Terebess szórólapok
« szórólapok listája

 

TETSUBIN

 

A japán teaszertartásnál (chanoyu) a teavíz forralására használatos öntöttvas katlan (kama) helyett kevésbé ünnepi alkalmakkor egy kisebb, szintén öntöttvas kannát is használnak, amihez nem kell vízmerítő bambuszkanál, mert fogóval és kiöntőcsővel készül. Ez a tetsubin. Olyan mint egy fenn–füles teáskanna, de tealevelet soha nem tesznek bele, csupán a víz melegítésére szolgál. Régen nyílt tűz felé lógatták vagy vaslábon közvetlenül a faszénparázsra tették.

Ma már alig néhány helyen készítik Japánban, a leghíresebb műhelyek Morioka környékén, Iwata tartományban találhatók. A kézműves öntöttvas kannák előállítása egy teljes hónapig tart – technológiája évszázadok óta változatlan – ma is ugyanannyi időt és fáradságot igényel a jó minőség és a finom részletek kidolgozása, mint hajdanán. Először a terv és a modell alapján agyag és homok öntőformába mintázzák, a felületi díszeket különösen aprólékosan munkálják meg. A legelterjedtebb, klasszikus minta az arare: a gömbölyded, hasas edény külső felületét apró dudorok borítják, amelyek­ből általában minden sorban ugyanannyi kerül a forma szélesedésétől vagy szűkülésétől függetlenül. Az 1400 °C-1500 °C között megolvadt vasat kézzel öntik, majd ha megdermedt, leverik róla a formát. A rozsdásodás megelőzésére, hogy felületén vasoxid hártya képződjék, 900 °C-ra újra hevítik, ezután fényesítik, ismét felizzítják, végül egy speciális lakkréteggel vonják be. Ezután – még mindig felhevült állapotban – egy tea-alapú, titkos összetételű folyadékkal átmossák. Az öntöttvas jól tartja a hőt, nem horpad, nem hajlik, viszont törik. A kanna ütésállósága függ a vas minőségétől (minden műhelynek megvan a maga titkos receptje) fala nem lehet se túl vékony, se túl vastag. Meglepő, de a szélsőségek növelik a törésveszélyt. Vidéki udvarházakban és vendégfogadókban állandóan a tűzhelyen tartják tele forró vízzel, hogy ne tudjon megrozsdásodni.

Otthon, ahol csak időről-időre vesszük használatba, sohase hagyjuk a vízzel együtt kihűlni, mindig forrón ürítsük ki, belül pedig hagyjuk magától kiszáradni. Ha el kell mosogatni, tiszta vízzel öblítsük ki.

A kannában zümmögő víz hangját, matsukaze – a japánok szerint hatféle tónusa van – a fenyők közt zúgó szélről nevezték el.

Matsuo Basho is bizonyára ilyen zümmögő tetsubin mellett képzelte el az „idillt”:

 

A tűzhelyen parázs dereng.

Fönn a fehér falon a vándor

árnyéka leng.

 

(Kosztolányi Dezső fordítása)