, ha megmarad bévül.

Fölös terheiddel ne feküdj az ágyba,

A pihenés fontos! s csak a kárát látja.

Gyógyító szerekkel mindig bánjál csínján,

Csak így enyhít komoly betegségnek kínján.

A legjobb orvosság: a bajt megelőzni,

Ez támaszod lehet s egészséged őrzi.

Ne sóvárogj folyvást teltkeblű szüzeket,

A túlzott lobogás emészti tüzedet.

Megtámad a kórság, észre későn veszed,

Hogy az élet vize a vulvába veszett.

Vénasszony szerelme, mitől kíméld magad,

Ölelése olyan, mint egy mérges falat.

Minden másnap fürdő, tisztán tartja tested,

Bölcsek tanácsait sohase felejtsed!

Ezeket a tanácsokat adták a bölcsek a jóság és

kegyesség urának, az emberek legnemesebbikének.

Valamennyi bölcs és orvos egyetért abban,

hogy bizonyos betegségek a szertelen közösülések

következményei. Aki tehát meg akarja óvni

egészségét és különösképpen a látását, valamint

boldog életet akar élni, az csak módjával

vesse bele magát a szerelmi élvezetekbe,

tudván, hogy a legnagyobb bajok származhatnak

belőle.

 

* * *

 

Nyolcadik fejezet

 

A férfi hímtagjának ritka neveiről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,

hogy különböző nevei ismeretesek a hímtagnak.

Ezek közül valók:

adz-dzakar - a hímtag

al-kamara - az orrvitorlarúd

al-ír - a nemző

al-harnáma - a galamb

at-tannána - a cuppantó

al-hannák - a szilaj

al-ahlíl - a felszabadító

az-zubb - a csúszómászó

al-hammás - az izgató

al-fadlák - a csaló

an-naász - a szundi

az-zudamm - a feszegető

al-hajját - a szabó

musfi al-galíl - a tűzoltó

al-harrát - a forgolódó

ad-dakkák - a kopogó

al-avvám - a lubickoló

ad-dahhál - a betolakodó

al-aavar - a félszemű

al-furtász - a kopasz

abu-aín - az egyszemű

al-ászir - a botladozó

ad-dimág - az üstökös

abu-rukba - a nyakas

abu-kitája - a bozontos

al-faszísz - a szégyentelen

al-musztahi - a szégyenlős

al-bakkái - a könnyező

al-hazzáz - a keverő

al-lazzáz - a nyomakodó

abu-luáb - a nyáladzó

as-salbák - a csobbanó

al-hatták - a megbecstelenítő

al-fattás - a kutató

al-hakkák - a dörzsölő

al-marih - a petyhüdt

al-mutatalli - a kíváncsi

al-mukásif - a felfedező

 

Ami a "kamara"-t és a "dzakar"-t illeti,

jelentésük világos. A dzakar szó jelöli a

hímnemet a teremtmények közül, de használatos

"említés, emlékezet" értelemben is. Ha a férfi

hímtagjával valami szerencsétlenség történik,

pl. levágják vagy annyira legyengül, hogy

ennek következtében képtelen férfiúi

kötelességét teljesíteni, azt mondják: "ennek

a dzakarja meghalt", ami azt jelenti: "kiesik az

emlékezetből, mert utódai már csírájukban

kihaltak". Ha meghal, azt mondják: "a dzakarja

le volt vágva", ami annyit tesz: "emléke

eltöröltetett".

 

A dzakar az álmokban is fontos szerepet

játszik. Amelyik férfi azt álmodja, hogy

dzakarját levágták, az bizonyára nem sokáig él

az álom után, mert - ahogyan már említettem -

ez azt jelenti, hogy az emléke feledésbe

merül, a fajtája pedig kihal.

Erről a témáról részletesebben az álomfejtésnél

lesz szó.

 

A fogak (asznán) éveket (szinún) jelentenek.

[Az álomfejtésekkel kapcsolatos "bölcsességek" a

több jelentésű és a gyökhangok révén rokonítható

szavakon alapulnak.]

Ha tehát egy férfi álmában szép fogakat lát,

hosszú életre számíthat.

 

Ha a saját körmét (zufr) látja megfordítva

vagy fejjel lefelé, az azt jelzi, hogy a

győzelem (zafar), amit ellensége fölött aratott,

visszájára fordul, és győztesből legyőzötté

válik.

Ezzel szemben, ha ellensége körmét látja

fordított helyzetben, remélheti, hogy ellensége

győzelme hamarosan hozzá pártol át.

 

A liliom (szúszana) a szerencsétlenség hírnöke,

mely egy álló évig tart (szú = szerencsétlenség,

szana = év).

 

Struccokkal (naámát) álmodni rossz előjel,

mert ez a szó a "naá"-ból és a "mát"-ból áll

össze, és halálhírt, vagyis pusztulást jelent.

 

A pajzs (kanáfa) látása az álomban mindenféle

bajok eljövetelét jelzi, mert ezen szó néhány

betű kicserélésével "minden rossz"-at (kull áfa)

jelent.

 

A friss rózsa (varda) a szívet megremegtető

örömök eljöveteléről (vurúd) ad hírt, míg a

hervadt rózsa csalóka híreket jelent. A

megkopasztott halánték úgyszintén az utóbbira

utal.

[Szokás volt a halántéknál kitépni a hajat, hogy

ezzel a fiatalság látszatát keltsék.]

 

A jázmin (jaszmín) a "jasz"-ból, mely csalódást

jelent (vagyis azt, hogy valami akaratunk

ellenére történik), és a "main"-ból áll,

mely valótlant jelent. Aki tehát jázminnal

álmodik, az biztos lehet ügyeinek sikeres

kimenetelében, mert az álom alapján a csalódás

nem válik valóra. A jázmin előrejelzésében

azonban kevésbé lehet bízni, mint a rózsáéban.

Főleg abban különbözik az utóbbitól, hogy a

legkönnyebb szellő fuvallatára is megfordulhat.

 

A cseréptál (burma) azt jelenti, hogy a

dolgok, amikbe belekezdünk, jól végződnek

(inbirám). Abu-Dzsáhil [Mohamed kortársa és

esküdt ellensége] - Allah verje meg - még

hozzátette, hogy ezek a dolgok éjjel történnek

meg.

 

A korsó (hábia) mindenféle rossznak (habásza)

a jele, kivéve, ha kútba vagy patakba esik

és darabokra törik, mert így a benne lévő

bajok szétszéledhetnek.

 

Fát fűrészelni (nisára) álmunkban annyi,

mint jó híreket (bisára) hallani.

 

A tintatartó (davá) gyógyszert is jelent,

azaz gyógyulást, hacsak nem megégett, eltörött

vagy elveszett, mert akkor az ellenkezőjét

jelenti.

 

A turbán (imáma), ha a szemre vagy az

arcra csúszik, vakságot jósol, mitől Allah óvjon

bennünket.

 

Egy elveszett vagy elfelejtett értékes tárgyat

szerencsésen megtalálni, siker jele.

 

Ha valaki azt álmodja, hogy egy ablakon

(táka) át távozik, azt jelenti, szerencsésen

keveredik ki ügyleteiből, legyenek azok fontosak

vagy jelentéktelenek. De ha az ablak szűk

és nehéz átjutni rajta, ez arra figyelmeztet,

hogy nagy nehézségekkel kell megküzdenie.

 

A keserű narancs (narandzs) azt jelenti,

hogy rágalmak érik az embert arról a helyről,

ahol a narancsokat látta.

 

A fák (asdzsár) a veszekedés (musádzsarát)

hírnökei.

 

Egereket, patkányokat látni egy kamrában

ínséges idők eljövetelét jelenti.

 

A sárgarépa (aszfarija) szomorúság és bánat

(aszály) előjele.

 

A fehérrépa azt jelenti, hogy egy ügynek

visszavonhatatlanul vége. A dolog jelentős,

ha a répa nagy, és jelentéktelen, ha a répa

kicsi. Röviden: az ügy fontossága arányos a

répa méretével.

 

A puska, ha nem sül el, nem túl jelentős

összeesküvésre utal, de ha eldördül, az jel

arra, hogy elérkezett a pillanat az összeesküvés

véghezvitelére.

 

Tüzet látni rossz előjel.

 

Ha a vezeklő ember ibrikje eltörik, azt

jelenti, hiába minden bűnbocsánat, de ha az

a pohár törik össze, amelyből bort szokott

inni, azt jelenti, hogy megtér Allahhoz.

 

Ha ünnepségekkel és pazar lakomákkal álmodsz,

biztos lehetsz, hogy az ellenkezője fog

megtörténni veled.

 

Ha látsz valakit, aki búcsút int távozó

embereknek, biztos lehetsz, hogy viszont fogják

látni őt és hamarosan köszöntik. A költő

szavaival:

Ha útra kel barátod, s búcsút int neked,

A növekvő távot szívedre ne vedd.

Te folyvást azt lesed, visszajön-e már,

Légy biztos szívében, hamar hazatalál.

[Ez a szójáték is a gyökhangok felcserélésével

magyarázható meg. Vadá = búcsú; aud = visszatérés.]

 

A koriander [Coriandrum sativum, tartósító- és

serkentőszer] (kuszbur) azt jelenti, hogy

kedvesed vulvája (kussz) egészséges.

Ezzel kapcsolatban mesélik a következő

történetet:

Egyszer Harun ar-Rasíd ivócimboráival mulatozott,

mikoris hirtelen felállt és ott hagyta őket,

hogy meglátogassa egyik feleségét, akit igen

megkívánt. A felesége azonban éppen hószámát

töltötte, s így visszatért a társaságba és

csalódottan leült közéjük.

Kis idő múlva a feleség vérzése elállt, s mikor

megbizonyosodott állapotáról, megtisztálkodott

és egyik rabnőjével egy tál koriandert küldött a

kalifának.

Harun ar-Rasíd a társai között ült, mikor a

rabnő behozta a tálat. Átvette, nézegette, és nem

értette, miért küldte ezt neki a felesége. Végül

odaadta az egyik jelenlevő költőnek, aki

belenézett és a következő sorokat szavalta:

"Koriandert küldött néked,

Mint a cukor, hófehéret.

Tenyeremen hosszan görgött,

Agyam közben folyton pörgött.

Felfedtem rejtett válaszát:

Vulvám egészség járja át."

A kalifa csodálta felesége szellemességét és a

költő éles elméjét. Így mindenki megtudta, amit

tudnia kellett, a titok rejtve maradt, a tudás pedig

feltárult.

 

A kivont szablya a háborúskodás jele és a

győzelemé, mely ahhoz pártol, aki a markolatot

a kezében tartja.

 

A kantár szolgaságot és elnyomást jelent.

 

A hosszú szakáll a dicsőség és a gazdagság

jele, de egyesek azt mondják, hogy ha a földig

ér, a halál közeledtét jelzi. Mások úgy

tartják, hogy az ember szellemi képességei

fordítottan arányosak a szakállának a hosszával,

vagyis: hosszú szakáll - rövid ész.

Mesélik, hogy egy hosszú szakállú férfi egyszer

egy könyvre bukkant, amelynek a hátulján a

következő mondatot olvasta:

"Kinek arcát sűrű szakáll keretezi, annak a

szakálla hossza szerint méretik együgyűsége."

Félve, hogy ismerősei még bolondnak tartják,

gondolta, megszabadul attól, amiből túl sok van.

Éjszaka lévén - célját elérendő - megmarkolta

szakállát a tövénél, a kilógó részt pedig

mécses tüzébe tartotta. A lángok gyorsan

végigszaladtak a szakállán és elérték a kezét,

amit a hőség miatt rögtön elkapott onnan. Így

a szakálla teljesen leégett. Azután a könyv

hátuljára a fenti mondat alá azt írta: "Ezek

a szavak nagyon is igazak. Én, aki e szavakat

írom, megbizonyosodtam hitelességükről." Maga is

meggyőződhetett róla, hogy az elme gyengesége

a szakáll hosszával arányos.

*

Az a történet járja Harun ar-Rasídról, hogy

éppen egy kerti pavilonban időzött, amikor

meglátott egy igen hosszú szakállú embert.

Megparancsolta, hogy hozzák elé, s mikor színe

elé került, megkérdezte tőle:

- Hogy hívnak?

- Abu-Arúba - felelte a férfi.

- Mi a mesterséged?

- A szavak kiforgatása.

Harun ekkor a következő kérdést tette fel:

- Egy férfi vesz egy bakkecskét, amely bogyóit

eregetve kilövi új gazdája egyik szemét. Kinek kell

megfizetnie a kárt?

- Az eladónak - adta meg a választ azonnal

Abu-Arúba.

- Miért? - kérdezte a kalifa.

- Mert eladta a kecskéjét anélkül, hogy

figyelmeztette volna a vevőt, hogy a kecske

hátsó felébe katapult van beépítve - felelte a

férfi.

A kalifa hahotában tört ki e szavak hallatán és

a következő sorokat szavalta:

Egy ifjú szakálla, ha köldökéig ér,

Esze annál kurtább, markába belefér.

 

Sokan azt állítják, hogy egyes nevek szerencsét,

mások balsorsot hoznak viselőjükre,

jelentésüktől függően. Az Ahmed, Mohammed,

Hamdúna és Hamdún nevek akár a való életben,

akár az álmokban, valamely ügylet szerencsés

kimenetelét jelentik. Az Ali vagy Alia

magasságot és rangbeli emelkedést jelöl.

A Naszr, Nászer, Manszúr és Naszrallah nevek

az ellenség feletti győzelmet ígérik.

A Szálim, Szalíma, Szalím és Szulaimán sikert

jelent minden dologban és biztonságot annak,

aki veszélyben van. A Fathalláh és Fattáh

nevek győzelmet jelentenek, akárcsak azok a

nevek, amelyeknek jelentése szerencsés dolgokkal

függ össze. A Raad vagy Raada jelentése

mennydörgés, csapás, és minden ezzel kapcsolatos

dolgot magában foglal. Az Abu-Fardzs és a

Faradzs nevek örömet; a Ganím vagy Ganíma

sikert; a Halfalláh vagy Halíf pedig valamely

veszteségért járó kárpótlást és jótéteményt

jelent. A Hafid és Mahfúd értelme kedvező. Azok

a nevek, amelyekben előfordul a latíf (jóságos),

a mugísz (segítőkész), a hanín (könyörületes)

és az azíz (kedves) szó, magukban hordozzák az e

szavaknak megfelelő jóságot, segítőkészséget,

könyörületességet és kedvességet. A rossz

jeleket tartalmazó szavak közül álljon itt

példának az al-aavar, mely nehézségeket jelent.

Az előbbiek hitelességét igazolandó a Próféta -

Allah áldja és üdvözítse őt - egyik mondására

hivatkozom, mely így szól: "Keresd az álmaidban

előforduló nevek jelentését, hogy azokból

következtetéseket vonhass le életedre

vonatkozóan."

 

Kétségtelen, hogy ez a hely nem a legmegfelelőbb

a fentiek fejtegetésére, de ahogy mondják,

a szó szót követ. Most visszatérek a fejezet

témájához, azaz a hímtag különféle neveihez.

 

A nemző

A nemző, azaz al-ír elnevezés az al-kír-ből

származik, ami a kovács fújtatóját jelenti. Ha

a kef betűt fejjel lefelé fordítod, a szó máris

al-ír-nek olvasható. Az elnevezés pedig arra

utal, hogy a hímvessző hol megduzzad, hol

meg lelohad. Ha megduzzad, keményen áll,

ha nem, petyhüdten lóg alá.

 

A galamb

Ez az elnevezés onnan ered, hogy a gerjedelméből

nyugovóra térő hímtag a tojásokon ülő galambra emlékeztet.

[Az arab tojás (baida) szó egyben herét is

jelent.]

 

A cuppantó

Azért hívják így, mert valahányszor bemegy

vagy kijön a vulvából az egyesülés során,

mindig efféle hangot hallat.

 

A szilaj

Azért kapta ezt a nevet, mert gerjedelmében

hányja-veti a fejét, miközben a vulva bejáratát

keresi. Mikor azután megtalálja, szilajul

tör be minden kopogtatás nélkül.

 

A felszabadító

Azért nevezik így, mert azzal, hogy behatolt

egy háromszorosan eltaszított asszony vulvájába,

megadja néki a jogot, hogy visszatérjen első

férjéhez.

[Az iszlám törvényei szerint az elvált asszony

csak akkor mehet hozzá újra volt férjéhez, ha

közben már egy másik férfi felesége is volt. A

"háromszorosan eltaszított" nő az, akinek férje

háromszor kimondta a válás formuláját, s ezáltal

válásuk "jogerőre" emelkedett.]

 

A csúszómászó

A "dabba" szóból ered, melynek jelentése:

csúszni-mászni. Ez a név azért adatott a

hímtagnak, mert mikor egy nő combjai közé

kerül, s megérzi a vulva közelségét, addig

csúszik-mászik, míg teljes egészében kényelmesen

el nem helyezkedik, hogy magját a vulva

közepébe hullatva megnyugvást találjon.

 

Az izgató

Nevét onnan kapta, hogy gyakori ki s be

mozgásával izgalomba hozza a vulvát.

 

A csaló

Nevét csalásai és csapodársága miatt kapta.

A kifejezés annyit jelent: hazudozó. Ha valakit

így neveznek (fadlák), azt jelenti, hogy

csalónak tartják. Ugyanis a hímtag, amikor

egyesülésre vágyik, így szól:

- Ha Allah lehetővé teszi számomra, hogy

találkozzak egy vulvával, akkor soha többé

nem fogom elhagyni őt.

De amint megkapta, hamar eltelik vele, és

nyilvánvalóvá válik elbizakodottsága, hogy

csak kérkedett azzal, hogy ha egyszer bejut,

soha többé ki nem jön.

A nő közelébe kerülve meredezni kezd és

így szól a vulvához:

- Ó kedvesem, még ma kedvem töltöm veled!

A vulva - látva hatalmas gerjedelmét és

meredő keménységét - csodálkozik nagyságán

és azt mondja:

- Ki tudna befogadni egy ekkora hímtagot?

De ő se szó, se beszéd fejét a vulva ajkaihoz

dörzsöli, melyek így szétnyílnak, és ő behatol

a vulva legmélyére. Alig kezd el mozgolódni,

a vulva megszólal:

- Még a mozgásod is hazug!

Azért mondja ezt, mert a hímtag nagyon

hamar kimerül. A két here azt mondja:

- Na, a mi gazdánknak vége! Amint elhullatta

magját és kedvét töltötte, menten összeroskad.

A hímtag pedig meggondolatlanul elhagyva

a vulvát, megpróbálja felemelni a fejét, de

gyengén és bágyadtan hanyatlik alá.

- Ó te hazudozó! - kiabál a vulva. - Miért

vonultál vissza? Hát nem azt mondtad, ha

egyszer bejutsz, soha ki nem kívánkozol?

 

A szundi

Megtévesztő megjelenése miatt nevezik

így. Mikor felgerjedt, olyannyira megnő és

megmerevedik, hogy azt hihetnénk, soha

többé le nem lankad. De midőn vágyát kielégítve

elhagyja a vulvát, aludni tér. Vannak olyan

hímtagok is, amelyek már a vulvában álomba

merülnek. A többség ugyan keményen bújik

elő, de azon nyomban elálmosodik s lassanként

nyugovóra hajtja fejét.

 

A feszegető

Azért hívják így, mert amikor a vulva

kapujába ér, s az nem akarja rögtön beereszteni,

fejével feszegeti a bejáratot, mindent

törve-zúzva, mint üzekedés idején a vadak.

 

A szabó

Nevét onnan kapta, hogy miként a szabó

kezében a cérnával keresgéli a tű fokát, úgy

kutatja fejével a bejáratot, addig dörgölődzve

hozzá és döfködve, míg az izgatottan kaput

nem nyit.

 

A tűzoltó

Ezzel a névvel a nagy, erős és lassan célba

érő hímtagot illetik, mely leginkább kielégíti

a nő szerelmi vágyát, mert miután magasra

szította a tüzét, képes azt el is oltani jobban,

mint bárki más. Egyúttal a férfihév is elcsitul.

Mikor be akar jutni, és a kapuhoz érve zárva

találja azt, ekképp könyörög és fogadkozik:

- Ó szerelmem, eressz be, nem maradok soká!

De miután bebocsátást nyert, szavát szegi

és hosszan időzik. Odabent jön-megy, táncol

jobbra-balra, s közben nagyokat döf mindenfelé.

S nem távozik, míg buzgalma alább nem hagy a

magömlés után.

A vulva tiltakozik:

- Mi lesz az adott szóval, te csaló! Azt

mondtad: csak egy pillanatra!

A hímtag így felel:

- Bizony el nem hagylak, amíg el nem

értem méhed. Amint őt meglátom, megyek,

megígérem.

E szavakra a vulva megkönyörül rajta és

teljesen kitárulkozik, mígnem a méhszáj

csókkal üdvözli a hímtag fejét. Akkor a hímtag

hevét lehűtve visszavonul.

 

A forgolódó

Ezt a nevet azért kapta, mert a vulvához

érve forgolódik, sürög-forog, mintha fontos

dolga lenne. Bátran kopogtat, s bekukkant

mindenhová szégyenkezés nélkül. Megvizsgál

minden sarkot jobbra is, balra is, majd

egyetlen mozdulattal a vulva legmélyére tör

a magömlés pillanatában.

 

A kopogó

Így nevezik, mert a vulva bejáratához érve

kopogtat. Ha annak kapuja nyílik, belép, de

ha nincs válasz, ismét kopogtat, s nem nyugszik,

amíg bebocsátást nem nyer. Az élősködő, ha be

akar jutni egy gazdag ember házába, hogy részt

vegyen a lakomán, ugyanezt teszi. Kopog a

kapunál, s ha kinyitják, besétál, de ha senki

se jő elő, addig zörget, amíg be nem engedik.

