Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Nagy Richárd
MI AZ A „UNANI”?

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Szaporodnak hazánkban az úgynevezett alternatív gyógymódok Nyugaton már évek óta ismert, mostanában hazánkban is fel-felbukkanó kifejezés az „unani”, és vannak már gyakorló „unani” gyógyítók is. Miről is van szó?
Az angol nyelvű irodalomban „unani”-ként említett orvostudomány ókori görög eredetű és ma is élő, fejlődő rendszerként működik Indiában, Pakisztánban és Bangladesben. „Junáni”-nak kell ejteni, és mostantól így is írom. Arab nyelven a „junáni” szó „görög”-öt jelent, a szó az „ión” törzs nevéből ered (1).

A junáni orvoslás eredete
A rendszer gyökerei a homályba vesznek. Görög eredetű, későbbi erős indiai és arab hatásokkal.


A junáni orvoslás rövid története

A klasszikus görög orvostudomány, legrégibb fennmaradt forrásait kézbe véve, már kikristályosodott, érett rendszerként jelentkezik. Az orvostudományt három részre osztották. Gyógyítás kézzel (kheirurgia: sebészeti beavatkozások, törések és ficamok kezelése), gyógyítás gyógyszerekkel (pharmakeutika: egyszerű gyógyszerek és összetett gyógyszerkeverékek, túlnyomórészt növényi, ritkábban állati eredetű és ásványi anyagokból) és életmóddal (diététika: ez a szó többet jelentett, mint ma: táplálkozás, torna, masszázs, szeretkezés, alvás, stb.) (3). Ez utóbbi a medicina legmegbecsültebb és legszebben kidolgozott része volt. A sebészet, a gyógyszerek beteg emberek esetében jöttek szóba, a dietétikát azonban mindenki igyekezett alkalmazni, egészsége megőrzése végett. Tudhatjuk, miért: oltások, antibiotikumok, komoly műtők híján az egészségmegőrzés valóban életbevágó kérdés volt. Emellett úgy gondolták, hogy minden betegség végső soron hibás táplálkozásból ered (4). A görög tudomány Nagy Sándor hódításai nyomán szétterjedt a világban. A Római Birodalom megörökölte a görög medicinát. Emeljük ki a két legnagyobb hatású szerzőt.

