Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bibliográfia

A következők a legfontosabb könyvek, melyek a tibeti irodalom különféle oldalaival foglalkoznak: Giuseppe Tucci, Tibetan Painted Scrolls, Roma 1949, vol. 1, pp. 94-170; Lokesh Chandra, Materials for a History of Tibetan Literature, Satapitaka Series 28, 3 vols., New Delhi 1963; Lokesh Chandra, Eminent Tibetan Polymaths of Mongolia, Satapitaka Series 16, New Delhi 1961.
A tibeti fanyomatok és kéziratok katalógusai: I. J. Schmidt és O. Boehtlingk, Verzeichnis der Handschriften und Holzdrucke im Asiatischen Museum der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, Bulletin historicophilologique de 1'Académie Impériale des Sciences de St. Pétersbourg, 4, 1847, no. 6-8; W. P. Wassilieff, "Die auf den Buddhismus bezüglichen Werke der Universitats-Bibliothek zu Kasan," Melanges Asiatiques 2, pp. 347-86; L. D. Barnett és A. H. Francke, "Tibetan Manuscripts and Sgrafitti discovered by Dr. M. A. Stein at Endere." In M. A. Stein, Ancient Khotan 1, pp. 548-69, Oxford 1907; Kőrösi Csoma Sándor, "Enumeration of Historical and Grammatical Works to be met with in Tibet," JPASB 7 (1911, extra no.): 81-87; L. A. Waddell, "Tibetan Manuscripts and Books etc., collected during the Younghusband Mission to Lhasa," Asiatic Quarterly Review 34 (1912): 80-113; J. van Manen, "A Contribution to the Bibliography of Tibet," JPASB 18 (1922): 445-525; Andrew Vostrikov, "Some Corrections and Critical Remarks on Dr. Johan van Manen's Contribution to the Bibliography of Tibet," BSOS 8 (1934): 51-75; J. Bacot, "La collection tibétaine Schilling von Canstadt á la Bibliotheque de 1'Institut," JA (1924): 321-48; G. Tsybikov: Musei Asiatici Petropolitani Notitiae IV pp. 1-7, St. Petersburg; B. Baradijn: Musei Asiatici Petropolitani Notitiae YII, pp. 49-84, St. Petersburg; Marcelle Lalou, Catalogue du Fonds Tibétain de la Bibliothéque Nationale IV: Les mdo-mang, Buddhica, 2me série, Documents, Paris 1931; Louis Ligeti, "Ouvrages tibétains rédigés á 1'usage de Csoma," TP 30 (1933): 26-36; J. Filliozat, "Liste des manuscrits de la collection Palmyr Cordier la Bibliothéque Nationale," JA (1934): 168-70; M. Lalou, Inventaire des manuscrits tibétains de Touen-houang conservés á la Bibliothéque Nationale (Fonds Pelliot Tibétain), 3 vols., Paris 1939-61; L. J. Nagy, "Tibetan Books and Manuscripts of Alexander Csoma de Kőrös in the Library of the Hungarian Academy of Sciences," Analecta Orientalia memoriae Alexander Csoma de Kőrös dicata, Budapest 1942-47, pp. 29-56; {Terjék, J., Collection of Tibetan MSS and Xylographs of Alexander Csoma de Kőrös,?, Kőrösi Csoma Társaság, Budapest. - A ford.}. René Nebesky-Wojkowitz, "Einige tibetische Werke über Grammatik und Poetik," AV 4 (1949): 154-59; Pentti Aalto, Le Mdo-man conservé á la Bibliotéque Universitaire de Helsinki, Eripainos, Miscellanea Bibliographica 6, Helsinki 1952; A Catalogue of the Tohoku University Works on Buddhism, szerk. Yensho Kanakura, Ryujo Yamade, Tokan Tada, and Hakuyu Hadano, Tohoku University, Sendai 1953; J. Bacot, "Titres et colophons d'ouvrages non-canoniques tibétains," BEFEO 44 (1954): 275-334; Gombojab, "Mongolcud-un töbed kele-ber jokiyagsan jokiyal-un jüil," Studia Mongolica 1 fasc. 28, pp. 1-40, Ulan Bator; R. O. Meisezahl, "Die tibetischen Handschriften und Drucke des Linden-Museums in Stuttgart," Tribus, Neue Folge 7 (1957): 1-166; R. O. Meisezahl, Alttibetische Handschriften der Völkerkundlichen Sammlungen der Stadt Mannheim im ReissMuseum, Libri 11: 1 (48 pp.), Copenhagen; Manfred Taube, "Verzeichnis der Tibetica des Leipziger Völkerkunde-museums," Jahrbuch des Museums für Völkerkunde zu Leipzig 17 (1958): 94-139; René Nebesky-Wojkowitz, "Tibetan Blockprints and Manuscripts in Possession of the Museum of Ethnology in Vienna," AV 13 (1958): 174-209; Lokesh Chandra, "The Authors of the Sumbums," IIJ 2 (1958): 110-27; Lokesh Chandra, "Tibetan Works Printed by the Shoparkhang of the Potala," Jnána muktávalí (Sarasvati Vihara Series), New Delhi 1959, pp. 120-32; Wesley E. Needham, "The Tibetan Collection of Yale," The Yale University Gazette 34 (1960): 127-33; Wesley E. Needham, Tibetica. Exhibitions in the Yale University Library on the Occasion of the 170th Meeting of the American Oriental Society, Yale University 1960; B. D. Dandaron, Opisanie tibetskikh rukopisej i ksilografov Buryatskogo Kompleksnogo nautcnoissledovatelskogo instituta, vyp. 1, Moskva 1960; Lokesh Chandra, "Les imprimeries tibétaines de Drepung, Derge et Peping," JA (1961): 503-17; Manfred Taube, Tibetische Handschriften und Blockdrucke, 4 vols. (Verzeichnis der Orientalischen Handschriften in Deutschland 11, 1-4), Wiesbaden 1966 {1985-re ez a sorozat már 9 kötetre bővült. - A ford.}; David S. Snellgrove, A Catalogue of the Tibetan Collection. Chester Beatty Library (együtt a C. R. Bawden, Catalogue of the Mongolian Collection), Dublin 1969; Josef Kolmas, Tibetan Manuscripts and Blockprints in the Library of the Oriental Institute of Prague, Academia, Prague 1969; Josef Kolmas, Prague Collection of Tibetan Prints from Derge, edited, 2 vols., Asiatische Forschungen 36, Wiesbaden 1971.
Az eredeti tibeti nyelvű irodalomnak kiadásai és fordításai (a tibeti történelemről szóló történeti művek kivételével): Anton Schiefner, Táranáthae de doctrinae Buddhicae in India propagatione narratio, contextum Tibeticum, Petropoli 1968; Anton Schiefner, Tárancithá's Geschichte des Buddhismus in Indien, Aus dem Tibetischen übersetzt, St. Petersburg 1869; Georg Huth, Geschichte des Buddhismus in der Mongolei, Aus dem Tibetischen des 'Jigs-med nam-mk'a ( 'Jigs-med rig-pai rdo-rje {`Dzsigsz-med rig-pa`i rdo-rdzse}- ként kellene szerepelnie), 2 vols., Strassburg 1892/96; Sarat Chandra Das, Kah Bab Dun Dan, compiled by Tára Nátha (a tibeti szöveg kiadása), Calcutta 1901; {Egyed Alice, The Eighty-four Siddhas, A Tibetan Blockprint from Mongolia. Fontes Tibetani II. 1984, Akadémia, Budapest, (szövegkiadás). - A ford.}. Albert Grünwedel, Táranátha's Edelsteinmine, das Buch von den Vermittlern der Sieben Inspirationen, aus dem Tibetischen üibersetzt, Bibliotheca Buddhica XVIII, Petrograd 1914; Berthold Laufer, Der Roman einer tibetischen Königin, Leipzig 1911 (a Bcun-mo bka`i thang-jig tibeti szövege és fordítása); Albert Grünwedel, "Der Weg nach Sambhala," AKBAW 1915, no. 3, München 1915 (a Pan-cshen Blo-bzang Dpal-ldan Je-sesz Samba-la`i lam-jig szövege és fordítása); Albert Grünwedel, Die Tempel von Lhasa, Gedicht des ersten Dalai Lama, für Pilger bestimmt, SBHAW, 1919, no. 14 (tibeti szöveg és német fordítás); Berthold Laufer, Milaraspa, Tibetische Texte in Auswahl übertragen, Hagen und Darmstadt 1922; Helmut Hoffmann, Mila Raspa, Sieben Legenden, München-Planegg 1950; Antoinette K. Gordon, The Hundred Thousand Songs, Selections from Milarepa, poet-saint of Tibet, Rutland/Vermont 1961; Garma C. C. Chang, The Hundred Thousand Songs of Milarepa, 2 vols., New York 1962 (teljes fordítás); {Milarepa dalai kapcsán lásd "Vászonruhám akár égő parázs..." Válogatás Milarepa dalaiból. Válogatta, angolból fordította és a bevezetőt írta Somogyvári Zsolt Eisinpo, 1997, Farkas Lőrinc, Budapest. - A ford.}; F. R. Hamm, "Studien zur Überlieferungsgeschichte des Mi-la'i Mgur 'Bum," ZS 4 (1970): 29-79; G. N. Roerich, "The Author of the Hor-chos-hbyun," JRAS (1946): 192-96; Emil Schlagintweit, "Die Berechnung der Lehre von Sureqamatibhadra," (aus dem Tibetischen übersetzt), AKBAW (1896): 589-670; Berthold Laufer, "Studien zur Sprachwissenschaft der Tibeter. Zamatog," SMAW (1898): 519-94 (a Za-ma-tog lexikográfiai munkáról). Emil Schlagintweit, "Die Lebensbeschreibung von Padma Sambhava," I/II, AKBAW 21 (1899): 417-44; 22 (1905): 517-76 (a Padma thang-jig szövege és részleteinek fordítása); Sarat Chandra Das, An Introduction to the Grammar of the Tibetan Language, with the Texts of Situi-sum-rtags, Dag-byed gsal-bai me-long and Situi zhal-lung, Darjeeling 1915; Jacques Bacot, Une grammaire tibétaine du tibétain classique, les slokas grammaticaux de Thonmi Sambhota, avec leur commentaires, 2 vols., Annales du Musée Guimet, Bibliotheque d'Etudes 37, Paris 1928; Johannes Schubert, "Tibetische Nationalgrammatik. Das Sum cu pa und Rtags-kyi 'ajug-pa des Lama Dbyans can grub pai rdo rje," MSOS 31 (1928): 1-59; 32 (1929): 1-54; Yu Dawchyuan, Lovesongs of the Sixth Dalai Lama, Academia Sinica, Peiping 1930; {A 7. dalai láma verseiből egy válogatást és tibeti népdalokat tartalmaz a Tudást Őrző Tiszta Tenger. Tibeti dalok, válogatta, tibetiből a prózafordítást készítette és az utószót írta Sári László, műford. Rab Zsuzsa, 1986, Európa, Budapest. - A ford.}. G. C. Toussaint, Le dict de Padma, Paris 1933 (a Padma thang-jig fordítása); Albert Grünwedel, Die Legenden des Naropa, übersetzt, in Umschrift herausgegeben und mit einem Glossar versehen, Leipzig 1933; Giuseppe Tucci, "Á propos the Legend of Naropá," JRAS (1935): 677-88; H. V. Guenther, The Life and Teachings of Náropa, Oxford 1963; {Az előbbi műnek magyar fordítását lásd Nárópa élete és tanításai, angolból fordította, és az előszót írta Dr. Hornok László, 1997, Farkas Lőrinc, Budapest. - A ford.}. Claus Vogel, "On the Ná-ro-pai rnam-thar," CAJ 1 (1968): 8-30; Johannes Schubert, "Das tibetische Mahátmya des Wallfahrtplatzes Triloknáth," AA 5 (1935): 76-78, 127-36 (egy dkar-cshag{név és/vagy tárgymutató, jegyzék}); W. Y. Evans-Wentz, Tibetan Yoga and Secret Doctrines, Oxford 1935 (tartalmaza néhány titkos szöveg fordítását). {Az előző könyv magyar nyelvű fordítását és kiegészítését lásd Tibeti tanítók titkos tanításai, ford. Dr. Hetényi Ernő, 1994, Trivium, Budapest. - A ford.}. Johannes Schubert, "Das tibetische Mahátmya von Lamayuru," AA 7 (1937): 205-9; Jacques Bacot, La vie de Marpa le 'traducteur', suivie d'un chapitre de 1'avadána de 1`oiseau Nílakantha, Buddhica 1, 7, Paris 1937; Johannes Schubert, Tibetische Nationalgrammatik. Das Sum cu pa und Rtags Kyi `ajug pa des Grosslamas von Peking Rol pai rdo rje, mit Übersetzung und Anmerkungen versehen, Artibus Asiae, Supplementum Primum, Leipzig 1937; Giuseppe Tucci, Travels of Tibetan Pilgrims in the Swat Valley, Calcutta 1940 (kivonatok életrajzokból); M. Lalou, "Texte médical tibetain," JA (1945): 209-I1; Giuseppe Tucci, Il libro tibetano dei morti, Milano 1949 (a Bar-do thosz-grol legjobb fordítása); W. Y. Evans-Wentz, The Tibetan Book of the Dead, 1957 London; {Kazi Dawa-Samdup láma fordításának és W.Y. Evans-Wentz összeállítása alapján angolból fordította Hetényi Ernő a Tibeti halottaskönyv (Bar-do thosz-grol) - A halál utáni átmeneti állapotból hallás útján való megszabadulás yogája. 1991, Háttér Kiadó, Budapest; P. Zieme- Kara Gy., Ein uigurisches Totenbuch. Náropas Lehre in uigurischer Übersetzung von vier tibetischen Traktaten nach der Sammehandschrift aus Dunhuang. British museum Or. 8212 (109)., 1978, Bibliotheca Orientalis Hungarica 22 és Otto Harrassoitz, Wiesbaden. Kara György professzor készítette Halottaskönyv egyik tibeti változatának magyar fordítását, melyet hasznos, szakmai jegyzetekkel látott el lásd A köztes lét könyvei - tibeti tanácsok halandóknak és születendőknek. Tibetiből fordította, az előszót és a szómagyarázatot írta és a könyvészeti adatokat összeállította Kara György, 1986, Európa, Budapest. - A ford.}. P. Poucha, "Das tibetische Totenbuch," Ar.Or. 20 (1951): 136-62; Jacques A. Durr. Deux traités grammaticaux tibétains, Heidelberg 1950; W. Y. Evans-Wentz, The Tibetan Book of the Great Liberation, London 1954 (a Padma thang-jig összefoglalása mellett különféle misztikus értekezések fordításait is tartalmazza); Alfonsa Ferrari, Mkhyen-brtse's Guide to the Holy Places of Central Tibet, szerk. L. Petech és H. Richardson, Roma 1958; Johannes Schubert, Publikationen des modernen Chinesisch-Tibetischen Schrifttums, Institut für Orientforschung, Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin, no. 39, Berlin 1958; J. W. de Jong, Mi la ras pai rnam thar, texte tibetain de la vie de Milarépa édité, 's-Gravenhage 1959; W. Y. Evans-Wentz, Tibet's Great Yogi Milarepa, A biography from the Tibetan translated with introduction and annotations, London and New York 1969; Humphrey Clarke, The Message of Milarepa, A selection of poems, London 1958 (a rnam-tharból vett dalok); George Roerich, Biography of Dharmasvámin, Patna 1959 (Cshag-lo-cá-ba Cshosz-rdzse-dpal életrajzának szövege és fordítása), Lokesh Chandra, Vaidúrya ser-po, 2 vols., Satapitaka Series 12, New Delhi 1960 (tibeti szöveg); Raghu Vira, szerk., The Samye Monastery, Satapitaka Series 14, New Delhi 1961 (egy dkar-cshag szövege); Turrell V. Wylie, The Geography of Tibet According to the Dzam-ling rgyas-bshad Roma 1963; Turrell V. Wylie, "Dating the Geography 'Dzam Gling Rgyas Bshad through its Description of the Western Hemisphere," CAJ 4 (1959): 300-11; bDud-'joms rin-po-che, Bod snga rabs gsang chen rnying mai chos `byung, Kalimpong 1964 (egy rnying-ma-pa buddhizmus-/rendtörténet szövege); bDud-'joms rin-po-che, snga `gyur rnying-ma pa`i bstan pai rnam bzhag legs bshad snang bai dga ston, Kalimpong, n.d. (a rnying-ma-pa tanok rendszerezett leírásának szövege); D. Seyfort Ruegg, The Life of Buston Rin po che, Rome 1967 (szöveg és fordítás); D. Snellgrove, Four Lamas of Dolpo, 2 vols., Oxford 1967/68 ( négy rnam-thar); Sa skya pai bKa- `bum, 15 vols., szerk. a Toyo Bunko, Tokyo 1968 (a sza-szkja-pa rendfőnökök {és/vagy} egyházfőnökök összes munkáinak szövege `Phagsz-páig bezárólag); Lokesh Chandra, szerk., Yu thok's Treatise on Tibetan Medicine, Satapitaka Series 72, New Delhi 1968 (tibeti szöveg); W. A. Unkrig, Die Tollwut in der Heilkunde des Lamaismus, The Sino-Swedish Expedition, Stockholm 1942; P.C. von Krasinski, Tibetische Medizinphilosophie, Zürich 1953 (W.A. Unkrig bevezetőjével a tibeti gyógyászati irodalomról); Theodor Burang, Tibetische Heilkunde, Zürich 1957; Fr. Hübotter, Chinesisch-Tibetische Pharmakologie und Rezeptur, Ulm 1957; Yeshey Donden, "Tibetan Medicine-a Brief History," TSB 5 (1972): 7-24; {Mivel jelen munka nem tárgyalja a tibetiek által világi tudományok közé sorolt gyógyászatot, így az érdelkődő következő kiadványokban nézhet utánna: Terry Clifford, Tibetan Buddhist Medicine and Psychiatry, 1996, Delhi; Dr. Yeshi Dhonden, Health through Balance. An Introduction to Tibetan Medicine, szerk. és tibetiből fordította Jeffrey Hopkins, 1986, Snow Lion, Ithaca; Rinpoche Jampal Kunzang Rechung, Tibetan Medicine Illustrated in Original Texts, 1973, Wellcome Institute of the History of Medicine, London; Nagy Zoltán, Tibeti orvoslás, 1992, Pesti Szalon, Budapest. - A ford.} Manfred Taube, "Zur Textgeschichte einiger gZuns-bsdus Ausgaben," ZS 2 (1968): 55-66; Lokesh Chandra, szerk., Tibetan Chronicle of Padma dKar-po, E. Gene Smith előszavával, Satapitaka Series 75, New Delhi 1968; Ferdinand D. Lessing és Alex Wayman, Mkhas-grub-rje's Fundamentals of the Buddhist Tantras, The Hague and Paris 1968 ( szöveg és fordítás); James E. Bosson, A Treasury of Aphoristic Jewels: The Subhásita ratna nidhi of Sa skya Pandita in Tibetan and Mongolian, Indiana University Publications, Uralic and Altaic Series, vol. 92, Bloomington 1969 (szöveg angol fordítással). {Kőrösi Csoma Sándor, "A brief notion of the Subháshita Ratna Nidhi of Saskya Pandita, with extracts and translations, Journal of the Royal Asiatic Society of Bengal 24 (1855) és 25 (1856), reprint Journal and Proceedings of the Royal Asiatic Society of Bengal 7 (1911); Saskya Pandita "Subhashita Ratna Nidhi", Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai, szerk. Duka Tivadar, 1885: 369-92, Budapest; Bethlenfalvy Géza, "Three Pancatantra Tales in an Unedited Commentary to the Tibetan Subhásitaratnanidhi", AOH 18, 1965: 317-38; Bethlenfalvy Géza, "The Mongolian and Tibetan Tale `Hare and the Lion`", Mongolian Studies, szerk. Ligeti Lajos, 1970: 93-102, Budapest; Bethlenfalvy G., "On Subhásitaratnanidhi. - Echoes and Conception, Papers on the Literature of Northern Buddhism, szerk. Sanghasen Singh és Bethlenfalvy Géza, 1979: 24-37, Department of Buddhist Studies, University of Delhi; L. Ligeti, Le Subhásitaratnanidhi mongol. Un document du moyen mongol. Partie 1re: Le manuscrit tibéto-mongol en reproduction phototypique avec une introduction, Société Kőrösi Csoma, 1948, Bibliotheca Orientalis Hungarica VI., Akadémia, Budapest; Lajos Ligeti, Trésor des sentences. Subhásitaratnanidhi de Sa-skya pandita, traduction de Sonom Gara, Monumenta Linguae Mongolicae Collecta IV és Indeces Verborum Linguae Mongolicae Monumentis Tradiorum IV, 1973, Budapest; Sza-szkja Pandita, A bölcsesség kincsestára, tibetiből magyar prózára fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Ligeti Lajos, műfordítás Tandori Dezső, 1984, Európa, Budapest; David P. Jackson, 1983, "Commentaries on the Writings of Sa-skya Pandita: A Biographical Sketch", TJ 8/3: 3-23. - A ford.}. Namgyal Dorje Dalama, szerk., The Penetration and Spread of Buddhism in China by Gung mGonpo skyab, Berkeley 1969 (csak tibeti szöveg); Lokesh Chandra, szerk., A I5th Century Tibetan Compendium of Knowledge by Don-dam smra-bai senge, E. Gene Smith beveztőjével, Satapitaka Series 78, New Delhi 1969; Ngawang Gelek Demo, szerk., The Autobiography of the first Panchen Lama Blo Bzang Chos Kyi Rgyal Mtshan, E. Gene Smith beveztőjével, New Delhi 1969; Nga-wang Gelek Demo, szerk., Collected Works of Thu`u bkwan Blo bzang Chos kyi nyima, 10 vols., New Delhi 1969; Nga-wang Gelek Demo, szerk., Three Karchacks, E. Gene Smith beveztőjével, New Delhi 1970 (tartalmazza az
V. dalai láma Lhásza Dkar-cshag-ját); Lokesh Chandra, ed., Kongtrul's Encyclopaedia of Indo-Tibetan Culture, E. Gene Smith beveztőjével, Satapitaka Series 80, New Delhi 1970; Bka brgyud gser `phreng chen mo, a drukpa {`brug-pa} kagyüpa alrend barawa ágának tanítási áthagyományozási láncolatához tartozó kiemelkedő guruk életrajzait és önéletrajzait tartalmazza, 4 vols., Dehra Dun 1970; {Samten G. Karmay, Secret Visions of the Fifth Dala Lama: the Gold Manuscript from the Fournier Collection, 1988, Serindia, London; Glen H. Mullin, Essence of Refined Gold, by the Third Dalai Lama, with Related Texts by the Second and Seventh Dalai Lama, 1978, Tushita, Dharamsala; G.H. Mullin, Bridging the Sutras and Tantras: A Collection of Ten Minor Works by the Gyalwa Gendun Drub, the First Dalai Lama, 1982, Gabriel/Snow Lion, Ithaca, New York; G.H. Mullin, Meditations on the Lower Tantras: from the Collected Works of the Previous Dalai Lamas, 1983, LTWA; G. H. Mullin, Path of the Bodhisattva Warrior: The Life and Teachings of the Thirteenth Dalai Lama, 1988, Snow Lion, Ithaca, NewYork; - A ford.}. Nga-wang Gelek Demo, szerk., The Secret Biography of the Sixth Dalai Lama, Rong-po grub-cshen kiemelkedő gelukpa mesterekről szóló életrajzgyűjteményével együtt, New Delhi 1970. {A kalandos életű VI. dalai láma életrajzi adatainak korszerű, tibetiből vett szövegfordításokkal alátámasztott szintézise: Michael Aris, Hidden Tresures and Secret lives. A Study of Pemalingpa (1450-1521) and the Sixth Dalai Lama (1683-1706), 1989: 107-226, Kegan Paul International, London and New York; Per K. Sorensen, Divinity Secularized. An Inquiry into the Nature and Form of the Songs Ascribed to the Sixth Dalai Lama, 1990, Wiener Studien zur Tibetologie and Buddhismuskunde 25, Vienna. - A ford.}. Anne-Marie Blondeau, "Le Lha-'dre bka'-than," ETML (Paris 1971): 29-126; Car pai Blama Sans-rgyas bstan-'jin szerk. Alexander W. Macdonald, Documents pour 1`etude de la religion et de 1`organisation sociale des Sherpa, A. W. Macdonald előszavával, Junbesi et Paris-Nanterre 1971; Nga-wang Gelek Demo, Táranátha's Life of the Buddha and His History of the Kalacakra and Tara Tantra, Prof. D. Seyfort Ruegg előszavával, New Delhi 1971; Lokesh Chandra, szerk., Bu-ston's Collected Works, 28 vols., Satapitaka Series 41-68, New Delhi 1965-70. {Ter Ellingson, "Tibetan Monastic Constitutions: the bca`-yig", Reflections on Tibetan Culture. Essays in Memory of Turrel V. Wylie, szerk. Lawrence Epstein és Richard F. Sherburne, 1990: 205-30, Edwin Mellen Press, Lewiston; Janet Gyatso, Apparations of the Self. The Secret Autobiography of a Tibetan Visionary, (a rnying-ma rendbeli látnok-költő (`Dzsigsz-med gling-pa [Dzsigmé Lingpa] (1730-98) életrajzi adatai mellett két művének fordítását és elemzését is feöleli), 1998, Princeton University Press, New Jersey; D. Schuh, L. Petech, R. Stein, G. Uray, R. Meisezahl, R. K. Kampfe, 1976, Monumenta Tibetica Historica: Kampfe, Nyi-ma `od-zer, Die Biographie des 2. Pekinger lCang-skya Qutuq-tu Rol-pa`i rdo-rje (1717-1786), 2. vol, Bd. I, St. Augustin. - A ford.}