Pontosan ezt teszi a "kopogó" is a vulva

kapujánál. (Kopogáson a vulva dörzsölése

értendő, míg az nedvessé nem válik. Ennek a

nedvnek a megjelenése pedig azt jelenti,

nyílik a zár.)

 

A lubickoló

Azért hívják így, mert amikor bejutott,

nem marad meg egy helyben, hanem éppen

ellenkezőleg: rúgkapál előre-hátra, csapkod

jobbra-balra, mintha úszkálni akarna saját

magnedvében, mely keveredik a vulváéval.

Úgy küzd az árral, mintha attól félne, hogy

megfullad, s menteni igyekszik magát.

 

A betolakodó

Nevét onnan kapta, hogy amikor a vulva

kapujához ér, azt kérdezik tőle:

- Mit akarsz?

- Be akarok jönni - feleli ő.

- Nem lehet. Nem tudlak befogadni,

olyan nagy vagy - így a vulva.

Akkor a hímtag azt kéri, hogy csak a fejét

engedje be, megígérve, hogy nem megy be

egészen. S amikor így fejével előbbre jutott,

kétszer-háromszor a vulva ajkaihoz dörgölődik,

míg azok át nem nedvesednek és sikamlóssá nem

válnak. Akkor először fejét vezeti be, majd

egyetlen mozdulattal bent terem egészen.

 

A félszemű

Ugyanis csak egy szeme van, s az sem

olyan, mint a többi szem. Nem is lát vele

tisztán.

 

A kopasz

Ezt a nevet azért kapta, mert a fején nem

nő haj, s ezért úgy néz ki, mint aki kopasz.

 

Az egyszemű

Mert egyetlen szemét az jellemzi, hogy se

szempillája, se pupillája nincsen.

 

A botladozó

Azért nevezik így, mert mielőtt belépne,

keresgéli az ajtót, mindenfelé tapogatózik,

csetlik-botlik, mint aki köveken bukdácsol.

Közben a vulva ajkai átnedvesednek, ő pedig

rábukkan a bevezető útra. A vulva ekkor így

szól:

- Mi történt, hogy olyan soká botladoztál

a kapumban?

A hímtag pedig azt feleli:

- Ó, szerelmem, csak egy kő akadt utamba.

 

Az üstökös

Azért nevezik így, mert a feje különbözik

minden más fejtől.

 

A nyakas

Mert a nyaka igen hosszú és tövétől kezdve

igen vastag, a torka pedig jól fejlett. Ha

megfeszül, kidagadnak rajta az erek.

 

A bozontos

Így hívják, ha sűrű szőr borítja.

 

A szégyentelen

Nevét onnan kapta, hogy mikor megnő és

megkeményedik, nem törődik senkivel és

semmivel. Fejét büszkén és vadul szegi fel,

megemelve gazdája ruháját, akit szégyenbe

hoz ezáltal, míg maga cseppet sem szégyenkezik.

Nőkkel is szemérmetlenül bánik, felemeli

ruhájukat, felfedi combjaikat. Gazdája pirulhat

az ilyenfajta viselkedésen, de ami őt illeti,

keménysége és elszántsága, hogy a vulvába

jusson, egyre csak nő.

 

A szégyenlős

Néha ilyen hímtaggal is találkozhatunk,

mely félénk és szégyenlős, ha olyan vulvával

találja magát szembe, melyet nem ismer.

Csak kis idő múlva bátorodik fel és merevedik

meg. Az is előfordulhat, hogy olyan zavarba

jön, hogy nem képes az egyesülésre.

Ez különösen akkor történik meg, ha egy

idegen is jelen van, amikor is teljesen

cselekvésképtelenné válik.

 

A könnyező

Így nevezik a sok kiontott könny miatt.

Könnyezik, ha meglát egy szép arcot, sír,

amikor feláll, s könnyet hullat, ha egy nőt

megérinthet. Még az emlékek is könnyeket

fakasztanak belőle.

 

A keverő

Így hívják, mert amint a vulvában van,

addig kavarja vehemens erővel, amíg vágyát

nem töltötte.

 

A nyomakodó

Nevét onnan kapta, hogy a vulvába jutva

addig nyomakodik befelé, míg a két

szeméremszőrzet össze nem keveredik, sőt még a

tojásait is begyömöszölné, ha tudná.

 

A nyáladzó

Azért kapta ezt a nevet, mert ha egy vulva

közelébe kerül, vagy meglát egyet, vagy akár

csak rágondol, megindul a nyála és könnyek

tolulnak a szemébe. Ugyanez történik, ha

gazdája megérint egy nőt vagy játszadozik

vele, vagy netán meg is csókolja. Olyan dúsan

csordogál a nyála, hogy még gazdája ruháját

is átnedvesíti, különösen, ha már jó ideje

nem használták. [A kéjcseppre utal a szerző.]

Az ilyen hímtag nagyon gyakori, az emberek

többsége ilyen szerszámmal bír.

A jogtudósok is említik ezt a jelenséget

"medi" néven. Ez a sikamlós gondolatok és az

évődés eredménye. Némelyiknél olyan bőséges,

hogy megtölti a vulvát úgy, hogy tévesen

azt hihetnénk, hogy az a nőtől ered.

 

A csobbanó

Azért nevezik így, mert ha egy nedves

vulvába hatol, olyan hangot ad, mint amilyet

egy tó csobbanó hullámai hallatnak.

 

A megbecstelenítő

Az erős hímtagot hívják így, mely hosszú,

mint a zászlórúd, és kemény, mint a csont. A

neve arra utal, hogy elveszi a szüzességet és

erős vérzést okoz.

 

A kutató

Az a szokása ugyanis, hogy amikor a vulvában

van, mindenfelé forgolódik, mintha kutatna

valami után, és az a valami a méh.

Nem is nyugszik addig, amíg meg nem találja.

 

A dörzsölő

Azért kapta ezt a nevet, mert nem hatol be

a vulvába, amíg fejét a has alsóbb részeihez

és a vulva bejáratához nem dörzsölte. Ezt

gyakran összetévesztik a következővel.

 

A petyhüdt

Amelyik sohasem tud behatolni, mert túl

puha, s amelyik éppen ezért csak a fejével

dörzsöli a vulva kapuját, amíg a magja el nem

folyik. Nem nyújt élvezetet a nőnek, csak

vágyat ébreszt benne, amelyet képtelen

kielégíteni, s amely a nőt csak ingerlékennyé

és haragossá teszi.

 

A kíváncsi

Azért nevezik így, mert a vulva állapotát

már jól ismerve szokatlan helyekre téved,

noha különbséget tud tenni a jó és a rossz

között.

 

A felfedező

Nevét azért kapta, mert fejét szegve s

felágaskodva felemeli az őt eltakaró ruhát, s

felfedi gazdája meztelenségét. Lemezteleníti

a számára ismeretlen vulvát is, s szemérmét

elfedő ruhájától megfosztja minden szégyen

nélkül. A szégyenérzést egyáltalán nem ismeri s

nem törődik senkivel, nincs belátással semmire.

Ami az egyesüléssel kapcsolatos, nem idegen

neki. Beható ismeretei vannak a vulva

nedvtartalmáról, hőfokáról és egyéb

állapotairól, melyek kutatásában lankadatlan.

Tudniillik, bizonyos vulvák, melyek külsőre

tökéletesek, húsosak és puhák, belülről sok

kívánnivalót hagynak maguk után s nem

nyújtanak sok örömet, mivel nem elég melegek,

nagyon nedvesek vagy egyéb fogyatékosságaik

vannak.

 

Ezek a legfontosabb elnevezések, amelyekkel

a hímtagot illetni szokták tulajdonságai

alapján. Azok, akik úgy gondolják, hogy az

elnevezések nem elég bőségesek, bevezethetnek

továbbiakat, de én úgy vélem, hogy ez a

felsorolás elég hosszú ahhoz, hogy kielégítse

olvasóim érdeklődését.

 

* * *

 

Kilencedik fejezet

 

A nő szemérmének ritka neveiről

 

Tudd meg , ó vezír - Allah áldása rád -, hogy

a nők szemérmeinek sokféle elnevezése ismeretes.

Ezek közül valók:

al-fardzs - a nyílás

al-kussz - a rés

al-gulmán - a vágyakozó

al-assz - a szorító

az-zurzúr - a seregély

as-sakk - a hasadék

abu-turtúr - a taréjos

abu-husaim - a fitos

al-kunfudz - a sündisznó

asz-szukúti - a hallgatag

ad-dakkák - a zúzó

asz-szakíl - a sürgető

al-fasfás - a zúgó

at-tálib - a sóvárgó

al-haszan - a formás

an-naffáh - a duzzasztó

abu-dzsabha - a nagyhomlokú

al-vászi - a tágas

al-aríd - a hatalmas

al-bulúm - a torkos

al-mukaar - a feneketlen

abu-safrain - a duzzadt ajkú

abu-unkara - a púpos

al-girbál - a szita

al-hazzáz - a fáradhatatlan

al-lazzáz - az egyesítő

al-muaddi - a befogadó

al-muín - a segítő

al-mukabbab - a kupola

al-maszbúl - a leeresztett

al-mulki - a bajvívó

al-mukábil - a szembenéző

al-harráb - a menekülő

asz-szábir - a nyugodt

al-muszaffah - a páncélozott

al-mávi - a nedves

al-magmúr - az ismeretlen

al-addád - a harapós

al-masszász - a szívó

az-zanbúr - a darázs

al-hárr - a forró

al-ladzídz - a gyönyörködtető

 

Ami a vulva "fardzs" elnevezését illeti, nyílást

jelent.

[Az arab "fardzs" szó a női nemi szerv egészét

jelöli. Ebben a szövegben csak a méhre használnak

külön elnevezést (rahim).]

Nevét azért kapta, mert miközben forrón vágyik

az egyesülésre, hol kinyílik, hol becsukódik,

akárcsak a tüzelő kancáé a csődör közeledésére.

Azt mondják, hogy ezt a szót korábban egyaránt

használták a férfi és a nő nemzőszerveinek

megjelölésére. A Magasságos Allah is így

használta a Korán XXXIII. szúrájának 35.

versében: "Al-háfidzína furúdzsahum

va-l-háfidzát". ["...szemérmeiket elrejtők

(férfiak és nők)..."]

A "fardzs" elsődleges jelentése: nyílás, rés,

szoros. Az emberek azt mondják: "Találtam

egy szorost a hegyekben", ami annyit jelent:

átkelőhely, de ez esetben a "rá" betűre "szukún"

kerül, a "dzsim"-re pedig "fatha". Ebben

a formájában is használatos a női testrészre.

Ha a "rá" betűre is "fathá"-t teszünk,

akkor azt jelenti, hogy a szerencsétlenségnek

vége.

[Az arab írás a mássalhangzók fölé vagy alá tett

jelekkel jelzi az illető mássalhangzót követő

magánhangzót (pl. "fatha" - "a"), illetve annak

hiányát (szukún).]

 

Aki tehát álmában egy nő nyílását (fardzs)

látja, az biztos lehet, hogy ha bajban van,

Allah hamarosan megszabadítja tőle; ha

nehézségekkel küzd, legyőzi azokat; s ha szegény

lenne, meggazdagodik, mert a "fardzs" a

magánhangzók áthelyezésével a rossztól való

szabadulást jelenti. Hasonlóképpen, ha valamit

kíván, megkapja, s ha adóssága van, hamarosan

kiegyenlíti.

 

Úgy tartják, hogy szerencsésebb dolog

nyitott vulvával álmodni. Ha valaki egy

szűz vulvájával álmodik, az azt jelenti, hogy

a vigasz kapuja zárva marad, és az áhított

dolog el nem érhető. Bizonyított dolog,

hogy az a férfi, aki álmában egy érintetlen

hajadon vulváját látja, bajba kerül és

szerencsétlen lesz ügyeinek intézésében. Ha a

vulva nyitva van, úgy, hogy a mélyére lehet

látni, vagy ha rejtett is, de a bejárás szabad,

akkor az álmot látó ember a legnehezebb

feladatokat is sikeresen fogja megoldani az első

kudarcok után. Mindez egy kis idő elteltével

következik be egy olyan ember segítségével,

akire soha nem is gondolt volna.

 

Aki álmában egy ifjú lányon tevékenykedő

embert lát, akinek távozásakor a vulva láthatóvá

válik, az tudhatja, hogy ügyei a kezdeti

sikertelenségek után szerencsésen végződnek

annak az embernek a segítségével, akit álmában

látott. Ha ő maga serénykedett ekképp és

megpillantotta a lány vulváját, akkor saját

erőfeszítésével győzedelmeskedik a legnehezebb

problémákon és sikereket ér el minden

tekintetben.

 

Általában azt mondhatjuk, hogy vulvával álmodni

jót jelent. Hasonlóképpen az álombéli egyesülés

is jó előjel. Aki magát olyan egyesülésben

látja, mely magjának elhullatásával végződik, az

minden dolgában sikeresnek bizonyul. Egészen

másképp áll a helyzet azzal, aki csak elkezdi,

de nem fejezi be az egyesülést. Az ilyen embernek

- éppen ellenkezőleg - minden vállalkozása

kudarcba fullad.

 

Úgy tartják, hogy ha egy férfi álmában

egy nőnek kedvét tölti, attól később éberen

is mindent megkap, amit csak szeretne.

 

Aki álmában olyan nővel egyesül, akivel

érintkeznie vallása által tiltatik (mahárim), az

tekintse ezt előjelnek arra nézve, hogy szent

helyeket (muharram) fog meglátogatni, s eljut

Allah legszentebb házához és a Próféta

sírjához is.

 

Ami a hímtagot illeti, már korábban említést

nyert, hogy a vele történő baleset álombeli

látása fajtájának kihalását és az emlékezetből

való kitöröltetését jelenti.

 

Nadrágot (szirvál) látni azt jelenti, hogy

magas hivatalhoz (vilája) jutsz, mert

ugyanazokból a betűkből áll a "nadrág"

(szirvál), mint a "menni" (szár) és a

"kinevezett" (való) szavak, ami annyit jelent: a

hivatalba menni, ahová kineveztek. Mesélik,

hogy egy ember, aki azt álmodta, hogy az emír

megajándékozta egy nadrággal, hamarosan kádivá

lett.

Nadrággal álmodni továbbá jelenti a nemzőszervek

védelmét és üzleti sikerek ígéretét.

 

A mandula (lauz), mely ugyanazokból a

betűkből áll, mint a "megszűnik" (zál) ige,

azt jelenti, hogy aki bajban volt, megszabadul

tőle; aki beteg volt, meggyógyul, vagyis

minden szerencsétlenség elmúlik. Valaki, aki

azt álmodta, hogy mandulát eszik, megkérdezett

erről egy bölcset, aki azt válaszolta, hogy a

lauz és a zál szavakban a betűk hasonlósága

azt jelenti, hogy a nehézségek elhagyják őt,

és így is történt.

 

A zápfog (dirsz) ellenségeskedést jelent.

Aki tehát zápfogát kihullani látja, biztos

lehet, hogy az ellensége meghalt. Mindez onnan

ered, hogy a dirsz szó egyformán jelent

zápfogat és ellenséget. Mondhatja tehát valaki:

"Ez az én zápfogam", ami azt is jelentheti,

hogy az ellenségéről beszél.

 

Az ablak (táka) és a cipő (madassza) a nőre

emlékeztet. A vulva ugyanis, amikor a hímtag

által elfoglaltatik, egy ablakra hasonlít,

amin egy férfi bedugta a fejét, hogy

körülnézzen, vagy egy felhúzott cipőre.

Következésképpen, aki magát álmában ablakon

bekukkantani vagy cipőt húzni látja, és az ablak

újonnan épült vagy a cipő új és jó állapotban

lévő volt, az biztos lehet, hogy fiatalasszonyt

vagy szüzet kerít hatalmába. Öreg lesz az

asszony, ha az ablak vagy a cipő is az volt.

A cipő elvesztése a férfinek a feleség

elvesztését jósolja meg.

 

Arról álmodni, hogy ami zárva volt, kinyílt,

azt jelenti, hogy a titkot kifecsegték s

közszájon forog. Ha ugyanaz zárva marad, az

azt jelenti, hogy a titkot megtartják.

 

Ha levelet olvasol álmodban, tudhatod,

hogy híreket fogsz kapni, amelyek a levél

tartalmának megfelelően jók vagy rosszak

lesznek.

 

Aki a Korán szúráival vagy a hadísz egyes

fejezeteivel álmodik, az azokból vonhat le

következtetéseket, jókat vagy rosszakat

tartalmuknak megfelelően. Például ez a vers:

Allah segítsége és győzelme közel,

az álmot látónak győzelmet, diadalt jelent.

Allah bizonnyal dönt mindenek felett,

Az ég megnyílik és kitárja számos kapuját.

Ezek és más ezekhez hasonló versek sikereket

jelentenek.

A bűnhődéssel foglalkozó versek a büntetés

hírnökei. A jótéteményeket tartalmazó versekből

szerencsés eseményekre lehet következtetni.

Ilyen a Korán egyik sora: "Ő, aki a vétkeket

megbocsátja, rettenetes a büntetés

kiszabásakor." [Korán XI. 2.]

Az álombéli versek és dalok tartalmukban

hordozzák jelentésüket.

 

Aki lovakkal, öszvérekkel vagy szamarakkal

álmodik, az jót remélhet, mert a Próféta -

Allah áldja és üdvözítse őt - azt mondta:

"A férfiak szerencséje a lovaik üstökéhez van

kötve az utolsó ítélet napjáig." A Koránban

pedig meg van írva, hogy Allah akarta úgy,

hogy "meglovagolják őket és pompázzanak

velük." [Korán XVI. 8.]

E jelek hitelességéhez kétség nem férhet.

 

Aki álmában szamara hátán üget célja felé

és azt el is éri, szerencsés és boldog lesz

minden dolgában, de aki leesik róla útközben,

azt szerencsétlenség és bánat éri.

 

Ha a turbán esik le valakinek a fejéről, az

gyalázatot jósol, mert a turbán az arab ember

koronája.

 

Meztelen lábbal sétálni, a feleség elvesztését

jövendöli meg, míg a kopasz fő valamelyik

szülő halálát jelenti.

 

A betűk felcserélésével még sok egyéb

magyarázathoz juthatunk. Ezek a fejtegetések

nem a legjobb helyükön vannak itt, de azáltal

vezérelve, hogy esetleg hasznosak lesznek,

bevettem őket ebbe a fejezetbe. Aki a témáról

többet szeretne tudni, az forduljon ibn Szírín

munkájához. Én most visszatérek a nő

nemzőszervének neveihez.

 

A rés

Ezt a szót különösképpen a fiatal nők vulvájára

használják. Az ilyen vulva mindenütt húsos

és gömbölyű. Fejlettek ajkai, fenséges a rés,

szélei szétválnak s hajlanak kétfelé. Puha,

csábító és teljes egészében tökéletes.

Kétségtelenül ez a legnagyszerűbb és

legkellemesebb valamennyi közül. Allah engedje,

hogy mindannyian ilyent mondhassunk magunkénak!

Ámen. Kellőképpen meleg, szoros és száraz,

olyannyira, hogy az ember azt hinné, tűz csaphat

ki belőle. Formája méltóságteljes, illata

kellemes. Karmazsinvörös közepét kiemeli

környékének fehérsége. Vád nem hozható fel

ellene.

 

A vágyakozó

Az érintetlen ifjú szűz vulváját nevezik

így.

 

A szorító

Ez minden vulvára használható.

 

A seregély

A nagyon fiatal lányok vulváját hívják így,

de azt is mondják, hogy a barna nők vulvájának

a neve ez.

 

A hasadék

A sovány és csontos nő vulvája. Olyan,

mint egy hasadék a falban; a húsnak még

nyoma sincs rajta. Allah óvjon meg tőle!

 

A taréjos

Azt a vulvát nevezik így, melyet olyan

vörös taréj díszít, mint amilyen a kakasnak

van, s amely a gyönyör pillanatában

kiegyenesedik. [Utalás a klitoriszra.]

 

A fitos

Ez olyan vulva, amelynek keskeny ajkai és

kicsiny nyelvecskéje van. [A nyelvecske

valószínűleg a kis szeméremajkakra utal.]

 

A sündisznó

Az elaggott vénasszony vulvája, melyet

kiszárított már az idő és tüskés szőrzet borítja.

 

A hallgatag

Azt a vulvát nevezik így, amely nem hallat

semmiféle hangot. A hímtag akár százszor is

illetheti naponta, akkor sem szól egy szót

sem, beleegyezően tűri minden zúgolódás

nélkül.

 

A zúzó

Így nevezik, mert a hímtagot valósággal

összezúzza. Amint az beléhatolt, elkezdi őrölni

jobbról is, balról is, megragadja méhének

szájával és ha képes lenne, még a két tojást is

elnyelné.

 

A sürgető

Ez a vulva sohasem fárad el. Ha száz éjszakán

át minden éjjel százszor is meglátogatja

a hímtag, még akkor sem elégedett, sőt, még

többet akar. Azt szeretné, ha sohasem hagyná

el a hímtag. Az ilyen vulva esetében fordított

a helyzet: a hímtag az üldözött vádlott, s a

vulva a felperes. Szerencsére ez ritkaság, és

csak azon kevés nőre jellemző, akiket vad

vágyak hajtanak, s örökös tűzben égnek.

 

A zúgó

Csak kevés nőnek van ilyen vulvája, s azért

nevezik így, mert amikor vizel, zúgó hangot

hallat.

 

A sóvárgó

Ilyen vulvája csak kevés nőnek van. Némelyüknek

természettől fogva, másoknak csak hosszas

önmegtartóztatás után. Sóvárog a hímtag után,

és ha egyet ölébe zárhat, el nem engedi,

míg tüzét nem oltotta vele.