Dioszkuridesz (I.sz.), Nero uralkodása idején működő kitűnő katonaorvos. Összegyűjtötte az addig ismert gyógynövényeket és gyógyszereket. Öt kötetes gyógyszertana több, mint 1500 éven keresztül alapműnek számított Európában és a Közel-Keleten. A növényekkel gyógyítók ma is felhasználják könyveit.
Galénosz (II.sz.). Gladiátororvos, majd katonaorvos, Marcus Aurelius császár családorvosa. Az ókor legtermékenyebb, leghíresebb és vitán felül legkiválóbb orvosa. Az orvostudomány minden területén maradandót alkotott, kb. 200 mű szerzője (3). Tanítványai okulására sertéseket boncolt. Másfélezer esztendőn át munkái alapvető szakirodalomnak számítottak, Galénosz közvetve, vagy közvetlenül a mai napig hatással van a keleti és a nyugati medicinára egyaránt. Egyes receptjeit ma is változatlan formában használja a gyógyászat (galénoszi készítmények).
Évszázadokkal Róma bukása után, az arab hódítások korában ezt a szellemi örökséget vették át a hódítók:
Aeginiai Pál (VII.sz.) Az alexandriai orvosi iskola utolsó mestere(3). Az arab hódítás idején a hódítók nagyszerű iskolát találtak Alexandriában. A görög orvostudomány könyveit Pál tanítványai fordították szírre és arabra. Ezek a fordítások lettek alapjai a későbbi európai medicinának.
Az arabok, akik a görög műveltséget nagyra becsülték, a többi tudomány között az orvosi szakkönyveket is felkutatták és lefordították (sok értékes ókori munka így menekült meg attól, hogy örökre elvesszen), az ismereteket - az elterjedt hiedelemmel ellentétben - továbbfejlesztették.
Nem célunk minden szerzőt felsorolni, álljon itt négy név:
Razes (IX.sz.): páratlanul eredeti szerző, az iskolás műveltségnél többre becsülte a gyakorlati tudást. Amikor, mint gyakorló orvos, elgondolkodtató vagy különös jelenséggel találkozott, azt azonnal lejegyezte. Saját szemének inkább hitt, mint az ókori szerzők spekulációinak és tekintélyének A vesekőről és a kiütéses betegségekről írt könyveit évszázadokon keresztül tankönyvként használták.(8,9)
Avicenna (X.sz.) Évszázadokon keresztül abszolút tekintély volt az európai orvostudományban és a filozófiában. Aquinói Szent Tamáson keresztül ma is folyamatosan hatással van a katolikus hittudományra. Főműve, az Al-kánún fít-tibb, melyet latin címén, mint Canon Medicinae-t ismer a világ. Az addig összegyűlt görög, arab, szír, stb. orvosi ismereteket szintetizálta és foglalta rendszerbe. Ezeket kiegészítette saját tapasztalataival. A vitatott minőségű latin fordítás ötszáz éven keresztül az európai egyetemek egyetlen, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű, majd további kétszáz évig egyik legfontosabb orvosi tankönyve volt. A nyugati kultúrában a XIX. századig, keleten máig alapvető szakkönyvnek számít. A klasszikus medicina megismerésében nélkülözhetetlen, új kiadásai rendszeresen megjelennek. (8,9)
Avenzoar (XII.sz.) Andalúzia híres orvosa, a rüh kórokozójának felfedezője, a szondatáplálás feltalálója, aki gátplasztikát és légcsőmetszést végzett.(3)
Ibn Bajtár (XIII.sz.) Nagy utazásokat tett Észak-Afrikában, Kisázsiában, Szíriában, Egyiptomban. Összegyűjtött és személyesen vizsgált meg minden gyógyszerként, élelmiszerként felhasznált anyagot, feljegyezte azok neveit különböző nyelveken. Két nagyszerű könyvvel gazdagította a világot: az első Dioszkuridész gyógyszerkönyveinek kommentárja. Legismertebb, legtöbbet forgatott, ma is rendszeresen kiadott műve az Egyes gyógyszerek és élelmiszerek gyűjteménye, az arab dietétika és gyógyszertan legismertebb könyve. Több, mint 260 forrást használt fel, saját, óriási tapasztalata mellett.(8,9)

Az iszlám legragyogóbb korszakában, a X-XI. században az arab orvostudomány rendkívül fejlett volt. Az indiai hódításokkal ezt vitték be Indiába, ahol a rendszer felvette az ajurvédikus orvoslás néhány elemét is (6). A népvándorlás vége felé érintkezett az éppen születőben lévő európai, és a hanyatlani készülő iszlám kultúra, éspedig két területen is: Keleten, a keresztes háborúkban, és Hispániában, a nyugati arab világban.
Megkezdődött az arab könyvek tömegének latinra fordítása: Európa olyan mohón szívta magába a muszlimok tudományát, mint korábban azok a hellén tudományt. Ekkor volt tehát legelterjedtebb a Földön a klasszikus medicina. Ennek a korszaknak az emlékét őrzik olyan arab eredetű szavak, mint szike, talkum, szirup, gipsz, elixír, bórax, stb. Európa a XVII. századig ragaszkodott ehhez a kincshez, majd új utakat keresett. A régen dédelgetett és nagy példányszámban sokszorosított könyvek a könyvtárak mélyére kerültek. A tudományban új élettani modellek születtek, a technikai fejlődés megindult. Ekkorra azonban a klasszikus medicina számos eleme gyökeret vert a folklórban. Az európai, így a magyar népi gyógyászat is bőven merít a közös ókori örökségből.
Közben az arab birodalom apró részekre hullott, nagyrészt átvette helyét a szeldzsuk, majd az oszmán török állam. A medicina fejlődése megállt. Ezeken a területeken a népi gyógyítók a mohamedán aranykor eredményeit eredeti formájukban máig konzerválták, az Európában évszázadok óta elfeledett könyveket újra és újra másolták, majd nyomtatták és nyomtatják ma is, változatlan népszerűséggel. Az észak-afrikai és közel-keleti államok azonban napjainkban a népi medicinává alakult keleti irányzattal szemben előnyben részesítik a nyugatit: állami kórházakban nyugati és nyugaton képzett orvosok dolgoznak, terjed az európai, észak-amerikai modern medicina. Itt tehát párhuzamosan létezik a korszerű, mindig megújuló nyugati orvostudomány, és a középkorban "befagyott" görög eredetű elődje.
De nem mindenütt van ez így. Mint mondtuk, már a X. században eljutott Indiába a muszlim tudás legjava. A medicinának ezt a fajtáját - Indiában már akkor is többféle saját rendszer működött -junáninak nevezték el. Különös, hogy a XI-től a XIV. századig híres junáni, indiai gyógyítókról nem lehet adatot találni. A XIV. század közepén élt Zia Mohd Maszúd Rasíd, híres orvosként ismert.
Néhány fontos név a junáni további történetéből (1):

