Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

L
Laborcz Monika (Budapest, 1941–) - keramikus

lakabi kerámia - más néven kásáni kerámia, az iszlám kerámiaművészetben a perzsiai (ma Irán) Kásánhoz kötődő, a XI. század közepe tájától a XIV. század végéig virágzó kerámiastílus. A név (lakabi, vagyis „festett”) téves, mert az valójában egymástól agyagszálakkal elválasztott, különféle színű mázakkal fedett, bevésett díszítésre utal. Jellemző a kék, a sárga, a bíbor és a zöld színek használata. Lakabi kerámiatárgyakat az Eufrátesz melletti ar-Rakkában is készítettek (lásd: rakkai kerámia).

Lakatos Ari (Budapest, 1946–) - keramikus

lakodalmas fazék, lagzis fazék, lagzifazék - nagy cserépfazék, amely 30 cm-nél magasabb, két függőleges állású füle a szájából indul ki. Felülete barázdált, a vállát egy vagy két sor ujjbenyomásos abroncs vagy földfestékes zsinórozás díszíti. Módosabb háztartásban 3–4, szegényebben egy-két darab volt. Mezőkövesden a legnagyobb lakodalmas fazék neve leveses fazék, a kisebbé káposztás fazék. E fazekak elnevezése és mérete közötti összefüggés a lakodalmi étrendből magyarázható. Lakodalom alkalmával – ha a ház elég tágas – a pitvarban, a kémény alatt padkát, erre pedig ideiglenes tűzhelyet építenek s azon főznek. Ha szűk a hely, akkor az udvaron a ház elé építik a tűzhelyet. A padkán álló fazekak alá marhatrágyával tüzelnek. Egy gazdasszony irányítása nyomán 3–6 meghívott szakácsasszony főz, akik általában a közeli rokonságból kerülnek ki.

lakodalmak cserépedényei az Alföldön

Lakos József (Szentes, 1956–) - keramikus, designer

Lammel Ilona (Budapest, 1950 - Budapest, 1998) - keramikus

Lándori, Éva [Hoffmann Landori Éva] (Budapest, 1912 ? – Montreal, 1987 ?) - festő, grafikus, keramikus

lángálló agyag - olyan fazekasagyag, amely 1100 °C alatt égethető, égetés után fehéres, sárgás vagy szürkés színt kap, porozitása kicsi vagy majdnem semmi, és nyílt lángra rakva a belőle készült edény bírja a főzés közben létrejövő hőmérséklet-különbségeket. Innen ered elnevezése is. Fontos ugyanakkor, hogy ne tévesszük össze a tűzálló agyaggal, amelynek égetési hőmérséklete 1550 °C körül van.

Lantos Edit (Kiskunmajsa, 1969–) - keramikus, textilművész

laposedény - a fazekasok a tálasedényt, a terítőmunkát nevezik így.

Lapsin, Nyikolaj Fjodorovics (1889-1942) - grafikus, könyv- és porcelántervező.

Lázár Zsuzsa (Mezőkövesd, 1959-) - Kozma Lajos-díjas porcelán készítő iparművész >>>Tovább

Leach, Bernard (1887–1979) kerámiái

Lebegyev, Vlagyimir Vasziljevics (1891-1967) - grafikus, porcelántervező

lebész - lásd: deinosz (dinosz)

Léger, Fernand (1881-1955) kerámiái

légi-kerámia (aerokeramika) > F. T. Marinetti: Keramika és aerokeramika - futurista manifesztum, 1938

léküthosz - ókori görög kerámia olajoskancsó, melyet fürdőkben, tornacsarnokokban, ill. temetkezéseken áldozati edényként használtak. Hosszú, hengeres teste kecsesen illeszkedett a talpához, karcsú nyakához hurok formájú fül tapadt. Díszítése gyakran meghaladta a késői attikai edények érzelmes stílusát.

