Terebess
Kerámia
Lexikon
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
«
vissza a Terebess Cseréptárlatra
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z
E
Eastman, Ken (1960-) - brit keramikus honlapja
> Barrett
Marsden Gallery
Egri Zsuzsa (Egri Imréné, született Péter Zsuzsanna, Budapest, 1960-) - keramikus
Endrő Margit (Kegye, 1899 – Budapest, 1986) - keramikus, szobrász
engob (vagy angob, engobe) - lásd: földfesték
eozin - fémlüszter máznak is nevezik. Az elkészült, mázas edényt fémvegyületeket (rezet, ezüstöt stb.) tartalmazó agyagpéppel vonják be, majd redukáló tűzben izzásig hevítik, amitől a fém beépül a mázba és az fémes fényt kap. A középkorban a mórok alkalmazták először ezt a technikát, amelyet Wartha Vince talált fel újra, és a pécsi Zsolnay gyár termékein vált igazán ismertté.
eozinfestés - a Zsolnay gyárban az eozin tárgyak festése két lépésben történt: az edény felületéről fluorsavval lemaratták a rézoxidos réteget, majd más eozinkeverékkel megfestették és újból égették.
Eőry Miklós (Budapest, 1934 – Budapest, 2003) - keramikus
Erdei György Zoltán (Erdőszentgyörgy [Sangiorgiu de Padure, RO], – Mosonmagyaróvár, 1990) - szobrász, keramikus, festő
Erdős Anna - keramikus honlapja
eresztgető ("eresztő, eregető") - a szaru másik, kevésbé ismert megnevezése. Lásd ott.
Eschenbach Jenő (Budapest, 1908 – Budapest, 1981) - keramikus
esztergálás - az edény modern értelemben vett fenékszögének kialakítása az erre gyártott speciális szerszám, az esztergakés segítségével. Ennél a folyamatnál a már valamennyire száraz, többnyire bőrkemény állapotú, szájára fordított és valahogyan rögzített edény fenekébe előbb egy kis mélyített peremet vágnak a fenékszéltől legalább fél centiméterrel beljebb, majd azonos mélységben eltávolítják a többi fenékrészt is.
égető - a fazekaskemence főleg Erdélyben használt megnevezése.
égetőlap, égetőláb és égetőtüske - a hagyományos fazekaskemencék esetében nem fordultak elő, a modern technika vívmányai. Az égetőlapokat főleg a mázas égetésnél használják, mintegy polcokat építenek belőlük, hogy az egyes edények mázas felületükkel ne érjenek és ne ragadjanak össze. Ismerünk égetőtokokat is. Készülhetnek samottos agyagból, tömör és bordázott változatban is, illetve fémből, kazánlemezből. Az égetőláb az égetőlapok távolságtartására szolgál, általában ezt is samottos agyagból készítik. Az égetőtüskék hőálló acélból (lásd: cekász) készülnek, agyaglapba szúrva ezek hegyére állítják a fenekén is mázas edényeket égetés közben. Kihűléskor a mázas felület könnyedén elválik az égetőtüskétől. Újabban ismeretesek samottos agyagból készített égetőtüskék is.
Epiktétosz (Kr. e. VI. század második fele) - görög vázafestő
Euphroniosz (Kr. e. 520 – Kr. e. 480 között működött) - görög vázafestő és fazekasmester
Eutimidész (Kr. e. Vi. század második fele) - görög vázafestő
Exekiasz (Kr. e. 6. század második fele) - görög fazekasmester és vázafestő
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z