Akbar Mohd Akbar Arzani (XVIII.sz.) Tibb Akbar című, személyes tapasztalatokat feldolgozó könyve ma is használatos.
Hakim Saríf Khan: Delhi mogul időszakának elismert orvosa volt.
Hakim Adzsmal Khan (XIX.sz.) Orvos és szabadságharcos, Delhiben junáni és ayurvedikus medicinát oktató főiskolát alapított (www.ddadelhi.com), részt vett a rezerpin és a Rauwolfia-alkaloidok felfedezésében. Egyik leszármazottja éppen most írja az indiai szövetségi kormány felkérésére India junáni tankönyvét.
Hakim Kaberuddin (XIX.sz.), 88 arab és perzsa szakkönyvet fordított urdu nyelvre. 1872-ben alakult az első junáni intézet, az Oriental College, Lahore-ban.


A junáni medicina ma

A modell kiegészült a modern anatómiai, élettani, biokémiai ismeretekkel, a szakkönyveket urdu és egyéb nemzeti nyelvekre fordították. Az indiai kormány támogatja, a junáni medicinának 161 kórháza, 30 kutatóintézete, gyógyszerkészítményeket standardizáló laboratóriumai vannak, több államban. Szervezett junáni orvosképzés van: 40 graduális és tíz posztgraduális központban. Több, mint harmincnyolcezer junáni orvost tartottak nyilván hivatalosan 2000-ben. Átfogó nemzeti program indult a gyógynövények felmérésére (Botanical Survey of India, azonosítják a növényeket és feltérképezik az ismert gyógynövények biotópjait, a nemzeti parkok segítségével). Terveket készítettek a vegetáció megőrzésére eredeti élőhelyükön ("in situ conservation" programnak hívják és az egészségügyi minisztérium és az erdőgazdálkodás közös munkája). Folyik a gyógynövények termesztése mezőgazdasági művelésben ("ex situ conservation", a mezőgazdasági és az egészségügyi szervek közös programja). A világ gyógynövénypiaca - indiai források szerint - jelenleg évi 60 milliárd dolláros piac és évről évre erősödik. Az ismert gyógyszerek mellett komoly igény van ugyanis új anyagokra (májvédő hatóanyagok, antimaláriás szerek, antirheumatikumok, immunstimulánsok, Alzheimer-kór és más megoldatlan problémák reménybeli orvosságai, stb.). India és Kína állnak versenyben egymással, a gyógynövény-export komoly állami forrásnak számít. Az elmúlt években az Unani Pharmacopoeia Committee 441 junáni receptet tett közkinccsé, az ún. egyszerű gyógyszerek köréből pedig 45, a modern orvostudomány előtt eddig ismeretlen növény vizsgálata folyik(2).
A junánit, mint jelenséget, a nyugati világ felfedezte, és, mintha nem is a saját múltjáról lenne szó, egzotikus indiai különlegességként kezeli. Szervezetei vannak Ausztráliában és az Egyesült Államokban is (Institute of Unani Medicine, 1980.). 1987-ben Új-Delhiben tartották az első Unani Medicine konferenciát, a WHO bábáskodása mellett (1, 2).


