Terebess-kert különlap
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Magyaroszági édesvízi halak
Nem-védett étkezési halaink, akár őshonos, bevándorló vagy honosított

Herman Ottó: A magyar halászat könyve
Dr. Györe Károly: Magyarország természetesvízi halai
Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája
Szilágyi Miklós: A Hernád halászata
Magyarország halai (Baranyai horgász)
Magyarország halai (terra.hu)
Magyarország halai (haldorado.hu)
A magyar halfauna (Tomolyka)
Hazai halaink (horgasz.hu)
Hazai halaink (horgaszunk.hu)
Halaink (Horgászportál)
Halszótár magyar-latin-angol (battai peca)
Halak (karpatkert.kismester.hu)
http://hal.lap.hu
http://horgasz.lap.hu

>>> Halreceptek

 

• Amur

latin: Ctenopharygodon idella
angol: grass carp
német: Graskarpfen
francia: amour blanc, carpe herbivore
orosz: belij amur
japán: sôgyo

Népies nevei: amuri kele, fehér amur, fű hal, fűevőhal, fűponty, zöldponty

Alakja a nyúrgapontyra emlékeztet, igen izmos hal. A feje arányaiban a testéhez képest kicsi.

Egész testét pikkely fedi, amelyek ezüztösen csillogóak és sötéten szegélyezettek. Háta sötétebb zöldes színű, oldala ezüstös-aranyos csillogású /az élőhelytől függően változó árnyalatú/, hasa világos-sárgás színezetű. Hát és farkúszói egyaránt erőteljesek, vöröses árnyalatúak.

Őshazája Ázsia, a kínai nagy folyók és az Amúr vidéke. Ezen területeken az élelmezési jelentőségét már a XVII. században felismerték. A második világháború után Európába, Ausztráliba majd az Amerikai kontinensre is betelepítették.

Növényevő táplálkozása folytán a vízügyi szolgálat napjainkban is előszeretettel telepíti a sással, náddal benőtt öntözőcsatornákba, tavakba.

Az amur gazdasági jelentőségét az is növeli, hogy az értéktelen növények eltakarításán kívül a fejlődése igen gyors. Ezáltal viszonylag rövid idő alatt juthat a gazdaság teljes értékű fehérjetartalmú élelmiszerhez. A kifejlett példányok akár a harminc kilós súlyt is elérhetik.

Hazánkban 1963-ban kezdték el a telepítését, főként Szovjetúnióból és Kínaból importált ivadékokkal. Vizeinkben a természetes szaporulata nem jelentős, a kifogott példányokat mesterséges úton szaporított példányokkal pótolják.

Tartózkodási helye főleg a csendes vízszakaszok hínáros, békalencsés része.

Fogását korlátozzák különböző rendszabályok szerint, amik területenként eltérőek. A vízgazdálkodási szempontból telepített halak kifogását szigorúbb, míg a horgászati célból telepítettek fogását enyhébb rendeletek korlátozzák.

Az amur konyhai feldolgozása, felhasználása hasonlít a pontyéhoz.
>>>

 

 

• Angolna

latin: Anguilla anguilla
angol: eel
német: Aal
francia: anguille
japán: unagi

Népies nevei: ángolna, ángvilla, síkos ángolna

Az angolna életmódja évszázadok óta foglalkoztatja a tudományt. Jelen ismereteink szerint vándorló életmódot folytat. Általában az édesvizekbe, félsós folyószakaszokba vándorol.

A különböző fajták közötti különbséget a csigolyáinak számában mérik le. Jellemző formája: a kígyószerű testforma, a hát és farokúszói egybe nőttek, hasúszói nincsenek. Hengeres, izmos testformája teszi lehetővé, hogy az erősfolyású vizekben is tud felfelé vándorolni. Egyes esetekben a vizes füvön is képes továbbhaladni.

A tengerben ívik, kb. 400-700 méteres mélységben. Növekedésük és fejlődésük az élethelyüktől függ. Általában két év alatt a nevükre jellemző alakot, színt és hosszúságot elérik.

Hátuk sötétzöld vagy barnás árnyalatú, a hasalj felé világosodik. Az egy-két kilós példányok a kifejlett halak, az ikrás egyedek kivételes esetekben elérhetik a hat kilós súlyt is.

Az angolna felhasználását szinte az egész világon a kivaló húsminősége teszi jelentőssé.

Kifogás után egy közepes erősségű ütéssel elkábítjuk a halat, majd a fej alatti részénel kőrbevágjuk a bőrét és egy hegyes kampóra akasztjuk. A bőrét lefejtjük, majd belső részeit eltávolítjuk. Ezután daraboljuk, szeleteljük, esetlegesen filézzük, mindig a felhasználás szerint.

Vigyázni kell az angolna előkészítésénél arra, hogy a folyékony angolnavér szembe ne kerüljön, nyít sebbe ne folyjon, mert részleges bénulást okozhat! A főtt angolna vére veszélytelen.

Az angolnát elkészíthetjük főzve, párolva, sütve, töltve, de igen kedvelt a füstölt is. Kellemes, zamatos szálkátlan húsa van, ami a magyaros készítmények ízéhez harmonikusan illeszkedik.

 

 

• Balin

latin: Aspius aspius
angol: asp
francia: aspe
német: Rapfen

Népies nevei: bálind, bálint, balling, baing, baksa, bolyín, boín, buczó, búczókeczeg, csabak, fenekeszeg, jászkeszeg, kapókeszeg, nagypénteki hal, nagy-szélhal, nyílkeszeg, őn, őnhal, őnkeszeg, őny, őnyhal, pőlind, ragadozó küsz, ragadozó őn, szellőkeszeg, torzsáskeszeg, tűpárna, villámkeszeg, vadászkeszeg, vezérhal, vizenjárókeszeg

Legkisebb kifogható méret: 40 cm.
Tilalmi idő: március 1. - április 30.

Izmos, orsóalakú ragadozó hal. Szája nagy és izmos, alsó ajka befelé hajló, ezért könnyen el tudja kapni az apró halakat, rovarokat. Szájában fogak nem találhatók, mivel a pontyfélék családjába tartozik.

Színe szürkés árnyalatú, oldala ezüstös fényű, hasa felé világosodó. Aránylag apró pikkelyei vannak, hát és farokúszói szürkék, hasi úszói vöröses árnyalatúak.

Előfordul minden tiszta vízben, nagyobb folyókban és tavakban. Főleg Közép- és Kelet-Európa vizeiben találkozhatunk vele.

Hazánkban fogási tilalom védi az ívási időszakban /március 1-től április 30-ig/. A sporthorgászok kedvelt hala, mert igen nagy gyakorlat kell az elejtéséhez.

Csapatokban él és vadászik, a kisebb példányok főleg rovarokat, apróbb békákat, míg a nagyobbak, mint már említettük apró keszegféléket fogyasztanak.

A balin húsa viszonylag eléggé szálkás, de igen ízletes.

Konyhai előkészítése: pikkelyeit kapargatással távlítjuk el, majd hasát a végbél nyílástól a kopoltyúig felvágjuk. Belső részeit eltávolítjuk, kopoltyúit és szemeit kivesszük. A kisebb példányokat egészben készítjük el, azok oldalát sűrűn beírdaljuk. A nagyobb halakat filézve használjuk fel, ebben az esetben a fejét levágjuk és a gerincről lefejtjük a húst. A filéket a bőrrészével a vágódeszkára fordítjuk, húsát sűrűn beírdaljuk.

Az íly módon előkészített halakat mindig a felhasználásnak megfelelően daraboljuk, szeleteljük.

 

 

• Busa-fajták

• Fehér busa

latin: Hypophthalmichthys molitrix
angol: silver carp
német: Silberkarpfen
francia: carpe argentée
spanyol: carpa plateada
olasz: carpa argentata
orosz: belij tolsztolobik
japán: hakuren

Népies nevei: ezüstponty, kínai ponty, fehér széleshomlokú hal

Az amurhoz hasonlóan távolkeleti származású. Hazánkban eleinte mesterségesen szaporították, de ma már a természetes szaporulat is jelentős.

Planktonevő hal, főleg növényi eredetű planktonnal táplálkozik, de ez nem bizonyított. A pontyfélék családjának a tagja, ez alakját is meghatározza. Teste oldalt erősen lapított, ezüstös apró pikkelyek fedik. Hasvonalán a fejtől a farokig él húzódik, úszói vöröses árnyalatúak.

Horoggal nem fogható, ezt a táplálkozása egyértelműen meghatározza, inkább a halászok körében ismert. /A legújabb tapasztalatok szerint egyes horgászok, különleges lágy csalival horogra tudják csalni./

Gazdasági szempontból igen jelentős fajtának számít, hiszen a vízminőség karbantartásán kívül a fejlődése gyors, ezért rövid idő alatt nagy mennyiségű, teljes fehérjét tartalmazó nyersanyaghoz jutunk.

Konyhai felhasználását az alacsony ára teszi indokoltá. A kisebb példányok igen szálkásak, amiket szakszerű feldolgozással élvezhetővé tehetünk.

A busa húsa elkészítés után /főzés, sütés, párolás/ világos-barnás árnyalatú. Előkészítése hasonló az amuréhoz, pikkelyeit könnyű eltávolítani, nem ülnek mélyen a bőrében. A belsőrészei közül a tejet és az ikrát használhatjuk fel.

Lényeges ennél a halfajtánál a sötét színű hashártyát eltávolítaní. Nagyobb példányait /20-35 kilós/ célszerű filézni. Ezekből szeleteket, örleményeket készíthetünk.

 

• Pettyes busa

latin: Hypophthalmichthys nobilis
angol: big head
francia: carpe á grosse tete
német: gefleckter Silberkarpfen, Marmorkarpfen
orosz: pesztrij tolsztolobik
japán: kokuren

Népies nevei: márványhal, kínai ponty, márványponty

A pontyfélék családjához tartozik, mint ahogy fehér változata is. Testét apró pikkelyek fedik, rajta szabálytalan alakú szürke és barnás foltok vannak.

Feje nagyobb, mint a fehér busáé, azzal ellentétben állati planktonnal, de néha apróbb víziállatokkal is táplálkozik.

Teste lapított, testének alsó vonalán él húzódik.

Gyorsan növekszik, már háromnyaras korában eléri az egykiló körüli súlyt. Kifejlett példányai húsz-harminc kilosak is lehetnek.

A kereskedelemben márványpontynak nevezik. Hazánkban főleg konzerv és mirelit készitmények nyersanyagaként használják fel.

Előkészítése megegyezik a fehér busáéval.

 

 

• Compó
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

latin: Tinca tinca
angol: tench
francia: tanche
német: Schleie

Népies nevei: nyálkás compó, cigányhal, gyászkeszeg, haldoktor, sárhal, tathal, vargahal, varjúhal, zöldike

A pontyfélek családjába tartozik, testalkata nyújtott, uszonyai lekerekítettek.

Apró pikkelyek fedik a testét és rendkívül vastag nyálkaréteg borítja.

Színében a zöldes árnyalatok dominálnak, szája végállású, szájszegletében két bajusz szál van.

Egész Európában megtalálható, főleg a lassan áramló, de inkább a mocsaras állóvizeket-holtágakat kedveli. A középkorban különleges gyógyító erőt tulajdonítottak a compónak: kettévágva és a beteg bőrére helyezve fájdalom- és lázcsillapítóként, sárgaság ellen alkalmazták. A néphit szerint ő a halak doktora, a beteg halak a compó nyálkás testéhez dörzsölik sebeiket. Érdekes, hogy még a rendkívül falánk csuka sem támadja meg soha.

Apró állatokkal táplálkozik, amelyeket az iszapból túr ki.

Háromnyaras korában húsz-harminc dekás súlyt ér el, de későbbi fejlődése során egy-két kilósra is megnőhet.

Szívós hal, sokáig életben marad a kifogás után. Húsa erősen szálkás, de sütve, roston sütve igen ízletes ételt készíthetünk belőle.

Előkészítése, tisztítása nagy figyelmet igényel, hiszen a vastag nyálkával borított pikkelyek eltávolítása nem kis feladat.

Az elkábított halat néhány másodpercre forró vízbe, majd hideg vízbe mártjuk, így könnyen el tudjuk távolítani a pikkelyeket a bőrével együtt. Ezután a belsőrészeit távolítjuk el, majd sózzuk és a készítendő ételnek megfelelően sütjük vagy pároljuk.

 

 

• Csuka
Család: Csukafélék (Esocidae)
http://csuka.lap.hu/

latin: Esox lucius
angol: pike, Northern pike
német: Hecht
francia: brochet, grand brochet
japán: kawakamasu

Népies nevei: köz-csuka, bugyli (növendék csuka), ezüstcsuka

Legkisebb kifogható méret: 40 cm.
Tilalmi idő: február 15. - március 31.

Előfordul az északi féltekén, Európa, Ázsia, Amerika vizeiben, sőt a Keleti-tenger parti sávjában is.

Színe változó, zöldesszürkétől a zöldesfekete árnyalatig. Tartózkodási helye befolyásolja.

Sárgás márványozott oldala és világos szürkés hasa fekete pontokkal, esetenként harántcsíkokkal tarkított rajzolat jellemzi.

Hosszú állkapcsa a kacsacsőrre emlékeztet, teste oldalról kissé nyomott henger alakú, rövid farokkal.

Hatalmas szájában több apró és nagyobb fogazat található. A kampós alakú fogak nyomásra hátra hajlanak, így a zsákmányt a garat felé irányítják, visszafelé nem tud mozogni.

Ragadozó életmódot folytató csuka békákat, halakat és más víziállatokat fogyaszt. Általában egész évben táplálkozik, így télen is horogra csalható.

Fogási tilalom védi az ívási időszakában: /március 1-29-ig/! Egyéb esetben viszont méretkorlátozással védik a tenyészetet a fennmaradás érdekében.

Ikráit vízinövényekre, gyökerekre rakja. A fiatal kis csukák optimális körülmények között gyorsan fejlődnek. Az egy éves kis csukákat fűcsukának nevezik, míg a nagyobbacskákat bicskacsukának. Fejlődése során 100-150 cenci hoszúságúra is megnőhet, súlya elérheti a 15-20 kilót is, azonban az 1-3 kilós példányok a gyakoriak.

A csuka húsa hófehér, ízletes, de szálkás, ezért godosan kell előkészíteni:

A halat kábítás után pikkelyezzük, hasát a végbélnyílástól a fej felé felvágjuk. Belsőrészeit eltávolítjuk, tejét, ikráját félre tesszük. Kopoltyúját kivesszük, majd megmossuk és szárazra töröljük.

