Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

S
saint-amand-les-eaux-i kerámia - az azonos nevű francia városban a XVIII. és XIX. században készített ónmázas kerámia. A gyárat 1718-ban nyitotta meg a közeli Tournaiból származó Pierre-Joseph Fauquez; 1741-től 1818-ig leszármazottai vezették, ezután a szintén Tournaiből érkező de Bettignies család vette át. Az itt gyártott fajansz árnyalatai a finom kékesfehértől a halvány kacsatojáskéken át a szürkéskékig és a kékesliláig váltakoztak, díszítése főleg fehér alapon más árnyalatú fehérrel festett, ún. bianco sopra bianco volt, de a díszítésben bíbor és kék színeket is használtak. A minta főként sematikus virág- és emberfigurákból, valamint indákból állt, néha kínaizáló stílusban. 1771-től lágyporcelánt is gyártottak; a de Bettignies család termékei között akadtak angol és francia porcelánfajták hamisítványai is.

saint-cloud-i porcelán - a franciaországi Saint-Cloud-ban a XVII. század utolsó negyedétől 1766-ig készített lágyporcelán. A Pierre Chicaneau alapította vállalat 1720 táján házasság révén Henri Trou családjának kezébe jutott. A sárgás vagy krémfehér árnyalatú porcelántermékek nagy része ún. blanc de chine (fehér kínai) vagy késő Ming-kori stílusban készült; a lapos domborművűek mellett készültek itt magas domborművű minták és kínaizáló modorú női figurák, továbbá fehér alapon kék vagy más színű díszítés is.

samott - az agyag egyik soványítóanyaga, amelyet azonban a többi, természetes anyaggal szemben mesterséges úton állítanak elő. A samott a képlékenység teljes elvesztéséig égetett, majd összetört és különféle szemcseméretűre összeőrölt agyag. A samott javítja az agyag állóképességét, csökkenti zsugorodását, és növeli tűzállóságát. A nagyon finomra őrölt samott a cserépliszt, a samottal kevert agyagmassza a samottos agyag.

samottos őrlemények > http://www.interkeram.hu/fooldal/ksamottorl.htm

Sándor István (Budapest, 1924–) - keramikus

sang-de-boeuf (fr. "ökörvér") - a langjaohung (kín. "lang műhelyben készített vörös") edények mázszínének európai elnevezése. A 18. században Csingtöcsenben kifejlesztett, réztartalmú, vastag, fénylő vörös máz neve, amelyet szívesen alkalmaztak monokróm porcelánok díszítésére a 19-20. században is. A kínaiul csujhung („fújt vörös”) néven emlegetett mázat redukciós eljárással magas hőfokon égetik (ennek során a kemence légkörében csökkentik az oxigén, és növelik a szén-monoxid mennyiségét). > https://web.archive.org/web/20090131064438/http://www.lubloy.hu:80/collector/okorver%20maz.html

Sári Mihály (Szolnok, 1960–) - keramikus

Sarkantyu Judit (Szakály, 1947–) - keramikus

Sárkány Kata (Budapest, 1949–) - keramikus

sárközi kerámia

sármunka

Sarpaneva, Timo (1926-) - finn porcelántervező, 1968 óta dolgozik a Rosenthal porcelángyárnak. Ő tervezte a »Suomi«-t, amit minden idők egyik legszebb étkészletének tartanak.

sceaux-i kerámia - ónmázas cserép- és porcelántárgyak; 1748 és 1794 között készítették a franciaországi Sceaux manufaktúrájában. Mindkét típus darabjait finommívű festéssel, sokféle mázszínnel díszítették, a figurális minták többsége tájképeket, alakokat, aprólékos természethűséggel megrajzolt virágokat és madarakat ábrázol. A XV. Lajos korára jellemző, rózsaszín kontúros Cupido-figurák François Boucher festményeit utánozzák. A domborműves virág- és gyümölcsábrázolások feltehetően Richard Glot tervező munkái; ő 1772-ben vásárolta meg a manufaktúrát.

Schéner Mihály (Medgyesegyháza, 1923 – Budapest, 2009) - festő, grafikus, szobrász, keramikus, bábtervező

