Terebess Kerámia Lexikon
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Terebess Ázsia Lexikonra
« vissza a Terebess Cseréptárlatra

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z

 

C
caddy - teatartó edény; a maláj kati torzult formája, mely súlymértéket jelentett (kb. fél kilogram). Az elnevezést először olyan porcelán tégelyekre alkalmazták, amelyeket teával megtöltve exportáltak Kínából Angliába. A XVIII. században sok caddyt készítettek ezüstből, vörösrézből, sárgarézből, ónból és más dekoratív anyagokból, például teknőchéjjal vagy elefántcsonttal berakott fából. Mikor az 1780-as években a tea ára jelentősen csökkent, nagyobb teatartó caddyk készültek, és a leggyakoribb anyag a fa lett.

Caiger-Smith, Alan (1930-) - angol "studio potter" és kerámiaművészeti író, az ónmázas lüszterkerámia művelője és szakértője.

capodimontei porcelán - lágyporcelán, amelyet a nápolyi uralkodó, III. Károly Capodimonte-palotájában, 1743-ban létesített gyárban készítettek. 1759-ig nagy mennyiségben és számos változatban gyártottak itt porcelánt, mígnem a céget felszámolták és átköltöztették a Madrid melletti Buen Retiróba, amikor Károly spanyol király lett. A capodimontei porcelánt külön kell választani a IV. Ferdinánd, Károly fia által 1771-ben alapított nápolyi királyi gyár termékeitől, mely 1806-ig működött. A capodimontei gyár fennállása idején a fő modellkészítő Giuseppe Gricci volt, a vezető festők pedig J. S. Fischer, majd Luigi Restile. A lágy porcelánmassza általában tiszta fehér, ám néha enyhén színezett, s csillogó máz fedi. A korai termékeket – rokokó tubákos szelencéket, sétabotfogantyúkat, levesestálakat, teáskészleteket – az évenként tartott vásárokon árusították. A festett minták között akadtak csatajelenetek, tengerábrázolások, tájképek, figurák és cupidók, ezek egyszínű vörösben, kékben, lilában vagy feketében készültek; általában a Meissenből származó türkiz alapot alkalmazták. Gricci számtalan figurát és szoborcsoportot tervezett, ezek mitológiai, vallásos és paraszti témákat ábrázoltak. A commedia dell'arte szereplőit bemutató sorozat életvidám alkotás, a finom színek és az aranyozás visszafogott használata jellemzi. A capodimontei gyár dekorációs remekműve a rokokó „porcelánterem”, amely eredetileg Porticiben, a Villa Realéban volt, de 1805-ben átszállították a capodimontei palotába. 1757 és 1759 között készült, és még ma is eredeti állapotában van, egy csillártól eltekintve, amely a II. világháborúban megsemmisült. A terem, melyen főként Gricci és Fischer dolgozott, az ajtót és az öt tükröt kivéve csakis porcelánlapokból, vázákból és domborművű chinoiserie-figurákból áll (a chinoiserie kínai hatást tükröző díszítés), ezeket dúsan aranyozták, és színes, élénk, máz feletti festéssel látták el. A porceláncsészéket, csészealjakat és hasonló, domborműves mitológiai jelenettel dekorált, színes dísztárgyakat nem itt, hanem a docciai gyárban készítették. A gyár jegye a bepecsételt vagy festett Bourbon-liliom volt (később Buen Retiróban is ezt vették át), bár ritkán használták.

Capron, Roger (1922-) francia kerámiaművész >>>Tovább

Cardew, Michael (1901-1983) kerámiái

carrack porcelán - lásd: kraak-porcelán

Caughley-porcelán - az angliai, shropshire-i Caughleyban üzemelő Caughleyi Porcelánművekben készült porcelán. 1772-ben Thomas Turner egy helyi kerámiaüzemet bővített ki, és fritt-porcelánt kezdett gyártani. Szoros kapcsolatban állt Worcesterrel, innen szegődött 1775-ben Turnerhez Robert Hancock, aki a nyomatok utáni díszítéshez szükséges rézlemezek metszésének volt úttörője. A Caughley-porcelán, az ún. salopi (ez Shropshire névváltozata) áru zöme kék-fehér volt, nagyrészt nyomott kék; az eredeti finom kéket 1780 körül erőteljesebb liláskék váltotta fel. A kék festés nem volt jelentős, sem különösebben gyakori, és csak egy változata érdemel említést – egy maszkos kancsó, amely worcesteri modell másolata, káposztaleveles domborítással, máz alatti festéssel és aranyozással. Turner kiaknázta a nyomatkészítés technikáit, és ezzel sikert aratott. Számtalan mintát vezetett be, többek között sporttal kapcsolatos témákat, tájképeket, emléktárgyakat (mint a világ első vashídjának ábrázolását, amelyet nem messze építettek 1779-ben), ezeket bonyolult tekercses vagy brokátmintás keretek díszítették. A többszínű festéses Caughley-porcelán gyengébb minőségű, ám némely virágos minta színgazdag. A porcelánt sokszor független festőknek adták át díszítésre. A gyár egyik sajátossága volt a fűzfa-motívum bevezetése, az eredeti változatot, amely 1779-ben született, egy teáskannára szánták. A legismertebb verziót az 1780-as évek végén Turner fejlesztette ki. A kék fűzfás porcelán, melyet számos későbbi gyár készített, talán a leggyakoribb angol minta maradt. A Caughley Műveket 1799-ben John Rose vette meg.

