ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

[永平] 道元希玄 [Eihei] Dōgen Kigen
(1200-1253)


仏道をならふといふは、自己をならふ也。
自己をならふとといふは、自己をわするるなり。
自己をわするるといふは、万法に証せらるるなり。

“To study the Way is to study the self.
To study the self is to forget the self.
To forget the self is to be enlightened by all things.”

„A buddhizmust tanulván, magunkat tanuljuk,
magunkat tanuljuk azért, hogy megfeledkezzünk magunkról,
és magunk-feledten, a világ minden dolga világossággal tölt el."

Dôgen
(Terebess Gábor fordítása)



Tartalom

Contents

Végh József:
PDF: Dógen zen mester élete és művei

PDF: Dógen Zen mester magyarul elérhető írásai
Összegyűjtötte: Végh József

Hrabovszky Dóra:
Dōgen Kigen és a Fukan Zazengi

Fukan-zazen-gi
Általános javallatok a zen meditációhoz
Címet fordította: Terebess Gábor;
szövegford. Mák Andrea és Fábián Gábor

PDF: Fukan-zazen-gi
Hakuun Yasutani mester magyarázataival

Fordította: Hetényi Ernő

Dógen versei

Dógen önarcképe

A zazen dicsérete
Fordította: Végh József

Az ülő meditáció szabályai (Sóbógenzó zazengi)
Fordította: Végh József

A zazen ösvénye
Fordította: Szigeti György

A szívében a megvilágosodás szellemével élő lény (bódhiszattva) négy irányadó tevékenysége
(Sóbógenzó bodaiszatta sisóbó)
Fordította: Végh József

真字正法眼蔵 [Mana/Shinji] Shōbōgenzō

PDF: The True Dharma Eye: Dogen's 300 Koans
Translated by Kazuaki Tanahashi & John Daido Loori

PDF: Introduction to the Shinji Shobogenzo by Gudo Wafu Nishijima

PDF: Dogen and the Koan Tradition – A Tale of Two Shobogenzo Texts
by Steven Heine

仮字正法眼蔵 [Kana/Kaji] Shōbōgenzō

The True Dharma-Eye Treasury
Translated by Gudo Wafu Nishijima & Chodo Cross
PDF: Volume I.
Chapters 1 to 21
PDF: Volume II. Chapters 22-41
PDF: Volume III. Chapters 42-72
PDF: Volume IV. Chapters 73-96

PDF: The Treasure House of the Eye of the True Teaching
Translated by Hubert Nearman

Chapters of the Shôbôgenzô / English translations

The Way of Zazen (Zazengi)
Translated by Okumura Shōhaku

Lancet of Zazen (Zazen shin)
Translated by Carl Bielefeldt

Zazenshin
Translated by Hakuun Barnhard

Bodaisatta shishōbō

PDF: First Dogen Book
Selected essays from Dogen Zenji's Shobogenzo
(Bendowa / Genjo Koan / Uji / Soshi Seirai I)
Translated by Bob Myers

普勧坐禅儀 Fukan zazengi

PDF: Six English Translations Comparison
PDF: Fukanzazengi Tr. by Norman Waddell and Masao Abe
PDF: Principles of Seated Meditation pp. 174-187. A Comparative Translation by Carl Bielefeldt

学道用心集 Gakudō-yōjinshū
Guidelines for studying the Way Tr. by Ed Brown & Kazuaki Tanahashi
Things to look out for in your Buddhist training Tr. by Yuho Yokoi et al.
PDF: Practical Advice on Pursuing the Buddhist Truth Tr. Gudo Nishijima

永平清規 Eihei shingi Eihei Rules of Purity
PDF: Dogen's Pure Standards for the Zen Community
Translated by Taigen Dan Leighton & Shohaku Okumura

典座教訓 Tenzo kyōkun
Instructions for the Cook Translated by Griffith Foulk
Instructions for the Tenzo Tr. by Anzan Hoshin & Yasuda Joshu Dainen

永平廣錄 Eihei kōroku Dōgen's Extensive Record

傘松道詠 Sanshō dōei
Verses on the Way from Sanshō Peak

DOC: The Zen Poetry of Dogen - Verses from the Mountain of Eternal Peace
by Steven Heine

孤雲懷奘 Kōun Ejō (1198-1280)
正法眼蔵随聞記
Shōbōgenzō zuimonki

修證Shushō-gi, compiled in 1890
by Takiya Takushū (滝谷卓洲) of Eihei-ji and Azegami Baisen (畔上楳仙) of Sōji-ji
as an abstract of Dōgen's Shōbōgenzō

Kōshō-ji
Dōgen founded this temple in 1233

PDF: A Study of Dogen His Philosophy and Religion (1992)
by Masao Abe

道元禅師観月図
Viewing the Moon, Dōgen's Self-portrait

Dôgen művei:

Shôbôgenzô
Az igaz törvény szemefénye

Eihei shingi
Szerzetesi rendtartás

Tenzo kyôkun
A konyhafőnök-szerzetes előírásai

 

Dógen zendzsi (1200-1253)
zen mester, filozófus, a japán szótó zen meghonosítója, a híres Sobogenzó szerzője
http://filosz.hu/eletrajzok/dogen-zendzsi/

Dógen zendzsi az a japán zen-mester, aki a szótó-zen tanítását Kínából hazájába vitte. Kétségtelen, hogy élete és alapítói munkája révén ő tekinthető Japán legjelentősebb zen-mesterének. Sokan látják benne a legfontosabb vallási személyiséget is, és számtalan buddhista iskolában szentként, bódhiszattvaként tisztelik. Jelentőségét azonban gyakran félreértik, amikor filozófusként hivatkoznak rá, és így méltatják: “a legalaposabb és legeredetibb gondolkodó, aki valaha is született Japánban”. Ebben az a félreértés, hogy írásai, még ha a legalapvetőbb egzisztenciális kérdéseket feszegetik is, valójában nem képviselnek életfilozófiát. Az, amit Dógen írt, nem filozófiai tépelődések eredménye, nem is gondolkodási folyamat végterméke, hanem a zen élő igazságáról szerzett közvetlen belső tapasztalat kifejezése.

Dógen életének szakaszai

Gyermekkor

Dógen mester, aki Murakami császár kilencedik generációs leszármazottja volt, 1200-ban látta meg a napvilágot. Születésekor szemügyre vette őt egy jósképességgel megáldott ember, és megállapította:

– Ez a gyermek a szentség jeleit hordozza. Kettős pupillája van, bizonyosan nagy ember lesz. Egy régi könyvben az áll, hogy ha szent születik az emberek közé, annak az édesanyja veszélyben van. Ez a gyermek bizonyosan elveszíti az anyját, amikor eléri hetedik életévét.

De Dógen édesanyja nem ijedt meg e szavak hallatán. A lehető legnagyobb szeretettel és tisztelettel vette körül gyermekét.

A kisfiú még kétéves sem volt, amikor apja politikai merénylet áldozata lett, nyolcévesen pedig anyját is elragadta a halál. Bár ez az esemény egy évet késett a jövendöléshez képest, sokak szerint mégis egybevágott a jós szavaival.

A kisgyermek kimagasló intelligenciája korán megmutatkozott. Negyedik évének telén Dógen már kínai verseket olvasgatott nagyanyja ölében. Hétéves korában saját versgyűjteménnyel lepte meg édesapját, amelyet maga írt kínai nyelven. A környezetében lévő emberek néhány híres konfuciánus tudóssal egyetemben csodagyereknek tekintették.

A nyolcéves fiút mélyen lesújtotta édesanyja elvesztése. Amikor a temetésen látta, mint tűnik a semmibe a füstölő felszálló csíkja, ráébredt az élet állandótlanságára, és elszánta magát a megvilágosodás keresésére. Kilencedik évének tavaszán már Vaszubandhu Abhidharmakósa-sásztráját olvasta. Ebben a szövegben idős buddhista papok azt állították valakiről, hogy olyan ragyogó volt, mint Mandzsusrí, a bölcsesség megtestesítője, és rendelkezett az egyetemes buddhizmus tanításához szükséges különleges képességekkel. Dógent már gyermekkorában fellelkesítették ezek a szavak.