Schrammel Imre (Szombathely, 1933-) - a magyar és nemzetközi kerámiaművészet egyik legismertebb mestere, megújítója az ezredvég magyar kerámiaművészetének. A Kossuth-díjas művész munkát hazai és külföldi múzeumok őrzik. Épületplasztikáit középületeken is meg lehet csodálni, de készített velencei karneváli öltözékbe bújtatott figurákat a Herendi Porcelángyárnak is. Schrammel Imre 1933. október 29-én született Szombathelyen. 1952-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, mesterei Borsos Miklós és Gádor István voltak. 1969-ben szervezte meg az első siklósi kerámia szimpóziumot, ezzel megalapította a magyar szimpózium mozgalmat, amely a nemzetközi művészcsere révén a korszerű művészeti áramlatok megismerésének hosszú ideig egyedüli színtere volt. A hatvanas években a dísztárgyak megújítására törekedve különböző természeti formákból - csepp, lopótök - tervezett porcelánedényeket. A hatvanas évek végétől fémmel keverte a samottos agyagot, majd 1200-1400 fok fölött égette ki őket. A kiolvadó fémek szürkére, barnára színezték a mázatlan felületeket. Egymásra torlódó földrétegek mozgását idéző kerámiaplasztikáiért 1971-ben a faenzai Kerámiabiennálé nagydíját kapta. Ennek a korszakának fő műve a váci Művelődési Ház 1976-os hatalmas samottreliefje. Később porcelánnal kísérletezett: a porcelánhasábokat égetés előtt fémszállal hasította meg vagy lövéssel deformálta, a még puha porcelánba vágó fémszál, csapódó lövedék, szétnyíló, kibomló formákat produkált. > Schrammel Imre átlőtt porcelán hasábjai
A hetvenes évek végén madárlenyomatokat készített: samottos agyagban halott madarakat égetett ki, az égetés után az anyagban csak a madár testének nyomata maradt meg. A nyolcvanas évek elején groteszk, esendő agyagfigurákat hozott létre úgy, hogy az üreges figurákat még puha állapotukban ütéssel, hajlítással, összenyomással deformálta.
1995 és 1998 között - egy velencei karnevál élményéből - megszületett a Herendi Porcelángyárban a szürreális Karnevál-sorozat. A színorgia, melyet a maszkok és a kosztümök keltenek életre, arra ösztökélte, hogy kitágítsa a porcelánban rejlő ehetőségek korlátait. Egy speciális technológia által a porcelánok textilszerű megjelenést nyertek. A karneváli szériában megtalálható a bűvös csákós varázslótól és az arany álarcos lánytól kezdve a bohócon keresztül a festett testű Minotauruszig. > ~ herendi porcelánjai
Schrammel az újításról és a művészetben is felbukkanó állandóságról így írt naplójában: "Kerámiáról beszélni érdemesebb, ha a művészetet mellékesnek tekintjük, vagy egy külső nézőpontból szemléljük. A választ arra kell keresni, hogy valaki a tevékenységén belül merre vágja saját ösvényét a bőségesen burjánzó dzsungelben. (...) Vannak azonban olyan ősi tapasztalatok, amelyeket szinte örökségként sejtjeinkben őrzünk, amelyek kísértetiesen azonosak a távoli népek kultúráiban is, sőt amelyeket a gyermekek újra alkotnak. Gyanítom, hogy az anyagok bizonyos megformálása is ezért lesz néha távoli földrészeken, egymástól függetlenül oly rokon. Ezekre az 'alapesetekre' lehetne építeni, ha a szintézis felé keresünk kiutat a jelenlegi zavarodottságunkból." 1966-ban Munkácsy-díjat kapott, 1974-ben aranyérmet nyert a Faenzai Kerámiabiennálén. 1991-ben megkapta a Kossuth-díjat. 1970-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia tagja, majd vezetőségi tagja. 1981-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia vezetőségi tagja, 1986-ban alelnöke. 1990 óta egyetemi tanár. Részt vett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesterképző Intézetének a létrehozásában. 1993 és 1999 között a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt. 1996 óta a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. művészeti tanácsadója. > művei a Körmendi Galériában

sárga máz - vasoxid-tartalmú ólommáz, amelynek elnevezése megtévesztő, mert tulajdonképpen világosbarna színű. Igaz, ha fehér földfestékre alkalmazzák, ez a szín erős sárga lesz - innen a neve.

sárközi kerámia - a Dunántúl egyetlen, nagyobb stílusegységet alkotó kerámia csoportja. Bár a stílusegységet alkotó központok – Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós és bizonyos értelemben Mohács – nem a Sárközben vannak, az elnevezés helytálló, mert a központok készítményeit elsősorban a Sárköz lakossága vásárolta és használta. A csoport központjaiból ismeretesek a mesterség, tálas, korsós, fazekas és kályhás szakágai, a mesterség technológiáját illetően az ólommázas és az ónmázas fazekasság, a nyersanyag vonatkozásában pedig a tűzálló és a nem-tűzálló agyaggal való munka. Mindegyik központ készítményére, de különösen a tálas edényekre jellemző a színes, különösen a négerbarna és a vörös alapszín. A díszítmények színei központonként változóak: pl. Szekszárdon fehér alapon kék, zöld; Baján barna, kék, sárga, zöld, vörös, fekete. A 19. sz. közepétől általánossá válik ugyanazon a tálon együttesen a vörös és a négerbarna alapszín oly módon, hogy az öböl pl. vörös, a perem pedig négerbarna vagy fordítva. Ugyanakkor nem található vörös alapszínű tál Siklóson és fekete alapszínű Mohácson. Baján és Szekszárdon a vörösnek egy országosan is ismert változata, az ún. dudi szín is előfordul. – Míg az alapszínek és a díszítményszínek általánosan jellemzői e központok stílusának, ugyanakkor a díszítmények motívumai kevés közös vonást mutatnak. Az egyes központok egyedi stílusa e vonatkozásban a legszembetűnőbb, stílusukat ennek alapján különböztethetjük meg. – Szekszárd: A tányérok, tálak öblében három száron sötétebb és világosabb pöttyökből alakított virágminta van. A középső szár magasan felnyúlik a két oldalt mellette lévők fölé. A perem legjellegzetesebb díszítménye a földfesték cseppekből összehúzott ívminta. – Baja: A tálak és a tányérok öblében szár nélküli, összehúzott virágminta van, alatta gyakori a fűzfa lehajló ágaira emlékeztető díszítmény. A peremen folyatott vagy csurgatott technikával készült díszítmény van. – Mórágy: A tálak és a tányérok öblében lendületesen hajló hosszú szárú virágminta, gyakran margitvirág van, amely nemcsak önmagában látható, hanem sok esetben madárral. Ez a szájban virágot tartó madár a Sárközben csak e központ táljain fordul elő. A peremen apró ívekből álló füzér, a tál széle alatt gyakori a körbefutó vastag csík, amelyen ettől elütő színű, függőleges állású vonalcsoport látható. – Siklós: Az innen ismert tálakra szinte kivétel nélkül az ún. folyatott technikával készült, a tál egész felületét borító díszítmény a jellemző. – Mohács: A mázas tálak jellemző motívuma az edény öblébe rajzolt, kissé esetlennek tűnő ágon álló madár, a peremen vonalas díszítmény van. Elég gyakori a szekszárdi tálak díszítményéhez hasonló ívminta is. – A tálas edényeken kívül a központok mindegyikében készültek szilkék, korsó, kanták, amelyeket a tálakéhoz hasonló díszítményekkel láttak el. Ezeken kívül nagy mennyiségben készültek e központokban tűzálló agyagból fazekak, lábasok. – A sárközi díszített kerámia a múlt század végén érte el virágkorát, majd az I. világháborút követően fokozatosan hanyatlott mind a stílust, mind az edények mennyiségét illetően. Olyan kitűnő mesterek azonban, amilyen a ma is alkotó Steig István és a néhány évvel ezelőtt elhunyt ifj. Tamás József – mindketten a népművészet mesterei – napjainkig megőrizték alkotásaikban a múlt századi klasszikus sárközi cserepek stílusát. – Irod. Beczkóyné Révész Ágnes: A mórágyi és a gyüdi fazekasság (Népr. Ért., 1938); Szepes Lajos: A mohácsi fazekas és korsós mesterség (Népr. Közl, 1959); István Erzsébet: Sárközi népi cserépedények (Népr. Ért., 1964).