cecsou-kerámia - pinyin átírással cizhou, más írásmóddal tz'u-chou, a X–XVII. században Kína északi részén, az egykori Cseli tartományban készített kerámia. A vázákat, kancsókat és más edényeket fehér, krémszínű, barnássárga vagy türkizkék alapon barna, fekete vagy szürke színű, egyszerű és erőteljes ecsetvonásokkal díszítették. A halvány hátteret égetés előtt híg agyaggal vonták be. Jellegzetes díszítőmotívumai a merész ecsetvonások és ívek, a láthatóan esetleges foltok, az edényfalra szabadkézzel húzott koncentrikus sávok, valamint vázlatosan megrajzolt állatok és madarak. Egy másik díszítési eljárásnál a híg agyagbevonaton lévő karcolások láthatóvá teszik az alap elütő színét.

céhkancsó - a céhek felszereléséhez tartozó díszes cserépedény, boroskancsó, boroskorsó (Dunántúl). Némely céhen belül céhkancsója volt a céhbeli fiatalságnak is. A céhkancsóból öntötték a bort a céh összejövetelein, ünnepségein: mesterválasztás, céhládavitel alkalmával, az inas felszabadulásakor, a legényavatásokon, a mesteravatásokon, amikor a céh vagy az ünneplő céhtag volt a vendéglátó. E tárgyak szimbolizálták a tagság összetartozását, társas szellemét. E nagyméretű – általában 30 cm-nél is magasabb – boroskancsók majdnem mindegyike zöld mázas. Karcolt díszítésű vagy domborműves díszítésű, ritkán festett. A domborműves dísz és a zöld máz együttese a Zsigmond- és Mátyás-kori kályhacsempékre emlékeztet. Jórészt a 18. sz.-ból származnak, de van a 19. sz. végén készült céhkancsónk is. Nagyobb részük a Dunántúlról, onnan is főleg Veszprém megyéből származik, de elterjedtek voltak az egész országban, sőt Erdélyben is. A céhkancsók díszítményei változatosak. A keszthelyi halászok 1744-ben készült kancsóján szigonyos halász áll a fatörzsből kivájt bödönhajón; a karádi takácsok 1750-ből való kancsóján az edény elején feszület van, felette koronás női fej a kiöntő alatt; a zalabéri takácsok 1770-es edényén szintén domborműves fej látható. 1793-ból való a Gömör megyei kovácscéh kancsója, melyen kovácsfigura van. Általában a mesterség jelvényei díszítették, melyeket a céh jellemző szerszámaiból állítottak össze. Ezeket nemritkán két oroszlán tartja, a heraldikus címerekhez hasonlóan. Már a 18. sz.-i darabokon megjelenik a mester alakja is, amint éppen a mesterségére jellemző tárgyat készít. A feliratok jelentékeny részét a tisztségviselők nevének felsorolása alkotja. Azonban nemcsak a céheknek voltak közös kancsóik, hanem mindazoknak a társaságoknak, testületeknek, melyeknek életéhez hozzá tartozott a közös ünnepi evés-ivás: így a hegyközségek szőlősgazdáinak, állattartó közösségeknek, pl. Solt juhtartó gazdáinak, egyes falvak elöljáróságának és egyházi közösségeinek.

cekász - az elektromos égetőkemencék fűtőszála, amely magas hőt is álló vasötvözetből készült.