A mai junáni néhány jellemzője

Akárcsak az ókori görög orvostudomány, a junáni is a négy őselem (tűz, víz, föld, levegő) tanából táplálkozik.(10) A szervezetben négy testnedv, a nyák, a vér, az epe és a titokzatos fekete epe állapota, kölcsönhatása és mozgása határozza meg az egészséges életfolyamatokat és a betegségeket. A kórismézésben a széklet, vizelet és pulzus vizsgálata az irányadó. A gyógykezelés azt célozza, hogy a fenti, a görög természetfilozófián alapuló élettani modell folyamataiba az orvos oly módon avatkozzon be, hogy a négy testnedv tulajdonságai és mennyiségei a szervezetet egészséges irányba befolyásolják. Alapvető különbség tehát a modern medicina és a junáni között, hogy míg az előbbi specializálódik, ágazatokra bomlik és molekuláris szinten keresi a megoldás kulcsát, az utóbbi az egész szervezetben, mint rendszerben, szintetikusan gondolkodik.
A szaknyelvről: az Indiában, Pakisztánban beszélt helyi nyelvek az arab szakszókincset átvették, így is használják. A növények neveinek egy része is arab eredetű, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanarról a növényről van szó. Az angol nyelvű anyagokban rengeteg a következetlenség, ezek tájékozódásra alkalmasak, tanulmányozásra azonban nem.
Indiában orvos csak brahman kasztból származhat. Miután ennek a kasztnak jellemzője, hogy az apja mesterségét folytatja a fia, a mai junáni (és ájurvédikus) orvosok nemegyszer két-háromezer esztendős orvosdinasztiák sarjai (7). Nagyon fontos, hogy nem könyvtári, iskolai bölcsességről, hanem verbális, élő hagyományról van szó.
Jellemzője a rendszernek, hogy az elmélet és a gyakorlat erősen elválik egymástól. Az elméleti háttér Empedoklész óta alig változott, sőt, annyira háttérbe szorul, hogy idővel torzul is. Elég valamely indiai weblapra kattintani, hogy lássuk: Galénoszt összetévesztik Hippokratésszel, Görögországot Itáliával, stb. Ugyanakkor a gyógyításban szerzett tapasztalatot illetően a junáni medicina páratlan.
Jellemző, hogy a galénoszi orvostudomány kétezer éves műszavait - sokszor talán erőltetetten - megpróbálja megfeleltetni olyan modern kórélettani fogalmaknak, mint a hormonrendszer, immunrendszer, stb. A két tudomány szakkifejezéseit csak ritkán sikerül fedésbe hozni (például valamely táplálék "forró hatását" a "specifikus dinámiás hatás"-sal). Érdekes, hogy a galénoszi élettant kiegészíti a Galénosz utáni felfedezésekkel (keringés, belső elválasztású mirigyek, stb.)
A rendszer jellemzője a természetes gyógyszerek elképesztően bő választéka. Nagyobb súlyt helyez az egészség megőrzésére és megtartására. Nem törekszik a gyógyszerek kiterjedt használatára, a gyógyításban nagy szerepet kap a mozgás, alvás, megfelelő diéta.(5) Egy jellemző példa: a fejfájást nem kezdi gyógyszerrel kezelni, az első választandó kezelés illatos virág szagolgatása. Gyógyszer akkor jön szóba, ha a betegnek még mindig fáj a feje.
Hogy milyen közvetlen a kapcsolat a junáni és a klasszikus nedvkórtani medicina között, azt jól példázza a következő: Prof. Mobin Khan, aki a junáni tankönyvön dolgozik, arra a kérdésemre, hogy mi a legfontosabb forrása, ezt írta válaszul: Avicenna Canon-ja, abban minden lényeges megtalálható.
Mégsem mondható, hogy a két rendszer egy és ugyanaz volna, hiszen, amint azt Paul Hysen, az Australian Unani Medicine Society elnöke elmagyarázta, az Indiai gyógyszertan nemcsak a Földközi-tenger partvidékének Indiában nem található növényeit helyettesíti mással, de az összetett gyógyszerekbe belekeveri az ayurvedikus gyógyászat alapanyagait is. Nem beszélve arról, hogy egy néven tájegységenként más növényt ismernek.