Lénárt és Társa Kerámiagyártó és Villamossági Cikkeket Forgalmazó Kft., 1106 Budapest, Gránátos u. 4. - műszaki kerámiák, rasching gyűrű, katalizátorok, villamossági cikkek, szigetelők, kis - és nagyfeszültségű, fűtőbetétek gyártása.

Lendvay Zsigmond (Tiszaörs, 1921–) - keramikus, szobrász

lézsafa - a hagyományos fazekasműhely szárítópolca

Lichtenstein, Roy (1923–1997) Az amerikai pop-art jeles képviselője, aki a tömegkultúra tipikus termékei közül a képregényt választotta művészete kiindulópontjául és nyersanyagául. Kerámiát is tervezett: "Landscape Mobile (Limoges)"

Ligeti Miklós (Pest, 1871– Budapest, 1944) - szobrász. Budapesten Stróbl Alajosnál és Bécsben tanult. Emlékműveket és portrékat készített. Fő műve az 1903-ban készült budapesti Anonymus-szobor, budapesti szobrai még a Béke-kút, Déryné, s az 1937-ben felállított Lovastüzér emlékmű. Az utóbbi két szobor a II. világháborúban annyira megsérült, hogy el kellett őket távolítani. Épületplasztikái közül nevezetesebbek a Parlament és az Adria-palota szobrászati díszei. Hosszú ideig a Magyar Iparművészeti Társulat elnöke volt. Népszerűek voltak kerámiái is. Az impresszionista szobrászat egyik legjobb magyar képviselője volt.

Ligeti Miklós művészi kerámiaműhely - A Ligeti Miklós vezetése alatt álló agyagipari műhely 1921-ben alakult Budapesten. Nagy számban foglalkoztatott szobrászokat, keramikusokat, Ligeti mellett itt dolgozott Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Lux Elek, Kövesházy Kalmár Elza, Jákó Géza, Zilzer Hajnalka, Markup Béla, Szentgyörgyi István, valamint Szántó Gergely. Magas művészi színvonalon gyártották alkotásaikat, főként terrakottából, de készítettek mázas kerámiákat is. A műhely jelzése mindig a művészszignó mellett egy kettős kereszt.

limoges-i porcelán - a franciaországi Limoges-ban a XVIII. századtól gyártott porcelán; többnyire étkészlet. Közepes minőségű fajansz (vékony mázzal bevont cserép)-edényeket már 1736-tól gyártottak itt; porcelánmanufaktúra 1771-től működött a városban. A porcelánkészítők számára előnyt jelentett St-Yrierix, a legnagyobb franciaországi agyag- és kaolinlelőhely közelsége. 1784-ben a limoges-i manufaktúra a sévres-i királyi porcelánmanufaktúra leányvállalata lett, ettől kezdve a kétféle porcelántermék díszítése azonos volt. 1797-ben egy második gyár is megnyílt Limoges-ban, és azóta Haviland-porcelán néven tömegesen exportálja a porcelánt az Egyesült Államokba.

Lindig, Otto (1895-1966) - Bauhaus kerámia designer

ling-lung porcelán - pinyin átírással ling long, a Ming-dinasztia utolsó időszakában (a Wanli-korszakban, 1572–1620) készített kínai porcelánfajta; jellegzetessége az áttört díszítés. A ling-lung porcelánok általában kisméretűek, főként csészék, ecsettartók és fedeles edények találhatók közöttük. A díszítésük mázatlan porcelánból készült, amelyet egyszerűen fehéren hagytak, esetleg aranyozással és színes mázakkal ékesítettek. Sok ling-lung porcelánedény készült exportra Jingdezhen kerámiaműhelyeiben, noha a fazekasmesterek tiltakoztak a ling-lung porcelánok készítését előíró császári parancs ellen, és egyszerűen kuj kungnak („ördögi munka”) nevezték ezeket a tárgyakat. A kifejezéssel feltehetően arra a bravúros mesterségbeli tudásra utaltak, amely szükséges volt ezeknek az áttört porcelánedényeknek a készítéséhez, de az is elképzelhető, hogy a megrendelőket, az idegeneket illették ezzel az elnevezéssel. Ling-lung porcelánokat készítettek még a Qing-dinasztiabeli Kangxi császár (ur. 1661–1722) uralkodásának idején, valamint a XVIII. század folyamán is, de a legművészibb darabok a Ming-korszak végére datálhatók.