Čepková Mészáros Lídia (Rahó [Rjachov, CSZ], 1936–) - keramikus

Ceramic Technology. In: Science and Civilisation in China, Vol. 5, Part 12, Chemistry and Chemical Technology. http://library.lol

céramique d'artiste (fr.) - művészkerámia

céramique des artistes (fr.) - [festő- és/vagy szobrász]művészek kerámiái

céramique d'atelier (fr.) - iparművész kerámia

céramique populaire (fr.) - népi iparművész kerámia

César (César Baldaccini, 1921-1998) - francia szobrász kerámiái: "L'Empreinte Digitale"

Chagall, Marc (Mark Zaharovics Sagal, 1887, Vityebszk, Oroszország – 1985, Saint-Paul, Franciaország) - belorusz–zsidó származású francia festő, grafikus, iparművész és színpadtervező. Antibes-ba települ és a "La poterie des remparts" műhelyben 1949 és 1972 között több mint 220 egyedi kerámiatárgyat is készített. Irod.: Les céramiques de Chagall. Livre par Sylvie Forestier, 1990; La terre est si lumineuse. Chagall et la céramique, 2007 > Wikipédia

1952 >>>Tovább

 

chantillyi porcelán - híres lágyporcelán, amelyet a Louis-Henry Condé herceg chantillyi kastélyában alapított gyárban készítettek 1725-től kb. 1789-ig. A gyártás két korszaka különböztethető meg a porcelán összetétele szerint; az elsőben, 1740 tájáig különleges, átlátszatlan tejfehér ónmázat alkalmaztak a sárgás masszán; a másodikban (1741–89) a hagyományos ólommázt használták. A herceg 1740-ben bekövetkezett haláláig Chantillyban elsősorban a japán kakiemon típusú dekorációval foglalkoztak. A tervek egy részét közvetlenül a herceg gyűjteményében található eredeti darabok ihlették, a többit e keleti motívumok meisseni változatai inspirálták, mint a „vörös sárkányos” készletet, amely vas-oxidos vörös festéssel és aranyozással „Henri herceg-minta” néven vált ismertté. Egyéb leegyszerűsített és adaptált japán minták a fürj, a fogoly, a mókus és a gránátalma. Azokon a porcelánokon, amelyeket a második korszakban készítettek, elsősorban Meissen, majd Sévres hatása érvényesült mind a modellálást, mind a színes alap alkalmazását tekintve. Született néhány ritka porcelánplasztika, amelyek kínai hatást tükröznek, például madárfigurák és kis, virágtartó szobrocskák. A termelés nagy része azonban háztartási edényekből állt – tálakból, kancsókból, mosdótálakból, gyümölcstartókból –, amelyek szépségét fokozta a csak máz alatti kékkel vagy legfeljebb korlátozott színskálával festett dekoráció hatásos visszafogottsága; ez a Sévres érdekében kiadott királyi rendeletek következménye volt. A minta gyakran a Chantilly-ágacskáknak nevezett kis virágcsokrokból vagy szabályosabb tekercses és redős díszítésből állt.

Chaplet, Ernest (1835-1909) - francia keramikus

chawan - nagy, fületlen japán csésze, teáscsésze teaszertartáshoz (matcha chawan), evőcsésze rizsnek (gohan chawan).