 

A formás

Az ilyen vulva fehér, húsos, formája mint

egy szépen ívelő kupoláé, szabályos és

tökéletes. Szemeid nem tudod levenni róla,

látványa a gyönge hímtagot is erős gerjedelembe

hozza.

 

A duzzasztó

Így nevezik, mert ha egy tunya hímtag

kerül a közelébe és fejét néhányszor

hozzádörzsöli, rögtön megduzzad és

felegyenesedik. Akinek ilyen vulvája van, az

rendkívüli örömökben részesül, mert a tetőpontra

érve rángatózva nyílik és zárul, akárcsak a

kancáé.

 

A nagyhomlokú

Néhány nőnek olyan vulvája van, amelynek

úgy emelkedik ki a szeméremcsontja, mint egy

nagy, domború homlok.

 

A tágas

Ezt a vulvát tágas szeméremdomb veszi

körül. Az ilyen felépítésű nőknek - úgy

mondják - tágas a vulvája, mert noha a hímtag

megjelenésekor áthatolhatatlanul szilárdnak

bizonyul is, olyannyira, hogy még egy "mirvad"

[szemfestésre használatos pálcika] sem lenne

képes áthatolni rajta, de amint érzi a hímtag

fejének dörzsölését, rögtön szélesre tárul.

 

A hatalmas

Ez a vulva széltében és hosszában egyforma,

tökéletesen fejlett mindenfelé, egyik oldalától

a másikig, a szeméremcsonttól a gátig. Ez a

legszebb látvány a szemnek, ahogy a költő

is mondta:

Övé a homlok ragyogó fehérje,

A telihold ilyen, formára és fényre.

Olyan hőt sugároz, mintha a nap lenne,

A betérő hímtag lángra is kap benne.

Ha megnedvesítette, úgy juthat csak bele,

Az illat, mit áraszt, igézettel tele.

Azt is mondják, hogy ezt az elnevezést a

testes és jó húsban lévő nők vulvájára

használják. Mikor egy ilyen nő combjait

keresztben egymásra rakja, vulvája úgy

domborodik elő, mint egy borjú feje. Ha felfedi

magát, egy "szá"-ra emlékeztet, amiben a gabonát

tartják. Ha a nő sétál, minden lépésnél

elődomborodik a ruha alól.

 

A torkos

Az a vulva, amelyiknek minden lemegy a

torkán. Ha az ilyen vulva hosszabb ideig nem

egyesülhet, akkor a közelébe kerülő hímtagot

valósággal elnyeli úgy, hogy még egy fikarcnyi

sem marad kívül. Úgy tesz, mint egy kiéheztetett

ember, aki ráveti magát az ételre, amit elibe

tettek, és rágás nélkül felfalja.

 

A feneketlen

Az olyan vulva, amelynek mélysége ismeretlen,

mert a méh nagyon hátul fekszik. Az ilyen

a legnagyobb méretekkel bíró hímtagot igényli,

mert más nem tudná felkelteni szerelmi vágyait.

 

A duzzadt ajkú

Ezt a nevet adják a különösképpen termetes nők

jól fejlett vulvájának, de ugyanígy nevezik a

gyengeségtől erőtlen ajkakat, amelyek petyhüdten

lógnak alá.

 

A púpos

Szeméremdombja úgy domborodik, mint

a teve púpja és lelóg combjai közé, mint a

borjú feje. Allah adja, hogy ilyen vulvát

élvezhessünk! Ámen.

 

A szita

Ez a vulva, miután befogadta a hímtagot,

addig rázza, mint a szitát jobbra-balra, előre

meg hátra, míg a gyönyör meg nem érkezik.

 

A fáradhatatlan

Amikor befogadta a hímtagot, megszakítás

nélkül vadul dobálni kezdi magát, amíg a hímtag

el nem éri a méh száját. Nem ismer nyugalmat,

míg az élvezetet siettetve munkáját be nem

végzi.

 

Az egyesítő

Az a vulva, amelyik olyan szorosan tapad

a befogadott hímtagra, hogy ha tudná, még

a két herét is bekebelezné.

 

A befogadó

Az olyan nő vulvájára illik ez a név, aki

már régóta sóvárog az egyesülés után.

Elragadtatva a megpillantott hímtagtól, örömmel

segédkezik a ki- és befelé mozgásban.

Előrenyomakodva elérhetővé teszi, felajánlja

méhét, mely végül is a legszebb ajándék, amit

adhat. Ez a vulva szívesen fogadja a hímtagot

és segíti eljutni minden szegletébe kívánsága

szerint, legyen az bármelyik része is.

 

A segítő

Ezt a vulvát azért nevezik így, mert segíti

a hímtagot behatolni és visszavonulni,

alászállni és visszahúzódni, röviden: minden

mozdulatában segédkezik. Siet minden vágyának

eleget tenni és óhajainak megfelelni.

Az ilyen vulva megkönnyíti a magömlést és

felfokozza az élvezeteket.

 

A kupola

Azért hívják így, mert a hús úgy gömbölyödik

rajta, mint egy szépen ívelő kupola, a teteje

pedig nedves.

 

A leeresztett

Ez a név csak néhány vulvára illik, hiszen

mindenki tudja, hogy a vulvák közel sem

mind egyforma felépítésűek és külsejűek.

Ez a vulva hosszan nyúlik el a szeméremcsonttól

a gátig. Meghosszabbodik, ha a nő fekszik

vagy áll, és összehúzódik, ha ül, ebben is

különbözve a kerek vulvától. Úgy néz ki a

combok között, mint egy fenséges uborka.

Olykor kidomborodik, ha a nő könnyű ruhát

visel vagy ha hátrahajol.

 

A bajvívó

Ez a vulva a hímtag behatolása után maga

végzi az előre-hátra mozgást, előrenyomakodik

a hímtag mentén, mert fél, hogy az kimerül

az élvezetek megérkezése előtt. Számára nincs

más gyönyör, csak az, ha méhe összeütközik

a hímtaggal. Ezért nyújtja előre méhének

száját, hogy a magömlés pillanatában rátapadjon

a hímtag fejére. Bizonyos vulvák természetüknél

fogva vagy a hosszú tartózkodás miatti epedő,

vad vágyaktól hajtva, tátott szájjal vetik rá

magukat a közeledő hímtagra, mint a kiéhezett

kisded anyja feléje nyújtott kebelére. Ekképpen

a vulva előre és hátra csúszkál a hímtagon,

hogy méhe találkozhasson vele, mintha csak

félne, hogy a hímtag - gyámoltalanul - nem

találja meg a hozzá vezető utat. A vulva és a

hímtag ebben a helyzetben két ügyes bajvívóra

emlékeztet. Amikor az egyik ellenfelére rohan,

a másik kitartja pajzsát, hogy felfogja az

ütést és visszaverje a támadást. A hímtag

jelképezi a kardot, a méh pedig a pajzsot. Aki

előbb hullatja el magvát, az elveszett, míg a

lassúbb győztesként hagyja el a csatateret.

Micsoda dicső harc is ez! Szeretnék ekképpen

küzdeni megállás nélkül a halálom napjáig.

Ahogy a költő is mondja:

Hagytam, hadd bámulják a vetülő árnyat,

Mint fürge pók szövi, pörgettem rokkámat.

Kérdezték: még meddig perdítem és hajtom?

Felelem: Míg el nem készül a sírhantom.

 

A szembenéző

Az erősen vágyakozó vulvát nevezik így,

mert nem félénk, nem szégyenlős, hanem

bátran szembenéz a hímtaggal. Nem fél a

merev és kemény hímtagtól, sőt, megvetéssel

tekint rá, mert még vaskosabbat szeretne. Ez

a vulva nem esik kétségbe, s nem pirul el,

mint a többi, amikor az őket takaró ruhát

felemelik. Éppen ellenkezőleg: szívélyesen

üdvözli a hímtagot, ívelő kupolájára helyezi

és bevezeti belsejébe, mintha el akarná nyelni

az egészet. A két here erre felkiált:

- Ó micsoda szerencsétlenség! Eltűnt a mi

bátyánk! Aggódunk miatta, mert vakmerőn

bevette magát abba a sötét lyukba. Nagyon

merésznek kellett lennie, hogy sárkánykígyóként

behatoljon egy ilyen barlangba!

A vulva pedig hallván siralmaikat, hogy

megnyugtassa őket, így szól:

- Csak sose féltsétek, még életben van és

jól hallja szavaitokat.

- Ha igaz, amit szólsz, te szépséges teremtés -

felelik -, akkor engedd ki hozzánk, hadd

lássuk őt.

- Élve ugyan el nem engedem - válaszol

a vulva -, csak ha már levette lábáról a halál.

A herék ekkor könyörgőre fogják:

- Mit követett el szegény feje, hogy életével

kell lakolnia érte?

- A Mennyek Urára és Teremtőjére mondom,

csak akkor távozhat el innen, ha nincs már

benne élet - válaszol a vulva, majd így

szól a hímtaghoz:

- Hallod, mit mondanak a testvéreid? Siess

vissza hozzájuk, mert hiányod nagy szomorúságba

döntötte őket.

A magömlés után a hímtag visszatér hozzájuk,

de alig valami látszik csak belőle, olyan,

mintha a saját árnyéka lenne. Testvérei

nem ismernek rá és megkérdezik:

- Ki vagy te, vézna idegen?

- Én vagyok a ti testvéretek, csak éppen

beteg voltam - feleli a hímtag. - Nem láttátok,

milyen állapotban voltam mielőtt bementem?

Sok orvos ajtaján kopogtattam, hogy gyógyulást

találjak, de ilyen kitűnő doktorra sehol nem

leltem. Meg se hallgatott, meg se vizsgált,

s mégis kigyógyított minden bajomból.

- Ó kedves bátyánk, mi is ugyanabban a

kórságban szenvedünk, mint te, hiszen egyek

vagyunk veled. Miért nem gyógyít ki Allah

minket is belőle?

Közben a magnedv ismét megtölti a heréket és

felduzzasztja őket, s ezért vágyódnak arra,

hogy hasonló bánásmódban legyen részük nekik

is. Így szólnak:

- Siess, vigyél el minket is ahhoz az orvoshoz,

aki minden betegséget ismer, hogy minket is

kikúráljon bajunkból.

Így végződik a beszélgetés a hímtag és a

két here között, akik féltették testvérüket,

hogy verembe vagy gödörbe esett.

 

A menekülő

Az a vulva, amelyik igen szűk és kicsi,

fájdalmat érez a jól fejlett, merev hímtag

behatolásakor, s ezért menekülni próbál

jobbra is, balra is. Azt mondják, ilyen a

legtöbb hajadon vulvája, amely - nem ismervén

a hímtagot és félve előrenyomulásától -

megpróbál kitérni előle, amikor az a combjai

közé csúszik és bebocsátást kér.

 

A nyugodt

Ez a vulva, miután befogadta a hímtagot,

türelmesen aláveti magát minden szeszélyének.

Azt mondják, az ilyen vulva elég erős, hogy

nyugalommal elviselje a leghevesebb és

leghosszabb egyesülést is. Még ha százszor is

támadás érné, akkor sem zökkenne ki nyugalmából

és veszítené el a türelmét, és ahelyett,

hogy haragosan visszavágna, Allahhoz intéz

köszönő szavakat. Ugyanúgy megőrzi nyugalmát,

ha több hímtag egymást követő támadását kell

kiállnia. Ilyen vulvája a heves vérmérsékletű

nőknek van. Ha tehetnék, sohasem engednék le

magukról a férfiakat, s nem engednék, hogy

hímtagjuk akár egy pillanatra is nyugodjon.

 

A páncélozott

Ezzel a vulvával ritkán találkozhatunk.

Jellemző fogyatékossága, hogy igen szűk, ami

vagy a természettől ered, vagy egy ügyetlenül

elvégzett körülmetélés következménye.

[Főleg Észak-Afrika keleti részein szokásos a nők

excíziója, melynek során a csiklót csonkítják

meg, és gyakran a szeméremajkak is megsérülnek.]

Megtörténhet, hogy aki a beavatkozást végzi,

egy rossz mozdulatot tesz, s eszközével megsérti

az egyik vagy mindkét szeméremajkat. Ez csúnya

heggel gyógyul, amely elzárja a bejáratot.

Hogy a vulva megközelíthető legyen a hímtag

számára, ismét orvos késéhez kell majd

folyamodni.

 

A nedves

Az a vulva, amelyik folyton nedves.

 

Az ismeretlen

Az olyan vulva, amelynek folyton nyitva

van a bejárata, de a feneke nem látszik. Csak

a leghosszabb hímtag képes elérni az alját.

 

A harapós

Az a vulva, amelyik a vágytól égve vadul

nyílik és zárul a behatoló hímtag körül.

Különösen a magömlés pillanatában érzi úgy a

férfi, mintha hímtagja fejét a méhszáj

megharapná. Szinte hozzátapad a hímtag

csúcsához, és magjára áhítozva, amennyire csak

lehet, magához húzza. Ha Allah hatalmában úgy

rendelte, hogy a nő viselős legyen, akkor a

magnedv a méhbe kerül, ahol fokozatosan

életre kel. De ha Allah nem akarja, hogy a

fogamzás létrejöjjön, akkor a magot a méh

kitaszítja magából, és az kifolyik a vulvából.

 

A szívó

Ez a vulva az izgató játszadozások vagy a

hosszú tartózkodás következtében szerelmi

lázban égve a behatoló hímtagot hevesen

szívja magába, mint a kisgyermek anyja kebelét,

hogy minden magnedvétől megfossza.

Egy költő így írt róla:

A nő övét megoldva felfedi hasát,

A vulva feltárul, mutatja önmagát.

Látványa akár egy felfordított csésze,

Tapintása kerek, s ruganyos egésze.

A bedöfött lándzsára rátapad és szívja,

Mint kisded az emlőt sírva ríja vissza.

Ha már befejezted, de újra kezdenéd,

Vulváját találod, mint izzó kemencét.

Egy másik költő - Allah teljesítse kívánságát

a Paradicsomban - e sorokat írta:

Tenyérbe a vulva belesimul szépen,

Csak széles legyen, hogy befedje egészen.

A helyet, mely akképp domborodik elő,

Mint pálma feszülő bimbója, ha nő.

Bőre puha, finom, biztos lehetsz benne,

Mintha csupaszképű ifjú arca lenne.

Bejárata szoros, keskeny, szűk a rés,

Ki be akar jutni, sorsa "szenvedés".

Úgy érzi majd magát, mint ki fegyverével

Vastag vértet, páncélt támadna meg késsel.

Olyan hangot hallat, mikor beszakítják,

Mint mikor a vásznat tépik, hasogatják.

Ámde azt a fegyvert, mely a rést kitölti,

Buzgón harapdálva fogadja, üdvözli.

Dadájának keblén legel így a kisded,

Mikor ajkaival édes emlőt illet.

Heves tűzzel égnek a vulva ajkai,

Csupa gyönyörűség vélük játszani.

 

A darázs

Ez a vulva erős és durva szeméremszőrzetéről

ismert. Mikor a hímtag közeledik hozzá és

megpróbál beléhatolni, a szőrök úgy

megszúrják, mint egy mérges darázs.

 

A forró

Ez az egyik legdicséretreméltóbb a vulvák

közül. A vulva melegsége valóban nagy

megbecsülést érdemel; azt mondhatjuk, hogy

a vulva által nyújtott örömök arányosak az

általa kisugárzott hővel. A költők így

dicsérték az ilyen vulvát:

A vulva tüze belső lánggal ég,

Mit magába rejt, s táplál a méh.

Ez a tűz mutatja szerelmének hevét,

Aki beléhatol, az maga is megég.

A hímtagra simul, mint cipő a lábra,

A szem bogaránál is kisebb nyílása.

 

A gyönyörködtető

Arról híres, hogy páratlan gyönyöröket

ígér. A vadállatok és a ragadozó madarak

véres harcot vívnak érte. Milyen hatással lehet

az emberre, ha az állatokra így hat? Ezért

van az, hogy minden háború oka a vulva által

nyújtott kéjes élvezetek hajszolása, melyek a

legnagyobb gyönyört jelentik a földön.

Mindez csak kis része a paradicsomi örömöknek,

melyeket Allah azért adott, hogy belekóstoljunk

abba, ami reánk vár: az ezerszeresen nagyobb

boldogságba, mely fölé csak a Mindenható

közelsége helyezhető.

[A beígért paradicsomi örömökből jelentős részt

tulajdonít az iszlám hit a szexuális élvezetnek,

amelyben a fekete szemű szüzek, a húrik fogják

részesíteni az igazhívőket.]

 

Bizonyára több nevet is találhatnánk a nő

nemzőszerveinek megjelölésére, de a fent

említetteket a magam részéről kielégítőnek

találom.

 

A könyv elsődleges célja, hogy összegyűjtse

az összes figyelemre méltó és megszívlelendő

tapasztalatot az egyesüléssel kapcsolatban;

hogy az, aki nehézségekkel küzd, vigasztalást

találjon benne; s a férfi, akinek gondot okoz

a merevedés, gyógyszerre leljen benne bajára.

A bölcs orvosok azt tanácsolják, hogy azok,

akiknek hímtagjuk erejét vesztette, s akiket

tehetetlenség kínja gyötör, szorgalmasan

forgassák az egyesülést tárgyaló könyveket és

tanulmányozzák a szerelem különböző módjait,

hogy visszanyerjék korábbi férfiasságukat.

 

A párzó állatok szemlélése is egyik biztos

módja a gerjedelem felkeltésének. Mivel

azonban erre nem mindenhol és mindenkor

van lehetőség, ezért a nemzéssel foglalkozó

könyvek nélkülözhetetlenek. Minden országban,

akár kicsi, akár nagy; mind a szegényeknél,

mind a gazdagoknál igény van az ilyen könyvre,

mely a bölcsesség kövéhez hasonlítható, amely

a közönséges fémekből is aranyat csinál.

 

Azt mesélik - Allah, a legbölcsebb hatolhat

csak be az ismeretlenségbe [formula, amely azt

fejezi ki, hogy csak Allah tudhat mindent] -,

hogy valamikor a nagy Harun ar-Rasíd kalifa

idejében élt egy bohóc, akin sokat nevettek a

nők, az öregek és a fiatalok. A neve Dzsuaidi

volt. [Jelentése: csavargó, léhűtő, semmirekellő.]

Különösképpen a nők kedvelték, sokan közülük

szívesen fogadták és mindent megtettek neki.

Kedvelték őt a királyok, a vezírek és a

kormányzók is; általában az egész világ

kényeztette, mert akkoriban a bohócok nagy

becsben álltak, ahogyan a költő is megírta:

Ó idők, mikor a hírnév azt emelte naggyá,

Ki maga volt bolond, vagy másokat tett azzá.

Kinek felesége árulta önmagát,

Vagy ki tintatartóként használta farát.

[A tintatartó és az írószerszám kedvelt hasonlat

a vulvára és a hímvesszőre. Jelen esetben a

tintatartó homoszexuális kapcsolatra utal.]

Vagy aki kerített, az volt csak a dolga,

Férfiakat, nőket össze miként hozza.

Ez a Dzsuaidi mesélte a következő történetet:

Szerelmes voltam egy nőbe, aki maga volt a

tökéletes szépség. Alakja formás és kecses volt,

megajándékozta őt a sors minden elképzelhető

bájjal. Orcái, mint a rózsák, homloka liliomfehér,

ajkai, mint a korall. Fogai az igazgyöngyökhöz,

mellei a gránátalmákhoz hasonlítottak. Ajkai

gyűrűként nyíltak kerekké, nyelvét mintha

drágakövekkel rakták volna ki. Szemei feketék,

szép vágásúak, pillantása epedő. Hangja édes

volt, mint a méz. Teste kellemesen gömbölyödött,

puha volt, mint a friss vaj és tiszta, mint a

gyémánt. Szemérme fehér volt, s mint egy kupola,

domború és kerek. A vulva közepe pirosan izzott,

s tüzet lehelt. Nedvesség nem áztatta, tapintása

száraz volt és kellemes. Ha lépett, úgy

domborodott elő, mint egy felfordított csésze,

fekve pedig, combjai között egy dombocskán

megbúvó gödölyének tűnt.

Ez a nő a szomszédom volt. A többi nő mind

mókázott, nevetett és évődött velem, és örömmel

tettek eleget ajánlataimnak. Tobzódtam szoros

öleléseik s harapdáló csókjaik közt, melyeket

magam is serényen viszonoztam ajkaikon, mellükön

és nyakukon. Valamennyiükkel egyesültem, kivéve

ezt a szomszédnőmet, pedig őt sokkal jobban

szerettem volna magaménak tudni, mint a

többieket. Ahelyett, hogy kedves lett volna

hozzám, folyton elutasított. Mikor módját

találtam, hogy a közelébe kerüljek, enyelgésemmel

megpróbáltamjókedvre deríteni, beszéltem neki

vágyaimról, de ő a következő, számomra

titokzatos verset szavalta el nekem:

Láttam hegyek közt szépen felvert sátrat,

Magasba törőt, mit bárki megcsodálhat.

De jaj, kidőlt középső tartóoszlopa,

S úgy maradt, mint egy fületlen amfora.

[A megfelelő arab szó: dalu, mely bőrből készült

iszákot jelent.]

Pányvái lazultak, közepe berogyott,

Olyan lett, mint egy rézüst, ütött-kopott.

Akárhányszor csak szóba hoztam az egyesülést,

mindig ezzel a verssel válaszolt, melyre -jelentését

nem értve - megfelelni nem tudtam. Mindez csak

tovább szította vágyamat. Minden általam ismert

bölcset és tudóst megkérdeztem tartalma felől, de

nem tudták megadni rá azt a választ, mely

szenvedélyemet lecsillapította volna.

