Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Buda Ferenc
KIMONDOTT SZÓ - KILŐTT NYÍL
Török népek szólásai és közmondásai
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

TÖRÖK KÖZMONDÁSOK

Mézevőnek szeme bedagad.

Kérőnek félarca, nem-adónak mindkét arca fekete.

Föl ne riaszd az alvó oroszlánt.

Sietve járó nem tér le az útról.

Leégett vagyonnal, megholt apával ne kérkedj.

Ágyúhoz szokott teve dobszótól nem retteg.

A haragvó a megveszettnél is rosszabb.

Döglött oroszlánnak szakállát cibálják.

Tegnap bújt ki a tojásból – s ma a héját is útálja.

Eszik az arab jóllakásig, fal a perzsa szakadásig.

Kivénhedt farkas ebek csúfsága.

Cigány ha sokasodik, vajdája dicsekedik.

Szarvat keresvén a teve, két fülét is elvesztette.

Két kapitány süllyeszt el egy hajót.

Erős bortól szétfakad a tömlő.

Egy cölöphöz két lovat ne pányvázz.

Kéz-ütötte seb beforrad, nyelv-okozta seb nem forrad.

Sükettel szót érteni bajos.

Munkába vett vasat rozsda meg nem fog.

Gazdag embernek kakasa is tojik.

Holtak adósságát élőkre terheli a boltos.

Ember a munkát megöli, munka az embert életre kelti.

Ezer munkáshoz elég egy pallér.

Lapályon a halom hegynek hiszi magát.

Csatorna vize nem forgat malmot.

Ha a szuka farkát nem csóválja, a kankutya nem koslat utána.

Kopasz fejre puszpáng fésű nem való.

Madárfiókának tátott a szája.

Nyelvednek féke – fejed mentsége.

Egy szög miatt patkó, patkó miatt jó ló.

Kihez a halál közelít, betegségébe belenyugszik.

Kit földrengés fenyeget, tűzvészre alkuszik.

Belül viseli ember a fonákját.

Farkas asztaláról varjúnak is pottyan.

Lóra ha föl nem szállsz, ne lendítsd a lábad.

Embert a szavánál, lovat a zablánál.

Ravasznak gyertyája estig elvilágít.

Tevétől ne kérdezd: nyakad mitől görbe?

Ki a vizet hordta, az törte a korsót.

Hozomra ivó kétszeresen rúg be.

Sok az árva sajnálója, ám kevés a kínálója.

Aki haraggal kél, kárral fekszik.

Lehető megélhetésed keresd az elfáradásig.

Kinek kocsijára szállsz, annak dalát fújjad.

Ahová a fej tart, oda megy a láb is.

Lelke-égő szamár tüzesebb a lónál.

Törött karral munkálkodnak, törött szívvel elfáradnak.

Nagyfejűből úr lesz, nagylábúból – pásztor.

Ha oda a teve, fülét kár keresni.

Kakas is félti a maga tyúkját.

Arab mondja arabnak: fekete az arcod.

Rövid bár a nap, de hosszú az esztendő.

Ha falun lakunk is, füvet még nem eszünk.

Dolgod ha nincs, tanú légy, pénzed ha sok, kezes légy.

Tűz ahol nincsen, füst onnét nem száll.

Bénával járó sántaságot tanul.

Ha a ház leég, a kéményen száll ki az adósság.

Lovak ha rugdalkoznak, közbül a szamarak lelke szakad.

Ingyen még az apjának sem ássa meg a sírját.

Ingyen ecet a méznél édesebb.

A haszna-nincs juhot farkasok egyék meg.

Vesződség nélkül munka nincsen.

Munka nélkül evés nincsen.

Gondtalan fő madárijesztőre való.

Fehér ülep, fekete ülep a gázlón kitudódik.

Fehér pénz – fekete napért jár.

Csőstől jön a kórság, cseppenként távozik.

A várakozás megbetegít.

Betegtől párnát nem kérnek.

Téglavetőnek nap kell, szántóvetőnek eső.

Barátság a barátság – ám a sajtot pénzért adják.

Zápor elől futó jégesőbe rohan.

Szarba követ dobj: rádfröccsen.

Minden háznak megvan a maga szokása.

Halál után még egy halál nincsen.

Estének dolgát reggelre ne halaszd.

Látszó falut kalauz nem keres.

A szamarat ha lagziba hívják, vagy a tüzelő fogyott el, vagy vízre van szükség.

