A tea szaporítása és nevelése Magyarországon
Teakult, a Terebess Online különlapja

A szubtrópusok és trópusi hegyvidékek növénye Délkelet-Ázsiában született, innen jutott el a kontinens különböző vidékeire és a távol-keleti szigetekre. Napjainkban nagy területeken termesztik India, Srí Lanka (Ceylon), Japán, Indonézia és a volt Szovjetunió ültetvényein.

A tea rokonai trópusi fás növények. A teafélék (Theaceae) családjába tartozik. Szép rokonával, a kaméliával közös nemzetségnevet viselnek (Camellia). A tea a Camellia sinensis (vagy Thea sinensis) cserje hajtáscsúcsából készül. Rokonai hazánkban vadon nem tenyésznek, a kamélia üvegházaink különlegessége.

Az örökzöld vagy félig örökzöld teacserjék levelei haragos-zöldek, viaszos fényes felületűek; nagyon szép növények. Idősebb korban magas cserjévé vagy kis fává fejlődnek. Két típusa terjedt el: a kínai és az asszami. Az első típus levelei kisebbek, hosszuk 6—8 cm. Hosszúkás oválisak, fűrészes szélűek, fiatal korban pirosas vagy bronzos árnyalatúak lehetnek. Alacsonyabb növekedésűek, alig érik el a 2 m magasságot. A második típus levelei nagyobbak, elérhetik a 30—35 cm-t is, felületük simább, mint a kínai típusé, magas növekedésűek, természetesen növekedő bokrai elérhetik a 10—15 m-es magasságot.

Hófehér vagy világos rózsaszín nagy virágai egyesével, vagy 2—4-esével, rövid kocsányon nyílnak. A szép illatos virág 4—5 világoszöld csészelevélből és 5—8 fehér vagy világos rózsaszín sziromlevélből épül fel. A sziromlevelek gyakran az alsó részeiknél összenőttek. A virágok átmérője elérheti a 3—7 cm-t is. Sok porzót és egy háromágú bibefejben végződő termőt tartalmaznak. A megtermékenyülő virágokból toktermések fejlődnek. A termésekben 1—4 db 1,2—1,5 cm átmérőjű gömbölyded-ovális, sötétbarna mag fejlődik.

A teát sokféle módszerrel szaporítják a világ különböző tájain. Ezek fontossági sorrendben a következők: magvetés, dugványozás, szemzés és oltás.

A magvakat lehullás vagy szedés után azonnal el kell vetni, mert csírázóképességüket gyorsan elvesztik. Élettartamuk hosszabb időre növelhető, ha földbe rétegezzük, vagy hűvös helyen, légmentesen zárt edényekben tároljuk. A csírázás hosszú ideig elhúzódik (2—3 hónap); különböző kezelésekkel azonban meggyorsíthatjuk. A kemény maghéjat el kell távolítani vagy felrepeszteni, így a duzzadás és csírázás gyorsabban megindul. Egyes vidékeken a 8—10 óráig áztatott magokat a forró napra rakják, ahol a melegtől a héj felreped. A magokat cserépbe vagy ládába, 3 cm mélyre rakjuk úgy, hogy a köldökrész lefelé nézzen.

Gyakori szaporítási módszer a dugványozás. A dugványok készítéséhez félfás hajtásrészeket válasszunk, és kétleveles darabokra vágjuk szét. Az alsó leveleket teljesen távolítsuk el, a felsőket felére vágjuk vissza. Elkészítésük után néhány perces vizes áztatás után homokba dugványozzuk. A dugványok gyökeresedési százalékát jelentősen növelik az auxinok. A dugványok alsó részének indol-3-vajsavas kezelése jó eredményt ad. A szaporítócserepeket vagy -ládákat üveglappal, papírral takarjuk le, ezzel biztosítva a szükséges nagy páratartalmat. Gyökeresedés után különös gonddal ültessük végleges helyükre a kis csemetéket, mert gyökereik nagyon érzékenyek.