Ekkortájt történt, hogy Fudzsivara Moroie, a japán császári régens és főtanácsadó – minden uralkodó és miniszter méltó példaképe – magához vette, és örökbe fogadta Dógent. Beavatta a fiút a titkaiba, és megtanította neki a politika lényegét. Amikor Dógen tizenhárom éves lett, a régens nyilvános szereplést biztosított számára azzal a szándékkal, hogy elindítja udvari pályafutását. Dógen azonban megszökött a birtokról, és elment a Hiei-hegyre, a tendai buddhista iskola fő rezidenciájára. Ott felkereste másik nagybátyját, egy magas rangú arisztokratát, aki közismerten a buddhizmus elkötelezettje volt. Dógen arra kérte, hogy segítse őt szerzetessé válni. A nagybátyja teljesen meglepődött:

– A nevelőapád biztosan dühös lesz. Nem gond ez számodra?

– Édesanyám a halálos ágyán azt mondta nekem, hogy hagyjam hátra az otthon biztonságát, és kövessem az Utat. Magam is úgy gondolom, hogy ezt kell tennem. Nem szeretnék belebonyolódni a világ hiábavalóságaiba. Egyszerűen csak magam mögött szeretném hagyni az otthont, és szerzetes akarok lenni. Így kívánom leróni anyám és nagyanyám iránti hálámat.

Nagybátyja megkönnyezte a fiú szavait, és úgy döntött, hogy közbenjár érdekében.

Fiatalkori elhatározás

Végül tizenhárom évesen Dógent szerzetessé avatták a Hiei-hegyen, a tendai buddhista tudomány központjában. A következő néhány évben a mahájánát, azaz a nagy járművet és a hínajánát, azaz a kis járművet, valamint a buddhizmus különféle ezoterikus változatait tanulmányozta mestere, Kóen apát irányításával. Tizennégy éves korában azonban mély kétség ébredt benne a buddhista tanítás egy pontjával kapcsolatban: ha, ahogy a szútrák mondják, minden élőlény rendelkezik buddha-természettel, miért van az, hogy az embernek fáradhatatlanul törekednie kell a buddha-természet megvalósítására, hogy elérje a megvilágosodást? Dógen remélte, hogy Kóen képes lesz megszabadítani őt kétségeitől, de amikor problémáját feltárta előtte, az apát képtelen volt választ adni rá. Dógen úgy döntött, elhagyja a Hiei-hegyet, hogy keressen valakit, aki meg tudja nyugtatni a tudatát. Többek között meglátogatta Kónin mestert, a mai Siga tartományban lévő Miidera-kolostor vezető szerzetesét, aki ha választ nem is, de útbaigazítást adott számára:

– Ezt a kétségedet én nem tudom eloszlatni. Hallottam azonban egy Bódhidharma nevű nagymesterről, aki annak idején Indiából érkezett Kínába, hogy átadja a Buddha pecsétjét. Bódhidharma tanítása azóta sokfelé elterjedt, és zen-iskolaként idehaza is ismeretes. Ha szeretnéd tisztázni magadban ezt az ügyet, keresd fel Eiszai mestert, a Kennin-kolostor apátját, és kérdezd meg őt.

Az apát tanácsát követve Dógen elutazott a Kennin-dzsibe, a rinzai-zen korabeli központjába. Amikor Eiszainak feltette kérdését, a mester így válaszolt:

– A három idő minden buddhájából egy sincs tudatában annak, hogy rendelkezik a buddha-természettel, a macskák és ökrök azonban igencsak tudatában vannak annak.

E szavak mélyen megrendítették Dógen világszemléletét, és egy időre eloszlatták kétségeit is. Bizalmat táplálva Eisai iránt úgy döntött, hogy az ő vezetésével tanulmányozni fogja a rinzai-iskola tanításait. Szerencsétlen módon azonban Eisai a rákövetkező évben meghalt.

Eiszai a Dharmát hét tanítványának adta át. Ezek egyike volt Mjózen, aki mellett Dógen további kilenc évig folytatta zen-tanulmányait. Eiszai idejében a hozzá érkező tanítványok csak három év után kaptak rá engedélyt, hogy zen-szerzetesek legyenek, Dógennek azonban megengedték, hogy még érkezésének évében magára öltse a zen-szerzetesek öltözetét. Késő ősszel megkapta a legbecsesebb köntöst, és úgy tekintették őt, mint a Tan edényét.

Zarándokút Kínába

Dógen a Mjózen mellett folytatott, hosszú évekig tartó képzés ellenére is hiányát érezte a szellemi beteljesedésnek. Így azután huszonhárom éves korában elszánta magát, hogy merész utazást tegyen Kína földjére Mjózennel, elmélyítendő jártasságát a buddhizmusban. 1223 márciusában hagyták el Japánt, s április első felében érkeztek meg Kínába, a Mingcsou kikötőbe. A számos tanító közül, akit Kínában felkeresett, Rutan volt az első. A mester rögtön jövetele felől érdeklődött:

– Mikor érkeztél ide?
– Négy hónappal ezelőtt.
– Úgy jöttél, mint valamely iskola követője?
– Mit jelent az, hogy “úgy jönni”, de iskola követése nélkül?
– Ez még mindig úgy jövés, iskolát követve.
– De hát ha ez “úgy jövés, iskolát követve”, akkor mi a helyes?

Rutan ekkor egy csapást mért Dógenre, majd hozzátette:
– Micsoda szószátyár szerzetes!
– Nem az a kérdés, hogy szószátyár-e a szerzetes, vagy sem, hanem hogy mi a helyes.
– Nos, jó, maradj hát egy teára.
Dógen Sicho mesterrel is találkozott, akinek azt a kérdést tette fel:
– Mi a Buddha?
– Az ott, az oltáron. – felelte Sicho.
– Ha az oltáron az ott egy Buddha, hogyan képes átjárni az egész mindenséget?
– Átjárva a mindenséget! – kapta a rövid választ.
– Akkor ez a szavak virágoskertje! – szögezte le csalódottan Dógen.

Miután efféle párbeszédet folytatott jó néhány tanítóval, kezdte igencsak nagyra tartani magát, azt gondolván, hogy se Japánban, se Kínában nem találni a megértéséhez méltó partnert. Már éppen azon volt, hogy elindul vissza Japánba, amikor valaki felhívta a figyelmét Tendó Njodzsó mesterre, mondván, hogy ő az egyetlen ember Kínában, akinek megadatott az Út szeme. Az illető azt ajánlotta neki, keresse fel őt. Bár Dógen megfogadta a tanácsot, mégis jó egy évnek kellett eltelnie, amíg módja nyílt rá, hogy találkozzon vele.

“Test és tudat elejtése”

Ez idő tájt történt, hogy Njodzsó zen-mestert éppen megválasztották egy bizonyos kolostor apátjává, elhunyt elődje helyére. Dógen, mivel már párbeszédük elején kudarcot vallott, nem tudván követni Njodzsót megértése mélységeibe, kérte, hogy a tanítványa lehessen. Dógennek az volt a szándéka, hogy teljessé tegye tanulmányait, ezért a következő levelet írta Njodzsónak: “Szívemet már kora gyermekkoromban a megvilágosodásnak szenteltem, és bár a legkülönbözőbb tanítóknál kerestem az Utat odahaza, megtudva egyet s mást az ok-okozat alapjairól, mégsem tudtam megérteni a buddhizmus végső célját, egyre csak a nevek és formák külsődleges megértésével vesztegetve az időt. Később beléptem Eiszai zen-mester gyakorlóinak körébe – ott hallottam először a rinzai-zen útjáról –, majd pedig Mjózen mesterrel útra keltünk Kínába. Mostani találkozásunkkal megnyílt számunkra a lehetőség, hogy csatlakozzunk a gyülekezetedhez. Ez a szerencsét múltbéli áldás vezérelte. Most azért könyörgök hozzád, hogy nagy együttérzésedben engedd meg egy idegenből érkezettnek, egy távolról jött, jelentéktelen embernek, hogy ha a tanításról akar kérdezni, szabad bejárása legyen a szobádba, legyen az bármikor és bármilyen módon. Kérlek, légy oly könyörületes és jóindulatú, hogy megengeded ezt nekem.”