A kígyó alszik, az ellenszég nem alszik.

A víz minden dolgot megtisztít.

A víz folydogálva útját megtalálja.

Macska az el nem érhető húst mocskosnak mondja.

Mindnyájunk egyikünkért, egyikünk mindnyájunkért.

Megszámlált juhot farkas nem esz meg.

Farkas a szőrét váltja bár, de szokását nem váltja.

Farkas a ködös időt kedveli.

Varjú a varjúnak szemét ki nem szedi.

Varjú az ökör fejét a maga haszna végett kurkássza.

Fejemet törd, de kedvemet ne törd.

Éhesnek az árpakenyér húsnál jobban ízlik.

Éhes tyúk álmában búzát lát.

Éhes medve táncot nem jár.

Éhezel bár, de koldulásra ne kapj.

Nézd az anyját, vedd a borját.

A lovat jóbarátként ápold, de ellenségként üld meg.

Isten ha egy kutat lezár, ezret is kinyit.

A vendégség három napra szól.

A vendég nem azt eszi, amit szeret, hanem azt, ami jut neki.

Ha a kutya fohásza teljesülne, kolbász esne az égből.

Ha megszólalsz, szó leszen, ha nem szólalsz, gond leszen.

Élj babtól a cseresznyéig! (Átok)

Felfelé ha köpök, a bajszom, lefelé ha köpök – a szakállam.

Kezeddel adj, lábaddal keress.

Ami a szemtől távol, az a szívtől is távol.

Uborkát adtak a koldusnak, de görbének találván, nem tetszett neki.

Két láb egy papucsba be nem fér.

Előbb gondold ki, aztán mondd ki.

Róka a tőrbe kétszer nem esik.

Kétszer mérj, egyszer vágj.

Két csupasz a fürdőben összeillik.

Egy hónaljban két dinnye el nem fér.

A két kéz egy fej végett van.

Mit tudom én, hogy te a sötétben kacsintasz!

Ahova nap bejár, doktor oda el nem jár.

Gyermeknek étele tiszta, pendelye piszkos.

A fonál ott szakad, ahol vékony.

Ahol sok a kakas, korán hajnalodik.

Ahol a sokaság, ott a szemétdomb.

A szekér első kereke ahová megy, a hátsó kereke is odamegy.

Ahova tűz esik, meggyullad.

Ahol virág van, méz is van.

Mai munkát másnapra ne hagyj.

Ennyi hiba még a bíró lányában is akad.

Jó szó vaskapukat kinyit.

Rossz hír hamar meghallik.

Jó ló az abrakját maga hordja.

Szél amíg nem fúj, levél nem táncol.

Otthoni számla vásárba nem való.

Bolond a napot tölti, okos az alkalmat lesi.

Mire a gazdagnak szíve megindul, a szegényembernek lelke kifordul.

Ki nem szállt lélektől a remény el nem szakad.

A szó ezüst, a csönd – arany.

A szó – lyukat nem fúr.

Szóbeszéd a tarisznyában el nem fér.

Egy dióért követ nem hajítnak.

Negyven fiú egy apát el nem tart, egy apa negyven fiút eltart.

Ki patkóért megy, ki szögért.

Ki a dobot veri, ki a karimáját.

Negyven rabló sem bír egy csupaszt kifosztani.

Egy bolond egy kútba ha követ dob, negyven bölcs sem bírja azt kivenni.

Kinek sej-haj, kinek jaj-jaj.

Egyik megteszi – másik elviseli.

Egyik éhenholtáig dolgozik, a másik meg hóna alatt keresi a kenyeret.

Nőtlenség – szultánság.

A vasat izzásakor verik.

Lovat meg asszonyt kölcsön nem adnak.

Asszony házat ront, asszony házat újít.

Akár a nyúl: hol alszik hol virraszt.

Asszonynak haja hosszú, esze kurta.

Ha arany tála van is, miután vért hányt bele, mi haszna?

Ép elme ép testben találtatik.

Egészség a legfőbb vagyon.

Asszonyt családból végy, ebet alomból.

Arany a tűzben ismerszik meg, ember a bánatban.

Érett körte maga pottyan le.

Kakas nélkül is megvirrad.

Minden has jóllakjon, minden kalács egészben maradjon.

Szakálla a kecskének is van.

Részegtől a bolond is elfut.

Öt ujjnak ötje nem egyforma.

Ha dobot versz sem hallja.

Elveszett idő még egyszer meg nem tér.