Szemzés segítségével rövidebb idő alatt „előállítható" a kifejlett növény. Az értékes típusok elszaporításához — ha kevés a szaporítható növényanyag — ezt a módszert használjuk. Alanynak megfelelnek a tea magcsemetéi. A szemzés két fő típusa ajánlható. Az egyik eljárás során (zöldleveles szempajzsok) az alany héját fordított U alakban metsszük be, majd a két oldalán és felül körülvágott héjrészt fejtsük le, és a vágásnak megfelelő alakú és méretű, farész nélküli szempajzsokat helyezzük a mélyedésbe. A szemzéseket rafiával jó szorosan kötözzük be. Ha levél nélküli vesszőről szedjük a szemeket, akkor hasonlóan járjunk el, csak sokkal szélesebb szempajzsokat vágjunk.

A másik különleges szemzéskor az alany héját lefelé mutató nyíl alakban vágjuk be, és az ellipszis alakú szempajzsokat alulról felfelé toljuk a felnyíló héj alá. A tea-szemzések jól erednek. Három hét elteltével, ha meleg, párás, nedves helyen tartottuk növényeinket, a szempajzsok zöld színe a jó eredést mutatja.

Érdekes szaporítási módszer az oltás. Értékes típusok gyors szaporításához ajánljuk. Az alanyok oldalán lefelé haladva a bélrész felé haladó bemetszést végzünk (hasonlóan az oldalékezéshez), 2—3 cm-es vágás után azonban alul vízszintes vágással eltávolítjuk a bevágott alanyrészt. A két-három szemes oltóvesszőket egyik oldalon ferdén lemetsszük, és az alanyhoz illesztve kötözzük be rafiával, majd oltóviasszal védjük a kiszáradástól.

A fiatal, kis növényeket első évben nagy páratartalom mellett, árnyékolva neveljük. Az év vége felé fokozatosan csökkentsük a párát, a természetes légnedvességig. A dugvány-növényeket fél évig nem szükséges trágyázni vagy tápoldattal öntözni. 1—2 év után az árnyékolást is lecsökkenthetjük. A teacserjéket edénybe és szabadba kiültetve nevelhetjük. Az edényes növényeket hideg helyen vagy mérsékelt szobában teleltessük.

A teanövények tápanyagban gazdag, nagy humusztartalmú, jó vízáteresztő képességű talajokat kedvelnek. Egészséges, szép növények csak savanyú (4—6 pH) talajon fejlődnek. Ha szabadföldben neveljük növényeinket, savanyú erdei talajokat válasszunk, vagy mesterséges földkeverékkel cseréljük ki a terület földjét. Szükség esetén kisebb területeken kémiai kezelésekkel is beállíthatjuk a talaj pH-ját. A teacserjék tápanyagigényesek. Egyéves kortól rendszeres tápanyagpótlásról keli gondoskodni. A szerves trágyák mellett műtrágyákat és különböző tápoldatokat is adagolhatunk. Legfontosabb tápanyaguk a nitrogén (N), foszfor (P), kálium (K), magnézium (Mg) és a kén (S). A kedvező N:P:K arány 5:2:3 legyen. Mellettük a mikroelemeket is pótolnunk kell. A mesterséges tápoldatok adagolásával a mikroelemek szükséges szintjét biztosíthatjuk. A műtrágyák adagolásánál figyelembe kell venni azok kémhatását, hogy ne növeljék károsan a talaj pH-értékét. A megfelelő kémhatás elérésére egyes területeken ként is adagolnak a trágyákkal együtt. A szubtrópusi és a trópusi övezet hűvösebb területén tenyésznek jól, ahol az évi csapadék egyenletesen magas, ezért nálunk is rendszeresen öntözni kell. Lágy vagy esővízzel öntözzünk.

A hűvösebb, hegyvidéki klímát kedvelik. A termesztés határa a 0 °C körüli téli minimum hőmérséklet. A nyári tenyészidőszakban a melegebb hőmérsékletet is jól tűrik, és a gyors lehűléseket is átvészelik. A téli enyhe fagyok nem ártalmasak, hidegebb teleken, hómentes időben azonban takarni kell növényeinket. A jól fejlett, beérett részek a téli — 10—15 °C-ot is elviselik. A kertben a szél elleni védelemről gondoskodnunk kell. Az öntözés és tápanyag-adagolás fokozatos csökkentésével készítsük elő teleltetésre a bokrokat.

A fiatal növények első hajtását 12—15 cm fölött csípjük vissza, hogy gyorsabban bokrosodjanak. Minél nagyobb számú elágazás képződik, annál több hajtáscsúcsot arathatunk a teafű készítéséhez. A magcsemeték 3—4 éves korukban érik el a rendszeres szedéshez szükséges fejlettségüket.

