Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

P
Pagony Rita (Sopron, 1954–) - keramikus, szobrász

Pál Ferenc (Gyömrő, 1914–) - festő, keramikus

pala (v. palaföld) - a fazekasagyag egyik fajtája, Székelyföldön, közelebbről Korondon így hívják az ottani, eléggé szennyezett agyagot.

Palissy, Bernard (szül. 1509. St. Avit, Lacapelle Biron közelében, Franciaország – megh. 1590. Párizs) - francia keramikus és természettudós; hírnevét sajátosan díszített, rusztikus, színes ólommázzal bevont cserépedényeinek köszönheti, amelyeket olykor helytelenül fajansznak (ónmázas cserép) neveznek.
Pályafutását üvegkészítőként és -festőként kezdte, majd miután a déli országrészben és az Ardennekben tett látogatása alkalmával kapcsolatba került a humanistákkal, a La Rochelle melletti Saintes-ben telepedett le, ahol fazekasként dolgozott. A protestánsüldözések során bebörtönözték, és csak akkor szabadult ki, amikor Montmorency várkapitánya megbízta a Château d'Ecouen díszítésével. 1565-től Párizsban dolgozott.
1570-ben fia és unokaöccse közreműködésével téglavetőt épített Medici Katalin számára a Tuileriák kertjében (a Tuileries jelentése „cserépgyár”).
Párizsban 1575-től kezdve természetrajzi előadásokat tartott, amelyeket Discours admirables (Csodálatra méltó értekezések; 1580) címmel írásban is megjelentetett; a rendkívül népszerű kötet tehetséges íróként és tudósként, a modern agronómia megteremtőjeként és a kísérleti módszer úttörőjeként mutatja be Palissyt, akinek legtöbb tudományos nézete meghaladta kortársai színvonalát. Egy fényes, fehér kerámiacsésze (alighanem kínai porcelán) láttán elhatározta, hogy megfejti készítésének titkát. Korai kutatásait a De l'art de la terre (Az agyag művészete) c. munkájában ismertette.
A protestánsüldözés fokozódásával Kelet-Franciaországban, Sedan hercegnőjének és Robert de la Marcknak az otthonában keresett menedéket, és csak 1575-ben tért vissza Párizsba. 1588-ban vallási okokból előbb a Conciergerie-ben raboskodott, majd átvitték a Bastille-ba, és ott is halt meg.
Kerámiái általában ovális vagy kerek tálak, kancsók és mártásoscsészék, amelyeket növények, állatok naturalisztikus ábrázolásai, valamint allegorikus és mitológiai alakok díszítenek. Cseréptárgyainak hátoldala olykor márványos felületű, másokat neves, XVI. századi francia ötvösök (pl. François Briot) alkotásainak másolatai díszítenek. Palissy valószínűleg nem használt fazekaskorongot. Legismertebb alkotásai úgy készülhettek, hogy a formába préselt agyagot mintázta készre, vagy a díszítést domborműszerűen applikálta a tárgyakra.
Eredeti alkotásait nem szignálta. Formáit később, a XVII. század során felhasználták a Fontainebleau közelében fekvő Avonban, ill. a Calvados megyei Manerbe-ben. 1840 és 1870 között a tours-i Jean-Charles Avisseau és a párizsi Georges Pull másolatokat készített Palissy műveiről.