További előkészítesét a készítendő étel jellege határozza meg:

Amennyiben egészben készítjük el, akkor kívülről sűrűn beírdaljuk. Vághatunk belőle patkó alakú szeleteket, de filézhetjük is, főleg a nagyobb pédányokat.

Ha filézzük a csukát, nem szükséges pikkelyezni, mert a filékről egy éles kés segítségével a bőrrel együtt lehúzhatjuk.

Abban az esetben, ha a halat egészben akarjuk tölteni, úgy pikkelyezés után a hátánál vágjuk fel a hátúszó két oldalán. A gerincet a bordákkal együtt benne a belsőrészekkel emeljük ki. Megmossuk szárazra töröljük, ízesítjük és tölthetjük.

 

 

• Fogassüllő
http://sullo.lap.hu/

latin: Sander lucioperca (korábban: Stizostedion lucioperca)
angol: pikeperch
francia: perche-brochet, sandre
olasz: lucioperca
német: Zander

Népies nevei: süllő, fehérhúsú csuka, fogas, sül, szellő, hóttsüllő

Legkisebb kifogható méret: 30 cm.
Tilalmi idő: március 1. – április 30.

Eredeti elterjedési területe Közép- és Kelet-Európa tavaira, folyóira tehető.

Tervszerű telepítéssel ma már Nyugat-Európában is megtalálható.

Teste torpedóra emlékeztet, erőssen megnyúlt. Feje a testéhez vizsonyítva nem túl nagy, szája mélyen hasított, benne hegyes un. ebfogak találhatók.

Apró pikkelyei a bőrében mélyen ülnek. Háta zöldes-szürke, kékes-barnás sötétebb csíkok futnak az ezüstösen fehér oldalára, hasa fehér, néhol sárgás árnyalattal.

Jellegzetes ragadozóhal, a tiszta oxigéndús vizeket kedveli. Tápláléka zömében az apróbb keszegfélékből, küszökből áll.

A fogassüllő gyorsan növő fehérhúsú hal, gazdasági jelentősége nagy. Hazánkban jelentős mennyiségben halásszák illetve horgásszák.

Fogását, az ívási időszakban /március 1-től április 30-ig/ rendelet tiltja!

Ebben az időszakban a természetes és a mesterséges süllőtartásokra /gyökerek ágak/ a nőstények, egyedenként mintegy 200-300 ezer ragadós ikrát raknak le.

A fogási tilalom kiterjed a méretre is: országosan, a legkisebb kifogható fogassüllő 30 cm, ami az állomány fennmaradását védi.

Az oxigén- és táplálékdús vízben gyorsan fejlődnek. Hazai vizeink közül a Balaton fogassüllő állománya volt sokáig a leghíresebb. Ma már a Tisza és a Tisza-tó, valamint a bánya-tavak is jelentős mennyiségű fogassüllőt adnak.

Gazdaságosan felhasználható példányok súlya 0,8 kg-tól felfelé. Napjainkban rekordméretű 13-14 kilósakat is fognak.

Konyhai feldolgozását tekintve: a kisebb /0,8-1,5 kg-os/ példányokat süllőnek, míg a nagyobbakat /1,5 kg felett/ fogasnak nevezzük.

A süllő előkészítése:

A halról hideg vízben lemossuk a nyálkaréteget, éles késsel a faroktól a feje felé haladva lekaparjuk a pikkelyeket.

Vigyázzunk, hogy a bőrét ne sértsük meg! Hasát a végbélnyílás felöl a feje fejtőig felvágjuk és belsőrészeit kivesszük.

A tejet, ikrát félretesszük, szemét kopoltyúját eltávolítjuk. Ismét lemossuk és hűtőben tartjuk későbbi felhasználásig. Tárolása normál hűtőben egy-két nap.

A fogas előkészítése:

A megmosott halat nem pikkelyezzük, belsőrészeit eltávolítjuk, majd fejét levágjuk.

Vágódeszkára tesszük és a gerinc-csont mentén haladva a húsát lefejtjük /filézzük/, ezután a bőrös felével a deszkára borítjuk és egy éles kés segítségével a húst lehúzzuk a bőréről.

A fogassüllő húsa gyengén szálkás, igen ízletes és hófehér. Elenyesző mennyiségű zsiradékot tartalmaz, ezért roston, nyárson és natúron sütésre különösen alkalmas.

Süllő (Sander lucioperca) >>>
Kősüllő (Sander volgensis), angolul: Volga pikeperch. Népies nevei: bandár, tarkasüllő, tótsüllő, vadsüllő
Fehér köves (Sander lucioperca × Sander volgensis)

 

 

• Garda

latin: Pelecus cultratus
angol: sichel

Népies nevei: gárdakeszeg, balatoni hering, balatoni héring, gallakeszeg, garda, gárdakeszeg, gargya, gorda, görbepaducz, görbepaduc, gyargya, gyurgya, héringhal, hosszúkeszeg, karda, kardakeszeg, kardkeszeg, kardos, kaszahal, kaszakeszeg, korda, lánakeszeg, látott hal, lannakeszeg, sugárkardus, szabó, szabóhal, sugár kardos, vágóhal

Jellegzetes alakú hal, más halfajjal /keszegfélekkel/ nem téveszthető össze.

Teste oldalirányban erősen lapított, igen apró pikkelyek fedik. Szája felsőállású, hátúszója kicsi. Farokúszója hosszú, mélyen bemetszett. Szürkésbarna színű, oldala ezüstösen csillogó. Hasúszói vörhenyes színűek, míg hátúszói szürkék.

Előfordulása a déli és az északi tengerekbe torkolló folyók deltavidéke, valamint a nagyobb állóvizek.

Hazánkban a nagyobb folyókban ritka, míg a Balatonban és a Fertő-tóban jelentősebb mennyiségben található.

Eredetileg vándorló halfajta volt, de a folyók szabályozásával és a vízlépcsők építésével a tengertől elrekesztett halak az évszázadok folyamán az édesvizekhez szoktak.

Méretük 20-60 cm-között változhat, a rekordméretű példányok a 2 kg-os súlyt is elérhetik.

Fogási tilalom nem védi, méretkorlátozás nélkül fogható /napi 5 kg/, sajnos ma már mind ritkábban kerül horogra. Halászati jelentősége egyre csökkenő tendenciát mutat.

Húsa ízletes, de szálkás, főleg sütve, ritkábban pácolva készítik. Régebben a konzervipar olajoshal készítésére használta.

Konyhai előkészítése: a kisebb példányokat pikkelyezzük, belsőrészeit eltávolítjuk, kivülről sűrűn beírdaljuk. A nagyobbakat, tisztítás után filézzük és irdaljuk.

 

 

• Harcsa, európai harcsa, leső harcsa
http://harcsa.lap.hu/

Latin neve: Silurus glanis
angol: sheat fish, catfish
francia: silure glane
német: Wels, Waller, Flußwels
spanyol: siluro
olasz: siluro, pesce gatto

Népies nevei: lesőharcsa, parasztfaló, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, szürkeharcsa, harcsapurdé, harcsapundra (kis harcsa)

Testét pikkelytelen bőr fedi, más halfajhoz viszonyítva aránytalan testalkatú. Feje a tetéhez viszonyítva igen nagy, szájában alul és felül, több sorban apró fogak taláhatók.

Szájszegletében egy pár hosszú bajusz van, alsó állkapcsán négy rövidebb és vékonyabb található.

Szeme kicsi, mellúszói erőteljesek, míg hátúszoja fejletlen, hasi úszója a farokúszóig nyúlik.

Színe szürke vagy barnás árnyalatú, hasa felé világosodó, oldala márványozott.

Előfordul Közép- és Észak- valamint Kelet-Európa vizeiben, a Keleti-tengerbe folyó vizekben, Nyugat-Ázsiában és a Kaszpi-tengerbe torkolló folyórendszerekben.

Hazánkban megtalálható a folyókban állóvizekben, de a nagyobb bányatavakba is telepítettek.

Oxigénszegény vizekben is megtalálható és a vízszennyezést is aránylag jól tűri. Főleg az iszapos aljú vizeket kedveli. Éjszakai ragadozó, napnyugta után keresi kisebb-nagyobb áldozatait /halak, békák, víziszárnyasok/.

A fogási tilalom: május 2-től június 14-ig a 80 cm-nél rövidebb harcsákra terjed ki, azonban a 40 cm-nél rövidebbet tilos kifogni illetve vissza kell engedni a vízbe.

A harcsa hazai halaink közül a legnagyobbra növő fajta. Jellemző méretei 20-50 kg között, a rekord példányok 100 kg körüliek, hosszúsága elérheti a 3-4 métert is.

Egyes szakirodalmak a harcsa maximális súlyát 250-300 kg-ban határozzák meg, míg hosszúságát 4-5 méterre teszik.

Magyarországon ezideig kifogott legnagyobb példány 95,8 kg és 238 cm hosszú volt.

Konyhai előkészítése: a harcsát alsó állkapcsánál fogva egy kampóra felakasztjuk. Éles késsel a fejcsont alatt körbevágjuk a bőrét, konyharuha segítségével a farok irányába lehúzzuk.

Hasát végbélnyílásától a kopoltyúig felvágjuk és belsőrészeit eltávolítjuk. A tejet, ikrát félre tesszük.

Tisztítás után a halat szárazra töröljük és a húst a csontokról lefejtjük. Csontját hallevesek, alaplevek készítésére felhasználhatjuk. A filéket szeleteljük vagy az étel jellegének megfelelő darabokra vágjuk.

claresse (Heteroclarias spp.), holland tenyésztett hibrid harcsa

 

• Gyémánt cápaharcsa

latin: Pangasius hypophthalmus
angol: shark catfish
francia: pangasius
német: Schlankwels
spanyol, olasz: pangasio

Pangasius, vagy más néven cápaharcsa. Annak ellenére, hogy neve cápafélére utal a cápaharcsa - vagy köznapi nyelvén pangasius - a harcsafélék családjába tartozik és Délkelet-Ázsiából származik. Erőteljes teste sötét szürkéskék, hasa ezüstös. Színárnyalatok különbözhetnek egymástól az életkoruk szerint: a kisebb példányok háta sötétebb szürke az idősebbekké pedig barnásabb. Keskeny hátúszója mögött zsírúszót visel. Farokúszója nagy és erős. Apró kidülledő szemével igen rosszul is lát és ijedékeny. Nappal aktív, mozgékony hal amit nagy mennyiségben tenyésztenek halgazdaságokban és jó sporthalnak is tartják Thaiföldön. Akváriumban is jól tartható. 2003-ben az amerikai haltenyésztők tiltakozása miatt tiltólistára került és más nevekkel kezdték importálni az USA-ba (swai, stripe catfish). 2007-ben a WWF bojkott listájára is felkerült mert a tenyésztési módszerek környezetkárosodást idéztek elő. A szennyezett környezetben élő példányok húsa toxikus és mérges anyagokat tartalmazhat.
Hófehér húsa teljesen szálkátlan, tömör és ízletes, állagát, méretét fagyasztás és kiolvasztás után is megtartja, ellentétben sok más halfilével.

Vietnamban csípős mézes-szójaszószos pácban érlelik, és feldarabolva hirtelen megsütik.

 

• Afrikai harcsa
Család: Zacskósharcsafélék (Clariidae)

latin: Clarias gariepinus
angol: African sharptooth catfish, North African catfish, redmeatcatfish
francia: poisson-chat africain
német: Aalbüschelwels, Afrikanischer Raubwels
spanyol: bagre africano
olasz: pesce gatto africano

Ismertetőjegyek. Teste megnyúlt, hengeres, az elülső részén felülről, a farokrészen oldalról összenyomott. Nagy feje erősen lapított, hátrafelé szélesedik, szeme aránylag kicsi. Szája nagy és végállású, körülötte nyolc bajuszszál található. Feltűnően hosszú hátúszójában 61-79, anális úszójában 45-60 úszósugár számolható. Farokúszójának szegélye lekerekített, bemetszés nélküli. Teste csupasz, pikkelytelen, színe - a harcsáéhoz hasonlóan - változó. Háta és oldala vagy szürkén márványozott, vagy közel azonos árnyalatú sötétszürke, a hasa piszkosfehér. Uszonyai szürkés színűek. Hossza az 1 métert is meghaladhatja, a hazai horgászrekord 14,10 kg (2002).

Hasonló fajok. Az afrikai harcsa hosszú hátúszója alapján a harcsától, a törpeharcsától, a fekete törpeharcsától és a pettyes harcsától jól elkülöníthető. A menyhalnak ugyan hasonlóan hosszú a hátúszója, de két különálló részre oszlik, emellett csak egyetlen bajuszszálat visel az állán.

Környezet. Eredeti hazájában, ahol a vizek hőmérséklete soha nem süllyed 16 fok alá, a folyókban, tavakban és mocsarakban is megtalálható. A kopoltyúüreg zacskószerű képződményeinek segítségével a légköri oxigént is fel tudja venni, ezért az oxigénben szűkös, időszakos vizekben is megél.

Táplálék. Mindenevő hal, amely táplálékot keresve a mederfenéktől a felszínig bejárja a vizet. A fiatalok zooplanktont, a nagyobbak vízi rovarlárvákat, alsórendű rákokat, puhatestűeket, különböző növényi anyagokat, szerves törmeléket és kishalat fogyasztanak.

Szaporodás. Eredeti élőhelyén - április és december között - a frissen elárasztott területek növényzetére ívik. Ez általában párosan zajlik le, főként éjszaka vagy a hajnali órákban. A nőstények által érlelt ikra mennyisége 3 és 300 ezer között változik, az ikraszemek átmérője 1,2-1,6 mm.

Elterjedés. Az afrikai harcsa elterjedési területe magába foglalja egész Afrika területét, Kis-Ázsiát és Törökország déli részét. Hazánkba először 1984-ben, majd 1987-ben importáltak táplálkozó lárvákat Hollandiából, majd 1988-ban Dániából a faj fehér színváltozatát is behozták, melyek a Hortobágyi Halgazdaságba kerültek. Magyarországon 1984-1990 között a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaságban és a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben végeztek kísérleteket a faj tartásával, takarmányozásával és szaporításával kapcsolatban. Néhány zárt kezelésű, melegvízű horgásztóba is betelepítették, ahonnan a horgászok rendszeresen fogják kapitális példányait: Taksony és Bugyi közötti horgásztó-rendszer (Pest megye), bodai horgásztó (Baranya megye), Jóléti-tó (Újlőrincfalva, Heves megye), Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas).