Lipovics János (Pápa, 1962–) - keramikus, szobrász

litofán kerámia - öntött vagy nyomtatott képpel díszített mázatlan fehér porcelán. A kép általában egy festmény reprodukciója, amely a rajta átvilágító fényben válik láthatóvá. Igen kevés festett darab készült. Litofán kerámiákat 1830 és 1900 között gyártottak, főként Németországban, a Berlini Királyi Porcelángyárban, ill. Meissenben. Angliában a legnagyobb gyártó Minton és Copeland volt. A legtöbb litofán kerámiaplakett volt, méretük az igen kicsinyektől az egészen nagy darabokig terjedt. Utóbbiakat bekeretezték. Napjainkban Magyarországon Horváth László porcelántervező felújította és építészeti alkalmazásra fejlesztette a litofán technikát.

liverpooli fajansz - 1710 és 1760 között Liverpoolban, Bristol és London mellett az angol fajanszművesség harmadik fő központjában készült ónmázas fajansz. Termékei teás- és kávéskannák, mártásos- és puncsostálak, csempék, kancsók, toll- és tintatartók, valamint virágok elhelyezésére használt, tetejükön lyukacsos, tégla alakú dísztárgyak voltak. Jellegzetes liverpooli fajanszkészítmény volt a lyukacsos kancsó, amelyből csak a lyuk befogásával lehetett inni; ezt sokszor rigmusokkal díszítették. Kedveltek voltak a hagyományos ónkupákról mintázott ivóedények és a kicsiny tálcák is; díszítő motívumaik gyakorta utánozták a kínai porcelánéit. Liverpooli fajanszból készült specialitás volt még a kezdetleges halmotívumokkal díszített lapos teáscsésze, valamint a kor hírességeit, például színészeket vagy színésznőket ábrázoló, általában fekete és vörös, olykor többszínű csempe.

liverpooli porcelán - a liverpooli manufaktúrákban 1756 és 1800 között, főként amerikai és nyugat-indiai exportra készült, viszonylag súlyos, átlátszatlan lágy porcelán. Az első liverpooli műhely, a Richard Chaffers and Co. a Worcester-porcelánhoz hasonló termékeket gyártott. Az innen kikerült tányérok többnyire nyolcszögletűek, a kávés- és teáscsészék hatoldalúak voltak. Chaffers halála után, 1765-ben a gyárat egy másik liverpooli porcelánkészítő, Philip Christian vette át és működtette 1776-ig. A harapó kígyót formázó fogantyúk, a pálma- és levélmotívumokkal díszített teáscsészék jellemzik porcelánjait. Penningtonnak tulajdonítják a „ragadós” kék szín feltalálását: az ilyen porcelánok fényesen ragyogó, kobaltkék bevonata olyan hatást kelt, mintha frissen festették volna.

Lohr Pálma (Budapest, 1940 – Budapest, 1993) - keramikus

lowestofti porcelán - lágy, foszfátos, a bow-i típusra emlékeztető angol porcelán; 1757-től 1802-ig gyártották a suffolki Lowestoftban. A termékek általában kis és könnyű darabok voltak, díszítésük vagy kék-fehér, vagy többszínű, hangsúlyozott élénk téglavörössel. 1770 után alkalmazták hozzá a levonóképes eljárást, az edények alakjához pedig vagy ezüstedény, vagy bow-i és worcesteri porcelán szolgált mintául. A lowestofti gyárnak nem volt védjegye, de termékeit azonosítani lehet olyan stílusjegyekről, mint például a kávéskannák belső máza, vagy a teáskannákon a kanna teste és a nyél, ill. a kiöntőcső találkozásánál fölfestett kék ecsetvonások. Némelyik darabon olvasható a gyártás ideje, a tulajdonos neve vagy a „Lowestofti emlék” felirat, s nem ritkák a meisseni vagy worcesteri jelzésű darabok sem. A Kínában európai és amerikai exportra gyártott és díszített porcelánt gyakran összetévesztették a lowestoftival.

