Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

M
macskanyomás - a mohácsi fazekasok egyik legismertebb díszítőtechnikája. Az agyagdarabba vagy félbevágott burgonyába szurkait fapálcákat (esetleg gyékényszálakat) mintegy pecsételőként használják, ismétlődő rozettákat hozva létre az edény felületén. Ezek a macskanyomok. Többnyire színtelen vagy mangánoxidos, fekete mázat használnak hozzá.

magafalán díszítés - amikor közvetlenül az agyag felületére kerül a díszítés, legyen az akár festett, akár mélyített.

Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete - A rendszerváltást követően a Művészeti Alap korábbi szervezeti struktúrája átalakult. 1992-ben létrejött jogutódként a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE), amelynek tagjává vált a megszűnt Művészeti Alap valamennyi tagja. A MAOE ma 6900 tagot számláló - író, zeneművész, képző-, ipar-, és fotóművész - civil szervezet. S létrejött jogutódként a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (MAK), melybe a művészvagyon került.

Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége honlaja, Andrássy úti Galériája: 1061 Budapest, Andrássy út 6. I. em.

Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetsége (MKITSZ) - 1082 Budapest, Leonardo u. 41. > honlap

Magyar Kerámia Szövetség, 1027 Budapest, Fő u. 68. > honlapja > tagjai

magyar kerámiaművészet a XX. században

Magyar Keramikusok Társasága (MKT) - A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szervezeti keretein belül, a szövetség keramikus-szakosztályának szerepkörével működő, 1992-ben megalakult átfogó szakmai szervezet. Célja a kerámiaművészet hagyományainak ápolása, a kortárs keramikus szakma érdekeinek védelme és képviselete, kiállítások rendezése, szakmai rendezvények szervezése, nemzetközi kapcsolatok kialakítása, kiadványok megjelentetése. Elnöke Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész. Taglétszáma 158, tagjai között díszítő és funkcionális kerámiával, egyedi és sorozatban készült művekkel, autonóm kerámiaplasztikákkal foglalkozó alkotók dolgoznak. A Társaság 1993 óta minden évben megrendezi azt az őszi kerámiatárlatot (kezdetben a Csók Galériában, majd a Palme Házban), amelynek keretében átadja a szakma egyik kiválóságának a Gádor-díjat. A ~ jelentős fellépése volt az 1995-ös Agyag mesterei című tárlat a Vigadó Galériában, valamint az Iparművészeti Múzeumban 1999-ben rendezett Fél évszázad magyar kerámiaművészete c. kiállítás.

Magyar keramikusok a Wikipédián

Magyar Nemzeti Múzeum - üveg, porcelán, kerámia látványraktára

magyarszombatfai kerámia - A Vas m.-i Veleméri-völgy fazekas falvai közt a legismertebb a magyarszombatfai fazekasság. Fazekasai a D-Dunántúl, főleg Somogy m. falvait látták el edényekkel. A mesterség a 14. sz.-ig nyúlik vissza. A fazekasok szinte a legutóbbi időkig háziiparszerűen dolgoztak, igen régies technikával. Jórészt mázatlan edényeket készítettek: tűzálló fazekat és tejesfazekat, de készítettek kantákat is. Díszes edényeikre is az egyszerűség jellemző: lakodalmas fazékra és kancsókra ún. cifrázóval nyomták a mintát. E vidék fazekasságát a Züric-völgyben elszórt fazekas falvakról züricvölgyi fazekasság néven is szokás emlegetni. A Magyarszombatfán működő kerámiagyárat az innen származó neves mester, Czugh Dezső alapította. – Irod. ifj. Kós Károly: A züricvölgyi fazekasság (Dunántúli Szle, 1944); Czugh Dezső: Magyarszombatfa és környéke fazekasságáról (Népünk Hagyományaiból, Bp., 1955). >>>Tovább

majolika - a XV. századtól Itália bizonyos területein, főként Faenzában, Derutában, Urbinóban, Orvietóban, Gubbióban, Firenzében és Savonában előállított ónmázas, lüszteres csillogású cserépedény. Más országokban készített, fajansznak vagy delftnek nevezett ónmázas edényeket a mór uralom alatti Spanyolországból, Mallorca (másképpen Maiolica) szigetén keresztül szállították Itáliába, innen ered az Itália-szerte ismert és használt elnevezés. A majolika jellemző színét az 1100 °C-on történő égetést álló négy színező-oxidtól kapja: lehet kék (kobalt-oxid), sárga (antimon-oxid), zöld (réz-oxid), ill. lila-barna-fekete (mangán-oxid). A lila és a kék színeket bizonyos időszakokban a kontúrokhoz használták. A máz fényét fehér ónbevonat adta, vagy a fehér alapmázra más árnyalatú fehérrel festett díszítés (bianco sopra bianco). A majolika leggyakoribb formája a közel-keleti eredetű, hengeres testű albarello vagy patikaedény (arab: „fűszertartó edény”), amely bizonyítottan a görög oinokhoé formájából származik, ill. az istoriato díszítéssel ellátott (mitológiai, bibliai, történelmi jeleneteket bemutató) piatta da pompa vagy tálalóedény. Ezeknek az edényeknek az elkészítéséhez kivételes szaktudás és művészi tehetség szükséges.