Palkó Ernő (Kolozsvár [Cluj, RO], 1958-) - keramikus

Páll Lajos - festő, grafikus, keramikus, költő: „1938 április 3-án születtem Korondon, nem váratlanul és nem is reménytelenül. Bár előttem annyi testvérem született, hogyha kimérték volna a reményt a sorsukkal, akkor nekem s az utánam lévőknek csak a reménytelenség kongó táncterme maradt volna. Csodagyermek nem voltam, a beszédem rá a bizonyíték. Okos öreg nem leszek, vagy okosabb és öregebb, mondhatnám a betegségeimet. Sárgaság, gyomorfekély, vesekő, reuma, érszűkület, satöbbi. Gyermekkorom kalapjára szinte bűnösen nagy álmokat rajzoltam. Ott szerepeltek az összes nagy hadvezérek. Sokszor azt hittem, Assisi Szent Ferenc leszek vagy Korondon plébános. Édesanyám mondta is, hogy ekkora családban mindig kell valakinek imádkozni a többiek miatt. Úgy jártam, mint aki a fa nyesését a legalsó nagy ágnál kezdi s mire feljut a tetejére, már visszaútja nincs, s marad a bíztatás, hogy onnét úgyis messzire lehet látni. Sok foglalkozásom volt. Több is, mint amennyi illene. Építettem gátat, házat, izzadtam a katlanok tüze mellett, festettem képet, írtam verset, talán túl sokat, s most úgy vagyok, mint aki a havasról lejött és mindenét leégve találta s a siratást váróknak csak annyit mondott, na hál'Istennek ezen is túl vagyunk. Van fiam, feleségem, lányom, házam s remélem, hogy sosem lesz olyan kevés jókedvem, hogy kölcsönt ne adhatnék belőle kamat nélkül. Korondon élek. Azt hittem, hogyha mélyebbre vonulok a rezervátumba, akkor megvédem magam. Ez egyre nehezebben sikerül. Ilyen verssorokat is írtam, hogy 'kíváncsiak szeme megaláz'. Nem szégyellem bevallani, hogy öntörvényű vagyok. Persze nagyon jól megtanultam gyerekkoromban a Tízparancsolatot, ma is tudom és gyakorolom.”

Pannonhalmi Zsuzsa (Újpest, 1949-) - keramikus

Papp János István (Mezőkövesd, 1934 – Budapest, 2004) - keramikus

Papp József (Marosvásárhely, 1954-) - keramikus

parasztfazék, parasztedény - a régi magyar nyelvben a "paraszt" mint jelző a nem mázas edények egyik megnevezése volt, azaz a paraszt edény = mázatlan edény. Később ennek a helyébe a "vászon" jelző lépett.

Pardy István (Börvely, Románia, 1917 - Sümeg, 2000) feketekerámia-készítő, tanár. 1936-ban a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1942-ben a Ferenc József Tudományegyetem Államtudományi Karán, 1948-ban a szegedi egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet. 1950 és 1974 között a szentesi Beregháti Általános Iskola és Horváth Mihály Gimnázium tanára. 1947-1948-ban Szentesen tanulta a keramikus-mesterséget. Különösen a népi fazekasság formavilága ragadta meg. Foglalkozott múzeumi, római és görög cserépedények másolásával. 1978-tól Aszófőn élt, ahol a fekete kerámiatárgyakat készítette. Nyaranta a lakásán önálló kiállításokat, tárlatokat tartott.

pároszi porcelán - a Copeland & Garrett angol cég 1840-től gyártott porcelánja, a sévres-i biszkvit (kiégetett, de máz nélküli porcelán) utánzata. Elnevezése onnan származik, hogy a pároszi márványra emlékeztet. Rengeteg figurát, köztük kivételesen nagy méretűeket is készítettek ebből az anyagból. Legtöbbjük szentimentális témájú vagy nem túlzottan erotikus aktot ábrázol a viktoriánus ízlésnek megfelelően.

Pataki Mátyás (Budapest, 1969-) > http://www.patakitiles.com

pâte-sur-pâte festés - (francia: „massza a masszán”) festési eljárás, a bőrkemény edényfelületre viszik fel a híg masszakeveréket, majd a szokott módon mázazzák és égetik.

patikaedények, magyar kerámia - fejlődésének két évszázada (17. század első harmadától a 19. század első harmadáig) > kiállítás a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban

Patonai Ferenc (Tapolca, 1925 - Sümeg, 1997) sümegi fazekasmester. Présing Árpád fia, a kályhás és fazekas mesterséget apjától tanulta. A család az 1. világháború idején Sümegről Tapolcára költözött, 1942-ben szabadult, 1943-ban kapott iparigazolványt. Több helyen is dolgozott, 1947-ben Sümegre költözött. A kályhásmesterséget aktívan 1978-ig, a fazekasságot 1981-ig folytatta, amikor nyugdíjba vonult, de fazekasként, hobbyból haláláig dolgozott. 1979-ben a Népművészet mestere, 1980-ban feleségével, Horváth Margittal közösen az Iparművészet Mestere kitüntető címet nyerte el. 1979-ben megvásárolta a Rákóczi u. 16. sz. alatti, Vízvári-féle fazekas-házat, ahol 1981-ben megnyitotta a sümegi Fazekas Múzeumot.