Jelentőség. Kisegítő légzőszervének köszönhetően csekély vízmennyiségben is igen sok hal tartható. Igénytelensége miatt aránylag kis költséggel nevelhető, ezért jelentős haszonhalunkká vált. Több gazdaságban is nagy tételben nevelik, a halüzletekben rendszeresen kapható. Horgászhalként is kedvelt, de csak a melegvizű tavak alkalmasak tartására. Fogását a törvény nem szabályozza, horgászatára a helyi rendelkezések mérvadóak. Meghonosodásától valószínűleg nem kell tartanunk természetes vizeinkben, mivel a 16 fokosnál alacsonyabb hőmérsékletű vízben fogékonnyá válik a betegségekre vagy hidegsokkot kap és elpusztul.

 

• Törpeharcsa
latin: Ictalurus nebulosus

Népies nevei. kuszaharcsa, törpe

Kistermetű pikkely nélküli halak. Teste tömzsi, elől hát-hasi irányban lapított, hátsó része oldalról lapos.

Feje a testéhez viszonyítva nagy, szája széles, rajta 8 bajusz található, amik a szajszegletében, az alsó ajkán és az orrnyílás fölött találhatók.

Két első úszójánál és a hátúszó első részénél jellegzetes tüske található, ami a ragadozóhalak elriasztására szolgál.

Színét jelentősen befolyásolja a tartózkodási helye. Általában olajbarna a háta, oldala a hasa felé világosodó sárgás arnyalatú. Úszói hasonló színűek, de világosabbak.

Természetes előfordulása Észak-Amerika keleti része egészen a Mexikói öbölig. Európai elterjesztését a múlt században az akvaristák és a horgászok kezdték el, ami igen jól sikerült.

A törpeharcsa Magyarország természetes vizeiben már több mint 100 éve előfordul, azonban a természetes vizekben biológiai sajátosságai miatt megítélése negatív. Ezzel szemben a termelésében rejlő potenciál hazánkban messze alulértékelt, intenzív rendszerekben külföldön több helyen termelik, mivel nagyobb (150-200 g-os) példányaik igen keresettek. A Jászkiséri Halas Haltermelő Szolgáltató Kft. üzemi szinten több éve foglalkozik a törpeharcsa intenzív nevelésével. Előzetes tapasztalataink alapján a tógazdasági körülmények között költséghatékonyan lehetséges a piaci méretű törpeharcsa intenzív nevelése. Ennek köszönhetően a természetes vizeinkben szinte kártevőként nyilvántartott, évről-évre inváziószerűen jelentkező 30-40 g-os törpeharcsák tömegeit a halgazdaságokban megfelelően kidolgozott és tesztelt technológiával hasznosítani lehet.

A kicsi, 10-20 cm-es példányai a gyakoriak, de megnőhet 30 cm-re is. Fogását nem korlátozzák, ezzel szemben naponta csak 5 kiló fogható.

A törpeharcsa húsa ízletes, jó minőségű, kevés szálka van benne. Konyhai előkészítése aprólékos, türelmet igényel:

A tüskék levágásával kezdjük a tisztítását, ezután hasát felvágjuk, belsőrészeit eltávolítjuk.

Durva, nem finomított sóval ledörzsöljük a nyálkát a bőréről, megmossuk és kopoltyúját kivesszük.

A nagyobb halak bőrét a kopoltyú alatt kőrbevágva lehúzhatjuk.

Készíthetjük sütve, nyárson-sütve, párolva, főzve, de akár pácolva is.

Pettyes harcsa (Ictalurus punctatus)
Növekedése kedvezőbb, mint a vizeinkben élő törpeharcsáké, ezért a közelmúltban foglalkoztak kísérleti jellegű nevelésével, tartásával. Természetes vizeinkben csak véletlenül kiszabadult példányai fordulhatnak elő.

Irodalmi adatok alapján hazánkban a fekete törpeharcsát (Ameiurus melas) és a barna törpeharcsát (Ameiurus nebulosus) hozták be, azonban az Európába érkező szállítmányokban a sárga törpeharcsa (Ameiurus natalis) is megtalálható volt, így annak bekerülése is feltételezhető. >>>

 

 

• Kárász

latin: Carassius carassius
angol: crucian carp
francia: carassin
német: Gareisel
japán: funa

Népies nevei: arany kárász, széles kárász, karász, karics, fattyú kárász, magyar kárász, pontykárász (ponttyal alkotott hibrid), karász, karics

A pontyfélek családjába tartozik, ez alakját is meghatározza, azonban könnyen megkülönböztethető, nincsenek bajusz-szálai.

Színe barnás, a hasa felé aranyos csillogású. Pikkelyei nagyok, úszói vöröses árnyalatúak.

Elterjedése Európa és Ázsia nyugati részére tehető. Az állóvizeket kedveli, amelyek iszapos aljában találja meg táplálékát.

Oxigén igénye kicsi, kifogás után sokáig életben marad. Érdekesség, hogy a jégbe fagyott hal kiolvadás után újra feléled, ami szívósságát bizonyítja.

Súlya fél kilótól egy-két kilóig terjedhet. Húsa ízletes, bár kissé szálkás, a halászlé egyik alkotója lehet.

Tisztítása igen könnyű: kábítás után a pikkelyeket éles késsel egyszerűen lehúzhatjuk. A belsőrészek közül említésre méltó az ikrás példányok testsúlyukhoz viszonyított nagy mennyisége.

széles kárász (Carassius carassius)
aranykárász (Carassius carassius)

 

• Ezüstkárász

Latin neve: Carassius auratus
angol: Russian carp, Asian carp

Népies nevei: ezüst kárász, kövi kárász, géb, gibbélió kárász, ezüst kínai kárász

Az ötvenes évek elején Bulgáriából telepítették a hazai vizeinkbe, azzal a szándékkal, hogy könnyen tarható és gyorsan növő halfajjal színesítsék halállományunkat.

A telepítés váltakozó sikerrel járt, de végül kisebb állományban jelen vannak, főleg a Kőrös-menti holtágakban, halastavakban.

Érdekesség, hogy az ezüstkárászok minden egyede ikrás, ezt furcsa szaporodásmódja teszi lehetővé: az ikrás egyedek más halfajokal ívnak össze, de az idegen halfajoktól származó sperma nem hatol be az ikrába, csak azok fejlődését serkenti. A kikelő utódok nem hibrid fajok lesznek, hanem, mint tiszta fajú ezüstkárászok, ikrás egyedekként válnak ivaréretté.

Színe egész testfelületén ezüstösen csillogó, zömökebb testformájú, mint a kárász. Úszói határozottabban kialakultak, kisebb súlyúak.

Konyhai felhasználása megegyezik a kárásznál leírtakkal.

 

 

Kecsege
Család: Tokfélék (Acipenseridae)

latin: Acipenser ruthenus
angol: sterlet
német: Sterlet

Népies nevei: kecsege-tok, kecsegetok, kecsöge, köcsög, köcsöge

Legkisebb kifogható méret: 45 cm.
Tilalmi idő: március 1. - május 31.

 

Lénai tok, szibériai tok

latin: Acipenser baeri
angol: Siberian sturgeon
német: sibirische Stör

Ismertetőjegyek. Teste hengeres, feje kúpos, orra megnyúlt. Hosszú és sima bajuszszálai közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz, s hátrasimítva a felső ajkat elérik. Alsó állású szája közepes méretű. Alsó ajka középen megszakított, felső ajka – szintén a középtájon – az alsó ajak felé enyhén becsúcsosodik. A farokrészen elhelyezkedő hátúszójában 30-56, farkalatti úszójában 17-33 úszósugár található. Vértjei beolvadnak a test színébe, attól élesen nem különülnek el. Vértpikkelyeinek száma a háton 10-20, az oldalán 32-62, a hason 7-16. Testszíne a háton barnásfekete vagy barnásszürke, halványabb árnyalatban hasonló az oldala is, a hasa fehéres. Testhossza elérheti a 3 métert, tömege a 100 kilogrammot.

Hasonló fajok. A többi tokfajtól bajuszszálainak hossza és szájnyílásának alakja alapján jól megkülönböztethető. A viza bajuszszálai is elérik a felső ajkat, de nagy szája szinte a fej egyik szélétől a másikig ér. A kecsege bajuszszálai ugyancsak elérik a felső ajkat, de rojtozottak. A simatok ajkai megszakítás nélküliek. A vágótok és a sőregtok bajuszszálai nem érik el a felső ajkat.

Környezet. A fajnak három formáját írták le a vonulás tekintetében. Az Ob és Jenyiszej folyókban élő vándorló forma életének nagy részét a tengeröblökben és a folyótorkolatokban tölti, de szaporodáskor akár 2-3 ezer kilométert is felúszik a folyókon. A Léna, Jana, Ingyigirka és Kolima folyókban honos folyóvízi forma egész életét édesvízben tölti, s csupán rövid utat tesz az ívóhelyekig. A Bajkál és Zajszan tóban élő tavi-folyóvízi forma a környező folyókba, a Szelengába és az Angarába vonul fel ívni.

Táplálék. A kifejlett tokok táplálékát főként fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de néha kisebb halak is szerepelnek étlapjukon. Egyes megfigyelések szerint kedvelik a fiatal botos kölöntéket.

Szaporodás. A lénai tok hímjei általában 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el ivarérettségüket, de ezután sem ívnak minden évben. Az ikrások 3-6 évenként, a tejesek 2-4 évenként érlelik be ivartermékeiket. Ívása június–júliusban zajlik, ikráját a gyorsan áramló folyószakaszok kavicsos aljzatára rakja. Az ikraszemek száma 16,5-144 ezer között változik, átmérőjük 2,4-2,9 mm.

Elterjedés. A lénai tok a tágabb elterjedésű szibériai toknak állandóan folyóvízben élő formája, amely a Lénában, Janában, Ingyigirkában és a Kolimában él. Hazánkba 1981-ben került. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet abból a célból importálta, hogy kecsegével keresztezve egy gazdaságilag jelentős hibridet állítson elő. Természetes vizeinkbe nem telepítik, de 1996-97-ben – a hatóság engedélye nélkül – több száz kilogramm hibridet helyeztek ki a Drávába. Néhány horgásztóba is betelepítették: Pécsi-tó, Jóléti-tó (Újlőrincfalva, Heves megye), Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas).

Jelentőség. Természetes élőhelyein ez a tokfaj is veszélyeztetett, állománya csökkenőben van. Ennek oka egyrészt az, hogy igen nagy mennyiségben fognak ki ivaréretlen példányokat, amelyek így egyszer sem képesek részt venni a szaporodásban, másrészt a szibériai folyókban megépített vízlépcsők akadályozzák őket ívási vándorlásukban. Az állomány növelése céljából a szibériai tok az őshazájában fokozott védelem alatt áll.
http://varosban.blog.hu/2011/01/18/sikertortenet_lehet_a_magyar_kaviar
http://index.hu/gazdasag/2011/03/08/husz_percig_nincs_aram_es_elbuktal_tobbszazezer_eurot/

viza (Huso huso)
orosz: beluga
román: morun
http://oroszorszag.blog.hu/2008/11/28/fekete_gyemant_aranyaron

vágó tok (Acipenser gueldenstaedtii)
angol: Russian sturgeon
orosz: oszjotr (osetra)
Magyarországi tenyésztése megindult.

sőregtok (Acipenser stellatus)
angol: starry sturgeon, stellate sturgeon
orosz: szevrjuga
török, azeri: uzunburun

lapátorrú tok vagy kanalas tok (Polyodon spathula)

 

 

• Keszegek - keszegféle halak
http://keszeg.lap.hu/

• Dévérkeszeg

Latin neve: Abramis brama

Népies nevei: dévér, dévértkeszeg, bárdkeszeg, dorzsmáskeszeg, fahegykeszeg, keszege, feketeszárnyú keszeg, lapátkeszeg, lapiska, lapkó, bárdkeszeg, laposka, lapos keszeg, lepényhal, platyicza, platyika, platyka, pünkösdkeszeg, széleskeszeg, szélhajtókeszeg, tyiszága, tyiszaga, Szent György-keszeg, vereskeszeg, véreskeszeg

Alakja nyújtott, magas hátú, oldala igen lapos. A hasperemén él húzódik, szája végállású bajusza nincs.
Feje a testéhez viszonyítva kicsi, pikkelyei arányítva: nagyok. Színe: a hátan szürke, míg az oldalán világosabb, a hasa ezüstösen csillogó. Úszói szürkék sötét színnel keretezettek.
Europában majdnem mindenhol megtalálható, kivéve a déli tájakat. Hazánk minden nagyobb vizében, folyókban, tavakban, öntözöcsatornákban megél. Növekedése lassú, hazánkban a 35-50 dekás példányok a gyakoriak. Egyes vizeinkben, azonban rekod méretűre is megnőhetnek, ami 2-3 kilós súlyt jelent. Fogását csak mennyiségben korlátozzák, ami napi 5 kilóban van meghatározva. Főleg iszapos mederfenékben tartózkodik, pontyozás közben gyakran akad horogra.
Gazdasági jelentősége nagy tömeges előfordulása miatt. A halászat egy legjelentősebb halfaja, évente közel 3000 tonna déver kerül kifogásra. Húsa ízletes, szálkás, de megfelelő konyhatechnikai módszerekkel élvezhetővé tehető.
Konyhai előkészítése: a pikkelyezés, és a belsőrészek eltávolítása után a kopoltyúlemezeket is kivesszük, majd beírdaljuk. Az ikráját és a tejét is felhasználhatjuk.
A dévérkeszeghez hasonlóan használhatjuk fel a következő keszegféléket, amellyek alakjukban némileg eltérőek, de a konyhai felhasználásuk megegyezik:

 

Karikakeszeg

latin: Abramis bjoerkna

Népies nevei: baszárkeszeg, bolén, ezüstös balin, gyöngyhal, jeges keszeg, lánakeszeg, szalmántelt, szápakeszeg, tányérkeszeg, tángyérhal

Valamennyi keszeg közül a karikakeszeg testének alakja hasonlít leginkább a dévérkeszeghez. Fiatal korukban inkább csak a garatfogak alapján lehet őket megkülönböztetni. A dévérkeszeg garatfogai ugyanis egysoros elhelyezkedésűek, míg a karikakeszegéi páros sorokban találhatók. Az idősebb példányokat már könnyebb megkülönböztetni. Bár a test arányai hasonlóak, mégis a karikakeszeg hátvonalának íve töretlenebb, páros úszóinak töve enyhén vörhenyes árnyalatú és farokúszója részarányos.
Ha két azonos nagyságú példányt hasonlítunk össze, kitűnik, hogy a karikakeszeg pikkelyei jóval nagyobbak; szeme is nagyobb. Eltérést jelent az is, hogy míg a dévérkeszeg hátrahajlított mellúszójának vége eléri a halúszó elró sugarára húzott merőleges vonalat, a karikakeszegen a halúszó jóval hátrább van.
Növekedése igen lassú. Az 150-200 mm-es hosszúságot többnyire csak a negyedik-ötödik életévében éri el. Vizeinkben ritkán akad horogra 0,5 kg-ot meghaladó példány. Tartózkodási helye. A karikakeszeg előszeretettel keresi fel a lassú folyású, növényzettel benőtt, agyagos, homokos vizeket. De előfordul a mély, iszapos fenekű állóvizekben, holtágakban is.
Táplálkozása nagyjából megegyezik a dévérkeszegével. Az apró rákféléken kívül kedvenc tápláléka a növényeken élő rovarlárva, apró csigák. De még felnőtt korában is elfogyasztja a vízinövény-törmeléket és a moszatot.