Sebes-Körös - Fekete-Körös vidékének fazekassága

Segal, George (1924-2000) - szobrászművész kerámiát is tervezett, amiben Cézanne inspirálta: "Classical Still Life".

Semsey Gabriella (Budapest, 1947–) - keramikus, ruhatervező

Seregély Márta [Jakab Zoltánné] (Szombathely, 1935–) - keramikus

setói kerámia - a japán Seto melletti ún. „Hat Ősi Kemencé”-ben készült kerámiatárgyak elnevezése. Először a Kamakura-korszak utolsó szakaszában, a XIII. század végén készítettek ilyeneket. A setói kerámia valószínűleg Katô Shirôzaemontól (Tôshirô) eredeztethető. Ő feltehetően Dél-Kínában tanult kerámiaművességet, majd hazatérése után Seto vidékén saját kerámiaműhelyt létesített. Munkái, melyek a kínai Déli Szung-dinasztia és a koreai Korja-dinasztia művészetének hatását tükrözik, hamarosan átvették az ázsiai kontinensről érkező tárgyak szerepét. A setói kerámiák jellege és hangulata azonban más, mint a kínai és koreai tárgyaké, ugyanis Japánban másfajta agyagot használtak, rekonstruálták a Sueki-kemencéket (amelyek kevésbé kifinomultak voltak, mint kínai megfelelőik), és az edények magukon viselték Japán saját kerámiakészítési hagyományainak erős hatását is.

sévres-i porcelán - a Versailles melletti Sévres-ben 1756-tól a mai napig gyártott francia valódi vagy keményporcelán, továbbá lágyporcelán. A manufaktúra korábban Vincennes mellett működött. 1756 után, amikor a meisseni porcelángyár elveszítette elsőségét és stílusmeghatározó szerepét, Sévres lett Európa vezető porcelángyártó központja. Sikerének legfőbb oka az volt, hogy Madame Pompadour (XV. Lajos király kegyencnője) támogatta a gyárat, amely Vincennes-ből átkerült Sévres-be, ahol Pompadour kastélya volt. A manufaktúrának dolgozott a kor néhány legkiválóbb művésze – köztük François Boucher festő és Étienne-Maurice Falconet szobrász (az utóbbi vezette a sévres-i mintázóműhelyt 1757 és 1766 között). 1757 óta a márkinő nevét viseli az egyik jellegzetes, sévres-ben kifejlesztett háttérszín, a rose Pompadour; az ún. bleu de roi, vagyis a királykék pedig később általánosan használt színnévvé lett.
A sévres-i gyártás egyik fő célja a keményporcelán titkának megfejtése volt. Lágyporcelánt 1745 óta gyártottak Vincennes-ben, de a sévres-i gyár csak 1761-ben tett szert a keményporcelán készítésének titkára: ekkor vásárolták meg Pierre-Antoine Hannong-tól. Minthogy azonban a szükséges nyersanyag Franciaországban nem állt rendelkezésre, mindaddig nem tudtak keményporcelánt gyártani, amíg Perigord vidékén, Saint-Yrieix-ben föl nem fedezték a lelőhelyet (1769). Ettől kezdve különböztetik meg a porcelaine de France-ot vagy vieuse Sévres-t (lágyporcelán vagy pâte tendre), a porcelaine royale-tól (keményporcelán vagy pâte dure).
Sévres-ben sok stílus és eljárás vált híressé, köztük a biszkvit (mázatlan) vagy gyakrabban mázas változatban készült, fehér figurák, amelyek Boucher-féle cupidókat, pásztorlánykákat vagy mezítelen, leplekbe, ill. korabeli ruhákba öltöztetett nimfákat ábrázoltak; a virágokkal, puttókkal, egzotikus madarakkal vagy tengeri jelenetekkel díszített edények, amelyeken a festés rózsaszín, türkiz, borsózöld, okkersárga vagy királykék alapon külön keretben vagy fehéren hagyott oválisban jelent meg; az alap gazdag díszítése különféle apró aranymintákkal, például fogolymadárszem-mintával (kis körök, középen ponttal), kavicsformával (egymásba érő lapos, ovális formák) és halpikkellyel; a képalap keretezése finom arany csigavonalakkal, kacskaringókkal és indamintákkal; a mitológiából vagy a korabeli pásztoréletből vett jelenetek; végül az ékszerdíszítés, amelyen az aranyozás és a színezés a drágakő foglalatára emlékeztet. Némelyik étkészletet a Georges-Louis-Leclerc Buffon híres madaras könyvének (1771) rajzai nyomán készült természethű madárfigurák díszítik. A sévres-i porcelánokon a XVIII. század minden stílusirányzata megjelent.
A gyár sok kárt szenvedett a nagy francia forradalom idején, de a XIX. század elején, Alexandre Brongniart igazgatása alatt újjáéledt. A napóleoni kor klasszicizáló és az egyiptomias stílusok után már nem alakítottak ki jól felismerhető, a manufaktúrára jellemző új stílusváltozatokat.