Njodzsó elfogadta Dógen kérését, hogy nappal is, éjjel is tetszés szerint bemehessen hozzá, mivel úgy tekintette őt, mint az apa, aki megbocsátja fiának modorbéli hiányosságait.

Ettől fogva Dógen a legkülönbözőbb időpontokban kereste fel tanítóját, személyesen részesülve abból, ami messze túl van a szavakon.

Egy éjszakai ülő meditáció idején történt, hogy Njodzsó a hajnalt megelőző órában belépett a meditációs csarnokba, és néhány elszenderedett szerzetest e szavakkal figyelmeztetett:

– A zen-gyakorlás test és tudat félredobása. Nincs szükség hozzá füstölőégetésre, leborulásra, Buddha nevének ismételgetésére, megbánó szertartásokra vagy szútra-olvasásra. Megvalósíthatod azt a puszta üléssel.

E szavakat hallva Dógen hirtelen átélte a felébredést. Szeme teljességgel felnyílt. Njodzsó szobájába lépve, hogy hitelesíttesse megvilágosodásának valódiságát, füstölőt gyújtott, és leborult mestere előtt.

– Mit akar ez jelenteni? – kérdezte Njodzsó.
– Megtapasztaltam test és tudat félredobását – válaszolta Dógen.
Megértve, hogy Dógen megvilágosodása valódi, Njodzsó így szólt:

– Te valóban félredobtad a testet és tudatot!
Dógen azonban tiltakozott:

– Csak most értettem meg a megvilágosodást. Ne add a beleegyezésed olyan könnyen.
– Nem adom könnyen a beleegyezésemet.

Dégen, még mindig elégedetlenül, kitartott:
– Mi az alapja annak a kijelentésednek, hogy nem adod könnyen a belelegyezésedet?

– Test és tudat félre van dobva! – válaszolta Njodzsó.

Ezt hallva Dógen mély tisztelettel és hálától eltelve leborult mestere előtt, megmutatva, hogy valóban meghaladta a kettőségek tudatát.

Dógen a felébredését követően még mintegy két évig folytatta gyakorlását Njodzsó irányításával. Ez a körülmény a legkevésbé sem különös a szótó-zen hagyományában, ahol a felébredést és a gyakorlást egy és ugyanazon princípiumnak tekintik. Ott-tartózkodása alatt Dógen időnként felkeresett más mestereket is, hogy elmélyítse és tökéletesítse megértését. Időközben tanítója és útitársa, Mjózen megbetegedett, s negyvenkét éves korában elhunyt. Dógen elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen szülőföldjére. Ekkor már csaknem öt éve tartózkodott Kínában. Hallva szándékáról, Njodzsó azt mondta neki:

– A buddhák felébredésének továbbadásához meg kell haladni minden elképzelést, ami a múltra, a jövőre és a jelenre vonatkozik; tisztán kell látni, hogy a felébredés mindig jelenvaló, ott és abban a pillanatban, soha véget nem érő.

Ezt követően a megfelelő formában Dógenre ruházta az átadás pecsétjét, majd így szólt hozzá:

– Teljes őszinteséggel adom ezt neked, külföldi szerzetesnek. Ha hazatértél, légy azon, hogy országod minden emberének szellemét megvilágosítsd. Ne élj nagy városok közelében, ne élvezd gazdag és befolyásos emberek pártfogását. Távol tartva magad miniszterektől, uralkodóktól és tábornokoktól, maradj inkább mélyen a hegyek között, messze a világi üzelmektől, és add át a zen-buddhizmus lényegét a tanítványoknak, akár csak egyetlen igaz bódhi-keresőnek.

A tanítói küldetés beteljesítése

Dógen feltehetően 1227 augusztusában indult el Kínából, ahogy egy helyütt írja, “üres kézzel” térve haza. Nem vitt magával szútrákat, kommentárokat vagy kultikus tárgyakat. Amit magával vitt, az a Buddha-Dharma volt, ahogy azt Njodzsótól megkapta. Miután visszatért a Kennin-dzsibe, és Mjózen hamvait eltemette, munkához látott, hogy megírja első értekezését, a Fukanzazengit. Ebben körvonalazta a zazen elméleti és gyakorlati oldalát: “A Buddha-Dharma határtalan, mindent felölelő, és nincs benne jövés-menés. Ha viszont megjelenik a dolgok közötti különbségtétel, akkor szempillantás alatt elszakadunk az Úttól, és zavarodottságba esünk. A zazen a megvilágosodás és a gyakorlás összhangja. Ülj egyenesen, elhagyva minden gondolatot – jót, rosszat, megvilágosodást, káprázatot –, és nyilvánítsd meg az Utat. Ha test és tudat összhangban van, akkor a gyakorlás és felébredés nem két különböző dolog. A zazen a béke és öröm Dharma-kapuja” – írja. Mindenkit arra bátorít, hogy kövesse az Utat, amelyet a buddhák és pátriárkák bejártak.

Sajnos azonban a Kennin-dzsiben nem minden szerzetes volt fogékony Dógen elképzeléseire. Távolléte alatt a morál és a fegyelem nagyon megromlott, s egykori mestere, Eiszai szelleme teljesen odalett. A szerzetesek ellustultak, és felütötte fejét a mohóság, a veszekedés. Ráadásul Dógenhez eljutott a hír, hogy Njodzsó 1228. július 17-én meghalt. Érezte, hogy eljött az ígéret teljesítésének ideje – a zazen gyakorlatának bevezetése –, de azt is látta, hogy erre a Kennin-dzsi kolostora nem alkalmas. 1230-ban úgy határozott, hogy átköltözik egy kis vidéki templomba, a Fukakuszánál lévő Antó-dzsibe, ahol belekezdett híres műve, a Sóbógenzó írásába. Érkezése után hamarosan már annyi szerzetes gyűlt köré, hogy az épület kicsinek bizonyult. Miután egy romos kolostor épületeit helyreállították, Dógen 1233-ban odaköltözött, és elnevezte a helyet Kannondórinak. Itt történt 1234 telén, hogy tanítványává szegődött Koun Edzsó (1198–1280), Dógen későbbi fő tanítványa és Dharma-örököse. Edzsó vállalt feladata volt a mesterétől származó írott anyagok gondozása, de emellett lejegyzett számos élőszóban elhangzott beszélgetést is, amely a kedvelt és közérthető Sóbógenzó-zuimonkiban maradt fenn. A tanítványok száma egyre növekedett, és Dógen végül elhatározta, hogy épít egy igazi dódzsót, meditációs csarnokot, egy olyan helyet, amely kizárólag az Út gyakorlását szolgálja. Egy év alatt elegendő adomány gyűlt össze az építkezés megkezdéséhez, majd pedig a munkálatok végeztével, 1236-ban megtartották Kósóhórin-dzsi, az első független japán zen-kolostor avatószertartását.

Az ezt követő időszak nagyon termékeny volt Dógen életében. Sok lelkes tanítványa és számtalan világi hívője lett, továbbá ott volt egy jól működő kolostor, ahol az emberek a hagyományos zen-gyakorlás szabályaihoz tartották magukat. Tanítványait arra buzdította, hogy mindent vessenek alá az Út megvalósításának. Szigorú volt, és sokat követelt, ahogy azt mestere, Njodzsó is tette. A szomszédos Hiei-hegy szerzetesei nem nézték jó szemmel Dógen radikális, egyszerű és világos tanításának szemmel látható kibontakozását. Egy alkalommal odáig mentek, hogy megpróbálták porig égetni az egész kolostort.

Dógent nyugtalanították ezek a fejlemények, és a legközelebbi tanítványokkal elhagyta Kósóhórin-dzsit, hogy először egy kis templomban, a Josiminében telepedjen meg. Ez a hely a japán tengerparton található, Ecsizen (a mai Fukui) tartományban. Ott a tartomány daimjója, azaz földesura, a buddhista érzületű Hatano Josisige támogatásával és oltalma alatt Dógen a Sóbógenzó újabb huszonnégy fejezetét írta meg.

