Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

O
Ogata Kenzan - eredeti nevén Ogata Shinsei (1663–1743), japán keramikus és festő, Ogata Kôrin testvére. Kenzan, Shisui, Tôin, Shôkosai, Shuseidô és Shinshô neveken jegyezte magát. Klasszikus kínai és japán oktatásban részesült, és a zen buddhizmus követője lett. 27 éves korában kezdett fazekasságot tanulni Ninsei mesternél, és 1699-ben Narutakiban megalapította saját kerámiaműhelyét. Pénzügyi nehézségek miatt 1712-ben a Kioto melletti Nijôba költözött, ahol újabb műhelyt hozott létre, 1731-ben pedig Edóban épített újabb műhelyt. Az életének 40 alkotó éve alatt készített igen sok kerámia között ólommázas, viszonylag alacsony hőfokon kiégetett raku kerámia, toki (kerámia) és jiki (porcelán) egyaránt található. Többféle technikával díszítette tárgyait, amelyek közül kiemelkednek az iro-e (színes festésű) darabok. Mintáinak java része klasszikus kínai és japán műveltségét tükrözi. Képeket is festett, főleg életének utolsó öt évében. A tárgyain és festményein látható kalligráfiák sajátos stílust képviselnek. Legismertebb munkái közé tartozik a fivérével, Ogata Kôrinnal együtt készített hatszögletű tál, amelyet Jurôjinnak, a hosszú élet istenének alakja díszít; egy cédrusligetet ábrázoló tál; a „Hana-kago” (Virágkosár) c. színes függő tekercskép, és a Mikawa tartományi híres látványosságot megörökítő, „Yatsuhashi” (Nyolc híd) c. festmény.

Ohr, George E. (1857-1918) - amerikai keramikus > Wikipedia

oinokhoé - boroskancsó. A leggyakoribb ókori görög vázaformák egyike. Méretben, testformában sok változata van: a klasszikus típus kiöntője háromkaréjos, a test ovális. Gyakran díszítették festéssel. Festett miniatűr oinokhoékat gyermekjátéknak és Athénbem Khoész ünnepén a gyermekek számára ajándéknak készítették.

olasz keramikusok névsora, 20. századi

ólommáz (v. fazekasmáz) - ólomoxid tartalmú, transzparens (áttetsző) máz, amely 940-980 °C-on olvad - a fazekasok általánosan ismert máza. Színét a belerakott fémoxidok adják, így az alábbi változatokban fordul elő: színtelen máz (ebben csak ólomoxid van), sárga máz (vasoxiddal), zöld (rézoxiddal), kék (kobaltoxiddal), fekete (mangánoxiddal). Napjainkban azonban már frittelt mázak kerülnek forgalomba, amelyek kevésbé mérgezőek, mint az egykori, geléttel előállított fazekasmázak.

Oltosz (i. e. 525 – i. e. 510 közt működött) - görög vázafestő

Onészimosz (i. e. 5. század első negyede) - görög vázafestő

ónmáz - az agyagedény óntartalmú, kb. tejfölsűrűségű, átlátszatlan máza. Fedőmáznak is nevezik, mert a tárgy alapszínét, szemben az ólommázzal, elfedi. Ha ehhez az anyaghoz színező fémoxidot adnak, színes fedőmáz jön létre. Kb. 850–1000 °C-on égetik, hogy kitűnjenek a jellegzetes ónmáz színek: az antimonsárga, a mangánlila, a kobaltkék és a türkizzöld. Ezeket alkalmazták és alkalmazzák a majolika-, ill. a fajanszedények díszítésére is. Mindkét nevű edényféle technológiája és festékanyaga ugyanaz, de a majolikán az olasz reneszánsz termékeit értjük, azokat, melyeknek elnevezése a spanyol Mallorca szigetéről ered. A fajansz elnevezése az olaszo.-i Faenza várostól származik, ahonnan ez a technika továbbterjedt Európába. Ezt az elnevezést a hollandiai Delftből, a reneszánsz után is virágzó, szintén ónmázas technikával készült edényekre is alkalmazzuk. Itálián kívül a 15. sz.-ban Mátyás reneszánsz udvarában a padló- és a kályhacsempék színezésére használtak ónmázat. Széles körű mo.-i elterjedését a 16–17. sz. folyamán nálunk megtelepedett, anabaptista vallású habán fazekasok működésének köszönhetjük.

Orbán Katalin (Budapest, 1950–) - keramikus

Oribe-kerámia - általában kék vagy zöld mázas japán kerámiafajta, amelyet a Keichu- és a Genna-korszakban (1596–1624) készítettek először. Az Oribe név a Sen no Rikyu tanítványaként ismert Furuta Oribe nevéből ered, akinek irányítása alatt az első ilyen kerámiák készültek. Egyes Oribe-kerámiatárgyak alakja a szokványos formákat követi, míg más darabok eltorzított, aszimmetrikus formájukkal újfajta esztétikai fogékonyságról vallanak. A kékes-zöldes vasszulfát mázak üvegszerű ragyogást adtak a tárgyaknak, míg a vas alapú mázba rajzolt díszítmények a mai textil- és lakkminták élénk képzelőerőről és modernségről valló mintavilágát idézik. A legtöbb díszítmény egzotikus, ezeket feltehetően Sen no Rikyu szülőföldjén, a Sakai kikötőjébe (Osakától délre) érkező importáruk mintáiból merítették.