Akár az olaj: feljön a víz színére.

A vagyon a lélek terhe.

Amilyen a fő, olyan a süveg.

Anyja amilyen, borja is olyan.

Arca amilyen, szíve is olyan.

Amit vetsz, azt aratsz.

Ahogy húzzák, akként ropja.

Követ ha szorít, vizet facsar.

Földet ha markol, arannyá válik.

Gördülő kő mohot nem fog.

Kő a maga helyén nehéz.

Kenyerét láttad-é? – Falj. Botját láttad-é? – Fuss.

Cseperészve tó leszen.

Szalma alól is vizet folyat.

Vajat ha talál, a fejére keni.

Kidőlt fába baltát sokan vágnak.

Szekér feldőlte után sok az útmutató.

Szög a szöget kiszakítja.

Ami a dolgod, az az álmod.

Ember amit tesz, maga-magának teszi.

A követ dobónak te kenyeret dobj.

Sietve járó elmarad az úton.

Aki mézbe nyúl, az ujját nyalja.

Lassan járó a hegyeken túljut.

Aki egyenest jár, megvakul.

Sárba ne toppanj – rádfröccsen.

Ki keveset ad, jóságból adja, ki sokat ad – jószágból.

Aki tevehajcsárral találkozik, kapuját nagyra tárja.

Ne áss kutat – magad esel bele.

Aki nem dolgozik, éhen marad.

Nyáron az árnyékban heverőnek télen fekete lesz a kenyere.

Békesség a beismerésből fakad.

Ki a rózsát szereti, tövisét is eltűri.

Ki maga esik el, nem sír.

Ki a világért sír, szem nélkül marad.

Aki pénzt ad, az dudáltat.

Széllel szembe köpő a saját arcába köp.

Aki tart a verébtől, az nem vet kölest.

Tengerbe eső a kígyóban is megkapaszkodik.

Aki sokat nevet, az sokat sír.

Aki nevet, maga nevet.

A magasba szálló mélybe esik.

Kölcsön lóra ülő félúton leesik.

A szúnyog ha magát méri, 99 okka súlyt nyom.

Ne nézd a kémény görbe voltát – a füstje szálljon egyenesen.

Szomszéd tyúkja lúdnak, asszonya lánynak látszik.

Elfolyandó vér meg nem áll az érben.

Falkától leszakadt bárányt farkas ragad el.

Görbe hajó – egyenes járat.

Sokat ugató kutya nem harap.

Ugatni nem tudó kutya farkast hoz a nyájra.

Kutya a gazdáját megismeri.

Vesztét érző kutya a dzsámi falára rondít.

Farkatlan tyúk folyton csak csirke.

Házat asszony nélkül, férfit pénz nélkül tűz égessen.

Ház perpatvar nélkül, lagzi muzsika nélkül nincsen.

Házzá a házat az asszony teszi.

Télen kenyér nélkül, nyáron szűr nélkül útnak nem indulnak.

Tudja a róka, miképp szökjön át a tűzön.

A kertet nem a fohász – a kapa munkálja.

Méz mondásával a száj meg nem édesül.

A szerelem, akár a légy: mézre is rászáll, szarra is rászáll.

A nép szája nem tarisznya, hogy be lehessen kötni.

Csípős ecet kárt tesz az edényben.

Szamárra ha aranykantárt kötsz is, csak szamár.

Aki két székre ül, hamar leesik.

Szememet nézd, ne az arcomat nézd.

Csont nélkül hús nincsen.

Szitát kötnek az egér farkára, hogy likjába ne férjen.

Ezret hallj, egyet szólj.

Aki sokat járt, sokat tud.

A köntösszegély ha el nem ázik, halat nem fognak.

Lány a pólyában, kelengye a ládában.

Kertésznek póréhagymát megvenni nem kínálnak.

Verekedés közben pofont nem keresnek.

Csatában kardot kölcsön nem adnak.

Korhadt pallóra ne lépj.

Jó asszony férje a ruhájáról megismerszik.

Ólmot az ördög fülébe!

Olcsó húsnak levese ízetlen.

Ótvaros fejűnek köröm nem adatik.

Macska gyalogútja a szalmáscsűrig tart.

Kutyának vackán csont apraját sem lelni.

Tűzvészbe fújtatóval nem mennek.

Utasnak – út, békának – tó.

Vaknak a tükör szükségtelen holmi.

Ezernek ötszáz a fele – nekünk annyi sincsen.