Dógen végül a Daibucu-dzsiben találta meg a gyakorlás számára legmegfelelőbb helyet. A kis templomépületet Josisige építtette Dógen közössége számára. Két évvel később a templom neve Eihei-dzsire (Az örök béke temploma) változott, ezzel utalva a kínai történelem Eihei-korszakára, a buddhizmus felvirágzásnak idejére.

Sok nehézség és viszontagság után végül megadatott Dógennek, hogy egy olyan kolostort alapítson, ahonnan az igaz Dharma minden lény javára terjedhet. A Dharma Dógen tanítása szerint messze túl van az iskolák és szekták korlátjain; ő maga még azt is elutasította, hogy az általa tanított utat zennek vagy szótó-zennek nevezzék.

1247-ben Dógen kissé vonakodva bár, de elfogadta Hodzsó Tokijori tábornok meghívását, és mintegy hat hónapot töltött Kamakurában. Tokijori próbálta tovább is ott marasztalni, és egy új templomot építtetni számára, de Dógen ezt elutasította, és visszatért az Eihei-dzsi magányába. Egészsége időközben megrendült, de ő erre nem volt tekintettel – ugyanolyan pontosan tartotta magát szigorú napirendjéhez, mint korábban. Továbbra is nagy gondot fordított a tanítványok képzésére, és az írást is folytatta. Amikor azonban egészségi állapota tovább romlott, arra kényszerült, hogy Kiotóban keressen orvosi segítséget. Elindulása előtt néhány héttel Edzsót hivatalosan is kinevezte Dharma-örökösévé, majd útnak indult. Több orvosi vizsgálaton is átesett, de segítségre már nem volt mód. 1253. augusztus 28-án – megírva búcsúversét – a nirvánába távozott.

 

 

Hrabovszky Dóra
Dōgen Kigen és a Fukan Zazengi

http://japanfelderito.hu/bepillantas-a-japan-buddhista-tanitasokba-dogen-kigen-es-a-fukan-zazengi/

Dōgen Kigen – 道元希玄(1200-1253) Kyotoban született, Fujiwara Motofusa (1144-1230) kormányzó lányának, és Kōga Michichika belügyminiszternek – feltehetőleg törvénytelen – fiaként. Korán elárvult: édesapját kétévesen vesztette el, édesanyja rá 5 évre halt meg. A Kōga család Murakami császár (925-967; a hagyomány szerint Japán 62. császára) fiának, Tomohira hercegnek a leszármazottja volt, s a korszakban nagy befolyással bírt – ennek köszönhetően Dōgen jómódú környezetben nevelkedett, és nagy műveltségre tett szert. Lelkesen tanult irodalmat és történelmet egyaránt. [1]
Élete négy periódusra osztható: korai gyerekkori évei 1200 és 1212 közé esnek, majd 1212-től buddhista tanoncként 1223-ig spirituális válságát élte; 1223-tól 1227-ig tartott kínai tanulmányútja, végül pedig alkotói korszaka 1227-től haláláig, 1253-ig számítható. Édesanyjának halálakor tett ígéretére 1212-ben vált szerzetessé, s a Kyotohoz közeli Enryaku-jibe (a tendai irányzat, vagyis a mahayana buddhizmus japán iskolájának kolostora), a Hiei hegyhez rendelték, de elégedetlen volt az ottani körülményekkel. Egy évvel később Eisai-hoz [2] [3] ment a Kennin-jibe (történelmi Zen Buddhista templom Higashiyamában).
Itt Eisai egyik tanítványának, Myōzen Butsujunek (1184-1225) a szolgálatába állt. Mivel a Kennin-ji a rinzai szektához tartozik, feltételezhető, hogy Dōgen is kapott a mesterétől kōant [4] – lévén, hogy ezen irányzat tagjai a zazen gyakorlata közbeni kōanokon való elmélkedésben látták a megvilágosodáshoz vezető utat. Elképzelhető, hogy Dōgennek kétségei támadtak a zazen Japánban elterjedt változatát illetően. Feltehetőleg mesterét, Myōzent hasonló gondolatok vonzották Kínába, miután megörökölte Eisaitól a Kennin-ji vezetését.
1223-ban tehát Dōgen Észak-Kínába kísérte Myōzent. Történetesen a mester 2 évvel a megérkezésüket követően megbetegedett, és 1225 májusában, a Tendozan Keitoku-jiben meghalt. Dōgen mester ezt követően is sorra látogatta a kínai buddhista szentélyeket abban a reményben, hogy végül találkozik egy igaz buddhista mesterrel.
Végül megismerkedett Tendo Nyojoval, aki a Tendozan Keitoku-ji feje lett. Dōgen Fukan Zazengi c. művének alapvető gondolata itt fogalmazódott meg a szerzetesben: a zazen gyakorlatának lényege a Japánban elterjedt változattal szemben nem a megvilágosodás keresése, hanem a test és elme kiürítése. Fölösleges közben Buddha neveket recitálni, vagy kōanokat mondogatni, a meditáció idővel maga lesz a megvilágosodás. Dōgen egészen 1227-ig Tendo Nyogonál tanult, átvette a Chan-központok Tsao-tung (sōtō) irányzatát, majd visszatért Japánba 1227-ben. Egy ideig Kyushun maradt, majd visszatért a Kennin-jibe, és megírta a Fukan Zazengi-t.
1231-ben elkezdte írni 95 fejezetes mesterművét, a Shōbōgenzō-t („Az igazlátás ösvényei”), amit egészen 1253-ig, haláláig nem fejezett be. Tanítványai rendszerezték halálát követően.
A Fukan Zazengi – 普観坐禅儀 jelentése: „Egyetemes útmutató a zazen gyakorlatához” vagy „A zen lényegének terjesztése mindenütt” vagy ”Az ülő meditációról szóló általános tanítás”. Mint már említettük, Dōgen a Tendozan Keitoku-jiben töltött időben értékelte át a korábban, Japánban a Zazenről szerzett tapasztalatait, majd hazatérve, 1227-ben Kennin-jiben vetette papírra tanításait. A zazen (坐禅, kínaiul zuò chán) az elme és a test megnyugtatására használt ülőmeditáció, melynek célja, hogy az ember képes legyen befelé, a létezés természetére fókuszálni. A gyakorlata tehát nem Dōgen nevéhez fűződik, ő csak pontos szabályokat, útmutatást ad hozzá művében. 2 fő változata maradt fent Dōgen mester e munkájának. A Shinpitsu-bon (jelentése: „eredeti, hiteles, autentikus ecset”) az eredeti munka, amelyet a szerző saját kezével írt, röviddel az után, hogy visszatért Kínából Japánba. Ezt egy későbbi munkájából, a Bendowa-ból (a Shōbōgenzōban található legkorábbi szöveg) tudjuk [5], amelyben leírja: a Kanroku-korszakban [6] szerkesztette a Fukan Zazengit, körülbelül 2-3 hónappal Kínából való visszatérte után. [7] A Rufu-bon a népszerű, átdolgozott kiadása ennek a műnek. Feltehetőleg maga Dōgen végzett különféle változtatásokat rajta, s ezzel tette a standard, szélesebb körben elterjesztett változattá.
Míg a korábban már említett Shōbōgenzō japánul íródott, ebben a munkájában Dōgen mester kizárólag kínai karaktereket használt. Az eredeti szöveg egyetlen összefüggő szakaszt képez, melyet a fordításokban a könnyebb érthetőség kedvéért bekezdésekre tagolnak. A teljes munka 752 karakterből áll, prózában íródott olyan stílusban, melyet Kínában a hivatalos iratoknál használtak akkoriban. A korszakban újszerűnek számító karaktertípust használt, ezért a Shinpitsu-bont nemzeti kincsként tartják számon Japánban, s a mai napig az Eihei-jiben őrzik. Egy másik, későbbi munkájában, a Fukan zazengi senjutsu yurai-ban a szerző leírja a Fukan zazengi megírásának okát is Gudo Wafu Nishijima és Chodo Cross angol fordítása alapján dolgoztuk fel a mű tartalmát. [8] [9]
Dogen mester a Zazen gyakorlására vonatkozó pontos szabályokat fektet le. A szöveg elején példázatul ősi zen mestereket emleget, akiknek sikerült elérniük a megvilágosodást. Hangsúlyozza, hogy ez nem komoly tanulással, intellektuális munkával vált számukra lehetségessé, hanem azzal, hogy „tettek egy lépést hátrafelé” – önvizsgálattal, befelé fordulással érték el céljukat. Az akarat, a tudat szabad áramlásának gátlásával kell kezdeni a meditációt. Semleges képekkel, konkrét gondolatokkal lehetséges tehát elsőként lekötni magunkat – nem szabad sem jóra, sem rosszra gondolnunk. Nem szabad akaratlagosan arra koncentrálni, hogy buddhává váljunk. Retorikai kérdésként felveti, hogy a megvilágosodáshoz valóban elég lenne-e egy helyes ülő- vagy fekvőpozíció? Következőnek mértékletes étkezésre inti a zazen gyakorlóit. Ezután a pozíció helyes felvételére ad utasításokat a mester. 4 alapvető üléspozíció ismeretes a zazen gyakorlásakor: a kekkafuza (teljes lótuszülés), a hankafuza (fél lótuszülés – a bal lábat a jobb combra helyezvén, vagy fordítva), a burai (keresztbetett lábak, bokák egymásnak érintve) és a seiza (hagyományos japán üléspozíció). Dōgen ezek közül csak a Kekkafuza és a Hankafuza ülőpozíciókat javasolja munkájában, és külön magyarázatot fűz mind a fél lótusz-, mind pedig a lótuszüléshez. A kezekre vonatkozóan is részletes leírást ad: a bal kezet a jobb láb fölé, a jobb kézbe kell helyezni, a hüvelykujjak összeérintésével. Fontos az egyenes hát. A fogak s száj összezárását javasolja, a szemek nyitva tartását, a nyelv szájpadlásra illesztését. A füleknek a vállakkal, az orrnak a köldökkel kell egy vonalba esniük. Az orron keresztüli lélegzést javasolja. A zazen fizikai megvalósítását ezzel lehetővé téve, újabb spirituális tanácsokkal látja el követőit. [10]
Tanoncévei alatt gyakran foglalkoztatta az emberi lét értelme, s az Enryaku-ji-beli kiábrándultságának fő oka az volt, hogy ottani feljebbvalóitól nem kapott kielégítő választ, magyarázatot felmerülő kétségeire. A Fukan Zazengiben már határozottság, s megnyugvás jellemzi a zen mester szavait. Bevallása szerint az élet múlandóságában arra kell törekednie az embernek, hogy a közvetlenül elérhető igazságot megtalálja, s ha sikeresen megleli, nem szabad tőle visszarettennie. Ugyanakkor, nem szabad készülni a megvilágosodásra, s nem szabad akarni, hogy elérkezzen. Ez az összetett meditáció kitartó gyakorlással, kellő mértékű elszántsággal elsajátítható. Dōgen szerint a zazen gyakorlása közben a puszta lét, és Buddha tanításának élvezetére kell törekedni. Hangsúlyozza az elme kiürítését, megtisztítását a jó és rossz gondolatoktól. Nem kell várakoznunk, a megvilágosodás kezdettől része a zen-meditációnak: úgy kell ezért megvalósítani, mintha semmiféle eredményt nem várnánk magától a gyakorlattól. [11]
A meditáció végeztével lassan, nyugodtan kell felkelni. Munkáját a zazent végzők bíztatásával zárja – amennyiben útmutatásának megfelelően teljesítik a gyakorlatot: „A kincsesház majd természeténél fogva kitárul, s tartalmából részesülsz, s szabadon használhatod.”