A bon-po irodalom

A tibeti irodalom történeti áttekintésének nehézsége még szembetűnőbbé válik, ha a bon-po irodalom felé fordulunk, amelyet a nyugati kutatók sokáig érdemtelenül figyelmen kívül hagytak. Emiatt az itt közzétett adatok is csak hiányosak lehetnek. Az 1959-es katasztrófát követően tibeti bon-po menekültek érkeztek Indiába. Ezt megelőzően a nyugati könyvtárakban csak nagyon kevés tibeti fanyomat vagy kézirat létezett. Így az első könyv, mely a bon általános tanulmányozására vállalkozott - Hoffman Quellen zur Geschichte der tibetischen Bon-Religion - kénytelen volt a buddhista forrásokból kivonatolt, elszórt anyagokra hagyatkozni. Ez a nagyszabású tanulmány - a kritikusok szerint - a buddhista befolyásoltsága miatt hiányos és helytelen adatokkal szolgál. Azonban amikor a hiteles bon-po szövegek ismerté váltak, a buddhista források többsége hitelesnek bizonyult; ezért most el kell kezdeni a két anyag összehasonlító tanulmányozását.
A legcsekélyebb kétség sem férhet hozzá, hogy a bon a tibeti népvallás kezdetleges szintjén jóval régebbi múltra tekinthet vissza, mint a buddhizmus, s nagy valószínűséggel olyan szóbeli irodalomra támaszkodott, mely az istenek és szellemek kiengesztelésével és lebírásával foglalkozott. A bönpók saját későbbi írásos forrásaikban azt állítják, hogy a Thon-mi Szambhóta által bevezetett írást megelőzően volt már egyfajta írásbeliségük, de ez természetesen nem igaz. Ennek az írásnak semmilyen jelével nem találkozhatunk, és a későbbi forrásokban talált külön bon-po ábécé is minden bizonnyal a 7. század első felétől használt, jól ismert tibeti ábécéből ered.
A rendszerbe foglalt bon vallás - az ismert legrégibb szöveg, a sza-szkja főpap, Gragsz-pa rgjal-mchan Bod-kji rgjal-rabsz című írása alapján - még Tibet írásbeliség előtti időszakában, Zsang-zsungból és Bru-zsából (Gilgit) terjedt el. Ez összeköthető a Gri-gum bcan-po király (Dri-gum a tunhuangi évkönyvekben) meggyilkolását követő időkkel, aki, helytálló bizonyítékok szerint úgy tűnik, történelmi, nem pedig mitológiai személyiség volt, bár az ismeretlen, hogy mikor élt. A zsang-zsung bont először annak temetkezési rítus formájában az előbb említett király gyászszertartásán használták, ami jóval azelőtt történt, hogy Tibetben kialakították volna az írást. Ezért ebben az időszakban a zsang-zsung papoknak és tibeti tanítványaiknak még csak szóbeli irodalmuk volt.
A legkorábbi időszak, amikor szóban megőrződött bon-po szövegeket tibetire fordítottak Khri Szrong-lde-brcan (755-797) kiskorúságának idejére esik, s minden valószínűség szerint a szövegek már kifinomultabb zsang-zsung bon vallást képviselnek, melyet erre az időre már hindu, buddhista és nyugati (elsősorban iráni) hatások értek. A rnying-ma-pa szövegek néhány zsang-zsung pandit nevét is őrzik, ilyen például Sa-ri u-cshen (dbu-csan alakban is előfordul), Dran-pa khod-szpungsz, Sztag-lha me-`bar (zsang zsung: La-szad ne-bar) és Li-si sztag-ringsz. A neveket az eredeti bon-po források is megerősítik. Ezek a férfiak dolgoztak együtt a tibeti fordítókkal a Bszam-jasz-i Avalókitésvara templomban, ahol buddhista szövegeket fordítottak indiai nyelvekből. A Padma thang-jig szerint még Sántaraksita tanítványa, Vairócsanaraksita is fordított bon szövegeket. Az egyetlen cím szerint megemlített bon-po szöveg ebben a forrásban A százezer klu négy póthiban[1] (Klu `bum pod bzsi). Minden valószínűség szerint a nagy, háromrészes Klu-`bumot ("fehér", "fekete" és "tarka") vagy talán az egyik korábbi változatát értik ezen a címen. Már tibeti fanyomatos könyvben is hozzáférhető. A "tarka" részben nemcsak az egész mű, hanem néhány fejezet címét is zsang-zsung nyelven adják meg. A fejezetcímek szum-pa nyelven is megjelennek. A Klu-`bum szövege érdekes és jellegzetes keveréke az ősi animista-samanista hiedelmeknek és más, például kozmogóniai elképzeléseknek, melyek kétségtelenül iráni eredetűek, s az iráni dualizmus jellegzetes nyomait viselik magukon. A zsang-zsung bon vallás maga is iráni (Ta-zig) eredetre hivatkozik, s a későbbi bon-po írott szövegek a címeket nemcsak zsang-zsung, hanem két képzeletszülte nyelven, a "mennyei iráni nyelven" (mu-szangsz ta-zig) és a "Kapita szvasztika isteneinek nyelvén" (ka-pi-ta g.jung-drung lha`i szkad) is megadják. Ezek a címek a fantázia szülötteinek tünhetnek, ám sok tekintetben nagyon hasonlóak a zsang-zsunghoz. Létezik a Klu-`bumnak egy rövidített változata is, de a Laufer által megjelentetett azonos című könyvecske nem bon szöveget tartalmaz.
Szintén a bon vallás korai rétegéhez tartozik a Laufer által lefordított és kiadott "Engesztelő vers". Célja, hogy lecsillapítsa és megbékéltesse a klu, gnyan és sza-bdag szellemeket.
George N. Roerich Észak-Tibetben (Hor-pa vidék, Gnam-ru és Nag-chang) és a Nagy Tóvidéken tett utazásai óta ismert a buddhista Bka`-`gjur és Bsztan-`gjur bon-po megfelelője. Később nyilvánvalóan a zsang-zsungból fordított ősibb részt sok szöveggel bővítették. Nagyobb részét azonban úgy tűnik, hogy a rnying-ma-pa rendtől vették át. A bönpók így már saját tantrákkal, szádhanákkal és beavatási szövegekkel rendelkeznek, amelyek erősen emlékeztetnek rnying-ma-pa társaikra.
A zsang-zsungok által hozott régebbi anyagokhoz tartozik valószínűleg a "Kincsestár" (Mdzod-phug) Dran-pa nam-mkha` kommentárjával együtt, mely feltehetőleg Khri Szrong-lde-brcan idejére nyúlik vissza. Az alapszöveget tibeti és zsang-zsung nyelven is lemásolták, s ez némiképp hasonlít a buddhisták enciklopédikus Abhidharmakósájához.
Az alapító, helyesebben a bon vallás rendszerezője, Gsen-rab életrajzának magja szintén zsang-zsung eredetre mutat. Az egyik változatot, a Gzer-miget (zsang-zsung nyelven Kulcs az emlékezethez) A. H. Francke lefordította, s tartalmának kivonata máshol jelent meg. Itt azonban a rnying-ma-pa átvételek is nyilvánvalóak: gyakorlatilag a Bka`-thang szde-lnga egész első és harmadik részét átvették, s a bon-po igényekhez igazították.
Gsen-rab életrajzának a Becses foglalat, a lángoló szútra, makulátlan és dicsőséges című részletes változatát, mely nyilvánvalóan sokkal későbbi, mint a Gzer-mig, nemrég jelentette meg a Bon-po Alapítvány, s nem kevesebb, mint 61 fejezetből áll. Kilenc fejezet, melyeket D. Snellgrove fordított és adott ki, a bon vallás "kilenc járművét" írja le. Ezekből a fejezetekből valamint az e hatalmas műben foglalt további terjedelmes anyagból világosan kitűnik, hogy a `Dusz-pa rin-po-cshe dri-ma-med-pa gzi-brdzsid rab-tu `bar-ba`i mdo (rövidített alakban: Gzi-brdzsid) nem egyszerű életrajz, hanem a későbbi bon tanítás egészét felölelő kompendium. Történetének megállapításához alapos tanulmányozásra van szükség. Gsen-rab életrajzának kialakulása akkor lesz világos számunkra, ha a bon-po tudós, Tendzin Namdak által összeállított Gsen-rab életrajzot megvizsgáljuk, amely nemcsak a Gzer-migből és a Gzi-brdzsidből vett át anyagot, hanem tizenegy más forrást is tartalmaz.
A bon-po szentiratokat nemcsak a "kilenc kocsi" alapján rendszerezték, hanem a "Négy Bon Kapu és ötödikként a Kincsestár" (Bon szgo bzsi mdzod lnga) szerint is. Ez a meghatározás nem vonatkozhat öt kincsre, ahogy azt G. Tucci javasolta (Die Religionen Tibets, p. 252). Ezt már korábban megfelelően lefordították (ZDMG [1938]: 363 ff.). A "Kincsestár" a már említett Mdzod-phugsz. Az első "kapuhoz" tartozik a zsang-zsung sznyan-rgjud ("Zsang-zsung hallás útján átadott hagyomány") valamint a "nagy tökéletesedés" (rdzogsz-cshen) irodalom néhány szövege, amelyen a bönpók megosztoznak a rnying-ma-pákkal (kiadta Tendzin Namdak). A "Kapuk és Kincsestár" jelentette nehézségről egészben beszámol egy kiadatlan kézirat, amely a "A négy bon kapunak és ötödikként a kincsestárnak igaz lényege" (Bon szgo bzsi mdzod-phug lnga`i jang-sznying) címet viseli.
A bönpók vallásuk történetéről is érdekes könyveket írtak, melyeknek műfaja a buddhista cshosz-`bjung (buddhizmus/Tan-történet) irodalomra hasonlít. Az egyetlen kiadott munkát ebben a műfajban a Khjung-po Blo-grosz rgjal-mchan által 1439-ben befejezett Rgjal-rabsz bon-gji `bjung-gnasz (A bon története és királyi származás-láncolata) képviseli. Egy hasonló műfajú darab, a Bsztan-`bjung (A Tan eredete) töredéke leírja, miképp alakult ki a bon Bru-zsában (Gilgit).
A buddhista írások közt Mkhjen-brce Középső-Tibet szent helyeinek kalauza című munkájához hasonló, ám a Tibet területének egészét tárgyaló vallási földrajz egyik darabja A [bon-po] kolostorok könyve (Dgon-deb), mely sok izgalmas történetföldrajzi adatot tartalmaz.
Végjegyzet
1). A póthi gyakorlatilag a Tibetben meghonosodott indiai "könyv"-formátum, amely tulajdonképpen a pálmafalevél alakját mintázó, hosszú, keskeny és különálló lapokból alkotott könyvet jelenti. - A ford.