orosz avantgárd kerámia - lásd: Chagall, Csasnyik, Csehonyin, Kandinszkij, Lapsin, Lebegyev, Malevics, Szujetyin, Tatlin, Vilde, Zeisel Éva

Orosz Károly (Berettyóújfalu, 1956-) - keramikus iparművész >>>Tovább

Orosz Mária (Füzér, 1945-) - keramikus > Orosz Mária kerámiái > http://www.szenti.com/orosz.shtml

Orosz Sára, F. (Szentes, 1964-) - keramikus

Országos Fazekas Pályázat és Kiállítás, XVII. - Körmend, 2008, XVI. Kecskemét, 2005 - XV. 2002 -

Országos Fazekas Pályázat és Kiállítás, V. - Kecel, 2007

Országos Gerencsér Sebestyén Fazekaspályázat, Siklós, Vár, Kiállítóterem - lásd: Gerencsér Sebestyén

Országos Kerámia Biennále, Pécs - 1868-ban az Első Pécsi Czement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára bejegyzését kérvényezte Zsolnay Vilmos Pécs város polgármesterétol. 1968-ban a százéves évfordulós ünnepség egyik fénypontja volt az I. Országos Kerámia Biennále megrendezése, s a modern magyar kerámiaművészet megújításában a későbbiekben döntő érdemeket szerzett Siklósi Kerámia Művésztelep alapító okiratának elkészítése. > XVIII. Országos Kerámia Biennále, Pécs > ua.

Országos Magyar Iparművészeti Társulat 1885-ös megalapításakor azt a célt tűzte maga elé, hogy modern magyar iparművészet fellendítésén munkálkodjon: mind az önálló nemzeti karakter kialakításán, mind pedig a technikai színvonal emelésén. Céljaik között szerepelt az iparművészek hátterének biztosítása: a közönség ízlésének csiszolása, valamint az ipar és gazdaság fejlesztéséhez való hozzájárulás is. Életre hívásában nagy része volt Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszternek, aki a társulat első elnöke lett. Az első világháború előtti korszakban az OMIT munkájában kiemelkedő szerepet vállalt Ráth György, Radisics Jenő, Fitter Kamill, Zsolnay Vilmos. Az OMIT széles körű szervező tevékenységet fejtett ki: kül- és belföldi kiállításokat, pályázatokat, vitákat rendezett. Publikációival a szakelmélet megalapozását szolgálta. Közlönye 1885-1894 között Művészi Ipar, majd 1897-től Magyar Iparművészet címmel jelent meg.

Ortutay Tamás (Budapest, 1946–) - keramikus, szobrász

Ortutay Zsuzsa (Beregszász, 1944–) - keramikus, szobrász

ottweileri porcelán - a németországi Rajna-vidéken 1763-tól készített valódi vagy keményporcelán. A manufaktúrát Étienne-Dominique Pellevé, egy roueni francia porcelánkészítő-mester alapította, Vilmos Henrik nassau-saarbrückeni herceg támogatásával. Az ottweileri manufaktúra a hercegi palota parkjában működött. Termékeiből igen kevés példány maradt fenn. 1789 után csak egy bizonyos fajta kőcserepet készítettek, ezt angol kőporcelánnak nevezték.

oxidációs égetés - a fazekastermékek legjellemzőbb égetési módja, amelynél a kemence nyílásait nem zárják le, így az égetés végig oxigén jelenlétében megy végbe. Ennek ellentettje a redukciós (feketére) égetés.

ozier minta - az 1730-as években Németországban készült meisseni porcelánedények szélén látható kosárfonásminta. Feltehetően a számos újításáról híres vezető tervező, Johann Joachim Kändler találmánya volt. Az ozier mintának négy fő típusa van: a cikkcakkos kosárfonásra emlékeztető ordinair-ozier (sima ozier), a sugaras szalagfonatú alt-ozier (régi ozier), az S-kanyarokra hasonlító szalagfonatos, 1742 körül használt neu-ozier (új ozier), valamint a kosárfonásminta és más motívumok (kagyló, virág stb.) körül rokokó volutákat alkalmazó Brühlsches Allerei-Dessin (Brühl különféle mintái). Mint minden meisseni találmányt, az oziert is számos más német gyár másolta, de a franciaországi Chantillyban, Koppenhágában és az angliai Chelsea-ben is készítettek ilyen mintázatú edényeket.

Ózsvár Péter (Kishomok [Mali Pesak, YU], 1963–) - keramikus

ökörvér - lásd: sang-de-boeuf

öntés - formázási technika, lényege, hogy a folyékony kerámiamasszát negatív gipszformába öntik. Száradás közben a massza térfogata csökken, és elválik a forma belső falától, ami kegkönnyíti kiemelését. > Terebess Gábor: Öntés - A taktilis leképezés manifesztuma

öntőföld - a földfestékek bármelyikéből előállítható, csupán tejfölsűrűségűre kell hígítani. A nyers edények felületét borítják be vele, és vagy kanálból öntik a felületre, vagy belemártják a tárgyat. Napjainkban előfordul, hogy szórópisztolyból fújják, bár a fazekasok körében igen ritkán fordul elő ez a megoldás.

őrlő (v. örlőkő) - a földfestékek és mázak nyersanyagainak összetörésére, őrlésére szolgáló kézi malom.

őskori kerámiák műtárgymásolatai > Bencze Kornél (Simontornya) > Egri Zsuzsa (Budapest) > Gucsi László (Dunaújváros) > Juhász Gyula

Ősz Szabó Antónia (Budapest, 1938–) - keramikus

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z