[1] Hee-Jin Kim: Dōgen Kigen, Mystical Realist – Taigen Dan Leighton előszaváva l. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2004. 18-38.o.

[2] Myōan Eisai a korszak kiemelkedő buddhista szerzetese volt, neki tulajdonítják a zen buddhizmus Rinzai irányzatát, valamint a zöld tea Kínából való behozatalát.

[3] Merv Fowler: Zen Buddhism: Beliefs and Practices, Sussex Academic Press, Portland, Oregon, USA; 2005. 99. o.

[4] Kōan: eredetileg „közügy”, A kōan (kínai: kung-an, koreai: kong-an) eredetileg „közügy”-et jelent. Kínában a császár közügyeket érintő rendelkezéseit lemásolták és szétküldték a tartományokba, az eredeti és a másolat széleit összeillesztették és egy pecsétet tettek rájuk, megakadályozván, hogy hamisítani lehessen őket. A zen buddhizmusban ez azonban egy négyszemközti találkozás a tanítóval, ahol a mester kérdéseket tesz fel, s a tanítvány intuitív gondolkodását vizsgálja.

[5] Akiba Gengo: Talk on Fukan-zazengi, Sotoshu Training Monastery. La Gendronnière, Franciaország, 2008.

[6] Kanroku koszak (1225-1227)

[7] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.

[8] Gudo Nishijima és Chodo Cross: Shōbōgenzō, Book 1. Biddles Limited, Guildford, Surrey; 1994. 279-285. o.

[9] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.

[10] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.

[11] Sekkei Harada: The Essence of Zen. Wisdom Publications, Somerville, MA, USA; 2008. 7-43. o.

 

Fukan-zazen-gi
Általános javallatok a zen meditációhoz
Címet fordította: Terebess Gábor
Szöveget fordította: Mák Andrea és Fábián Gábor (Gudó Vafu Nisidzsima és Mike Cross angol fordítása után
)
In: Gudó Vafu Nisidzsima - Jeffrey Bailey: Találkozás az igazi sárkánnyal, Túlpart Kiadó, Budapest, 1997, 146-152. oldal

Már amikor keresni kezdjük, az igazság akkor is eredendően körülöttünk van: miért kellene hát gyakorlásra és tapasztalásra támaszkodnunk? A valódi jármű természettől fogva létezik: miért kellene hát erőfeszítést tennünk? Továbbá, a teljes test messze felülmúlja a port és szennyet: ki hihetne hát a megtisztítás és csiszolás eszközeiben? Általánosságban szólva, nem is térhetünk el a helyes állapottól: mi haszna hát a gyakorlás izgalmának?

Legyen azonban a hasadék csupán század- vagy ezredrésznyi, a távolság akkor oly hatalmas lesz, akár az ég és a föld között; ha a különbségtevésnek akár csak a nyoma is jelen van, tudatunk belevész a zűrzavarba. Megértésünkre büszkén és megvalósítással gazdagon megajándékozva elnyerhetjük a belátás különleges állapotait; megvalósíthatjuk az igazságot; megvilágosíthatjuk a tudatot; szert tehetünk a szellem bátorságára, amellyel áthasíthatjuk az eget; értelmünkkel távoli intellektuális területeket barangolhatunk be – és mégis, csaknem teljesen elveszítjük a test megszabadításának erőteljes útját.

Mi több, még mindig láthatjuk a Dzsétavana-liget bölcsének hatévi helyes ülésének nyomait. Még mindig hallhatunk arról a kilenc évről, amit a tudat pecsétjének továbbadója a Saolin-kolostorban a fallal szemben töltött. A régi szentek ilyenek voltak; hogyan is lehetne, hogy manapság az emberek ne tegyenek erőfeszítést?

Ezért fel kellene hagynunk a különböző kijelentések tanulmányozásának és a szavak kergetésének intellektuális tevékenységével. Meg kellene tanulnunk hátralépni, ami a fény befelé fordítását és a világosság visszatükrözését jelenti. Akkor a test és a tudat önmagától elmarad, és eredeti természetünk megmutatkozik. Ha a kimondhatatlant akarjuk elérni, akkor a kimondhatatlant kell gyakorolnunk késedelem nélkül.

Általában egy csendes szoba megfelelő a zazen gyakorlásához. Ételt, italt mértékkel fogyassz. Tedd félre a világi dolgokat. Hagyj elnyugodni mindent. Ne gondolj se jóra, se rosszra. Ne véld a dolgokat helyesnek vagy helytelennek. Szüntesd meg a tudat, akarat és tudatosság irányító szerepét, valamint a képzetek, gondolatok és elmélkedés intellektuális működését. Ne próbálj buddhává válni. Hogyan is függhetne az össze az ülő vagy a fekvő helyzettel?