Major Judit (Szeged, 1968–) - keramikus

Majoros Hedvig (Szarvas, 1930–) - keramikus > http://www.napkut.hu/naput_1999/1999_10/057.htm

Majoros János (Dombóvár, 1928–) - keramikus, szobrász

Makrón (Kr. e. V. század első negyedében működött) - görög vázafestő

Malevics, Kazimir Szeverinovics (1878-1935) - festő, grafikus, a nonfiguratív művészet teoretikusa, a szuprematizmus irányzatának megteremtője. 1920-tól a petrográdi Állami Porcelángyár tervezője.

mandarin-porcelán - a XVIII. század végén kivitelre készített kínai porcelánfajta; nevét a felület egyes mezőiben jellegzetes, máz alatti kékkel kontúrozott, máz feletti arany, vörös és rózsaszín festéssel díszített, hivatalnoki viseletben ábrázolt alakokról kapta. A XIX. században Angliában gyakran másolták a mandarin-porcelánokat.

manisesi kerámia - a XIV–XV. században, a spanyolországi Manisesben kialakított kerámiastílus. Arab és keresztény hatásokat ötvöz; az előbbi a ritmikus rajzban, utóbbi a címerállat- és lombmotívumokban figyelhető meg. Gyakori motívum Szent János sasa, valamint a spanyol és itáliai címeremblémák.

Marcks, Gerhard (1889-1981) - német szobrász, egykor a Bauhaus kerámiaművészeti műhelyét vezette.

mariebergi kerámia - svéd kerámiatípus, amelyet a Stockholm egyik szigetén, a Kungsholmenen álló Marieberg gyárban gyártottak kb. 1759 és 1788 között. Amikor a Johann Eberhard Ludwig Ehrenreich alapította Marieberg gyár 1766-ban anyagilag válságos helyzetbe jutott, Ehrenreich helyét a francia Pierre Berthevin vette át, majd miután 1769-ben ő is távozott, Henrik Sten lett a cég igazgatója. 1782-ben a gyárat megvásárolta a rivális Rörstrand gyár, és 1788-ban végleg bezárták kapuit. A Marieberg gyár főként fajansz- (ónmázas cserép) és porcelántermékeiről volt híres. A rörstrandival ellentétben a mariebergi fajansz a kezdetektől élénk, felülfestett színes mázas volt. Egyik specialitása, a márványos máz, szokatlan fekete, kék, lila, vörös, sárga és barna színekben pompázott. A levonóképes eljárást a Rörstrandból átjött Anders Stenman vezette be a gyárban. A gyár legeredetibb fajansztermékét, a kissé bizarr rokokó „teraszvázát” valószínűleg maga Ehrenreich gondolta ki. A rátétes virágmintával díszített váza talpa sziklába vájt lépcsősort formázott, a talpon alul egy állat (általában nyúl) hevert. Marieberg gyártott krémszínű keménycserép-edényeket is; ezeket Flintporslinnak nevezték, és nagyon hasonlítottak a Josiah Wedgwood által előállított kőedényekre. Porcelánt csupán Pierre Berthevin igazgatósága alatt (1766–88) gyártottak Mariebergben. Ez inkább emlékeztetett a francia porcelánra, mint a kor mariebergi fajansztermékeire, mivel Berthevin a Párizs melletti Mennecy gyárából jött, ahol rendkívül finom és áttetsző lágyporcelánt, szinte tejüvegszerű termékeket készítettek. A mariebergi lágyporcelánt 1777-ig gyártották; ekkor vezették be Jacob Dortu segítségével a keményporcelán gyártását.

Markó Judit - keramikus

Márközy Mária [Dr. Horváth Zoltánné] (Győr, 1947–) - keramikus

Marquet, Albert (1875–1947) - francia festő, a fauvizmus, a Fauves (’Vadak’) képviselője. Kerámiáinál együtt dolgozott Artigas-szal.

Marsai Ágnes (Pécs, 1951–) - keramikus, szobrász

marseille-i fajansz - a XVIII. században, Marseille-ban készített ónmázas cserépedény. Joseph Clérissy 1677 és 1733 között működő manufaktúrája főként bíbor körvonalú, kék fajansztárgyakat gyártott. A Fauchier-manufaktúra a trompe-l'oeil (optikai csalódást keltő) festéssel, ill. tájképekkel díszített tárgyakkal és tájképekkel tűnt ki. A Veuve Perrin-gyár a „bouillabaisse”-díszítésről volt híres; ez a helyi halleves valamennyi hozzávalóját valósághűen jelenítette meg. Joseph-Gaspard Robert üzemének legkeresettebb termékei a míves virágmintás fajanszok voltak; 1777 után porcelánra is festették ezt a mintát. A marseille-i fajansz legnagyobb technikai vívmánya a francia kerámiaművességben páratlan, teljes egészében aranyból készült díszítés volt.

mártásoscsésze, mártásoscsónak - kiöntőszájjal és füllel ellátott fém- vagy kerámiaedény, melyet mártások tárolására és tálalására használnak. Az ezüst mártásoscsésze legkorábbi típusa az 1720-as években jelent meg. Ennek mindkét végén kinyúló szája, középen két visszahajló füle és íves talpa volt. Az 1740-es években a többnyire csónak formájú edény már három vagy négy öntött lábon állt, és egyetlen kiöntője, ill. füle volt. Díszítés csak a fülön, a talpon és a peremen jelent meg. A század közepén, a rokokó stílus hatására néhány egyedi kialakítású darab is készült. A klasszicizmus elterjedésével a mártásoscsészét bizonyos fokig kiszorította a mártásostál, de a XIX. században ismét az ezüst étkészletek gyakori darabja lett.