Bibliográfia

Anton Schiefner, Über das Bonpo-Sútra "Das weisse Nága Hunderttausend, "Mémoires de l`Académie de St. Pétersburg, 7, série, tome 28 no. 1, St. Pétersbourg 1881; Berthold Laufer, Über ein Sühngedicht der Bonpo, Denkschriften der Wiener Akademie d. Wissenschaften, Phil.-hist. Klasse 1900, no. 7; Berthold Laufer, "Über ein tibetisches Geschichtswerk der Bonpo," TP, pp. 24-44 (a következő szöveg fordítása); Sarat Chandra Das, szerk., rGyal-rabs bon gyi `byung gnas, Calcutta 1915 (sok hiba a nyomtatásban); A. H. Francke, "A Ladakhi Bon po Hymnal," IA 30 (1901); A. H. Francke, "gZer myig. A Book of the Tibetan Bonpos" AM (1924): 243-49 (1926): 321-39 (1927): 161-239 481-540 (1928): 1-40 new series 1 (1949): 163-88; Marcelle Lalou "Rituel Bon-po des funérailles royales (fonds Pelliot tibétain 1042) " JA (1952): 339-61; Helmut Hoffmann "Probleme und Aufgaben der tibetischen Philologie. Mit einem Anhang: Zur Geschichte der Bon-Religion " ZDMG 92 (1938): 345-68; Helmut Hoffmann "Zur Literatur der Bon-po" ZDMG 94 (1940): 169-88; Helmut Hoffmann Gsen. Eine lexikographisch-religionswissenschaftliche Untersuchung," ZDMG 98 (1944): 340-58; "Tibetan Zang zung Dictionary" and "Sangs rgyas kyi bstan rtsis ngo mtshar nor bui phreng ba," Tibetan Bonpo Foundation, Delhi 1961; Dus pa rin po chei rgyud dri ma med pa gzi brjid rab tu `bar bai mdo, 12 vols., Delhi, n.d.; Tenzin Namdak, szerk., Mdzod phug, alapvető versek Dran-pa nam-mkha kommentárjával, Delhi 1966; Dgongs-mdzad Ri-khrod chen-po, A-tri Thun-Tsham cho na dan, Tibetan Bonpo Foundation, Delhi 1967 (a bonpo "nagy tökéletesedés" tanításai); David Snellgrove, The Nine Ways of Bon, London 1967; Helmut Hoffmann, "Zan-Zun: the Holy Language of the Tibetan Bon-po," ZDMG (1967): 376-81; Helmut Hoffmann, "An Account of the Bon Religion in Gilgit," CAJ 13 (1969): 137-45 (a bonpo egyháztörténet (bsztan-`bjung) egyik darabjának kiadása és fordítása): Tenzin Namdak, The Life of Lord Gshen rab excerpted from original texts, 2 vols., Delhi 1971 (tibeti szöveg tizenhárom különböző forrásból); Ma rgyud sangs rgyas rgyud gsum. A három alapvető anyatantra Rgjal-gsen Mi-lusz Bszam-legsz kommentárjával, Delhi 1971 (tibeti szöveg); Tenzin Namdak, Sources for a History of Bon, New Delhi 1972 [tibetiül]; Lokesh Chandra és Tenzin Namdak, History and Doctrine of the Bon-po. Nispanna Yoga, Satapitaka Series 73, New Delhi 1968 (tartalmaza a zsang-zsung Sznyang-rgjud {"szóbeli áthagyományozás"} tanokat); Samten G. Karmay, The Treasury of Good Sayings: A Tibetan History of Bon, London Oriental Series, vol. 26. London 1972. {Per Kvaerne, "The Literature of Bon", Tibetan Literature, szerk. J.I. Cabezón és R.R: Jackson, 1996: 138-46, Snow Lion, New York. - A ford.}

X. Tibeti vallásos művészet


A tibeti művészetet áthatja a tibeti vallások mindent felölelő szellemisége. Ez ugyanúgy igaz a buddhista, mint a bon-po műtárgyakra. A házak, paloták és várak építése azonban kivételt képez, bár még itt is találunk olyan vonásokat, melyek nyilvánvalóan a világi és vallási építészetet ötvözik.
A kutatók még ma is komoly nehézségekbe ütköznek amikor megkísérlik, hogy akárcsak főbb vonalaiban is bemutassák a tibeti művészetet. Bár a tibeti műtárgyakról szóló kiadványokban semmi esetre sincs hiány, mégis szinte lehetetlen általános leírást nyújtani erről a művészetről. Néhány kivétellel, az idevágó irodalmat (ld. a könyvészetben) vagy dilettánsok és lelkes amatőrök írták, akik Tibetben vagy a szomszédos himálajai körzetekben tett utazásaik során gyűjtöttek anyagokat, vagy pedig olyan kutatók munkája, akik a tibeti művészetnek pusztán ikonográfiai és szimbólikus oldalát írták le. Kutatók rara avis csoportját képviseli Giuseppe Tucci, George N. Roerich és Pieter H. Pott, akik alaposabban tanulmányozták e tárgykört. Értékes munkáik jól mutatják, hogy nem érett még arra az idő, hogy megírják a tibeti művészet történetét. Kétségtelenül alapos stílusbeli kutatások szükségesek ahhoz, hogy elkülöníthessük az idegen hatásokat, s megmagyarázhassuk ezen elemek tibeti szintézisét. A tibeti művészet bemutatását itt az is nehezíti, hogy a kézikönyvben nincs módunk képet közölni.
Bizonytalan, hogy vajon a tibeti földön felfedezett legkorábbi műtárgyakat valóban tibetiek vagy tágabb értelemben k`iang népek készítették. A legrégibb emlékek az ország nagy sós tavainak vidékén, Amdóban, sőt nyugaton, (Mánaszarovar és Kulu körényékén) is megtalálható megalitikus menhirek, dolmenek, kősorok. Ezek annak az eurázsiai halomsír-övezetnek egy ágát alkotják, amely a magyar síkságtól Nyugat-Kínáig terjed. A Tibetben talált legkorábbi ilyen emlékek, melyek biztosan vallási rendeltetésüek, a Kr.u. 7. század előtti időkből származnak, de létezhetnek még akár bronzkor előttről is.
A tibeti megalitikus emlékek rokonok az "állat-stílus" darabjaival, erősen emlékeztetnek a szkíta művészetre és Belső-Ázsia feltehetőleg indoeurópai nomádjainak fémtárgyaira, akik egészen Kínáig hatoltak. Motívumaikban hasonlítanak még az ún. "lurisztáni bronzokra" is. A G. Roerich által Amdo, Hor, Gnam-ru vidékén és a keleti Nag-chang tartományban talált tárgyak, valamint azok, amelyeket G. Tucci gyűjtött Nyugat- és Középső-Tibetben, valószínűleg kis jüecsi mintára mennek vissza. E népcsoport a korai Han időkben ahelyett, hogy az indoeurópai jüecsik többségét követte volna nyugatra, a mai Kanszu déli hegyvidékére vándorolt, s fokozatosan összeolvadt a Nan-san hegyeiben és a Fennsíkon (Bjang-thang) élő őslakos tibeto-k`iang népekkel. Ezt valószínűleg antropológia kutatások is megerősíthetik. A tibeti nomádok (`brog-pa) körében ez "új állat stílusként" élt tovább. A díszítés tűzszerszámokon, rézcsatokon jelenik meg, melyek például egy körbe foglalt kétfejű sas motívumot ábrázolnak. Később az állat-stílust a buddhista díszítésben is átvették, ahogy az a talizmános szelencéken is látható, ahol a buddhisták a "nyolc szerencsés jelet" (bkra`-sisz rtagsz brgjad) - az ősi "vadász mágia" továbbéléseként - egy rohanó szarvas alakjával ötvözik. A jól ismert szkíta és szibériai régiségekről ismert térdeplő szarvas stilizált alakjai tünnek fel az ezüsttel futtatott vasból készült írószerszám-tartókon, ezüst kardokon és tőrhüvelyeken. Néhány nyugat-tibeti tárgynál is felhasználtak állatmotívumokat, mint például egy lemezkén, melyen két kutya néz szembe egymással ugyanúgy, mint az eurázsiai állat stílus ábrázolásokban. Igen fontosak a szarvakat viselő khjung lemezkék, melyek stílusjegyeik alapján nem hozhatók kapcsolatba az indiai garuda madárral. Ezt az állatot később az őshonos, nagy tiszteletnek örvendő sasmadárral azonosították. Nagy valószínűséggel e sasok némelyike nem kései bon-po eredetű, hanem inkább a prehisztorikus időszakhoz tartozik.
A tibeti építészettel kapcsolatos néhány adat a Szrong-bcan szgam-po törzsegyesítési időszakát megelőző korra nyúlik vissza. A rövid életű kínai Szuj-dinasztia (589-617) évkönyvei néprajzi adatokat tartalmaznak a "Nők királyságáról", melyet a kínaiak Szu-pinak, míg a tibetiek Szum-pának hívnak. A tibeti birodalom része volt, központja a mai Rgjal-mo-rong vidékén feküdt, ám a Szuj-korban befolyása északon további területekre terjedt ki. A szumpákat úgy ismerték, mint akik rézsútosfalú, kilenc emeletű, toronyszerű házakat és palotákat emeltek. Ezek bizonyára erődítmények lehettek: mikor a nép hírét vette az ellenség támadásának, falusiak és nomádok mind a tornyokhoz siettek, melyeknek bejáratai gyakran nem az épület tövénél, hanem annál magasabban helyezkedtek el. Könnyen lehet, hogy a Stein Aurél útján Uddijána (Szvat) nyugati részén talált hasonló romokat valamikor tibeti-rokon népek lakták, talán a zsang-zsungok. A mandzsu időkben ezeket a magas torony-építményeket még
a mandzsu-kínai betörések elleni védelmül használták Rgjal-mo-rongban. Ilyen tornyokat fedeztek fel Lho-brag és Rkong-po déli tartományaiban. Mi-la rasz-pa viszont vezeklésül emelt tornyot mestere, Mar-pa parancsára.
A Jar-klungsz-völgyi vetélkedő fejedelmecskék várainak is rézsútos falai voltak, melyeket napszítta sárral megkötött súlyos kövekből építették. A belső szerkezetet faoszlopok és gerendák támasztották, a magas és keskeny, lőrések formájára emlékeztető ablakokon keresztül köveket zúdíthattak a támadó ellenségre. E régi várak maradványai ma is állnak, s egyiküket, a Phjing-ba sztag-rcét a későbbi tibeti császári ház erődjeként azonosítottak, amelyet a hagyomány szerint Szrong-bcan szgam-po egyik félig mitikus elődje, Sztong-ri sztong-bcan épített. Egy másik vár, melyben hajdan császárkor előtt élő fejedelem, Lha-tho-tho-ri gnyan-bcan lakott, ma is áll. Jum-bu bla-mkhar vagy Om-bu bla-szgangként ismerték, melyre a tibetiek mint "Tibet legrégibb házára" utalnak. Alapszerkezete minden bizonnyal a császárkor előtti időkre nyúlik vissza, míg kínai jellegű toronyteteje későbbi kiegészítés.
A régi tibeti várak zord és harcias kialakítását néhány ősi templom megépítésénél vették át: ilyen a Szrong-bcan szgam-po emeltette Jar-klungsz-i Khra-`brug kápolna és a Dbu-ru ka-chal, valamint a Khri Szrong-lde-brcan építtetette Bszam-jasz környéki Kva-cshu és Hasz-po-rgjab. Mindegyikük megőrizte ősi jellegét, amelyet az erős, rézsútos falak jelentenek, így inkább várra, mintsem templomra hasonlítanak. Ilyen jellegű erődöket később is használtak, mint ahogy azt a Phag-mo gru-pa-dinasztia (14-15. század) alatt emelt Jar-klungsz pho-brang romos vára is jól példázza. Az is valószínűnek tűnik, hogy a Szrong-bcan szgam-po építtette legfontosabb korai buddhista templomok, a Dzso-khang (mely a birodalom köldökét [lte-ba] azaz középpontját jelentette) és a Ra-mo-cshe, eredetileg ugyanazon jellegzetességeket mutatták. Később azonban ezeket a szentélyeket új szerkezetekkel és udvarokkal bővítették, s a homlokzatokat is átépítették, ezért csak az alsóbb szinteket tekinthetjük 7. századból származóknak. Sokukat a kínaiak pusztították el.
Mialatt a kolostorok és templomok külső arculata egyre kifinomultabb és díszesebb lett - fehérre meszelték a falakat és aranyozott kínai tetőket építettek -, a tibeti épületek alapszerkezete nagyon keveset változott a századok során. Ezt jól mutatja a lhászai Potala palota jólismert, rézsútos falszerkezete. A régi krónikák szerint Szrong-bcan szgam-po külföldről fogadott fel munkásokat és mesterembereket. Ezért hívták a császári palota egy részét, amelyet azon a dombon emeltek, ahol most a Potala áll, "Saka jellegű palotának" (szog-po lugsz-kji mkhar), hiszen abban az időben szog-pónak természetesen nem a mongolokat, hanem a khotáni (tib. Li-jul) s[z]akákat nevezték. Ismeretes, hogy a császárok nepáli mesterembereket is alkalmaztak; így ezekben a korai időkben mind khotáni (Li-lugsz), mind nepáli (Bal-po`i lugsz) hatások mutatkoztak a művészeti stílusokban.
Nagyon kevés korai szobrászati emlék maradt fenn. A legkiemelkedőbb példa a Ral-pa-csan császár temetkezési helyén talált kőoroszlán. A szobor amiatt meglepő, mert kétségtelenül iráni stílusjegyeket mutat, melyek nem Iránból közvetlenül, hanem a Tarim-medence népeinek közvetítésével jutottak el Tibetbe. Ral-pa-csan oroszlánjának megdöbbentően hasonló párjára bukkantak a Selyemút északi részénél fekvő Tumsuknál.
