Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Tengeriszőlő
Coccoloba uvifera (L.) Jacq.
Család: Polygonaceae (keserűfűfélék)

A: sea grape;
F: raisin bord de mer;
S: uva de playa;
N: Strandtraube

A tengerparti szőlő vagy sóskaszőlő a rebarbara és a hajdina rokona, nincs köze a szőlőhöz. Floridában és a karib-tengeri szigeteken él, sótűrő és az erős tengeri szeleket is jól elviseli. Ehető, fürtös termése savanyú ugyan, de sok pektint tartalmaz, ezért dzsemnek jó.

A tengeriszőlő örökzöld vagy hosszú, száraz évszakokban lombhullató, legfeljebb 15 m magas, alacsonyan elágazó, terebélyes fa, ágai sokszor vízszintesen állnak. Levelei vaskos-bőrneműek, kemények, széles-kerekdedek, szíves vállúak, rövid nyelűek, átmérőjük elérheti a 25 cm-t; lombhulláskor aranysárgás-vörösre színeződnek. Kis, krémfehér virágai soktagú, legfeljebb 30 cm hosszú, hajtásvégi fürtökben fejlődnek. A virágtakaró egynemű (lepel).
Termése: a virágokból egymagvú makktermések fejlődnek, amelyeket húsos virágtakaró (perianthium) vesz körül, ezért nagyon hasonlítanak egy csonthéjas termésre. A makkok maximum 40 cm hosszú, csüngő fürtökbe zsúfolódnak, 20-50-esével, igen tömötten. A mintegy 2 cm nagyságú termés gömbölyded vagy körte alakú, éréskor vörös vagy sötétbíbor színű; kocsánya 3-4 mm-es, bemélyedt végén felismerhetőek a virágtakaró 3 húsos, összeforrt, külső lepellevelének cimpái. A vékony, durva, fénytelen, kissé viaszos bevonatú héj alatt helyezkedik el a legfeljebb 3 mm vastag, nedvdús, üveges bíbor- vagy vöröses színű, édeskésen savanyú és némileg összehúzó hatású, ehető terméshús, amely a virágtakaróból képződik. Ez a terméshús fehéres, kemény, fás, tojás alakú makkot vesz körül, amely egyik végén kihegyezett, és legfeljebb 15 mm nagyságúra nő meg.
Felhasználása: a termést nyersen vagy befőttként eszik, a nedvdús terméshúsból lekvárt, zselét és levet készítenek. A karib-tengeri szigeteken finom bort is erjesztenek belőle.
Elterjedése: a trópusi és szubtrópusi Amerika tengerpartjain honos, Floridától Brazíliáig és Peruig; termesztett növényként a tengertől távolabbi tájakon is megtalálható. Amerikán kívül a tengeriszőlőt a Fülöp-szigeteken termesztik.
Termesztése és betakarítása: elsősorban díszfaként, utcasorfaként, árnyékadóként nevelik; termést a termesztett fákról és a tengerparti vadon növő állományokról takarítanak be. A növények forró klímát és laza szerkezetű talajt igényelnek; viszonylag szárazságtűrők, és sós közegben is tenyésznek; telepítésük a mély fekvésű területekre korlátozódik. Betakarításkor a vöröses terméseket egyesével kell leszakítani, mivel a fürtön belül nem egyszerre érnek be.