Chelsea-porcelán - lágyporcelán, amely a Charles Gouyn és Nicholas Sprimont ezüstműves által 1743-ban alapított gyárban készült a londoni Chelsea városrészben. Az 1750-es évekre Sprimont lett a gyár egyedüli vezetője, Chelsea legjelesebb vívmányai az ő tehetségének köszönhetők. 1769-ben a gyárat eladták James Coxnak, ő egy évre rá továbbadta a derbyi cég tulajdonosának, William Duesburynek, aki 1784-ig tartotta fenn; az általa gyártott porcelánt általában Chelsea–Derby-porcelánnak nevezik. 1784-ben a chelsea-i kemencéket és műhelyeket lerombolták, sok öntőmintát megsemmisítettek, a többit Derbybe vitték. A chelsea-i gyár fejlődése jól nyomon követhető a négy korszak porcelánjegyei alapján: háromszöges periódus (1743–49/50), domborművű horgonyos periódus (1750–52), vöröshorgonyos periódus (1752–56), aranyhorgonyos periódus (1758–70). A bekarcolt háromszög áttetsző fehér porcelánon található, melynek masszája ólomüveg-zúzalékot is tartalmaz. A fény felé tartva az alapnál áttetszőbb pontok mutatkoznak, amelyeket „tűhegynek” neveznek. A formák határozottan rokokó jellegűek, többük alapjául Sprimont ezüsttárgyakhoz készített tervei szolgáltak. Sprimontra láthatóan a francia ezüstműves és ornemaniste, Juste-Auréle Meissonier hatott, aki a korai rokokó jelentős tervezője volt. A ritka csészéket, kávéskannákat és teáskannákat virágzó szilvafaágak vagy domború teavirágok díszítik, s a kínai Tehuában készült blanc de chine hatása tükröződik rajtuk. Azok a teáskannák és korsók, amelyek kuporgó kínai alakot formáznak, más háromszöges jelzésű porcelánokhoz hasonlóan Saint Cloud és Mennecy termékeit utánozták, amelyek viszont elsősorban ezüsttárgyakat követtek. Csak néhány porcelánfigura ismert, s nem mindegyik volt valóban sikeres, kivéve a „Szerelmespár”-t, egy nagyméretű, energikusan formált darabot, amelynek két változata létezett. Feltehetően egy francia modellkészítő munkája volt, de kék színű porcelánjegyét, a koronát átmetsző háromágú szigonyt Chelsea-hez kötik. A népszerű „Hintázó leány” egyik modelljéről ma már tudjuk, hogy egy Chelsea-ből kivált gyárban készült, amelyet valószínűleg Gouyn vezetett, és egymérföldnyire volt az anyavállalkozástól. A többi termékhez képest viszonylag gyakoriak a kis „kecskés-méhes”, domborműves korsók. A korsó két fekvő kecske hátán nyugszik, a kiöntő alatt applikált méhes és virágos díszítés helyezkedik el, a fül ágacska formájú. 1749-ben, amikor átrendeződtek a tulajdonviszonyok, Gouyn visszavonult, és a gyár vezetése Sprimontra maradt, akit Cumberland hercege támogatott. A porcelánokat ettől kezdve domborműves horgonnyal jelölték, amely kis ovális medallionból emelkedett ki. A gyár ekkor kezdett zománcfestéssel foglalkozni. Híven másolták a japán Kakiemon-porcelánt. Jeffrey Hamet O'Neal ír miniatúrafestő mozgalmas mesejeleneteket festett, az észak-franciaországi William Duvivier meisseni hatású kikötői látképeket. Igen kevés figura készült, ám köztük volt a jelentős, madarakat ábrázoló sorozat, mely George Edwards Nagy-Britannia madarai c. könyvének illusztrációi nyomán született. Az egyaránt ritka domború horgonyos és korai vöröshorgonyos porcelánokban a fény felé tartva jobban áttetsző, „holdaknak” nevezett kisebb foltok láthatók. A vöröshorgonyos korszak 1752-ben kezdődött. A porcelánok között akadt néhány rendkívül jól megformált figura, amelyek majd mindegyike Johann Joachim Kändler és meisseni segédei modelljeit követte. Különösen figyelemre méltók az olasz commedia dell'arte figurái; ezek a szereplőket jellemző pózokban ábrázolták. Újabban a legszebb figurákat Joseph Willems belga modellkészítőnek tulajdonítják, ezek között van az 53 cm-es „Una és az oroszlán”, a Chelsea-ben készült legnagyobb porcelánszobor. A dekoratív asztali terítékek divatja következtében, melyekben szerep jutott a porcelánfiguráknak is, nagyméretű asztaldíszek, gyümölcstartók, levesestálak készültek, melyek számtalan alakot öltöttek – nyúl, ponty, galambpár, spárgaköteg, káposzta –, a desszertestálkák pedig gyakran a levél formáját utánozták. A festett virágos díszítések között voltak a meisseni indianische Blumen (keleti virágok) és a deutsche Blumen (természethűen ábrázolt német virágok) utánzatai. A német divat, az egyes növényfajták tudományosan pontos megjelenítése ihlette azokat a virágábrázolásokat, amelyek Philip Miller könyve, a Gardeners Dictionary (Kertészeti szótár) illusztrációi alapján készültek. Miller számos illusztrációját Sir Hans Sloane botanikus kertjében rajzolta, ezért az ezeket követő porcelánmintákat „Hans Sloane-virágoknak” nevezték. A korszak vége felé, az 1756 táján eladott darabok között bukkant fel először a „Mazarin-kékként” ismert, máz alatti festésű alapszín, kevés aranyozással. 1756 és 1758 között Sprimont betegsége miatt a gyár bezárt. Ez idő alatt kezdődött a hétéves háború, és Meissent megszállták II. (Nagy) Frigyes csapatai. Cumberland láthatóan elvesztette érdeklődését a chelsea-i gyár iránt, a vincennesi királyi manufaktúra pedig újraindult Sévres-ben. Mikor Chelsea 1758-ban ismét megnyílt, a sévres-i stílust vette át, és új jegyet vezetett be: az aranyhorgonyt. Ettől kezdve a színes alapokat kedvelték – az ún. Mazarin-kéket (a sévres-i gros bleut), a bíborvöröst (a sévres-i rose Pompadourt), és a türkizt egy lüszteres ólommázzal együtt alkalmazva, amely sokkal vastagabb és üvegszerűbb volt, mint a korábbi mázak. Az aranyozás gyakran gazdag, fényűző volt. A gyár egyedi tervezésű étkészletekre is kapott megbízást, különösen jelentős az az együttes, amelyet Charlotte királyné rendelt fivére, Mecklenburg-Strelitz hercege számára. Divatosak voltak a rokokó vázák, némelyiküknél, így a Dudley-vázák esetében – Sévres példáját követve – nem számítottak a költségek. A figurák feltűnő rokokó ornamentikájú talapzaton álltak, gyakran nagyméretűek voltak, és általában modellált virágokból álló, néha bonyolult hátterük volt, amit bocage-nak neveztek. Az ilyen csoportok két jól ismert példája a „Zeneóra” és a „Táncóra”, mindkettő François Boucher nyomán készült. A festett dekorációk egy része Antoine Watteau-t követte, divatosak voltak a virágos díszek és az egzotikus madarak, az utóbbiak főként vincennes-i vagy sévres-i előképek nyomán. A vörös- és az aranyhorgonyos korszakban a chelsea-i gyár számos miniatűr darabot készített, változatos formájú illatszeres tégelyeket, étuiket (kis tárgyak, pl. ollók tárolására szolgáló dobozokat), tűtartó dobozkákat és számos apróságot, melyeket a XVIII. században „chelsea-i csecsebecsék” néven ismertek. A chelsea-i porcelánt sokan másolták és hamisították. Keményporcelán másolatokat gyártott például a párizsi Samson; a lágyporcelánból valók általában a belgiumi Tournai-ból származnak, amellyel Chelsea a XVIII. században kapcsolatban állt. Csontporcelán másolatok születtek Angliában a XIX. században; az 1950-es években a devoni Torquayban a megtévesztés szándékával készített darabok masszájába csonthamut kevertek. Több közülük horgonyos porcelánjegyet visel, de ezek a jelek nagyobbak és máshol helyezkednek el mint a valódi Chelsea-horgonyok; az eredeti porcelánjegy egyharmad hüvelyk magas, s a figurák hátoldalán van, lehetőleg igen magasan. Soha nincsen a talapzaton. Minden chelsea-i tálon és edényen található három vagy négy kicsi, szellősen elhelyezett mázhiány a talpgyűrűn belül („gólyaláb” jegyek). Ha ezek hiányoznak, a darab nem Chelsea-ben készült, még ha egykorú is.

