Petö András (Moszkva)
Korok és kortyok
Forrás: HVG, 1983. április 16.
Teakult, a Terebess Online különlapja

Minden bizonnyal több magyar háztartásban található szamovár, mint ahányban használják. Divat manapság személyesen vagy ismerősök útján szamovárt szerezni a Szovjetunióból: "Lehetőleg nem túl nagyot és elektromos fűtésűt". A tulajdonosok szerzeményüket általában kirakják a szoba egyikfeltűnő helyére, de nem zsinórral együtt, mert úgy nem szép, viszont teakészítéshez alig-alig használják, hiszen sokkal gyorsabb a vizet teáskannában a gázon felforralni.
Hogyan is készül, vagy inkább készült valaha az igazi orosz tea? Először is indiai teából. a koksszal, faszénnel fűtött szamovárban felforralják a vizet. A kisméretű cserép- vagy fajansz-teáskannát forró vízzel kiöblítik, beleszórják a szükséges mennyiségű, néhány kanálnyi tealevelet és leforrázzák. A kannában ily módon erős teasűrítményt készítenek, majd a kannát a szamovár külön e célra kiképzett tetejére helyezik és vastag szoknyájú, láb nélküli, úgynevezett teababával tartják melegen. Hagyományosan cserép csészealjakba töltik a sűrítményt és ki-ki ízlése szerint hígítja fel a szamovárból forró vízzel. Jegyes helyeken már a sűrítménybe egy kevés cukrot tesznek, nem azért, hogy édes legyen - mondják -, hanem mert így az ízek még jobban "felszabadulnak". Régen - minden bizonnyal elsősorban takarékossági okokból - a teázók kis cukordarabokat vettek a szájukba és a forró levet keresztülszürcsölték rajta.
A hagyományos orosz teában a cukor az egyetlen ízesítő, gyakran adnak viszont a teához kis tányérkába mézet vagy különféle lekvárokat. Külön teázók, teaházak nincsenek Moszkvában, az éttermekben, beleértve az önkiszolgálókat is, magától értetődő, hogy a vendég teát iszik.
A Szovjetunió ázsiai vidékein a teaivás szertartása némileg eltér az orosz móditól, különösen abban, hogy nem használnak szamovárt. Többnyire teáskannában forralják a vizet, grúz, örmény, azerbajdzsáni zöld teát, illetve fekete teát isznak, kis fül nélküli, mély tálkából. Mindenkinek külön kis teáskannája van, benne a teasűrítménnyel, ezt hígítják egy nagy kannából. A hagyomány szerint minél fontosabbnak tartanak egy vendéget, annál kevesebbet töltenek ki egyszerre, hogy a vendéglátói figyelmességet bizonyítandó, minél többször kínálhassák. A fekete tea készítési módja itt annyiban tér el a zöldétől, hogy a hígításra szánt vizet a beleöntött tejjel együtt forralják fel.
Talán mondani sem kell, hogy az említett készítési módoktól manapság számtalan módon eltérnek. Például - ha ajándékként hozzájutnak - az oroszok nem vetik meg a különböző aromájú angol teakeverékeket sem, még ha a maguk szokásai szerint készítik is el, amit egy angol sznob bizonyára rossz néven venne.