Rendszerint egy vastag pokrócot terítünk arra a helyre, ahol leülünk, és erre egy kerek párnát helyezünk. Néha teljes, máskor fél lótuszülésben ülünk. Teljes lótuszülésben először a jobb lábad tedd a bal combodra, majd a bal lábad a jobb combodra. Fél lótuszülésben a bal lábad helyezd a jobb combodra.

Ruhád lazítsd meg és gondosan rendezd el. Azután tedd a jobb kezed a bal lábfejedre, és helyezd a bal kezed a jobb tenyeredbe úgy, hogy a hüvelykujjak érintkezzenek. Majd ülj egyenesen a helyes tartásban, nem dőlve sem balra, sem jobbra, sem előre, sem hátra. A fülek a vállakkal, az orr pedig a köldökkel legyen egy vonalban. A nyelv érintse a szájpadlást, a száj legyen csukva, a fogak érjenek össze és a szemek legyenek nyitva. Finoman lélegezz az orrodon keresztül.

Amikor a testtartás megállapodott, lélegezz ki teljesen, majd hajolj balra és jobbra. Egyensúlyban, egy hegy mozdulatlanságával ülve gondolkodj a nem-gondolkodásnak ezen valós állapotán. Hogyan lehetne elgondolni a nem-gondolkodás állapotát? Ez más, mint a gondolkodás. Ez a zazen lényege.

A zazenben való ülés nem a zen koncentráció elsajátítása. Csupán a Dharma békés és örömteli kapuja. Gyakorlás-és-tapasztalás, amely tökéletesen megvalósítja a bódhi-állapotot.

A világegyetem törvénye [zazenben] nyilvánvalóan megvalósul: korlátok és akadályok soha nem érintik meg. Ennek megértése annyi, mint azzá a sárkánnyá válni, amely vizet talál, vagy a tigrissé, amely hegyeinek bástyái között él. Ne feledd, [zazenben] az igazi Dharma természetétől fogva megnyilatkozik előttünk, s a sötétség és zavarodottság elenyész.

Az ülő helyzetből felemelkedve mozogjunk lassan, és álljunk fel nyugodtan. Mozdulataink ne legyenek hirtelenek. Látjuk, hogy azok, akik a múltban meghaladták a hétköznapit és a szentet, és azok, akik ülve vagy állva haltak meg, teljességgel erre az erőre támaszkodtak. Továbbá a pillanat változása egy ujj, egy rúd, egy tű vagy egy fapálca mozdulatában, és a [buddha-]állapot tapasztalata egy hosszú , egy ököl, egy bot vagy egy "kacu!"-kiáltás megnyilvánulásában sohasem olyasvalami, amit az intellektuális megkülönböztetés megérteni képes. Hogyan is lehetne megérteni misztikus erőkön, vagy gyakorláson és tapasztaláson keresztül? Ezek azok a méltóságteli tettek, amelyek túl vannak hangon és formán. Hogyan is lehetnének mások, mint a megismerést és érzékelést megelőző tett ismérvei?

Ezért nem tartjuk az értelmet felsőbbrendűnek, az ostobaságot pedig alsóbbrendűnek. Ne tégy különbséget okos és buta között. A [zazennek] szentelni magunkat annyi, mint magára az igazságra törekedni. A [zazenben] való gyakorlás-és-tapasztalás természetétől fogva romlatlan. Így tevékenységünk is kiegyensúlyozott és állhatatos lesz.

Általánosságban, e világ és más világok [pátriárkái], nyugaton [Indiában] és keleten [Kínában], valamennyien hasonlóképpen őrizték a Buddha tartását, és teljes szabadságot gyakoroltak, követve vallásuk szokásait. Csupán az ülésnek szentelték magukat, és a nyugalom állapotának birtokosai lettek.

Bár létezik tízezernyi megkülönböztetés és ezernyi különbség, mi kizárólag a zazenben megnyilvánuló igazságra törekedjünk. Miért kellene ülőhelyünket elhagyni, hogy hiábavaló utazásokat tegyünk porlepte vidékekre? Azonban ha itt és most egyetlen hibás lépést teszünk, elhagyjuk a helyes cselekvés színterét.

Rendelkezünk a leglényegesebbel, az emberi testtel: sohasem szabad hiábavalóan vesztegetnünk az időt. Fenntartjuk a legfőbb lényeget, és arra támaszkodunk; nem más az, mint a buddhista igazság: ki vágyhatna arra, hogy a tűzkőből kipattanó szikrákat élvezze? Mi több, a fizikai test hasonlatos a fűszálon lévő harmatcsepphez. Az élet tovatűnik, akár a villámlás. Hirtelen szertefoszlik. Egy pillanat alatt odavész.

Nagyon kérlek benneteket, nemes társak az igaz tanulásban, nehogy olyannyira hozzászokjatok a képzetekhez, hogy megrémüljetek az igazi sárkánytól. Törekvéseteket az Útnak szenteljétek, amely közvetlenül hozzáférhető és egyenes. Tiszteljétek azokat, akik már meghaladták az intellektuális vizsgálódást, és akik szándéktól mentesek. Legyetek összhangban a buddhák bódhi-állapotával. Váljatok a pátriárkák szamádhijának hiteles örökösévé. Ha hosszú ideig ekként gyakoroljátok ezt az állapotot, akkor bizonyosan ti magatok is olyanná váltok, mint ez az állapot. A kincsesház magától kitárul, és [tartalmát] szabadon megkaphatjátok, s használhatjátok kedvetek szerint.

 

PDF: Fukan-zazen-gi: Hakuun Yasutani mester magyarázataival
Fordította: Hetényi Ernő Karlfried Graf Dürckheim német változatából
In: Dr. Hetényi Ernő: A buddhizmus zen-aspektusa japán szövegek tükrében, Buddhista Misszió [Házi soksz.], 1986, 44-56. oldal


Dôgen versei:

I.
Ahegy csúcsától a lábáig
Azt éneklik ma a tücskök,
Nem, inkább kiabálják: ez a nap elmúlt, elmúlt...

II.
A hegy csúcsától a lábáig
A tavasszal nyíló
Virágok és illatuk
A viharban.

III.
Melyik az igazi tudatom?
Meg nem mondhatom
Nézd csak a hegyen
A havat és a jeget.

IV.
“Ki a Buddha?”
-Nézd meg a cseppköveket
Szegény remetelakom tetején.

V.
A hegyen
A nyári holdfény árnyékában
Szentjánosbogár száll;
Mily törékeny a fénye!

VI
Nem kell, hogy Buddhává váljak,
Túl buta vagyok,
Szerzetes akarok lenni, és utazni
Elvegyülve a szegény néppel,
Mint égen szálló felhők,
Mint patakban folyó víz.

Bakonyi Berta fordításai:

A lassan úszó felhő szán minket:
Alvajárók lettek az emberek.
Ébredvén egy igaz dolgot hallok -
Fekete eső kopog a Fukakusza templom tetején.

A zazenről

A hold a
csendes elmében
időz;
Felhők törnek
fényre.

Boros Dókó László fordítása:

Ötvennégy évig
Követtem az ég útját;
Minden akadályt szétzúzva,
Most továbbugrom.
Elképesztő! Minden ragaszkodást eldobva,
Élve lépek a holtak országába.

Terebess Gábor fordításai:

無常世の中は
何にたとへん,
水鳥の,
はしふる露に
やとる月影。

Yo no naka wa
Nani ni tatoen
Mizudori no
Hashi furu tsuyu ni
Yadoru tsukikage.

mulandóság

darucsőr-rázta
holdfényes harmatcsepp
hullik a világ
ha már hasonlítható
egyáltalán bármihez

*

Tavasszal cseresznyevirág,
nyáron kakukkszó,
ősszel a hold, és télen
a hó – hideg, ragyogó.

*

Ötvennégy éven át
csillagot aggattam az égre;
de átszökkenek most –
mily széthullás végre!

 

 

Végh József:
Dógen zen mester
道元禅師 élete és művei a japán hagyomány tükrében
Széljáró füzetek, TKBF jegyzet, 2008.