Pöffeszkedik, mint a kanpulyka.

Tunyának a dolog parancsol – téged az ész tanítson.

Tégy jót – s vesd a tengerbe.

Akár a liszteszsák: porzik, ha verik.

Házat ne végy – szomszédot végy.

Ki a szamárral nem bír, a nyerget üti.

Lovad halála árpától legyen! (Jókívánság)

Hívatlan vendég helye: a kapu alja.

Újacska szitám, hová akasszalak?

Estéli munka – nappali nevetség.

Pásztor nélkül a juhot elkapja a farkas.

Lőpor meg tűz egy helyütt nem lehet.

Szem meglátja – szív megkívánja.

Ne bántsd a részeget – hadd essen el maga.

Farkas szájából csont el nem vehető.

Szalmáscsűrben fekszik, vezírmód álmodik.

Egy birkáról két irhát nem nyúznak.

Nyelv sebe kés sebénél rosszabb.

Minden görbe fából íj nem lehet.

Ott bukkan föl a nyúl, ahol nem gondolják.

Folyót míg nem látsz, nadrágod ne tűrd föl.

Száját aki tejjel leforrázta, az a joghurtot is fújva issza.

Írott szó nem romlik.

A lányt ha saját szívére hagyod, vagy a doboshoz megy, vagy a síposhoz.

Kérdik a tevétől: „A lejtőt vagy a kaptatót kedveled-é?” „A sima út vajon az égbe vezet-é? – mondja.

Ki az apád? – kérdik az öszvértől. „A ló a nagybátyám” – mondja.

Mai tyúk a holnapi lúdnál többet ér.

Hegy hegyre nem talál, ember emberre rátalál.

Kevés a nincsnél jobb.

Kettőt fülelj, egyet szólj.

Elhibázott számla Bagdadból is visszatér.

Lába alá dinnyehéjat raktak.

Szelíd fejet kard le nem szel.

Száraz mellett a nyers is meggyullad.

Hodzsa amit mond, megfogadd, amit tesz, meg ne tedd.

Az igaz szó keserű.

Üres zsák állton nem marad.

Üres beszéd a bendőt meg nem tölti.

Üres hordó hangosan kong.

Igaz barát a rokonnál többet ér.

Barát a bajban ismerszik meg.

Lyukas kő a földön nem marad.

Út megjárva, adósság kifizetve ér véget.

Korai csirke korán pittyeg.

Villásvégű karó földbe nem üthető.

Egy napon szárítják a mosott ruhát. (Rokonok)

A kéznek mérlege nincsen.

Adó kezet el nem vágnak.

Lakodalmában rostával hordanám a vizet.

Foszlott kötélen kútba le nem szállnak.

Baráttal igyál-egyél, de ne adjál-vegyél.

Egy nyíllal két madarat le nem lőnek.

Egy kőből fal nem lesz.

Egy szál virággal nyár nem lesz.

Tűvel kutat nem ásnak.

Játszás a hasat jól nem lakatja.

Tűzzel tréfálni nem szabad.

Üres tarisznyával lovat nem fognak.

Aki nem hibázik – egyedül csak Isten.

Szó a szót megnyitja.

Dob nélkül a lagzi torhoz hasonlatos.

A gyertya lefelé nem világít.

Ahol méz van, légynek híja nincsen.

Mindennap ünnep nem lehet.

Mindenki úr a házában.

Ki-ki a bajával – molnár a vizével.

Minden kakas a maga szemétdombján kukorékol.

Minden fában van egy féreg.

Sárral a nap be nem vakolható.

A mi tyúkunk míg egyet tojik, hét határ meghallja.

Sós kenyér – gyors eledel.

Régi barátból ellenség nem válik.

Régi fazék étke még jobban megfő.

Félénk szatócsnak se haszna, se kára.

Száraz üleppel halat nem fognak.

Törött üveg a helyén meg nem áll.

Egységből erő születik.

Minden juhot a maga lábánál fogva akasztanak föl.

Minden madárnak tetszik a maga fészke.

Arcába ha köpnek, esőnek véli.

Ez a világ egy lajtorja: egyik fölmegyen rajta, a másik aláereszkedik.

Magas bár a nyárfa, ám a tetején szarkák csörögnek.

Negyven varjúra egy kő elegendő.

Minden fazékra kerül egy fedő.

Fogd az egyiket, vágd a másikba.

Pénzen észt nem vehetsz.

