Terebess gyümölcskalauz - Kókusz, kókuszdió

angol: coconut;
francia: noix de coco;
spanyol: coco;
portugál: coco da Baija;
német: Kokosnuss
indonéz, maláj: kelapa
filippínó: niyog
hindi: narial
thai: ma-phrao

A kókuszpálma legfeljebb 30 m magas, karcsú, többnyire ívben felemelkedő, egyszerű, a levélripacsok által dudorosan gyűrűzött törzset nevel. Szárnyalt levelei elérhetik az 5 m hosszúságot, a levélgerinc erőteljes, a levélszárnyak keskeny-lándzsásak, akár 1 m hosszúak. A virágzatok a levélhónaljakban erednek, felállók. Világossárga buroklevelek borítják be az 1,2-1,8 m hosszú, narancs- vagy szalmaszínű virágzatot, amely seprűszerűen számos csüngő füzérré ágazik el, s amely tövén termős és néhány porzós, a csúcsán porzós virágokat hordoz. A jól kifejlett kókuszpálmák évente 12-15 virágzatot fejlesztenek.
Termése: csüngő, gyengén tompa élű, elliptikus vagy tojás alakú csontár, amely akár 30 x 18 cm nagyságú, 1-2,5 kg-os lehet. Az úgynevezett dió a termés gömbölyded kőmagja, amely érett állapotban kemény, fás-rostos, barna héjú, és mintegy 20 cm nagyságú. Az alapján 3 kör alakú csírapórust látunk, amelyekből csak az egyik marad olyan vékony falú, hogy a csíranövény átszakíthatja. A maghéj a nagyon kis embriót zárja körül, és egy nagy üreget, amelyet egészen az érésig speciális tápfolyadék, a kókuszvíz tölt ki, és amely kellemes, édeskés ízű. A kókuszvízből zsiradékok épülnek be az érés idején kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél. Száraz állapotban 60 - 70% zsiradékot tartalmaz; kezdetben lágy, és csak a betakarítás és száradás után szilárdul meg, amikor a kókuszvíz lassan eltűnik. Visszamarad a levegővel töltött üreg, amely a diónak kitűnő úszóképességet kölcsönöz. A "diót" vastag, erősen rostos terméshús és egy bőrnemű, sima, kissé fényes, először zöld, érett állapotban sárgás vagy narancssárga kéreg veszi körül. A kérget és a rostos köpenyt rendszerint eltávolítják, mielőtt a kókusz a piacra kerülne. A kókuszdiók a virágok megtermékenyülése után 9-12 hónap alatt érnek be.
Felhasználása: a kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. A tápláló, ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva és reszelve (kopra) fűszerként használják különféle ételekhez, süteményekhez és édességekhez. A vízbe áztatott és végül kipréselt kókuszbél az ún. kókusztej, amelyet Ázsiában ételekhez adnak, vagy tejport, pépet vagy keményített krémeket állítanak elő belőle. A zsiradékban gazdag bélből világszerte ismert étkezési zsírt préselnek. A fiatal termések ízletes, édes kókuszvize nagyon kedvelt üdítőitalt szolgáltat; közvetlenül a csúcsán felvágott, héjazatlan termésből isszák ki; Ázsiában főzéshez is használják.
A kókuszpálma minden része értékesíthető. A termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, táska, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A kókuszolajat a test- és hajápolásban alkalmazzák; gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga is. A "csontos" belső héját edényként használják. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, pálmabort, arakot, ecetet, cukrot és szirupot állítanak elő. A kókuszpálma levelei és törzse építőanyag a trópusokon.
Elterjedése: valószínűleg Délkelet-Ázsiából vagy Polinéziából származik, ma világszerte termesztik a trópusokon.
Termesztése és betakarítása: a kókuszpálma számos fajtáját ültetik kisparasztok házikertjeiben és nagy ültetvényeken. A teljesen napos helyeken, és trópusi klímában tenyészik, legjobban a tengerparti laza talajokon; jól tűri a sót, és nagyon melegigényes. A belső trópusokon a kókuszpálma 1300 m magasságig termeszthető. Bő vízellátást igényel, a hőmérséklet is csak kissé ingadozhat a 27 °C körül. Homokágyakban magról szaporítják: a benedvesített terméseket vízszintesen ráfektetik vagy beássák; a csírázás legfeljebb 14 napig tart. A csíranövény egy éven át a mag nucellusából (magkezdeménybélből) táplálkozik; ez idő alatt elegendő levele fejlődik, hogy a fotoszintézis meginduljon. A kókuszpálmák több mint 80 évig tudnak teremni. Zölden vagy éretten, kézzel szüretelik a termést, Afrika bizonyos részein és néhány csendes-óceáni szigeten a lehullott kókuszt szedik fel a földről, Ázsiában helyenként idomított majmok kúsznak fel a fára "szedőként". Az újabb időkben egyre inkább rövid törzsű fajtákat (pl. 'Golden Dwarf') ültetnek, amelyekről a termés könnyen betakarítható. Rostnyeréshez és kopra előállításához a terméseket néhány hétig tárolni kell.