Tovább folytattam hát a kérdezősködést, míg

hírét vettem egy távoli vidéken élő bölcsnek, akit

Abu-Nuvásznak hívtak [Híres arab költő, Harun

ar-Rasíd kortársa (814-ben halt meg). Szerelmes

versei közül többet ifjakhoz írt.], s akiről az

a hír járta, hogy az egyedüli ember, aki meg

tudja fejteni talányomat.

Felkerestem s előadtam neki történetünket,

és elszavaltam a verset. Abu-Nuvász ekkor

így szólt:

- Ez a nő csak téged szeret, s bizonyára igen

testes és kövér.

- Ahogy mondod - feleltem -, leírásod éppen

illik rá, kivéve, ami szerelmét illeti, mert annak

még nem adta tanújelét.

- Férje nincs, ugye? - kérdezte Abu-Nuvász.

- Eltaláltad - feleltem neki - s ő így folytatta:

- Azt kell hinnem, hogy szerszámod kicsiny, s

nem képes kedvét tölteni és tüzét eloltani. Mert ő

olyan szeretőre vágyik, kinek hímtagja olyan,

mint egy szamáré. Mondd meg hát a valót ez

ügyben!

Mikor kétségei hallatán meredező hímtagommal

biztosítottam ennek ellenkezőjéről, azt mondta,

hogy így nem lesznek gondok, s a vers tartalmát

ekképpen magyarázta:

- A "szépen felvert sátor" a nő vulváját jelenti,

a környező "hegyek" a combjait. A "középső

tartóoszlop" hiánya arra utal, hogy nincs hites ura,

mert a sátrat középen megtámasztó rúd a vulva

ajkai közé illesztett hímtagra hasonlít. A "fületlen"

korsó, amit nem lehet felakasztani,

hasznavehetetlen, nem jó semmire, akárcsak a

"nyeletlenül" maradt vulva. A meglazult kötelek

és a megroggyant tető azt akarják kifejezni,

hogy a támasz nélküli asszony boldogtalan. A

rézüstből láthatod, hogy Allah milyen buja

hasonlatokat adott az ajkára. Ezzel ugyanis

vulváját ahhoz az edényhez hasonlítja, amelyben

a "szaríd" készül.

[Húsleves szerű arab étel, amelybe kenyeret

áztatnak.]

Ez az étel pedig csak akkor lesz ízletes, ha

az üstöt, amelyben készítik, kézzel-lábbal

megragadva folyton keverik egy jókora kanállal.

[Az itt használt arab szó (midlak) dörzskövet

jelent.]

Ha hímtagod nagysága nem éri el egy efféle kanál

méreteit, mely a finom szaríd elkészítéséhez

szükségeltetik, vagy ha kezeiddel s lábaiddal

nem kulcsolod át s szorítod magadhoz, akkor nem

tudod őt kielégíteni, s nem is érdemes kegyeire

pályáznod. Hogy hívják azt a nőt, ó Dzsuaidi?

- Fádiha al-Dzsamál - feleltem, mire így

folytatta:

- Térj hát vissza hozzá ezzel a verssel, és ha

Allah is úgy akarja, s teljesül kívánságod, tudasd

velem, mi történt köztetek.

Én megígértem, hogy így teszek, mire Abu-Nuvász

szavalni kezdett:

Fádiha al-Dzsamál légy most türelemmel,

Szavaid megértve felelek szívemmel.

Boldog szeretője leszel te majd annak,

Aki oly szerencsés, hogy karjában tarthat.

Ó, szememnek fénye, azt hitted, képtelen

Agyam hiába töröm majd a feleleten.

Szerelmed tett vakká, ennek köszönhetem,

Hogy a nép azt mondja, elvesztettem eszem.

Együgyű, ostoba tökfejnek neveztek,

Bohócnak, bolondnak el is kereszteltek.

De Allahra mondom, bolond én nem vagyok,

Nézd csak, láttál-e már ekkora hímtagot!

Aki megkóstolja, bolondul majd érte,

Édesnek találja, s azt mondja: megérte!

Messziről láthatod oszlopnyi termetét,

Gazdája nem tudja leplezni szégyenét.

Itt van, fogd gyöngéden, helyezd el sátradban,

Mely ott, a jól ismert, híres hegyek közt van.

Fond köré ujjaid, kemény lesz és feláll,

Odabent sem lankad, tűként döfköd, szurkál.

Próbáld köcsögödhöz, talán jó lesz fülnek,

Csorba edényedhez, melyben nem köpülnek.

Vedd csak jól szemügyre, ítéld meg te magad,

Létezik-e ennél hosszabb, hatalmasabb.

Ha üstöd közepe le akarna égni,

Kavargasd csak ezzel, s nem kell többé félni.

Miután a verset megtanultam, visszatértem

Fádihához. Egyedül találtam, bezörgettem hát

hozzá. Azonnal kijött, s szép volt, miként a

felkelő nap, majd így szólt:

- Ó te Allah ellensége, mi dolgod itt nálam?

- Ó úrnőm! - feleltem. - A szükség hozott ide.

- Mire lenne szükséged, add elő!

- Addig egy szót sem, míg kapudat be nem

zárod - feleltem.

- Merészséged ma túlzásba viszed - mondta

Fádiha.

- Igaz, ó úrnőm - válaszoltam -, merészségem

egyik jó tulajdonságom.

- Ó te, magad ellensége s fajodnak szégyene!

Mit kezdjek én veled, ha be is zártam a kaput s te

nem tudod vágyam tölteni - ripakodott rám

Fádiha.

- Meg fogod vélem ágyad osztani, s kegyeidbe

fogadsz - nyugtattam meg, mire ő kacagásban

tört ki. Aztán bementünk a házba, ő pedig szólt

a szolgálónak, hogy zárja be a kaput.

Odabent ismét megtettem ajánlatomat, ő pedig

elszavalta rá a jól ismert verset. Mikor befejezte,

én is belekezdtem abba, amire Abu-Nuvász

tanított meg.

Miközben szavaltam, láttam, hogy egyre jobban

felenged s meglágyul, nagyokat ásít, sóhajtozik

és nyújtózkodik. Tudtam már, hogy vágyaim

teljesülni fognak. Mire befejeztem, hímtagom

annyira felgerjedt, hogy leginkább egy oszlophoz

hasonlított, s csak nőttön-nőtt tovább. Fádiha ezt

látva odahajolt, kezébe fogta és megpróbálta

combjai közé illeszteni, mire én azt mondtam:

- Ó szemem fénye! Itt ezt nem lehet, menjünk

be a szobádba.

- Hagyd el, te kurafi! Allahra, eszemet vesztem

hímtagod láttán, mely egyre nő s felemeli

köntösöd. Ó, micsoda oszlop! Sosem láttam ennél

pompásabbat! Hagyd, hogy bevezessem szép kerek

vulvámba, mely megőrjít mindenkit, aki csak hall

felőle. Sokan meghaltak vágyakozva rá, s még

uraid sem jutottak el hozzá soha.

- Csak a szobádban - vonakodtam tovább, de

ő kérlelni kezdett:

- Meghalok, ha most rögtön be nem hatolsz

puha vulvámba! - s mivel én továbbra is

ragaszkodtam a szobájához, felsikoltott:

- Nem lehet, nem tudok várni oly soká!

Láttam, hogy ajkai megremegnek s szemei

könnyekkel telnek meg. Egész testében

megrázkódott, arca elhalványult, a hátára feküdt

és lemeztelenítette combjait. Fehér bőre úgy

fénylett, mint a kárminnal kevert kristály.

Én a vulváján felejtettem a szememet, a középütt

bíborral ékes fehér kupolán, mely puha volt

és finom, s úgy nyílt, mint a kanca vulvája, ha

csődör hágja meg.

Ebben a pillanatban megragadta a hímtagomat,

megcsókolta és így szólt:

- Apám hitére mondom, vulvámban a helye!

Közben közelebb húzódott hozzám, s szerszámomat

vulvájához közelítette.

Ekkor már én sem kérettem tovább magam, s

karómat vulvája bejáratához illesztettem. Amint

hímtagom fejét szeméremajkaihoz érintettem,

Fádiha egész teste izgatottan megrándult.

Sóhajtozva és zokogva szorított a kebelére.

Ekkor ismét alkalmam nyílott, hogy megcsodáljam

szépséges vulváját, melynek fehérségét csak

fokozta közepének fenséges bíbora. Kerek volt és

szabályos, fényesen faragott kupolaként követte a

has vonalát. Allah, a Teremtő áldása rá!

Aki ezt a csodát birtokolta, annál a nőnél nem

volt senki sem szebb a maga korában.

Látván, hogy teljesen magán kívül van, s hogy

úgy vonaglik, mint egy madár, amelynek elvágták

a torkát, beljebb döftem dárdámat. Mivel azt

gondoltam, hogy talán nem lesz képes az egészet

befogadni, csak óvatosan nyomultam befelé, de ő

vadul dobálta a farát, s közben azt sóhajtotta:

- Ez még nem elég a boldogságomhoz!

Egy erős lökéssel teljes egészében bedöftem

dárdámat, mire fájdalmában felsikoltott, de

rögtön még az előbbinél is szenvedélyesebb

táncba kezdett.

- Ne kerüld el a sarkokat, se alul, se fölül! -

nyögdécselt. - De legfontosabb a közepe! A

közepe! - ismételte. - Ha érzed jövetelét,

hagyd, hogy méhembe jusson, hogy eloltsa

tüzemet!

Lábaink összefonódtak, izmaink megfeszültek,

s így öleltük és csókoltuk egymást, Míg egyszerre

el nem értünk a tetőpontra. Ezután megpihentünk

és kifújtuk magunkat.

Én vissza akartam vonulni, de ő nem nyugodott

bele, s kérve kért, hogy ne tegyem.

Teljesítettem óhaját, de egy perccel később ő

maga vette ki szerszámomat, megtörölte és ismét

visszahelyezte vulvájába. Újra kezdtük a

játékot: csókolóztunk, ölelkeztünk és ütemesen

mozogtunk. Kis idő múltán, mielőtt befejeztük

volna, felálltunk és bementünk a szobájába. Ott

adott egy darab gyökeret, hogy rágcsáljam, mert

amíg a számban tartom, mondta, addig a hímtagom

éber marad. Azután rámparancsolt, hogy feküdjek

le, amit én meg is tettem, ő pedig fölébem

kerekedett, megfogta hímtagomat és bevezette

vulvájába. Bámulatba ejtett vulvájának

fáradhatatlansága és heve. Méhének szája

különösképpen csodálatot érdemelt. Soha eddig

nem éreztem ahhoz foghatót, mint amikor méhszája

hímtagomat megragadva annak fejére tapadt.

Fádiha kivételével még senki sem fogadta be

hímtagomat annak teljes hosszában. Ő képes volt

rá, s véleményem szerint azért, mert ő maga igen

testes volt, vulvája pedig széles és mély.

Fádiha eközben rajtam lovagolt, felemelkedett

és visszaereszkedett, lassított, majd újra gyorsította

a vágtát, s szinte maga is ló módjára prüszkölt.

Mikor hímtagom egy része láthatóvá vált,

hirtelen abbahagyta, odapillantott, majd

teljesen kihúzva megcsodálta, hogy azután az

egészet újra elrejtse a szeme elől. Mindezt

addig folytatta, amíg el nem öntötte a

gyönyörűség. Akkor leszállt a nyeregből,

lefeküdt és magára parancsolt. Én

engedelmeskedtem, és ő ismét egész hímtagomat

eltüntette vulvájában.

Így folytattuk az ölelést, váltogatva a

különböző helyzeteket, mígnem leszállt az este.

Jobbnak láttam volna már elmenni, de ő nem

engedett, s ígéretemet vette, hogy maradok.

- Ez a nő semmi áron el nem enged - gondoltam

magamban. - De Allah tudja, hogy mit cselekszik,

majd ha jő a reggel, távozom.

Vele töltöttem hát az éjszakát is, de alig

pihentünk valamit a szüntelen ölelkezések

közepette.

Megszámoltam, huszonhétszer töltöttem vágyait

ez idő alatt, s már félni kezdtem, hogy soha többé

nem hagyhatom el ezt a házat.

Végül sikerült megszabadulnom, s elmentem

Abu-Nuvászhoz. Mikor elmeséltem neki a

történteket, elcsodálkozott és azt mondta:

- Ó Dzsuaidi, ilyen nő felett sohasem lesz

hatalmad s tekintélyed. Más nőknek a közelébe

sem enged, a régieket pedig a szemedre hányja. -

Így foglalta versbe véleményét az ilyen nőkről:

Minden nő egy démon, annak is születtek,

Nem bízhatsz szavukban, tudja minden gyermek.

Akárkit szeretnek, csak érdekből teszik,

Durván bánnak vele, s végül eszét veszik.

Álnok, ravasz népség, csalják szerelmüket,

Romlásba taszítják, széttörik szívüket.

Aki nem hisz nekem, próbálja ki maga,

Essen szerelembe, lesz majd elég baja.

Ha el is halmozod ezüsttel, arannyal,

Hosszú éveken át minden vagyonoddal,

Végül megesküszik Allahra, magára:

"Mit sem láttam tőle, ó a szegény pára."

Ha ki is zsigerelt, egyre csak azt hajtja:

"Adj még, eredj, szerezz, hozz még az asztalra!"

S ha látja, hogy többet nálad már nem ér el,

Ellened fordul majd, rágalmaz, becsmérel.

Szolgával, cseléddel, ha az uruk távol,

Összeadják maguk, ha vulvájuk lángol.

Amikor tüzelnek, kitágul vulvájuk,

Hímtagot keresnek, betölteni vágyuk.

A nők fortélyától, Allah ments meg minket,

Gonosz, vén banyáktól mentsd meg lelkeinket.

Fádiha al-Dzsamál a hites urat kereste bennem,

hogy véget vessen a szóbeszédnek, de én csak a

törvénytelen kapcsolatokat hajszoltam. Mikor

Abu-Nuvász tanácsát kértem a dologban, így

szólt:

- Ha feleségül veszed, magad egészségére törsz,

és Allah leveszi rólad a kezét. A telhetetlen asszony

felszarvaz, s szégyent hoz fejedre.

- Ilyen a nők természete - válaszoltam vissza -,

vulvájuk nem ismer nyugalmat. Azt sem bánják,

ha bolond, cseléd, rabszolga vagy más megvetett

ember tölti vágyukat.

 

* * *

 

Tizedik fejezet

 

Az állatok szerszámairól

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,

hogy a hímállatok szerszámai nem egészen

olyanok, mint az emberek hímtagjai, amelyekről

már szóltam.

Az állatok szerszámaira illő elnevezések

négy csoportba oszthatók az állatok fajtái

szerint.

Az olyan patás állatok, mint amilyen a ló,

az öszvér és a szamár, a leghatalmasabb

szerszámmal bírnak:

al-garmúl - az óriás

al-kábisz - a nagyfejű

al-fallák - a betörő

az-zallát - a meztelen

al-harmák - a szilaj

al-manfúh - a felfuvalkodott

abu-dimág - az üstökös

abu-barníta - a kalapos

al-karkít - a dárda

al-kantara - a híd

az-zirá - az ültetőfa

abu-samla - a turbános

 

Azoknak az állatoknak a szerszámaira,

amelyeknek olyan lábuk van, mint a tevének,

a következő nevek illenek:

al-maalúm - a közismert

at-tavíl - a hosszú

as-sarít - a kötél

al-musztakím - a meredő

al-harkál - a peckes

al-muhabbi - az elrejtett

as-siáf - a bozontos

kalíl al-ifáka - a lusta

 

A hasított patájú állatokra, mint amilyen

a bika és a kos, a következő elnevezések

alkalmazhatók:

al-aszab - a csupaideg

al-kurbádzs - a vessző

asz-szaút - az ostor

rakík al-rász - a kisfejű

at-tavíl - a hosszú

 

A kosra a legjobban az "ideges" elnevezés

illik.

Végül a vadállatokra, amelyeknek karmaik

vannak, mint az oroszlánnak, a tigrisnek,

a rókának és a kutyának:

al-kadíb - a rúd

al-kaibúsz - a fejenagy

al-mutamaggit - a megnyúló

 

Azt mondják, az oroszlán az állatok - Allah

teremtményei - közül a legokosabb s

egyszersmind a legtapasztaltabb is az egyesülést

illetően. Amikor találkozik a nőstényével,

alaposan megvizsgálja, és észreveszi, ha

más hímmel volt dolga. Megszagolja és rájön,

ha másik oroszlánnal adta össze magát.

Megérzi a vizeletén az idegen állat szagát, és

rettenetes dühbe gurul, jobbra-balra csapdos

a farkával. Jaj annak az állatnak, aki ilyenkor

az útjába kerül! Azután visszatér a nőstényhez,

aki remeg félelmében, mert látja, hogy ura

mindent megtudott róla. Ismét megszagolja

s felbőg, hogy beleremegnek a hegyek.

Ráveti magát, marcangolja a hátát és akkorát

üt rá a mancsával, hogy egyből kettétörik a

gerince. Végül még meg is gyalázza azzal,

hogy levizeli a tetemét.

Azt mondják, hogy az oroszlán a legértelmesebb

és a legféltékenyebb valamennyi állat közül.

Aki szép szavakkal közeledik hozzá, azzal kedves

és megkíméli az életét. Aki felfedi előtte

a szemérmét, az elől elmenekül.

Ha valaki kiejti előtte Dániel - üdvözlet

reá - nevét, az is megfutamítja, mert a

Próféta - üdvözlet reá - megparancsolta ezt

neki.

Aki tehát megemlíti ezt a nevet, azt nem

bántja. Ez sok esetben kipróbáltatott és igaznak

bizonyult.

 

* * *

 

Tizenegyedik fejezet

 

A nők csalárdságairól

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása reád -,

hogy a nők csalárdsága nem ismer határt,

még a sátánnál is ravaszabbak. Allah, a

Magasságos azt mondta: "A nők ravaszsága

határtalan" [Korán XII. 28.], és azt is mondta:

"A sátán fortélya csekély" [Korán VI. 38. (?)].

Szavaiból egyértelműen kiviláglik, hogy a nők

ravaszságát a sátán fortélya elé helyezte.

 

A megcsalt és rajtakapott férj története

 

Mesélik, hogy egy férfi szerelmes lett egy

gyönyörűséges szép nőbe. Tudatta vele érzéseit,

de elutasításra talált nála. Megpróbálta gazdag

ajándékkal elcsábítani, de nem sikerült.

Kesergett és könyörgött, megpróbálta

elfelejteni, de mindhiába. Sok pénzt eltékozolt,

hogy bejusson hozzá, de nem érte el célját

semmivel.

Így ment ez egy ideig, amikor megismerkedett

egy vénasszonnyal, akinek elpanaszolta bánatát.

- Majd én segítek rajtad, ha Allah is úgy

akarja - mondta a vénasszony. Fogta magát és

elindult a nőhöz, hogy megnyerje az ügynek.

Mikor a házához ért, a szomszédok azt mondták

neki, hogy oda ugyan be nem jut, mert a házat

egy harapós szuka őrzi. Nem enged senkit se be,

se ki anélkül, hogy a lábába vagy az arcába ne

marna.

Ezt hallva a vénasszony, igen megörült, s azt

mondta magában:

- Elrendezem a dolgot, ha Allah is úgy akarja! -

Azután hazament és telerakott egy kosarat

húsdarabokkal, majd visszament vele a nő házához.

Mikor belépett és a kutya meglátta, felugrott és

rárontott, de ő megmutatta neki a kosár tartalmát.

A húscafatok láttán a kutya megszelídült,

boldogan szimatolt és barátságosan csóválta a

farkát.

A vénasszony elébe tette a kosarat és így szólt

hozzá:

- Egyél csak, nővérkém! Ha tudnád, hogy

mennyire hiányoztál nekem! Milyen régóta

kereslek már, de nem sikerült megtudnom, hová

vetett a sors. Egyél csak!

S miközben az állat evett, megsimogatta a hátát.

A ház úrnője kijött, hogy megnézze, ki az, s

nagyon elcsodálkozott, amikor látta, hogy a

szuka, aki senkit sem tűrt meg a maga közelében,

ilyen barátságosan bánik egy idegennel.

- Honnan ismered ezt a kutyát, öreganyám? -

kérdezte meg a vénasszonyt, de az egy szót sem

szólt, csak könnyekre fakadt és tovább simogatta

a kutya hátát.

- A szívem szakad meg, hogy így látlak -

szólította meg újra a ház úrnője. - Mondd el

nekem szomorúságod okát!

- Jaj, leányom! - kezdett rá a vénasszony. - Ez

a kutya korábban nő volt és az én legjobb

barátnőm. Egyszer meghívást kapott egy menyegzőre.

Felvette a legszebb ruháját, feldíszítette magát,

senki sem volt szebb nála. Együtt indultunk útnak,

s találkoztunk egy férfival, aki első pillantásra

belehabarodott, de ő hallani sem akart felőle.

Visszautasította a legdrágább ajándékokat is,

mire a férfi megfenyegette: "Ha nem leszel az

enyém, Allah segítségével szukává változtatlak."

Ő csak annyit felelt: "Tégy, ahogy tetszik!"

A férfi pedig addig könyörgött Allahhoz, míg

az tényleg szukává nem változtatta, ahogy magad

is láthatod.

E szavak hallatán a ház úrnője is sírva fakadt és

jajgatni kezdett:

- Ó, öreganyám, félek, hogy magam is ennek

a szukának a sorsára jutok!

- Miért, mit tettél? - kérdezte az öregasszony.

- Régóta szeret egy férfi, de én meg sem

hallgattam kérését, nemhogy teljesítettem volna -

felelte. - Hiába száradtak ki ajkai a sok

könyörgéstől, hiába pazarolt rám rengeteg pénzt,

én mindig nemet mondtam neki. De most félek

öreganyám, félek, hogy átkot szór fejemre.