Miért lehet hasznos a junáni?

Olcsó és elérhető készítmények: a Föld lakosságának nagyobbik része számára elérhetetlen a modern medicina. Említsük meg, hogy nálunk is szaporodik azok száma, akik nem hajlandók gyógyszert bevenni és mohón érdeklődnek az egyéb lehetőségek iránt.
Ethnobotanika: több, mint nyolcezer (8000) gyógynövényt tart számon a junáni medicina (2), ez a modern gyógyszerkutatás számára is ideális vadászterület, ha új készítmény kifejlesztéséről van szó.
Életmód: számos olyan praktikus tanáccsal szolgál, amit a páciens a túlságosan "elgyógyszeresedett" orvostudománytól nem kap meg (szexuális kultúra, helyes öltözködés, légzés, életkornak megfelelő táplálkozás, stb.).
Filológia: ókori, középkori orvosi szövegek értelmezéséhez nagy segítség, hogy az interneten keresztül elérhető India egynémely junáni gyógyítója. E sorok írója az elérhető összes könyvtár és szakember segítségével sem tudott azonosítani egy gyógynövényt. Végül azután - indiai egyetemek junáni anyagában kalandozva - a növény fényképe is előkerült a világhálón. A növény külseje pontosan olyan volt, amilyennek a X. századi források leírták.

Tehát aki a junáni vagy unani kifejezéssel találkozik, az tudhatja, hogy nem valami különleges, misztikus keleti bölcsességről van szó, hanem arról az orvostudományról, amit itt nálunk is gyakoroltak, száz-százötven évvel ezelőttig, és amiről a modern orvostudomány kissé szégyenkezve és leereszkedően emlékezik meg, akár valami Pestre került fiú falusi szüleiről.

Dr. Nagy Richárd
PTE Bölcsészettudományi Kar
Interdiszciplináris Doktori Iskola
PTE ÁOK Családorvostani Intézet


Források

1. www.unaniremedies.net, Mobin Khan, indiai orvos anyaga
2. http://indianmedicine.nic.in/html/unani/ufmain.htm, ez az indiai kormány Egészségügyi Minisztériumának hivatalos anyaga
3. Hints Elek: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében, négy kötetben. Rényi Károly kiadása, Budapest, 1939.
4. Ibn Színá: Al-kánún fít-tibb (X.sz.), Dar al-fikr, Beirut, 1994. I. 327. o.
5. Ibn Khaldun: Mukaddima (XIV.sz.), Dar al-kutub al-ilmijja, Bejrut, 1993. 326. o.
Az arab nyelvű könyvekért köszönettel tartozom a Safari Travel-nek és a téma iránt elkötelezett igazgatójának, Luttenberg Lászlónak.
6. Al-Birúní: Kitáb asz-szajdana, Karacsi, Pakisztán, 1973. A szerző több helyen Csaraka és Szusruta hindu orvosokra hivatkozik.
7. Baktay Ervin: India, Szukits kiadó, 2000. 82. o.
8. The Encyclopedia of Islam. E. J. Brill, Leiden, 1979.
9. M. Ullmann: Die Medizin im Islam. E. J. Brill, Leiden, 1970.
10. www.indiangyan.com