sgrafitto (v. sgraffiato) - lásd: alákarcolás

shino-kerámia - Japán Mino tartományában (ma Gifu prefektúra) készített mázas kerámia; ez volt az Azuchi–Momoyama-korszak (1574–1600) talán legjellegzetesebb kerámiatípusa. Az elnevezés valószínűleg Shino Soshunnak, a kései Muromachi-korszak híres tea- és illatmesterének nevéből származik, de lehetséges, hogy a shiro („fehér”) szó téves ejtéséből ered. A shino-kerámiákat általában vastag, fehér agyagmázzal borították, alatta néha kevés rózsaszín árnyalattal, vagy növényi és más természeti motívumok vas-oxiddal készített rajzolatával. Okayában, Onadában, Gotomachiban és Kujiriban, valamint Japán déli területein lévő központoknak megvan a maguk jellegzetes stílusa, de a tárgyakat mindenhol finom fehér agyagból készítették, és vastag mázzal borították. A fehér shino-kerámiákon kívül készítettek még piros, rózsaszín és szürke tárgyakat, továbbá különböző színeket kombináló neriagadét. A meleg szürke árnyalatokat úgy alakították ki, hogy az edényt bevonták vas-oxiddal kevert agyagpéppel, ebbe mintákat karcoltak, végül befedték agyagmázzal, és redukciós kemencében kiégették.

shuki - japán sake ivóedények. Készletben egy tokkuri palackhoz két choko jár.

tokkuri, chôshi
kerámia palack (butykos) meleg sake felszolgálására, szűk nyakú, hogy ne hűljön ki hamar. Általában 360 ml űrtartalmú. Melegítéshez a sakéval töltött tokkurit meleg vízbe állítják felszolgálás előtt.
ochoko
szakés csésze, sake stampedli (kupa) változatos alakú és színű, felfelé tágul, kerámiából vagy porcelánból
guinomi, sakazuki
valamivel nagyobb az ochokónál, meleg és hideg sakéhoz egyaránt
choko
kisebb a guinominál, meleg sakéhoz

sikálás (v. kavicsolás) - a bőrkemény állapotú edény falának kaviccsal történő simítása, dörzsölése, amitől az agyag szemcséi valamelyest tömörödnek, és az agyag felülete fényessé válik, szemben a többi, matt felülettel. A felületet kavicsolásnál általában valamilyen síkosítóanyaggal (többnyire növényiolaj-keverék) be szokták dörzsölni. Ezt a díszítőtechnikát általában a feketekerámiánál alkalmazzák előszeretettel.

Siklósi Kerámia Alkotóház > Az egykori ferences kolostorban (Siklós, Vajda J. tér 2.) kapott helyet a Baranyai Alkotótelepek központja, és itt rendezik a Nemzetközi Kerámia Szimpoziont is. Az alkotásokat kiállításokon mutatják be az érdelődőknek. A Nemzetközi Kerámia Szimpozionok keretében hazai és külföldi művészek meghatározott programok szerint a modern kerámiaművesség megújításán fáradoznak. Az intézményt azzal a céllal alapították, hogy az itt folyó tevékenység segítse a magyar keramikusság fejlődését. A többhetes szimpozionok eredményét, az itt alkotó keramikusművészek munkáit nyáron időszakos kiállításokon lehet megtekinteni. Nyaranként szabadiskolát is működtet az alkotótelep, amelyen bárki részt vehet, aki e művészeti ág iránt érdeklődik. A rendszerint háromhetes kurzusokon neves szakemberek segítségével a kerámiaművészet egy-egy területét ismerhetik meg a résztvevők. Bejelentkezéssel látogatható.

Sikota Győző (Zalaegerszeg, 1922–) - keramikus, művészeti író >>>Tovább

Simó Ágoston (Székelyudvarhely [Odorheiu Secuiesc, RO], 1925–2011) - keramikus

Simó József (Székelyudvarhely [Odorheiu Secuiesc, RO], 1926 – Budapest, 1979) - keramikus, építészmérnök

Simon István (Bia, 1947–) - keramikus

Simon János (Bia, 1931–) - keramikus

sinc - a tálak öblének és szegélyének talákozási pereme.

sindü > Veleméri rajzos sindük (tetőcserepek) > Sindümúzeum, Velemér Fő u. 7. > Sindümúzeum - Képek > Veleméri sindü világmodelljének nepáli magar párhuzama > Modern magyar képírás példája egy veleméri sindün > Az Őrség jelképe

Sinkó András (Kalotaszeg, 1901 – Budapest, 1976) keramikus. Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola agyagipari szakára 1917-ben jelentkezett, majd később átiratkozott a szobrászati szakra, Simay Imre osztályába. 1922-ben végzett, és mint szobrász tevékenykedett tovább. 1928-ban Párizsba költözött, és 1930-ig ott élt és alkotott, munkái közül többet kiállítottak a párizsi Szalonban. Az 1935-ös Magyar Iparművészeti Társulat kiállításán figyelt fel műveire Sikorszki Zsolnay Margit, és megvásárolta mind a 29 alkotását és azok terveit. Utána már csak a Zsolnay gyárban tervezett. 1945-1953 között a megszűnő művészeti munka hiánya miatt fizikai állományba vették és éveken át a muffolókemencéknél dolgozott, mint pohárfestő. 1953-től újra tervezett. 1961-es nyugdíjazásáig még számos tervet készített.

Sinkovits Erzsébet (Újvidék [Novi Sad, YU], 1934–) - keramikus

Sipavicius Tamás (Vilnius [SZU], 1970–) - festő, grafikus, keramikus

situla - kerámiából vagy bronzlemezből trébeléssel készült vödör alakú edény. Főként Itália észak-keleti részén terjed el ez az edénytípus, a Kr. e. VII. századtól. Jelentősek az egymás alatti sávokban figurális jelenetekkel díszített situlák (Benvenuti, Kr. e. 600 körül, Certosa, Kr. e. 500 k.).