Márton József (Gyergyószentmiklós, 1942–) - keramikus, festő

Márton Károly (Kiskunfélegyháza, 1961–) - keramikus, iparművész

Mártonyi Éva - keramikus, japán tolmács

Mason, John (1927-) - amerikai keramikus > Frank Lloyd Gallery > Wikipedia

matécsésze kerámiából, porcelánból (lásd még: maté tea)

Máté Márta (Mezőhegyes, 1956–) - keramikus

Matisse, Henri (1869-1954) - francia festő kerámiákat is festett:

1948


Matola Magda [Adamis Gusztávné] (Nagykanizsa, 1950–) - szobrászművész, keramikus, iparművész

Mattyasovszky-Zsolnay László (1885, Pécs - 1935, Pécs) - festő és keramikus. Münchenben M. Heymannál, majd Párizsban tanult. Itt festett impresszionista, Manet hatását tükröző képeit a Salon d’Automne-ban állította ki először. Hazatérve éveken át a pécsi Zsolnay-gyár művészeti vezetője volt. 1916-, 1921- és 1927-ben az Ernst Múzeumban, 1930-ban pedig Pécsett állította ki csendéleteit és porcelánjait. A Művész anyja és Virágok és madarak c. képei az MNG, Íris és Búzaszentelés c. művei pedig a Fővárosi Múzeum birtokába kerültek.

Matuska Ferenc (Temerin [YU], 1934–) - keramikus

máz (v. "zománc") - a már kiégetett, zsengéit agyagtárgy felületre felvitt, újabb égetés után végleges állagúvá váló, szétterülő, kemény, üvegszerű réteg, amely a cserép vízáteresztő képességét hivatott csökkenteni, vagy a pórusokat teljesen eltömni. A fazekasok által használt hagyományos mázak az ólommázak, amelyeket ma egyre inkább felváltanak a mázak ólommentes változatai. > mázak összetétele és azok hatása a mázak tulajdonságaira > kerámia- és porcelánmázak karcvizsgálata

mázazás (v. mázolás, mázolozás) - a zsengéit edény mázzal való bevonása a második égetés előtt. Ritkán mázazhatták az égetetlen, nyers tárgyakat is, ez azonban rosszabbul szívta a mázat, így az vékony és foltos lehetett.

máz alatti festés - lásd: aláfestés

mázhibák kerámiák, porcelánok mázazásakor

mázra égetés (v. mázas égetés) - a fazekasok általában így nevezik a zsengélést és mázazást követő, második égetést.

mécses, római kori - a mécses részei a discus vagy test, a csőr, a beöntőnyílás és a kanóc. A kerámia mécseseket formába öntötték, amelynek alsó és felső része volt. Két fő típusa van, a firma és a volutás mécses. A volutás mécses arról a két volutáról kapta a nevét, amely a csőrt (ahol a láng ég) körbeveszi. A firma mécsesnél van mesterbélyeg, de nincs díszítés. A másiknál nincs mesterbélyeg, de a discusán díszítés található.

Medici-porcelán - az első európai lágyporcelán; 1575 és 1587 között Firenzében készítették, az I. Ferenc (Francesco de' Medici) pártfogása alatt álló műhelyekben. Anyaga föltehetően üvegből, porrá zúzott hegyikristályból, homokból, vicenzai agyagból és faenzai fehérföldből készült. A matt, buborékfoltos mázzal bevont, keményre égetett porcelántárgyak gyártása valószínűleg korlátozott volt, nagy részük európai uralkodók ajándékának készült. A kevés (kb. 60 db) fennmaradt példány között vannak használati tárgyak – üvegek, kancsók, csészék és tálak –, valamint dísztárgyak (pl. plakettek). A Medici-porcelán a perzsa és a kínai edényművesség, legfőképpen pedig a majolika hatását mutatja. Díszítése általában kék és fehér, ritkábban mangánbarnával kombinálva. Kék márkajele a firenzei dóm kupoláját ábrázolja, alatta F betűvel.

meisseni porcelán - a Drezda mellett 1710-ben alapított, ma is működő meisseni gyárban készült kemény- vagy valódi porcelán. Itt készültek az első jó minőségű porcelántárgyak Európában. A gyár termékei 1756-ig meghatározták az európai porcelánművészet stílusát, ekkor a francia sévres-i gyár vette át a vezető szerepet. A valódi, a kínaihoz hasonló porcelán titkát 1707 körül fedezte fel Friedrich Böttger alkimista és Ehrenfried Walter von Tschirnhaus fizikus; kettejük kutatásai korábban a legkeményebb fajtájú kőcserép, az ún. vasporcelán előállítását eredményezték. Az első porcelán füstös árnyalatú volt és nem különösebben áttetsző, de ezt hamarosan továbbfejlesztették. A meisseni gyár 1731 után érte el virágkorát, Johann Joachim Kändler szobrász tervezői működése idején. 1739-től gyártották a Zwiebelmuster (hagymamintás) elnevezésű, kék, máz alatti díszítésű porcelánt; ezt később sok gyár másolta. A meisseni porcelán márkajele: két, keresztbe tett kék kard. > http://www.meissen.de > Vadas József: A meisseni porcelán

