ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

高安大愚 Gaoan Dayu (9th c.)

(Rōmaji:) Kōan Daigu
(Magyar átírás:) Kao-an Ta-jü

Dayu 大愚 (n.d.) is listed in the jc (t 51: 273c) as a disciple of Zhichang 智常 (n.d.) of the temple Guizong 歸宗 on Mount Lu 廬, Zhichang himself being an heir of Mazu Daoyi. In Linji's biography in zj 19, Huangbo is quoted as saying that Dayu was a fellow student under Mazu. Th ese references, plus the statements about him in the “Record of Pilgrimages,” constitute all of our information on Dayu. In the ll, Huangbo refers to Dayu as Gao'an Tantou Dayu 高安灘頭大愚, “Dayu who lives by the river in Gao'an.” Gao'an was in the area of Ruizhoufu 瑞州府 of Hongzhou 洪州, in the southwestern part of present-day Nanchangxian 南昌縣, Jiangxi Province. “Tantou” 灘頭 at this time meant simply “rapids,” although by the early Ming it was used as the name of a district in this area. Since Huangbo was then living at the temple Da'an si 大安寺 in Hongzhou, Dayu's hermitage was not far away. Although Huangbo's statement in the zj that Dayu was a fellow student under Mazu is open to question, we cannot defi nitely reject it since the dates of both men are uncertain. The zj also states that after his enlightenment Linji served Dayu until the latter's death, a period of about ten years. Since Huangbo was still living at the time, we may assume that Dayu died between 845 and 850.

Note in The Record of Linji
by Ruth Fuller Sasaki

Gaoan Dayu & Linji Yixuan
by Andy Ferguson
In: Zen's Chinese Heritage: The Masters and Their Teachings, Wisdom Publications, pp. 174-175.

LINJI YIXUAN (d. 866) was a disciple of Huangbo Xiyun. Linji is a preeminent figure in the history of Zen. He came from the city of Nanhua in ancient Caozhou (now the city of Dongming in Shandong Province). As the founder of the Linji school of Zen (in Japanese, Rinzai), his tradition remains, along with the Caodong school, as one of the two lineages that survive to the present day.

After taking the vows of a monk, Linji studied the sutras, the Vinaya, and the various doctrines that were carried on the currents of Buddhism in his era. Although he practiced under Guishan Lingyou, his enlightenment came about under Huangbo Xiyun, with the teacher Gao’an Dayu a key player in the drama.

The lamp records provide this account of Linji’s enlightenment:

 

From the beginning of his residence at Huangbo, Linji’s performance of his duties was exemplary. At that time, Muzhou Daoming served as head monk.

Muzhou asked Linji, “How long have you been practicing here?”

Linji said, “Three years.”

Muzhou said, “Have you gone for an interview with the master or not?”

Linji said, “I haven’t done so. I don’t know what to ask him.”

Muzhou said, “Why not ask him, ‘What is the essential meaning of Buddhism?’”

So Linji went to see Huangbo, but before he could finish his question Huangbo struck him.

Linji went out, and Muzhou asked him, “What happened when you asked him?”

Linji said, “Before I could get the words out he hit me. I don’t understand.”

Muzhou said, “Go ask him again.”

So Linji asked Huangbo again, and Huangbo once again hit him. Linji asked a third time, and Huangbo hit him again.

Linji revealed this to Muzhou, saying, “Before you urged me to ask about the Dharma, but all I got was a beating. Because of evil karmic hindrances I’m not able to comprehend the essential mystery. So, today I’m going to leave here.”

Muzhou said, “If you’re going to leave, you must say goodbye to the master.”

Linji bowed and went off.

Muzhou then went to Huangbo and said, “That monk who asked you the questions—although he’s young he’s very extraordinary. If he comes to say goodbye to you please give him appropriate instruction. Later he’ll become a great tree under which everyone on earth will find refreshing shade.”

The next day when Linji came to say goodbye to Huangbo, Huangbo said, “You don’t need to go somewhere else. Just go over to the Gao’an Monastery and practice with Dayu. He’ll explain it to you.”

When Linji reached Dayu, Dayu said, “Where have you come from?”

Linji said, “From Huangbo.”

Dayu said, “What did Huangbo say?”

Linji said, “Three times I asked him about the essential doctrine and three times I got hit. I don’t know if I made some error or not.”

Dayu said, “Huangbo has old grandmotherly affection and endures all this difficulty for your sake—and here you are asking whether you’ve made some error or not!”

Upon hearing these words Linji was awakened.

Linji then said, “Actually, Huangbo’s Dharma is not so great.”

Dayu grabbed him and said, “Why you little bed-wetter! You just came and said you don’t understand. But now you say there’s not so much to Huangbo’s teaching. What do you see? Speak! Speak!”

Linji then hit Dayu on his side three times.

Dayu let go of him, saying: “Your teacher is Huangbo. I’ve got nothing to do with it.”