 

Bodorka

latin: Rutilus rutilus
magyar: búzaszemű keszeg, veresszárnyú koncér
angol: roach
francia: gardon blanc
német: Plötze

Népies nevei: bodorkeszeg, bodri, büke, göndér, pirosszárnyú koncér, varsaszárnyú koncér, tamáskeszeg

A bodorka vagy búzaszemű keszeg (Rutilus rutilus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Külső megjelenése igen hasonló a vörösszárnyú keszegéhez, a következők alapján azonban jól meg lehet őket különböztetni egymástól. A bodorka szája csúcsba nyíló, felső állású, szemköre piros, páros úszói sárgás téglavörösek, hátúszóinak kezdete egybevág a hasúszók kezdetével, Háta zöldes, oldalai ezüstös színűek. A vörösszárnyú keszeg szája középállású, szemköre narancssárga, páros úszói vérvörösek, hátúszója jóval hátrább áll, mint hasúszói. A bodorka életmódja is hasonló a vörösszárnyú keszegéhez. Kis termetű, legtöbbször 10-18 cm-es. Az első évben 3-5, a 2. évben 6-7, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben 14-16 cm nagyságú. Táplálékkal bőven ellátott vizekben nem ritkák 20-22cm-es példányok sem.

Hazánk szinte valamennyi vizében megtalálható a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóvízű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve. Kedveli a növényzettel jól benőtt, csendesebb vizeket. A bodorkacsapatok gyakran együtt járnak a vörösszárnyú keszegéivel. Táplálkozásuk is megegyezik.

Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt.

Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az ikramennyiség 20-100 000 testsúlykilogramonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel(ez a faj később ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál.

Az apróbb bodorkát csaliként is fel lehet használni, noha nem olyan eleven és kevésbé szívós, mint a vörösszárnyú keszeg. E két halfaj egyébként többnyire vegyesen akad horogra. A különbség csupán annyi, hogy a bodorkor általában mélyebb eresztékkel fogható.A nagyobb példányokra is úszós felszereléssel horgásszunk. Rendszerint dévérezés közben kerülnek horogra. Tilalmi idő: Nincs. Méretkorlátozás alá nem esik.

 

Vörösszárnyú keszeg

Latin neve: Scardinius erythrophtahalamus

Népies nevei: bőke, bűke, bürke, göndér, önhal, pápakeszeg, tamáskeszeg, aranyhal, bikkely, bódorkeszeg, búzaszeműkeszeg, búzaszemű kárász, czompókhal, dunakeszeg, gaisztás-keszeg, gelesztás-keszeg, kárászkeszeg, kele, kelehal, kelen, konczhal, nemzetihal, piroska, piroslókeszeg, pirosszemű kele, piros szárnyú konczár, pirosszárnyú koncér, pirosszárnyú ponty, szőrkeszeg, vérkeszeg, véreskeszeg, veresszem, veresszemű hal, veresszemű keszeg, veresszárnyú jász, veresszárnyú konczér, veresszárnyú keszeg

Kis termetű oldalról erősen lapított alakú halak. Szája felsőállású, úszói fejlettek.
Színe feketetés-zöld, oldala illetve a hasa felé világosodó sárgás-ezüstös csillogású. Páros úszói és a farokúszója vörös, szeme körül jellegzetes aranysáraga színű gyűrű van. Európában a déli vidékeket kivéve megtalálható, Ázsiában az Aral-tó vidékéig léteznek fajai.
Hazánkban majd minden vízben foghatunk vörösszányú keszeget. Fogását tilalom nem korlátozza.
Gazdasági jelentősége csak közvetett, hiszen a ragadozó halak fő tápláléka.
Konyhai felhasználása jelentéktelen, húsa ízetlen, erősen szálkás. Tisztítás után roston vagy natúron sütve készíthetjük el.

 

• Domolykó

Latin neve: Leuciscus cephalus

Népies nevei: fejes domojkó, domi, domolykó, domorkó, egérfogó, fejérkeszeg, fejeshal, fejesponty, jácz, jász, jászkeszeg, jászponty, jáz, keling, lógga, nagyfejű hal, nagyfejű keszeg, száp, sütő, telea, telen, telény, tomolykó, tömpekeszeg, törő

A vörösszárnyú keszeghez hasonló, de teste hengeres, oldalról enyhén lapított. Színe szürkés-fekete hátától az oldala felé világosodó aranyos árnyalatú. Úszói vörhenyesek, feje viszonylag nagy, szája felsőállású. Kedveli a köves hegyi patakokat, a pisztrángokkal azonos életterületen található.
Apró vízirovarokkal és a vízre eső bogarakkal táplálkozik. Hosszúsága elérheti az 50 centimétert is, hazánkban az 1-3 kg-os domolykók a gyakoriak, az ennél nagyobb már ritkaság számba megy. Az eddig fogott legnagyobb példány: 6,25 kg súlyú volt.
Kelet-Európában 6-8 kg-os példányok is léteznek.
Közvetlen gazdasági jelentősége nincs, a horgászok kedvelt sport hala, pisztrángozás közben gyakran akad horogra.
Konyhai felhasználása gyenge ízű és igen szálkás húsa miatt jelentéktelen, inkább a horgászatkor zsákmányolt halakat készítjük el.
Natúron-, rostonsütve vagy őrölve és erősen ízesítve-fűszerezve.

 

Jászkeszeg

latin neve: Leuciscus idus
angol: Ide (Orfe)

Népies nevei: jaszkó, őnkeszeg, jász, ónos jász, ónkeszeg

Teste oldalról lapított, szája csúcsba nyíló, jellegzetes apró pikkelyei vannak. Színe szürkés-zöldes árnyalatú, a hasa felé világosodó. Úszói vöröseses-vörhenyes színűek.
Gyakorlatilag egész Európában eltejedt, de Ázsiában is megtalálható.
Aránylag kistermetű halak a 20-50 dekás példányok a gyakoriak. Hazánkban fogott legnagyobb példány súlya 2,74 kg volt.
Gazdasági jelentősége igen csekély, általában a többi keszegfélével egyenrangú halnak tartják.
Húsa ízletes, de erősen szálkás ezért konyhai felhasználása nem jelentős.

Bagolykeszeg (Abramis sapa) Népies nevei: bagoly, bagókeszeg, karikakeszeg, száp, szápakeszeg, szápókeszeg
Laposkeszeg (Abramis ballerus) Népies nevei: balinkeszeg, baszárkeszeg, lapos dévérkeszeg, lapos keszeg, lánakeszeg, szápakeszeg, szalmántelelt
Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) Népies nevei: évakeszeg, évahal, szemes keszeg, jászpaduc, szellőpirka, tiszai hal, szárazhal, kékorrú keszeg >>>

 

 

• Márna
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

latin: Barbus barbus
angol:: mullett, barbel
francia: mulet
német: Meerbarbe
spanyol: salmonete
olasz: triglia

Népies nevei: brána, harcsaponty, marci hal, manna, martikeszeg, merenne, nagy-marci, rózsa márna, rózsamárna, rózsahal, tótkeszeg, zsidóhal
Petényi márna népies nevei: bartafiu, magyar márna, semlehal, semling, semlyéng, zsemlehal, zsemle, zsemlye, zsemlénk, zsömlehal

Legkisebb kifogható méret: 40 cm.
Tilalmi idő: május 2. - június 15.

Jellegzetes folyóvízi hal, teste áramvonalas torpedó formájú. Megnyúlt feje felülről lapított, szája alsóállású, rajta négy bajusz található.

Úszói erősek, színesek a folyóvízi életre jellemzőek. Egész testét pikkely fedi, ami mélyen ül a bőrében.

Természetes elterjedése az Ibériai félsziget és Nyugat-Európa gyors folyású oxigénben gazdag vizei.

A horgászat érdekeben azonban Európa nagyobb részén, még Angliában is meghonosították.

A horgászok kedvelt sporthala, kitartóan védekezik a horogon.

Hazánkban fogás és méretkorlátozással szabályozzák a fogását: fogási tilalom május 2-től június 14-ig, a méret alsó határa 35 cm-ben van meghatarozva.

Magyarországon a nagyobb folyókban találhatjuk, jól alkalmazkodik a szennyezett vizekhez. A Duna fővárosi szakaszán a beömlő csatornák tájékán gyakran előfordul. Mindenevő hal, a nagyobb példányok még halszelettel, kisebb rovarokkal is horogra csalhatók, de kedvenc csemegéje a sajtkocka.

Húsa hasoló a pontyéhoz, de attól sokkal szálkásabb. A dunai halászok a halászlét el sem tudják képzelni márna nélkül.

Konyhai előkészítése:

A pikelyezés nehézkesebb művelet, mint más halaknál, hiszen a pikkelyek mélyen ülnek a bőrében. Ahol sok márnát tisztítanak, erre külön szerszámot készítenek házilagosan, egy sűrűn fogazott és meghajtott fémeszközt.

A letisztított halat megmossuk, hasát felvágjuk, belsőségeit eltávolítjuk. Vigyázzunk, mert a márna ikrája nem fogyasztható! Benne méreganyag van, ami hányingerszerű görcsöt okoz.

Bontás után egészben, szeletelve vagy a nagyobb példányokat filézve használhatjuk fel.

Készíthetünk belőle sütve, főzve és párolva ételeket.

 

 

• Pisztráng

Sebes pisztráng

Latin neve: Salmo trutta morpha fario
angol: brown trout
német: Bachforelle

Népies nevei: lazacpisztráng, lazac, loszospisztráng

Megnyúlt testű, áramvonalas alakja oldalról kissé lapított. Szája felsőállású, benne apró hegyes, befelé álló fogak vannak. Az úszói fejlettek, farokúszója enyhén bemetszett.

Testén apró pikkelyek találhatók, amelyek mélyen ülnek a bőrében. Színe zöldes és olajbarna a hasa felé világos sárga árnyalattal, benne különböző nagyságú szemfoltokkal.

A pisztrángok színe és mintázata erősen változó, ebben a tartózkodási helyük is szerepet játszik.

Jellegzetes ismertetőjele a hátúszó mögött található zsírúszó. Az eredetileg vándorló életmódot folytató pisztrángfajták természetes elterjedése egész Európára tehető. Megtalálható Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában is.

Hazánkban a sebes folyású hegyipatakokban a tisztavízű, oxigéndús, hűvös búvóhelyekkel tarkított helyeken tartózkodik.

Gazdaságilag igen fontos halfajta, hiszen jelentős export cikk. Mesterséges szaporítását az elsők között dolgozták ki, már az elmúlt században.

Fogási tilalma a hazai halfajok közül a leghosszabb idejű: október 15-től április 30-ig tart. A mérethatár 22 cm-ben van meghatározva. Egyes intenzíven telepített vízszakaszokon még szigorúbb szabályok korlátozzák a fogását /pl.: a viszlói patak/.

Vizeinkben 30-40 cm hosszúra nő meg, a súlya 2-3 kiló lehet.

Ízletes húsa miatt az ínyencek kedvelt hala, kevés szálka van benne és elenyésző mennyiségű zsiradékot tartalmaz.

Konyhai előkészítése:

A pisztrángot kiemeljük a vízből, vigyázzunk nyálkás bevonatára, ha kékrefőzve akarjuk elkészíteni. Fejére mért ütéssel elkábítjuk, hasát felvágjuk, belsőségeit eltávolítjuk, kopoltyúját kivesszük.

A nagyobb példányokat filézhetjük és szeleteljük.

sebes pisztráng (Salmo trutta) alfajai:

sebes pisztráng (Salmo trutta morpha fario), brown trout
tavi pisztráng (Salmo trutta morpha lacustris), brown trout
tengeri pisztráng (Salmo trutta morpha trutta)
, sea trout

 

• Szivárványos pisztráng

Latin neve: Oncorhynchus mykiss
angol: rainbow trout
francia: truite arc-en-ciel
német: Regenbogenforelle
spanyol: trucha arco iris
olasz: trota iridea

Testalkata hasonló a sebes pisztrángéhoz, teste oldalról lapítottabb. Feje a testéhez viszonyítva kisebb, fogai gyengébbek.

Színe sötétszürke, oldalán jellegzetesen csillogó szivárványos színű sáv húzódik. A testén található pettyek kisebbek, mint a sebes isztrángnál. Testszínét a tatózkodási helye jelentősen befolyásolja.

Eredeti elterjedése a Csendes-óceán észak-amerikai partvidéke, de tervszerű telepítéssel ma már minden kontinensen egtalálható.

A szivárványos pisztráng megtartotta vándorló életmódját, ezért a tengerrel közvetlenül nem érintkező folyókban a természetes szaporulata elenyésző.

Hazánkban mesterséges szaporulattal tartják fenn a pisztráng állományt. Felhasználása megegyezik a sebespisztrángéval.

 

Pataki pisztráng, pataki szaibling

latin neve: Salvelinus fontinalis
angol: brook trout
francia: omble de fontaine

sarkvidéki szemling, vándor szaibling (Salvelinus alpinus)
tavi szaibling (Salvelinus alpinus salvelinus)

 

 

• Ponty
http://ponty.lap.hu/

latin: Cyprinus carpio carpio
angol: carp
német: Karpfen

Ponty népies nevei: potyka, duna-ponty, potyesz, pozsár, tőpotyka, csupaszponty, királyponty, tőponty, babajkó, pikkelyes nemesponty, pathal, bőrponty, sodrófa, feketeponty, karcsúponty, nádiponty, sodrófaponty

fajtái: nyurgaponty, tükörponty (tükrösponty, kakastökű ponty) cigányponty, vadponty

Nyurgaponty népies nevei: magyar ponty, pozsár, karcsúponty

Legkisebb kifogható méret: 30 cm.
Tilalmi idő: május 2. - június 15.