A legrégibb emlékek között találhatók a császárok által az ország különböző részein felállított kőoszlopok (rdo-ring). Ezek különösen fontosak a rájuk vésett korabeli feliratok miatt. A legősibb a Potala alatti Zsol negyedben található. Mivel a felirat szövegében semmilyen buddhista vonás nem fedezhető fel, így elképzelhető, hogy a rdo-ring jelképrendszer (a buddhizmus előtti vallás egyfajta omphaloszaként) a maga egyszerű környezetében jellegzetesen tibeti találmány. A későbbi kőoszlopok, mint például a Bszam-jasz-i, buddhista szimbolikát mutatnak: nap, hold, bindu (a vadzsrajána polaritás jelképe) és a tündérrózsa trónus látható rajtuk. A 9. századi Szkar-cshung-i oszlop egy fodrozott kő napellenzőernyőt és kagylóhéj csúcsdíszt hordoz, míg a Zsva`i lha-khang két kőoszlopának négyszögletes talpazatát két kettős-vadzsra (visvavadzsra, tib. szna-chogsz rdo-rdzse) jelképpel díszítették.
A sok apró sztúpával ékesített falakkal körülvett Bszam-jaszban található első tibeti buddhista kolostor épületegyütteséről határozottan úgy tartják, hogy a Bihar vidéki Otantapurí vihára mintáját követve, indiai buddhista ízlés szerint álmodták meg.
A buddhista világegyetem megjelenítését tárja elénk, melyben a központi templom jelenti a Méru világhegyet és a négy fő égtáj irányában elhelyezkedő két kisebb templomtól közrefogott szentélyek pedig a kisebb és nagyobb világszigeteket (dvípa) jelenítik meg. Habár egy múlt századi tűzvész során a templomok súlyosan megrongálódtak, az eredeti terv még mindig észrevehető, s a helyreállított épületek is az eredeti mintát követik.
A szilárdan megépített, négy égtáj szerint elrendezett sztúpák elkerülték a pusztulást. Hagyományos stílusban festették őket: fehérre, vörösre, feketére és kékre mint Buddha tanítványainak, a kegyes világcsászárok, a pratyéka-buddháknak és az égi világokból aláereszkedő világmegmentő buddháknak a jelképeivel. Tibet korai időszakának különféle idegen hatásait tükrözik a vallási szobrok, melyek alsó részét "tibeti stílusban" alakították ki (ami azt jelentheti, hogy a különböző idegen hatások feloldódtak a tibeti szintézisben), míg a középső részét kínai, s a felső részét indiai mintára formálták meg. Bizonyára már ebben a korai időszakban voltak ismereteik a kínai buddhista szobrokról, hiszen Szrong-brcan szgam-po kínai felesége hozta Tibetbe a híres Dzso-bo szobrot, csakúgy mint más, feltehetőleg kínai buddhista művészeti tárgyat. Nem mindegyik szobrot öntötték bronzból, mivel elég megszokott volt, hogy inkább vékony fémréteggel borított agyag-formát készítettek.
Eredetileg a tibeti sztúpák, csakúgy mint indiai elődeik, a makro- és mikrokozmoszt jelképezték, ám fokozatosan megváltozott formájuk és jellegzetesen tibetivé alakultak. Az indiai sztúpa hatalmas gömbje például olyan alakot öltött, mely alul keskenyedett, s ezért többé már nem "tojásnak" (anda) hívták, mint Indiában, hanem kalasa (tib. bum-pa), azaz "kancsó" lett. A sztúpa szimbólikájában a kocka jelképezi a földelemet; a kalasa a vizet (melynek mértani formája, a kör jóval szembeötlőbb az indiai emlékeknél); s kúpalakú tornyocska a tüzet (felfelé mutató háromszöggel jelképezik). Tibetben ez a tornyocska általában tizenhárom korongból áll, melyek a "megvilágosodás állomásait (bhúmi)" jelképezik. Eredetileg a napernyőkre vonatkoztak.
A "kis házon" (harmiká, tib. phu-su) nyugvó tizenhárom korong feletti egész szerkezetet a polaritás szimbólumai (félhold és a nap), valamint a csúcsnál az unio mystica-t és az éterelemet megjelenítő "lángnyelv" (bindu, tib. thig-le) koronázza meg. Előfordul, hogy a harmiká négy oldalán az Őseredeti Buddha szemeit ábrázolják.
A tibeti művészet két másik, kizárólag vallási célokra használt ága a festészet és szobrászat. E művészeti formák tanulmányozásakor nincs helye a dilettánsok, műgyűjtők, sőt még akár néhány művészettörténész önös lelkesedésének sem. A kínai és japán buddhista gyakorlattal szemben e műalkotásoknak alkotói általában névtelenek, s nevüket nem is tartják fontosnak.
A festmények (falfestmények és festett tekercsképek vagy thangkák) és a szobrok a vallási megidézés eszközei. A művész először a Jóga segítségével készíti fel magát, hogy elérje az önkívület állapotát, melyben szellemi szemével valóban látja a buddhákat és isteneket, akiket majd műalkotásában jelenít meg. A művész az "Abszolút" (tathatá) vagy a "Sugárzó Fény" (`od-gszal) felmagasztosult eszközévé válik, s egy liturgikus szertartás keretében kell megtennie az előkészületeket, mielőtt nekilátna munkájának. Nem lehet sem öreg, sem beteg, s meg kell várnia a csillagok szerint kedvező napot és órát, mielőtt művéhez hozzáfogna, amely nem az egyén alkotása, hanem már egy korábban is létező valóság újrateremtése. Az alkotó érdeme így csak abban a képességében áll, hogy meg tudja jeleníteni látomásait. A festő lehet hozzáértő világi személy, de avatott szerzetes vezetésével kell dolgoznia.
A festészeti és szoborkészítési módszereket a buddhista Indiából vették át, s az idevágó értekezéseket lefordították tibetire, és belevették a Bsztan-`gjurba. Jól példa erre a Csitralaksana
(a festészet jellemzői) és a Pratimánalaksana (a szobrok jellemzői). Csak ez utóbbi maradt fenn szanszkrit eredetiben. A festészetre nézve még régebbi előírások találhatók az egyik kánonikus szövegben, a Mandzsusrí Múlatantrában, melyet Marcelle Lalou tett közzé kiváló fordításban. A tibeti thang-ka szó szanszkrit megfelelője a pata (szószerint: "vászondarab"). Az erről az, akár ikonometriának is nevezhető témáról szóló eredeti tibeti irodalom indiai mintát követ. E tárggyal foglalkozó szerzők közt van Szman-thang-pa, a `brug-pa iskolához tartozó Padma dkar-po (1526-1592), s későbbi dge-lugsz-pa szerzők, mint Klong-rdol bla-ma (szül. 1729) és a mongol Szum-pa mkhan-po (1704-1777).
A tekercsképeket általában vászonra, ritkábban selyemre festik. A vásznat széleinél átbujtatott zsineggel keretre feszítik. Az anyagot állati eredetű enyvvel kevert mésszel vonják be, majd az egyenetlenségeket kagylóhéjjal lecsiszolják. Amikor a felszín teljesen sima, az alakokat szénnel vázolják fel. Ez a folyamat mindig a központi alakkal veszi kezdetét, melyet majd csak ezután vesznek körbe a kisebb alakok és jelenetek. Csak meghatározott színeket alkalmaznak, amelyek hagyományos ásványi és növényi anyagot tartalmaznak. Sajnos, manapság nyugati vegyi festékeket is alkalmaznak. A szabály szerint a thang-kák téglalap alakúak; csak a mandala ábrázoláskor alakítanak ki négyzet formát.
A legtöbb öntött szobor anyaga li azaz "csengettyű-fém", melyekből különböző minőségűeket használnak fel: a gyengébb minőségű burkot a khrónak, míg a jobbat, a rézötvözetet, mkharnak hívják. Más szobrokat természetes, tiszta vörösrézből vagy ezüstből készítenek. Kedvelt változat a ji-khjim, amely nyolc fémet tartalmaz: aranyat, ezüstöt, vörösrezet, fehér vasércet, sziklakristályokat, fehér- és fekete ólomércet, valamint higanyércet. Természetesen léteznek a szabadban található sziklából faragott szobrok is. Faszobor viszonylag kevés van.
Amikor kiöntötték a szobrot vagy megfestették a thang-kát, szentelő szertartást kell bemutatni, csak így lehet életre kelteni a magasztos kegytárgyakat, hogy magukban foglalhassák az isteni hatóerőt. A vezető pap elvégzi az ilyenkor szokásos szádhana (azaz idéző) jellegű tantrikus szertartást. Az avató szerzetesnek elmélyülés útján kell azonosulnia a megidézett istenséggel. Előbb a szobrot egy nyolcszirmú lótusz alakú mandala közepébe helyezik. Mindegyik sziromra szertartási korsót (bum-pa) tesznek, mely vizet és más tiszta anyagokat: illatszert, vajat, gyümölcsöt, magokat és egyéb szertartási hozzávalókat tartalmaz. Majd a pap megidézi és megjeleníti az istenséget, 108 alkalommal elismétli a magasztos je dharmá hétuprabhaváh szertartásos szövegét, minden buddhista tanítás összegzését. Ezt követi a Buddha magasztalása, miközben a kegytárgyat virágokkal, füstölőkkel és zenével avatják fel. Ezután a megszentelés vallásos erényét az összes érzőlény javára ajánlják fel. Ezt követi a legjelentősebb pillanat, a rten-bszkjed ("a kegytárgy életre keltése, melybe az isteni szellemet iktatják"). Miután a kegytárgyat a lasz-bumból ("tettek korsója") meghintették, a pap felkéri az istenséget, hogy ereszkedjen a kegytárgyba. A húng szótaggal érik el, hogy a magasztos tárgyat megóvják a gonosz szellemektől és az akadályoktól (bgegsz). A mantra teszi lehetővé, hogy a szertartást végző pap szívéből egy elrettentő "tanvédő" {dharmapála, tib. cshosz-szkjong} vetüljön ki. A bonyolult szertartás úgy zárul, hogy a pap jobb kezének középső ujjával a magasztos vízből meghinti a szobor száját, orrát, szemeit, füleit, kezeit, köldökét és fejét.
A tibeti vallásos művészet különböző stílusai további tanulmányozást kívánnak, az azonban nyilvánvaló, hogy három fő stílus hatott rá, melyek később, bizonyos mértékig, jellegzetesen tibeti szintézisben olvadtak össze. A tibeti szerzők különbséget tesznek indiai, kínai és khotáni stílusok (rgja-gar-gji lugsz, rgja-nag-gi lugsz és li lugsz) között. Érthető, hogy az indiai hatások különböző csatornákon keresztül jutottak el Tibetbe. Egyikük, ahogy azt Táranátha Buddhizmus története Indiában című munkájának utolsó fejezetében leírta, a bengáli pála művészeti stílus volt, amely Nepálon keresztül talált utat Tibetbe. Táranátha rámutat, hogy ez a hagyomány Dhímán és Bitpaló iskolájára megy vissza, akik a buzgó buddhista pála-királyok, Dévapála és Dharmapála idejében (8-9. század) éltek. Nyugat-Tibet egy másik indiai hagyomány, a Haszarádzsa kasmíri iskolájának befolyását mutatja. G. Tucci, a 10-11. századi Gu-ge királyság vallási kegytárgyairól szóló kimagasló tanulmányaiban ennek az iskolának a jelentőségét emeli ki. A Mang-nang és Alcshi falfestmények kétségtelenül a kasmíri művészet hatásait mutatják. A pála-nepáli befolyás nyugaton egészen Kódzsarnáthig terjedt, míg a kínai stílus csak akkor éreztette hatását, amikor a politikai és katonai kapcsolatok elősegítették azt. Ez utóbbi stílus a kínai Tang-dinasztiával egyidejű tibeti császárkorban hatott, majd jóval később, igen erősen, a mandzsu uralom alatt bontakozott ki. Mégis az indo-nepáli stílus az, amely végigvonul a tibeti művészet egész történetén. Kelet-Turkesztán, pontosabban Khotán befolyása a nagy tibeti császárok korától vált jelentőssé, amikor a nepáliak mellett khotáni művészeket és mesterembereket fogadtak fel. A belső-ázsiai stílus jelentősége, melyet legújabban nem valami meggyőzően, különböző hatások közönséges keveredéseként vetettek el, bizony jól megmutatkozik a középső-tibeti Ivang és Szamada művészetben valamint a nyugat-tibeti (Szatledzs völgye és mellékfolyóinak vidéke) bon-po falfestményeken. Az indo-görög művészet (általában Gandhára művészetnek hívják) Khotánon keresztül éreztette némileg hatását, mint ahogy ez bizonyos buddha-szobrok ruházatának redőzetében is megmutatkozik. A nyugati bon-po falfestményeken azonban feltünnek az iráni motívumok is, például a madáralakos szegélydíszek és a jellegzetes gyöngy díszítés. A kínai stílus nem változtatta meg a régi thang-ka minták alapvető elrendezését, ám hatását felfedezhetjük (különösen Khamszban) a tibetiek térkezelésben, ahogy a hegyeket, folyókat, fákat, növényeket, madarakat, gazellákat, felhőket és sárkányokat megjelenítik a tájban.