chinoiserie > Terebess Ázsia lexikon

Chlumetzky Ildikó - keramikus népi iparművész honlapja

cifrázófa - plasztikus díszítésekhez használt mintázófa

cirkolás (v. cirkozás) - folyékony földfestékcsíkok cirokszállal történő áthuzogatása vagy ritmikus elfuttatása.

Clark, Garth (1947-) Dél-Afrikában született, nemzetközi hírű kerámia szakértő, gyűjtő, műkereskedő, több mint három tucat könyv szerzője e témában. > Garth Clark Gallery, New York

Cliff, Clarice (1899-1972) - angol art deco kerámiatervező művész

Coalport-porcelán - John Rose 1795-ben alapított shropshire-i üzemében gyártott porcelán. Néha „coalbrookdale-i porcelán” elnevezéssel is forgalmazták, mert a manufaktúra Coalbrookdale-ban működött. A mázas csontporcelán nagyon keresett volt. 1820 körül jelentős javulást hozott a kemény, fehér porcelán kikísérletezése. Amíg a pompásabb stílusra való törekvés jegyében 1821-ben be nem vezették a gesztenyebarna alapot, jellemző volt a fűzfaminta és a matricázott képek. 1828 után John Rose II. ügyesen másolta nemcsak a francia sévres-i porcelánt, hanem Chelsea és Derby jellegzetes türkiz, borvörös és mélykék termékeit is. Sok meisseni ihletésű, dúsan aranyozott, színes virágdíszes tárgyat állítottak elő. 1830-ban Coalport Anglia legnagyobb porcelánüzemei közé tartozott. 1849-ben sok megrendelést szerzett a cégnek a szép árnyalatú sévres-i rózsaszín festés (ezt a rose Pompadourt utánzó árnyalatot du Barry-rózsaszínnek nevezték el); számos elfogadható másolat készült a meisseniről, de másolták – márkajelzéssel együtt – a sévres-i, chelsea-i porcelánt is. 1845-től rendkívül vékony, ún. tojáshéjporcelánt is gyártottak. 1860-ban a coalporti üzem áttért a háztartási árukra és a korábbi mázatlan (biszkvit) porcelántárgyak viktoriánus díszítésére. 1880-ban újraéledt az érdeklődés a finom porcelán iránt, és Coalportban még ma is gyártanak díszes darabokat.

