Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Debreceni torma
Armoracia macrocarpa (Waldst. & Kit.) Kit. ex Baumg.

Más néven: hólyagos torma, édes-, ungvári, magyar torma

Méteresre megnövő fehér, keresztesvirágú növény. Jellegzetessége az érett állapotban 10-15 mm hosszú, rekeszenként kb. 10 magkezdeménnyel rendelkező becőketermése. Termésének nagy méretére utal tudományos fajneve és régi magyar elnevezése, a hólyagos torma is. (Emellett egyébként édes, ungvári és magyar tormának is nevezték és Jávorka Sándor szerint korábban termesztették is.) A termetében és megjelenésében egyaránt hasonló, ártereken, vízpartokon, nedves réteken, árokszéleken elvadultan is megjelenő kelet-mediterrán elterjedésű közönséges torma (Armoracia rusticana) közeli rokona, de ennek termései gömbösek, kisebbek és rekeszenként csak 4-6 magvúak. Függőleges, elágazó gyöktörzse van, amely miatt régóta termesztett és nagyra becsült fűszernövény, de emellett gyógynövény is. Mindkét torma-faj levelei nagyok és változatosak; lehetnek tojásdadok, lándzsásak vagy szárnyasan szeldeltek.
A debreceni torma előfordulása nem szorítkozik a cívis város környékére, mint azt a ma használatos magyar elnevezése alapján gondolhatnánk, de a Kárpát-medencén kívül nem fordul elő; a pannon endemikus (bennszülött) növények sorába tartozik. Elsősorban a Tiszántúlon, a Tisza és a Duna mentén fordul elő, az ország más részeiről [a somogyi Mikéről; Tolnából, Szekszárd mellől és a Mátrából (Recsk)] származó adatai hosszú ideje megerősítetlenek, bizonytalanok. Szikesedő mocsarak szegélyén, ártereken, mocsárréteken fordul elő, májustól júliusig virágozhat. Védett növényünk, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Felfedezése Kitaibel Pál (1857-1917), a pest-budai egyetem kémia és botanika professzora nevéhez főződik, aki Cochlearia macrocarpa néven ismertette. Leírása fő művében, a mecénásával, barátjával, a cseh Adam Franz Waldstein gróffal közös szerzőségben megjelent "Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae" (Magyarország ritkább növényeinek leírásai és képei) című, monumentális könyvben jelent meg. A kétszáz példányban megjelent három kötetes könyv nem tartalmazza a Kitaibel által felfedezett valamennyi fajt, de számos addig a tudomány előtt ismeretlen növényfaj leírását adja, melyek jórészt a Kárpát-medence bennszülöttei. A köteteket 280 nagyméretű, egyenként, kézzel kifestett (!) rézkarc illusztrálja.
Kitaibel a történelmi Magyarország természeti kincseit számos felfedezőúton tárta fel. Növénytani munkásságán kívül maradandót alkotott többek között a kémiában, a földrengéstanban, az állattanban és gyógyforrások elemzőjeként is. Tevékenysége kiterjedt a szappan- és cukorgyártás gyakorlati vonatkozásaira és a népi növénynevek gyűjtésére is.

http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/mm/kornytud/termved/tgy2/armmac1.jpg
http://puma.unideb.hu/~botany/orchis/html/kmnr-1.1.htm

Molnár V. Attila

 

II.
Debreceni torma

Armoracia macrocarpa (W. & K.) Baumg.

Az előbbi növényhez képest ez már régóta ismert, hisz sokaknak feltűnt, hogy a gyökere – ellentétben a közönséges tormával – alig, vagy egyáltalán nem csípős. ĺgy sokan édes tormának, vagy – élőhelye után – vízi tormának is nevezik. Valóban, elsősorban a tocsogós helyeket vagy vízpartokat kedveli. A másik alaki különbség abban van, hogy míg a közönséges torma terméstokjában 4 mag van, a debreceni torma 10 magot produkál.
Ennek a növénynek az értéke abban rejlik, hogy az ún. „bennszülött” (szaknyelven: endemikus) fajok közé tartozik, mivel az egész világon csak az Alföld keleti peremén található.
Ezért is védeni kell lelőhelyeit, és védettsége miatt – gyökerének nincs élvezeti értéke – ne bántsuk!

http://www.ujszo.com/clanok_tlac.asp?cl=103379

Bogoly János