Soldner, Paul (1921-) honlapja

Som János (Budapest, 1939 – Győr, 1990) - keramikus

sómáz - a szó szoros értelmében nem máz. A kőagyagból készült, nyers edények (amelyek plasztikus vagy földfestékes díszítésűek is lehetnek) esetében alkalmazható ez a technika. A tömörödési hőfokukig (1250-1300 °C) felfűtött kemencébe lapáttal konyhasót és vele párhuzamosan vizet juttatnak. A hő hatására a NaCl-ból a klór gáz alakban eltávozik, a nátrium pedig kémiai reakcióba lép az izzó tárgyak felszínével, és az agyagban található kvarccal és alumíniumoxiddal (Al203) mázszerű bevonatot képez. A sómáz színe többnyire barna vagy szürke, és oxidációs és redukciós égetésnél egyaránt alkalmazható. A híres kék sómáz esetében még királykék festéket és ólomoxidot is adagoltak, és így dobták a keveréket közvetlenül az izzó tárgyra. A német fazekasok fedezték fel a sómázat a 13. században, és különösen a Rajna menti Siegburg fazekasai tették híressé. A sómáz alkalmazása a felszabaduló klórgáz miatt életveszélyes! > A sómázak > sómázas német kőcserepek a XVI. - XIX. századból

sovány agyag - olyan fazekasagyag, amelynél az agyagban - eredendően vagy mesterségesen hozzátéve - soványítóanyagok (elsősorban kvarchomok) találhatók. Ettől az agyag ugyan rosszabbul formázható lesz, viszont formatartóbb, száradásnál kevésbé deformálódik és kevésbé reped, illetve kisebb a zsugorodása, valamint nő a tűzállósága.

Sövegjártó Mária [Husztik Lászlóné] keramikus (Budapest, 1942–) - keramikus

spanyol kerámiaművészek - lásd: Joan Gardy Artigas, Josep Llorens Artigas, Francisco Durrio, Antoni Gaudí, Joan Miró, Pablo Picasso, Antoni Tápies

spártai kerámia

Spode-porcelán - idősebb és ifjabb Josiah Spode stoke-on-trenti (Staffordshire, Anglia) manufaktúrájában kifejlesztett csontporcelán. Ez a típus uralkodó lett az angol piacon. A korai Spode-porcelánok finom kidolgozású, empire ízlés szerint gazdagon díszített és aranyozott étkészletek, nagyméretű vázák voltak. A Spode-manufaktúrában a XIX. század elején ún. japán mintájú (az imari porcelánra emlékeztető) tárgyakat is készítettek. 1813 táján William Taylor Copeland – a vállalkozás londoni képviselőjének fia – betársult a cégbe, amely ettől kezdve Spode & Copeland néven működött. Miután a legifjabb Josiah Spode 1829-ben meghalt, a manufaktúra – különféle változatokban – a Copeland nevet viselte. 1846-tól a Copeland & Garrett állította elő a fehér, máz nélküli, márványra emlékeztető ún. pároszi biszkvitet, amelyből kisebb-nagyobb szobrokat készítettek.

staffordshire-i kerámia - az angliai Staffordshire-ben a XVII. századtól készített ólommázas cserép, ill. máz nélküli vagy sómázas keménycserép. A bőven rendelkezésre álló helyi agyagnak és szénnek köszönhetően Staffordshire-ben számos manufaktúra épült, és a grófság Európa egyik vezető kerámiaipari központja lett. Porcelánt először 1750 táján készítettek Longton Hall-ban. A manufaktúrák közül a leghíresebb a Spode, a Minton, a Wedgwood és a New Hall. Igen keresettek voltak a staffordshire-i kerámiafigurák. A legkorábbiak 1740 körül készültek, sómázas keménycserépből, és naivan, de hatásosan ábrázoltak templomi csoportokat, magas támlájú széken ülő emberalakokat. Később igen tetszetős, matt ólommázas, visszafogott sárga, zöld, halványbarna és szürke árnyalatokkal festett figurák kerültek ki a műhelyekből; zenészeket, állatokat, pásztorokat, antik isteneket, allegorikus figurákat és létező személyeket jelenítettek meg. Nevezetes staffordshire-i keramikus volt az idősebb és az ifjabbik Ralph Wood, a mintázók közül kiemelkedett Jean Voyez. A XIX. századi figurák főként angol és amerikai hírességeket ábrázoltak, például Viktória királynőt vagy George Washingtont, gyakran eleven színekkel, de eléggé elnagyolt megformálásban.

Staindl Katalin, G. [Garányiné] (Budapest, 1928–) - keramikus, szobrász

strasbourgi kerámia - a franciaországi Strasbourgban a Hannong család vezetése idején, 1721 és 1780 között gyártott kerámia. A gyárat Charles-François Hannong alapította, később fia, Paul-Antoine, majd annak fia, Joseph-Adam vezette (1730–60, ill. 1762–80). Legfontosabb termékeik ónmázas fajansz- és porcelántárgyak voltak. A Paul tervezte, sütőtök vagy káposzta formájú nagyméretű levesestál, valamint a természethűen mintázott állatfigurák kiváltképp nevezetesek voltak. Paul sokféle terve közé díszes rokokó tárgyak és virágmintás tálak is tartoztak. Joseph a kosárfonás utánzatú edényeket kedvelte. A Hannongok Franciaországban az elsők között készítettek fedőmázas kerámiát; a strasbourgi színhasználatban gyakran az erős kármin árnyalat uralkodott. A manufaktúra porcelángyártásának fejlődése 1753-ban kezdődött, ekkor került a gyárba Johann Jakob Ringlel, aki Bécsben tanulta a porcelánkészítés titkát. Minthogy a Sévres-ben működő királyi porcelángyár 1753-ban megtiltotta más francia gyáraknak a porcelánkészítést, Hannong 1755-ben a németországi Frankenthalba vitte át a gyár porcelánrészlegét. A tilalom 1766-ban szűnt meg, ekkor Paul fia, Joseph újra megkezdte Strasbourgban a porcelángyártást, de nem volt sikeres, így 1780-ban megszüntette a gyárat.