Dōgen két Shōbōgenzō („A törvény igaz szeme”) című művet hagyott ránk. A japán nyelvű változat Kana- vagy másik olvasatban Kaji Shōbōgenzō (仮字正法眼蔵) közismert, ellenben az, amit „A törvény igazlátó szeme - kínaiul” (Mana- vagy másik olvasatban Shinji Shōbōgenzō 真字正法眼蔵) címen emlegetnek, azt kevesebben ismerik. A teljes szövegét csak 1767-ben adta ki Katsudō Honkō (瞎道本光, 1710-1773) mestere, Shigetsu Ein (指月慧印, 1689-1764) halála után, annak magyarázataival. Az eredetileg Nempyō Sambyakusoku Funogo (拈評三百則不能語) címet kapott mű ezután csak a 20. században jelent meg, amikor előkerült egy 1287-ből származó kézirata, amelyben 79 kōan és magyarázata olvasható (Kanazawa Archívum, Yokohama). Ezt Tokujō Oya adta ki 1934-ben.

Dógen Zen mester magyarul elérhető írásai
Összegyűjtötte: Végh József

http://hu.scribd.com/doc/148153763/Dogen-Zen-Mester-Szemelvenyek Tartalom

FUKANZAZENGI Általános javallatok a zen meditációhoz.......................................................2

Gakudójódzsinsú: A buddhista gyakorlás legfőbb szempontjai (Bánfalvi András fordítása)............4
Gakudo-Yojinshu (Az Út Gyakorlásában Követendő pontok) - részlet Fordította Barna Mokurin Gyula........................................................................................................................15

Tenzókjokun 1. (Barna Mokurin Gyula fordítása).................................................................25

Sóbógenzó.................................................................................................................32
Deshimaru : Bevezetés a Sóbógenzóba............................................................................33
I. A Sóbógenzó felépítése.............................................................................................35
A jelentés: A cím jelentése............................................................................................35
Az egész jelentése.......................................................................................................35
A könyv megírása.........................................................................................................36
A könyv szelleme és koncepciója.....................................................................................36
A zazen gyakorlása (Bendóva)........................................................................................37
Minden jelenség kóan (Gendzsó-kóan)..............................................................................37
A buddhatermészet (Bussho)..........................................................................................38
Az idő és a tér filozófiája (Udzsi).....................................................................................39
A zen és a természet (Szanszuigjó, Keiszei-szansiki)...........................................................39
DÓGEN MESTER VERSEI.................................................................................................41
Tanulni a testtel és a tudattal (Sindzsin-gakudó)...............................................................42
A tanítás átadása (Sisó, Dzsuki, Den-e)...........................................................................42
II. A SÓBÓGENZÓ 95 FEJEZETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA........................................................43
III Sóbógenzó Bendóva.................................................................................................55
IV Sóbógenzó: Sódzsi...................................................................................................56
V Sóbógenzó Hacsi-dainin-gaku 95. Fejezet A nagy ember nyolc szatorija..............................57

Életünk kérdése (Gendzsókóan 現成公案 ) [Hadházi Zsolt fordítása]...............,,,,,,,,,................59

Az ülő meditáció szabályai (Shōbōgenzō-zazengi) (Végh József fordítása)...,,,,,,,.....................62

Sóbógenzó [11] ZAZENGI A zazen szabályai [www.mokushozen.hu]......................................64

[12] KESA-KUDOKU A kesza érdeme (fordította: Németh Kenshin Tamás)...............................68

[33] DOTOKU “Beszéd az Útról” [www.mokushozen.hu........................................................77

[59] Kajo A Buddhák és Pátriárkák mindennapi élete (www.mokushozen.hu)............................80

SANJI-NO-GO Sobogenzo [84] Karma a három időben (fordította: Németh Kenshin Tamás)........83

A szívében a megvilágosodás szellemével élő lény (bódhiszattva) négy irányadó tevékenysége
(Végh József fordítása)............... ................................................................................92

Mokusho Zeisler mester (1946-1990) kommentárjai, melyeket Dógen mester (1200-1253)
szövegéhez, a Sanjushichi bodaibunpohoz, a Felébredés harminchét szárnyához fűzött............95

Barbara Kosen mester: Dogen Zenji Bendova kommentár (Zen itt és most - részlet).................97

A sóbógenzó tartalmát áttekintő táblázat.......................................................................102

Tartalom..................................................................................................................113

 

Dógen Zen. Sóbógenzó Zuimonki. Eihei Dógen zen-mester tanításai. Feljegyezte Kóun Edzsó. F.: Boros Dókó László. Filosz, Bp. 2004

Deshimaru, Taisen: Igazi Zen: Bevezetés a Sóbógenzóba. Mandala-Véda, Bp. 2008. [ford. Büki György et al.].
(Elektronikus változat a http://www.mokushozen.hu/zazen/index.php/hu/tanitasok honlapon.)

Kosen, Barbara: Zen itt és most. Kommentár Dógen zendzsi Bendóvájához. FLI , Bp. 2002

Thibaut, Stephanie Kosen: A Zen -- Belső forradalom. FLI, Bp., 2005. Ford.: Yvon Myoken Bec, Tokai Doken Miklós. (A Gendzsó kóan kommentárjával!)

Szigeti György: Naparcú Buddha. A zen szellemisége és gyakorlata. A Tan Kapuja - Vizsom Kiadó, Budapest, é. n.


 

"Pluck out the Buddha eye
and sit in its hollow!"

Vájd ki Buddha félszemét
és ülj a szemgödrébe!"

Dôgen
(Terebess Gábor fordítása)


道元禅師観月図
Viewing the Moon, Dōgen's Self-portrait

Dógen Hókjódzsi kolostorban őrzött önarcképe

Végh József:
PDF: Dógen zen mester élete és művei, 34-35. oldal

A kor szokása szerint, szerzetesei kérésére 1249-ben, a nyolcadik hónap teliholdjára tekintve, készített magáról egy képet, amelyre a következő szango stílusú kínai verset írta:

Üde kedv szegi ezt az őszt
És ezt a vén hegyi embert.
Szamárként mered az ég mennyezetére,
Ahol a fehéren ragyogó hold lebeg.
Semmi sem közelít,
De ki sincs zárva semmi.
Levessel, rizzsel tele,
Derűvel hagyom magam lenni.
Eleven bizsergés a szamárfejemtől a farkamig,
Ég fölöttem, ég alattam,
Én a felhő, víz a bölcsőm.*

Általánosabban fogalmazva, nem személyre, hanem az őszi tájra figyelve így is olvasható ugyanaz a vers:

A hegyoldalt kopasz fák állják tele,
Ezen a csípős tiszta őszi éjjelen,
A telihold úszik a háztetők fölé:
Nem függ semmitől,
És nem tartozik sehová,
Szabad, mint a teli rizses csésze gőze,
Önkéntelen, mint az úszkáló és csobbanó hal,
Mint a gomolygó felhők, és folyó vizek.

 

*Tanahashi Kazuaki: Moon in a Dewdrop: Writings of Zen Master Dōgen, North Point Press, Berkeley, 1985, on the cover page:

Fresh, clear spirit covers old mountain man this autumn.
Donkey stares at the sky ceiling; glowing white moon floats.
Nothing approaches. Nothing else included.
Buoyant, I let myself go -- filled with gruel, filled with rice.
Lively flapping from head to tail,
Sky above, sky beneath, cloud self, water origin.

*The Zen Poetry of Dōgen. Verses from the Mountain of Eternal Peace by Steven Heine. Tuttle Shokai Ltd., Charles E Tuttle. 1997, (C15=EK 10.3b):

Accompanying a self-portrait created while viewing the
harvest moon on the eighth month/fifteenth day {harvest
moon}, 1249

The mountain filled with leafless trees
Crisp and clear on this autumn night;
The full moon floating gently above the cluster of roofs,
Having nothing to depend on,
And not clinging to any place;
Free, like steam rising from a full bowl of rice,
Effortless, as a fish swimming and splashing back and forth,
Like drifting clouds or flowing water.