mejping - kínai virággally váza, egyetlen szilva- vagy cseresznyevirág-gally számára készültek a mejping-forma vázák, szűk nyakkal, gumós vállal. különösen a Szung (960–1279) és a Ming (1368–1644)-korszakban kedvelt kínai váza; alakját a fiatal nők kebléről mintázták. A Ming-kori darabok többsége máz alatti kékkel festett fehér porcelán.

Melocco Miklós (Róma, 1935-) - szobrász, Herendnek tervezett egy teáskészletet és két asztali díszt.

Mennecy-porcelán - egészen világos színű, áttetsző lágyporcelán; egy francia gyárban készítették az 1730-as évektől 1806-ig. A tárgyak általában kisméretűek, vázák, kávéskészletek vagy toalettkellékek. A figurák jó minőségűek. A Mennecy-porcelán festésére a zöldessárga, ill. a melegbarna árnyalatok jellemzőek.

Mészáros Gábor (Békés, 1958–) - keramikus

Mészáros Géza (Sóskút, 1918 – Budapest, 1987) - keramikus

Mészáros Mária (Tiszaszentimre, 1949–) - keramikus, szobrász, üvegtervező

metszés - 1. Az áttört edények díszítésének technikájaként ismert. Az előrajzolt (előkarcolt) mintát követve hosszú tűvel vagy speciális, erre a célra kialakított késszerű szerszámmal átvágják az edény falát, mégpedig meghatározott helyeken, majd a körülvágott agyagdarabot eltávolítják. A munka végén csipkeszerű minta jön létre. 2. Metszésnek, metszett vagy vésett mintának nevezik azt a díszítőtechnikát is, amelynél a fazekas az edény felületébe egy speciális szerszámmal vési bele a mintát.

metsző (meccő, metsződrót) - a korongolt edény korongról történő levágására szolgál. Lehet vékony drót is, manapság azonban szívesebben alkalmaznak a fazekasok horgászdamilt, mivel az nem rozsdásodik.

Metthey, André (1871-1920) - francia Art Nouveau keramikus, eleinte kőcseréppel próbálkozott, szobrász módjára rakva fel kissé rusztikus edényeit, majd egységes barna vagy zöld mázzal borította őket. 1900 után sikerült flambé mázat is kikísérleteznie. Asniéres-i műhelyében ónmázas fajanszait Bonnard, Maurice Denis, Derain, Puy, Matisse, Laprade, Maillol, Odilon Redon, Renoir, Roussel, Rouault, Valtat és Vlaminck festették. >>>Tovább

mettlachi (kőagyag padlóburkoló lap) - különböző színű, de teljes tömegében egynemű anyagból finomkerámia-ipari technológiával, félszárazon, 150-250 kp/cm2 (0,1 MPa) nyomással formázva, mesterségesen szárítva, samott tokban kb. 1200 °C hőmérsékleten tömörre égetve előállított kerámia.
A fehér padlólapok alapanyaga kaolin, melyhez szükség szerint földpátot és kvarcot adagolunk. A fehér, vörös, fekete, sárga, szürke színű terméket a nyersanyag-összetétel megfelelő megválasztásával, a kék színt a fehér színű termék nyersanyagának kobalt-oxiddal, a zöld színt króm-oxiddal való színezése által érjük el. A szürke, a barna és a fekete lapokhoz színezékként mangánérc alapú pigmentet használunk. Az alapanyagok nagy része külföldi. Felhasználási területük: épületek külső- és belső fal- és padlóburkolása (fürdőszoba, konyha, terasz), egészségügyi intézmények, laboratóriumok, agresszív vegyi anyagokat használó üzemek, sav- és olajálló kádak, tartályok, korróziót okozó vizet tartalmazó medencék, nagy forgalmú csarnokok padozatának a burkolása.
A kőanyag mozaikcsempéket épületek (különösen üzletek, áruházak, előcsarnokok) külső- és belső burkolására, fal- és padlóburkolásra használják. Különösen esztétikai igényű falburkolatokhoz használják a mázas, ragasztott mozaikcsempét.

mexikói cserépedények:


olla - babfazék


cazuela - mole-tál


Oaxaca-i csokoládés kancsó
(fa habverővel)