Pattantyús József [ABA] [Patthanthyws] (Regenye, 1942 – Budapest, 1996) - keramikus, grafikus

Pázmándi Antal (Mezőkövesd, 1943–) - keramikus, szobrász

Pázmány József, 1957-ig Plul József (Városlőd, 1920 - Balatonfüred, 1994) keramikus, népi iparművész. Veszprémben és Budapesten tanult. A kerámiaipari szakmát a Városlődi Majolika Üzemben, a pécsi Zsolnai Porcelángyárban és a Budapesti Váza Kerámia Üzemben sajátította el. 1954-ben Balatonfüreden telepedett le, itt alapított műhelyt. A Balaton-felvidék és a Bakony fazekas hagyományainak megújítását tekintette legfőbb feladatának. Elsősorban a sümegi, a tapolcai és a városlődi forma- és mintakincs megőrzésére, valamint ezeknek korszerű ajándék- és dísztárgyakban történő megjelenítésére törekedett. Indira Ghandi balatonfüredi látogatásakor a város ajándékaként az általa készített, a Szívkórház látképével díszített tálat kapta. 1992 elején a műhelyét Városlődre költöztette, és itt indította újra a kerámiagyártást.

Pelcz Zoltán (Kaposvár, 1957–) - keramikus, szobrász

Péli Etelka Erzsébet [P. Emődi Etelka] (Nagyvárad [Oradea, RO], 1945–) - festő, grafikus, keramikus

Petit-porcelán - Jacob Petit (szül. 1796) francia mester készítette keményporcelán. Petit kezdetben a sévres-i porcelánmanufaktúra festője volt. Fivérével, Mardochée-vel 1830-ban megvásárolta a fontainebleau-i manufaktúrát, majd 1863-ban Párizsba telepítette. Főleg dísztárgyakat – vázákat, szobrocskákat, órákat – készített. Jó minőségű porcelánját valószínűleg Limoges-ban égették ki. Jellemző színei a halvány rózsaszín, a világoszöld, a mályva, a fekete és az arany. Formái a XVIII. századi rocaille-stílus egyéni újraértelmezései, a Lajos Fülöp korára (1830–48) jellemző neorokokó ízlésdivatnak megfelelően. A Petit-porcelán márkajele a kékkel festett vagy benyomott JP.

Petrás Mária (Diószén [Gioseni, RO], 1957–) - grafikus, keramikus

Phintiasz (i. e. 520 és i. e. 500 között működött) - görög vázafestő

Picasso, Pablo (1881-1973) a kerámiájáról híres Vallauris-ban élt 1948-tól 1955-ig. Bár már 1946-ban kapcsolatba került a helybéli Madoura kerámiaműhely tulajdonosaival, Suzanne és Georges Ramié-val, akikkel kipróbálta a műfajt.

Pichler Károly (Budapest, 1906 – Brazília, ?) - szobrász, keramikus

pignata - görög kettősfülű fazék, hosszan tartó főzést kívánó ételek elkészítésére használták

pincus (v. pintus) - emberi hajból vagy nyúlszőrből, mókusszőrből készült, rövid nyelű ecset, minták festésére vagy azok kitöltésére.

pirogránit - a plutonit tökéletesebb változata. Fagyálló kőcserép, amely alkalmas épületkerámiák készítésére. Gipszformában formálják kézi erővel, majd száradást követően 1300 °C hőmérsékleten égetik. Sómázzal, vagy színes majolika mázzal szokták bevonni. A színes mázas pirogránit kétszeri égetéssel készül, először nyílt lángú kemencében 1300°C-on, majd a színes majolika mázzal való bevonás után 950-1000 °C közötti hőmérsékleten, zárt tűzű kemencében.