Lőrincz Ágnes, V. - lásd: Vinczéné Lőrincz Ágnes

Lőrincz Győző (Budapest, 1940-) - keramikus > vallomása pályájáról

Lőrincz István (Lickóvadamos, 1901 – Veszprém, 1985) - szobrász, keramikus

Lőrincz Zsuzsanna [Susan Lawrence Nathenson] (Budapest, 1938-) keramikus honlapja, életrajza

löttyös díszítmény - a földfestéket vagy mázat kanálból vagy vastag csövű írókából löttyentik az edény felületére.

Lublóy Zoltán porcelántervező hivatalos oldala

Ludmány Mária (Debrecen, 1951-) - keramikus

lungcsüani kerámia - pinyin átírással Longquan, másként Lung-Ch'üan, a Szung-dinasztia uralkodásától kezdve a Qing-dinasztia uralmának végéig (nagyjából a XI-t?l a XIX. századig) a kínai Lungcsüan város (Csöcsiang tartomány) kerámiaműhelyeiben készített szeladonmázas kőcserép edény. A korai lungcsüani szeladonedények máza kiváló minőségű, vastag, sűrű, áttetsző zöld színű máz volt, rendszerint jól látható repesztésekkel. A fennmaradt darabok között főleg nagyméretű tálak találhatók, ezek külföldön igen keresettek voltak, részben mert a babona szerint a szeladonedény eltörik vagy megváltoztatja színét, ha mérgezett ételt raknak rá. A tálak és a nagyméretű vázák ritkák, noha ugyanezzel a mázzal borították ezeket is. Díszítésük rendszerint vésett, de előfordulnak formával mintázott darabok is. A vékonyan korongolt darabok nagyon ritkák, és rendszerint ezek a legrégebbiek. A vastag falú, nehezebb darabokat a tengerentúli piacokra készítették, mert könnyebben átvészelték a szállítást.

Luria Vilma (Dombóvár, 1914 – Budapest, 1978) - keramikus

lutrophorosz - ókori görög vázaforma magas, csőszerű nyakkal, karcsú testtel és kihajló szájjal. Ebben hozták a nászfürdő vizét a leányoknak. Fiatalon meghalt férfiak és nők sírjára márvány luthrophoroszt állítottak. A fennmaradt alig néhány ilyen típusú edényt nász-, halotti és ritkábban harci jelenetek díszítik.

Lüdosz (Kr. e. 560 – Kr. e. 430 között működött) - görög vázafestő

lüszter, lüszteres festék - az égetett agyag felületén gyöngyházszerű csillogást okoz. Ezt a fémes fényű réteget úgy hozzák létre, hogy valamely fémoxid gyanta- vagy zsírsavas vegyületét levendulaolajban vagy karbolsavban feloldják, majd ecsettel felviszik a díszítendő mázas felületre. Égetéskor 700 °C-on a szerves anyag kiég a lüszteres mázból, és egy vékony, fémszerű, szinte fátyolos réteg marad vissza, amely azonban igen sérülékeny! A technikát a 19. században porcelánoknál alkalmazták először, a fazekasmunkák között nem fordul elő.

lüsztermáz - a szivárványszínű, irizáló, fémes megjelenésű felületek elnevezése. A lüszter effektus előállítható úgy, hogy fémek gyantasavas oldatát (lüszterfesték) felfestjük a már kiégetett mázra, vagy maga a máz képez fémesen irizáló felületet. Ez utóbbi a lüsztermáz. A mázat 1000 °C körüli hőmérsékleten égetik. Lehűlés közben 900–600 °C között képződik a vékony irizáló fémes réteg a felületen.

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z