Aczél Endre (London)
Tízórai kávé
Forrás: HVG, 1983. április 16.
Teakult, a Terebess Online különlapja

Londonban, vagy tágabb értelemben Angliában a világ összes elképzelhető és elképzelhetetlen teafajtája fellelhető. Amiből nem következik szükségképpen, hogy az ízlések éppannyira különböznek egymástól, mint az illatos levelek. De vevő, ha bármilyen kevés is, valószínűleg mindegyikre akad, főként abból a rétegből, amely szabadidejét szívesen áldozza arra, hogy a "megfelelő" aromák kikeverésével pepecseljen. Az ipar mindenesetre igyekszik ezt a pepecselést maga elvégezni és könnyebbé tenni azoknak az életét, akik szeretik a készet, mert nincs idejük másra.
Az élet ritmusa Angliában is olyan, hogy a konyhakész még ezen az érzékeny és tradicionális terepen is ellenfél nélkül hódít. Alkalmi interjúalanyaim közül ugyan minden második nyilatkozott úgy, hogy inkább a semmi, mint a zacskós, filteres tea, de mivel csak ennek a reklámját látom a televízióban, gyanítom, hogy a nagy pénz mégis ebből a forrásból buzog. Filteresek és keverők "elvi" nézetkülönbségek dacára teljesen egyetértenek abban, hogy az Earl Grey a legnépszerűbb, a legdivatosabb, a legkellemesebb teafajta, amivel legfeljebb a Lapsan Souchong mérkőzhet, de a trófea így is a kínai családban marad.
A választóvonal valahol a kínai és az indiai teák között van. "Jobb" helyeken kötelező kérdés, hogy a vendég kínait vagy indiait óhajt-e? Az eredmény mindkét esetben keverék, amelyek közül az indiai az erősebb, érdesebb, a kínai a gyengébb, aromásabb változat.
A teát Angliában sohasem pohárból, csakis csészéből isszák. A hagyomány - és a szakszervezet - munkanapokon két teaszünetet ír elő. Délelőtt tíz és délután három-négy óra tájban. Az elsőt sokan már kávéval helyettesítik, de a szünet ettől még a teára hivatkozik a nevében. A filtereseknek - márpedig a munkahelyeken ők a kiütéses többség - nincs gondjuk a főzettel, legfeljebb a forró vízzel. A megmaradó hányad egy kanálnyi teafüvet számít személyenként egy főzetbe és egy "pluszt" ajándékoz a kannának, mert így jó.
Angliában a teának majdnem kötelező kísérője a tej. Idevalósi szomszédom szerint a "proli" és a "középosztálybeli" arról ismerszik fel, hogy az előbbi a teába önti a tejet, az utóbbi pedig a csészébe, a tea alá. Más interjúalanyaim szerint ez "kolosszális marhaság". Nincs angol, aki a teát öntené előbb a csészébe, s utóbb a tejet - ez csak fordítva lehetséges. Akárhogyan is van, csak a kisebbség fogyasztja a teát citrommal.
A tea egyébként akár lakoma is lehet a drága szállodákban és hangulatos vidéki fogadókban. Másfél fonttól nyolc fontig terjedő árakon, például a Ritzben, az ital mellé kötelező szendvicseket, kiflit, vajat, dzsemet, sokféle tortát szolgálnak fel. Szokás ilyen "kiadós" teát magánházaknál is adni, de csak hét végén, amikor van idő teaidőben szomszédolni. Az, akit négyre meghívnak teára, ritka esetben megy el még ezután vacsorázni.