pithosz - hordószerű, nyak nélküli, széles szájú tárolóedény, amelyben az ókorban bort, gabonát, olajat tartottak, valamint temetkezésekre is használták. A krétai kultúrában az 1-2 m magas, kézzel formált, az i. e. 7. század – i. e. 6. században a görög és az etruszk, többnyire korongon készült pithoszokat domborművekkel díszítették.

plutonit - nagy hőmérsékleten égetett kőagyag, anyaga tűzállő agyag, durva samott, és porceláncserép-őrlemény. Kőszobrok és épületterrakotta pótlására készült, szürke vagy barnás színárnyalatban. Tökéletesebb változata a pirogránit.

Polgár Ildikó (Szombathely, 1942–) - keramikus > Terebess Gábor: Üres bálványaink

Polión (i. e. 5. század utolsó negyedében működött) - görög vázafestő

Pollock, Jackson festőművész (1912–1956) - A leginkább absztrakt expresszionizmusként, gesztusfestészetként, illetve New York-i iskolaként emlegetett festészeti irányzat központi jelentőségű, már-már mitikus egyénisége. 1925-ben beiratkozott a Los Angeles-i Manual Art Schoolba, ahol sokat olvasott, festett és mintázott, de mint felforgató szellemet két év után kizárták. Ezután az Art Students’ League keretében Thomas Hart Benton műtermében tanult, Kansas City-ben, az ő ösztönzésére és segítségével kezdett porcelánt festeni, majd folytatta végig az 1930-as években. Ez egyrészt jótékony terápiás hatással volt a lelkére, másrészt a gazdasági válság idején könnyebb volt kerámiát eladni, mint festményeket.

Polügnótosz (i. e. 5. század harmadik negyedében működött) - görög vázafestő

porcelán - a legtisztább kerámiaanyag. Egyesül benne a cserép tisztasága (alapanyaga, a szennyeződésmentes agyag, a porcelánföld, azaz a kaolin) és a legmagasabb műszaki követelmény (teljes tömörség és transzparencia, azaz áttetszőség). Színe fehér, törésfelülete kagylós. A porcelánmassza 50% kaolinból, 25% kvarcból és 25% földpátból áll. Először 900 °C körül égetve, majd ugyanezen nyersanyagokból, de más aránnyal kevert mázzal fedve, amelyet 1400 °C körül égetnek be. A díszítmények mázfeletti, vagy máz alatti festésűek. A mázfeletti festésnél a fémoxid festékeket 800 °C körül, az aranyozást 700 °C körül égetik be. A porcelán száradáskor, majd égetéskor jelentősen zsugorodik. A porcelán a magyar fazekasgyakorlatban egyáltalán nem fordult elő. Lásd még! > kínai porcelán > imari porcelán > jezsuita porcelán > rizsszemes porcelán < http://porcelan.lap.hu

porcelán- és csemperagasztó házilag is készíthető: diónyi túrót, ugyanannyi meszet és negyed tojásfehérjét dolgozzunk össze sima péppé. A masszával kitűnően lehet ragasztani.

Porzellanikon, Selb - Werner-Schürer-Platz 1, 95100 Selb > Europäisches IndustrieMuseum für Porzellan, Europäisches Museum für Technische Keramik, Rosenthal Museum, Deutsches PorzellanMuseum

potpourri - (francia: „egyveleg”), más néven cassolette, átlyuggatott fedelű díszes kerámiaedény. Eredetileg folyadékban elkevert aromás fűszerek, gyümölcsök és virágszirmok keverékét tartották benne, amely összeérés után kellemesen illatosította a helyiség légterét. Az edényt később szárított fűszerek és virágszirmok tárolására is használták. A gömb formájú, olykor fémből is készített potpourrikat pomandernek nevezik.