Bibliográfia

A tibeti művészet indiai alapjairól szóló anyagok: Berthold Laufer, Das Citralaksana (nach dem tibetischen Kanjur herausgegeben und übersetzt), Dokumente der indischen Kunst, vol. 1, Malerei, Leipzig 1913; Marcelle Lalou, Iconographie des étoffes peintes (pata) dans le Manjusrímúlakalpa, Buddhica 1: 6, Paris 1930.
A tibeti vallásos művészetről szóló igazán komoly tanulmányok, beleértve a különböző stílusokat és a külföldi befolyást, igazából csak Giuseppe Tucci munkái, Tibetan Painted Scrolls, 3 vols., Roma 1949; Giuseppe Tucci, Indo-Tibetica I, Mc`od-rten e ts`a-ts`a nel Tibet Indiano, Roma 1932; Indo-Tibetica III, 1 templi del Tibet occidentale e il loro simbolismo artistico, part 1: Spiti e Kunawar, part 2: Tsaparang, Roma 1935 and 1936; Giuseppe Tucci, Indo-Tibetica IV: Gyantse ed i suoi monasteri, 3 vols., Roma 1941; Giuseppe Tucci, "A Tibetan Classification of Buddha Images according to their style," AA 22 (1959): 179-87; J. van Manen, "On making Earthen Images, Repairing Old Images and Drawing Scroll Pictures in Tibet," Journal of the Indian School of Oriental Art 1 (1933): 105-11; Siegbert Hummel, Geschichte der tibetischen Kunst, Leipzig 1953 (ezt a könyvet, akárcsak ennek a szerzőnek más műveit, óvatosan használjuk fel); P. H. Pott, "Tibet." In Burma, Korea, Tibet, Kunst der Welt, pp. 151-269, Baden-Baden 1964; Gisbert Combaz, "L'évolution du stúpa en Asie," MCB2, (1933): 163-305; 3 (1934/35): 93-144; 4 (1935/36): 1-125 (a tibeti csörtennel is foglalkozik); J. Hackin, "Sur des illustrations tibétaines d'une légende du Divyávadána," Annales de Musée Guimet, Bibl. de Vulgarisation 40 (1913): 145-57; J. Hackin, "Some Notes on Tibetan Paintings," Rupam 7 (1921): 11-13; J. Hackin, "Les scénes
figurées de la vie du Bouddha dans l'iconographie tibétaine," Memoires concernant l`Asie Centrale 2 (1916): 1-116; J. Hackin, "Indian Art in Tibet and Central Asia," The Influences of Indian Art, pp. 129-43, London 1925; Karl Khandalavala, "Commentary on Táranátha's chapter on Buddhist Art," Marg 4, no. 1, pp. 61-63.Prehisztorikus és korai tibeti művészet: George N. Roerich, The Animal Style among the Nomad Tribes of Northern Tibet, Seminarium Kondakovianum, Prague 1930; Georges de Roerich, "Problems of Tibetan Archaeology," Urusvati Journal 1 (1931): 27-34; A. W. MacDonald, "Une note sur les mégalithes tibetains," JA (1953): 63-76; P. H. Pott, "A Tibetan Painting from Tun-huang," Orientalia Neerlandica (1948): 303-11; Giuseppe Tucci, "Preistoria tibetana." In Opera minora, Roma 1971, Vol. 1, pp. 467-470.
Különféle kiadványok a tibeti ikonográfiáról és vallásos művészetről: H. H. Godwin Austen, "On the System Employed in Outlining the Figures of Deities and other Religious Drawings, as Practiced in Ladak, Zaskar, etc.," JASB 33 (1864): 151-54; Eugen Pander, Das Pantheon des Tschangtscha Hutuktu, szerk. Albert Grünwedel, Veröffentlichungen aus dem Museum für Völkerkunde 1, nos. 2-3, Berlin 1890; Albert Grünwedel, Mythologie des Buddhismus in Tibet und der Mongolei, Leipzig 1900; S.Ch. Vidyabhusana, "On Certain Tibetan Scrolls and Images Lately Brought from Gyantse," MASB 1, no. 1, Calcutta 1905; J. Bacot, "L'art tibetain," Annales du Musée Guimet, Bibl. de Vulgarisation 28 (1908): 35-71; J. Hackin, "Notes
d'iconographie tibétaine," Mélanges d'indianisme S. Lévi, Paris 1911, pp. 313-28; J. Hackin, L`art tibétain, Paris 1911; G. B. Gordon, "The Alexander Scott Collection of Art Objects from Tibet and Nepal," Philadelphia Museum Journal 5 (1914): 55-57; G. B. Gordon, "Some Art Objects from Tibet," Philadelphia Museum Journal 5 (1914): 10-14; J. Hackin, "Les scénes figurées de la vie du Bouddha d'aprés des peintures tibétaines," Mémoirs concernant l`Asie Orientale, Paris 1916; S. H. Ribbach, Vier Bilder des Padmasambhava, Mitteilungen aus dem Museum für Völkerkunde in Hamburg, 5. Beiheft, Hamburg 1917; J. van Manen, "Concerning a Bon Image," JPASB (1922): 195 ff.; O. C. Gangoly és J. van Manen, "A Tibetan-Nepalese Image of Maitreya," Rupam 11 (1922): lff.; J. Hackin, Guide-Catalogue du Musée Guimet, Paris 1923; L. Adam, Hochasiatische Kunst, Stuttgart 1923; J. Bacot, Décoration tibétaine/Kunstgewerbe in Tibet, Berlin-Paris 1924; L. Adam, Buddhastatuen, Stuttgart 1925; A. Ghose, "Tibetan Paintings," Rupam 27 (1926): 83-86; P. Rousseau, "L'art du Tibet," RAA (1927); H. Lee Shuttleworth, Lhalung Temple, Spyi-ti, Memoirs of the Archaeological Survey of India, vol. 39, Calcutta 1929; G. de Roerich, "Le Bouddha et seize grand Arhats," RAA (1929/30); J. Hackin, La sculpture indienne et tibétaine au Musée Guimet, Paris 1931; A. v. Stael-Holstein, "On Two Tibetan Pictures, Representing Some of the Spiritual Ancestors of the Dalai Lama and of the Panchen Lama," Bulletin of the National Library of Peiping, 1932; R. Linossier, "Les peintures tibétaines de la collection Loo," EORL vol. 1, pp. 1-97, Paris 1932; T. A. Joyce, "Objects from Lhasa, Collected by Sir James MacDonald," British Museum Quarterly 7 (1932): 54ff.; R. H. van Gulik, Hayagríva, the Mantrayanic Aspect of the Horse-Cult in China and Tibet, International Archives for Ethnology, vol. 33, supplementum, Leiden 1933; C. Pascalis, La collection tibétaine du Musée Guimet, Hanoi 1935; A. Kühn, "Zwei Darstellungen des Padmasambhava," AA 5 (1935): 117-26; Rahula Sankrityayana, "Buddhist Painting in Tibet," Asia Magazine 37 (1937): pp. 776-80; Rahula Sankrityayana, "Technique in Tibetan Painting," Marg 16 (1963): 30-33; E. H. C. Walsh, "The Image of Buddha in the Jo-wo-khang Temple at Lhasa," JRAS (1938): 535-40; Ferdinand D. Lessing, Yung Ho Kung. An Iconography of the Lamaist Cathedral in Peking, the Sino-Swedish Expedition VIII, 1, Stockholm 1942; John R. Krueger, Index to F. D. Lessing's Lamaist Iconography of the Peking Temple Yung-Ho-Kung, Bloomington 1966; F. A. Peter, "The 'Rin-hbyung'," JASB IX (1943): 1-27; P. H. Pott, "A Remarkable Piece of Tibetan Ritual Painting," International Archives for Ethnology 43 (1943): 215-43; Schuyler Cammann, "Tibetan Painting, Freer Gallery," Gazette des Beaux Arts 6 és 25, Paris 1944; Giuseppe Tucci, "Tibetan Book Covers," Art and Thought 1948; Mario Bussagli, "Bronze Objects Collected by Prof. G. Tucci in Tibet," AA 12 (1949): 331-47; Eleanor Olson, "Tibetan Collection and other Lamaist Articles," The Newark Museum, vols. 1-5, Newark 1950-71; Anagarika Govinda, "Solar and Lunar Symbolism in the Development of Stúpa Architecture," Marg 4 (1950): 185ff.; Siegbert Hummel, "Die Gloriolen in der lamaistischen Malerei," AS, 1950, no. 4, René Nebesky-Wojkowitz, "Ein Beitrag zur tibetischen Ikonographie," AV 5 (1950): 138-58; Schuyler Cammann, "Suggested Origin of the Tibetan Mandala Paintings," The Art Quarterly, no. 2, 1950; Siegbert Hummel, Lamaistische Studien, Leipzig 1950; René Nebesky-Wojkowitz, "A Contribution to Mahayana Iconography," Stepping Stones (Darjeeling) 2 (1951): 77-82; P. H. Pott, lntroduction to the Tibetan Collection of the National Museum of Ethnology, Leiden 1951; Eleanor Olson, "A Tibetan Emblem of Sovereignty," Oriental Art Magazine 3, no. 3, London 1951; Toni Schmid, The Cotton-Clad Mila: the Tibetan Poet-Saint's Life in Picture, Stockholm 1952; P. H. Pott, "The Tibetan and Nepalese Collections of the Baroda Museum," Bulletin of the Baroda Museum and Picture Gallery 9 (1953): 1-7; W. J. G. van Meurs, Tibetan Temple Paintings, 2. kiad., P. H. Pott bevezetőjével, Leiden 1953; Siegfried Morenz és Johannes Schubert, Der Gott auf der Blüte, AA, Supplementum 12, Ascona 1954 (a tavirózsát illetően az egyiptomi és tibeti művészetben); Siegbert Hummel, Tibetisches Kunsthandwerk in Metall, Leipzig 1954; Siegbert Hummel, Die Lamaistische Kunst in der Umwelt von Tibet, Leipzig 1955; R. A. Stein, "Architecture et pensée réligieuse en Extreme-Orient," AAs 4 (1957): 163-86; L. Jísl, Tibetan Art, London 1958; E. Bryner, Thirteen Tibetan Tankas, Colorado 1959; Toni Schmid, The Eighty five Siddhas, Stockholm 1958; R. A. Stein, "Peintures tibétaines de la vie de Gesar," AAs 5 (1958): 243-71; Antoinette K. Gordon, The Iconography of Tibetan Lamaism, Tokyo 1959; Toni Schmid, Saviours of Mankind, 1, Dalai Lamas and Former Incarnations of Avalokitesvara, The Sino-Swedish Expedition VIII 9, Stockholm 1961; Alice Getty, The Gods of Northern Buddhism, 2 .kiad., Oxford 1963; Raghu Vira és Lokesh Chandra, A New Tibeto Mongol Pantheon, 17 vols., Satapitaka series 21, New Delhi 1961-67; Antoinette K. w Gordon, Tibetan Religious Art, 2. kiad. New York 1963; Hugh Richardson, "Early Burial Grounds in Tibet and Tibetan Decorative Art of the 8th and 9th Centuries," CAJ 8 (1963): 73-92; Toni Schmid, Saviours of Mankind, II, Panchen Lamas and Former Incarnations of Amitáyus, the Sino-Swedish Expedition 46, Stockholm 1964; Walter Eugene Clark, Two Lamaistic Pantheons, 2. kiad., 2 vols., New York 1965; P. H. Pott, Yoga and Yantra. Their Interrelation and Their Significance for Indian Archaeology, The Hague 1966 (tibeti anyagokkal is foglalkozik); Helmut Hoffmann, Symbolik der tibetischen Religionen, Stuttgart 1967; David Snellgrove és Hugh Richardson, A Cultural History of Tibet, New York and Washington 1968; {Legújabb kiadást bővített bibliográfiával és új előszóval lásd A Cultural History of Tibet, 1995, Shambala, Boston and London. - A ford.}. Werner Schulemann, "Der Inhalt eines tibetischen mc`od rten," ZS 3 (1969): 55-76; Pratapaditya Pal, The Art of Tibet, New York 1969; Pratapaditya Pal és Hsien-ch'i Tseng, Lamaist Art, Museum of Fine Arts, Boston, n.d.; Jampa Kalsang, "Grundsatzliches zur Füllung von mc`od rten," ZS 3 (1969): 51-53; Philip Denwood, "Forts and Castles-an Aspect of Tibetan Architecture," Shambhala, Occasional Papers no. 1, pp. 7-17, Tring/Herts 1971; {Az előbbi tanulmány témájához kapcsolódik Neil Howard, "The Fortified Places of Zanskar", Recent Research on Ladakh, the 4th International Colloquium on Ladakh 1989, szerk. Henry Osmaston, 1995: 79-99, Motilal Banarsidass, Delhi; szintén az előbbi kötetben Kath Howard, "Archaeological Notes on Chorten (mChod-rten) types in Ladakh and Zanskar from the 11th-15th Centuries", 1995: 61-78. - A ford.}. Madanjeet Singh, Himalayan Art, London and Melbourne 1968. {E könyv megjelenése óta szervezett néhány tibeti művészeti kiállítás katalógusa kapcsán lásd Dieux et démons de l`Himálaya, összeállította Gilles Béguin (Párizs és München 1977-78), Paris 1977; német változat: Tibet, Kunst der Buddhismus, Paris 1977; Heritage of Tibet, összeáll. Wladimir Zwalf (London 1981-82), 1981, London; Die Götter des Himalaya - Bestandkatalog és Götter des Himalayas - Tafelband, összeáll. Gerd-Wolfgang Essen és Tsering Tashi Thingo, (Köln és München, 1989-90), 1989, Munich; Art esotérique de l`Himálaya: la donition Lionel Fournier, összeáll. Gilles Béguin, (Párizs 1991-92), 1990, Paris; Wisdom and Compassion: The Sacred Art of Tibet, összeáll. Marylin M. Rhie és Robert A.F. Thurman, (1991-92, San Francisco, New York és London), 1991 New York, Őszentsége a Dalai Láma előszavával lásd 1991, Thames and Hudson, London; Die Scwarze Stadt and der Seidenstrasse, Buddhistische Kunst aus Khara Khoto (10. bis 13. Jahrhundert) (az egykori tangut [kín.: hszi-hszia] határváros Hara-hoto 1909-es Kozlov-féle orosz expedíciónak és a helyszínen végzett ásatásoknak az anyaga, Bécs 1993-94), katalógus, angol nyelvű változatát lásd Lost Empire of the Silk Road: Buddhist Art from Khara Khoto (X-XIII. century), 1993, Wien; Tesori del Tibet, oggetti d`arte dai monasteri di Lhasa, összeáll. Erberto F. Lo Bue, (Milano, 1994), 1994, Milan; Roger Goepper, fényképanyag Jaroslav Pocnar, Alchi. Ladakh`s Hidden Buddhist Sanctuary, 1996, Serindia, London; Per Kvaerne, The Bon Religion of Tibet. The Iconography of a Living Tradition, 1995, Serindia, London; Roderick Whitfield, The Art of Central Asia: The Stein Collection in the British Museum, London; gyakorlatilag az előbbi könyv testvérpárja a Jacques Giés főszerk., Les Arts de l`Asie Centrale, La Collection Paul Pélliot du musée national des arts asiatiques-Guimet, 2 vols., Réunion de Musée Nationaux, Paris; ennek angol fordítását lásd The Arts of Central Asia. The Pélliot Collection in the Musée Guimet, ford. Arabella von Friesen, 1996, Serindia, London; Franco Ricca és Erberto Lo Bue, The Great Stupa of Gyantse. A Complete Tibetan Pantheon of the Fifteenth Century, 1993, Serindia, London; Roberto Vitali, Early Temples of Central Tibet, a 8-15. századból, a kínai megszállás pusztítása után megmaradt templomoknak gazdag képanyaggal és szöveggel ellátott leírása, 1990, Serindia, London; David és Janice Jackson, Tibetan Thangka Painting. Method and Materials, 1984, London; David Jackson, 1996, A History of Tibetan Painting: the Great Tibetan Painters and their Traditions. Wien; Heather Karmay, Early Sino-Tibetan Art, 1975, Aris and Phillips, Warminster; David L. Snellgrove és Tadeusz Skorupski, The Cultural Heritage of Ladakh, 1977 és 1980, London; Deborah Klimburg-Salter, The Silk Route and the Diamond Path: Esoteric Buddhist Art on the Trans-Himalayan Trade Routes, (neves szerzők cikkgyűjteménye), 1982, Los Angeles; D. E. Klimburg-Salter, "Reformation and Renaissance: A Study of Indo-Tibetan Monasteries in the Eleventh Century", Orientalia Iosephi Tucci Memoriae Dicata szerk. G. Gnoli et L. Lanciotti, Serie Orientale Roma 56, 2, 1987: 683-710, Roma; szintén az előző kötetben Yoshiro Imaeda, "Peintures Cosmiques du Bhoutan", 1987: 627-34; Philip Rawson, Sacred Tibet, 1991, Thames and Hudson, London; A. Chayet, Art et Archéologie du Tibet, 1994, Paris; Robert E. Fisher, Art of Tibet, 1997, Thames and Hudson, London; Pema Tsering, Tibetische Weiheminniaturen: lamaistische Symbole für geistliches Heil und weltliches Glück, 1995, Wiesbaden; Robert Beer, 1999, The Encyclopedia of Tibetan Symbols and Motifs, Shambhala: Boston. Kelényi Béla, "A `Fehér Megmentő`", Új Művészet, 1992/12: 51-52; Kelényi B., "A tibeti imamalom", Keletkutatás tavasz, 1993: 101-106, Budapest; ugyanettől a szerzőtől "Panydzsara Mahákála. Egy tibeti tekercskép a Delmár-gyűjteményből", Ars Decorativa 14, 1994: 81-98, Iparművészeti Múzeum, Budapest; Kelényi Béla és Vinkovics Judit, Lamaista szobrászat a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből, katalógus, 1994, Iparművészeti Múzeum, Budapest; Kelényi B. és Vinkovics J., Tibeti és mongol buddhista tekercsképek, katalógus, 1995, Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, Budapest; Urayné Kőhalmi Katalin, "Dpal-ldan Lha-mo istennő lószerszámainak steppei elemei", Uray Géza emlékére. Tanulmányok, Történelem és Kultúra 8, szerk. Ecsedy Ildikó, 1992: 139-148, MTA Orientalisztikai Munkaközössége, Akadémia, Budapest; ugyancsak az előbbi kötetben lásd Vinkovics Judit, "A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzemum Guhyasamája tankájáról", Történelem és Kultúra 8, 1992: 149-55; Vinkovics J., "Lamaista varázstőrök", Keletkutatás tavasz, 1993: 94-100, Budapest; Róna-Tas András, "Tally-stick and Divination-Dice in the Iconography of Lha-mo", AOH 6, 1956: 163-79, Birtalan Ágnes, "Geschichte der heiligen Götterbilder der drei Klöster unseres Jaqacin-Volks", AOH 39 1985: 177-203, Budapest; Sárközi Alice, "A Thanka from Mongolia", Proceedings of the Csoma de Kőrös Memorial Symposium, szerk. Ligeti Lajos, Bibliotheca Orientalis Hungarica 23 1978: 23-30, Akadémia Kiadó, Budapest; Szabó Béla, Régi tibeti és nepáli művészet, katalógus, 1982, Miskolc; Terjék J., "A lamaista ikonometria", Keletkutatás 1973: 147-56, Budapest; Bethlenfalvy G. és Sárközi A., "Lamaista pokolképek", Keletkutatás 1975: 87-113, Budapest; Bethlenfalvy Géza, Tibeti könyvillusztrációk, n.d., Kőrösi Csoma Társaság, Budapest. Barbara Lipton és Nima Dorjee Ragnubs, Treasures of Tibetan Art: Collection of the Jacques Marchais Museum of Tibetan Art, Donald S. Lopez esszéjével a XIV. dalai láma, Tendzin Gyacó előszavával, 1996, New York; Miklós Pál, A tunhuangi ezer Buddha barlangtemplomok, 1959, Magyar Helikon, Budapest; Roderick Whitfield szöv. és Seigo Otsuka foto., Dunhuang, Buddhist Art from the Silk Road, 2 vols., 1996, Textile and Art Publications, London; Blanche C. Olschak és Geshé Thupten Wangyal, Mystic Art of Ancient Tibet, 1987, Shambala, Boston and London. - A ford.}

 