 

mezőcsáti kerámia - Mezőcsát a közép-tiszai kerámia kiemelkedő központja. Fazekasai nem alkottak céhet, nevük mégis felbukkan a céhiratban, mint a miskolci fazekascéh mezőcsáti származású fazekas legényei vagy mesterei. Az első nevek 1798-tól ismertek; az első évszámos mezőcsáti edény – egy miskakancsó – 1828-ból (az utolsó 1914-ből) származik. A mezőcsáti edények között legnagyobb mennyiségben olyan edények szerepelnek, amelyekből más központokban sokkal kevesebbet vagy egyáltalán nem is készítettek. Elsősorban említjük a miskakancsókat, butellákat. Ezeknek formai és díszítménybeli gazdagságát egyetlen más központ hasonló tárgyai sem közelítik meg. Külön említést érdemelnek az ember- és állatalakú butellák, melyek a korongolás és a szabadkézi alakítás mellett egy ritkán alkalmazott eljárást is őriznek; az állat szőrét és a pásztor subáját oly módon alakították ki, hogy a puha agyagot lyukacsos présen nyomták keresztül, s a megfelelő színnel festve az eredeti anyagot megközelítő hatást értek el. A mezőcsáti emberalakú butellák az ismert többi között a legarányosabbak és a legművészibbek. Különleges, ritka forma az innen származó emberfejes csalikorsó és csalikancsó. A Felvidék, Erdély és a Dunántúl ismert edényformáját, a bokályt az Alföldről csak innen és Tiszafüredről ismerjük, számuk azonban elenyésző. Viszonylag sok a tál és a tányér. Sok köztük a madaras-virágos díszű; más csoportjuk az ún. lakodalmas tál és lakodalmas tányér stilizált kés-villa-kanál motívummal; jellegzetesek a csipkés levélformára vágott, papírmintával díszített tányérok. Általában növényi díszítőelemek jellemzik a mezőcsáti tálakat és tányérokat. Leggyakrabban alkalmazott növényi díszítőelem a hat- és több karéjos virág, a tulipán; a fürtös virág; indák, kacsok, levelek és a csillag. Az edények díszítésének technikája az írókázás, a karcolt díszítés, ill. a sgraffiato. A mezőcsáti mesterek munkáiból kiemelkednek a Rajczy Mihály által készített tárgyak (1817–1869). Munkái között olyan is akad, amelyről megállapították, hogy ismerhette a debreceni kerámiát, amely stílusának kialakításában döntő szerepet játszott. De Rajczy neve mellé még számos mesterét sorolhatnánk, akik a mezőcsáti kerámia-stílus kialakításának jelentős egyéniségei voltak, és akiknek munkássága a közép-tiszai stílus más központjaira, pl. Tiszafüred kerámiájára is hatással volt a későbbiekben. – Irod. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); Kresz Mária: Újonnan szerzett mezőcsáti cserépedények (Népr. Ért., 1960).

mezőtúri kerámia - Mezőtúr már a 18. sz. végétől az Alföld legnagyobb korsós központja volt, bár a korsósok csak 1817-ben szerezték meg kiváltságlevelüket. Ekkor még zömében mázatlan edényeket, főleg fekete korsókat égettek. A legkorábbi, még a 18. sz.-i mezőtúri mázas kerámiát az úrasztali bor számára készült kétfülű zöld mázas kanták képviselik. A mázas edények általánossá válása a 19. sz. második felétől datálható, amikor azonban már az edényformák készítésében is változás állott be: a korsók mellett tálakat, tányérokat is készítettek. A legkorábbi mezőtúri tálas edény is zöld mázas, mint az említett egyházi edények. A mázas edények másik nagyobb csoportja fehér alapú, melyre zöld, vörös, kék és négerbarna mintát rajzoltak. A díszítés eszköze az íróka, mellyel kezdetben még nehézkesen dolgoztak a mesterek, amit egy 1865-ben készült, még igen ügyetlen vonalvezetéssel díszített bödön bizonyít. A század végén négerbarna alapú mázas edények is készültek. Az 1870-es évektől válik kedveltté a mezőtúri kerámia jellegzetes alapszíne, az Arad m.-i Dudról származó sárgás színű földfesték, ún. dudi, amely az 1880–90-es években élte virágkorát. Szinte minden Mezőtúron készített edényt ezzel a színnel festettek. A díszítőeljárások (karcolt díszítés, áttört kerámia, plasztikus díszítmények) közül legművészibb fokon és leggyakrabban az írókázást alkalmazták. A motívumok kizárólag növényi elemekből állnak. A kompozíció általában egy hullámvonalas négerbarna indára épül, melyhez leveleket, nagy foltú rózsákat és apróbb stilizált virágokat rajzolnak. A levél- és virágrészeket egy-egy rózsa szakítja meg. A díszítmény elemeit gyakran kontúrozzák négerbarnával. Ezt az eljárást feketézésnek nevezik. A legtökéletesebb mezőtúri edényforma a csárdás korsó, melyet ajándékként vagy megrendelésre készítettek. Nagy mennyiségben készítettek közönséges korsót, kantát, gömbölyű szilkét és köcsögöt, valamint tálakat és tányérokat. Jelentős mennyiségben gyártottak pálinkásedényeket, így butellákat is. – Irod. K. Sebestyén János: A mezőtúri fazekasság múltja és jelene (A Népr. Múz. Adattárának Ért.-je, 1956) > Nagy Molnár Miklós. A mezőtúri fazekasság ember alakú edénytípusai > Nagy Molnár Miklós: Mezőtúr fazekassága > Élő népművészet