Linji then left Dayu and returned to Huangbo.

Huangbo saw him and said, “This fellow who’s coming and going. How can he ever stop?”

Linji said, “Only through grandmotherly concern.”

Linji then bowed and stood in front of Huangbo.

Huangbo said, “Who has gone and returned?”

Linji said, “Yesterday I received the master’s compassionate instruction. Today I went and practiced at Dayu’s.”

Huangbo said, “What did Dayu say?”

Linji then recounted his meeting with Dayu.

Huangbo said, “That old fellow Dayu talks too much! Next time I see him I’ll give him a painful swat!”

Linji said, “Why wait until later, here’s a swat right now!”

Linji then hit Huangbo.

Huangbo yelled, “This crazy fellow has come here and grabbed the tiger’s whiskers!”

Linji shouted.

Huangbo then yelled to his attendant, “Take this crazy man to the practice hall!”

Lin-csi Ji-hszüan és Kao-an Ta-jü
Fordította: Terebess Gábor
Folyik a híd, Officina Nova, Budapest, 1990, 64-69. oldal

Amikor Lin-csi újdonsült szerzetes volt Huang-po közösségében, egyszerű és közvetlen viselkedése feltűnt a szerzetes-felügyelőnek:
– Bár ifjonc még, más, mint a többi – tűnődött, aztán rászólt:
– Mióta is vagy itt?
– Három éve – felelt Lin-csi.
– Kértél már tanácsot?
– Nem tudom, mit kérdezzek.
– Miért nem kérdezed meg a tisztelendő apáttól, mi a buddhizmus értelme?
Lin-csi úgy is tett. Ám alig fejezte be mondókáját, Huang po megbotozta.
– No, milyen tanácsot kaptál? – kérdezte később a felügyelő.
– Még be se fejeztem a kérdést, a mester máris megbotozott – mondta Lin-csi. – Fogalmam sincs, miért.
– Menj csak, kérdezd meg még egyszer!
De másodszor, sőt harmadszor is botozás lett a kérdezősködés vége.
– Voltál olyan jó és elküldtél a mesterhez – mondta végül Lin-csi a szerzetes-felügyelőnek. – Háromszor kérdeztem meg a buddhizmus értelmét, és háromszor botozott meg érte. Bizonyára valami régi gátlás akadályoz benne, hogy megértsem mélyebb szándékait. Jobb lesz, ha elmegyek.
– Azért csak búcsúzz el a mestertől!
Lin-csi bólintott.
A szerzetes-felügyelő előresietett Huang-póhoz:
– Az a kérdezősködő fiatal szerzetes igencsak alkalmas lenne az Eszme befogadására. Ha búcsúzni jön, el kéne igazítani. A jövendőnek ültetünk, talán nagy fává terebélyesedik, és majdan nemzedékek hűsölhetnek árnyékában.
Lin-csi kisvártatva meg is jelent.
– Nem kell messzire menned – mondta Huang-po –, csak Ta-jühöz [Kao-an Ta-jü] , a Kaoan járásba, megmagyaráz ő mindent.
Lin-csi el is ment hozzá.
– Honnan jöttél? – kérdezte Ta-jü.
– Huang-pótól.
– Mit mond Huang-po?
– Háromszor kérdeztem tőle, mi a buddhizmus értelme, és háromszor botozott meg érte. De fogalmam sincs, milyen hibát követtem el.
– Huang-po annyit vesződött veled, mint egy jó öreg nagymama, te mégis hozzám hurcolod a hibáidat!
Lin-csi egy csapásra megvilágosult:
– Végeredményben Huang-po buddhizmusa nem is nagy ügy! – jelentette ki.
– Te ágybahugyozó ördögfajzat! – ragadta meg Lin-csit Ta-jü. – Idejössz nekem, hogy még azt se tudod, milyen hibát követtél el, most meg egyszerre Huang-po buddhizmusa se nagy ügy! Mit forgatsz a fejedben, mondd!
Lin-csi válaszul háromszor oldalba vágta Ta-jüt.
– Huang-po a mestered – engedte el Lin-csit Ta-jü. – Semmi közöm hozzátok!
Lin-csi visszatért Huang-póhoz.
– Mikor lesz már vége ennek a jövés-menésnek? – kérdezte Huang-po.
– Az a nagymamai jó szíved tehet róla! – Lin-csi ezzel leborult, és Huang-po szolgálatára állt.
– Honnan jössz?
– A minap Ta-jühöz voltál szíves küldeni.
– No, és mit mondott Ta-jü?
Lin-csi elmesélte, mi történt.
– Kedvem lenne elkapni azt a szerzetet, és jól kiosztani!
– Mire vársz? Oszd ki azonnal! – és pofon vágta Huang-pót.
– Megőrültél? A tigris bajuszát ráncigálod?
Lin-csi elordította magát.
– Segéd! – szólt Huang-po. – Kísérd ezt az őrültet a szerzetesek csarnokába.