 

Dogen's Harvest Moon Poem and Self-Portrait
by Hyatt Carter

On an auspicious evening in the year 1249, after taking time to observe the harvest moon, Dogen was inspired to write a poem to celebrate the occasion:

Misty autumn, the night crisp and clean on this old mountain;
I see water in the well, reflecting sky, a bright moon floating.
One does not depend . . . six cannot contain.
Letting go, I am lightened, lifted up, buoyant with rice and gruel—
Aloft and lively, like a carp leaping free, flapping from head to tail,
Sky above, sky below, light as a cloud that comes from water.
1

Here is Dogen's original Chinese text 2 —

氣宇爽清山老秋、
覷天井皓月浮。
一無寄六不收。
任騰騰粥足飯足、
活 鱍鱍正尾正頭 、
天上天下雲自水由。

The poem later found a permanent place as an inscription on a self-portrait that Dogen painted at about the same time:

The self-portrait has been preserved and is housed in a special building, along with other temple treasures, at Hōkyō-ji (宝慶寺), a Soto Zen monastery near Ono City in Fukui Prefecture.

If you look closely at the first Chinese character in the upper right corner of the painting, you will see that it is 氣, the first character in the poem as transcribed above. The poem is arrayed in vertical columns in the painting, running from right to left, whereas I have laid it out in horizontal rows.

As an effort to enhance your appreciation, and understanding, of this fine poem, I have put together a line-by-line commentary.



  Line 1:

Dogen had a great and enduring love for the mountains. Eihei (永平), which translates as “eternal peace,” was the name he gave to the monastery he built and the mountain whereon he built it. Many times, in his sermons to his monks, he refers to himself a mountain monk (山僧). Therefore, “mountain” in the first line can refer to the actual mountain where Dogen observed the harvest moon, to Dogen himself, or both.

Eihei-ji (永平寺), the monastery that Dogen built and founded in 1244, is still there today on Dogen’s mountain of eternal peace.


  Line 2:

As a metaphor for enlightenment, the moon reflected in water was a recurring image in Dogen’s writings. One of my favorite examples is his waka on impermanence:

   無常

  世の中は
  何にたとへん,
  水鳥の,
  はしふる露に
  やとる月影。

   Impermanence

  To what shall I
  Liken the world?
  Moonlight, reflected
  In dewdrops,
  Shaken from a crane’s bill.3

A Zen question: Is Dogen watching the moon in the water or . . . is the moon watching Dogen?


  Line 3:

When Dogen says, “six cannot contain,” he is making an allusion to a koan that involves the famous Zen master, Yunmen (雲門). The main case of this Zen story goes like this:

  A monk asked Yunmen, “What is the Dharmakaya?”

  Men said, “Six cannot contain.”4

Original Chinese:

  僧問雲門。如何是法身。

  門云。六不收。

The Dharmakaya (法身), or Dharma-Body, is the true nature of things. The “six” may refer to what in Chinese thought is known as the six elements (earth, water, fire, wind, space, and consciousness) or the six senses (seeing, hearing, tasting, smelling, touching, and consciousness).

Shakyamuni Buddha said: “The true Dharmakaya is like the empty sky, and it manifests itself . . . like the moon on water.”


  Line 4

The first character, 任, as a verb, means to “trust,” “allow,” or “let,” and with the theme of lightness or levity that commences in this line and is continued to the end of the poem, “letting go” seems le mot juste. And “letting go” (or nonattachment or non-abiding) is a central teaching in Zen Buddhism. One of Dogen’s most pivotal ideas, perhaps second only to genjokoan, is what he calls shinjin datsuraku, the “dropping off of body and mind,” which he aligns with enlightenment.

騰, the character that is repeated in the fourth line, by itself means “to jump” or “to gallop,” which seems fitting since the component in the lower right, 馬, is the character for “horse,” and horses are known to gallop. Repeated, 騰騰, the two characters together mean “to rise,” “to soar,” or “to ascend.” One of the reasons I chose the word “lightened” is that it is only two letters away from “enlightened.” Dogen liked to play with words and so do I.

Rice and gruel are staples in the Zen diet and Dogen spoke often of the metaphysics of eating. The spirit of Zen permeates or imbues all activities.


  Line 5

“Aloft and lively, like a carp leaping free . . .”

This is my translation of the phrase “活鱍鱍 . . . ,” pronounced kappatsupatsu in Japanese. I could not find the character 鱍 in any of my Chinese dictionaries but, fortunately, a search online turned up this entry:

“‘Brisk and lively’ (kappatsupatsuchi 活鱍鱍地)5 is a loose translation of a Chinese idiom expressing the quick, powerful movements of a fish, especially of the carp as it leaps from the water . . .”6


  Line 6

One of the more poetic terms, in Japanese, for a Zen monk is unsui. The two characters that make up this term are— 雲水 —and they mean “clouds and water,” describing the freedom of the Zen monk.

At least one of the meanings of clouds and water in the last line is that it is a reference to Dogen himself, that old mountain monk of the first line who, as unsui, also enjoyed the freedom “to drift like a cloud and flow like water.”7


If we turn once again to Dogen’s self-portrait, a close inspection reveals that four columns of Chinese characters follow the poem. This is a colophon giving some particulars (such as when and where) about the composition. Here is the colophon, in columns as in the painting:


  闢 祥 日 建
  沙 山 越 長
  門 永 州 己
  希 平 吉 酉
  玄 寺 田 月
  自 開 郡 圓
  贊   吉  
      田  

Translated, it reads:

Kenchō era, the year 1249, day of the full moon, at Eiheiji temple on Kichijo mountain, in Yoshida-gun, the province of Echizen, Zen monk Kigen’s verse of praise.8

Kigen? Glad you asked.

Dogen was known variously as Eihei Dogen (永平道元), Dogen Zenji (道元禅師), and Dogen Kigen (道元希玄).

Dogen (道元) means “Source of the Way,” Eihei (永平) means “Eternal Peace,” Zenji (禅師) means “Zen Master,” and Kigen (希玄) means “rare and profound.”

Rarely is eternal peace so profoundly mastered as by Dogen.



Notes

1. My translation.

2. So far as I know, this is the first time Dogen’s poem, in digital form, has been presented online. I did several online searches, using different character combinations, but there were no hits.

To generate the Chinese text, I used Adobe Photoshop to make a high-resolution picture of Dogen’s Self-Portrait. I could then “zoom in” on individual characters at high magnifications and this facilitated recognition even though, as you can see, some of the characters are rather indistinct.

3. English translation by Steven Heine.

Waka (和歌) is a form of Japanese poetry with 5 lines and a total of 31 syllables in a 5-7-5-7-7 pattern.

4. The koan is number 47 in the famous koan collection known as The Blue Cliff Record (Hekiganroku 碧巖錄).

5. The character 地, at the end of the phrase 活鱍鱍地, has an adverb-forming function, like English -ly.

6. This is from the Supplemental Notes to Carl Bielefeldt’s translation of “Zanmai o zanmai,” chapter 72 in Dogen’s 95-Shobogenzo.

“Brisk and lively,” as Dogen uses it here, refers to zazen, or seated meditation. To place it in context, here’s the passage, as translated by Bielefeldt:

まさにしるべし、坐の盡界と餘の盡界と、はるかにことなり。
We should realize that there is a vast difference between all realms of sitting and all other realms.

. . . . . . .

正當坐時、その坐、それいかん。
At the very moment we are sitting, what about that sitting?

翻筋斗なるか、活鱍鱍地なるか、思量か、不思量か、作か、無作か。
Is it a flip? Is it “brisk and lively”? Is it thinking? Is it not thinking? Is it making? Is it without making?

坐裏に坐すや、身心裏にすや、坐裏身心裏等を脱落して坐すや。
Are we sitting within sitting? Are we sitting within body and mind? Are we sitting having sloughed off “within sitting,” “within body and mind,” and so on?

恁麼の千端萬端の參究あるべきなり。
We should investigate one thousand points, ten thousand points, such as these.

身の結跏趺坐すべし、心の結跏趺坐すべし、身心脱落の結跏趺坐すべし。
We should do the sitting with legs crossed of the body; we should do the sitting with legs crossed of the mind; we should do the sitting with legs crossed of the body and mind sloughed off.

7. Another poetic expression, used by Taoists and Buddhists, that conveys the spirit of lightness and levity, is . . . “riding the wind.” 御風

8. My translation. HyC