Terebess gyümölcskalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Pejibaye, barackpálma
Bactris gasipaes Kundt
Család: Arecaceae (pálmafélék)

A: peach palm;
F: parepon;
S: pejibaye, chonta(-duro);
P: pupunha;
N: Pejibaye, Pfirsichpalme

A barackpálma legfeljebb 30 m magas, egy- vagy többtörzsű, el nem ágazó pálma. Világosbarna törzsét egész hosszúságában vagy csak felső részén széles gyűrűkben kiálló, merev, fekete, tű alakú, akár 12 cm hosszú tüskék borítják. Az ívesen hajló, legfeljebb 3,5 m hosszú levelek üstökszerű koszorút alkotnak, 0,5-1 m hosszú nyelük és a levélgerinc tüskés, a levéllemez szárnyalt. A vaskos levélkék keskeny-lándzsásak, színükön sötétzöldek, fonákjukon világosabbak, az ereken tüskések, méretük legfeljebb 60 x 3,5 cm. A virágzatok közvetlenül a levélüstök alatt csüngenek, kezdetben tüskés buroklevél (spatha) zárja körül őket, a 20-30 cm hosszú, bojtos fürtökben vegyesen helyezkednek el a porzós és a termős, sárgásfehér kis virágok.
Termése: megérve a mutatós, világító sárga, vörös, narancsszínű vagy tarka csonthéjas terméseknek erősen hajlott kocsánya van, többnyire egy 30-50 cm hosszú, csüngő fürtös terméságazatban fejlődnek. Ez akár 12 kg súlyú is lehet, és 300 db termést is hordozhat. A termés gömbölyded-kúp alakú vagy széles-tojásdad, kihegyezett, legfeljebb 6 cm hosszú és széles. Alapján a 3 széles, jó 1 cm hosszú, részben összenőtt, 2-3 karéjú, vaskos, zöld csészelevél érésig megmarad. A termés héja vastag-bőrnemű, és többnyire finom, barna hosszrepedések láthatók rajta. A vastag, lisztes, gyengén rostos, narancssárga száraz terméshús egy feketésbarna, fás kőmagot vesz körül, amely tompán 3 élű, finom hosszeres (2,5 x 1,5 cm), tojás alakú, és finom csúcsban keskenyedik. A magbél fehér olajban gazdag és kókuszhoz hasonló ízű.
Felhasználása: a pejibaye tápláló, a trópusi Amerikában nagyon kedvelt pálmatermés. A csonthéjas terméseket egészben, 2-3 órán át - gyakran zsírral vagy olajjal, ilyenkor behasított héjjal - sós vízben főzik, végül meghámozzák, és a lisztes terméshúst forrón fogyasztják. Ez kellemes, dióízű; nagyon száraz, forró italokhoz tálalják, majonézbe vagy szószokba mártogatva. Körítésként is adják zsíros mártásokhoz, vagy húsok töltésére használják. Az előfőzött terméseket pörkölve is fogyasztják. Kukoricaliszttel, tojással és tejjel keverve a főtt vagy szárított és megőrölt pejibaye terméshúsból süteményt is sütnek. A termés csonthéját feltörik, hogy a kis, ízletes maghoz jussanak. Cukrozott és erjesztett terméshúsából lepárlással erős alkohol is készül. A finom pálmaszíveket nyersen salátaként vagy puhítva zöldségként fogyasztják. A pálma levele kitűnő tetőfedő. A törzs kemény és rugalmas, építési anyagnak használható, az indiánok íjakat és nyílhegyeket készítenek belőle.
Elterjedése: Amazóniában honos, és az Újvilág nedves trópusain, Dél-Mexikótól Bolíviáig gyakran termesztik. Nagyon ritkán más földrészeken is ültetik.
Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímában tenyészik, a síkvidéktől az 1200 m magasságig; a talajviszonyok tekintetében igénytelen. Magról vagy sarjakkal szaporítják; gyümölcsöskertekben és ültetvényeken a nagy termésű és kevéssé tüskés fajtákat termesztik. A pálma gyorsan nő, és 3-4 éves korában hoz először termést. Az erősen tüskés törzseknél nehéz a betakarítás; póznákkal, létrákkal próbálkoznak, a magas pálmák terméságazatát pedig kötéllel érhetik el; felmászni természetesen csak a tüskétlen törzsön lehet. Mindenkor az egész terméságazatot vágják le, majd azt kötélen eresztik a földre, vagy vastag banánlevélrétegre hajítják le. A termést csak vásárláskor választják le a terméságazatról, ha nincs megnyomva, levegős, száraz helyen körülbelül 1 hétig tárolható.
Rokon fajok: a Közép- és Dél-Amerikában a fajokban nagyon gazdag Bactris nemzetségből mások is hoznak ehető terméseket, de élelmiszerként csupán helyi jelentőségűek.