Mihályfi Marika (Nagybecskerek [Zrenjanin, YU], 1957–) - keramikus

Mikawachi-porcelán - a Tokugawa-korszakban (1603–1867) Hirado szigetén, a Hizen tartománybeli (ma Nagasaki prefektúra) Mikawachi kemencéiben készített japán porcelán neve. A kerámiaműhelyeket koreai fazekasok alapították a XVII. században, de csak 1751 után, Hirado herceg támogatásával kezdték el készíteni jellegzetes, tiszta fehér és kék-fehér porcelánjaikat. A Mikawachi-porcelán finom szemcséjű, rendkívül fehér, rendszerint máz alatti kékkel festett, kecses vonalú díszítéssel: miniatűr tájképeket, fákat, virágokat vagy figurákat festettek rájuk. A legjellegzetesebb motívumok a figurális díszítmények, különösen kedvelték a játszó kínai gyermekek (karo-ko) mintáját. Reliefdíszítés és színes mázak (főként sötétbarna) alkalmazása ugyancsak előfordul. Vízcseppentő edények, állatfigurák is találhatók az itt készített számos porcelántárgy között. Miután a manufaktúra hercegi támogatása 1843-ban megszűnt, a Mikawachi-porcelán készítése hanyatlásnak indult.

Miklós János (Székesfehérvár, 1950–) - szobrász, keramikus

milánói fajansz - a XVIII. században milánói gyárakban készült ónmázas kerámiaedény (majolika). A legkorábbi ismert példányok Felice Clerici 1745 körül megnyitott üzeméből kerültek ki. A milánói fajansztárgyak japán és kínai porcelánok másolatai vagy utánérzései voltak. Japán előképüket, az imari porcelánt gazdagon díszítették, és színhasználata eltért a természetes színektől. 1759-ben Pasquale Rubati üzeme kezdett gyártani porcelánt imitáló majolikát.

minai kerámia - iszlám kerámiatípus; zománcfestéssel díszített, fehér alapon aranyozott csészék, serlegek, fedeles kupák és palackok, gyakran szalagkompozícióba rendezett gazdag figurális elemekkel. Hasonló díszítéssel állat vagy ember alakú edényeket is készítettek. A XIII. és XIV. században az iráni Szultánábádban és Varáminban gyártottak minai porcelánedényeket.

mingei - a. m. "népi művészet", a terminust Yanagi Soetsu (1889-1961) találta ki 1926-ban, az ipari forradalom után elhanyagolt, névtelen falusi fazekasok alkotásainak nagyobb megbecsültetésére. Alapműve, "Az ismeretlen kézműves" (angolul "The Unknown Craftsman") c. könyve azóta klasszikussá vált. A leghíresebb japán mingei keramikusok - lásd: Hamada, Kawai, Rosanjin.

Mingeikan Museum - The Japan Folk Crafts Museum in Tokyo

minószi kerámia - az első korongon készített kerámia a középső bronzkori Görögországban; először Orkhoménosz ásatási területén bukkant fel. A korai mükénéi korszakban (Kr. e. 2200–2000) került Kis-Ázsiából Európába, és készítése a középső mükénéi korszakban (Kr. e. 2000–1600 k.) folytatódott. Az egyformán szürke árnyalatú kerámiák felülete csúszósnak tűnik, formájukban fémtárgyakat utánoznak.

Minton-kerámia - krémszínű, kékkel nyomott majolika, csontporcelán és paroszi porcelán, melyet a staffordshire-i Stoke-upon-Trent 1793-ban alapított gyárában készített Thomas Minton. Szívesen alkalmazta a később híressé vált ún. fűzfás mintát. Az 1820-as években kezdett csontporcelánt gyártani, ezek a korai Minton-kerámiák hasonlítanak a Párizs melletti Sévres-ben gyártott porcelánra, amely erős hatást gyakorolt Minton művészetére. A XIX. században Angliában egyedül Minton gyártott olyan porcelánt, amely alkalmazta a Sévres-ben kifejlesztett pâte-sur-pâte („massza a masszán”) kerámiakészítő technikát. Minton gyára a XIX. században számos étkészletet, edényt készített követségek és államfők megrendelésére.

Minya Mária (Békés, 1946–) - szobrász, keramikus

Miró, Joan (1893–1983) többnyire Josep Llorens Artigas (1892-1980) közreműködésével kb. 400 kerámiatárgyat készített.

mishima (japán) - lásd: puncsang (koreai) kerámia

miskakancsó, miska, mihók - ólommázas cserépkancsó. Emberfejű, süveges borosedény. A süveg alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van. Jellegzetes dísze a hasán levő domborműves kígyó és a szintén domborműves sujtássor. Karcolt és festett minta is előfordul ugyanazon a darabon. Felirata rendszerint a füle alatt van. – Ez az edényforma a közép-tiszai és az alföldi műhelyek specialitása volt. A legkorábbi ismert miskakancsó 1828-ból datált, de a készítés helye még nincs feltüntetve rajta. 1833-ból azonban már olyan tárgyunk van, amelyen a dátum mellett a készítési hely is feltüntetett: készült „Mező Csáth városában”. A legtöbb miskakancsó a 19. sz. 40-es, 50-es éveiben készült. A formára és a díszítményre egyaránt vonatkozik Domanovszky György megállapítása, amely szerint: „a legdíszesebbek és egyben a legmagasabb művészi nívójúak esnek a legkorábbi időszakra”. Ezek majdnem kivétel nélkül 19. sz. eleji katonát ábrázolnak csákóval a fején, öltözetén pedig gazdag sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó. A testen előfordul még karcolt, geometrikus díszítmény és írókás vagy karcolt felirat: évszám és szöveg. A díszítmények elrendezése minden darabon más és más. Legművészibbek a neves csáti mesternek, Rajczy Mihálynak a munkái. A magyar fazekasközpontok közül Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron készítettek miskakancsót, ill. elvétve Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. A legtöbbet és legnevezetesebbeket azonban Mezőcsáton, ugyanis a többi központban együttvéve nem készült annyi, mint itt.