- Enyhítsd meg szíved, nehogy te is úgy járj,

mint ez a szuka! - mondta erre az öregasszony.

- De hol keressem, s kit küldjek el hozzá? -

kérdezte.

- Engem - felelte a vénasszony. - Elintézem én

ügyedet, leányom. Majd én felkeresem.

- Siess hát, öreganyám, mielőtt kihívja Allah

haragját ellenem! - sürgette a ház úrnője.

- Még ma elmegyek hozzá - mondta az öregasszony -,

s ha Allah is úgy akarja, holnap találkozhattok.

Ezzel a vénasszony elsietett, s még aznap elment

megbízójához tudatni vele, hogy a találkát

másnapra szervezte meg.

A következő napon a nő elment a vénasszony

házába, mert megegyeztek, hogy ott fognak

találkozni. Leült és várakozott egy ideig, de a

férfinak biztos valami dolga akadt, mert csak nem

akart jönni.

A vénasszony, mikor látta, hogy nem jön, azt

gondolta magában:

- Nincs erő és hatalom, csak Allahnál, a

Magasságosnál! Miért késik ilyen soká?

Látta, hogy a nő nagyon izgatott, s tudta, hogy

szívének nincs más vágya, mint az egyesülés.

Egyre nyugtalanabb és türelmetlenebb lett, s

végül így szólt:

- Miért nem jön már?

- Ó, leányom, bizonyára valami fontos

elintéznivalója támadt, talán el is kellett

utaznia, de majd én elrendezem az ügyedet.

Azzal lefátyolozta magát és elindult a férfi

keresésére, de hiába, mert nem akadt a nyomára.

Azt gondolta magában:

- Ez a nő már olyan izgatott, miért ne keressek

neki egy másik férfit, aki még ma eloltja tüzét, s

holnapra talán megtalálom azt is, akit keresek.

Amint így jártában gondolkodott, szembe jött

vele egy jóképű ifjú. Rögtön látta, hogy jó szerető

lehet, s biztos volt benne, hogy ez majd kihúzza

őt a csávából.

Meg is szólította:

- Hallod-e, fiacskám, ha összehoználak egy

gyönyörűséges szép nővel, töltenéd-e kedvét?

- Ha szavaid valósággá válnak, tiéd lesz ez az

aranydinár - felelte az ifjú.

A vénasszony boldogan vette el a pénzt és

vezette az ifjút a házához.

Az ifjú történetesen a nő férje volt, amiről a

vénasszony mitsem sejtett, míg oda nem értek.

A vénasszony előre ment, s azt mondta a nőnek:

- Seholsem találtam azt a férfit, de hoztam egy

másikat, aki ma eloltja tüzedet, s holnapra talán

amazt is megtalálom. Allah tanácsolta, hogy így

tegyek.

A nő odament az ablakhoz, hogy megnézze, kit

hozott neki a vénasszony, s pillantása a férjére

esett. Gyorsan felöltözött, kisietett és rátámadt a

férjére mellét ütlegelve:

- Ó, te, Allahnak s magadnak ellensége! Mi

másért jöttél ide, mint hogy megcsalj? S még te

mondtad, hogy nem bujálkodsz! Régóta gyanakszom

már, s én küldtem el a vénasszonyt is, hogy

megkörnyékezzen, míg én itt vártam egész nap.

Azt mondtad, hogy nem csaltál meg! De most

már hiába tagadnál, kiismertelek, s még ma

elválok tőled!

A férj pedig elhitte minden szavát, hallgatott és

szégyenkezett.

Ebből is láthatod, milyen csapodárok a nők, s

mi mindenre képesek.

 

A vonakodó szerető története

 

Mesélik, hogy egy nő beleszeretett az egyik

szomszédjába, aki jámbor és feddhetetlen ember

hírében állott. Megüzente neki, mit érez iránta,

megpróbálta elcsábítani, de a férfi elutasította

minden ajánlatát. Hiába volt minden cselvetés,

nem ért el vele semmit.

Egyik este azután azt mondta a szolgálójának:

- Hagyd nyitva a kaput, mert csapdát akarok

állítani valakinek.

A szolgáló pedig teljesítette parancsát. Mikor

éjfél lett, szólította a szolgálót és a következő

utasításokat adta neki:

- Eredj és verd meg a kinti kaput ezzel a kővel,

amennyire csak tudod. Ne törődj semmit a

kiabálásommal, de ha a szomszédok kidugják a

fejüket, gyere be, nehogy meglássanak. Aztán

zörgess a belső ajtón is, de vigyázz, nehogy

felismerjen valaki. [Az arab házak többnyire

belső udvar köré épített helyiségekből állnak.]

A szolgáló mindent úgy tett, ahogy úrnője

mondta.

A szomszéd természeténél fogva jólelkű ember

volt, aki mindig kész volt támogatni a

rászorulókat, és mindenkin segített, aki megkérte

rá. Mikor hallotta a dörömbölést és kiabálást,

megkérdezte a feleségét, hogy mi lehet az.

- Biztosan betörők támadtak a

szomszédasszonyunkra - válaszolt a felesége.

A férfi a szomszédasszony segítségére sietett, de

amint belépett a házba, a szolgáló bezárta mögötte

a kaput. A szomszédasszony megragadta, s közben

hangosan kiabált. A férfi tiltakozott, de a ház

úrnője minden teketória nélkül tudomására hozta

a helyzetet:

- Allahra mondom, ha nem engedelmeskedsz,

s nem teszed meg velem, amire kérlek, azt fogom

mondani, hogy te törtél rám.

- Allah akarata teljesül - fohászkodott a férfi.

- Senki nem tehet ellenére semmit, senki sem

térhet ki a hatalma elől.

Azután megpróbált mindent, hogy megszabaduljon,

de a nő ismét elkezdett kiabálni, s olyan

ricsajt csapott, hogy egy csomó ember

összeszaladt. A férfi belátta, hogy a jóhírét

kockáztatja, ha továbbra is ellenáll. Megadta hát

magát és így szólt:

- Szörnyű helyzetbe hoztál, inkább teljesítem

az óhajodat.

- Menj be ebbe a szobába és zárd magadra az

ajtót - mondta a ház úrnője. - Ha tisztességben

akarod elhagyni ezt a házat, ne próbálj szökni,

mert különben azt mondom az embereknek, hogy

miattad támadt ez a zűrzavar.

A férfi engedelmeskedett, mert látta, hogy a nő

komolyan gondolja, amit mondott. A nő pedig

kiment és valamilyen magyarázattal megnyugtatta

és elküldte az embereket.

Mikor egyedül maradt, bezárta a kaput és bement

vonakodó szeretőjéhez. Egy álló hétig magánál

tartotta, s csak akkor engedte el, amikor már

teljesen kiszipolyozta.

Ebből is láthatod, milyen ravasz tud lenni egy

nő, és mi mindenre képes.

 

A fáradt szamár története

 

Mesélik, hogy volt egy asszony, akinek az ura

teherhordóként kereste a kenyerét egy szamár

segítségével. A nő megvetette a férjét, mert

kicsiny volt a szerszámja, keveset dolgozott vele

és azt is hamar befejezte. Ráadásul még csúf is

volt szegény. A nő viszont szépséges teremtés

volt, olyan mély vulvával megáldva, amelyet

emberfia megörvendeztetni nem tudott, mert nem

egy ember, de egy egész sereg is kevés lett

volna, hogy betöltse.

Az asszony minden este kiment, hogy megetesse a

szamarát, s hosszú ideig megvárakoztatta urát,

aki meg is kérdezte tőle:

- Miért késlekedsz oly soká?

- Leültem a szamár fejéhez, míg evett, mert

úgy láttam, nagyon fáradt szegény pára - felelte

az asszony.

Így ment ez hosszú ideig, s a férje nem gyanított

semmi rosszat. Fáradtan tért haza esténként,

megvacsorázott és lefeküdt, a szamár etetését az

asszonyra hagyta.

A nő azonban - Allah verje meg - beleszeretett

a szamárba. Mikor eljött az ideje, hogy megetesse,

kiment hozzá, hátára vette a nyergét és magára

kötötte a hevedert. Aztán vett egy keveset a

szamár trágyájából, s bekente vele a vulváját. A

szamár odajött hozzá, és hátulról megszagolván

azt gondolta róla, hogy egy nőstényszamár, s

rávetette magát. Mikor érezte a szamár lökemét,

szerszámját vulvája kapujához illesztette, mely

szélesre tárult, s lassanként az egészet

befogadta, hogy örömét lelje benne. Ekképp

élvezkedett a szamárral hosszú időn át.

Ámde egy éjjel a férje felébredt álmából, erőt

vett rajta a vágy, és kereste maga mellett a

feleségét, de nem találta sehol. Felkelt, kiment

a szamárhoz, s úgy találta, amint éppen feleségét

lökdöste.

- Mit csinálsz, asszony?! - kiáltott a feleségére.

A nő kimászott a szamár alól, kezében az

abrakostarisznyával és így szólt:

- Allah megbünteti azt, aki nem gondoskodik

a szamaráról.

- Hogyhogy? - kérdezte a férje.

- Mikor kijöttem a szénával, hogy megetessem,

visszautasította az eledelt. Láttam, hogy nagyon

fáradt. Megveregettem a hátát, de erre úgy

meghajolt, mint egy boltív. "Ilyen nehéz lenne ez

a nyereg?" - tanakodtam magamban. Fogtam,

levettem róla, s a saját hátamra tettem, hogy

kipróbáljam a súlyát, s bizony mindennél

nehezebbnek találtam. Megértettem, hogy milyen

nagy terhet visel, s meg akartam kímélni neked a

szamarat azzal, hogy sorsában osztozom.

Hát ilyen csapodár tud lenni a nő!

 

A lopott szerelem története

 

Két nőről mesélik ezt a történetet, akik egy

házban laktak. Az egyiküknek a férje hosszú,

kemény és vaskos hímtaggal bírt, míg a másiknak

éppen ellenkezőleg, rövid, kicsiny és erőtlen volt

a szerszámja. Az előbbi asszony mindig vidáman

ébredt, nevetett és mókázott, a másik viszont

könnyekkel kelt fel, nyugtalan volt és nagyon

szerencsétlennek érezte magát.

Az asszonyok folyton együtt voltak és kibeszélték

a férjeiket is. Az első azt mondta:

- Én igazi boldogságban élek, mert ágyam a

legnagyobb örömök nyoszolyája. Mikor együtt

vagyunk rajta a férjemmel, páratlan élvezeteknek

lehet tanúja: csókjainknak, öleléseinknek,

szerelmes játékainknak és sóhajainknak. Uram

hímtagja teljesen betölti vulvámat, s addig

nyújtózkodik, amíg a legalját is el nem éri. Nem

távozik, míg minden zugába be nem kukkantott a

pincétől a padlásig. Mikor közeleg a tetőpont,

vulvám közepébe hatol és eláraszt "könnyeivel".

Így oltjuk el tüzünket és csillapítjuk le

vágyainkat.

A másik azt mondta:

- Nagy az én bánatom, mert ágyam a szerencsétlenség

fészke. A mi együttlétünk a gondok és bajok

gyűlöletes és gyötrelmes találkozása. Férjem

szerszámja csak lötyög vulvámban, s hiába nyúlik

meg, nem ér el az aljáig. Mikor - úgymond -

merev, görbül jobbra-balra, s nem képes örömöt

okozni. Vézna és erőtlen, alig hullat "könnyet",

szolgálataitól a szív nem lesz könnyebb.

Így beszélgettek nap mint nap. Egyszer aztán

abban az asszonyban, akinek olyan komoly okai

voltak a panaszra, felvetődött a gondolat, milyen

jó lenne a másik férjével paráználkodni. Azt

gondolta magában: "Ha csak egyszer is, de meg

kell történnie!" Várta a kedvező alkalmat, amikor

férje éjszakára is távol marad a háztól.

Amikor eljött az alkalom, feldíszítette és bódító

illatszerekkel locsolta meg magát. Mikor

elérkezett az éjszaka harmadik harmada,

hangtalanul beosont szomszédasszonyának

hálószobájába. Tapogatózva eljutott az ágyig,

s mivel talált egy kis rést közöttük, megpróbált

befurakodni. Kevés volt a hely, de mindketten

azt hitték, hogy a másik fészkelődik, s ezért

utat nyitottak neki. Így könnyen becsúszott

kettőjük közé. Türelmesen kivárta, amíg a feleség

ismét mély álomba merül, s akkor közelebb

húzódott az urához olyannyira, hogy testük

egymáshoz simult. A férfi felébredt, belélegezte

a balzsamok illatát és hímtagja azonnal

felgerjedt. Magához vonta, de ő halkan így szólt:

"Hagyj békén!" "Maradj csöndben - suttogta a

férfi - s engedj magadhoz, a gyerekek nem

hallanak meg semmit." A nő még közelebb húzódott

hozzá, hogy a feleségtől távolabb legyenek.

"Tégy, amit akarsz, csak a gyerekeket fel ne

ébreszd" - súgta oda neki, mert félt, hogy a

feleség észreveszi a dolgot. A férfi az illatoktól

egyre izgatottabban ölelte magához "feleségét",

aki puha és telt volt, vulvája pedig domború. Fölé

hajolt és azt suttogta: "Illeszd a helyére,

ahogy szoktad!"

Akkor a nő megfogta a férfi hímtagját, és

csodálattal adózva hatalmas termetének, bevezette

a vulvájába. A férfi meglepetten tapasztalta,

hogy hímtagja teljes egészében befogadásra

talált, amire eddig a felesége nem volt képes. A

nő hasonlóképpen olyan örömökben részesült,

amilyenekben a férjétől még soha. A férfi egyik

ámulatból a másikba esett, miközben másodszor és

harmadszor is kedvét töltötte, majd végül álomba

szenderült.

A nő, amint látta, hogy elaludt, lecsúszott az

ágyról, kisurrant a szobából és hazalopódzkodott.

Reggel a férfi így szólt asszonyához:

- Soha még ilyen édes nem volt az ölelésed,

mint az elmúlt éjjel. És micsoda illatokat

árasztottál magadból!

- Miféle ölelésről és miféle illatokról beszélsz?

- csodálkozott el a felesége. - Nincs a házban egy

csepp illatszer sem! Biztosan álmodtad a dolgot -

mondta, és mesemondónak nevezte urát. A férfi

kételkedni kezdett a történtekben és belenyugodott,

hogy álom volt az egész.

Ebből is látható, milyen álnok a nő, és mi

mindenre képes.

 

A két jóbarát története

 

Mesélik, hogy egy férfi, aki hosszú ideje idegen

országban élt, vágyaitól vezéreltetve elhatározta,

hogy feleséget kerít magának. Felkeresett egy

vénasszonyt, aki az efféle ügyekben igen járatos

volt, s megkérdezte, hogy tudna-e neki valakit

szerezni.

- Ismerek egy lányt, aki nagyon szép, formás

alakú, bájos és kecses - felelte a vénasszony. -

Biztosan megfelel majd neked, mert még ártatlan

és nagyon erkölcsös teremtés. Csak egy baj van,

hogy napközben nagyon elfoglalt, de az éjszakáját

csak az urával töltené. Ezért nem ment még

férjhez, mert attól fél, hogy a leendő ura nem

venné ezt jónéven tőle.

- Nem kell félnie, magam is a munkám rabja

vagyok reggeltől estig, s csak az éjszakákat

szeretném vele tölteni - mondta a férfi és

megkérte a lány kezét.

A vénasszony elvezette a lányt a férfi házába,

akinek nagyon tetszett újdonsült felesége.

Ettől kezdve együtt éltek, betartva korábbi

megállapodásaikat.

Volt ennek az embernek egy igen jó barátja,

akinek elmesélte házasságkötésük körülményeit.

Az megkérte, hogy mutassa be őt is a vénasszonynak,

mert szeretné igénybe venni a szolgálatait.

Elmentek együtt a vénasszonyhoz és segítségét

kérték az ügyben.

- Mi sem könnyebb ennél - mondta a vénasszony. -

Ismerek egy nagyon szép leányt, aki éppen megfelel

majd nektek. Csak egy a bökkenő, hogy munkája

egész éjjel leköti, de a nappalt a barátoddal

töltheti.

- Ez nem jelent akadályt - felelte a barát.

A vénasszony elvitte a lányt, aki nagyon

megtetszett neki, s a feltételek szerint meg is

kötötték a házasságot.

A két jóbarát azonban hamarosan rájött, hogy

a vén boszorkány által kerített feleségük egy és

ugyanaz a nő.

Ebből is láthatod, hogy milyen álnok a nő, és

mi mindenre képes.

 

Báhia története

 

Mesélik, hogy egy férjes asszony, bizonyos Báhia

(ragyogó szépség) szeretőt tartott magának.

Viszonyuk hamarosan kitudódott, így hát el kellett

válniuk. A szakítás iszonyúan megviselte a

férfit, valósággal belebetegedett abba, hogy nem

láthatja többé kedvesét.

Egyik nap azután felkereste az egyik barátját és

azt mondta neki:

- Ó, testvérem, féktelen vágy kerített hatalmába.

Nem tudok tovább várni. Elkísérnél-e Báhiához,

szívem szép szerelméhez?

Barátja azt felelte, szívesen vele tart.

Másnap lóra ültek és két napi utazás után

megérkeztek arra a helyre, ahol Báhia lakott.

Leszálltak a nyeregből és a szerető így szólt a

barátjához:

- Eredj és nézz körül az emberek között, akik

itt élnek. Próbáld elérni, hogy vendégül lássanak,

de vigyázz, nehogy fény derüljön szándékainkra.

Keresd meg Báhia szolgálóját, akinek bátran

elmondhatod, hogy itt vagyok, s üzenj vele

úrnőjének, hogy látni szeretném.

Aztán leírta a szolgálót, s barátja pedig elment,

megkereste és elmondott neki mindent. A szolgáló

rögtön Báhiához sietett és elismételte neki

szeretője szavait. Báhia a következőt üzente

vissza a barátnak: "Tudasd azzal, aki téged

küldött, hogy ma éjjel találkozhatunk ennél és

ennél a fánál, ebben és ebben az órában."

A barát visszatért a szeretőhöz és továbbította

neki Báhia válaszát a találkozót illetően.

A megbeszélt időre a két barát a fához ment.

Nem kellett sokáig várniuk Báhiára. Amikor a

szerető meglátta kedvesét, elébe futott, keblére

ölelte és csókjaival árasztotta el, ölelkeztek és

simogatták egymást. A szerető így szólt a

kedveséhez:

- Ó, Báhia, van-e arra mód, hogy együtt töltsük

az egész éjszakát anélkül, hogy a férjed

gyanúját felkeltenénk?

- Allahra, ha te is úgy akarod, találunk rá

megoldást - felelte Báhia.

- Mondd hát, mire gondoltál? - sürgette kedvesét

a szerető, mire Báhia megkérdezte:

- Ez a te barátod kész-e mindenre érted, és elég

ügyes-e?

- Igen - vágta rá a szerető.

Báhia felkelt, levetette ruháit, és odaadta a

barátnak. Ő is levetkőzött és átadta ruháit

Báhiának, aki rögtön belebújt azokba, majd

felöltöztette a barátot a saját ruháiba.

- Mit akarsz tenni? - kérdezte meglepetten a

szerető.

- Hallgass - intette csendre Báhia, és a baráthoz

fordulva a következő utasításokat adta:

- Menj vissza a sátrunkba és feküdj az ágyamra.

Mikor az éjszaka első harmada eltelt, be fog jönni

a férjem és kéri majd azt az edényt, amelyikbe a

tevéket szokták fejni. Vedd akkor elő ezt a sajtárt,

de tartsd addig a kezedben, míg ő el nem veszi

tőled. Így szokott ez lejátszódni közöttünk. Egy

kis idő múlva visszajön a tejjel teli edénnyel, és azt

mondja majd neked: "Itt a sajtár!", de ne vedd el

tőle, míg meg nem ismételte szavait. Akkor vedd

ki a kezéből vagy hagyd, hogy letegye a földre.

Ezek után reggelig nem fogod látni. Ha a férjem

elment, idd meg a tej egyharmadát és tedd vissza

az edényt a földre.

A barát elment és mindent úgy tett, ahogy az

asszony mondta. Mikor a férj visszatért a tejjel teli

edénnyel, nem vette el tőle, míg másodszor is azt

nem mondta: "Itt a sajtár!" Akkor kinyújtotta a

kezét érte, de szerencsétlenségére vissza is húzta,

mert azt hitte, hogy a férfi leteszi az edényt a

földre. A másik azt gondolta, hogy megfogta az

edényt és elengedte. Az edény a földre huppant és

eltörött.

- Hol jár az eszed? - ordította a férfi, és

ütni-verni kezdte az "asszonyát" az edény

darabjaival, amelyek ripityára törtek a hátán.

Aztán megfogott egy másik edényt és azzal

csépelte tovább olyan erősen, hogy majd a

gerincét törte. Báhia anyja és húga sietve

rohantak oda, hogy kiszabadítsák a kezei közül.

A szerencsétlen embert már az ájulás környékezte,

amikor sikerült nekik a férjet eltávolítani.

Aztán Báhia anyja visszajött és hosszan

vigasztalta "lányát", aki majd belebetegedett a

sok beszédbe, de nem tehetett mást, mint

hallgatott és hullatta könnyeit. Végül azt mondta

neki az anyja:

- Bízzál Allahban és engedelmeskedj a férjednek.

A szeretőd most nem jöhet hozzád, hogy

gyámolítson, de ideküldöm a húgodat, hogy ne

legyél egyedül.

Ezzel elment és átküldte Báhia húgát, aki

vigasztalni kezdte "nővérét", és átkozni azt,

aki ilyen csúnyán elbánt vele. A lány ragyogó

szépsége láttán, aki minden tökéllyel felruházva

olyan volt, mint a telihold az éjszakában, a

férfi szívét melegség öntötte el. Kezét a lány

szájára tapasztotta, nehogy felsikoltson

rémületében, és így szólt hozzá:

- Húgocskám, én nem az vagyok, akinek hiszel.

