« vissza Terebess Gábor különlapjára
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

Terebess Gábor: OROSZ MÁRIA KERÁMIÁI
Dorottya utcai Kiállítóterem,
1980. XII. 4-28.

Ha a művészetből nem is, az atomfizikából megtanulhattuk volna, hogy az anyag úgy válaszol, ahogy kérdezünk rá.

Orosz Mária önt egy rakás porcelán kockát. Van, amit meghagy épen, van amit összenyom. Többé vagy kevésbé. Külön vagy sorozatban. Körbekötöz. A kötél hol bemélyed a kocka anyagába, hol nem. Egymásra vagy egymás mellé rakja őket. Hol összenyomják egymást, hol nem. Mit lehet még csinálni? Hálóba rakja. Rácsap egyet. Kisebbet az egyikre, nagyobbat a másikra. Mint aki firkál unalmában vagy kínjában, betelt a lapja, lapoz egyet: tojásokat önt, egymásra rakja, megrogyasztja. Egyelőre ennyi. Mindezt mázatlan fehér porcelánból, néhány kiállításon az utóbbi néhány évben. Utoljára a Dorottya utcában.
Ha nem tudunk kérdezni, az anyag akkor is felel: saját tehetetlenségünket tükrözi vissza.

(Művészet, XXII. évfolyam, 3. szám, 1981. március, 56. oldal)

 

Kedves Terebess Gábor!

Tiltakozni kívánok Orosz Mária kiállításáról írt bírálata ellen, amely a Művészet 1981/3. számában olvasható. A témaválasztás alapján felteszem, hogy szakértője a porcelánnak – annál kevésbé méltó Önhöz és a laphoz ez az írás. Miután érveket nem tartalmaz, tiltakozásom sem tud másból állni, mint erkölcsi felháborodásból.

Jobbító szándék nélkül való, ezért nem kritika. Elhallgatja az olvasó elől, hogy a kiállításon edények is voltak, szép számmal. Félretájékoztat, ezért ismertetésnek sem mondható. Egyetlen funkciója a gúny, amelyet – ha más nem teszi meg – én mint olvasó, visszautasítok.

Így és ennyivel egy papírcsákót hajtogató gyereket sem lehet elintézni. Ha az apja beszél vele ilyen hangon, azt is meg kell szólítani ismeretlenül. Ezek nem madzaggal megkötött papírkockák voltak. Ezeket porcelánból elkészíteni, ilyen kivitelben, legalábbis komoly szakmai teljesítmény. Ezután vitathatjuk az eszméket, de csak komoly érvekkel. Annyi tisztelettel a bírálatban, amennyi kijár a fizikai munkának is.

Kedves Terebess Gábor! Vesse össze a saját írói teljesítményét a megbírált kiállítással, s kérdezze meg önmagától: ki az, aki firkál unalmában? A kín az egyértelműen a művészé. Az maga viseli műve anyagi és morális kockázatát, míg Önt védi egy országos lap tekintélye.

Kész vagyok Önnel ez ügyben szópárbajt vívni (és persze barátságot is kötni).

Budapest, 1981. március 28.

Tisztelettel: Somogyi Győző

 

Orosz Mária sorozatgyártásra szánt edényeivel – amelyek a tömegigény kiszolgálására hivatottak, akár a konfekcióruha, a típusbútor, a panelház – nem is volt, és ma sincs szándékomban foglalkozni. Képzőművészeti kerámiáiban a művész „külön világát” kerestem, de csak néhány fáradt és tétova ötletet találtam. Ha megvalósításuk Somogyi Győzőnek „legalábbis komoly szakmai teljesítménynek” tetszik, csak járatlanságát árulja el a szakmában. Nincs mit cáfolnom vagy bizonyítanom, mert „komoly érvei” ellenem szólnak, nem Orosz Mária mellett. Az ilyen visszajelzések kedveznek leginkább a kritikusnak, hiszen tanúsítják, hogy még azok sem tudják kétségbe vonni értékítéletét, akiknek nincs ínyükre az, amit írt.

(Művészet, XXII. évfolyam, 7. szám, 1981. július, 59. oldal)