Miskolci Egyetem, Kerámia és Szilikátmérnöki Tanszék

miskolci fazekasság

miskolci kerámia > Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak

Mittelholcz Mihály (Kisszékely, 1939–) - keramikus

mohácsi kerámia - A korsósok Mohácson kizárólag fekete kerámiát készítettek: korsókat, kantákat nagy menyiségben. A „Korsós és Fazekas” céh 1718-ban alakult, később szétvált. Nemcsak a hazai piacot látták el ezekkel a keresett víztároló edényekkel, hanem a Balkán félszigetet is. Mohácson hajóra rakták az árut és vízi úton juttatták el távoli vidékekre. Évente mintegy 30 000 edényt szállítottak, főleg az ún. török korsókat. – A mázas edények készítésével az általánosan fazekas szóval jelölt mesterek foglalkoztak. Főleg tálakat és tányérokat készítettek sötét és fehér alapszínekkel. – Irod. Szepes Lajos: A mohácsi fazekas és korsós mesterség (Népr. Közl., 1959); Sarosácz György: Mohácsi kerámia és története (Pécs, 1972).

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (korábban Magyar Iparművészeti Egyetem, Iparművészeti Iskola, Magyar Iparművészeti Főiskola) - egyetem Budapest XII. kerületében, a Zugligeti út 9-25 és a Kinizsi utca 39. szám alatt. Az Egyetem 2006. március 1-je óta viseli Moholy-Nagy László nevét. Az egyetem hivatalos kiállítótere a Ponton Galéria (1015 Budapest, Batthyány utca 65.). A kollégium (1121 Budapest, Zugligeti út 9–25.) alatt található. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem 2007. ősztől elindította a PRE MOME Vizuális Szabadegyetemét, ahol felvételi felkészítő kurzusok folynak. > hivatalos honlap
Szilikát Tanszék - A Kerámia Szakosztály 1911-ben létesült, műhelye 1909-től kezdve működik. A porcelán-tervezés 1949-ben indult meg a Kerámia Főtanszék keretében. Üvegtervezés 1953-tól kezdve folyik a Főiskolán, önálló szakcsoport megalakulására 1966-ban került sor. Szilikát Tanszéken szilikátanyagú tárgyak, tárgycsaládok tervezése (üvegtervezés) és kivitelezése folyik. Tanszékvezetője: Kádasi Éva (egyetemi docens). Szilikáttervező művész diplomát lehet ezen a tanszéken szerezni. A műhely- és műtermi munkán kívül az üzemi és égetési gyakorlatokon, művésztelepeken, valamint a 7-8. szemeszterben külföldi társegyetemeken szerezhetők tapasztalatok. Olyan iparművészeket képeznek, akik a kerámia, a porcelán és az üveg szakterületén lesznek mesterei a formatervezésnek. Kis és nagyszériás tárgyak tervezését és megvalósítását gyakorolják a hallgatók. Gipszműhely is működik a tanszéken. A tanszék oktatói: Bohus Zoltán üvegtervező egyetemi tanár, Bokor Zsuzsanna keramikus művésztanár, Fusz György, Gonzáles Gábor szakoktató, Horváth Márton egyetemi tanár, Kádasi Éva keramikusművész, Kemény Péter keramikusművész, Kotormán Norbert szobrászművész, Márhoffer László szakoktató, Nádor Tibor, Nemoda Attila keramikusművész, Pázmándi Antal keramikusművész, Probstner János keramikusművész, Szabó László üvegcsiszoló műhelyvezető.