Cocteau, Jean (1889-1963) kerámiái, kb 350 műtárgy 1951-től haláláig: plats, plateaux, coupes, timbales, compotiers, coupelles, cendriers, vases, récipients, objets á poser, pendentifs, ornements, compositions, maquettes. "A kerámia megmentette az életemet! - írta Cocteau. - Elkerülhettem vele a tinta használatát, ami már túl veszélyessé vált, mert módszeresen eltorzítják mindazt, amit írunk, azok, akik olvassák." 1957 végétől 1963-ig szinte valamennyi kerámiáját a Madeline-Jolly kerámiaműhelyben valósították meg.
Irod.: "Les céramiques", Catalogue par Annie Guédras, Co-Ed. par la Galerie Laurent Teillet et par Edouard Dermit, Paris, 1989

Cooper, Susie (1902-1995) - art deco brit kerámia- és porcelántervező >>>Tovább

Coper, Hans (1920–1981), brit "studio potter", a németországi Chemnitzben született, 1939-ben menekült Angliába.

csákvári kerámia - Csákvár Fejér m. legjelentősebb fazekasközpontja. Céhes fazekasai a 19. sz.-ban 14 Fejér megyei falu mestereivel dolgoztak közös céhben. A tűzálló és a nem tűzálló földdel is dolgozó mesterek között a fazekasság mindegyik szakága ismert innen: a tűzálló edényt készítő fazekas és a nem tűzálló földdel dolgozó tálasok és korsósok. A csákvári fazekasok messze földön híres edénye az ún. csíkos fazék, bár e csíkon nem minden esetben az edény külső felületén függőlegesen elhelyezett zöld, sárga, barna mázcsíkokat kell értenünk, hanem ennek a nagyon dekoratív hatású díszítménynek számtalan variációját, melyet apró pöttyökkel, vonalkázással, írókával és ecsettel díszítettek. A Dunántúlon kedvelték a zöld mázas boros kancsókat, melyeket az ún. egresleveles mintával és tréfás feliratokkal láttak el. A felirat szövegét karcolták az edény felületébe. A csákvári kerámia eljutott Tolna, Pest, Esztergom megyébe és az Alföldre is. http://csakvarinfo.freeweb.hu/fazekassag.htm > Csanakos Csákvár

csalikancsó, furfangos kancsó, sokcsöcsű kancsó - kancsóforma cserépedény, amelynek az a jellegzetessége, hogy nem lehet belőle a folyadékot a megszokott módon kiönteni vagy közvetlenül kiinni. Ugyanis a füle üreges, csőszerű és összeköttetésben van a szája szélén levő csővel, amelyen több valódi és hamis gyűrűs ivónyílás is szokott lenni. Csakis mázasan készül, egyedi megrendelésre és gyakran felirattal, évszámmal ellátva. Egyik változata az emberfejes csalikancsó, mely valószínűleg reneszánsz eredetű forma. Legszebb példánya Mezőcsátról ismert.

Csasnyik, Ilja Grigorjevics (1902-1929) - festő, iparművész, 1922-1924 között a petrográdi porcelánüzem tervezője.

Csapváry-Csapek Károly (Budapest, 1904 – Budapest, 1976) - szobrász, keramikus

Csavlek Etelka (Budapest, 1947-) - keramikus, operaénekes

csecs - a vizeskorsó fülének felső harmadában elhelyezett, többnyire korongolt kis csövecskét nevezik így, amely - összeköttetésben állva a fülön keresztül az edény hasával - lehetővé teszi a rajta keresztül való ivást. A horvátoknál ezt gyakran ivólyuk helyettesíti.

csecses csupor - ólommázas cserépedény. Bögre alakú, hasán kiöntőcső van, amelyen keresztül a csecsemő a folyadékot könnyen kiszívja.

Csehonyin, Szergej Vasziljevics (1878-1936) - festő, grafikus, iparművész. 1904-ben Szavva Mamontov moszkvai mecénás abramcevói birtokán a kerámiaműhelyben dolgozik. 1918-1923, 1925-1927 a leningrádi Állami Porcelánüzem művészeti vezetője.

