« vissza Terebess Gábor különlapjára
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bellér Ágnes
ZEN-SZERZETES ÜZLETEMBER

Névjegy
Terebess Gábor 59 éves. Tizenhat évesen került kapcsolatba a keleti filozófiával, és vallással, és ettől a perctől kezdve konok elszántsággal akart mindent megismerni ebből a világból. Kalandos körülmények között zen-szerzetessé avatták, sok időt töltött külföldön. Hazatérve feleségével, Júliával együtt a keleti kultúra egzotikumát bemutató és árusító központot hozott létre. Vallja: "a saját, és az idegen kultúrák közötti feszültségben fenntartott élet duplán kimerítő, miután arra kényszerít, hogy állandóan próbára tedd önnön értékeidet."
Könyvkiadót hozott létre, és ő maga is íróemberré vált. Könyvei jelentek meg a zen buddhizmusról, japán verseket fordít. Mindemellett kidolgozott egy különleges technikát, amellyel kerámiából készült formáit készíti - már, amikor van ideje erre.

Kalandra fel!

A 21 esztendős fiatalember 1965-ben felkerekedett, hogy megértse a világot. Hihetetlen naivitással vágott neki az útnak, azt sem tudva, hol hajtja majd álomra a fejét, ha átlépte Magyarország határát.

Az óbudai vályogépület egy-szoba konyhájából egy fiktív meghívólevéllel indult útnak, a zsebében öt dollár volt. Eladta akkor már tekintélyes könyvtárát, s az érte kapott pénzt ragasztószalaggal a talpára erősítette: éppen annyi volt, hogy Bécsből kifizethette Párizsig az Orient Express tarifáját.

- Tényleg nem tudtam, mire vállalkozom. De gyűlöltem azt a tekintélyelvűséget, amely akkoriban nálunk uralkodott, és kíváncsi voltam a világra. Olyan emberekkel akartam találkozni, akik jól ismerték a buddhizmus tanait. Egy évig Franciaországban, Cambraiban éltem - ez a város arról is nevezetes, hogy eddig jutottak el egykoron a kalandozó magyarok - később Németországba utaztam. Itt találkoztam tibetiekkel, és egy félvak, kalmük lámával, velük töltöttem néhány hónapot.
Gábor később Amerikába, majd Japánba utazott. A szigetországban, a legnagyobb zen buddhista kolostort, a Szódzsidzsi-t kereste fel, de nem várták tárt karokkal.
- Egy napig maradhatok, mondták, és különféle próbatételeken estem át. Aztán mindig megtoldották az időt, és én szép lassan beilleszkedtem a kolostori életbe. Szerzetes azonban csak akkor lehettem, ha találtam magamnak egy mestert. És ez nem volt könnyű. Végül egy kisvárosi templomban élő mester, Noiri Kódzsun elfogadott tanítványának, és elérkezett az idő, amikor zen-szerzetessé avattak.
- Ennél az életformánál sokkal inkább érvényesül az a tekintélyelvűség, amely elől menekült. - mondom.
- Ez így igaz. De olyan közösségben élhettem, mint amilyet sem előtte, sem utána nem találtam meg a világban. Az, hogy szerzetes lettem, nem jelentette egyben azt is, hogy elzártam magam az élettől. A külső megnyilvánulásokat - a ruhát, a szalmabocskort, a borotvált fejet - is csak néhány évig tartottam meg, és nem is tanítottam soha. Európában - ahová visszatértem - ez ugyanis nem lett volna más, mint pszicho-biznisz, amelyben nem akartam részt venni.
Gábor szerint a zen iránt többnyire olyan emberek érdeklődnek, és próbálnak csatlakozni a szerzetesekhez, akik nem tudják megoldani a problémáikat, és ettől remélik azt. Persze, ez ritkán következik be, és gyakran még nagyobb lesz a lelki káosz, és a keserűség.

A hazatérés

Japán után ismét Párizs következett, ahol beiratkozott a Sorbonne-ra, majd két év után egy görög teherhajóval Ausztráliába indult.
- Kőbányában dolgoztam, s nem nagyon tetszett nekem az az ország. Mindent belepett a vörös por, még a csillagok is másképpen ragyogtak az égen. Aztán hallottam a Szabad Európa rádióban, hogy otthon amnesztia van - gondoltam, hazajövök. Egy jó barátom szokta mondani: mindegy, hogy az ember hol él. Felismertem, hogy ez igaz, de csak akkor becsületes, ha itthon érzem ezt, hiszen ha nem így lenne, akkor miért mentem el?
Huszonhét évesen érkezett meg ismét Magyarországra, és nem volt több a zsebében, mint amikor útra kelt.
- Másféle élet kezdődött. Mondták, öt évig nem kaphatok útlevelet, de nem bántam, nem akartam sehová sem menni. Megnősültem, s anyósomék szentmihályi házában kerámiákat gyártottam, japán stílusú, avantgarde technikával. Erről még Amerikában is publikálhattam egy rangos lapban. Aztán szép lassan kialakult körülöttünk az a világ, amelyben remekül érzem magam.

- Én kereső ember voltam, hajtott a vágy, menni, látni, megismerni a világot. Az, hogy zen szerzetes vagyok, sok fontos dolgot adott nekem, de éppen olyan gyarló, és szenvedő ember vagyok, mint bárki más, se jobb, se erősebb. De ma már nem keresek magyarázatokat. Részem volt a szatori-ban, azaz a zen elvek szerinti megvilágosodásban, s ez egyben azt is jelenti, hogy nem kell tovább keresnem, magyarázatokat kutatnom.