Származás
A ponty hazája valószínűleg Kis-Ázsia, de ezzel kapcsolatban számos teória él. Mindenesetre hamar meghonosították ezt a halfajtát mind Európában, mind Amerikában.
Az antikvitásban már a görögök és a rómaiak is ismerték és felismerve értékes húsát, tavakban tenyésztették. Később, a középkorban a szerzetesek folytatták tenyészését, sőt, nagyra becsült böjti ételként tartották számon.

Érdekesség
Franciaországban fogták ki az eddigi legnagyobb pontyot, egy 37 kg-os példányt.

Jellemzés
A ponty Magyarországon talán a legismertebb, legkedveltebb halfajta, a magyarosan készített halételek legmegfelelőbb alapanyaga. A pontyfélék családjába tartozó halféle, gazdasági szempontból szintén kiemelkedő fontosságú hazánkban. Teste zömök, oldalról lapított, háta egyenesen domborodó, színe zöldesbarna, a hasi tájékon világos, szája az évek során az iszaptúró életmódhoz alkalmazkodott. A ponty húsa barnás színű, eléggé szálkás, ám ennek ellenére nagyon ízletes.

Energitartalom
100 kcal, 418 kJ/100 gramm

Melyiket vásároljuk?
A halakra általában jellemző, hogy húsuk könnyen emészthető és nagyon tápláló, az ételek elkészítéséhez friss és mélyhűtött hal egyaránt használható. A friss hal húsának tapintása rugalmas, kopoltyúja élénkvörös, szeme tiszta, nincsen szaga és a vízben alámerül, ellenben az állott hallal, melynek szeme nyálkás, homályos, kopoltyúja szürkés és a vízben nem merül alá.

Leggyakrabban folyami pontyot és tükörpontyot lehet kapni, de ezek mellett a vadponty is igen gyakran szerepel a nagyobb élelmiszeráruházak kínálatán. A tükörponty szélesebb és általában zsírosabb a folyami pontynál, a vadpontyot pedig leginkább hatalmas méretéről lehet megismerni, súlya akár 10-15 kg is lehet. A többi pontyféléhez viszonyítva ez a legkevésbé zsíros pontyféle. A folyók erősen szennyezett szakaszain is megél, de magas zsírtartalmú szöveteiben számos toxikus anyagot halmozhat fel!

Előkészítés
Élő hal feldolgozásakor a fejrészre mért erősebb ütés után és alapos mosása után kezdhetünk neki a pikkelyek eltávolításához: éles késsel ügyesen a pikkelyréteg és a bőr közé szúrunk, majd lefejtjük a csúszós védőpikkelyeket, vagy a kés élével apró mozdulatokkal lekapargatjuk azt. A hal hasát a fej felé haladva kell felvágni és óvatosan eltávolítani a belsőségeket. Fontos, hogy az epe ki ne szakadjon, mert különben elszínezi és keserűvé, élvezhetetlenné teszi a hal húsát. A szem, a kopoltyú és a keserűfogak eltávolítása után a halderéknál kell levágni az uszonyokat és a farkat.

A halfilézés az előkészítés utolsó mozzanata, mely során a gerinc mentén éles késsel felvágva a halat, a gerinccsont mentén haladva könnyen lefejthető a halhús, az így kapott halhúst nevezik halfilének. A visszamaradt gerinccsont pedig halalaplé készítéséhez kiváló. Szálkás hal esetében szükséges lehet a hús beírdalása, melynek során éles késsel 1 mm sűrűségben át kell vágni a szálkákat, óvatosan, a bőr átmetszése nélkül.

A ponty tisztításakor fontos még odafigyelni a hal gerincoszlopára, ugyanis az állat fejében, a gerincoszlop végén található egy háromszög alakú csont, az ún. keserű csont, melyet mindenképpen távolítsunk el, különben szinte élvezhetetlenné teheti a készülő ételt. [TÉVHIT!]

Elkészítés, felhasználás
A pontyot általában filézve vagy szeletelve különböző módon ízesítve készítjük. A halakra általában jellemző, hogy ha nincsenek kellőképpen fűszerezve, húsuk ízetlen, ezért a legjobb, ha a megmosott, megtisztított, leszárított pontyot felhasználás előtt minimum 20 percig sóban állni hagyjuk, így kiváló alapízt nyer a hús.

A hőkezelés során mindig vegyük figyelembe, hogy a ponty nagyon laza szerkezetű, így gyorsan puhul, és könnyen szétfő. Ennek megfelelően mindig csak rövid ideig és kímélően hőkezeljük.

Népszerű elkészítési módja a rántott, a roston sült hal vagy a rácponty. A ponty kiváló még halkocsonyába, halpaprikásba, tejfölös mártásokkal különösen ajánljuk!

Vitaminok, ásványok
A ponty C-, B vitamint, káliumot, magnéziumot, foszfort, kalciumot, vasat és nátriumot tartalmaz.

 

 

• Sügér

latin: Perca fluviatilis
angol: perch
francia: perche

Népies nevei: csapó sügér, réti durbincs, süger, sügre

Teste oldalról lapított, a fogassüllőtől zömökebb alakú, a farokfelé jellegzetesen elvékonyodik.

Szája csúcsban végződik, benne apró fogak vannak.

Színe sötétzöld, oldala ezüstösen csillogó, hasa sárgás árnyalatú. Úszói áttetszőek, a farokúszó vörhenyes erőssebb színű. Tartózkodási helyétől függően változó árnyalatú lehet. Oldalán sötétebb csíkok tarkítják.

Eredeti elterjedése Európa, Ázsia Szibériai része és Észak-Amerika.

A lassú folyású vizeket, öntözőcsatornákat, tavakat kedveli. Kavicsos és iszapos fenékaljú vizekben egyaránt megtalálható.

Hazánkban a sügérnek különösebb gazdasági jelentőséget nem tulajdonítanak, apró, nehezen tisztítható, szaporátlan hal.

Húsminősége viszont jó, a süllőhöz hasonlítható, konyhai előkészítése is azonos.

hibrid csíkos sügér (Morone saxatilis x Morone chrysops)
csapósügér (Perca fluvialis)

 

Nílusi tilápia, kék sügér
Család: Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae)

latin: Oreochromis niloticus
angol:: Nile tilapia
német: Nilebuntbarsch

Ismertetőjegyek. Teste magas, oldalról erősen lapított. Feje és szeme aránylag nagy, csúcsba nyíló vagy félig fölső állású szája ellenben kicsi. Szokatlanul hosszú hátúszójának az elejét 15-18 osztatlan sugár, a hátulsó, magasabb részét 11-15 osztott sugár merevíti. Anális úszójában 3 tüske és 8-11 osztott sugár számolható. Hátrasimítva mindkét páratlan úszó megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Hasúszói elöl, a mellúszók alatt, de valamivel hátrébb foglalnak helyet. Farokúszója bemetszés nélküli, a széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú. Rajta 7-12 keresztirányú, enyhén hullámos lefutású sötétebb sáv látható. Az oldalvonala a sügérfélékhez és díszsügérfélékhez hasonlóan a test felső részén húzódik, rajta 31-35 jól fejlett pikkely számolható. Testszíne a hátán sötétebb, az oldalain világosabb ezüstös szürke vagy olajzöld, amit sötétebb harántsávok díszítenek, a hasa piszkosfehér. Kopoltyúfedőjének a hátsó szélén olykor fekete folt látható. Uszonyai világosszürkék vagy füstös színűek. Maximális testhossza elérheti a 60 centimétert.

Hasonló fajok. A hátúszó sugárszáma és a farokúszót díszítő harántsávok alapján minden más fajtól megkülönböztethető. Leginkább a naphalhoz hasonlít, de a naphal farokúszója - a harántsávok hiányán túl - abban is eltér, hogy mélyebben beöblösödik, továbbá az idősebb példányok a kopoltyúfedőjük bőrfüggelékén egy piros-fekete foltot viselnek. A pisztrángsügér szája nagyobb, szeglete eléri a szem vonalát, és testének mintázata nem rendeződik függőleges sávokba. A sügér sávozottsága ugyan hasonló, de két, egymástól jól láthatóan elkülönülő hátúszója van, amelyek közül az elsőnek a végét egy sötét folt díszíti. A szivárványsügér farokúszóján nincsenek harántsávok, anális úszója hosszabb, hátrasimítva jelentősen túlér a farokúszó kezdetén.

Környezet. Trópusi eredetű faj, amely minimum 16-18 fokos vizet igényel, ugyanakkor a víz oxigéntartalmára kevésbé érzékeny. Eredeti hazájában kisebb tavakban, csatornákban, árkokban és mocsarakban él. A víz sótartalmának változását jól tűri, a félsós és édesvizekben egyaránt megtalálja életfeltételeit.

Táplálkozás. A fiatalok planktont, főként kék- és zöldalgákat fogyasztanak. A kifejlett példányok étrendjében a lebegő és fenéklakó algák mellett a magasabb rendű vízinövények hajtásai is jelentősek, emellett azonban kisebb állati szervezeteket, főként férgeket és a rovarlárvákat is fogyasztanak.

Szaporodás. Ivarérettségét már 4-6 hónapos korában eléri, ívása 21-30 fokos vízhőmérsékleten következik be. Az ikrások által lerakott ikraszám átlagosan 200-400 db, az ikraszemek átmérője 2,5 mm. Íváskor a hím egy 20-30 cm átmérőjű, 5-8 cm mély fészket készít. Az ide lerakott ikrát - megtermékenyítés után - a nőstény a szájába gyűjti, elhagyja velük a fészket, és kikelésig a szájában őrzi azokat. A kikelt lárvák a nősténnyel 5-7 napig együtt maradnak, s veszély esetén az anyjuk szájában találnak menedéket.

Elterjedés: Eredetileg Észak- és Közép-Afrika folyóinak vízrendszerében honos, de Afrika számos kisebb-nagyobb tavába is betelepítették. Meghonosították az izraeli Yarkon folyóban és néhány más, trópusi területen is. Hazánkba 1958-tól több alkalommal is importálták. A halakból egyebek közt került a Fővárosi Állatkertbe, a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetbe és a makádi tógazdaságba. Az utóbbi időkből egyetlen fogási adata ismert:

Jelentőség. A szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben kísérleti célból tartják, de egyes termálvizes telepeken iparszerű nevelésével is foglalkoznak. A bevásárlóközpontok kék sügér néven kínálják.

 

• Nílusi sügér, Viktória-tavi sügér

latin: Lates niloticus
angol:: Nile perch
német: Nilbarsch
francia: perche du Nil
spanyol: perca del Nilo
olasz: persico del Nilo

A legnagyobb édesvízi hal. Extrém falánk ragadozó. Testét gyakran paraziták borítják. Népszerű sporthorgász hal Afrikában ahol az egyik legfontosabb étkezési halnak is számít.
Görögországban várost neveztek el róla Latopolis néven és ókori görög pénzeken is ábrázolták. Egyiptomi falfestményeken is megtalálható.
Az ugandai Viktória-tóba az 1950-es években telepítették be ahol 350 értékes halfajtát pusztított ki. Főképpen planktonnokkal, rovarokkal és kisebb rákokkal táplálkozik, amíg kicsi. Később mindenféle halat megeszik és ezáltal veszélyes lehet más halfajokra is a falánksága miatt.
Az édesvízi halak közül ez tertalmazza a legtöbb omega-3 zsírsavat.

 

Fekete sügér, pisztrángsügér

latin: Micropterus salmoides
angol: largemouth bass, black bass
francia: achigan á grande bouche
német: Forellenbarsch

Az USA-ból áttelepített hal. Telepítését nagy várakozás előzte meg, sajnálatosan európai telepítése csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Zömök testű, nagy fejű hal. Szájának hasítéka túlér a szem vonalán, oldala kissé lapított. Színével a tartózkodási helyéhez alkalmazkodik.

Két hátúszója közül a fej felé eső kemény, tüskés, a farok felé eső lágy, tüske nélküli. Hasúszói közvetlenül a mellúszók alatt helyezkednek el. Nagy farokúszója enyhén bemetszett. Érzékszervei közül főleg a látó és rezgést felfogó szervei fejlettek.

Őshazájában nagyra nő, nálunk az 1 kg-os is ritkaságnak számít. A nem túl mély, jól felmelegedő tavakat és a lassú folyású vizeket kedveli. Táplálkozásában nem válogatós, a kifejlett példányok csakis élő, mozgó táplálékra vadásznak.

 

 

 

Halak csoportosítása
http://www.horgasz.hu/index.jsp?akt=2&id=2&main=1136&oldal=Halak.html

 

Életterük szerint

Édesvízi halak

Pontyfélék
Tokfélék
Kölönték
Sügérfélék
Pisztrángfélék
Csíkfélék
Harcsák
Csukák
Pócok

Tengeri halak

Vándorló halak - csak édesvízben képes a szaporodásra, ezért felúsznak a folyókba, majd a kishal egy darabig a folyóban él, azután visszatérnek a tengerbe (lazac, tok, viza).


Táplálkozási módjuk szerint

békés halak

Ponty
Kárász
Keszeg
Amur
Kecsege
Márna
Busa
Naphal
Bodorka
Compó

ragadozó halak

Csuka
Harcsa
Süllő


A halhús színe szerint

fehér húsú hal: világosabb a húsuk (fogas, angolna, harcsa, keszeg, pisztráng, süllő, csuka, tőkehal, tonhal)
rózsaszín húsú (lazac)
barna húsú hal: sötétebb a húsuk (kecsege, kárász, garda, compó, ponty, csíkhal, márna, szardínia, busa, makréla)


A halhús zsírtartalma szerint

sovány
zsíros


Belső vázuk szerint

csontos halak (belső vázuk elcsontosodott) külső felülete sima, részben vagy teljesen pikkelyes
vértes halak (belső vázuk porcos) bőrükön pikkely helyett csontlemezek (vértek) képződnek, pl. tok, viza, kecsege
el nem csontosodott vázú porcoshalak (cápák)

 

Magyarországon kísérleti tenyésztés alatt:

Barramundi (Lates calcarifer)
Vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus)

 


 

Rendszertani beosztás

1.alosztály: Porcos halak (Chondrichtyes).

1.Rend: Cápák (Selachoidei)
2.Rend: Ráják (Batoidei)
3.Rend: Tömörfejűek (Holocephali)

2.alosztály: Csontvérteshalak (Osteichthyes).