Stingl Vince Ferenc (Sopron, 1796 - 1850 körül) keramikus, porcelán gyáros. A Herendi Porcelángyár alapítója. 1814-ben Pápán telepedett le és kártyafestőként dolgozott. 23 éves korában a Tatai Schlögel-gyár élére került és kőedénygyártással próbálkozott. A bérletbe minden vagyonát beleölte, és 1824-ben szegényen hagyta el Tatát. 1825-ben Herendre költözött, 1826-ban a Miklós-kúria épületében kerámiaüzemet létesített. A következő négy év alatt három és félezer forintot fordított a herendi gyár fejlesztésére. 1840-ben Fischer Mór kiszorította innen, feltehetően Pápára ment, majd 1846 augusztusától 1847. augusztus 25.-ig a Városlődi Kőedénygyárban művezetőként találkozunk nevével. Ezután nyoma veszett. Egyes adatokból arra lehet következtetni, hogy élete utolsó éveiben kocsmárosként működött. A Herendi Porcelángyár udvarán látható fehér márványból, a múzeummal szemben pedig bronzból készült mellszobra, Hanzély Jenő, valamint Ilona Barth és Karl Barth alkotása.

Sturm Orsolya (Budapest, 1947–) - keramikus

Surányi Anna [Tari Józsefné] (Jászárokszállás, 1947–) - keramikus

suribachi - japán örlőtál dörzsölőfával = mozsár (belül recés cseréptál) fa törővel (surikogi). A suribachi-t pálmarost kefével (tawashi) tisztítják.

 

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2000 Szentendre, Sztaravoda út > http://www.skanzen.hu

Szabady Veronika (Budapest, 1933 – Budapest, 2000) - szobrász, keramikus

Szabán György (Budapest, 1955-) - keramikus

Szabó Ágnes (1954-) keramikus, mozaikművész

Szabó Bokor Márta (Tusnádfürdő [Băile Tuşnad, RO], 1938–) - keramikus, textilművész

Szabó János (Szatmárnémeti [Satu Mare, RO], 1937-) - keramikus

Szabó János (Kisújszállás, 1955-) & Jutta Szabo (Kärnten, 1958-) honlapja, Neupölla, Kleinraabs, Ausztria

Szabó Kinga [Schnöller Geyzáné] (Budapest, 1938-) - keramikus, fazekas honlapja

Szakonidész (i. e. 560 és i. e. 530 között működött) - görög vázafestő

Szalai László (Szeged, 1948-) - keramikus

Szalmás Béla (Kassa, 1908 – Budapest, 1961) - festő, keramikus

szancaj (sancai "három szín") - kínai mázelnevezés. A Tang-korban készített zöld, sárga és krémszínű mázzal bevont keménycseréptárgyak, főként temetkezési kísérőtárgyak ún. sírkerámiákat borító máz elnevezése. A háromszínmázas kerámiák domináns színei mellett a kék és a fekete máz is gyakori volt. Lásd még! Tang-lovak

Szántó Tamás (Kaposvár, 1979-) - keramikus iparművész, üvegművész

Szarka Tamás (Sárosd, 1956-) - keramikus

szaru (v. eresztgető) - a fazekasok egyik eszköze, amelyet az edények festésénél használtak. Szarvasmarha szarvából készült, amelynek összeszűkülő végét kifúrták, és a furatba egy csövecskét (lúd- vagy pulykatoll szárának vastag darabkáját) illesztettek. Ezen keresztül folyatták ki festés közben a szaruba helyezett, folyékony földfestéket. A szarut napjainkban már csak a Kárpát-medence eldugottabb fazekasfalvaiban használják, főleg Erdély egyes vidékein. A szarut a 19-20. században a legtöbb helyen a cserépből készült íróka váltotta fel.
színtelen (v. fehér, átlátszó stb.) máz - transzparens (átlátszó) fazekasmáz, amelynek alapját az ólomoxid képezi. A magyar fazekasok egyik leggyakrabban használt máza, amely alól az edény díszítésére használt földfestékek színe tüzesen tűnik elő.