Nővéred, Báhia most a szeretőjével van, és én

vállaltam a veszélyt, hogy helyettesítsem.

Oltalmad alá helyezem magam! Ha leleplezel, a

nővéred szégyenben marad. Én teljesítettem

kötelességemet, a többi a te lelkeden szárad.

A lány remegni kezdett, mint egy falevél, amikor

nővére tetteinek esetleges következményeire

gondolt, de aztán mosolyra derült és alávetette

magát a férfinak, aki ilyen hűséges jó barátnak

bizonyult. Az éjszaka hátralevő részét csókokkal,

ölelésekkel, kölcsönös örömökben és boldogságban

töltötték. A férfi mindenben a

legeslegtökéletesebbnek találta a lányt, s

karjaiban elfelejtette az elszenvedett ütlegeket.

Nem is hagytak fel a játszadozással, enyelgéssel

és szerelmeskedéssel hajnal hasadtáig. Akkor a

férfi visszatért társához. Báhia megkérdezte

tőle, hogy sikerrel járt-e éjszakai útján, mire

azt válaszolta:

- Kérdezd csak meg a húgodat. Hitemre mondom,

ő tudja talán a legjobban! Tudd meg, hogy

az egész éjszakát csókok közt, öleléssel és

kölcsönös élvezetekben töltöttük.

Aztán ruhát cseréltek, mindegyikük belebújt a

sajátjába és a jóbarát részletesen elmesélte az

éjszaka történteket.

Ebből is láthatod, hogy mi mindenre képesek

a nők.

 

Hogyan leckéztette meg egy nő azt a férfit, aki

azt hitte magáról, hogy a nők összes fortélyát

kitanulta?

 

Mesélik, hogy egy férfi sokáig tanulmányozta

a női fortélyokat és ravaszságokat, amelyeket a

férfiak megtévesztésére eszelnek ki, és azt tartotta

magáról, hogy nincs olyan nő, aki lóvá tudná

tenni.

Egy nagyon szép és bájos nőnek a fülébe jutott

a férfi önteltsége és fennhéjázása. Gazdag asztalt

terített fogadószobájában jobbnál jobb borokkal,

ritka és finom ételekkel. Azután elküldetett a

férfiért, s kérte, hogy tisztelje meg

látogatásával.

A férfi sietett eleget tenni kérésének, mert

felkeltette vágyát a híresen szép és ritka

tökéletes asszony meghívása.

A nő a legszebb ruháit öltötte fel és válogatottan

finom illatszerekkel hintette be magát, így

azután nem csoda, hogy a férfi szinte

megzavarodott, annyira elbűvölte a nő bája és

ámulatba ejtette szépsége, amikor megpillantotta.

A nő azonban nyugtalannak tűnt és látszott

rajta, hogy tart a férje hazajövetelétől. A férj

ugyanis tudvalevően nagyon büszke, féltékeny és

kegyetlen ember volt, aki nem tétovázott volna

vérét ontani bárkinek, aki a háza körül ólálkodik.

Mit tett volna azzal - és nem is ok nélkül -, akit

a házban talál!

Miközben a ház úrnője és a férfi - aki mindent

elkövetett, hogy a nőt megnyerje magának - a

fogadószobában enyelegtek, hirtelen kopogás

hallatszott a kapu felől. Ez aggodalommal és

félelemmel töltötte el a férfi szívét, különösen,

amikor az asszony felsikoltott: "Ez csak a férjem

lehet!" Remegve bújtatta el a férfit egy

kamrácskában, amely a fogadószobából nyílott,

rázárta az ajtót, de a kulcsot elöl hagyta.

Aztán kinyitotta a kaput.

A férj - mert tényleg ő volt - belépve a házba

meglátta az asztalra készített ételeket és italokat.

Meglepődve kérdezte meg feleségétől, hogy mit

jelentsen ez.

- Azt jelenti, amit látsz - felelte az asszony.

- Kinek készült mindez? - kérdezte a férje.

- A szeretőmnek, aki épp itt van nálam.

- Hol van?

- Abban a kamrában - mondta, kezével is mutatva

arra a helyre, ahol az áldozat lapult.

E szavakra a férj a kamrácska ajtajához ugrott,

de zárva találta.

- Hol a kulcs? - kérdezte.

- Itt van - felelte az asszony és odadobta a

kulcsot az urának. Amint a férje a zárba helyezte

a kulcsot, a nő hangos nevetésben tört ki. A férj

hátrafordult és megkérdezte:

- Min mulatsz olyan jól?

- Ítélőerőd gyengeségén, elméd és értelmed

fogyatékosságán - felelte a felesége. - Ó, te balga

férfi, hát azt gondolod, hogy ha valóban lenne

szeretőm, és beengedtem volna ide, megmondanám

neked, hogy itt van, és hogy hová rejtettem? Ez

nem túl valószínű. Nem volt más gondolatom,

mint hogy téged terített asztallal várjalak, s hogy

megtréfáljalak, amint sikerült is. Ha szeretőm

lenne, biztosan nem rád bíznám a titkomat.

A férj ott hagyta a kulcsot a zárban anélkül,

hogy elfordította volna, és visszatért az asztalhoz.

- Igazad van - mondta -, felforrt a vérem, de

nincs okom kételkedni szavaid komolyságában.

Aztán együtt ettek és ittak, majd szerelmeskedni

kezdtek.

A "szerető" eközben végig a kamrában rejtőzködött,

s a ház úrnője csak akkor engedte ki, amikor a

férj ismét elment hazulról. Bizony nagyon rossz

állapotban és igen meggyötörten találta. Mikor

már kint volt, megmenekülve a nagy veszélytől,

a nő így szólt hozzá:

- Na, te nagyokos, aki olyan jól ismered a nők

fortélyait! Felér-e minden tudásod azzal, amit itt

most láttál?

- Meggyőződtem róla, hogy ravaszságotok

nem ismer határt - felelte a férfi.

Ebből is láthatod, hogy milyen álnok a nő, s mi

mindenre képes.

 

A rajtakapott szerető története

 

Egy asszony, akinek erőszakos és durva ura

volt, éppen a szeretőjével enyelgett, amikor férje

váratlanul hazatért egy hosszú utazásról, s csak

annyi ideje maradt, hogy kedvesét az ágy alá

rejtse. Idegességében le s föl járkált, de semmi

sem jutott az eszébe, hogyan csempészhetné ki a

házból a férfit. Mikor éppen kinézett az egyik

ablakon, észrevette a szomszédasszonya, aki

látta, hogy gondokkal küszködik, s megkérdezte,

mi gyötri annyira. Az asszony elmondott neki

mindent.

A szomszédasszony ekkor így szólt:

- Menj csak vissza nyugodtan a házadba. Majd

én gondoskodom a te szeretődről. Ígérem, hogy

bántódás nélkül kerül ki onnan.

Az asszony visszatért a házba, s hamarosan a

szomszédasszony is követte. Együtt készítették el

az ételt, aztán mindannyian leültek, hogy

egyenek-igyanak. Az asszony a férjével szemben

foglalt helyet, a szomszédasszony pedig az ággyal

szemben ült le, s történetekbe és anekdotákba

kezdett, amelyek a nők furfangosságáról szóltak.

A szerető az ágy alatt mindent jól hallott.

Egyik történet a másikat követte, míg végül

így mesélt a szomszédasszony:

- Egy férjes asszony szeretőt tartott magának,

akit gyengéd szeretettel vett körül, s aki ugyanúgy

viszontszerette őt. Egyik nap a férj távollétében a

szerető meglátogatta kedvesét. Éppen együtt

voltak, amikor a férj váratlanul hazatért. Az

asszony jobbhíján az ágy alá bújtatta szeretőjét,

majd leült a férje mellé, aki ételekkel és

italokkal frissítette fel magát. Tréfákkal és

mókákkal mulattatta a férjét, s közben játékból

bekötötte ura szemét egy kendővel, jó alkalmat

teremtve evvel a szeretőnek, hogy az ágy alól

kimászva elmeneküljön.

A feleség rögtön megértette, hogyan fordíthatja

a maga hasznára a mesét. Fogott egy kendőt, s

a férje szemeit bekötötte és így szólt:

- Ezzel a ravasz csellel segítette ki a nő a

szeretőjét szorult helyzetéből.

A szerető eközben - megragadva az alkalmat -

kisurrant anélkül, hogy a férj bármit is észrevett

volna. Nem tudva mi történt, a férj csak nevetett

a történeten, s vidámságát csak fokozták felesége

szavai és pajkos évődése.

Ebből is láthatod, milyen csapodár a nő, s mi

mindenre képes.

 

Történet a hiábavaló elővigyázatosságról

 

Élt egy férfi, akinek a felesége tökéletes szépség

volt, olyan, mint a telihold. Ez a férfi nagyon

féltékeny volt, mert ismerte a nők fortélyait és

ravaszságait. Soha nem ment el otthonról anélkül,

hogy gondosan be ne zárta volna a kaput és a

terasz ajtaját. Egyik nap a felesége megkérdezte

tőle:

- Miért csinálod mindezt?

- Azért, mert ismerem szokásaitokat és

fortélyaitokat - válaszolta a férfi.

- Ettől ugyan nem leszel biztonságban - felelte

a nő -, mert ha egy nő szíve eped valakiért, akkor

hiába minden óvintézkedés.

- Jó, jó - mondta a férfi - de azért nem árt

zárva tartani a kapukat.

- Semmi értelme - mondta a nő. - Az ajtók

vasalásai mit sem érnek, ha a nő arra kezd vágyni,

amire te gondolsz.

- Nos jól van - mondta a férfi. - Tedd csak

meg, ha találsz rá módot.

Amint a férje elhagyta a házat, a nő felment a

tetőre és egy kis lyukon át, amit maga vágott a

falba, kilesett az utcára, hogy lássa, mi történik

odakinn. Éppen arra haladt el egy fiatal férfi, aki

felnézett, megpillantotta a nőt és felébredt benne

a vágy, hogy magáévá tegye:

- Hogyan juthatnék be hozzád? - szólt fel a

nőnek.

- Sehogy - felelte a nő -, mert a kapu zárva

van.

- Hogyan lehetnénk mégis együtt? - kérdezte

a férfi.

- Majd fúrok egy lyukat a kapun. Te csak lesd

meg a férjemet, amikor ma este hazatér. Ha már

bejött, dugd be a hímtagodat a lyukon, s az így a

vulvámmal fog találkozni. Csakis így töltheted

vágyam, másképp lehetetlen.

A fiatal férfi lesben állt, amíg a férj hazatért az

esti imáról. Mikor látta, hogy bement a házba és

bezárta maga mögött a kaput, odament, megkereste

a lyukat és bedugta a hímtagját. A feleség is

résen volt. Alig lépett be a férje a házba, s még az

udvaron tartózkodott, amikor odament a kapuhoz,

és mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy

a kapu be van-e zárva, szemérmét a hímtaghoz

illesztette, mely a lyukon át bekandikált, majd

bevezette vulvájába.

Aztán eloltotta a gyertyát és beszólt a férjének,

hogy hozzon ki egy lámpást.

- Minek? - kérdezte a férje.

- Elvesztettem valamit és nem találom a sötétben -

felelte a nő.

A férje kijött a lámpással. A fiatal férfi hímtagja

még a nő vulvájában volt és éppen magját vetette.

- Hol vesztetted el? - kérdezte a férj.

- Itt ni! - kiáltott fel a nő, és tomporát

visszahúzva szabadon hagyta szeretőjének meztelen

vesszejét.

Ennek láttán a férj őrjöngve vetette magát a

földre. Mikor észhez tért, a felesége megkérdezte:

- Hát a híres óvatosság?

- Allah bocsásson meg nekem! - felelte a férfi.

Ebből is láthatod, milyen csapodárok a

nők, s mi mindenre képesek. Se szeri, se

száma fortélyaiknak: még a hangyát is képesek

lennének meghágatni az elefánttal.

 

* * *

 

Tizenkettedik fejezet

 

Hasznos és megszívlelendő tanácsok férfiaknak és

nőknek

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása rád -,

hogy ez a fejezet olyan hasznos tudnivalókat

tartalmaz, amiket csak ebben a könyvben

találhat meg az olvasó. Jobb a dolgokat tudni,

mint tudatlanságban lenni felőlük. A tudás

lehet ártalmas, de a tudatlanság sokkal

rosszabb.

Ezek a tudnivalók a nők ezidáig eléd nem

tárt dolgairól szólnak.

 

Volt egyszer egy nő, akit Muarbidának hívtak,

s akit kora legokosabb és legbölcsebb emberének

tartottak. Igazi filozófus alkat volt. Egyszer

különféle kérdéseket tettek fel neki, köztük a

következőket is.

- Hol lakozik a nők elméje?

- A combjaik között.

- Hát az örömök honnan törnek fel belőle?

- Ugyanonnan.

- És testük melyik részével szeretik vagy

gyűlölik a férfiakat?

- Ugyanavval - felelte, majd hozzátette: - Akit

szeretünk, annak odaadjuk a vulvánkat, de akit

gyűlölünk, attól megtagadjuk. Akit szeretünk,

avval megosztjuk, amink van, s beérjük tőle a

kevéssel is. Ha vagyontalan is, elfogadjuk őt.

De akit gyűlölünk, azt távol tartjuk magunktól,

hiába adná nekünk mindenét, s tenne gazdaggá

minket.

- És hol lakozik a nőben az észlelés, a

szenvedély és az ízlelés?

- A szemében, a szívében és a vulvájában -

felelte, majd amikor kérték, hogy magyarázza

meg, így folytatta:

- Az észlelés a szemben lakozik, mert a nő a

szemével veszi észre azt, aki kedves számára, s ha

megtetszett neki szép formája és erős termete,

szerelem támad a szívében. Innen ered a

szenvedély, mely a szívben ver tanyát és rabul

ejti azt. A szerelmes nő üldözi kedvesét, csapdát

állít neki, s ha fogságba ejtette, létrejön a

találkozás. Ekkor a vulva megízleli a hímtagot,

hogy megtudja, édes-e vagy keserű. Mert a vulva

képes rá, hogy megkülönböztesse a szépet a

csúftól, a jót a rossztól.

- Mely hímtagokat kedvelik leginkább a nők?

Milyen nők vágyódnak az egyesülésre, és kik

azok, akik megvetik? Mely férfiakat szeretik

leginkább a nők, és kiktől undorodnak?

- Nem minden nőnek van egyforma vulvája,

s eltérőek a nők az egyesülés, a szerelem és a

gyűlölet tekintetében is. Ugyanúgy különbségek

mutatkoznak a férfiak között szerszámaikat és

ízlésüket illetően. A testes nő, akinek magasan

fekszik a méhe, az olyan vaskos és rövid hímtagot

szereti, amely betölti vulváját anélkül, hogy az

aljáig érne. A vaskos és hosszú hímtag nem felel

meg neki. Az a nő viszont, akinek a méhe távol

esik, mert vulvája mély, csak a hosszú, vaskos,

jól fejlett hímtagra vágyik, mely teljes egészében

kitölti vulváját. A rövid és vékony szerszám

nem kedvére való, s nem is képes kielégíteni.

Természetük szerint a nők lehetnek ingerlékenyek,

búskomorak, vérmesek, közönyösek vagy éppenséggel

keveredhet bennük a négyfajta vérmérséklet. Akik

ingerlékeny vagy búskomor természetűek, azok nem

nagyon rajonganak az egyesülésért, s csak az

olyan férfiakat szeretik, akik maguk is hasonló

természetűek. A vérmes vagy közönyös nők szeretik

túlzásba vinni a közösülést, s ha egy hímtagra

akadnak, legszívesebben soha többé nem engednék

el, ha tehetnék. Csak a hozzájuk hasonló

vérmérsékletű férfiakat kedvelik, s ha az ilyen

nők ingerlékeny vagy búskomor férfival kelnek

egybe, mindkettőjük élete egyformán szomorú

lesz. Ami a kevert vérmérsékletű nőket illeti,

sem előszeretettel, sem gyűlölettel nem

viseltetnek az egyesülés iránt.

Megfigyelték, hogy a kis termetű nők sokkal

jobban vágynak az egyesülésre és erősebb vonzalmat

mutatnak a megtermett hímtag iránt, mint a

nagy termetűek. Csak a hosszú és vaskos hímtag

felel meg igényeiknek, az teszi örömtelivé életüket

és élvezetessé fekhelyüket.

Vannak olyan nők is, akik csak vulvájuk kapujában

szeretnek egyesülni. Ha egy férfi föléjük

hajolva hímtagját be akarja vezetni vulvájukba,

kiveszik onnan, és fejét a vulva ajkai közé

helyezik. Úgy gondolom, ez csak a fiatal lányoknál

fordul elő, és azoknál a nőknél, akik nem szoktak

a férfiakhoz. Allahhoz fohászkodom, hogy mentsen

meg minket az ilyen vulvától és azoktól a

nőktől, akik képtelenek odaadni magukat a

férfiaknak.

Vannak olyan nők is, akik csak akkor teljesítik

férjeik parancsát, s csak akkor elégítik ki őket,

megadva nékik az egyesülés okozta örömök kéjes

mámorát, ha ütlegekkel és durva bánásmóddal

kényszerítik rá őket. Az efféle viselkedést

néhányan az egyesüléssel vagy a férjjel szemben

érzett gyűlöletnek tulajdonítják, de ez nem így

van. Mindez csupán jellem és vérmérséklet kérdése.

Vannak olyan nők is, akik nem sokat törődnek

az egyesüléssel, mert minden gondolatukat

nagyszabású tervek, becsvágyó remények és üzleti

ügyek kötik le. Másoknál féltékenységből,

tisztaszívűségből, egy más világ iránt érzett

erős vágyódásból vagy a múlt fájóan szomorú

emlékeiből fakad ez a közöny. Ezeknél a nőknél az

egyesülés közben átélt gyönyörök nemcsak a hímtag

méreteitől függnek, hanem saját nemzőszervük

egyéni felépítésétől is. Ezek közül említést

érdemelnek a formájuk miatt szögletesnek

(al-murtabia) és domborúnak (al-murtafia)

nevezettek. Az utóbbinak az a sajátsága, hogy

kigömbölyödik, ha a nő álló helyzetben összezárja

combjait. Hevesen vágyik az egyesülésre, rése

szűk és úgy hívják: az összeszorított. A nő,

akinek ilyen vulvája van, csak a hatalmas hímtagot

szereti, s nem kell sokáig várnia, amíg eljut

a tetőpontra. Persze ez általában jellemző a

nőkre.

Ami a férfiak vágyait illeti, azt mondhatom,

hogy szenvedélyeik mértéke, akárcsak a nőknél,

megfelel vérmérsékletüknek, s csak abban

különböznek, hogy a nők sóvárgása a hímtag után

erősebb, mint a férfiaké a vulva után.

- Mondd el nekünk, milyen hibái lehetnek egy

nőnek! - kérlelték Muarbidát, s ő így felelt:

- A legrosszabb az a nő, aki rögtön felemeli a

hangját, ha férje szükségében az ő vagyonához

nyúlna vagy aki kifürkészi és kifecsegi férje titkait.

- Vannak még más hibák is? - kérdezték, s ő

így folytatta:

- Ide tartozik még a féltékenykedő és lármás

nő, aki letorkolja a férjét, aki pletykás és

rosszindulatú. Aki mindig szépnek akar látszani a

férfiak szemében, s nem tud megmaradni a házban.

Ha olyan nőt látsz, aki folyton nevetgél és a

kapuban álldogál, tudhatod, hogy tisztességtelen

szajhával van dolgod.

Rossz az olyan nő is, aki mások ügyeivel

foglalkozik, aki folyton-folyvást panaszkodik, s

aki férje pénzét meglopja. Továbbá, akinek a

természete zsarnoki és zsémbes, aki a kedvességet

nem viszonozza, aki menekül a hitvesi ágyból,

vagy kellemetlen fecsegéssel háborgatja benne

urát, s hajlamos a kétszínűségre, a csalásra, a

hazudozásra, a szószegésre és a ravaszságra.

Vannak még olyan nők is, akik mindig vádaskodnak

és mindent rosszallnak; akik férjeiket csak akkor

hívják magukhoz, hogy teljesítse házastársi

kötelességét, ha nekik jól esik; akik nagy zajjal

vannak az ágyban. Végül vannak szégyentelenek,

buták, fecsegők és kíváncsiskodók. Ezek a nők

legrosszabb tulajdonságai.

 

* * *

 

Tizenharmadik fejezet

 

Az érzéki vágy forrásairól és serkentőiről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy hatféle forrás táplálja a

közösülés utáni vágyat: a heves szerelem tüze, a

magnedv bősége, a szeretett személy közelsége,

az arc szépsége, a közismerten izgató ételek

és az érintkezés.

 

Tudd meg azt is, hogy sokféle dolog okozhat

örömet egyesülés közben, de ezek között

is az elsők és a legfontosabbak: a vulva

melegsége, keskenysége, szárazsága és kellemes

illata. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor

valami hibádzik a kéjes élvezetekhez. Ha

valamennyi jó tulajdonságot egyesíti magában

a vulva, tökéletes lesz a gyönyör. A vizenyős

vulva lazává teszi az idegeket, a hideg

megfosztja a hímtagot minden erejétől, a kiáradó

kellemetlen szagok pedig nagymértékben

csökkentik az élvezetet, akárcsak a tág vulva.