Price, Kenneth (1935-) - amerikai keramikus > Wikipedia

Prizma 13 csoport - Alapítója Mezei Gábor. 1968-ban alakult, formálisan még létező szellemi alkotóközösség. Kiállítási csoportként határozza meg magát, közös tervezést nem vállalnak. Tagjai között három keramikus is található: Benkő Ilona, Krajtsovits Margit, Schrammel Imre.

Probstner János (Budapest, 1943-2022) - keramikus > https://mome.hu/hu/hirek/elhunyt-probstner-janos

Psziax (i. e. 530 és i. e. 510 között működött) - görög vázafestő

pszüktér - magas, hengeres lábú, hasas testű és keskeny nyakú, bor hűtésére szolgáló ókori görög kerámiaedény. Hóval megtöltött nagyobb edénybe, például kratérba rakják, vagy magát a pszüktért töltötték meg hóval, és ezt helyezték egy nagyobb, borral teli edény közepébe.

Pucha Szilárd (Tapolcsány [Teplicany, CSZ], 1968-) - keramikus

pueblo-fazekasság - az indián kultúrán belül az egyik legfejlettebb művészeti ág, ill. stílus; a tárgyakat majdnem pontosan ugyanazzal a technikával készítik, mint a Kr. u. 1050 és 1300 közötti, ún. klasszikus pueblo-korszakban. A megelőző öt évszázadban, amikor a pueblo-indiánok átváltottak a letelepedett életformára, a szállításra szolgáló kosarak helyét agyagedények vették át, ezek azonban ormótlanok és törékenyek voltak, s általában nem feleltek meg az addigi nomád életforma követelményeinek. Az agyagedényeket csakis nők készítették, éspedig korongolás helyett felrakásos módszerrel. Hosszú agyaghurkát sodortak, s ezt spirálisan (csigavonalban) rakták föl egy lapos alap köré, míg az edény el nem érte a kívánt magasságot. Amikor a fölrakást befejezték, a hengeres tekervényeket összenyomták úgy, hogy az edény fala sima legyen. Ezután az egészet bevonták vizes agyagpéppel, lesimították, díszítették és kiégették. A díszítőmotívumok között voltak – általában – szögletes geometrikus minták, valamint virág, állat- és madárminták. A színezés lehetett polikróm, fekete alapon fekete vagy krémszínű alapon fekete.

puncsang kerámia - japán nevén mishima; díszített szeladon- vagy mázas kerámia. Koreában készítették a korai Dzsoszan-korszakban (XV–XVI. sz.). A korábbi Korja-stílusú szeladonkerámiából alakult ki. A szeladonmázat összeházasították az új stílusú felületi díszítési módokkal, a berakással, benyomással, bemetszéssel és a sgraffitóval, továbbá fehér, vizes agyagpépet (szlipet) hordtak fel a kerámia felületére a végső, áttetsző máz felvitele előtt. A Korja-szeladonok berakásos technikáját, a szabad kézzel bemetszett mintákat, a XV. század elején átvették a Dzsoszan-korszak fazekasai. Nem sokkal ezután pecsétnyomót kezdtek alkalmazni, hogy az egész felületet beborító, apró virágmotívumokból álló mintát percek alatt elkészíthessék. Néha használtak sgraffito-díszítést is: a mintákat szürkésfehér agyagpép rétegen keresztül metszették be. A XVI. században a fazekasok mindenféle díszítést elhagytak; az edényt teljes egészében vagy csak részlegesen, egyszerűen bevonták fehér agyagpéppel.

Pusztai Ágoston (Akasztó, 1949-) - keramikus, szobrász

Pünkösti Gabriella (Miskolc, 1975-) - keramikus

Püthón (i. e. 4. század 3. negyedében alkotott) - görög vázafestő

püxisz - kerek, lapos aljú, fedeles doboz. Az ókori görögöknél főleg a nők használták kenőcsök, illetve kozmetikai szerek tárolására. Márvány-, bronz-, alabástrom-, és agyagpéldányok maradtak fenn, az utóbbiakat gyakran művészi festés díszíti.

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z