1.Rend: Tüdős halak (Dipnoi)
2.Rend: Bojtosúszójú halak (Polypterini)
3.Rend: Porcos vérteshalak (Chondrostei)
4.Rend: Iszaphal-félék (Amioidei)
5.Rend: Vértescsukák (Lepidosteoidei)
6.Rend: Csontoshalak (Teleostei)

1.ALREND: Pontyalakúak (Cypriniformes)
2.ALREND: Heringalakúak (Clupeiformes)
3.ALREND: Csukaalakúak (Esociformes)
4.ALREND: Angolnaszerűek (Anguilliformes)
5.ALREND: Rövidfarkú angolnák (Symbranchiformes)
6.ALREND: Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
7.ALREND: Tüskéshátú halak (Notacanthiformes)
8.ALREND: Tengeri péralakúak (Mugiliformes)
9.ALREND: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)

1.öregcsalád: Lazacsügér-félék (Salmopercae).
2.öregcsalád: Nyálkásfejűek (Beryciformes).
3.öregcsalád: Sügéralakúak (Perciformes).
4.öregcsalád: Gébalakúak (Gobiiformes).
5.öregcsalád: Gályatartó halak (Echeneidiformes).
6.öregcsalád: Sárkányfejű halak (Scorpaeniformes).
7.öregcsalád: Nyálkáshal-szerűek (Blenniiformes).
8.öregcsalád: Makrahal-alakúak (Scombriformes).
9.öregcsalád: Tarajoskoponyájú halak (Kurtiformes).
10.öregcsalád: Laposhal-alakúak (Zeorhombiformes).
11.öregcsalád: Tündöklő halak (Lampridiformes).
12.öregcsalád: Nyilascsőrű halak (Mastacembeliformes).

10.ALREND: Tőkehal-alakúak (Gadiformes)

 

sügérfélék (Percidae)
széles durbincs (Gymnocephalus baloni)
vágó durbincs (Gymnocephalus cernuus)
selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser)
csapósügér (Perca fluviatilis)
pataksügér (Romanichthys valsanicola)
süllő (Sander lucioperca)
kősüllő (Sander volgensis)
Rhone-vidéki bucó (Zingel asper)
balkáni bucó (Zingel balcanicus)
német bucó (Zingel streber)
magyar bucó (Zingel zingel)

harcsafélék (Siluridae)
indiai üvegharcsa (Kryptopterus bicirrhis)
négybajuszszálas harcsa (Silurus aristotelis)
európai harcsa (Silurus glanis)

lazacfélék (Salmonidae)
törpemaréna (Coregonus albula)
nagy maréna, kék maréna (Coregonus lavaretus)
fehér maréna (Coregonus ferus)
széles maréna (Coregonus nasus)
hegyesorrú maréna (Coregonus oxyrhynchus)
Peled-maréna (Coregonus peled)
szibériai maréna (Coregonus pidschian)
fehér lazac (Stenodus leucichthys)
dunai galóca (Hucho hucho)
tajmen (Hucho taimen)
gorbusalazac (Oncorhynchus gorbuscha)
ketalazac (Oncorhynchus keta)
szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss)
királylazac (Oncorhynchus tshawytscha)
dalmát pisztráng (Salmo obtusirostris)
lazac (Salmo salar)
sebes pisztráng (Salmo trutta)
sarkvidéki szemling (Salvelinus alpinus)
pataki pisztráng (Salvelinus fontinalis)
amerikai tavipisztráng (Salvelinus namaycush)
Pénzes pér (Thymallus thymallus)

angolnafélék (Anguillidae)
angolna (Anguilla anguilla)

csukafélék (Esocidae)
csuka (Esox lucius)

óriásharcsafélék (Pangasiidae)
cápaharcsa (Pangasius hypophthalmus)
vitorlás cápaharcsa (Pangasius sanitwongsei)

tokfélék (Acipenseridae)
szibériai tok, lénai tok (Acipenser baerii)
tompaorrú tok (Acipenser brevirostrum)
tavi tok (Acipenser fulvescens))
vágó tok (Acipenser gueldenstaedtii)
adriai tok (Acipenser naccarii)
sima tok (Acipenser nudiventris)
kecsege (Acipenser ruthenus)
sőregtok (Acipenser stellatus)
közönséges tok (Acipenser sturio)
fehér tok (Acipenser transmontanus)
szibériai viza (Huso dauricus)
viza (Huso huso)

pontyfélék (Cyprinidae)
szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)
albán márna (Barbus albanicus)
márna (Barbus barbus)
aral márna Barbus brachycephalus
acélmárna Barbus capito
spanyol márna Barbus comizo
rózsás díszmárna Barbus conchonius
pisztrángmárna Barbus meridionalis
Petényi márna Barbus peloponnesius
olasz márna Barbus plebejus
Schubert díszmárnája Barbus schuberti
szumátrai díszmárna Barbus tetrazona
vörös, karcsú díszmárna Barbus titteya
szélhajtó küsz (Alburnus alburnus)
állas küsz (Alburnus mento)
fenékjáró küllő (Gobio gobio)
ponty Cyprinus carpio
széles kárász (Carassius carassius)
ezüstkárász (Carassius auratus gibelio)
aranyhal (Carassius auratus auratus)
amur (Ctenopharyngodon idella)
fekete amur (Mylopharyngodon piceus)
compó (Tinca tinca)
fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix)
pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis)

-----------------------------------------

 

 

Magyar halszótár
Pintér Károly: Horgászati alapismeretek c. műve alapján
http://www.agroinform.com/konyv.php?act=showItem&id=33

A Halszótár segít eligazodni a Magyarország vizeiben előforduló halak világában, amikor a szakirodalmi, a népies és egyéb eredetű halnevek megfejtéseként közli a jelenleg leginkább elfogadott nevet, azt amelyen az adott halfaj e könyvben is szerepel. A meghatározások előtt az alábbi rövidítésekkel jelöltük a név származását:

e – elavult szakirodalmi név
k – kereskedelmi név
h – halhibrid n – népies név
i – ritkán használt idegen eredetű név
v – alfaj vagy színváltozat

A
afrikai harcsa
Agassiz-csabak e = vaskos csabak
állas küsz
alóza e = dunai nagy hering
amerikai naphal e = naphal
amerikai pataki galóca e = pataki szajbling
amerikai pisztráng e = szivárványos pisztránt
amerikai pisztrángsügér e = pisztrángsügér
amerikai törpeharcsa e = törpeharcsa
amur
amurgéb e = amuri géb
amuri géb
amurikele e = amur
angolna
ángolna n = angolna
anguilla i = angolna
ángvilla i = angolna
apácafúró n = német bucó
aranyhal n = vörösszárnyú keszeg
aranyhal v = ezüstkárász
arany jász v = jász
aranykárász n = kárász
aranykárász v = ezüstkárász
aranymárna n = márna
arany orfa v = jász
aranypotyka v = ezüstkárász
ásott hal e = réti csík
ásovány hal e = réti csík

B
babajkó n = ponty (ivadék)
bábec (hal) n = botos kölönte
bagókeszeg n = bagolykeszeg
bagoly a = bagolykeszeg
bagolykeszeg
baing n = balin
baing › kurta –
bajuszos orsófark n = kövi csík
bajuszos orsóhal n = kövi csík
baksa n = balin
balatoni fogas k = fogassüllő
balatoni hering e = garda
balin
balin n = lapos keszeg, karika keszeg
balind n = domolykó
bálind(t) n = balin
balinkeszeg n = balin, lapos keszeg, karika keszeg
balkáni csík v = kőfúró csík
balling n = balin
Balon-durbincs e = széles durbincs
bandár n = kősüllő
barátfa..a n = magyar bucó, selymes durbincs
bárdkeszeg n = dévérkeszeg
barna csík n = réti csík
barsling n = sügér
barsóka n = Petényi-márna
baszárkeszeg n = lapos keszeg
békafejű géb
békahal n = botos kölönte, lápi póc
bikkely n = vörösszárnyú keszeg
bobálik n = lápi póc
bobály n = lápi póc
bodorka
bódorkeszeg n = bodorka, vörösszárnyú keszeg
boin n = balin
bolén n = karika keszeg
bolgár (törpe) csík v = kőfúró csík
bolyin n = balin
bordély n = karika keszeg
borholy n = vágódurbics
bostyán n = fürge cselle
botfejű n = botos kölönte
boti(kó) n = botos kölönte
botos kölönte
bőke n = bodorka, küsz
bökle n = küsz
bőrponty v = ponty
brána n = márna
bucó › magyar–, német–
bucó n = balin
burok n = német bucó
bucókeszeg n = balin
bugyli n = csuka (növendék)
bules n = sügér
busa › fehér –, pettyes –
butikóhal n = botos kölönte
búzaszemű kárász n = vörösszárnyú keszeg
búzaszemű keszeg n = vörösszárnyú keszeg
bűke n = karika keszeg
bűrke n = bodorka

C
cápakeszeg n = lapos keszeg
cifrakárász n = naphal
cifra kölönte
cigányhal n =compó
cingli n = magyar bucó, vágódurbincs
compó
compókhal n = vörösszárnyú keszeg

Cs
csabak › vaskos –
csabak n = balin
csapó sügér e = sügér
cselle › fürge –
csereőn n = balin
cserkeszpaduc n = paduc
csetri n = fürge cselle
csík › kőfúró –, kövi –, réti –, vágó –
csíkdáma v = réti csík
csíkhal n = réti csík, vágó csík
csíkkirály v = réti csík
csillagos tok n = sőregtok
csuka
csupaszponty v = ponty
csurgóküsz n = küsz

D
dévér n = dévérkeszeg, szilvaorrú keszeg
dévérkeszeg
dévértkeszeg n = dévérkeszeg
dibbancs n = sügér
disznóhal = vágódurbincs
dobáncs = leánykoncér
dobár n = leánykoncér
dóber n = sügér
dobóka n = karika keszeg, küsz
dobókakeszeg n = karika keszeg
domi n = domolykó
domojka n = domolykó
domolykó
domorkó n = domolykó
domoskó n = domolykó
dorozsmás keszeg n = dévérkeszeg
dörge(n)cs n = vágódurbincs
dörgécse n = vágódurbincs
dörgincs n = vágódurbincs
dörgőc(s)e n = vágódurbincs
dubár n = sügér
dubér n = sügér
dunai galóca e = galóca
dunai hering e = dunai nagy hering
dunai indola
dunai lazac e = galóca
dunai nagy hering
dunakeszeg n = vörösszárnyú keszeg
dunaponty n = ponty
durbancs n = német bucó, vágódurbincs
durbincs › selymes –, széles –, vágó –
durda n = vágódurbincs
dübér n = sügér
dürgencs n = vágódurbincs

E
ebhal n = botos kölönte, lápi póc
ebihal n = lápi póc
egérfogó n = domolykó
egri (hal) n = fürge cselle
egri ponty n = fürge cselle
erdélyi indola
észak-amerikai naphal e = naphal
észak-amerikai pisztrángsügér e = pisztrángsügér
észak-amerikai törpeharcsa e = törpeharcsa
esztiketok n = vágó tok (ivadék)
ezüstcsuka v = csuka
ezüst gibbélio kárász i = ezüstkárász
ezüstkárász
ezüst kínai kárász e = ezüstkárász
ezüst kinai ponty e = fehér busa
ezüst(ös) balin e = karika keszeg
ezüstponty k = fehér busa
évahal n = szilvaorrú keszeg
évakeszeg n = szilvaorrú keszeg

F
fahegykeszeg n = dévérkeszeg
fattyú kárász v = kárász
fecskefarkú n = sujtásos küsz
fehér amur(hal) e = amur
fehér busa
fehér hal n = domolykó
fehérhajas keszeg n = karika keszeg
fehérhúsú csuka n = fogassüllő
fehér széleshomlokú hal n = fehér busa
fejérke n = küsz
fejérkeszeg n = domolykó, küsz
fejes domolykó e = domolykó
fejes hal n = domolykó
fejes ponty n = domolykó
fekete harcsa e = fekete törpeharcsa
fekete pisztráng n = pataki szajbling
fekete ponty n = ponty
fekete sügér e = pisztrángsügér
feketebélű hal n = paduc
feketeszájú géb e = kerekfejű gép
fekete törpeharcsa
felpillantó küllő
fenekeszeg n = balin
fenékjáró küllő
fenékkeszeg n = balin
fésűshal n = sügér
firis n = dunai ingola
fizis n = dunai ingola
fogas k = fogassüllő
fogasponty › szúnyogirtó –
fogassüllő
foltos géb e = tarka géb
folyami angolna i = angolna
folyami géb
folyami harcsa e = harcsa
folyóvízi orsóhal e = dunai ingola
fömente n = vágó csík
fűevő hal e = amur
fűhal e = amur
fűponty i = amur
fürge cselle
fűzfahal n = küsz, sujtásos küsz
fűzfalevél n = küsz
fűzike n = küsz, sujtásos küsz

G
gadóca n = galóca
gadóci n = galóca
gaisztás keszeg n = vörösszárnyú keszeg
gallakeszeg n = garda
galóca
gambúzia i = szúnyogirtó fogasponty
garda
gardakeszeg n = garda
gardakisz n = garda
gargya n = garda
géb › folyami –, tarka –
gelesztás keszeg n = vörösszárnyú keszeg
gilisztás keszeg n = vörösszárnyú keszeg
gobhal n = felpillantó küllő, fenékjáró küllő
goboly n = fenékjáró küllő
góc n = magyar bucó
göbhal n = fenékjáró küllő
gőce n = fenékjáró küllő, küsz
gömőhal n = kövi csík
göndér n = bodorka
görbepaduc n = garda
görgécse n = vágódurbincs
görgicse n = vágódurbincs
görgőcse(hal) n = vágódurbincs
grigecs n = kövi csík
gringyi n = kövi csík
gruz n = fenékjáró küllő
guluz n = fenékjáró küllő

Gy
gyászkeszeg n = compó
gyöngyhal n = karika keszeg
gyöngyös koncér
gyöngyös razbóra e = kínai razbóra

H
habnyelő n = sujtásos küsz
hajas kövihal n = fenékjáró küllő
hajatlan kövihal n = kövi csík
halak királya n = sőregtok
halcsík n = réti csík
haldoktor n = compó
halhuszár n = sujtásos küsz
halszűke n = vágó tok
halványfoltú küllő
harcsa
harcsaponty n = márna
harcsapundra n = harcsa (ivadék)
harcsapurdé n = harcsa (ivadék)
háromtüskés pikó
hászkeszeg n = balin
havasi márna n = márna
havasi paduc n = paduc
hegyi küllő v = fenékjáró küllő
héjas kövihal n = fenékjáró küllő
héjatlan kövihal n = kövi csík
hering › dunai nagy –
heringhal n = dunai nagy hering, garda
Hernád-paduc n = paduc
homoki küllő
hosszú jászkeszeg n = garda
hosszúpista n = küsz
hukó n = galóca
hullámhal n = küsz
huszárkeszeg n = küsz