Csekovszky Árpád (Csikóstöttös, 1931 – Budapest, 1997) - keramikus, szobrász > Csekovszky-gyűjtemény Kiállítóháza, Budapest , XVII. ker., XVI. utca 1. > lakóházának kertjében és egykori műtermében láthatók az életmű kiemelkedő alkotásai. > Csekovszky Árpád lovas szobrai

Csemán Ilona (Törökszentmiklós, 1946–) - keramikus

csempe története

Cser Jolán (Budapest, 1914 – Budapest, 1999) - keramikus

cserép (va) Kínában > Terebess Ázsia Lexikon

cserépedény > Boros Erika: Alföldi lakodalmak cserépedényei

cseréphadsereg, agyagkatonák - az első kínai császár (Csin Si Huang-ti) cseréphadserege > Terebess Ázsia Lexikon

cserépkályha - lásd: kályhásmesterség > http://cserepkalyha.lap.hu > http://www.cserepkalyha.net

cserépkosár - kerek, fonott kosarat utánzó ólommázas cserépedény. Egyéb elnevezései: kaska, varrógaraboly, cérnatartó. Oldala homorú vagy domború, felső és alsó szélén karima vagy mintás párkány van. Két vízszintesen álló füle gyakran megcsavart, alul négy kis lábon áll. Áttört vagy vésett díszítésű. Kívül-belül mázas. Egyedileg készült ritka forma. Felirat csak elvétve akad rajta.

Csien-kerámia - pinyin átírással jian yao, más néven (Japánban) temmoku, vagy tenmoku; sötétbarna vagy fekete kínai kerámia, melyet főként házi használatra gyártottak a Szung-dinasztia idején (960–1279), egészen a XIV. század elejéig. A Csien-kerámiát Fucsien (Fujian) tartományban készítették, először Csien-an, majd később Csien-jang környéki kemencékben.
A Csien-kerámiák anyaga kemény, durva agyag. Az edények belsejét és külső felületük kétharmadát vastag, nagyon sötét (vas-oxiddal színezett) mázzal vonták be, amely rendszerint megvastagodott rétegben végződik az edények falán, nem sokkal a talpperem fölött. A máz jellemzően az edény belső oldalán is vastag réteget alkot. A Csien-kerámiák viszonylag szűk színskáláján (meghatározó a lilás- vagy kékesfekete, valamint a vörösesbarna szín) belül is volt némi változatosság. A legértékesebbnek tartott mázak közé tartozott a jellegzetesen csíkos „nyúlszőrmáz”, a tarkafoltos „fogolymadármáz”, valamint az ezüstösen foltos „olajcseppmáz”.
A legelterjedtebb Csien-kerámiaforma a teáscsésze, noha másfajta edények is fennmaradtak. A nagy becsben tartott teáscsészéket csan (zen) buddhista szerzetesek használták Fucsienben és a csan buddhizmus tanulmányozására Kínába látogató japán szerzetesek vitték magukkal Japánba, ahol a XVI. század végéig a csien- vagy temmoku kerámia volt a legkedveltebb teáscsészetípus, amelyet az erőteljesen ritualizált teaszertartásokhoz használtak.

csikart minta - egyes területeken az alákarcolt, szabadkézi mintákat és írást, azaz a sgraffiatót nevezik így.

csíkdánfalvai fazekasság - Hargita megyében Korond virágdíszes mázas kerámiájával vált híressé, az egykori csíkmadarasi fazekasság hagyományait folytató Csíkdánfalva pedig fekete, mázatlan edényeivel.