XI. A tibeti emigráció


Amikor a dalai láma kalandos szökése után 1959 márciusában menedékre lelt Indiában, csak lhászai kormányának legidősebb tagjai és a harcias khampák alkotta bátor testőrsége kísérte el. Azonban fokozatosan sok más kolostori és egyházi tisztviselő, a különféle tibeti buddhista iskolák sok magas méltóságú lámája követte Indiába. Az egyre nagyobb számú tibeti között, akik Indiába, Bhutánba, Szikkimbe és Nepálba menekültek, csak néhány tartozott a nemesekhez, a földbirtokos arisztokráciához. Ezeknek a menekülteknek a többsége apró birtokokon gazdálkodó földműves volt; a maradékot kisebb kereskedők, nomádok és szerzetesek alkották. Exodusuk a legcsekélyebb kétséget kizáróan rávilágít az átlag tibeti magatartására és érzéseire a kínai kommunista megszállókkal szemben. A száműzetésben élők számára megkérdőjelezhetetlenül a dalai láma maradt a legfőbb hatalom, vezető, a spirituális és világi élet irányadója. A tibetiek ezt akkor nyilvánították ki, amikor életük kockáztatásával követték őt a száműzetésbe; és manapság is tanúbizonyságot adnak erről, amikor elfogadják irányításának fennsőbbségét, amely gyakorlatilag Tibet száműzetésben működő kormánya, függetlenül attól, hogy más nemzetek elismerik-e vagy sem. A manapság egykori hazájukon kívül élő, nagyjából 85 000[1] menekült számára továbbra is a dalai láma Tibet jelképe.
Maga a dalai láma nagyon is tudatában volt ennek, amikor My Land and My People ['Hazám és népem'] című könyvében a következőket írta: "Népem elpusztítása ellen tiltakozva és mindazért, amiért ők élnek, száműzetésben a számomra megmaradt egyetlen útnak szentelem életemet: az Egyesült Nemzetek, s most e könyv segítségével emlékeztetni a világot arra, mi is történik Tibetben; gondját viselni a tibetieknek, akik velem menekültek a szabadságba; megtervezni a jövőt." Egy másik alkalommal pedig így szólt: "Bárhol is vagyok, a tibeti nép mindig úgy tekint rám, mint Tibet vezetőjére."
A legnagyobb probléma a dalai láma számára a tibetiek rehabilitációja és újbóli letelepítése. Ehhez hatalmas mennyiségű pénzre van szükség, melyet aligha engedhet meg magának a saját menekültjeivel küzdő India, valamint az olyan kis országok mint Nepál, Bhután és Szikkim {ma India része}. 1959 áprilisára azonban Acsarja J.B. Kripalani elnökletével mégis létrejött a Tibetieket Segítő Központi Iroda. Kezdetben természetesen a menekülteket olyan befogadó táborokban helyezték el, mint a nyugat-bengáli Buxaduar, amelynek éghajlatát a menekültek nem találták megfelelőnek. Később a menekültek többsége, férfiak és nők, körülbelül 95 útépítő táborban dolgoztak; s még manapság is igen sokan ott vannak, szakmai képzésre és újbóli letelepítésre várva. Mivel a menekültek 66 százaléka korábban földműves volt, ezért az indiai hatóságok megpróbáltak kidolgozni egy letelepedésüket célzó programot. A legfontosabb központok Bajlakuppében, a Csanvéri-völgyben és Mundgodban, Majszúrban (összesen 45 000 menekültre tervezték), az orisszai Csandragiriben, a Madhja Pradés államban lévő Mainpatban, s a kelet-himálajai határvidék részének, az Északkeleti Határhivatalnak (ang. röv. NEFA) a területén fekvő Csanglandban és Tezuban voltak. Kezdetben a telepesek igen viszontagságos körülmények közt éltek, de a legújabb jelentések szerint azóta mindezekben javulás állt be. Bhután kormánya egy új telepet hozott létre Bumthangban, amely körülbelül 1000 embert fogadhat be. Az Egyesült Nemzetek menekültekért felelős főbiztosának felügyelete alatt további 2000 menekültet rehabilitálhatnak a nepáli Roszovában, Lóban és Kathmanduban. E tevékenységet a befogadó országok egyedül nyilvánvalóan nem képesek anyagilag fenntartani. Számos támogatási alapot hoztak létre magáncsoportok (Európában és az Egyesült Államokban), nemzeti Vöröskereszt Társaságok és a nemzetközi, bár európai kezdeményezésű ún. "Közös Terv" (Common Project), melynek a holland Bernhard herceg az elnöke. E szervezet reméli, hogy közel 27 000 tibeti menekültet tud elhelyezni az indiai mezőgazdaságban és iparban.
A dalai láma által létrehozott szervezetek, valamint az indiai és nepáli kormány segítségével szakképzett tibetiek kisebb csoportjai alakultak, akiket így a kézműipari központokban foglalkoztatnak. A legfontosabbak ezek közül Dalhousie-ban, Dardzsilingben (a tibeti hatóságok támogatják) és Patanban (Nepál) találhatók. Ezek a központok szőnyegeket, cipőket, csizmákat, szőrmesapkákat, brokátokat, festményeket (az ún. thang-ka), öveket, fémműves tárgyakat és ékszereket állítanak elő. E szerény anyagi eszközökkel rendelkező központok számára a fő nehézséget a nyersanyagok beszerzése és termékeik piaci értékesítése jelenti.
Tibet másik gondja annak a hozzávetőlegesen 5000 szerzetesnek az elhelyezése és eltartása, akiknek az a feladata, hogy megőrizzék a tibeti vallást és műveltséget. Ez a dalai lámát is nagyon aggasztja. Buxaduárban létrehoztak egy vallási akadémiát. A kezdeti nehézségek után a lámákat szolgálatukhoz és oktatási munkájukhoz szükséges könyvekkel és kéziratokkal látták el. Időközben számos tibeti nyomdát hoztak létre, melyek az igen fontos hagyományos irodalom terjesztését szolgálják.
A legkomolyabb gondot az öregek és a nyomorékok megsegítése okozza, akik már nem képesek tovább dolgozni. Az Egyesült Nemzetek menekültekért felelős főbiztosának hivatala csak nemrégiben kötelezte el magát, hogy két otthont állít fel az idősek számára, melyek együtt 1000 személyt lesznek képesek befogadni. Az élelmet ennek a csoportnak az indiai kormány biztosítja.
A Tibeti Iskolák Társasága, az Indiai Oktatási Minisztérium alatt működő autonóm szervezet 4170 gyerek számára hét bentlakásos iskolát, 1736 tanulónak pedig hat bejáró iskolát működtet. Azonban még így is sok gyermek semmiféle rendszeres oktatásban sem részesül.
Körülbelül 1000 tibeti él manapság az indiai szubkontinensen kívül: az Egyesült Államokban, ahol néhány fiatal tibeti a Maine állambeli Millinocketben lévő Great Northern Paper Company-nak dolgozik; Japánban, néhány európai országban. Néhány éve tibeti fiúkat tanítanak technikai ismeretekre Koppenhágában, Dániában.
A tibetiek újbóli letelepítésére tett legsikeresebb kísérletre Svájcban került sor, ahol a Nemzeti Vöröskereszt és a svájci nép 400 tibetinek adott otthont, s a Pestalozzi Gyermekfaluban létrehoztak egy "Tibet Házat" az árvák számára.
A dalai láma fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhetően fokozatosan kialakulóban van Indiában egy tibeti kormányzat, mely a kínaiak által elfoglalt területen kívül élő tibetiek szükségleteit próbálja kielégíteni, ami a csekély pénzügyi forrásokat tekintve igen nagy teher. Ez a régi tibeti kormány újraszervezett formája, bár a korszerűsítésre is tettek lépéseket, például a kormányzatot felosztották különálló hivatalokra, mindegyiküknek saját feladata és hatásköre van. Ezeket a újításokat Dharamszalában, a dalai láma száműzetésének székhelyén kihirdetett új alkotmányban fektették le 1963. március 10-én. Ezt az alkotmányt magában Tibetben is bevezetik, amennyiben és amikor a nemzetközi fejlemények újra lehetővé teszik az önkormányzást a tibetiek számára. Egyelőre az alkotmány eszköz a folyamatosság valamint a tibetiek vallási és világi önazonosságának megőrzésére.
Az alkotmány terjedelmes és kidolgozott okirat, amelyet a korszerűsítés felé mutató, jól körülhatárolt irányelv jellemez. A demokratikus fejlődést példázza a törvényhozó testület, a Tibeti Nemzetgyűlés összetételének teljes megváltoztatása.

A Nemzetgyűlés összetételének
a) 75 százaléka a nép által a területi választókerületekben megválasztott tagokból;
b) 10 százaléka a területi és kerületi tanácsok által, az idevonatkozó hatályos törvények szerint megszavazott tagokból;
c) 10 százaléka a kolostorok és más vallási intézmények által, az idevonatkozó hatályos törvények szerint megválasztott tagokból;
d) 5 százaléka Őszentsége, a dalai láma által közvetlenül kijelölt tagokból áll. E személyek a művészetben, tudományban és irodalomban kimagasló alkotók közül kerülnek ki.

Az alkotmány másik fontos újítása a régensség időtartamára vonatkozott. Ez a mindenkori dalai láma halálától számított időszak egészen addig terjedt, míg utóda 18 évesen át nem vette a hatalmat. A régens teljhatalommal való felruházása erre az időszakra néhányszor már katasztrofálisnak bizonyult Tibet történelmében. Ezentúl a Régenstanács a Nemzetgyűlés által megválasztott három tagból áll, akik közül az egyik egyházi képviselő lesz.
Mióta a dalai láma száműzetésben él, adminisztrációja Dharamszalában, Himacsal Pradés államban székel, s a következő testületekből áll:
1. A Kasag kabinet
2. Egy a nép 17 megválasztott képviselőjéből álló testület, mely közigazgatási szerepet tölt be
3. A Tibeti Nemzeti Munkabizottság.
A Kasagot a dalai láma rangidős tisztviselői alkotják, s a tibeti kormány közigazgatási hivatalaival kapcsolatos ügyekben hoz irányadó döntéseket. Jelenleg öt hivatali igazgató áll az élén. Általában szintén ez a szerv felügyeli a világ 14 'térségében' lévő ún. Tibet Irodákat köztük az Új-Delhiben, a New Yorkban, Genfben és az 1992 óta Budapesten működő közép-európai Tibet Házat is.
A Vallási és Kulturális Ügyek Tanácsa gondoskodik a tibeti menekültek szellemi és művelődési tevékenységéről Indiában, Bhutánban és Szikkimben. Közeli kapcsolatot tart fenn a tengerentúli tibeti lámákkal és más országok buddhistáival. Ezenfelül nagy általánosságban a tájékozatás hivatalos közvetítője azok számára, akik érdeklődnek a buddhizmus és Tibet történelmi fejlődése iránt.
Az Otthon és Rehabilitációs Iroda gondoskodik a tibeti menekültek rehabilitációjáról, egy olyan művelet keretében, amely tartalmazza a Bajlakuppe és Mundgod hegyeiben, Majszurban, Mainpatban Madhja Pradésban, az orisszai Csandragiriben és a NEFA területén lévő Tezuban és Csanglandban létrehozandó mezőgazdasági telepek tervét. Felügyeli a kézműipari központokat is, ahol a tibetiek kisebb közösségeit képzik és továbbélésüket segítik. Nem kerülik el figyelmét más rehabilitációs tervek sem, például azok, amelyeket magánszervezetek támogatnak és indítottak útjukra (például Svájcban). Az Irodát mindig képviseli valaki azokban a bizottságokban, amelyek e terveket felügyelik, hogy megvédhessék a menekültek érdekeit.
Az Otthon és Rehabilitációs Iroda másik feladata, hogy az összes tibeti általános jólétéről gondoskodjon. Az útépítő táborokban lévő képviselőin keresztül állandó kapcsolatot tart fenn az útépítő munkások ezreivel, akiknek rehabilitálása még várat magára. Az Iroda képviseli ezeket a tibeti munkásokat az indiai kormány Közmunkaügyi Hivatalánál a bérek folyamatos kifizetését, a balesetből kifolyó munkahelyi térítéseket, valamint a letelepítési terveket illető ügyekben. Kapcsolatot tart fenn a már letelepültekkel, akár Indiában vagy külföldön. Tájékoztatást ad a menekültek helyzetéről az indiai kormány és a magán adományzó szervezetek számára.
A Tibeti Oktatási Tanács közvetlenül felelős a tibeti menekült gyerekek taníttatásáért Indiában, Nepálban, Bhutánban és Szikkimben. Elsősorban a Tibeti Iskola Társaságon keresztül működik, amely a dalai láma kérésére felállított külön testület az indiai kormány Oktatásügyi Hivatala alá rendelve. Ez az indiai kormány által támogatott társaság megpróbál korszerű oktatást biztosítani a tibeti gyermekeknek, ugyanakkor a nyelvükkel, történelmükkel, vallásukkal és műveltségükkel kapcsolatos ismereteket terjeszt.
Végjegyzet
1). A menekültek száma újabb adatok szerint e könyv elkészítése óta (1975)
120 000 fölé emelkedett. - A ford.


Bibliográfia

Tibetans in Exile 1959-1969. Beszámoló a tíz éves indiai rehabilitációról, összeállította Őszentsége a Dalai Láma hivatala, Dharamsala 1969; Die Leiden eines Volkes. Die Tragödie Tibets und der tibetischen Fluchtlinge, Herausgegeben von der Schweizer Tibethilfe Solothurn, Solothurn 1961 (ez a könyv kifejezetten az Európában élő tibeti menekültekkel foglalkozik: Nagy-Britannia, Dánia, Németország és különösen Svájc); James O. Mays, "Dilemma of the Dalai Lama," TSB 4/1 (1970): 35-44, Bloomington, Indiana; Ernest Gross, "The Tibetan Refugee Problem," TSB 3 (1969): 37-41; Ernest Dale, "Tibetan Immigration into the United States," TSB 3 (1969): 42-45; H. H. the Dalai Lama, "Future of the Tibetans," Indian Review (Feb./ March 1967): 64-65; H. H. the Dalai Lama, My Land and My People, London 1962; Tibet 1950-1967, kiadja a Union Research Institute, Hong Kong 1968 (a dalai láma által 1967 március
10-én kihirdetett új alkotmány teljes szövege, pp. 530-54). {További adatok találhatók: Tendzin Gyacó, Száműzetésben - szabadon. A tibeti dalai láma önéletírása, angolból ford. Horváth Z. Zoltán, 1992, Írás Kiadó, Budapest; népszerűsítő munka H. Uhlig, Tibet - Egy rejtélyes ország kitárja kapuit, ford. Rátkai Ferenc, 1995, Dunakönyv, Budapest; Tibet. Egy ország, egy nép, egy nemzet, angolból ford. Nemes Géza S., 1994, Tibetet Segítő Társaság, Budapest; Hírlevél. Tibet Ház Alapítvány email:tibethouse@elender.hu - Budapest, 1997 -, szerk. Gelle Zsóka; V. Conner és R. Barnett, szerk., Leaders in Tibet: A Directory, 1997, Tibet Information Network, London. A Tibet Information Network Tibet jelenlegi, kínai megszállás okozta politikai helyzetéről gyűjt és tesz közzé adatokat. Részletesebben ld. e-mail cím: tin@gn.pc.org // vagy levélcím: 188-196 Old Street, London ECIV 9FR, United Kingdom. Claes Corlin, The Nation in your Mind. Continuity and Change among Tibetan Refugees in Nepal, 1975, Göteborg; Robert Barnett és Shirin Akiner szerk., Resistance and Reform in Tibet, Motilal, Delhi; Ronald D. Schwartz, A Circle of Protest, Political Ritual in the Tibetan Uprising, Motilal. - A ford.}

 

Időrendi táblázat

Tibet

 

Kr.u. 600 előtt: Gnam-ri Szrong-szcan
megalapítja a tibeti birodalmat.

 

kb. 620-649: Szrong-brcan szgam-po.
Zsang-zsung meghódítása. A tibeti írás
létrehozása.

 

641: A tibeti császár feleségül veszi
a Tang hercegnőt, Ven-csenget.

649-679: Mang-szrong Mang-bcan,
A tu-jü-hunok (`A-zsa) meghódítása.

670-692: Az első tibeti gyarmatosítás
Kelet-Turkesztánban.

676-704: `Du szrong Mang-po-rdzse.

692: a kelet-turkesztáni telepek ideiglenes elvesztése.

704-755: Mesz-ag-chomsz.

710: a császár feleségül veszi a kínai hercegnőt,
Csin-csenget.

 

 

 

kb. 775: Bszam-jasz alapítása.

 

779: a buddhizmus államvallás lesz.

 

790-kb. 860: a második tibeti gyarmat-
birodalom Kelet-Turkesztánban.

792-794: buddhista hitvita Bszam-jaszban:
a kínai szerzetesek kiűzése.

797-799: Mu-ne bcan-po.

799-815: Szad-na-legsz. A buddhista
szerzetesek befolyása nő az állam
kormányzásában.

 

 

 

 

815-838: Ral-pa-csan. A buddhista
befolyás növekedése és számos buddhista
fordítás.

 

822: a kínai-tibeti békeszerződés
nagyrészt a tibetiek kezén hagyja
gyarmataikat.

838-842: Glang-darma. Bon
restauráció és a buddhizmus
üldözése. A császár meggyilkolása
után viszálykodás fiai, Jum-brtan és
`Od-szrungsz között. A tibeti birodalom
széthullásának kezdete.

866: a kínaiak legyőzik a tibeti
"főminisztert". A gyarmatbirodalom
elvesztése, feudális anarchia Tibetben.
A nyugat-tibeti dinasztia megalapítása
Gugében a kései 9. században: a "buddhizmus
későbbi terjedésének" kezdete Középső-Tibetben.
Klu-mesz (kb. 950-1025) az élharcosa ennek a
tevékenységnek.

970: Je-sesz-`od, Nyugat-Tibet királya
buddhista tanulmányok céljából
Rin-cshen bzang-pót
Kasmírba küldi.

1012-1096: Mar-pa, a bka`-brgjud-pa
iskola alapítója.

1040: Gu-ge királyai meghívják
a Vikramasílá kolostorbeli Atísát.

1040-1123: Mi-la rasz-pa.

1042-1045: Atísa térítő tevékenysége
Nyugat- és Középső-Tibetben.

1057: `Brom-szton megalapítja a Rva-szgrengsz {Reting}
kolostort. A bka`-gdamsz-pa iskola kialakulása.

1073: `Khon Dkon-mcshog rgjal-po megalapítja
a Sza-szkja kolostort.

1076: a Tabo-i buddhista zsinat Nyugat-Tibetben.

1158: a Gdan-sza-mthil kolostor és a Phag-mo gru-pa
bka`-brgjud-pa alrend alapítása.

1179: a `Bri-gung kolostor és az azonos nevű
bka`-brgjud-pa alrend alapítása.

1182-1251: Sza-szkja Pandita.

1189: a karma-pa iskola kezdete.

 

1235-1280: a sza-szkja `Phagsz-pa.

 

1260: `Phagsz-pa meglátogatja
Kubiláj mongol nagykánt.

`Phagsz-pa megkapja a Tibet egésze
(13 tízezred-kerület) feletti világi uralmat (1265)
a "Császári Tanító" címet (1270).

 

 

 

1290: a sza-szkja-pák {mongol segítséggel}
kifosztják a `Bri-gung kolostort.

1290-1364: Bu-szton, a nagy tudós a
buddhista szövegeket kánonná rendezi.

kb. 1350: a phag-mo gru-pa Bjang-cshub rgjal-mchan
átveszi a hatalmat Középső-Tibet felett;
a sza-szkja uralom vége.

1357-1419: Bcong-kha-pa, a tibeti buddhizmus
megújítója és a dge-lugsz-pa iskola alapítója.
Fontos dge-lugsz-pa kolostorok alapítása.

 

1391: Dge-`dun grub-pa, Bcong-kha-pa
unokaöccse Dga`-ldan apátja és az
I. rgjal-ba rin-po-cshe (Avalókitésvara
megtestesülése) lesz.

 

1409: Dga`-ldan.

1414: Bkra-sisz lhun-po.

1416: `Brasz-szpungsz.

1419: Sze-ra theg-cshe-gling.

 

1475-1542: Dge-`dun rgja-mcho,
a II. rgjal-ba rin-po-cshe. A phag-mo gru-pa
hatalom hanyatlása, a karma-pa rendet
pártfogoló gcangi Rin-szpungsz ház
felemelkedése.

 

1543-1588: Bszod-namsz rgja-mcho,
III. rgjal-ba rin-po-cshe. 1578-ban a tümet
Altan kán hívja meg, a dalai láma címet
adományozza neki. A mongolok második megtérése.

1570-1662: Blo-bzang cshosz-kji rgjal-mchant,
a dalai láma korábbi mesterét pan-cshen rin-po-csheként
mint Amitábha megtestesülését tisztelik; ez az újabb
láncolat Bcong-kha-pa tanítványára,
Mkhasz-grub-rdzse-re vezethető vissza.

1587: hivatalos szövetség a gcangi hercegek
és a karma-pa főpap közt a dge-lugsz-pa
rend ellen.

1589-1617: Jon-tan rgja-mcho,
a IV. dalai láma (Dzsingisz kán sarja).

17. század első fele: jezsuita és kapucinus
hittérítők Lhászában és Tibet más részein.

1617-1682: Ngag-dbang blo-bzang rgja-mcho,
az V. dalai láma, "Nagy Ötödik"-nek is hívják.