Mojak Aranka (Moholgunaras [Gunaros, YU], 1932-) - keramikus

Mojak Diana (Újvidék [Novi Sad, YU], 1962-) - keramikus

Mojzes Marianna (Budapest, 1952 – Budapest, 1980) - keramikus

Móker Zsuzsanna [Jegenyésné] (Budapest, 1946-) - keramikus

Molnár Elek (Nagykőrös, 1916 – Kecskemét, 1994) - keramikus

Molnár Gabriella (Budapest, 1967-) - keramikus > a Körmendi Galériában

Molnár Sándor (Gyöngyösfalu, 1949-) - keramikus

Mónus Ferenc (Hódmezővásárhely, 1931. február 8. – Hódmezővásárhely, 1999. március 20.) - fazekas, népi iparművész, a népművészet mestere. Mónus Sándor testvére. Édesapja, Mónus Sándor és édesanyja fazekasok voltak. A ház, amelyben született egyúttal a családi műhely is volt. Élete, pályája szinte ugyanúgy indult, mint a 22 évvel idősebb testvéréé Mónus Sándoré. Az iparostanonc iskola befejezése után, 1948-tól édesapjánál segédként tanulta meg a mesterséget. 1951-től az Agyagipari Szövetkezet dolgozója, majd 1957-től önálló iparosként folytatta munkáját. 1958-ban tett mestervizsgát. Az apjától tanult, a vásárhelyi hagyományokhoz hű motívumokat, forma-, és színvilágot megtartva és ízléssel alakítva egyénit alkot, megteremtve a „Mónus-kerámiát”. Az erőteljes, a virágmotívumokat egyszerű, stilizált formában alkalmazó, gazdagon díszített, cserepei, tálai, szilkéi, butellái első látásra felismerhetőek. 1967-ben népi iparművésznek ismerték el, ekkor már egy éve a Népművészek Szövetkezetének a tagja. A Mónus-kerámiák, a vásárhelyi szövetkezet termékeivel együtt a világ sok pontján öregbítették a helyi népi iparosok jóhírét. 1970-ben a Gelencsér Sebestyén népi fazekaspályázaton nagydíjas lett. Az 1972-es Őszi Tárlaton munkajutalmat kapott. Míves cserépedényeivel az egész ország területén szívesen látott vendég volt. Munkásságát 1976-ban a Népművészet Mestere címmel, 1974-ben és 1982-ben Szocialista Kultúráért kitüntetéssel ismerték el. 1975-től feleségével, Erdei Irénnel együtt formálta a vásárhelyi agyagot, írókázta a kék-zöld színű virágokat, madarakat. 1985-ben szülővárosa Pro Urbe díjjal jutalmazta. 1998-ban a városházán állandó életműkiállítást rendeztek be a mester legnagyobb örömére. Testvéreivel, Ilonával, aki a máz alatti festéssel, a csak égetés útján létrehozható színekkel és Sándorral, aki a formák lehetőségét, a kis méretekhez vonzódva, „mini” edényeivel éltette tovább a vásárhelyi népi fazekasság edényfajtáit, formáit, színeit és díszeit. Legfontosabb feladatának a néphagyomány ápolását tartotta és ebben igyekezett a legkiválóbbat nyújtani. Arra törekedett, hogy megőrizze és továbbadja a régmúltból kapott szépet, a vásárhelyi jelleget, formát, színt. Változtatásai, újításai nem sértették meg a népművészet hagyományápoló funkcióját.

Mónus Sándor (Hódmezővásárhely, 1909. – Hódmezővásárhely, 1996. augusztus 18.) - fazekas, népi iparművész. Mónus Ferenc testvére. Apja tálasmester volt Vásárhelyen, de műhelye megszűnt mikor az első világháború idején bevonult katonának. A család egy Orosháza környéki tanyába költözött. Apja visszatérése után 1918-ban először Orosházára, majd 1922-ben vissza, Vásárhelyre költöztek és itt édesapja újrakezdte a tálasmesterséget. Apja mellett kezdett inasként dolgozni, 1927-ben szabadult, mint tálassegéd. Egy év múlva Pestre ment két évig Kőbányán, két évig pedig a pesterzsébeti Elizabetta Kerámiagyárban dolgozott. A gyár tönkremenetel után nem kapott többé munkát sem, Pesten sem otthon. (Ekkor már tizenegyen voltak testvérek) 1932 karácsonyáig bírta a nélkülözést, majd hazagyalogolt Vásárhelyre. Mivel otthon továbbra sem volt munka tájképeket kezdett festeni. 1936-ban megnősült, négy gyermekük született. 1962-ben fölvették az ország népművészeit tömörítő Népművészek Háziipari Szövetkezetébe, 1964-ben megkapta a népi iparművész címet. Ezután többször is elismerték tehetségét 1973-ban Pécsváradon, Győrben és Vásárhelyen nívódíjat, Szentendrén emlékplakettet kapott, Siklósón országos pályázaton 1975-ben első díjat nyert. 1983-ig mintegy harminc kiállításon vett részt. 1975-ben nyugdíjba ment, de a szövetkezet tagjaként tovább dolgozott, most már a családi műhelyben. Egyedi darabokat készített és visszatért a festészethez, kisplasztikákat is formált. Munkáiban arra törekedett, hogy új formákat alakítson ki, de megmaradjon annak népi jelleg. Edényei fehér alapon kékmintás (csúcsi) és sötét alapon világosbarna díszítésűek. 1980-ban lett a Népművészet Mestere.

Móricz Ida (Sárospatak, 1894 – Bécs, 1987) - szobrász, keramikus

Morvay Zsuzsa (Budapest, 1946–) - keramikus

Musée national de céramique - Place de la Manufacture, 92310 Sévres, Franciaország > keramikusok

Musée national de porcelaine Adrien Dubouché - 8 bis Place Winston Churchill, 87000 Limoges, Franciaország

Museion No. 1 Galéria (1063 Budapest, Üllői út 3.) - a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió galériája 2007. december 14-én nyílt meg Budapesten.

Museo Internazionale delle Ceramiche - via Compidori 2, 48018 Faenza, Olaszország

Museum of London kerámiagyűjteménye 20 000 képpel online

mükénéi kerámia

Müller Magda (Fadd, 1941 – Kistarcsa, 2004) - keramikus

műszakikerámia (= ferrit, félvezető, oxidkerámia)

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z