Szász Endre (Csíkszereda [Miercurea-Ciuc, RO], 1926 - Mosdós, 2003) porcelánjai. Apja orvos volt, édesanyja iparos-kézműves család szellemét örökítette át. Gyerekkora óta szeretett rajzolni, és korán elhatározta, hogy festő lesz. Szülei ellenezték, de rajztanára felismerte tehetségét. Tizenöt esztendős volt, mikor először állítja ki műveit. Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, Szőnyi István osztályában. Pályája kezdetén, hogy leküzdje anyagi nehézségeit, sokféle munkát elvállalt. Több száz könyvet illusztrált, tollrajzai és rézkarcai széles körben ismertté váltak. Könyveivel díjakat nyert, naptárjai és olajgrafikái is népszerűvé lettek. Tervezett színházi és filmes díszleteket, valamint jelmezeket is. 1970-től magyar állampolgárként élt az Amerikai Egyesült Államokban. 1978-ban hazalátogatott, s az ekkoriban épülő győri színház igazgatója kérte fel, két nagyobb méretű pannó megfestésére. Amerikába visszatérve az ajánlatot elfogadó művészt, gondolatban folyamatzosan foglalkoztatta a készítendő alkotás témája és kivitelezésének módszere. Eközben merült fel benne a gondolat nagyméretű, sík porcelánlapokból összeállított falburkolat kialakítására, mivel a porcelán minden más anyagtól időtállóbb, gyakorlatilag örök. Nem oxidálódik, nem változtatja meg a színét és évezredek múltán is olyan, mint az alkotás pillanatában. Legközelebbi hazalátogatása alkalmával Szász Endre együttműködési megállapodást kötött a Finomkerámiaipari Művekkel, majd megkezdte alkotást megelőző kísérletező tevékenységét a Hollóházi Porcelángyárban. A sikeres kísérletet követően készült el az a két, egyenként 18 m2 felületű alkotás, amelyeket a Győri Színház előcsarnokában még ma is megcsodálhatunk. Az egyik freskó, amelynek címe „Ég és Föld”, a materiális és a szellemi világ egységét fejezi ki, míg a másik, az „Ifjúság”, átvitt értelmű jelképeivel, a fiatalság szépségéből merített. A gyárral kialakított tartós együttműködés 1986-ig virágzott és további alkotásokat eredményezett. Ezek közül jelentősebbek a budapesti Hilton Szálló halljában látható 20 m2-es „UTAZÁS 80” falikép, a HUNGARORING protokolltermében található „CHAMPION” és számos más alkotás, amelyek az ország több intézményeiben kerültek elhelyezésre. A nagyméretű faliképek mellett a gyár profiljába tartozó étkészletet, tea és mokkakészletet, díszmű családot, nagyméretű padlóvázákat, tálakat, porcelán hegedűt is tervezett. Szász Endre sokrétű munkái egy komplikált folyamat eredményeként jöttek létre, amelyet az akkori Szász-stúdió dolgozói segítségével valósított meg. Alkotásainak értékét jelzi az is, hogy legtöbb munkája limitált mennyiségben készült. Munkái sorszámmal vannak ellátva és mindegyiken megjelenik a mester aláírása. A dekorált vázák, tálak és készletek magas értékét már csak azért sem lehet kétségbe vonni, mert egy bonyolult előállítási technikával készülnek. A technika pedig a következő. A tálak sokszorosításánál nem a hagyományos fotóoptikai eljárást alkalmazzák, hanem egy speciális módszert, melynél a művész direkt a sokszorosításra szolgáló szitára fest. Így biztosak lehetünk benne, hogy az 500. darab azonos az eredetivel. Szász Endre nem csak grafikáiról, hanem jellegzetes forma- és színvilágú festményeiről is híres. Ezt fel- és elismerve a Hollóházi Porcelán Rt. a művész közreműködésével kifejlesztett egy új kollekciót, melynek díszítésére Szász Endre 4 eredeti festményének - a „Lovag”, az „Üzenet”, a „Flóra” és a „Virág” címűek – nemes porcelánon megjelenő, csúcstechnológiát képviselő reprodukcióit alkalmazta.
Irodalom:
Menyhárt László: Szász Endre, Corvina Kiadó, Budapest, 1983;
Koltay Gábor-Riskó Géza: Szász Endre, Idegenforgalmi Hivatal, 1983;
Szász Endre porcelánképei [bev.] Sikota Győző, 1983, [Bp.] : NYIFÜ : Kossuth, 44 p., [98] t. : ill., színes;
Hárs György: Szász Endre - Tejút, Littoria Kiadó, Budapest, 1992;
Szász Endre - Szász ország, Amistar Publishing, 2000;
Bóta Gábor: Szász Endre, Budapest-Print Kft., 2003.

Szávoszt Katalin (Budapest, 1941-) - keramikus > Terebess Gábor: Szávoszt Katalin kerámiái

Szegedi Zsolt (Dunaújváros, 1964-) - keramikus

Székács Zoltán (Budapest, 1954–) - keramikus, festő

székelyföldi kerámia - Korond a Székelyföld ma is híres fazekasközpontja, ahol napjainkban is több száz fazekas dolgozik. A századfordulóig csak mázatlan edényeket égettek: puliszkás fazekat, káposztás fazekat, bórvizes korsót. Ezeket a Mezőségre, Moldvába és a Havasalföldre szállították. – Berecken színes mázas – barna, zöld, sárga – bokályokat, tálakat, tányérokat készítettek, túlnyomórészt növényi ornamensekkel. A díszítés eszköze az íróka volt. Háromszékről a múlt század első feléből ismeretesek évszámos bokályok. A legművészibb darabok azok, melyeken a díszítményt – pl. a háromszárú virágot – a füllel szemközti felületre rajzolták: először a virág körvonalait karcolták, majd színes mázfoltokkal kitöltötték. Emberalak és szarvas is előfordul mint díszítőelem. – Sok bokály származik Székelyudvarhelyről. Ezek díszítőelemei növényiek, azonban a körvonalak nem karcoltak, hanem barna mázzal rajzoltak. A színezés skálája az előző központéhoz hasonló. A virág mellett madár, szarvas és emberalak is díszíti a bokályokat. Fontos kerémia központ Csíkmadaras, ahol fekete kerámiát is készítettek, és Csíkdánfalva.

Szekeres Károly (Zánka, 1940-) - keramikus > vallomása pályájáról

Szekszárd környéki kerámiaművészet és fazekasság > Németh Lajos (1886-1966), Tamás József (1911-1966), Steig István (1908-1982)