A gyönyörök tetőpontja - a magnedv bőséges

és heves kilövellése - egy feltételtől függ,

ez pedig az, hogy a vulva mélyében rejtőző

szivattyú, a méhszáj rátapadjon a hímtagra

és ellenállhatatlan erővel szívja ki belőle

nedvét. Ha már egyszer a méhszáj megragadta

a hímtagot, gazdája képtelen megőrizni

magnedvét, mert a méhszáj nem engedi el, míg

utolsó cseppjét is ki nem sajtolta belőle.

Ha a tetőpont a hímtag végének megragadása

előtt bekövetkezne, akkor a magnedv

elhullatásából fakadó élvezet nem lesz

tökéletes.

 

Tudd meg, hogy nyolc dolog segíti elő és

erősíti a magömlést. Ezek: az egészséges test,

a gondtalan szív, a tiszta lélek, a természetes

vidámság, a jó ételek, a gazdagság, valamint

a női arc sokfélesége és sokszínűsége.

 

Ha valaki erőt akar nyerni az egyesüléshez,

az vegye a masztixfa gyümölcsét [a mediterráneumban

elterjedt növény (Pistacia lentiscus) apró piros,

majd éretten fekete bogyóterméssel], zúzza össze,

keverje el olajjal és mézzel, szedje le a habját

és igya meg reggel éhgyomorra.

Aki így cselekszik, erőtől duzzadóvá válik és

bőven ontja majd magját.

Hasonló eredményt lehet elérni, ha a hímtagot

és a vulvát a sakál epéjével kenjük be, mert ez

is serkenti és növeli e testrészek életerejét.

Dzsalínúsz [Galénosz (élt kb. 130-200) görög

származású római orvos. Könyveit arabra is

lefordították, és évszázadokon keresztül

kézikönyvként használták.], a bölcs azt mondta:

"Aki gyengének érzi magát az egyesülésben, az

igyon meg lefekvés előtt egy pohár sűrű mézet,

és egyen meg húsz szem mandulát és száz

fenyőmagot.

Három napig csinálja ezt folyamatosan. Vagy

vegye a hagyma magját, rostálja meg, keverje

össze mézzel jó alaposan és egyébként böjtöt

tartva, csak ezt fogyassza."

Hasonló hatású, ha a teve púpjából kiolvasztott

zsírral kenjük be a hímtagot közvetlenül

az egyesülés előtt. Így az csodákra lesz

képes, és a nő áldani fog érte.

 

Ha kéjesebbé akarod tenni az élvezeteket,

vegyél kubebborsot [Piper cubeba] és

kardamommagvakat [Elettaria cardamomum], törd

jól össze és kend be vele a hímtagod fejét.

Azután lássál munkához, s páratlan örömök

származnak majd belőle neked is és a nőnek is.

A Judea [Anthemis pyrcthrum] vagy Mekka

balzsammal hasonló hatást érhetsz el.

 

Ha erőt akarsz gyűjteni az egyesüléshez,

zúzz össze kerti székfűt és gyömbért, majd

keverd el orgonavirágból készült balzsammal.

[Az egyik arab szöveg liliomot (zanbak) említ.]

Kend be vele ágyékodat, tojásaidat és vessződet,

s hamarosan heves vágyat fogsz érezni az

egyesülésre.

 

Ha azt akarod, hogy magod sokasodjon,

erőd gyarapodjon és gerjedelmed növekedjen,

egyél meg egy mustármag [a mustármag is

serkentőszer] nagyságú darabot a chrysocollából

[valószínűleg a bóraxról van szó].

E csodaszer hatására hímtagod mereven ágaskodni

kezd, és egyéb képességeid is fokozódnak.

 

Ha azt szeretnéd, hogy a nő kedvét lelje

benned és az egyesülésben, vegyél egy kevés

kubebborsot, kerti székfűt, gyömbért és fahéjat.

Az érintkezés előtt vágd jól össze őket s

kend be velük hímtagodat, s csak azután láss

munkához. A nő ezek után úgy fog szeretni,

hogy egy percre sem enged el maga mellől.

 

A szamártejjel megkent hímtag hatalmas

és erős lesz.

 

Aki a hommoszt [csicseriborsó, népszerű arab étel]

hagymával megfőzi, megszórja őrölt fahéjjal,

gyömbérrel és kardamommal, majd megeszi, annak

szerelmi vágya felfokozódik. Ő maga erőre kap és

csodákra lesz képes a szerelemben.

 

* * *

 

Tizennegyedik fejezet

 

A meddő nő méhének leírása és a meddőség

gyógyszerei

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy számos bölcs orvos foglalkozott

már e tengernyi gondot okozó problémával,

eredményt azonban vajmi keveset értek el.

Mindegyikük a saját szemszögéből vizsgálta

a dolgot, de végül a kérdés homályban maradt.

A nők meddőségét előidéző okok között

említhetjük a méh vérröggel történő elzáródását,

a folyást okozó gyulladást, a férfi magnedvhiányát

vagy fogyatékosságát, a méh belső szervi

elváltozását, a pangó havivérzést és folyást,

valamint a méh szárazságát, gyengeségét és

kellemetlen szagát. Vannak olyan bölcsek, akik

bűbájos rontásoknak vagy a dzsinnek és démonok

gonoszságainak tulajdonítják a nők meddőségét.

A túlságosan is jó húsban levő nők gyakran

meddők, mert méhükre nagy nyomás nehezedik,

s így képtelenek a férfi magját befogadni

és megfoganni. Különösképpen áll ez azokra,

akiknek a férje kicsiny hímtaggal és jókora

tojásokkal rendelkezik, mert ez esetben az

egyesülés nem éri el célját.

 

A meddőség ellen használt gyógyszerek

közül egyik legismertebb a teve púpjának

veleje, amit a nő tegyen egy rongydarabra és

kenje be vele a vulváját, miután elvégezte a

havivérzést követő tisztálkodást. Azután,

hogy teljes legyen a kúra, vegye az ebszőlő

gyümölcsét [Vitis labrusca], sajtolja ki,

szűrje le egy üvegbe és adjon hozzá egy kevés

ecetet.

Hét napig igya ezt az orvosságot éhgyomorra,

miközben férjének legyen gondja az egyesülésre.

 

Egy másik gyógyital is készíthető egy csipetnyi

porrá zúzott szezámmagból, ha belőle

balzsamot csinálnak, majd azt elkeverik egy

bab súlynyi őrölt szandarakkal [Callitris

articulata].

Igya ezt a keveréket a nő megtisztulása után

három napig, s közben fogadja férje ölelését.

Előbb az első itallal kell próbálkozni, s csak

utána a másodikkal. Ha Allah is úgy akarja,

a gyógyító hatás jelentkezik, és a nő megfogan.

 

Van még egy másik gyógyszer is. Ez a

kristályszódának, a birka vagy a tehén epéjének,

valamint a "miszk" növénynek és

magjának keveréke. [A tubarózsa (miszk ar-rumi)

vagy a libatop egyik fajtája (miszk al-dzsinn;

Chenopodium Botrys).]

Egy gyapjúcsomót megmártva benne, kenje be

vele vulváját a nő a havivérzést követő

tisztulás után, majd fogadja férjét, s ha Allah

is úgy akarja, viselős lesz.

 

* * *

 

Tizenötödik fejezet

 

A férfi terméketlenségének okairól

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása reád -,

hogy vannak olyan férfiak, akiknek a magja

a születésüktől fogva romlott és hideg; vagy

azért terméketlenek, mert vizelési problémák,

gennyes folyások és gyulladások gyötrik őket.

Vannak olyan férfiak is, akiknek a húgycsöve

lefelé hajlik és a hímtag tövénél nyílik.

Ennek következtében magnedvük nem a

megfelelő úton, egyenesen előre távozik, hanem

csak egyszerűen aláhull [Hypospadiasis].

Egyes férfiaknak túl rövid és kicsi a hímtagjuk,

s nem éri el a méhszájat. Másokat gennyes

húgyhólyag vagy egyéb rendellenesség akadályoz

az egyesülésben.

Némely férfiak a nőt megelőzve jutnak el

a tetőpontra, s így a két magömlés nem egyszerre

következik be. Ez kizárja a megfoganás

lehetőségét. [Természetesen sem ez, sem a rövid

hímvessző nem jelent akadályt a fogamzás

szempontjából.]

A fenti körülmények mind erősen csökkentik a nő

esélyeit a fogamzásra, de valamennyi közül a

hímtag rövidsége a legkárosabb.

Terméketlenséget okozhat még a herék

hirtelen lehűlése vagy felmelegedése és sok

más hasonló dolog.

 

Akiknek terméketlenségét veleszületett hidegség,

vizelési problémák, gennyes folyások, gyulladások

vagy más hasonló betegségek okozzák, továbbá

azok, akik korai magömlésben szenvednek,

kigyógyíthatók betegségükből. Olyan serkentő

ételeket kell enniük, amelyek mézet, gyömbért,

kerti székfűt, ecetet, hunyort, fokhagymát,

fahéjat, szerecsendiót, kardamomot, fecskefüvet

[Stanella panerina; liszán al-uszfur. Az autográf

kiadás szerint ez nem más, mint a kőrisfa magja.], kínai fahéjat,

borsot és más hasonló fűszereket tartalmaznak.

Aki ilyeneket eszik, Allah hatalmából és

erejével meggyógyul.

 

Ami a többi említett okot illeti (a húgycső

elhajlása, a hímtag kis mérete, a gennyes

húgyhólyag és más rendellenességek, amelyek

megnehezítik az egyesülést), ezeket csak

Allah gyógyíthatja meg.

 

* * *

 

Tizenhatodik fejezet

 

Azokról a szerekről, amelyek kihajtják a méhből

a magot

 

Tudd meg, ó vezír - Allah áldása reád -,

hogy sok olyan szer létezik, amely kihajtja a

nő hasából a magot és a magzatot. Megemlítek

itt néhányat azok közül, amelyek közismerten

a legjobb megelőzői a bajnak és az egészségre

sem ártalmasak, hogy megismertessem az

emberekkel előnyeiket és hátrányaikat.

 

Közülük való az erős gyökér [a nem azonosítható

arab megfelelő valószínűleg a mulúhíja (Corchorus

olitorius) gyökerének egy népies elnevezése],

amit a nő a vulvájába tesz akár nedves, akár

száraz állapotában - bár nedvesen jobban használ

-, és az megsemmisíti a férfi magjait, illetve

elpusztítja és elhajtja a magzatot.

 

Hasonlóképpen elhajtja a magzatot a káposzta

megpörkölt magjának füstje egy nádszálon

keresztül a vulvába vezetve.

 

A timsót vagy a vulvába kell tenni az

egyesülés előtt, vagy a hímtagot kell bekenni

vele mielőtt behatolna, s ha Allah is úgy

akarja, a nő nem lesz viselős. Ezt azonban

nem szabad túl gyakran és folyamatosan

használni, mert meddővé válhat a nő, és soha

többé nem lesz képes megfoganni.

 

Ugyanígy alkalmazható a kátrány, amit a

hímtagra kell kenni, hogy elpusztítsa a magot

az egyesülés pillanatában vagy a terhesség

legelején. Ez a leghatásosabb szer valamennyi

közül, de túl gyakori használata meddővé

teheti a nőt, s a magzat elpusztul és élettelenül

hagyja el méhét.

 

Az a nő, aki rebarbarából [Rheum undulatum] és

borsból készült folyadékot iszik, annak méhe

megszabadul nem kívánatos terhétől, és ha már

viselős volt, elvetéli magzatát.

Ha a nő gyermekágyas volt, eltávozik tőle a

méhlepény és megtisztul méhe a felesleges

tehertől.

 

Ha a nő kínai fahéjból és vörös mirhából

készült folyadékot iszik vagy egy gyapjúcsomót

átitat vele és feldugja vulvájába, akkor

a magzat elpusztul és kilökődik méhéből, ha

Allah is úgy akarja.

 

A fentiek hitelességéhez nem fér kétség,

mert a gyakorlat bebizonyította őket.

 

* * *

 

Tizenhetedik fejezet

 

A tehetetlenség átkának feloldásáról

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy a férfiak átmeneti egyesülési

képtelenségének háromféle oka lehet:

tehetetlenség, gyengeség vagy korai magömlés.

 

Akit a tehetetlenség átka sújt, az vegyen

galangát [indiai gyökérféleség], mekkai fahéjat,

szegfűszeget, indiai kesudiót, szerecsendiót,

indiai kubebet, fecskefüvet, kínai fahéjat,

perzsa borsot, indiai bogáncsot, kardamomot,

kerti székfűt, babérmagot és gránátszegfűt,

ezeket zúzza jól össze és fogyassza reggel és

este galamb vagy más szárnyas húsából készült

levesbe keverve.

Előtte és utána igyon vizet. A készítmény

mézzel is bevehető, így a legjobb és

legeredményesebb.

 

Akinek a korai magömlés okoz gondot, az

szerecsendiót és tömjént keverjen össze mézzel,

és azt egye.

 

Ha a gyengeség vett rajtad erőt, végy kerti

székfűt, csalánmagot [a húgycső gyulladásos

megbetegedéseit gyógyító szernek tartják], egy

keveset a kutyatejből [Euphorbia], továbbá

gyömbért, mekkai fahéjat és kardamomot.

Keverd el mézben és edd meg, meglátod megszűnik

tőle a gyengeséged, ha Allah, a Magasságos is

úgy akarja.

 

E készítmények hatásosságát igazolhatom,

mert hatóerejüket a gyakorlat tette próbára.

Más okai is lehetnek annak, hogy a férfi

képtelen az egyesülésre, mert hímtagját elkerüli

a merevedés. Előfordulhat például az is,

hogy a férfi felgerjedt hímtaggal közeledik,

de amint a nő combjai közé helyezné, hirtelen

kókadtnak találja. Azt gondolhatná, hogy

mindez tehetetlensége miatt van, holott lehet,

hogy egyszerűen a nő iránt érzett túlzott

tisztelet vagy nem éppen helyénvaló

szégyenlősség okozza az egészet. Az is lehet,

hogy valamiféle néki nem tetsző dolgot vett

észre, vagy esetleg kellemetlen szagok ütötték

meg orrát. Végül a féltékenység is oka lehet

a férfi tehetetlenségének, amit az a felfedezés

táplálhat, hogy a nő nem érintetlen, vagyis

más férfiak kedvét is töltötte már.

 

* * *

 

Tizennyolcadik fejezet

 

A hímtagot megnövesztő és felnagyító szerekről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy ez a fejezet, amely a hímtag

megnöveléséről szól, elsőrangú fontossággal

bír, mind a férfiak, mind a nők számára.

Fontos a férfiaknak, mert az ő megtermett és

életerős hímtagjuk lobbantja szerelemre a nőket;

és fontos a nőknek, mert az ilyen hímtagok

csillapítják le érzéki vágyaikat, s egyszersmind

a legnagyobb élvezetet is jelentik számukra.

Ez abból a tényből is nyilvánvalóan látszik,

hogy sok férfi - kizárólag jelentéktelen

szerszámja miatt - a nők megvetésének tárgyává

lesz. De hasonló érzéseket táplálnak a nők

azokkal szemben is, akiknek a hímtagja puha,

gyenge és lankadt. Minden örömüket a hatalmas

és erős hímtagokban lelik.

 

Akinek tehát kicsi a hímtagja, és szeretné

nagyobbá tenni és megerősíteni, az langyos

vízzel dörzsölje az egyesülés előtt addig, amíg

a beléje áramló vértől ki nem pirul, meg nem

nő és fel nem melegszik. Aztán kenje be jó

alaposan mézből és gyömbérből készült

keverékkel. Ha ezután kezd hozzá a férfi a

közösüléshez, a nőnek olyan fenséges örömökben

lesz része, hogy tiltakozni fog az ellen,

hogy valaha is elhagyja őt.

 

Egy másik orvossághoz végy egy kevés

borsot, levendulát, galangát és mósuszt, törd

össze, rostáld meg, keverd össze mézzel és

eltett gyömbérrel. Aztán - előbb langyos

vízzel megdagasztva - kend be ezzel a péppel

a hímtagodat, amely így hatalmassá és erőssé

növekedik, és a nő kéjes gyönyörökben részesül

általa.

 

Egy harmadik féle módszer: végy langyos

vizet és gyúrd vele hímtagodat, amíg ki nem

pirul és fel nem egyenesedik. Aztán keríts egy

puha bőrdarabkát, kenjél rá forró szurkot

és bugyoláld be vele a hímtagodat, amely

hamarosan felemeli fejét és szenvedélyesen

lüktetni kezd. [Ez a módszer sokkal inkább

veszélyes, mint hasznos!]

Addig hagyd rajta ezt a pakolást, amíg ki nem

hűl a szurok és hímtagod ismét nyugovóra

nem tér. Ezt a műveletet többször megismételve

hímtagod megnő és megvastagodik.

 

Egy negyedik gyógymódhoz végy megfelelő

mennyiségű, vízben élő piócát. Gyömöszölj

belőlük egy üvegbe, amennyit csak tudsz,

öntsél rájuk olajat és tedd az üveget a

napra. Az így nyert kencével kenegesd a

hímtagodat több napon keresztül, s az hatalmas

méretűvé növekedik, ha Allah, a Magasságos

is úgy akarja.

 

Egy következő módszerhez egy szamárnak

a hímtagja szükséges. Ha beszerezted, főzd

össze jó sok gabonával és ezzel tápláld azokat

a szárnyasokat, amelyeket végül magad fogsz

elfogyasztani. Lehet a szamár szerszámját

olajban is érlelni. Az így nyert folyadék

kenhető a hímtagra, de meg is iható.

 

Megint egy másik mód, hogy a piócákat

olajban péppé kevered, és ezzel kened be a

hímtagodat. Ha jobban tetszik, teheted egy

edénybe is, amit aztán ássál be meleg

trágyadombba. Várd meg, amíg szétfoszlanak és

kenőcshöz hasonló sűrű péppé állnak össze.

Kend be vele többször hímtagodat, s az nagy

hasznot lát majd ebből.

 

Ugyancsak megnagyobbodnak a hímtag

méretei, ha gyantából, viaszból, póréhagymából,

sárga nárciszból [Asphodelus] és a foltozó vargák

által használt ragasztóból [a szarvasmarha vagy

a juh lépét (tihán) használják erre a célra]

készült keverékkel dörzsölik be.

 

E szerek hatékonysága közismert, magam

is kipróbáltam őket.

 

* * *

 

Tizenkilencedik fejezet

 

A hajlatokat és a réseket szagtalanító és

szűkítő szerekről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy a hónaljból és a vulvából

áradó kellemetlen illatok, valamint a túl széles

vulva a legnagyobb csapások.

 

Ha egy nő azt akarja, hogy megszűnjenek ezek

a fáradt szagok, őröljön meg vörös mirhát,

szitálja meg és keverje péppé mirtuszvízzel

[Myrtus communis].

Kenekedjék be vele, ettől megszűnik a hónalj

és a vulva áporodott szaga.

 

Egy másik módszer: levendulát porrá törni,

megszitálni és illatos rózsavízzel összekeverni,

majd a belemártott gyapjúdarabbal bedörzsölni

a vulvát, amíg fel nem melegszik.

Ettől megszűnik kellemetlen kipárolgása.

 

Ha egy nő szűkíteni akarja a vulváját, oldjon

fel timsót vízben és mossa meg magát ezzel az

oldattal. Még hatásosabb, ha diófakérget

ad hozzá, mert ennek még jobb az összehúzó

hatása. A túlságosan megnövekedett méh

visszafejlesztésére a leghatásosabb módszer

kimagozott szentjánoskenyeret [Ceratonia siliqua]

és a gránátalmafa kérgét megfőzni vízben, aztán

beleülni az így elkészített főzetbe, amely olyan

forró legyen, amilyet csak elbír a nő.

Ha kihűlt a fürdő, újra fel kell melegíteni,

s legjobb többször is megismételni ezt az

ülőfürdőt. Hasonló eredményű a vulva

tehéntrágyával való megfüstölése, amitől a

méh visszahúzódik, ha Allah is úgy akarja.

 

A hónalj orrfacsaró bűzét megszüntetendő

végy antimont és masztixot. Törd porrá

mindkettőt és keverd őket össze vízzel egy

cserépedényben. Addig dörzsöld ezt a pépet

az edény falához, amíg pirossá nem válik, s

akkor kend be vele a hónod alját. Ezt többször

meg kell ismételni ahhoz, hogy a rossz szagok

távozzanak és a kezelés gyökeres változásokat

eredményezzen.

Ugyanilyen hatás érhető el, ha antimont és

masztixot vízzel összekeverve a nyert folyadékot

lassú tűzön melegíted, amíg olyan sűrű lesz,

mint a kenyértészta. Akkor a pép tetején

keletkezett hártyát dörzsöld szét egy

kődarabbal, s ezzel az anyaggal kend be a hónod

alját. Biztos lehetsz benne, hogy a rossz szagok

hamarosan megszűnnek.

 

* * *

 

Huszadik fejezet

 

A terhesség jeleiről és a születendő gyermek

neméről

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy a terhesség biztos és közismert

jelei a következők:

- az egyesülést követően a vulva kiszárad;

- a nő sokat nyújtózkodik, bágyadtság

vesz rajta erőt és jó mélyeket alszik;

- vulvája úgy összehúzódik, hogy még

egy "mirvad" [szemfestésre használatos pálcika]

sem lenne képes beléhatolni;

- a mellbimbó udvara sötétebb színre vált;

- és végül a legbiztosabb valamennyi jel

közül, hogy szünetel a havivérzés.

 

Ha a nő mindvégig jó egészségnek örvend

a terhesség ideje alatt, arca nem nagyon foltos,

sőt megőrzi régi szépségét és fényes ragyogását,

akkor a jelek szerint fia fog születni.

Az erősen duzzadó keblek, valamint a mellbimbók

piros színe szintén arra utal, hogy fiú lesz

a gyermek. Ugyancsak fiút jelez, ha a nő a jobb

oldalát érzi nehezebbnek, és a vér is a jobb

orrlukából folyik [Korán LVI. 26.].