Hazájukban, a melegebb vidékeken egész évben virágzanak és teremnek. Hidegebb tájakon — így hazánkban is — általában ősszel virágoznak. A virágok idegenbeporzók. A beporzástól 9—12 hónapra érnek be toktermései. Hazánkban ez a téli fagyok időszakára esik. A szabadba kiültetett növényeknél is számíthatunk termésre. Hazánkban betegségek és kártevők még nem jelentkeztek, de számíthatunk rá. A beteg részek eltávolításával és elégetésével az esetleges rovar kártevők leszedésével, lemosásával védekezhetünk ellenük.

Ősi szép szokásként Kínában a teaszüretet víg ünnepléssel zárták, ami a magyar szüreti mulatságokhoz hasonlítható. A teaszedés a tavasz végi, nyári időszakban indul. Ez a munka a hajtáscsúcsok (2—3 fiatal levél) lecsípéséből és összegyűjtéséből áll. A jó minőségű teákat a kétleveles csúcsokból készítik. A nyári meleg hónapokban a levelek csersavtartalma nagy, ami a jó minőség feltétele. A frissen szedett, zöld levelek nem illatosak, ez a későbbi feldolgozás közben alakul ki. A tea készítésének sok változata jött létre a századok folyamán. Az eltérő színű teák (fekete, zöld, sárga) mellett különleges kínai és japán receptek is ismeretesek. Legnagyobb tömegben fekete tea készül. Ez a típus közismert hazánkban is. A fekete tea 48 órás érlelési folyamat eredménye. A feldolgozás négy részből áll: a hervasztásból, a sodrásból és rostálásból, a fermentálásból és a szárításból. Az első szakaszban 30 °C-on minél hosszabb ideig (10—20 óra) kiteregetve fonnyasztják a hajtáscsúcsokat. Ez alatt az idő alatt a zöld részek víztartalma 75—80%-ról 57—67%-ra csökken le. A következő szakaszban a leveleket leszedik a szárrészekről és több menetben sodorják, közben rostákkal nagyság szerint is szétválogatják. A válogatott és sodrott leveleket nagy keretekre rakják, és ezzel kezdetét veszi a harmadik szakasz, a fermentálás. A fermentálás közben a tea szín- és illatanyagai kialakulnak. Ez a szakasz addig tart, míg a tea megkívánt tulajdonságai ki nem fejlődnek. A fermentálás 21—25 °C-on 90% páratartalom mellett sikeres. A negyedik lépés a szárítás és osztályozás, A szárítás 90—100 °C-on 20—25 percig tart.

A zöld tea készítésekor a színanyagok megőrzése céljából a friss leveleket hővel kezelik, hogy a fermentációt meggátolják. A sodrás, szárítás és válogatás műveletei megegyeznek a fekete tea munkálataival. E módszerrel kiváló minőségű teák készülnek. A világon fekete tea készül legnagyobb mennyiségben.

A tea titka a benne levő teinben és tanninban rejlik. A tein serkentőleg hat a központi idegrendszerre, de nem izgatja a szívet, a kávéban levő koffeinhez hasonlóan. A tannin nyugtatja a gyomrot és szabályozza a tein hatását. Így a tein csak fokozatosan épül be a szervezetbe. Hogy ezek a hatások hogyan alakulnak, azt a főzési, illetve forrázásnál az állási idő dönti el. A tein 2—2,5 perc alatt oldódik, ezért az élénkítő teát három perc után szűrjük le. A tannin később, öt perc állás után oldódik. Ilyenkor a frissítő hatás később áll be és tovább tart. Ha elmúlik ez a hatás, nem követi fáradtság és levertség. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a tea frissít, megnyugtat és boldoggá tesz.

Napjainkban mint fűszer sem ismeretlen. Sokféle receptben szerepel. Elővarázsolja a különleges ízeket, illatokat. Húsokat, mártásokat, édességeket, fagylaltot és kevertitalokat lehet teával ízesíteni.

Földrajzi szempontból a legészakibb fekvésű teatermesztő vidék - a Munkács melletti Vörös-hegy (Kraszna Horka).
http://www.dmkert.hu/gyogy_es_fuszernovenyek/teacserje
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=23260