Megdöglött az ökör – szétment az egyezség.

Döglött szamár nem fél a farkastól.

Addig jár-kél a róka, míg a szűcsműhelyben köt ki.

A világnak szája nem zsák, hogy összezsugorodjék.

Etesd a varjút – vájja ki a szemed.

Almának javát a disznó eszi meg.

Kilenc hónapig az anyja hasában miképp bírta ki?

Ember hiba nélkül nincsen.

Ember a halála óráját ha tudná, a sírját maga ásná.

Ügyes inas a mestert felülmúlja.

Amit kezeddel adsz, követni fog.

Szemet a föld pora jóllakatja.

Süket ha nem hall – hát kitalál.

Az almát hámozva edd, a körtét számolva edd.

Nyelv a kardnál élesebb.

Keveset adj, de szívből.

Kevés adomány sok bajt elűz.

Kevéssel beérő sokra akad, sokat kereső éhen marad.

Aki tükörbe néz, az arcát látja.

Körte a fájától messzire nem hull.

Az albán amidőn álmélkodik, lóganét szarik.

Méh a méztől nem menekül.

Eldobott kő vissza nem fordul.

Nyisd a szemedet, serkentsd a lelkedet.

Éhes kutya a szikkadt ganét is megeszi.

Nyitott kapun mindenki átjár.

Uraknak ne higgy, vízre ne támaszkodj, napnak szépségében, ló fiatalságában, asszony szavában ne bízz.

Egy arab végett egész Arábia el nem vész.

Egy felleggel tél nem lesz.

Kölcsön kölcsönnel nem törleszthető.

Varjú ganajától a tenger nem lesz piszkos.

Estidő munkája – napvilág csúfsága.

Érkező a távozóra emlékeztet.

Hajó megmentője: a kapitány.

Ifjú urat szolgálni olyan, mint fehér lovat ápolni.

Ifjan ki idejét tölti nagy vígsággal, vénen majd élheti nagy nyomorúsággal.

Kései látogató vagy pénztelen, vagy tolvaj.

Nyáron árnyékban hűsölőnek télen hó lesz a lisztje.

Látó szem kalauzt nem keres.

Pogánynak esze vagy futtakor, vagy szartakor jön meg.

Borjú a ganajáról megismerszik.

Tevét rászedni egy nyaláb széna is elég.

Aki tevét adott, kantárt is fog adni.

Bolond leánynak minden nap lagzi meg ünnep.

Bármily nagy légyen is a dzsámi, az imám csak azt imádkozza, amit tud.

Feneketlen véka – üres hombár.

Az igazat szólót kilenc faluból elűzik.

Kilenc nap élni – tíz nap munkálkodni.

Aki sétálgat, gyorsan halad.

Világnak szépe – országnak átka.

A világban nyugtot kereső süket, vak s néma legyen.

Világnak kereke – az égbolt.

Az elbukónak barátja nincsen.

Házrombolónak háza nem marad.

Házas a házába, nőtlen – a pajtába.

A jó nap már reggeltől megismerszik.

Jót tégy, tengerbe vesd: ha a hal nem tudja, Allah megtudja.

Szél miatt síró szem nélkül marad.

Akár a szamár: szalmát eszik, holott cukorral van fölmálházva.

A szamár ha megvénül sem lesz az istálló feje.

Ha az idő hozzád nem alkalmazkodik, te alkalmazkodj az időhöz.

Gazdagnak szekere hegyeken átvisz, szegénynek szekere síkföldön is utat téveszt.

Paráznaság a ház megrontója, erőszak a játék megrontója.

Két fülemüle egy ágon nem dalol.

Két ember hitből, egy ember szívből.

Két durva kő lisztet nem őröl.

Mindkét vége szaros a botnak.

Ember az embernek tüköre.

Kávét főz az ember, de nem tudja, ki lesz az ivója.

Az ember – szóval, az állat – szimattal.

Érved ha nincsen, jogod sincsen.

Szófogadó gyermek, szerelmes feleség – kifogyhatatlan jólét.

Engedetlen gyermek, szeretetlen asszony – kifogyhatatlan gyötrelem.

Hanyag embernek még szolgája sincsen.

Öreg ökör a szekeret elhúzza.

Ki kölcsön vesz búzát, hombárjából eszik.

Kölcsönbe evő erszényéből eszik.

Ne verd a más kapuját, hogy a te kapudat se verjék.

A vár belülről vétetik meg.