 

A gyakori rosszullét, a sápadt, foltos arc,

a méhben érzett fájdalmak és a méh sötét

színe, az ismétlődő rémképek, a feketén feszülő

mellbimbó és annak fekete udvara, a nehéznek

érzett bal oldal és bal oldali orrvérzés

mind azt jelzik, hogy az asszony leánygyermekkel

viselős.

 

Ha kétségek merülnének fel a terhességet

illetően, igyon a nő lefekvés előtt mézes vizet,

és ha nehéznek érzi a hasát, akkor biztos lehet

benne, hogy viselős. Ha a jobb oldalát érzi

nehezebbnek, akkor fiú lesz a gyermek.

A tejtől duzzadó keblek szintén annak a

jelei, hogy a nő fiúgyermeket fog szülni.

Ezeket a kipróbált és tényeken alapuló

ismereteket bölcsek tanításaiból vettem.

 

* * *

 

Huszonegyedik fejezet

 

Végezetül a tojás hasznáról és az egyesülésre

serkentő italokról

 

Tudd meg, ó vezír - Allah legyen kegyes

hozzád -, hogy ez a fejezet sok olyan hasznos

tanácsot tartalmaz, amelyek segítségével az

egyesüléshez erőt nyerhetsz, ezért egyformán

tanulságos olvasmány öregeknek és fiataloknak.

Így szólt a bölcs és tudós sejk, korának

legokosabb embere, aki jó tanácsokkal látta el

Allah teremtményeit - hallgasd hát szavát:

 

Aki mindennap éhgyomorra tojássárgáját

eszik - fehérje nélkül -, az fokozott vágyat

fog érezni a közösülésre. Ha három napig

ugyanezt eszi őrölt hagymával elkeverve, akkor

hasonlóképpen heves vágyai fognak támadni.

 

Aki megfőzi a spárgát, azután vajban megsüti,

majd ráüti a tojássárgáját és meghinti illatozó

őrölt fűszerekkel, s ezt az ételt rendszeresen

fogyasztja, annak felpezsdül a vére, fokozódik

férfiereje és heves vágy ébred benne.

 

Aki az apróra vágott hagymát serpenyőbe

teszi, majd illatos fűszerekkel ízesíti, s végül

a tojássárgájával olajban megsüti, az szavakkal

le nem írható férfierőre kap, ha több napon

át eszik ebből az ételből.

 

Aki a teve tejét mézzel elkeverve rendszeresen

fogyasztja, annak csudamód megnő férfiúi

ereje, és hímtagja éjjel-nappal készenlétben áll.

 

Aki néhány napig tojáson, mirhán, kínai

fahéjon és borson él, annak megsokszorozódik

nemző ereje, gerjedelme felfokozódik és úgy

érzi, hogy soha többé nem is tér nyugovóra.

 

Aki egész éjjel szeretkezni szeretne, de a

vágy hirtelen tört rá, s már nincs ideje, hogy

az imént említettek szerint kúrálja magát, az

a következőképpen járjon el: Vegyen annyi

tojást, amennyit csak meg tud enni, süsse meg

friss vajon serpenyőben, majd adjon hozzá jó

sok mézet és keverje össze. Egyen belőle egy

kevés kenyérrel annyit, amennyi csak beléje

fér, és hímtagja azon az éjjelen nem ismer

majd nyugodalmat. Erről írta valaki a következő

verset:

Abul-Hailúdzs tagja állva meredezett

Harminc kerek napig, mert sok hagymát evett.

Abul-Haidzsá pedig egyetlen éjszaka

Nyolcvan szűz leánynak lett a hites ura.

Tehette ezt azért, mert csak hommoszt evett,

S nem ivott rá mást, csak mézzel kevert tejet.

S ne feledd Maimúnt, aki bírta maggal,

Ötven éjjel s nappal köpült szorgalommal.

Nem volt megállása, folyvást nyomakodott,

S nem hogy belefáradt, de rátett tíz napot.

Maímúm, a rabszolga, mást sohasem evett,

Mint tojássárgáját és puha kenyeret.

Az említett Abul-Haílúdzs, Abul-Haidzsá

és Maimún tettei híresek, történetük közismert.

Elmondom hát én is, hogy ezzel, ha Allah

is úgy akarja, teljessé tegyem ezt a könyvet,

mely az emberek hasznát szolgálni született.

 

Zuhra története

 

A tudós sejk, a hit védelmezője - Allah, a

Magasságos legyen könyörületes hozzá - így

mesélte:

Élt egyszer a távoli múltban egy fényes király,

aki népes seregek ura és gazdag kincsek birtokosa

volt.

Hét lánya volt a királynak, akik kitűntek

szépségükkel és tökéletességükkel. Egymás után

születtek szép sorban, de fiú egy se akadt köztük.

Királyok kérték őket feleségül, de ők nem akartak

férjhez menni. Férfiruhákban jártak, pompásan

felszerszámozott paripákon vágtattak, tudták,

hogyan kell kardot forgatni és lándzsát hajítani, s

párbajban legyőzték még a férfiakat is.

Mindegyiknek volt egy gyönyörű kastélya, sok-sok

rabszolgával és cseléddel, akik lesték parancsaikat

és kiszolgálták őket étellel, itallal s minden

egyébbel, amire szükségük volt.

Mikor kérő jött értük, apjuk sosem mulasztotta

el megkérdezni őket, de ők mindig azt felelték:

"Sosem megyünk férjhez."

Amikor a nép fülébe jutott a dolog, egyesek

helyeslően bólogattak, de sokan rosszallóan

csóválták a fejüket.

Így ment ez hosszú ideig, nem sokat lehetett

hallani felőlük, míg végül meghalt az apjuk.

A legidősebbet kérték meg, hogy lépjen apja

örökébe, s az alattvalók mind letették neki

hűségesküjüket. Trónralépésének nagy visszhangja

volt országszerte. Ezt a legidősebbet Fauz

al-Dzsamálnak (győzedelmes szépség) hívták, a

másodikat Szultána al-Akmárnak (holdkirálynő), a

harmadikat Badia al-Dzsamálnak (csodaszép), a

negyediket Vardának (rózsa), az ötödiket

Mahmúdának (dicséretreméltó), a hatodikat

Kámilának (tökéletes), a hetediket pedig

Zuhrának (tündöklő szépség) nevezték.

Zuhra, a legfiatalabb volt közöttük a legokosabb

és a legértelmesebb, s szenvedélyesen szeretett

vadászni.

Mikor egyszer éppen vadakat üldözött a nyílt

mezőn húsz szolgája kíséretében, útjába akadt egy

lovas, aki kellő tisztelettel üdvözölte. Zuhra is

köszöntötte, s mikor hangját a lovas meghallotta,

s látta lefátyolozott arcát, azt gondolta: "Jó lenne

tudni, hogy férfivel, vagy nővel állok-e szemben."

Odament a szolgáihoz, hogy megtudakolja az

igazságot, s a szolgák eloszlatták kételyeit.

A lovas csatlakozott Zuhrához és nyájas

beszélgetésbe elegyedtek, amíg el nem jött a

falatozás ideje. Akkor a lovas Zuhra mellett

foglalt helyet, hogy megpillanthassa arcát evés

közben, de Zuhra - reményeit szertefoszlatva -

nem fedte fel arcát, s nem evett egy falatot sem,

mondván, hogy éppen böjtöl. A lovas nem tudta

levenni szemét Zuhra kezeiről és szemeiről.

Szívében fellobbant a szerelem a szép szemek és a

kecses formák láttán.

Így szólt hozzá:

- Van-e már barátod, aki téged szeret?

- A férfiak barátságából a nőknek nem sok

hasznuk származik, mert ha egyszer egymásra

találtak, őrjöngő szerelem keríti hatalmába

szívüket, közéjük áll majd a sátán, s az emberek

a szájukra veszik őket.

- De az igaz barátság hűséges és bűntelen!

- Annak a nőnek, aki férfival barátkozik, sok

szó éri a háza elejét, durván bánnak vele az

emberek, s az egészből csak baja és bánata

származik.

- De a mi kapcsolatunk titokban marad, s ha

itt, e félreeső helyen találkoznánk, nem tudná meg

senki.

- Szó sem lehet róla, nem is menne könnyen.

Ha pedig mégis megtörténne, hamar kiderülne, s

az emberek összekacsintanának a hátunk mögött.

- Dehát a szerelem újraegyesülés, boldogság és

öröm, csókos, szép ölelés, feláldozhatod benne

önmagadat, s meg is növelheted vagyonodat.

- Szerelmes, szép szavak, szemed szinte ragyog,

de jobb, ha magadat megtartóztatod.

- Szavaiddal kitérsz előlem, amit mondasz,

komoly, de a szívemben gyökeret vert a szerelem,

és ha elhagysz engem, meghalok.

- Eredj most utadra, térj vissza hazádba, én is

elvonulok az én palotámba. Ha Allah is úgy

akarja, még találkozunk.

Azután elváltak, búcsút intettek egymásnak, s

mindkettő ment a maga útján.

A lovas neve Abul-Haidzsá volt, apját pedig,

aki tehetős kereskedő és megszámlálhatatlan

kincsek gazdája volt, Hairúnnak hívták. Házuk

magányosan állt egy olyan vidéken, amelyet egynapi

járóföld választott el a hercegnő kastélyától.

Abul-Haidzsá tehát visszatért otthonába, de

nem tudott nyugodni. Mikor leszállt az éjszaka,

útiruhát öltött, fejére fekete turbánt, oldalára

kardot kötött, lóra ült, és az éj leple alatt

kedves rabszolgája, Maimún társaságában útnak

indult.

Egész éjjel lovagoltak, s mikor megpillantották

Zuhra kastélyát, épp rájuk köszöntött a hajnal.

A hegyek között egy barlangban ütöttek tanyát.

Abul-Haidzsá a szolgájára bízta a lovát és

elindult, hogy szemügyre vegye a kastélyt.

Tündöklően szépnek találta, de magas falak vették

körül.

Mivel bejutni nem tudott, kissé visszahúzódott és

várta, hogy valaki kijöjjön, de egész nap nem

látott egy teremtett lelket sem.

Alkonyat után visszatért a barlangba, leült a

bejáratához és éjfélig virrasztott. Akkor elnyomta

az álom és fejét Maimún térdére hajtva elaludt.

Arra ébredt, hogy szolgája a vállát rázza:

- Mi az, mi történt? - riadt fel.

- Ó, uram - felelte Maimún -, hangokat hallottam

a barlang belsejéből, és mintha fényt láttam

volna pislákolni.

Rögtön felugrott és maga is látta a fényt, amely

egy másik barlangba vezetett. Megparancsolta

szolgájának, hogy maradjon ott és várja meg,

amíg ő körülnéz odabent. Fogta a kardját és

behatolt a barlang mélyébe, ahol egy folyosóra

bukkant. Nehezen jutott előre az útjába kerülő

kövek miatt, de végül is elérte azt a nyílást,

ahonnan a fény kiszűrődött. Belesett és

megpillantotta Zuhrát száz fiatal szűz társaságában

egy ragyogó palotában, amit a hegy belsejébe

vágtak. Tarka szőnyegek borítottak mindent, s

aranytól csillogott az egész terem. A lányok

ettek, ittak, mulatoztak és dőzsöltek.

- Miért is nincs velem egy jóbarát, aki

segítségemre lehetne ebben a helyzetben! -

gondolta magában Abul-Haidzsá, majd visszatért

szolgájához és így szólt hozzá:

- Eredj el Abul-Hailúdzsért, Allahban kedves

testvéremért, s mondd meg neki, hogy jöjjön ide,

amilyen gyorsan csak tud.

Maimún azonnal felpattant lovára, s egész éjjel

vágtatott.

Abul-Haidzsá valamennyi barátja közül

Abul-Hailúdzs, a vezír fia állt hozzá legközelebb,

őt kedvelte leginkább. Ők hárman Maimúnnal koruk

legerősebb és legbátrabb embereinek hírében

állottak, harcban senki sem tudott fölébük

kerekedni.

Abul-Hailúdzshoz érvén Maimún elmesélte neki

a történteket, ő pedig ezt válaszolta:

- Allahtól származunk, s hozzá térünk vissza!

Aztán fogta a szablyáját, lóra ült, magához

szólította legkedvesebb rabszolgáját és elindultak

Maimúnnal a barlang felé.

Mikor megérkeztek, köszöntötték egymást, s

Abul-Haidzsá elmesélte neki, hogyan lett

szerelmes Zuhrába, hogyan került ebbe a

barlangba és miket látott a barlang belsejében.

Abul-Hailúdzs csodálkozva hallgatta történetét.

Barátja tudatta vele azt az elhatározását, hogy

be akar törni a kastélyba, s bevezette őt is a

barlangba.

Az éjszaka beálltával ismét ricsajozás, hangos

nevetés, énekszó és vidám beszélgetés zaja

hallatszott ki a barlangból.

- Menj csak be és nézd meg magad is, hogy

azután felmentsd testvéredet a szívében támadt

szerelem bűne alól.

Abul-Hailúdzs leereszkedett a barlang mélyébe,

benézett és bámulatba esett a szüzek szépsége

és gyönyörűsége láttán.

- Testvérem - kérdezte -, melyik közülük Zuhra?

Abul-Haidzsá így válaszolt:

- Az, akinek fenséges a termete, ellenállhatatlan

a mosolya, orcája rózsás és homloka ragyogó

fehér. Az, aki gyöngykoronát és arannyal díszített

ruhát visel. Ezüst szögekkel kivert és ritka

kövekkel ékes trónuson ül, s kezével támasztja

fejét.

- Láttam, csillagként tűnt ki a többiek közül -

felelte Abul-Hailúdzs. - De, ó testvérem, hadd

hívjam fel valamire a figyelmedet, amire talán

nem is gondolsz.

- Mi lenne az? - kérdezte Abul-Haidzsá, és a

barátja így folytatta:

- Nem kétséges, ó testvérem, hogy ez a kastély

a féktelen kicsapongások tanyája. Magad is

láthatod, hogy éjjelenként járnak ide, hogy a

világtól elvonulva egyenek, igyanak, mulassanak

és bujálkodjanak. Ha nem a legbelsőbb érzéseid

vezéreltek volna ide, és más úton próbáltál volna

eljutni hozzá, akkor sohasem érted volna el

célodat, még akkor sem, ha mások jártak volna

közben érdekedben.

- Miért? - kérdezte Abul-Haidzsá.

- Azért, mert úgy látom, hogy Zuhrát inkább

a fiatal lányok érdeklik, s ez azt jelenti, hogy

elfordulna tőled és elutasítaná közeledésedet.

- Ó, Abul-Hailúdzs, ismerem bölcsességedet -

mondta Abul-Haidzsá -, ezért is küldettem el

érted, hiszen kíváncsi voltam véleményedre, s

szükségem volt tanácsaidra.

- Ó, testvérem - felelte a vezír fia -, ha Allah

nem vezérelt volna erre a helyre, soha nem

találkoztál volna vele. De innen, ha Allah is

úgy akarja, bejuthatunk hozzá.

Másnap reggel megparancsolták szolgáiknak,

hogy törjenek akkora rést, amekkorán át be

tudnak jutni a terembe, és takarítsanak el

mindent az útból, ami akadályozhatná a bejárást.

Azután bekötötték lovaikat egy másik barlangba,

elrejtve őket a tolvajok és a vadállatok elől,

majd mind a négyen - két úr és szolgáik -

kardokkal és pajzsokkal felfegyverkezve behatoltak

a föld alatti palotába. Visszafalazták maguk

mögött a bejáratul szolgáló rést, mintha mi sem

történt volna, s mivel sötétségben találták

magukat, Abul-Hailúdzs tüzet csiholt és

meggyújtott vele egyet az ott lévő gyertyák

közül. Alaposan körülnéztek a teremben és

csodásabbnál csodásabb dolgokat láttak. Pompásan

volt berendezve mindenféle díszes pamlagokkal

és kerevetekkel, csillogó gyertyatartókkal,

pazar kárpitokkal, valamint ételektől, italoktól

és gyümölcsöktől roskadozó asztalokkal.

Miután megcsodálták ezeket a kincseket,

felkutatták és megszámlálták a szobákat. Sokat

találtak belőlük, és a legutolsóban rábukkantak

egy kis rejtekajtóra, amely kulcsra volt zárva.

- Azt hiszem, ezen az ajtón járnak le ide -

mondta Abul-Hailúdzs. - Gyere testvérem,

rejtőzködjünk el az egyik szobában, s várjuk

meg, mi történik.

Azután elhelyezkedtek az egyik nehezen

megközelíthető emeleti szobácskában, ahonnan ők

mindent láthattak, de őket nem látta senki.

Ott várakoztak, amíg leszállt az éj. Akkor

hirtelen kinyílt a rejtekajtó és megjelent egy

rabnő, kezében gyertyával. Sorban meggyújtotta

az összes gyertyát, elrendezte a pamlagokat,

megterítette az asztalokat, odakészítette az

ételeket, a serlegeket és a palackokat, s végül

illatfelhővel árasztotta el az egész termet.

Alig telt el egy kis idő, megjelentek a szüzek is,

méltóságteljes léptekkel. Elhelyezkedtek a

kereveteken, a rabnő pedig ételekkel és italokkal

kínálta őket. Ettek, ittak és édes dalokat

énekeltek.

Mikor a négy férfi látta, hogy a bor már jócskán

a fejükbe szállt, eltakarták arcukat és kivont

kardokkal előrontottak rejtekhelyükről.

- Kik vagytok, akik éjnek idején így ránk

törtök? - kiáltott fel Zuhra. - A földről

jöttetek avagy az égből szálltatok alá? S mit

kerestek itt?

- Közösülést! - felelték.

- Kivel? - kérdezett vissza Zuhra.

- Veled, ó szememnek fénye - felelte Abul-Haidzsá.

- Ki vagy te? - kérdezte Zuhra.

- Abul-Haidzsá vagyok - felelte.

- És honnan ismersz engem? - tudakozódott

tovább Zuhra.

- Velem találkoztál a vadászaton - felelte

Abul-Haidzsá.

- De hogy kerültél be ide? - kérdezte Zuhra.

- Allah kegyelméből - felelte Abul-Haidzsá.

Zuhra ekkor elhallgatott és azon törte a fejét,

hogyan szabadulhatna meg a betolakodóktól. Volt

a hajadonok között néhány, akiket senki emberfia

nem volt még képes megfosztani szüzességüktől,

mert olyan volt a vulvájuk, mintha vaslemez zárta

volna el. Velük volt egy asszony is, akit Munának

hívtak, s aki arról volt híres, hogy telhetetlen volt

a közösülést illetően. Zuhra azt gondolta magában:

"Csak ravaszsággal tudok megszabadulni tőlük,

s ebben segítségemre lehetnek ezek a szüzek.

Olyan feltételekhez fogom kötni a beleegyezésemet,

amiket nem tudnak majd teljesíteni." Aztán

Abul-Haidzsához fordult és így szólt:

- Csak akkor kapsz meg engem, ha előbb

teljesítitek kívánságomat.

Mind a négyen rögtön beleegyeztek anélkül,

hogy tudták volna, mik lesznek azok.

- De ha nem teljesítitek, akkor a foglyaim

lesztek, és én ítélkezem felettetek - folytatta

Zuhra.

- Rendben van - válaszolták a férfiak.

Azután egyezséget kötöttek, Zuhra megeskette

őket, majd kezét Abul-Haidzsá kezére téve így

szólt:

- A te feladatod az, hogy ezen az éjszakán

nyolcvan lánynak vedd el a szüzességét anélkül,

hogy akárcsak egy csepp magodat is elhullatnád.

- Elfogadom a feltételt - válaszolta Abul-Haidzsá.

Bevezették egy szobába, és Zuhra beküldte

hozzá a hajadonokat, mind a nyolcvanat szép

sorjában. Abul-Haidzsá pedig valamennyiüknek

elvette a lányságát egyetlen éjszaka leforgása

alatt anélkül, hogy egy csepp magját is elhullatta

volna.

Rendkívüli férfiereje csodálattal töltötte el Zuhrát

és a többi jelenlévőt.

A hercegnő most Maimún felé fordulva azt

kérdezte:

- Hát őt hogy hívják?

- Maimún - felelték egyszerre.

- A te dolgod az lesz - mondta Zuhra, és

közben Munára mutatott -, hogy ezzel a nővel

ötven napon keresztül szakadatlanul egyesülj.

Magodat nem kell hullatnod, ha nem akarod, de ha

erőt venne rajtad a fáradtság és megpihennél,

akkor nem teljesítetted kötelességedet.

Mindannyian megdöbbentek a nehéz feladat

hallatán, de Maimún csak ennyit mondott:

- Elfogadom a feltételeket.

Maimún étvágya ugyanis kielégíthetetlen volt

az egyesülést illetően. Zuhra beküldte őt egy

szobába Munával, akinek meghagyta, hogy azonnal

értesítse, ha a szolga a legcsekélyebb jelét is

mutatná a fáradtságnak.

- Hát te, téged hogy hívnak? - fordult Zuhra

most Abul-Haidzsá barátjához.

- Abul-Hailúdzs - felelte.

- Nos, Abul-Hailúdzs, tőled azt várom el,

hogy harminc egymást követő napon át töltsd az

ittlévő nők kedvét úgy, hogy hímtagod éjjel-nappal

készenlétben álljon. Aztán a negyedikhez

fordult:

- Hát téged hogy hívnak?

- Faláh - felelte amaz.

- Jól van-, mondta Zuhra. - Te csak maradj itt,

hogy kéznél légy, ha szükségem lenne valamire.

Meg kell hagyni, hogy ők is szabtak feltételeket.

Abul-Haidzsának - vízen kívül - mézes tevetejet

kértek inni; enni pedig hagymával főtt húsos