Fotó: E. Várkonyi Péter

Gábor létrehozta a Terebess üzleteket, ahol a keleti világ tárgyait találhatják meg azok, akik elfogadják, hogy a különböző kultúrák között létezik termékeny átjáró. Olyannyira, hogy olykor a legegzotikusabb dolgok a legkézenfekvőbbek. Gábor filozófiája nagyon egyszerű. Azt mondja: ő evőpálcikát árul, s nem illuziót.

A zen eredete

A legenda szerint Buddha egykor, tanítóbeszéd helyett a Keselyűbércen felmutatott egy szál virágot tanítványainak, mire egyikük elmosolyodott. Egy mosolygó virág és egy virágzó mosoly indította útjára tehát ezt a szavakon túli tanítást.
A zen nem oldja meg a problémákat, nem elégíti ki és nem fojtja el a vágyakat - átéli. Nem az emberi természet tökéletesítése a célja, hanem megtapasztalása. Ha igent mondunk, az igennel járó szenvedést kapjuk, ha nemet, a nemmel járót. A szenvedés ott vár ránk mindig, ahová menekülünk előle.
(Részlet Terebess Gábor: Folyik a híd című könyvéből)

"Összefú a szél elég hullott levelet,
hogy tüzet rakjak"

Ez a sor nem más, mint egy japán, haiku vers. Tizenhét szótagból áll, s ez idő szerint Magyarországon nem fordított más többet e műfajból, mint Terebess Gábor.
- Ezek csupán kis felvillanások, a tartalmát az olvasó ember értheti meg, lelkiállapotától, nyitottságától függően. Magyarországon talán aforizmáknak neveznénk ezeket, ám mégis mások. Tulajdonképpen ha két közhelyet összepárosít az ember, abból is lehet haiku, ha megfelel a szigorú, tizenhét szótagos formának. Emellett még írtam könyveket a zen-ről, fordítok klasszikus kínai nyelvből is, hiszen az igazi zen történetek ezen a nyelven íródtak. De már nem hordom a szerzetes ruhámat, méltó helyen őrzöm, a mesterem ruhájával együtt, amit 35 évvel ezelőtt adott nekem.

Egzotikus világ Kistarcsán

A Terebess collection egyedülálló. Két évvel ezelőtt jött létre, Kistarcsán, a volt textilgyár nyolcezer négyzetméterén. Voltaképpen nem más, mint egy hatalmas kiállítás, amely a kelet kincseit mutatja be.
A Terebess házaspár örökösen utazik: Kínába, Thaiföldre, Indiába, ahol maguk választják ki azokat a tárgyakat, amelyeket árusítanak - de emellett számolatlanul hozzák azokat is, amelyek csak itt, Kistarcsán láthatók, és egy különös múzeum alkotóelemei.
Van egy szoba, ahol csakis keleti játékok láthatók - madzsong, a hozzávaló asztallal, go, és más, különös társasjátékok. Egy másik tárlóban keleti gombgyűjtemény látható, de van teaszűrőkből és teáscsészékből is kollekció, láthatunk ősi, kínai talicskát, kelengyeládát, baldachinos ágyat, s más bútorokat.
A teázó garnitúrához például mindig csak két, különlegesen faragott szék tartozik, egy kis asztallal, az ülőalkalmatosságokat pedig nem egymással szemben, hanem egymással párhuzamosan állítják fel. De láthatunk ősi öntöttvas kuktát is, Thaiföldről, Indiából, Kínából teáskannákat, több százat, de két egyforma nincs közöttük. Van egy kis szoba, ahol kínai iskolapad, s "gyermekmelegítő" látható. Ez utóbbi egy fa henger, amelybe beleállították a bébit, alul pedig isten tudja, hogyan, de fűtötték. Van falemezből font fürdőkád, - ki tudja, hogyan maradt meg benne a víz? - s számtalan, a mindennapi élethez kapcsolódó használati tárgy, amelyek kicsit ismerősek, mégis alapvetően mások, mint amit mi itt, Európában megszoktunk.
Ide mindenki ellátogathat, végigkísérik a hatalmas termeken, és ámulhat, gondolkodhat, átlényegülhet.
Gábor irodája azonban nélkülöz minden hangsúlyos keleti varázst. Dolgozóasztala angol, puritán, és csudaszép, a fal mellett szekrény, a falon azonban szép, kínai és japán "üzenet-festmények".
Az 1,2 hektáros területen van japán teakert, a hagyományoknak megfelelően kialakítva, s van igazi japánkert. Az a fajta, ahol kövek állnak, s nincsenek növények.
- A kő a föld csontja, a kert a kőnél kezdődik. A növény esetleges, másféle törődést igényel - mondja Gábor.
Valami megérint, ahogy sorra járom a termeket, és megsimítom a tárgyak meleg testét. Olyan, mintha szellem suhanna a falak mellett, jóindulatúan és bölcsen, rám bízva, mennyit vagyok képes felfogni, és átörökíteni egy idegen kultúrából, amely talán meghatározó nyugalmat is kölcsönözhet a mindennapjaimban.

"Jün-men így szólott a szerzetesekhez: - Mindnyájan magunkban hordozzuk a világosságot, de ha felfedjük, sötétségre változik."

(Budapesti Nap, 2003. március 26.)