I
ilonahal n = selymes durbincs
ilonakeszeg n = selymes durbincs
ingola › dunai –, erdélyi –
ingola n = dunai ingola, angolna
istenverte hal n = törpeharcsa

J
jác n = domolykó, jász
jász
jász n = domolykó
jászkeszeg n = balin, domolykó, jász, pénzes pér
jaszkó n = jász
jászpaduc n = paduc, szilvaorrú keszeg
jászponty n = domolykó, jász
jegeskeszeg n = karika, keszeg
jégfúró hal n = vágó csík
jövevény ponty n = ezüstkárász

K
kaliforniai pisztráng e = szivárványos pisztráng
kándró n = sügér
kapókeszeg n = balin
karász n = kárász
kárász
kárészkeszeg n = vörösszárnyú keszeg
kárászponty h = kárász x ponty hibrid
karcsú ponty v = ponty
karda(keszeg) n = garda
karics n = kárász
karika keszeg
karika keszeg n = bagolykeszeg
kárpáti fenékjáró küllő v = fenékjáró küllő
kárpáti pirosszemű kele v = vörösszárnyú keszeg
kaszahal n = garda
kaszakeszeg n = garda
kavicshal n = kövi csík
keceg n = sujtásos küsz, vörösszárnyú keszeg
kecsege
kecsegetok n = kecsege
kecsige n = kecsege
kecsöge n = kecsege
kele(hal) n = vörösszárnyú keszeg
kelen n = vörösszárnyú keszeg
kelény n = domolykó
kerekfejű géb
kerékszeg n = német bucó
kerling n = domolykó
keserűhal n = szivárványos ökle
keserű ökle n = szivárványos ökle
Kessler-géb e =békafejű géb
Kessler-küllő(je) e = homoki küllő
keszeg › bagoly –, dévér –, karika –, lapos –, szivarorrú –, vörösszárnyú –
keszeg n = garda
keszege n = dévérkeszeg
kígyóhalacska n = dunai ingola (lárva)
kilencszemű hal n = dunai ingola, erdélyi ingola
kínai ponty i = amur, fehér busa, pettyes busa
kínai razbóra
királyhal n = fürge cselle, sőregtok
királyponty n = ponty
kis bucó n = német bucó
kis domolykó n = nyúldomolykó
kis dürgencs n = vágódurbincs
kiskutyahal n = lápi póc
kisszájú kölönte e = botos kölönte
kis szélhal n = küsz
kisz n = küsz
kóc(hal) n = magyar bucó
kolc n = magyar bucó
kolty n = botos kölönte
koncér › gyöngyös –, leány –
koncér n = bodorka
konchal n = vörösszárnyú keszeg
kophal n = botos kölönte
kopsa n = botos kölönte
kopza n = botos kölönte
korda n = garda
kosz n = magyar bucó
köcsög(e) n = kecsege
kőfúró n = kőfúró csík, vágó csík
kőfúró csík
kőhal n = fenékjáró küllő
kőharapó n = kőfúró csík, vágó csík
kői n = kövi csík
kölönte › botos –, cifra –
kőmaró kolty n = kövi csík
könyhal n = kövi csík
köpöce n = botos kölöne
körmöshal n = sügér
körtepaduc n = paduc
kősüllő
kővágó n = vágó csík
köveshal n = kövi csík
kövi(hal) n = kövi csík
kövi csík
kövi kárász v. kárász
kövi márna n = Petényi-márna
köz-csuka e = csuka
kurta baing
kuszaharcsa n = törpeharcsa
kutyahal n = botos kölönte, lápi póc, menyhal
kűhal n = kövi csík
küllő › felpillantó –, fenékjáró –, halványfoltú –, homoki –
küsz

L
lánakeszeg n = garda, lapos keszeg
lannakeszeg n = garda, lapos keszeg
lapátkeszeg n = dévérkeszeg
lápi póc
lapiska n = dévérkeszeg
lapistyán n = szivárványos ökle
lapos dévérkeszeg a = lapos keszeg
laposka n = dévérkeszeg
lapos kárász n = kárász
lapos keszeg
lapos keszeg n = dévérkeszeg (!)
leányhal n = leánykoncér
leánykoncér
lecserlecs n = vágódurbincs
lepényhal n = dévérkeszeg, pénzes pér
leső harcsa e = harcsa
lezsér n = vágódurbincs
levélkeszeg n = karika keszeg
lógya n = domolykó
lőbő(hal) n = küsz

M
maca n = vágódurbincs
magyar angolna e = menyhal
magyar bucó
magyar kárász n = kárász
magyar kóc n = magyar bucó
magyar ingola e = dunai ingola, erdélyi ingola
magyar márna e = Petényi-márna
magyar ponty n = ponty
marcihal n = márna
maréna › nagy –, törpe –
marina n = márna
márna
márnafiú n =pénzes pér
márnahal n = márna
martikeszeg n = márna
márványhal k = pettyes busa
márványponty k = pettyes busa
méhal n = menyhal
menyhal
ményhal n = kövi csík, menyhal
merenne n = márna

N
nádiponty n = ponty
nagyagyú hal n = menyhal
nagy bucó n = magyar bucó
nagyfejű hal n = domolykó
nagyfejű keszeg n = domolykó
nagy hering n = dunai nagy hering
nagy marci n = márna
nagy maréna
nagypénteki hal n = balin
nagyszájú sügér i = pisztrángsügér
nagy szélhal n = balin
naphal
napkárász n = naphal
nemes ponty v = ponty
nemhal n = német bucó
német bucó
német kóc n = német bucó
nemzetihal n =vörösszárnyú keszeg
növényevő hal k = amur, fehér busa, pettyes busa

Ny
nyálkás compó e = compó
nyerfli n = leánykoncér
nyílkeszeg n =balin
nyúldomolykó
nyurga ponty v = ponty

O
olajhal n = dunai ingola, erdélyi ingola
olasz harcsa e = fekete törpeharcsa
olhal n = dunai ingola, erdélyi ingola
ón(hal) n =pénzes pér
ónkeszeg n = jász
ónos jász e = jász
orfa v = jász
orosz tok i = vágó tok
orsófarok n = német bucó

Ö
ökle › szivárványos –
ökle n = küsz, szivárványos ökle
őn n =balin
őnborjú n = balin
őnhal n = balin, bodorka, paduc
őnkeszeg n = balin, jász
őny(hal) n = balin
ördöghal n = botos kölönte
orhal n = viza


P
paduc
paduc n = szilvaorrú kesz (!)
paduszk(a) n = paduc
paluc n = peduc
pápakeszeg n = bodorka
papírkeszeg n = lapos keszeg
paptetű n = selymes durbincs, széles durbincs, vágódurbincs
parcs n =fenékjáró küllő, sügér
paris n = sügér
pataki galóca e = pataki szajbling
pataki ingola e = dunai ingola
pataki szajbling
pathal n = ponty
patic n = paduc
patim n = paduc
patkószegfejű n = botos kölönte
patus n = lápi póc
pecekfarkú n = német bucó
pehel(y)hal n = küsz
pelehal n = fürge cselle
peleh hal n = kűsz
pénzes n = pénzes pér –
pénzes pér
pénzespisztráng n = pénzes pér
pér › pénzes
pérhal n pénzes pér
persli(ng) n = sügér
peszmetkehal n = küsz
petenye n = paduc
Petényi-márna
petikehal n = szivárványos ökle
pettyes busa
pettyes (kínai) ponty e = pettyes busa
pettyes pisztráng n =sebes pisztráng
pettyes széleshomlokú hal e pettyes busa
p…avábó n = vágó csík, vágódurbics
pikó › háromtüskés –
pikó n = vágódurbincs
p…afedél n =dévérkeszeg
p…afésű n =vágódurbincs
p…anyaló n = vágó csík
p…arágó n = vágó csík
p…areszelő n = vágó csík
p…asügér n = vágódurbincs
p…avágó n = vágó csík
pirka n = vörösszárnyú keszeg, szilvaorrú keszeg
piroska n = vörösszárnyú keszeg
pirosló keszeg n = vörösszárnyú keszeg
pirospettyes pisztráng n = sebes pisztráng
pirosszárnyú keszeg n = vörösszárnyú keszeg
pirosszárnyú koncér n = bodorka, vörösszárnyú keszeg
pirosszárnyú ponty n = vörösszárnyú keszeg
pirosszemű n = vörösszárnyú keszeg
pirosszemű kele e vörösszárnyú keszeg
pirosszemű kele e = vörösszárnyú keszeg
pisze(hal) n = küsz
piszke n = küsz
pisztráng › sebes –, szivárványos –
pisztrángsügér
platyica n = dévérkeszeg
platyika n = dévérkeszeg
póc › lápi –
póc n = halványfoltú küllő (!)
póckép n = amuri géb
póchal n = lápi póc
pocokfarkú n = német bucó
podvízhal n = paduc
póhé n = szivárványos ökle
pólind n = balin
ponty
pontykárász h = ponty x kárász hibrid
pontypaptetű n = széles durbics
porhó n = vágódurbics
potoz(nak) n = paduc
potyka n = ponty
pozsár n = ponty
pozsárharcsa n = harcsa
pumaharcsa n = harcsa
putri n = fürge cselle
pünkösdkeszeg n = dévérkeszeg

R
ragadozó küsz n = balin
ragadozó őn e = balin
rappi hóhér n =sügér
ráspóhal n = német bucó
ra(s)zbóra e = kínai razbóra
razbóra › kínai –
répahal n = német bucó
réti csík
réti durbincs n = sügér
retke n = galóca
ribahal n = küsz, lápi póc
rózsahal n = márna
rózsamárna h = márna
rózsás márna e = márna
ruszli n = küsz
rügyő n = karika keszeg
rütyőke n = karika keszeg, küsz


S
sajtszopó n = vágódurbincs
sárga harcsa n = harcsa
sárhal n = compó
sármázó szaka n = fenékjáró küllő
sároglya n = szivárványos ökle
satyka n = fenékjáró küllő
sebes pisztráng
selyemhal n = selymes durbincs
selymes durbincs
semlehal n = Petényi-márna
semling n = Petényi-márna
semlyén n = Petényi-márna
serinc n = selymes durbincs, vágódurbincs
sibrikhal n = vágó csík
sigér n = sügér
síkos ángolna e = angolna
sima tok
singér n = sügér
sireg n = sőregtok
snájder n = küsz
sneci n = küsz
snöci n = küsz
sodrin n = paduc (ivadék)
sodrófaponty v = ponty
sodronypaduc n = paduc
sőreg n = sőregtok
sőregtok
srác(hal) n = selymes durbincs
srécer n = selymes durbincs
stenger n = paduc
sudér n = sügér
sugár kardos n = garda
sugárkeceg n = sujtásos küsz
sujtásos küsz
surján n = paduc (ivadék)
süger n = sügér
sügér
sürge n = sügér
sül n = fogassüllő
süllő › fogas –, kő –
süllő k = fogassüllő
sütő n = domolykó
Syrman-géb

Sz
szabó(hal) n = garda
szai(j)bling n = pataki szajbling
szalmán telelt n = lapos keszeg
száp n = bagolykeszeg, domolykó
szápakeszeg n = bagyolykeszeg
szápókeszeg n = bagolykeszeg
szárazhal n = szilvaorrú keszeg
széles durnincs
széles kárász n = kárász
széles keszeg n = dévérkeszeg
szélhajtó n = küsz
szilvaorrú keszeg
színtok e = sima tok
sínviza e =viza
szivárványos ökle
szivárványos pisztráng
szivárványsügér
szívóka n = dunai ingola, erdélyi ingola
szolgabíró n = sügér
szőrkeszeg n = vörösszárnyú keszeg
szúnyogevő fogasponty e = szúnyogirtó fogasponty
szúnyogirtó fogasponty
szőkehal n = küsz, vágó tok
szürke harcsa e = harcsa
szürke paduc e = paduc
szűzhal n = leánykoncér
szűzleányhal n = leánykoncér

T
taknyos lezsér n = vágódurbincs
taknyos maca n = vágódurbincs
tamáskeszeg n = bodorka
tánsos őn n = balin
tányérhal n = karika keszeg
tarka géb
tarka meny(hal) e = menyhal
tarka süllő n = kősüllő
tathal n = compó
tejhal n = küsz
telen n = domolykó
telény n domolykó
ter(e)gélye n = fenékjáró küllő
tete(l)mes tok n = vágó tok
timalykó n = pénzes pér
tintafosó n = paduc
tintahal n = paduc
tintahas n = paduc
tintáshal n = paduc
tiszai hal n = szilvaorrú keszeg
tiszai ingola = erdélyi ingola
tok › sima –, sőreg –, vágó –
tolsztolobik i = fehér busa, pettyes busa
tomolyka n = pénzes pér
tomoylkó n = domolykó
torzsáskeszeg n = balin
tótkecsege n = márna
tótkeszeg n = márna
tótsüllő n = kősüllő
tökhal n = fürge cselle
tömpekeszeg n = domolykó
tőponty v = ponty
törbok n = fenékjáró küllő
törő n = domolykó
törpe n = törpeharcsa
törpeharcsa
törpe maréna
törzsökhal n = menyhal
tövishal n = vágódurbincs
tükörponty v = ponty
tükrös ponty v = ponty
tüskés hal n = vágódurbincs
tüskés pikó e = háromtüskés pikó
tüskés tok n = vágó tok

Ty
tyiszága n = dévérkeszeg

U
Unger pisztrángja v = sebes pisztráng

Ü
ünhal n = küsz

V
vadászkeszeg n = balin
vadponty v = ponty
vadsüllő n = kősüllő
vágó n = vágó csík
vágó csík
vágódurbincs
vágó hal n = garda, vágó csík
vágótok
vakcsík n = dunai ingola (lárva), erdélyi ingola (lárva)
vándor alóza e = dunai nagy hering
vargahal n = compó, vágódurbincs
varjúhal n = compó
varsinta n = selymes durbincs, vágódurbincs
vasinta n = vágódurbincs
vaskó n = selymes durbincs, vágódurbincs
vaskos csabak
vastaghomlokú hal e = fehér busa, pettyes busa
végsohal n = paduc
vereskeszeg n = bodorka, dévérkeszeg, vörösszárnyú keszeg
veresszárnyú jász n = bodorka
veresszárnyú keszeg n = bodorka, vörösszárnyú keszeg
veresszárnyú koncér e = bodorka
veresszem n = vörösszárnyú keszeg
veresszemű hal n = vörösszárnyú keszeg
vérkeszeg n = vörösszárnyú keszeg
vésettajkú paduc e = paduc
vészhal n = vágó tok
vezérhal n = balin
vezéron n = balin
viasztok n = vágó tok
vicsege h = viza x kecsege hibrid
villámkeszeg n = balin
viza
vizahal n = viza
vizatok e = viza
vízenjáró keszeg n = balin
vízidarázs n = vágódurbincs
vízikeszeg n = balin
vízipárduc n = sőregtok
vörösszárnyú keszeg
vörösszárnyú koncér e = bodorka