Csingtöcsen - pinyin átírással Jingdezhen, más néven Fouliang, város Kína Csianghszi (Jiangxi) tartományának (sheng) északkeleti részén, a Jangce folyó déli partján. Eredetileg Ch'ang-nan-chen vagy T'ao-yang-chen néven mezőváros. Mai nevét 1004–1007-ben kapta, a Ching-te az akkor uralkodó császár egyik címe volt. Évszázadokon át Fou-liang megyéhez (hsien) tartozott, de 1916-ban a megye székhelyét Ching-te-chenbe helyezték át. Kínában Ching-te-chen neve egyet jelent a kerámiával. Úgy tartják, a városban már a Kr. u. VI. században gyártottak finomkerámiát ceremoniális célokra. A kitűnő minőségű áruk készítése a Tang-dinasztia (618–907) alatt is folytatódott, a legvirágzóbb szakasz azonban a Szung-dinasztia (960–1279) alatt, különösen pedig a késői Szung-korban (1128 után) volt, amikor északról, a csin invázió elől sok kézműves menekült Csingtöcsenbe. A XII. század végén nagy mennyiségű porcelánt exportáltak erről a vidékről. A Ming-dinasztia (1368–1644) idején kiváló minőségű porcelánok rengeteg fajtáját szállították a városból a császári udvartartás és hivatalok számára. A Ming-császárok alatt nem is annyira mint birodalmi porcelánmanufaktúra működött, inkább a kormányzat megbízásából végzett felvásárlások központja volt. Ez volt a kerámiaipar virágkora, a legszebb műtárgyakat ekkor készítették. Kivételt csak az 1506 és 1521 közötti évek jelentettek, amikor zavargások törtek ki, ill. az 1567–1572 közötti időszak, amikor takarékosságból szüneteltették a kormányzati megrendeléseket. A Qing-dinasztia (1644–1911/12) alatt, 1675-ben, Wu San-kuei felkelése idején a város borzalmas pusztítást szenvedett. Közvetlenül ezután azonban a kormányzat óriási kerámiamanufaktúrákat alapított Csingtöcsenben. Ettől fogva lehet „császári műhelyekről” beszélni. A termékek minősége a három nagy igazgató – Tsang Ying-hsüan (1682–1700), Nien Hsi-yao (1726–1736) és T'ang Ying (1736–1756) – munkájának köszönhetően érte el csúcsát, később némileg romlott. A tajping felkelés (1850–1864) harcaiban a legtöbb kemence megrongálódott. A XX. század elején a kerámiagyártás művészi színvonal és gazdasági mutatók tekintetében egyaránt mélyponton állt. 1949-re a város lélekszáma csupán kb. egyharmada volt a XVIII. századinak. Az 1950-es években a kerámiagyártást szövetkezeti formában újjászervezték, s a termelés hallatlanul megnőtt. Gyakorlatilag a város teljes lakosságát a kerámiaipar vagy a kapcsolódó ágazatok foglalkoztatják. A város üzemei nemcsak háztartási porcelánt, hanem mindenféle egyéb kerámiát is gyártanak.

csípőbőr (v. bőr) - hosszúkás, puha bőrdarab, általában 8-15 cm hosszú és mintegy 4-8 cm széles. Vízben felpuhítva a korongozásnál használják, egyes vidékeken a munkafolyamatban szinte végig, más helyeken csupán az edényszáj kialakításakor, annak "megfogására".

Csonka Zsuzsa (Budapest, 1956–) - keramikus

Csontos Katalin [Horváthné] (Budapest, 1968–) - keramikus

csontporcelán - csonthamut tartalmazó vagy földpátos hibrid keményporcelán. Kifejlesztését az ifjabb Josiah Spode-nak tulajdonítják, aki 1800 körül hozta forgalomba az első példányokat. A szabványos angol porcelán összetétele máig azonos a Spode-féle képlettel: hat rész csonthamu, négy rész porcelánkő vagy mállott gránit, három és fél rész kaolin. A keményporcelán erős, de elég könnyen csorbul, és különleges kezelés nélkül általában kékes vagy szürkés árnyalatú. A könnyebben megmunkálható csontporcelán erős, nehezen csorbul és elefántcsontfehér. Spode versenytársai – Minton, Coalport, Davenport, Derby, Worcester és a liverpooli Herculaneum gyár – kevéssel a csontporcelán bevezetése után maguk is hasonló összetételű árut kezdtek gyártani. Később lépett a piacra csontporcelánnal a New Hall (1810), a Wedgwood (1812) és a Rockingham (1820). A minőség, a forma és a díszítés gyáranként változott. 1820 után lett némelyik műhelyre a ragyogó színvilág, a dús aranyozás, a zsúfolt minta jellemző; mások ízléses, egyszerű asztalneműt állítottak elő. Mivel az első csontporcelánok jelöletlenek voltak, elkerülhetetlenek a feltételes besorolások. A csontporcelán Angliában és az Egyesült Államokban a legnépszerűbb.

csung (zhong) > kajvan (gaiwan)

Csupor István (1952-2020)

Csuporné Angyal Zsuzsa (1955-)

Csutak Magdolna (Sepsiszentgyörgy [Sfântu Gheorghe, RO], 1945–) - keramikus, képzőművész

Csün-kerámia - pinyin átírással Jun, a kínai Henan tartomány középső vidékén fekvő Linzsu-műhelyek kerámiája. A vidék kiváló nyersanyagot biztosít a kerámiakészítéshez már a 10. sz. óta. A Csün-kerámia nehéz testű, vastagon mázazott. Mázszíne levendulakék, levendulakék-lila foltokkal vagy lila-kék csíkokkkal lehet. Néhány darab a Szung-korból maradt ránk, de java része későbbi.

Czinke Zsuzsanna (Nézsa, 1955–) - keramikus

 

A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Y Z