Dél-Ázsiából származó, ma a trópusokon mindenfelé elterjedt növény. A Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Burmában, Sri Lankán (Ceylonban) és Afrikában folyik termesztése. Hatalmas, gyakran 30 m-es törzsei ívesen meghajolnak. Újabb termesztett fajtái között alacsonyabb változatok is előfordulnak. A Cocos nemzetség egyetlen faját az egyik legszebb pálmának tartják. Virágai nagy, gömbös füzérvirágzatokba tömörülnek. Egy virágzatból 8—10 termés fejlődik. Termése 1—2 kg tömegű (csontár). Csonthéjas termésében a kőmagot vastag rostos réteg veszi körül. A kereskedelemből mi ezt a rostos kőmagot ismerjük. Ennek belső felületére tapad a zsiradékban gazdag szilárd táplálószövet. Folyékony belső állománya kókusztej néven ismert, enyhén opálos, fehérjében gazdag ital. A termések hosszú ideig úszhatnak a tengervízben, így feltételezik, hogy a kontinensek közötti elterjedésében ez a természetes út is szerepet játszhatott. A lehámozott és kettéhasított kőmagot napon szárítják, és utána kifejtik a fehér táplálószövetet. Ez kopra néven kerül a kereskedelembe. Ebből kókuszzsír, őrlemények, szappan- és műanyaggyártási alapanyagok készülnek. A növény minden részét felhasználják; törzse és levele építőanyag, rostjából szőnyegek, kötelek készülnek, a csontos termésfalból dísztárgyakat és használati eszközöket faragnak. A trópusi meleg tengerpartokon fejlődnek szépen. Magvetéssel szaporítják. 6—8 hónap alatt csírázik. A csemeték 10—11 éves korukban virágoznak először. A virágokból 9—11 hónap alatt fejlődnek ki a termések.

Termése: csüngő, gyengén tompa élű, elliptikus vagy tojás alakú csontár, amely akár 30 x 18 cm nagyságú, 1 - 2,5 kg-os lehet. Az úgynevezett dió a termés gömbölyded kőmagja, amely érett állapotban kemény, fás-rostos, barna héjú, és mintegy 20 cm nagyságú. Az alapján 3 kör alakú csírapórust látunk, amelyekből csak az egyik marad olyan vékony falú, hogy a csíranövény átszakíthatja. A maghéj a nagyon kis embriót zárja körül, és egy nagy üreget, amelyet egészen az érésig speciális tápfolyadék, a kókuszvíz tölt ki, és amely kellemes, édeskés ízű. A kókuszvízből zsiradékok épülnek be az érés idején kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél. Száraz állapotban 60-70% zsiradékot tartalmaz; kezdetben lágy, és csak a betakarítás és száradás után szilárdul meg, amikor a kókuszvíz lassan eltűnik. Visszamarad a levegővel töltött üreg, amely a diónak kitűnő úszóképességet kölcsönöz. A "diót" vastag, erősen rostos terméshús és egy bőrnemű, sima, kissé fényes, először zöld, érett állapotban sárgás vagy narancssárga kéreg veszi körül. A kérget és a rostos köpenyt rendszerint eltávolítják, mielőtt a kókusz a piacra kerülne. A kókuszdiók a virágok megtermékenyülése után 9-12 hónap alatt érnek be. Felhasználása: a kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. A tápláló, ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva és reszelve (kopra) fűszerként használják különféle ételekhez, süteményekhez és édességekhez. A vízbe áztatott és végül kipréselt kókuszbél az ún. kókusztej, amelyet Ázsiában ételekhez adnak, vagy tejport, pépet vagy keményített krémeket állítanak elő belőle. A zsiradékban gazdag bélből világszerte ismert étkezési zsírt préselnek.

A fiatal termések ízletes, édes kókuszvize nagyon kedvelt üdítőitalt szolgáltat; közvetlenül a csúcsán felvágott, héjazatlan termésből isszák ki; Ázsiában főzéshez is használják. A kókuszpálma minden része értékesíthető. A termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, táska, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A kókuszolajat a test- és hajápolásban alkalmazzák; gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga is. A "csontos" belső héját edényként használják. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, pálmabort, arakot, ecetet, cukrot és szirupot állítanak elő. A kókuszpálma levelei és törzse építőanyag a trópusokon.

A kókuszpálma feltehetően Polinéziából származik, de ma már a trópusi partvidékeken mindenütt elterjedt. A kókuszdió tulajdonképpen ennek a pálmának a magja. Ezt a magot egy vastag rostos burok veszi körül, amely az éréssel sárgára színeződik. Ezt a burkot eltávolítják, így e nélkül kerül Magyarországra a kókuszdió. A benne lévő folyadék nem az igazi ízletes kókusztej, mivel azt az éretlen, zöld kókuszban találhatjuk meg.
A kókusz frissességének egyik jele, hogy megrázva érezhetjük belső folyadéktartalmát. Hűvös helyen 1-2 hónapig eláll. A kókuszdió egyik végén 3 csíranyílás található. Vásárláskor ezeket ellenőrizzük, hogy ne legyenek lyukasak és penészesek. Ezeken a pontokon könnyen kifúrható, vagy nagyobb szöggel átlyukasztható a héj. Az így kapott lyukakon kifolyatjuk a kókusz levét. Ezután a kókuszt konyharuhába tekerjük, és kemény alátétre helyezve kalapáccsal feltörjük. A töredékekből kés segítségével kipattintgatjuk a fehér bélszövetet (copra). Ezen a bélszöveten barna hártya található, amit nem szükséges eltávolítani. Amennyiben csak később fogyasztjuk el a kókusz belső állományát, érdemes vízben, hűtött körülmények között tárolni (max. 1-2 nap), így elkerüljük a kiszáradását.