1641-1642: a hosút Gu-sri {Güsri} kán legyőzi
Be-ri bon-po királyát és a gcangi királyt, s Tibet
vallási és világi hatalmát átadja a dalai lámának.
A hosút kán és háza Tibet védelmezője marad.

 

1651-1653: a dalai láma
a mandzsu udvarba látogat.

 

1679: a dalai láma Szangsz-rgjasz rgja-mchót
nevezi ki régensnek.

1683: a Ladak elleni háború után
a Mánaszarovar vidéke és Gu-ge gazdát cserél,
s ezentúl Lhásza fennhatósága alá tartozik.

1683-1706: VI. dalai láma. A régens
politikai okokból eltitikolja a "Nagy Ötödik"
halálát, s az új megtestesülést titokban tartja.

1697: a VI. dalai láma trónrajuttatása.

1705: Lhászát megtámadják a hosút mongolok.
Szangsz-rgjasz rgja-mchót megölik.

1706: a Hosút Lha-bzang félreállítja a fiatal
dalai lámát és Pad-dkar `dzin-pát emeli
a trónra, akit a tibetiek többsége nem ismer el.
A fogoly Changsz-dbjangsz rgja-mcho
a Kukunor vidékén meghal.

1708-1757: a Li-thang közelében született
VII. dalai láma, Bszkal-bzang rgja-mcho.

1716: Desideri jezsuita atya Lhászában.

1717: a dzungar mongolok kifosztják Lhászát.

1720: kínai protektorátus létrehozása Tibetben.
Khang-cshen-nasz a kínaiak érdekeit szem előtt
tartva kormányoz.

 

 

1740-1747: Pho-lha-nasz uralma
a mandzsuk fennhatósága alatt.

1750: `Gjur-med rnam-rgjalt, Pho-lha-nasz
fiát és utódját, miután a dzungarokkal szövetkezik
a mandzsu helytartó (amban) megöleti.

1751: a dalai láma átveszi a hatalmat
a két kínai amban felügyelete alatt.

1758-1804: a VIII. dalai láma,
`Dzsam-dpal rgja-mcho.

1774-1775: George Bogle brit-indiai küldöttsége
a 3. pan-cshen rin-po-cshéhez.

1783: Samuel Turner küldetése.

1788: a nepáli gurkák betörése.

1790-1792: a második gurka betörés,
akiket végül a mandzsuk győznek le.

1806-1815: a IX. dalai láma,
Lung-rtogsz rgja-mcho.

1816-1837: a X. dalai láma,
Mkhasz-grub rgja-mcho.

1835-1842: a dzsammui rádzsa
meghódítja Ladakot.

1854-1856: tibeti-nepáli összeütközés.

1856-1875: a XII. dalai láma,
`Phrin-lasz rgja-mcho.

1876-1933: a XIII. dalai láma, Thub-bsztan
rgja-mcho. Oroszország megpróbálja megvetni
a lábát Tibetben a burját Dordzsiev láma
segítségével.

1890: a britek elfoglalják Szikkimet.

1904: brit katonák törnek be Tibetbe
Younghusband ezredes parancsnoksága alatt.
A dalai láma Mongóliába menekül,
majd Pekingbe látogat.

1910: a kínaiak betörnek Lhászába,
a dalai láma Brit-Indiába menekül.
Csao Er-feng, Szecsuán kormányzója
megpróbálja elfoglalni a délkelet-tibeti
területet egészen Giamdáig.

1911: a lhászai mandzsu helyőrség 1911: Forradalom Kínában.
megadja magát. A mandzsu uralom vége.

1912: a dalai láma visszatér Lhászába 1912-1916: Jüan Si-kaj vezette és de facto független államban uralkodik.

1914: a háromoldalú Szimlai Egyezmény
(brit, kínai és tibeti). A dalai láma élete végéig
küzd Tibet függetlenségének elismertetéséért.

 

1934: Reting rin-po-cshe Tibet régense.

1935: a XIV. dalai láma,
Bsztan-`dzin rgja-mcho születése.

1941: Eltávolítják a Kína-barátnak tartott
Reting rinpocshét, helyére Sztag-brag rinpocshét
nevezik ki.

 

1950: októberben a kínaiak betörnek Tibetbe.

1950: a dalai láma ideiglenesen
az indiai határ közelében fekvő
Jatungban tartózkodik.

1952: a dalai láma visszatér
és megkísérel együttműködni a kínaiakkal,
akik belső autonómiát ígértek Tibetnek.

1959: miután a kínaiak megszegik ígéreteiket,
kitör a nagy tibeti felkelés, melyet levernek.
A dalai láma Indiában lel menedékre.

1963: a dalai láma emigrációs kormánya
kihirdeti az új alkotmányt.

Korabeli események
más országokban

 

 

618-906: Tang-dinasztia Kínában.

 

 

627-49: Taj-cung császár.

 

 

751: A Talasz-folyó közelében lezajlott
csata: a kínaikat legyőzik a tibetiek
muszlim szövetségesei.

755-797: Khri Szrong-lde-brcan.

755-757: An Lu-san felkelés.

763: a tibetiek elfoglalják
a kínai fővárost, békekötés a tibetiekkel.

 

 

775-785: az Abbászida kalifa, al-Mahdi.

 

785-809: Harún ar-Rasíd kalifa, először
a tibetiekkel, de 789 után a kínaikkal
lép szövetségre.

 

 

 

 

 

 

kb. 800-tól: később al-Ma`mún kalifa, Horaszán
kormányzója. Harcol a tibetiekkel.

809-813: al-Amín kalifa.

813-833: al-Ma`mún kalifa uralkodása.

 

 

 

821-824: a Tang-dinasztiabeli Mu-cung.

 

 

 

 

10-13.század: a Hszi-hszia/v.
Mi-nyag (tangut) birodalom Tibettől ÉK-re.
Emiatt nincs közvetlen kapcsolat Kínával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1189-1227: Dzsingisz kán a
mongolok világhódító urakodója.

1227: Dzsingisz kán leigázza
a tangut birodalmat.

 

1247: a sza-szkja egyházfő látogatást tesz
Köden mongol hercegnél.

 

 

 

1279-1368: a mongol Jüan-dinasztia
Kínában.

1279-1294: Kubiláj kán, mongol
császár Kína trónján.

 

 

 

 

 

 

 

 

1368-1444: a kínai Ming-dinasztia.

 

 

 

 

1403-1424: a Jung-lo császár Kínában.

 

 

 

 

1470-1543: a mongol Dajan kán.

 

 

 

 

1543-1583: a tümet Altan kán,
a mongolok uralkodója.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1644-1911: Kína a mandzsu
Csing birodalom része.

 

 

 

1661-1722: a mandzsu
Kang-hszi császár uralma.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1735-1796: a Csien-lung császár
Kínában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1911: Forradalom Kínában
A mandzsu uralom vége.

1912-1916:Jüan Si-kaj vezette
Kínai köztársaság

 

1928-1949: Csang Kaj-sek
és a Kuomintang hatalmon.

 

 

 

 

 

 

1947: India függetlenné válik.

1949: a Kínai Népköztársaság
kikiáltása.

 

 

 


Mutató

Dőlt betűvel a [megközelítően] ejtett tibeti szóalakok lettek jelölve.

A

Abbaszidák
abhiséka
Abhajákaragupta
Abhidharmakósa
Acsala
Ádibuddha ld. Szamanthabhadra
A-dkar
Ahmad, Zahiruddin.
Ahriman
Ahuramazda
Aiszóposz
Akhaimenida
A-khu szton-pa
Aksóbja tib. Mi-bszkjod-ba
Akszaj Csin hegység
Alcsi
Alexandria
Álom istennőjének értekezése
Altan kán
amban (mandzsu helytartó)
Amdo
`Amdo vallástörténete`(`Mdo cshosz-`bjung`, 1865)
Amitábha, ld. tib. `Od-dpag-med ("Mérhetetlen Fény")
Amógasziddhi
Amóghavadzsra
al-Amín
Amnye Macshen hegység
Amu-darja
anda
Andrade, Antonio
Angol-Kínai Egyezmény (1906)
Angol-Tibeti Egyezmény (1904 szept. 7)
An Lu-san felkelés (755)
antarábháva vö. bar-do
Anubisz
Anuttarajóga [tantra]
Ánanda
Apollo
arhat
Aris, Michael
Arsakida
arúpadhátu
Asóka
Aszamkjéja Kalpa
Aszanga
Asszám
átman
avadhúti
Avadhútipá
Aveszta
avidjá tib. ma-rig-pa
Azam, Muhammed
Ázsiai Kapcsolatok Konferenciája
atijóga p. 209 vö. rdzogsz-cshen
Atísa (tib. Dzso-bo rdzse) 982-1054
Avalókitésvara
Avatamszaka szútra
Aurangzeb császár
Ausztria p. 56`a-cshung
`a-zsa ld. kín. tu-jü-hun

B

Bacot, Jacques
Bahman Jast
baidúrja ld. vaidúrjá
Bajan Kara hegység
Bajkál-tó
Bajlakuppe
Bal-jul/v.-po ld. Nepál
balti nyelv vö. Baltisztán
bang-szo
Baranov
bar-do
Bar-do thosz-grol
barikus nyelvek
al-Battání
bcan [-démonok]
bcan-po
Bcong-kha-pa blo-bzang-gragsz-pa (1357-1419) ld. ejtett alak
congkhapa
bde-ba cshen-po ld. mahászukha
bdud
Bdud-`dzsomsz rin-po-cshe (1904-1987)
békeszerződés, kínai-tibeti pl. i.sz. 822
belga
Bell, Charles
Belső-Ázsia
Benáresz
Benedict, P. K.
Bengál[ia]
Be-ri
Bernhard herceg
Besbalik
bgegsz
Bhadrabódhi
bhakti
bhiksu ld. dge-szlong
Bhrikutí
bhúmi
Bhusuku
Bhután
Bihár
bindu
Bitpaló
Bizánc
al-Bírúni
Bjamsz-cshen cshosz-rdzse
Bjang-cshub lam-rim
Bjang-cshub rgjal-mchan (ejtsd
dzsangcsub gyelcen) 1302-1364,

Bjang-cshub-`od
Bjang-thang ld.
Csantang
bka`-blon (ejtsd
kalön)
bka`-gdamsz-pa (ejtsd
kadampa)
Bka`gjur, ejtsd
kandzsur
bka`-brgjud-pa (ejtsd
kagyüpa)
bka`-sag
Bka`-thang szde-lnga (`Ötrészű [papír-]tekercs`)
Bkra`-sisz-dpal, Gling-rasz-pa, `brug-pa bka`-brgjud-pa
Bkra`-sisz ldingsz (ejtsd
tasiding)
Bkra-sisz-lhun-po ld. Tasilhunpo
Blo-bzang cshosz-kji rgjal-mchan az 1. pan-cshen rin-po-cshe
Blo-bzang dpal-ldan je-sesz a 3. pan-cshen rin-po-cshe
bla
bla-na-med, ld. Anuttarajóga
Blo-/Glo-bo, ld. Musztang
blon-cshen
blo-szbjong
Bod
bodikus nyelv[ek]
óbodikus
Bódhgajá
bódhicsitta
Bódhimitra
Bódhipatha pradípa
Bódhirádzsa
bódhiszattva
Bod-kji deb-ther dpjid-kji rgjal-mo`i glu-dbjangsz (`Tibet könyve. A Tavasz királynőjének éneke`) ld. `Ötödik dalai láma krónikája`
Bódhicsarjávatára
Bódhidharma
Bod-kji rgjal-rabsz (`Tibet uralkodói leszármazása`)
bodo nyelv
Bogle, George
Bombay
bon-cshosz
bon-po
Bon-szgo bzsi mdzod-phug lnga`i jang-sznying
bon-szku
boxer-felkelés
Bran-ka Dpal-jon
Bráhmaputra, ld. Gcang-po
brittek
Brit Kelet-Indiai Társaság
Brit-India
brkjang-ma ld. lalaná
Bszam-grub-rce, ld. Sigace
Bszam-jasz (ejtsd
szamjé)
bsze
Bszkal-bzang rgja-mcho ld.
Kelszang …
bszkjed-rim, ld. szampannakrama
Bszod-namsz rce-mo, sza-szkja-pa
Bszod-namsz rgja-mcho a III. dalai láma
bsztan-`bjung
Bsztan-`dzin rgja-mcho, a XIV. dalai láma ld.
Tendzin …
Bsztan-`gjur, ejtsd
tandzsur
Bsztod-chogsz
Bzsi-ba-`od
Buddha Dzsajanti
Buddhávatamszaka
`Buddhizmus története Indiában` ld. Táranátha
`Buddhizmus története Indiában, Tibetben és Mongóliában`,ld. még Szum-pa mkhan-po
bu-lugsz-pa
bum-pa
Bumthang
burját-mongol
Burma
burmai
burusászki
Bu-szton rin-cshen grub
Buxaduar
`bam-jig
`Ba-ra-ba, bka`-brgjud-pa
`brasz[-bu]
`Brasz-szpungsz,ld. ejtett alak
drépung
`bri-gung [bka`-brgjud-]pa
`brog, ~-pa
`Brog-mi lo-cá-ba
`Bro lo-cha-ba
`Bro nemzetség
`Bro Sesz-rab-gragsz
`Brom-szton (ejtsd
dromtön) 1017-1076;
`bru-csha/v.- zsa, ld. Gilgit
`brug-jul, ld. ejtett alak
drukjül ld. Bhután
`Brug-mo
`brug-pa [bka`-brgjud-]pa

C

Cacella, E. és J. Cabral
Cajdam-mélyföld
campa
Cangpo-folyó, ld. Gcang-po
Cao-sen
Changsz-dbjangsz rgja-mcho (
canjang gya[m]co, VI. dalai láma (1683-1706)
Che-dbang rab-brtan
Chefoo-i tanácskozás (1876)
Che-ring-ma
Che-szpong nemzetség
chok-dü
chor-ba ld. védaná
Ci-
kang
Ci-lu-pa
cipa
ci-pön
Congkhapa, ld. Bcong-kha-pa
Conze, E.
Curzon, Lord

CS

csagatáj
csakra
"csak-tudat" buddhista nézetrendszer, ld. csittamátra
Csakraszamvara tantra-ciklus
Csamdo
csan buddhizmus
Csandragiri
Csandragupta császár
Csangan (a mai Hszian)
Csang Csing-vu
Csang Jing-tang
Csang Kaj-sek
Csang Kuo-hua
Csangland
Csantang (tib. írott alak: Bjang-thang: `Északi [Fenn-]Sík)
Csanvéri-völgy
Csao Er-feng
csarjá
Csen Ming-ji
Csenrézi ld. Avalókitésvara
Csengtu
cshang-glu
cshi-kjab khen-po
cshol-kha
Cshoné
cshosz, ld. dharma
cshosz-dbjingsz, ld. dharma-dhátu
cshosz-nyid bar-do
cshosz-`bjung
Cshosz-kji nyi-ma (1737-1802)
Cshosz-kji `od-zer, sza-szkja-pa
cshosz-szde
cshosz-szkjong ld. dharmapála
cshosz-szku ld. dharma-kája
Cshosz-la `dzsug-pa`i szgo
cshosz-rgjal, ld. dharmarádzsa
Cshumbi-völgy
cshupa
Csien-/K`ien-lung mandzsu császár
csig-csar [thar-pa]
Csin-dinasztia Észak-Kínában
Csin-cseng
Csing-haj, ld. Kék-tó és tib. Mcho-szngon
Csing uralkodóház
Csinvat-híd
Csitralaksana
csitta ld. szemszcsittamátra, "csak-tudat"
Csog-ro nemzetség
Csou En-laj
csuan-csü
Csung Jin
`csham
`cshi-kha`i bar-do

