Teaivás étteremben, Kínában

A legtöbb kínai étteremben kérés nélkül, a betérő vendégeknek azonnal felszolgálnak egy kanna teát és csészéket hozzá. Italként teát fogyaszt a kínaiak, különösen a nők többsége az étkezés közben is (a levest a végén!), szeszes italt kevésbé.
Érdemes megjegyezni az alábbi két szokást:

1) Ha kifogyott a kancsó, azzal adhatjuk tudtára a pincérnek, hogy rendelnénk még: a kanna tetejét kiemeljük és félrerakjuk a kanna szájának a peremére. Ki kell óvatosan egyensúlyozni persze, hogy le ne essen róla.

2) Ha a vendégek töltenek egymásnak, ezt úgy illik megköszönni, hogy a csészénk mellett a mutató és középső ujjunkkal kopogunk háromszor az asztalon.
Ez a szokás a Mátyás királyként álruhában nép közé vegyülő Qianlong (Csien-lung, 1711-1799) császárig nyúlik vissza, aki csatlósainak is töltött teát, akiknek ezt földre borulással (ketou) illett volna viszonozni. Minthogy nem leplezhették le a császár inkognitóját, megköszönni meg mégis kellett valahogy, csak az ujjaikkal utánozták a leborulás mozdulatát.

 

Érdekességek a kínai teázási szokásokból

Guangdong-tartomány a Nanhai, magyarul a Dél-kínai-tenger partján fekszik. Etnikailag és földrajzi értelemben egyaránt igen tagolt tartomány. A tartomány fővárosa Guangzhou, amelyet a középkortól kezdve tengeri úton odaérkező nyugati kereskedők és utazók Kantonnak mondtak. A tartomány északkeletről Fujian, északról Jiangxi, Hunan és Guizhou, nyugatról Yunnan tartománnyal és Guangxi Zhuang Autonóm Területtel szomszédos. Guangdong több nagyvárosa közül Shenzhen, nem utolsó sorban Hongkong és Makaó közelgsége miatt nemzetközi ismertségre tett szert.

Guangdong tartományban kialakult egy érdekes teázási szokás. A népmesék szerint e szokás a kínai Qing-dinasztia korából ered. Valamikor Qianlong császár magánemberként szemleutat tett Dél-Kínában, ahol egyszer Zhou Riqing helybeli tisztviselővel, egyben kísérőjével együtt teázott egy teázóban. Qianlong császár először saját magának készített teát, utána a tisztviselőnek, Zhuo Riqingnek is. A császár e tettével meglepte és nagyon meghatotta Zhou Riqingot, aki, mivel nem akarta felfedni Qianlong kilétét, ahelyett, hogy földre borulva köszönte volna meg, hogy a császár teát készített neki, két ujjával háromszor az asztalra koppantott, ezzel fejezte ki köszönetét. Attól fogva az ottani emberek között fokozatosan elterjedt ez a hálálkodási formula, vagyis hogy két ujjal háromszor az asztalra koppintanak. Különösen gyakran használják az idősebbek, akik így köszönik meg a fiataloknak, hogy teát készítettek nekik.

Manapság már Guangdongban az emberek otthon is, a teázókban vagy éttermekben, bárhol, amikor egymásnak teát készítenek, akkor mindig ugyanezzel a mozdulattal szokták kifejezni köszönetüket. Ha pedig egy idősebb készít egy fiatalnak teát, aki azután ezt nem köszöni meg azzal, hogy két ujjával háromszor az asztalra koppant, az különös nagy faragatlanságnak számít, és az idős megharagszik a fiatalra.

 

Érdekes teakészítési mód Dél-Fujianból

A dél-fujiani tea, valamint az itteni teakészítés réges-régen, már a Song-dinasztia idején híressé vált Kínában. Készítsék bár otthon, teázóban, vagy étteremben a vendégeknek, a teakészítés mozdulatai, a teakészítés ceremóniája is nagyon érdekes. Az ottani szokás szerint a teakészítés módja a következő: amikor első ízben vizet öntenek a csészébe, akkor nem nagy távolságból öntik a vizet, mert úgy tartják, hogy minél közelebbről forrázzák, annál finomabb lesz a tea, mert így a tea illata lassabban száll ki a csészéből. Amikor második és harmadik alkalommal öntenek vizet a tealevelekre, akkor már növelik a távolságot, legalább 30 centiméterről kell a forró vizet a csészébe önteni. A teáskanalat a harmadik alkalommal háromszor fel-le emelve kell a vizet a csészébe önteni, így a tealevelek egyenletesen oszlanak el a vízben. Csak ekkor mutathatja ki a tea a színét, és így lehet nyerni a legfinomabb illatot a teából.