Z
zászlóshal n = pénzes pér
zöldike n = comló
zöldponty e = amur

Zs
zsemlehal n = Petényi-márna
zsemlénk n = Petényi-márna
zsemling n = Petényi-márna
zsidóhal n = márna
zsömlehal n = Petényi-márna

 

 

Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája

1. Tiszai ingola - Eudontomyzon danfordi
2. Dunai ingola - Eudontomyzon mariae
3. Viza - Huso huso
4. Vágótok - Acipenser gueldenstaedtii
5. Simatok - Acipenser nudiventris
6. Sőregtok - Acipenser stellatus
7. Lénai tok - Acipenser baeri
8. Kecsege - Acipenser ruthenus
9. Angolna - Anguilla anguilla
10. Dunai nagyhering - Alosa pontica
11. Bodorka - Rutilus rutilus
12. Leánykoncér - Rutilus pigus virgo
13. Gyöngyös koncér - Rutilus frisii meidingeri
14. Amur - Ctenopharyngodon idella
15. Fekete amur - Mylopharyngodon piceus
16. Vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus
17. Nyúldomolykó - Leuciscus leuciscus
18. Domolykó - Leuciscus cephalus
19. Vaskos csabak - Leuciscus souffia agassizi
20. Jászkeszeg - Leuciscus idus
21. Fürge cselle - Phoxinus phoxinus
22. Balin - Aspius aspius
23. Kurta baing - Leucaspius delineatus
24. Küsz - Alburnus alburnus
25. Sujtásos küsz - Alburnoides bipunctatus
26. Állasküsz - Chalcalburnus chalcoides mento
27. Karikakeszeg - Abramis bjoerkna
28. Dévérkeszeg - Abramis brama
29. Laposkeszeg - Abramis ballerus
30. Bagolykeszeg - Abramis sapa
31. Szilvaorrú keszeg - Vimba vimba
32. Garda - Pelecus cultratus
33. Paduc - Chondrostoma nasus
34. Compó - Tinca tinca
35. Márna - Barbus barbus
36. Petényi-márna - Barbus peloponnesius petenyi
37. Fenékjáró küllő - Gobio gobio
38. Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus
39. Felpillantó küllő - Gobio uranoscopus
40. Homoki küllő - Gobio kessleri
41. Razbóra - Pseudorasbora parva
42. Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus
43. Széles kárász - Carassius carassius
44. Ezüstkárász - Carassius gibelio
45. Ponty - Cyprinus carpio
46. Fehér busa - Hypophthalmichthys molitrix
47. Pettyes busa - Hypophthalmichthys nobilis
48. Kisszájú buffaló - Ictiobus bubalus
49. Réticsík - Misgurnus fossilis
50. Vágócsík - Cobitis elongatoides
51. Törpecsík - Sabanejewia aurata
52. Kövicsík - Barbatula barbatula
53. Törpeharcsa - Ameiurus nebulosus
54. Fekete törpeharcsa - Ameiurus melas
55. Pettyes harcsa - Ictalurus punctatus
56. Harcsa - Silurus glanis
57. Afrikai harcsa - Clarias gariepinus
58. Csuka - Esox lucius
59. Lápi póc - Umbra krameri
60. Nagy maréna - Coregonus lavaretus
61. Törpe maréna - Coregonus albula
62. Pénzes pér - Thymallus thymallus
63. Galóca - Hucho hucho
64. Pataki szajbling - Salvelinus fontinalis
65. Sebes pisztráng - Salmo trutta m. fario
66. Szivárványos pisztráng - Oncorhynchus mykiss
67. Menyhal - Lota lota
68. Szúnyogirtó fogasponty - Gambusia holbrooki
69. Tüskés pikó - Gasterosteus aculeatus
70. Botos kölönte - Cottus gobio
71. Cifra kölönte - Cottus poecilopus
72. Naphal - Lepomis gibbosus
73. Pisztrángsügér - Micropterus salmoides
74. Sügér - Perca fluviatilis
75. Vágódurbincs - Gymnocephalus cernuus
76. Széles durbincs - Gymnocephalus baloni
77. Selymes durbincs - Gymnocephalus schraetser
78. Süllő - Sander lucioperca
79. Kősüllő - Sander volgensis
80. Magyar bucó - Zingel zingel
81. Német bucó - Zingel streber
82. Nílusi tilápia - Oreochromis niloticus
83. Szivárványsügér - Herotilapia multispinosa
84. Amurgéb - Perccottus glenii
85. Folyami géb - Neogobius fluviatilis
86. Csupasztorkú géb - Neogobius gymnotrachelus
87. Kessler-géb - Neogobius kessleri
88. Feketeszájú géb - Neogobius melanostomus
89. Szirman-géb - Neogobius syrman
90. Tarka géb - Proterorhinus marmoratus

 

• A Tisza-tóban honos halfajok

Nemes halak:

ponty
harcsa
csuka
süllő
balin


Egyéb halak:

dévérkeszeg
karikakeszeg
laposkeszeg
compó
ezüstkárász
aranykárász
bodorka
vörösszárnyú keszeg
szélhajtó küsz
törpeharcsa
fekete törpeharcsa
amur


• A Tiszában honos halfajok

Nemes halak:

márna
kecsege


Egyéb halak:

garda


• A Tiszában, Tisza-tóban jellemző védett halak

halványfoltú küllő
szivárványos ökle
réticsík
vágócsík
kőfúró csík
lápi póc
széles durbincs
selymes durbincs
tarka géb

 

 

Védett halaink

Fokozottan védett halfajok

Dunai ingola - Eudontomyzon mariae 100.000 Ft
Tiszai ingola - Eudontomyzon danfordi 250.000 Ft
Dunai galóca Hucho hucho 100.000 Ft
Lápi póc Umbra krameri 100.000 Ft
Magyar bucó Zingel zingel 100.000 Ft
Német bucó Zingel streber 100.000 Ft
Petényi-márna (Magyar márna) Barbus meridionalis (peloponnesius) 100.000 Ft

Védett halfajok

Állas küsz Chalcalburnus chalcoides 10.000 Ft
Botos kölönte Cottus gobio 10.000 Ft
Cifra kölönte Cottus poecilopus 10.000 Ft
Dunai nagyhering Caspialosa kessleri kessleri 2.000 Ft
Felpillantó küllő Gobio uranoscopus 50.000 Ft
Fenékjáró küllő Gobio gobio 2.000 Ft
Fürge cselle Phoxinus phoxinus 2.000 Ft
Gyöngyös koncér Rutilus frisii 2.000 Ft
Halványfoltú küllő Gobio albipinnatus 10.000 Ft
Homoki küllő Gobio kessleri 10.000 Ft
Kövicsík Noemacheilus barbatulus 2.000 Ft
Kurta baing Leucaspius delineatus 2.000 Ft
Leánykoncér Rutilus pigus 10.000 Ft
Pénzes pér Thymallus thymallus 10.000 Ft
Réticsík Misgurnus fossilis 2.000 Ft
Selymes durbincs Gymnocephalus schraetzer 10.000 Ft
Sima tok - Acipenser nudiventris 10.000 Ft
Sőregtok - Acipenser stellatus 10.000 Ft
Sujtásos küsz Alburnoides bipunctatus 2.000 Ft
Széles durbincs Gymnocephalus baloni 2.000 Ft
Szivárványos ökle Rhodeus sericeus 2.000 Ft
Tarka géb Proterorhinus marmoratus 2.000 Ft
Törpecsík Sabanejewia aurata 2.000 Ft
Vágócsík Cobitis taenia 2.000 Ft
Vágótok - Acipenser gueldenstaedti 10.000 Ft
Vaskos csabak Leuciscus souffia 10.000 Ft
Viza - Huso huso 10.000 Ft

Méretkorlátozás alá eső halfajok

Amur (Ctenopharyngodon idella)
Angolna - Anguilla Anguilla
Balin (Aspius aspius)
Csuka (Esox lucius)
Fekete sügér (pisztrángsügér) (Micropterus salmoides)
Harcsa (Silurus glanis)
Kecsege - Acipenser ruthenus
Kősüllő (Stizostedion volgense)
Márna (Barbus barbus)
Pataki szajbling (Salvelinus fontinalis)
Ponty (Cyprinus carpio)
Sebes pisztráng (Salmo trutta)
Süllő (fogassüllő) (Stizostedion lucioperca)
Szivárványos pisztráng (Salmo gairdneri)

Méretkorlátozás alá nem eső fajok

Bagolykeszeg (Abramis sapa)
Bodorka (Rutilus rutilus)
Compó (Tinca tinca)
Dévérkeszeg (Abramis brama)
Domolykó (Leuciscus cephalus)
Ezüstkárász (Carassius auratus)
Fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix)
Fejes domolykó (Leuciscus cephalus)
Fekete törpeharcsa (Ictalurus melas)
Garda (Pelecus cultratus)
Jász-keszeg (Leuciscus idus)
Kárász (Carassius carassius)
Karika keszeg (Blicca bjoerkna)
Kínai razbóra (Pseudorasbora parva)
Lapos keszeg (Abramis ballerus)
Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)
Menyhal (Lota lota)
Naphal (Lepomis gibbosus)
Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
Paduc (Chondrostoma nasus)
Pettyes busa (Aristichthys nobilis)
Sügér (Perca fluviatilis)
Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus)
Szilvaorruú keszeg (Vimba vimba)
Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus)
Vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus)
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)

Egyéb (bizonytalan, ill. pontszerű előfordulás)

Balkáni csík (Cobitis aurata balcanica)
Békafejű géb
Folyami géb
Nagy maréna
Szúnyogírtó fogasponty (Gambusia affnis)
Törpe maréna (Coregonus albula)
Tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus)

 

--------------------------------------------------------

1. számú melléklet a 73/1997. (X. 28.) FM-KTM együttes rendelethez
Nem halászható (horgászható) halfajok és víziállatok jegyzéke


Körszájúak:
Dunai ingola - Eudontomyzon mariae
Tiszai ingola (erdélyi ingola) - Eudontomyzon danfordi

Halak:
Állasküsz - Chalcalburnus chalcoides
Botos kölönte - Cottus gobio
Cifra kölönte - Cottus poecilopus
Dunai galóca - Hucho hucho
Dunai nagyhering - Caspialosa kessleri
Felpillantó küllő - Gobio uranoscopus
Fenékjáró küllő - Gobio gobio
Fürge cselle - Phoxinus phoxinus
Gyöngyös koncér - Rutilus frisii
Halványfoltú küllő - Gobio albipinnatus
Homoki küllő - Gobio kessleri
Kövicsík - Noemacheilus barbatulus
Kurta baing - Leucaspius delineatus
Lápi póc - Umbra krameri
Leánykoncér - Rutilus pigus
Magyar bucó - Zingel zingel
Német bucó - Zingel streber
Petényi-márna (magyar márna) - Barbus meridionalis
Pénzes pér - Thymallus thymallus
Réticsík - Misgurnus fossilis
Selymes durbincs - Gymnocephalus schraetzer
Sima tok - Acipenser nudiventris
Sőregtok - Acipenser stellatus
Sujtásos küsz - Alburnoides bipunctatus
Széles durbincs - Gymnocephalus baloni
Szivárványos ökle - Rhodeus sericeus
Tarka géb - Proteorhinus marmoratus
Törpecsík - Sabanejewia aurata
Vágócsík - Cobitis taenia
Vágótok - Acipenser gueldenstaedti
Vaskos csabak - Leuciscus souffia
Viza - Huso huso

http://www.mohosz.hu/vedett_halak.html

 

A hazai halfajok esetében a szabályozás nem csak a védett fajokra terjed ki, hanem a horgászható fajokra is. A védettség fajtái a tilalmi időszakok, mely fajonként más és más időszakra, de az ívási idejükre esik. Ezen kívül vonatkozik rájuk méretkorlátozás is, ami a legkisebb kifogható méretet jelenti. Ezen felül fogási mennyiségi korlátozás is van, mely lehet fajonként darabszámra illetve tömegre vonatkozó.

Rendszerezésük

Kiemelten a hazánkban élő halfajokra az Állkapcsosak (Gnathostomata) főosztályán belül

osztály: Sugarasúszójú halak - Actinopterygii

alosztály: Porcos-vérteshalak - Chondrostei

rend: Tokalakúak - Acipenseriformes

család: Tokfélék - Acipenseridae

Sima tok (Acipenser nudiventris)
Sőregtok (Acipenser stellatus)
Vágótok (Acipenser gueldenstaedti)
Viza (Huso huso)

alosztály: Újúszósok - Neopterygii

rend: Heringalakúak - Clupeiformes

család: Heringfélék - Clupeidae

Dunai nagyhering (Caspialosa kessleri)

rend: Pontyalakúak - Cypriniformes

család: Pontyfélék - Cyprinidae

Állas küsz (Chalcalburnus chalcoides)
Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus)
Fenékjáró küllő (Gobio gobio)
Fürge cselle (Phoxinus phoxinus)
Gyöngyös koncér (Rutilus frisii)
Halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus)
Homoki küllő (Gobio kessleri)
Kurta baing (Leucaspius delineatus)
Leánykoncér (Rutilus pigus)
Petényi márna (Barbus peloponnesius)
Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)
Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)
Vaskos csabak (Leuciscus souffia)

család: Csíkfélék - Cobitidae

Réti Csík (Misgurnus fossilis)
Törpecsík (Sabenejewia aurata)
Vágócsík (Cobitis elongatoides)

család: Kövicsíkfélék - Balitoridae

Kövicsík (Barbatula barbatula)

család: Pócfélék - Umbridae

Lápi póc (Umbra krameri)

család: Pisztrángfélék - Salmonidae

Dunai galóca (Hucho hucho)
Pénzes pér (Thymallus thymallus)

család: Kölöntefélék - Cottidae

Botos kölönte (Cottus gobio)
Cifra kölönte (Cottus poecilopus)

család: Sügérfélék - Percidae

Magyar bucó (Zingel zingel)
Német bucó (Zingel streber)
Selymes durbincs (Gymnocephalus schraester)
Széles durbincs (Gymnocephalus baloni)