Elégedettség – nagy gazdagság.

Szárnya nélkül nem száll a madár sem.

Nyitott kapun minden disznó be tudja dugni a fejét.

Adj kardot bár az asszonynak, de alkalmat ne adj.

Búnélküli fej a kertben nő.

Fuss a jótól, hogy bűnbe ne ess.

Fejed ha ótvaros, Bagdadból is megjön rá a légy.

Sebes lónak sarkantyú nem kell.

Vak gólyának Isten rakja a fészkét.

Vakok országában béna szamár a ló.

Félj Istentől, félj az Istent nem félőtől.

Rémálom-látásnál ébren feküdni is jobb.

Félelem halál ellen nem használ.

Juh ahol nincsen, ott a kecskét hadzsi Abdurrahmannak hívják.

Száraz időben gombászni nem járnak.

Aki hibátlan társat keres, társ nélkül marad.

Negyven diót ha nem látsz rajta, ne verd meg a fát.

Vak szem ha kinyílik, messzire lát.

Vak aminőt varr, olyat visel.

Vak eladó vak vevőre talál.

Gólya a békával nem barátkozik.

Gólya a kelepeléséből megél.

Kocsma kapuja – pokol kapuja.

Kocsmában írott dolog a mennyben nem olvastatik.

Ok nélkül halál nem esik.

Bíró-vágatta ujj nem sajog.

A vendég nem azt eszi, amit remél, hanem azt, amit talál.

A vendég – a házigazda borja.

Akinél a pecsét – az a Szulejmán.

Amint megsüketültem – megnyugodtam.

Lélek távoztakor a szokás is távozik.

Aki patkót talál, jószágot is talál.

Ne a tanácsolóra – a tanácsára tekints.

Amit mögéd hajítasz, szemközt kerül veled.

Ha bíró a felperes, a segítő Isten legyen.

Bármily nagy is a neved, végül egy kő lesz a jeled.

Társra lelni – vagyonra lelni.

A szultán kenyerét falja – a muszka imáját mondja.

Férfi pénz nélkül – tűzhely tüzelő nélkül.

Alamizsna-adástól szegény nem lesz senki.

Titkon vemhesült tehén is nyíltan ellik.

Uborkán vett szamár víztől döglik.

Részeg ember – rongyos zsák.

Isten a bolondnak adott ugyan szájat, de csak evésre, nem pedig szólásra.

Kemény lovat jó megülni.

Aki ecetre-fokhagymára számít, combot nem eszik.

Ha szólsz, szó leszen, ha nem szólsz, baj leszen.

Aki kérdez, az még nem téved.

Ne kérdezd embertől az állapotát – a tarkójáról megtudni.

Tudakolással út találtatik.

Baka vagy-e, huszár vagy-e nem kérdem,
Hány pénzed van egy hónapra - azt kérdem.

A vizek lefelé folynak.

Melegben a hó nem tart ki.

Egerek tervét elrontja a macska.

Üsző gyanánt született – ökör gyanánt halt meg.

Édes szerelemmel betelni nem lehet.

Elgurult a fazék – fedőjére talált.

Olcsó jószág hamar elkél.

Ló ha pusztul, nyerge marad, ember ha pusztul, neve marad.

Minden fából furulya nem lehet.

Minden szóra fület ne tarts.

Aki nem szolgált, nem parancsolhat.

Gyerekekkel útnak ne indulj: kocsid ha törik, nevet, kocsija ha törik – sír.

Gyerekkel csapdát ne állíts: vagy a csapdát rontja el, vagy madarad lopja el.

Aki honnan bámul, éhen marad.

A malomban sok szó járja.

Ördögnek gyertya nem gyújtatik.

Ördögöket összegyűjteni könnyű, szétszéleszteni nehéz.

Cukor a vízben el nem süllyed.

Gömbölyű kő az alapot nem erősíti.

Edd a szőlőt, ne kérdezd a kertjét.

Az ész véghez viszi, a fej elviseli.

Az arc reggelre kisimul.

Arc az arctól szégyenkezik.

Vagy teve – vagy tevehajcsár.

Idegen lóra ülő túlnan esik le.

Idegen kutyának lába közt a farka.

Nyáron suba nélkül, télen kenyér nélkül ne járj.

Nyáridő: negyven nap eső – egy nap sár, őszidő: egy nap eső – negyven nap sár.

Az eső szakad, a karaván halad.

 

Vissza a Kimondott szó – kilőtt nyílba