szeladon > Terebess Ázsia Lexikon

Szemereki Teréz (Tata, 1947-) - keramikus

Szemlér Magda (Budapest, 1946-) - keramikus

szentpétervári porcelán - kerámiaáru; 1744 óta gyártják az oroszországi Szentpéterváron a Cári Porcelánmanufaktúrában, ill. jogutódjában (1925-től), az M. V. Lomonoszov Állami Porcelángyárban). Az üzemet I. Péter leánya, Erzsébet cárnő pártfogásával alapították. Első gyártmányai közül fennmaradt néhány máz alatti kék festésű tárgy, például tubákosszelencék, keleti figurák, teás- és kávéskészletek. A manufaktúra fénykora II. (Nagy) Katalin trónra lépésével (1762) kezdődött. A cárnő rendszeres évi támogatásban részesítette az üzemet, élére rátermett vezetőket nevezett ki, és meghívott sok külföldi művészt, akik a későbbiekben átadták tudásukat az orosz munkásoknak. II. Katalin uralkodása idején klasszicista stílusú tárgyakat készítettek. E korszak remekművei közé tartozik például a 60 személyes, 1000 darabos „Arabeszk” étkészlet, valamint különféle, biszkvitből (mázatlan porcelánból) készült figuracsoportok. Ugyanebben az időben dolgozott Oroszországban Dominique Rachette francia szobrász, aki egy sorozatnyi oroszparaszt-figurát és több portrébüsztöt (mellszobrot) mintázott a gyár számára. I. Pál uralkodása idején nagyméretű vázákat készítettek, I. Sándor csatajelenetekkel díszített edényeket rendelt, és a pazar kivitelű, katonai motívumokkal dekorált kerámiák gyártása folytatódott I. Miklós korában is. A főként dán hatásokat mutató szecessziós tárgyakat III. Sándor uralkodása alatt gyártották, míg a híres festett húsvéti tojások II. Miklós idején készültek. Az 1920-as években propagandaképeket festettek a tányérokra, a modern gyártmányokat pedig gyakran dekorálják hazafias díszítőelemekkel vagy művészeti témájú, például balettjeleneteket ábrázoló képekkel.

Szilágyi Mária (Krasznokvajda, 1916 – Budapest, 1979) - keramikus

Szilikátipari Tudományos Egyesület, 1027 Budapest, Fő u. 68.

szilke - kívül és belül mázas cserépedény. Egyéb elnevezései: rátó, röstölő, sirány. A keskenyfenekű fazékhoz hasonló forma. Ha ennél alacsonyabb és hasasabb, akkor gömbölyű szilke a neve: tiszántúli, K-mo.-i forma. Általában függőleges állású füle van, amely a szájból indul. A nagyobb méretűnek lehet két füle is. – Nagy mennyiségben készülő edény s mivel mázas, a tálas mester készíti. Mérete alapján: a nagy szilke kétfülű, és 25 cm-nél magasabb; a szilke: 15–25 cm magas; a kis szilke: magassága 15 cm alatt marad. Egyik formai változata a száját átívelő füles forma, neve rötyke, karos rátó, füles rátó, esetleg kiöntőcsővel. Ez utóbbi ritka forma. A mezőn dolgozóknak vitték benne az ételt. Kantárba, kasornyába (általában vászonszalagból készült háló) téve fogták. Ezenkívül szilvalekvárt tettek el benne télire.

színtest - a természetben található színező fémoxidokkal szemben a színtestek mesterségesen előállított színezők. Egyes fémoxidok kerámiai vegyületekben színeffektust hoznak létre magas hőmérséklet hatására. Evégett a színezőoxidokat alumíniumoxiddal, kvarccal, kaolinnal stb. jól összekeverve magas hőmérsékleten izzítják, megolvadásuk azonban a magas olvadási pontok miatt nem következik be, salakszerű anyagként kerülnek ki az izzítókemencéből. Ezt aztán finomra őrlik, kimossák és megszárítják, ez a színtest, amelyet manapság a hagyományos fémoxidok helyett földfestékek és mázak színezésére használnak. A hagyományos fazekasfestékek színskálájánál lényegesen gazdagabb választékot kínálnak, szinte minden színárnyalat kikeverhető belőlük.

Szinvai Pál (Budapest, 1961-) - keramikus

szküphosz - ókori görög kerámiaforma, széles szájú, mély ivócsésze két vizszintes elhelyezésű füllel. Kora egyik legnépszerűbb edényformája volt gyakran művészi festéssel díszítették. Másik elnevezése kotülé.

szódamáz - szódabikarbóna (NaHCO3, nátrium-hidrogén-karbonát) használata konyhasó (NaCl, nátrium-klorid) helyett > lásd még: sómáz

Szolnoki Fazekas Triennálé, Szolnoki Galéria, az elsőt 1979-ben rendezték, majd Alföldi Fazekas Triennálé néven az első két szolnoki pályázat után a rendezés jogát felváltva kapta meg Mezőtúr és Karcag, az Alföld két neves fazekasközpontja.

Szonntag Éva [Némethné] (Budapest, 1934-) - keramikus

Szörtsey Gábor (Székelyudvarhely [Odorheiu Secuiesc, RO], 1951 – Budapest, 2004) - festő. Pályafutását keramikusként kezdte.

sztamnosz - ókori görög vázaforma, rövid nyakú, öblös borosedény két vizszintesen elhelyezett füllel. Az i. e. 6. század végétől az i. e. 5. század végéig volt népszerű. Az ókorban az elnevezést más vázaformára is alkalmazták.

Szujetyin, Nyikolaj Mihajlovics (1897-1954) [N. M. Suetin] - orosz porcelántervező, kiállításrendező. A Vityebszki Iparművészeti Főiskolán Kazimir Malevics növendéke. 1923-tól az Álllami (később Leningrádi) Porcelánüzem tervezője, újtípusú porcelánedények és festészeti díszítés kidolgozásán fáradozik.

szultánábádi kerámia - Szultánábádban (ma Szoltánábád, Irán) gyártott iszlám kerámiafajta; a stílus virágkora a XIII–XIV. század. Legkedveltebb típusai: a minai (ez olyan eljárással készül, amely égetéskor megőrzi a színeket), a lüszteres kerámia, a zöld és sötétkék tónusú fajansz (gyakran öntött díszítéssel), valamint a lüsztermázzal gazdagon díszített csempék.

Szung-kor (960-1279) öt híres kerámiafajtája: Csün-, Ko-, Kuan-, Ting-, Zsu-kerámia

Szűcs Zsuzsanna (Szeged, 1963–) - keramikus, formatervező

szűrő - a vizeskorsók szájában elhelyezett, sűrűn átlyuggatott, vékony agyaglapocska, amely a víz merítésénél a szennyeződéseket hivatott visszatartani. Nevezik rostélynak is.

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z