D

Daéná
daikus nyelvek
Dajal, Harisvar
Dajan kán
Dalhousie
dákiní ,dalai láma
Ötödik dalai láma krónikája [=`A Tavasz Királynőjének éneke`]
damaru
Dangra Jumcho
Dandin
dápön, írott alak: mda`-dpon
dard
Dardzsiling
Dar-ma mdo-szde
Dar-rce mdo (kín. Ta-csien-lu)
darugacsi (mong.)
Dánasíla
Dánia
dbang, <kín.vang
dbang-bszkur ld. abhiséka
Dbasz nemzetség
dbu-csan, dbu-med
Dbu-ru ka-chal
Deb-dmar (`Vörös könyv[ek]`)
de-bzsin-nyid ld. tathatá
de-bzsin snying-po ld. tathágatagarbha
de-dpon
Deb-ther rgja-mcho,`Amdo vallástörténete`
Deb-ther szngon-po (`Kék könyv[ek]`) ld. `Gosz locává
Delhi
demiurgosz
De-mo hutuktu
~ ~ rinpocshe
Denszong/-dzsong (`Rizs-lejtők` vidéke), ld. Szikkim
Derge ld. Szde-dge
Desideri, Ippolito
deus otiosus
Dévadatta
Dévapála
Dga`-gdong
Dga`-ldan (ejtsd
ganden)
Dga`-ldan pho-brang
dge-chul
Dge-`dun grub-pa (1391-1475) az I. dalai láma
Dge-`dun rgja-mcho
dge-lugsz-pa, ld`sárgasüvegesek` vagy `erényesek` vagy `új kadampa` rend
dge-sesz
dge-szlong
Dgon-deb
Dgon-lung
Dgongsz-pa rab-gszal, bla-cshen
dgra-lha (ejtsd
drala)
Ding-ri
dkhjil-`khor ld. mandala
Dharams[z]ala
dharma, ld. tib. cshosz
dharma-dhátu, ld. cshosz-dbjingsz
dharma-kája, ld. tib. cshosz-szku
Dharmakírti
Dharmapála
dharmarádzsa, ld. tib. cshosz-rgjal
Dhányakataka
dhimal nyelv
Dhímán
dhjáni-buddhák, ld. inkább tathágata
Ding-ri
Dkon-cshog brcegsz-pa, ld. Ratnakúta
dkon-mcshog gszum ld. triratna
Dkon-mcshog rgjal-po, `Khon sza-szkja-pa
Dbasz nemzetség
dbu-ma ld. avadhúti
Dbu-ru (`Főszarv`)
Dbusz (ejtsd Ű)
dge-bsznyen
dgra`-bcsom-pa ld. arhat
dmag-dpon ld.
mákpön
Dmjal-gling
dmu
dmu-thag
dngul
Dnyánéndra
Dogra dinasztia
dohá
Dolan hadnagy
dolmen
Dol-po
Dol-po-pa
donce
don-dam [bden-pa] ld. paramártha-szatya
Don-`grub rin-cshen
Dorzsiev
dömo
dörbeldzsin
Dpal dusz-kji `khor-lo`i rdzogsz-rim rdo-rdzse`i rnal-`bdzsor-gji dgongsz-gnad gszal-bjed baidúrja`i me-long
Dpal-ldan je-sesz (1737-80), pan-cshen rin-po-cshe
Dpal-`khor-brcan
Dpal-ldan lha-mo
Dpal-gji rdo-rdzse, Lha-lung
Dpa`-bo gcug-lag `phreng-ba, ld. Mkhasz-pa`i dga`-szton
dpe-jig
dpon-cshen
Drag-tar le-khung
drang-szrong
Drépung
dri írott alak: bri
Dri-gum bcan-po, ld. Gri-gum
Dri-med kun-ldan
dru-gu ld. türk
Drukjül, ld. Bhután
drung-jig cshe-mo
Dulaf, Abú
dur-bon
dur-gsen
Dusz-`khor cshosz-bjung, ld. még Kálacsakra
Dusz-gszum mkhjen-pa
Dusz-kji `khor-lo ld. Kálacsakra
Dvagsz-po, ~ lha-rdzse ld. Szgam-po-pa
Dvangsz-sel me-long
dvípa, tib. gling
`dasz-log
`du-bjed ld. szamszkárá
`dun-sza
`du-sesz ld. szamdnyá

DZ

dzasza
dzongpön
dzo és ~-mo
dz[s]ungár-mongol

DZS

Dzsajháni
Dzsambudvípa
Dzsammu
Dzsálandhari
dzsátaka
Dzsinamitra
Dzsingisz kán
Dzso-bo
Dzso-bo rdzse ld. Atísa
Dzsokhang
Dzso-mo-nang
dzso-nang-pa
dzsu-thig
dzsürcsi
`Dzsam-dpal rgja-mcho, a VIII. dalai láma (1758-1804)
`Dzsang, ld. kín. Nancsao
`dzsa`-sza mu-tig-ma
`Dzsig-rten mgon-po, bri-gung-pa
`dul-ba ld. vinajá

E

Egyesült Államok
Egyesült Nemzetek
Egyiptomi halottaskönyv
Eurázsia
Európa

F

Fergána-medence
finom-test
Főnícia
francia
Francke, A. H.
Fravasi
Fukanggan mandzsu tábornok

G

Gajómart
Galdan (írott alak Dga`-ldan) kán
Ganden ld. Dga`-ldan kolostor
Ganden tripa
Gandhára
Gangesz
Gangsz-cshen mdzod-lnga (ejtsd
kangcsen dzöngá)
Gantok, (írott alak szGang-thog)
Gardízi
gar-log ld. karluk
Gartok
garuda
Gautama buddha, ld. Sákjamuni Buddha
ga`u
Gcang (Középső-Tibetben)
Gcang-ma
Gcang-pa Rgja-rasz-pa
Gcang-po ld. Bráhmaputra felső folyása
Gcang-szmjon Héruka
gcsod
gcug-lha-khang ld. vihára
gcugsz
Gcsung-po don-jod
gdan-sza
Gdan-sza-mthil
ge-khod
gelong
Genf
ger-pa
Geszár
Giamda
Gilgit, ld. `bru-zsa
G.jasz-ru
G.ji-dzso locává
gjog-klu
G.jon-ru
G.ju-lo
Glang-dar-ma (másnéven U`i dum-br[c/]tan) császár (i.sz. 836- v. 838-42)
gling ld. dvípa
Gling-rasz-pa Padma rdo-rdzse
Gnam-lha dkar-mo
Gnam-mcho p. ld. Tengri Nor
Gnam-ri szr/lon-b[r]can király (megh. isz. 618) vö. Sztong-ri sztong-bcan
Gnam-ru
Gnasz-cshung (ejtsd
nécsung)
gnasz-khor-pa (ejtsd
nékorpá)
gnoszticizmus
gnyan
Godávarí-folyó
golok
gompa, írott alak: dgon-pa
gong-ma
Gould, Basil
Gragsz-pa rgjal-mchan (ejtsd
drakpa gyelcen) sza-szkja rendfőnök 1147-1216;
Gragsz-pa rgjal-mchan, 5. phag-mo-gru király (uralk. 1383-1432);
Gri-gum p. ld. Dri-gum
grong-`dzsug
grub-thob ld. sziddha
Grueber, Johann és Albert d`Orville
Gsen-lha `od-dkar
Gsen-rab mi-bo
Gsin-rdzse ld. Jamántaka
Gszal-sznang, Szba
gszang-ba`i dbang-bszkur ld. guhjábhiséka
gszang-szngagsz ld. [titkos] mantra
Gszang-szngagsz cshosz-gling
Gszer-khang
gszer-szkjemsz
gszung-`bum
gszungsz
gter-ma
gter-szton (ejtsd
tertön)
gto
Gto-bu `bum-szangsz
gtod
gtor-ma
gtum-mo
Gu-ge
guhjábhiséka
Guhjaszamádzsa tantra-ciklus
Gulab Szingh
Gung-szrong gung-bcan császár (641-646)
Gung-thang
gupta írás
gurka
gur-mgon
guru
Guru rinpocshe ld. Padmaszambhava
Güsri kán
gyal-chab
`gyémántkocsi` ld. vadzsrajána
`gyökér-láma
Gyurmé namgyel (`Gjur-med rnam-rgjal)
gzed
Gzer-míg
Gzi-brdzsi
gzugsz ld. rúpa
Gzugsz-kji nyi-ma
`Gosz locáva ("fordító")
`grel-ba
`Gro-ba bzang-mo

H

"Halottaskönyv" ld. Bar-do thosz-grol
Han uralkodóház
harmiká
Harrer, Heinrich
Harún ar-Rasíd
Haszarádzsa
Hasz-po-rgjab
He-misz
Hermanns, M.
Hérodotosz
Héruka
Hévadzsra
Himacsal Pradés
Himálaja
Kelet-Himálaja
Nyugat-Himálaja
Transzhimálaja
hínajána
hindu
Hoffman, H.
holland
Hor
hor-jig
Horaszán
Horezm
Ho-sang Mahájána/ v. kín. Mahojen
hosút-mongol
hsziang
hszien
Hszi-fan
Hszi-hszia, ld. tib. mi-nyag és tangut
Hszikang
Hszincsiang
hsziung-nu (`ázsia hun`)
Huang-ho/v. -he, tib. Rma-cshu
Huang Mu-szung
Huc, E. és J. Gabet
Hudúd al-`Álam (`Világ tájai`)
Huj-csao
Hunza
al-Huwárizmí, Mas`údí
húng-szótag

I

India
Dél-India
Észak-India
Északnyugat-India
Indiai Unió
Indrabhúti
indoeurópaiak
indo-görög művészet
Indokína
indo-nepáli stílus
Indonézia
Indus
iráni
Ivang

J

Jaeschke, H. A.
jabgu
jabsi szarpa
Ja-lung-folyó (tib. Nyag-cshu)
jak
Jama
Jamántaka
Jangce-folyó, ld. tib. `Bri-cshu
Jang-dag rgjal-po
Jang-tung (kín.) ld. zsang-zsung
Jar-klungsz (ejtsd
jarlung)
Jar-lha sam-po
Japán
Jatung
Jászin
Je-gsen
Jemen
Jer-pa
Je-sesz `od, lha bla-ma, nyugat-tibeti papkirály (947-1024)
Je-sesz rgja-mcho
Je-szmon rgjal-po
Jézus
jezsuita
ji-dam ("védistenség")
Ji-dam rgja-mcho szgrub-thabsz rin-cshen `bjung-gnasz
jig-cang
ji-khjim
Jogászok Nemzetközi Bizottsága
Jokszum (`Három jógin` találkozóhelye)
jon-tan
Jon-tan rgja-mcho (1589-1617), a IV. dalai láma
jóga
jógacsárin
Jum-brtan
Jum-bu bla-mkhar
Jung-lo, kínai Ming császár
Jüan Si-kaj
Jüan uralkodóház
jüecsi, `kis`
Jünnan

K

Ka-dong
Kag-la-bong
Kailász-hegy, ld. tib Gang Ti-sze
kalasa ld. tib. bum-pa
Kalápa
kalki[n]
Kalkutta
kalmükök
kalpa
kalön, ld. bka`-blon
Kálacsakrapáda
Kálacsakra tantra-ciklus
Káli-Durga
Káli Juga
Kamalagupta
Kamalasíla
Kámadéva
kámadhátu
Kambala
Kanaudzs
Kandzsur ld. Bka`-gjur
Kang-hszi, a mandzsu Csing dinasztiabeli császár
Kanszu
Kanze
Kao Hszien-cse
Kapita
kapucinusok p
Kara György
karahanidák ld. karluk
karenikus nyelvek
Kargil (tib. írott alak Dkar-szkjil)
karluk-türk
karma [kagyü-]pa
karma tib. lasz
Karmasataka
karuná
kasag ld. bka`-sag
Kasgár
Kásgharí, Mahmúd
Kásjapa buddha
Kásjapaparivarta
Kasmír
Kathmandu
kávja (szkt.)
Kávjadarsa
Kelszang gyacó, írott alak: Bszkal-bzang rgja-mcho, a VII. dalai láma (1708-1757)
Kha-cshar
Kham[sz]
Khampa dzong
Khang-cshen-nasz
kha-thag
Khotán
khotáni írás
Khja`i rdor ld. Hévadzsra
khjug-jig
khjung, vö. garuda
Khjung-lung
Khjung-po Blo-grosz rgjal-mchan
Khra-`brug
Khrag-thung ld. Héruka
Khri `Dusz-szrong császár (676-704)
Khri Gcug-lde-bcan, ld. Ral-pa-csan
Khri Lde-gcug-brcan császár, ld. Mesz-ag-chomsz (712-755)
Khri Lde-szrong-bcan császár (799-815); ld. Szad-na-legsz
Khri-ma Lod anyacsászárné (704-712)
Khri-mo Mnyen-ldong szteng, Mong-bza
Khri rinpocshe
khri-szde
khri-szkor, `tízezredes kerület`
Khri Szrong-lde-bcan (ejtsd
triszong decen) császár (755-97)
khro
khutukhtu
`kilenc kocsi/jármű/megközelítés`
Kim-sheng kong-dzso ld. Csin-cseng
Kína
Kínai Államtanács
Kínai Köztársaság
Kínai Népköztársaság
Kircher, Athanasius
Kisztná-folyó
k`iang
klésa
Klong-cshen-pa
Klong-rdol bla-ma
klu (szkt. nága) klu-mo
Klu-`bum, `Százezer kígyószellem…`
Klu-mesz
Klu-szgrub ld. Nágárdzsuna
Kolmas, Josef
konfucianizmus
Kong-bzser, Dbasz
Kong-po
Koppenhága
Korea
Kódzsarnáth
Köden (tib. Go-dan) kán
Kőrösi Csoma Sándor
Kripalani, Acsarja J.B.
Krisnacsárin
Krit
krijá
Kronosz
Kubiláj kagán, később az első mongol Jüan császár
Kucsa
kuki nyelv
Kukuripá
Kulturális Forradalom
Kulu
Kumbum, írott alak Szku-`bum
Kun-bzang rnam-rgjal (=Nam-mkha` dzsigsz-med, 1597-?1652), lha-bcun cshen-po
Kundeling
Kun-dga` rdo-rdzse
Kun-dga` bzang-po, Ngor sza-szkja-pa
Kun-dga` sznying-po
Kunlun-hegység
Kun-tu bzang-po ("Őseredeti") buddha, ld. szkt. Szamanthabhadra (`Mindenképp Jó")
Kukunor-tó, ld. kín. Csing-haj, tib. Mcho-szngon, s `Kék-tó`
`Kukunori [Év]könyvek`
kundaliní
kung
kun-rdzob [bden-pa] szkt. szamvriti-szatya
Kuomintang
Kusinagara
Külső-Mongólia
Kva-cshu
`Khon család
`khor-ba ld. szamszára
`Khor-lo szdom-pa ld. Csakraszamvara
`Khor-re

L

Ladak
La-dvagsz rgjal-rabsz
lalaná
lalo
Lalou, Marcelle
lam
lam-rim
Lam-rim cshung-ngu
Lankávatára szútra
La-szad ne-bar, ld. Sztag-lha me-`bar
lasz-bum
lazaristák
Laufer, Berthold
Lcsang-szkja Rol-pa`i rdo-rdzse
Lcse-szton-pa
Ldzsang ld. `Dzsang
Legsz-bsad
Leh
lepcsa
lha-bcun
Lha-bzang kán
lha-cshosz
Lha-gling
Lha-ldan szprul-pa`i gcug-lag-khang-gi dkar-cshag
Lha-mo la-mcho
lha-pa
lha-ram-pa
lhan-csig szkjesz-pa`i dre
Lha-tho-tho-ri
Lhásza
Lho-brag
Lho-kha
li
Liangcshou, tib. Bjang-ngosz
Li Fang-kuei
Li-bjin bráhmin
Li-jul ld. Khotan
Ling-si
Li-si sztag-ringsz
Li-thang
Li-thig-dman
Lig Gnya-zsur v. Lig Mi-rgja/v.-rhja, zsang-zsung uralkodó
Liu Csi-fu
Liu Ven-huj
Lo ld. Blo
logosz
London
longsz-szpjod-szku ld. szambhóga-kája
Lopnor
lte-ba
Lúi-pá
Lu-khang-ba
Lung-rtogsz rgja-mcho, a IX. dalai láma
Lungsar
`lurisztáni bronzok`


M

madhjamika buddhizmus
Madhja Pradés
Magadha
maga toghon kagán
Ma-gcsig lab-szgron
magyar
mahájána buddhizmus
mahájóga
Mahákála
Mahámája
mahámudra
mahászandhi ld. rdzogsz-cshen
mahászanghika
mahásziddha
mahászukha tib. bde-ba cshen-po p
Mahávjutpatti
al-Mahdi
Maidari khutukhtu
Mainpat
Maitréja
Maitréjanátha
Maitripá
Majszur
makára
makpön
Mandzsusrí
Mandzsusrímúla Tantra (tib. `Dzsam-dpal rca-rgjud)
Mani bka`-`bum p
man-ngag ld. upadésa
Mang-szl/ron mang-brcan császár (649-676)
majordómusz (`udvarnagy`) vö. tib. blon-cshen
al-Ma`mún
mandala
mandzsu
Mang-nang
mang-po rdzse
Man-lung guru
máraná
Márá
Marco Polo
Marduk
Mánaszarovar-tó
manicheizmus
mantra
Marpa (1012-1098)
Maudgaljána
Maurja
Ma-zsang Khrom-pa-szkjabsz
"Második Buddha", ld. Padmaszambhava
Mcho-szmon-gling rin-po-cshe (1819-44) régens
Mchur-phug kolostor
McMahon, Henry, `~ vonal`
mcshod-rten (ejtsd
csö/v.-orten) ld. sztúpa
Mcshog-gi dang-po`i szangsz-rgjasz rnam-par bje-ba gszang-ba`i thamsz-csad bsad-pa`i mdzod
Mcshimsz nemzetség
Mdo-`grel
Mdo-szmad
Mdzod-phug
meditáció
Megasztenész
`Megszabadulás drágakő-éke`
Mekong-folyó, ld. tib. Rdza-cshu
Méru
Mesz-ag-chomsz (másnéven Khri Lde-gcug-brcan>ejtsd tri decukcen) császár (i.sz. 712-55)
Mezopotámia
Mgar nemzetség
mgon-po
Mgon-po rdo-rdzse
mgur-`bum
mi-cshosz
mi-drag
Mi-la rasz-pa
Ming-dinasztia
mi-nyag, ld. tangut
Mi-pham `dzsam-dpal dgjesz-pa`i rdo-rdzse
Miran
Mirza Haidar
Minorsky
Mitra
Mjal-ba nag-po
mjang-`dasz ld. nirvána
Mjang nemzetség
mkhan-po
mkhar
mkhar-lasz
Mkasz-grub-rdzse (ejtsd
kédubdzse)
Mkhasz-grub rgja-mcho, a X. dalai láma
Mkhasz-pa`i dga`-szton (`Bölcsek örömünnepe`, 1564)
mkha`-`gro[-ma] ejtsd
kándro[-ma] ld. dákiní
Mkhjen-brce
Mnga`-risz
mo
mogul
mon
Mongólia, mongol
Külső
mönlam ld. szmon-lam
moszo
Mount Everest
mthar thug
Mtho-gling
Mu-cung, Tang uralkodóházbeli kínai császár (i.sz. 820-24)
Mu-csho ldem-drug
mudra
Mukden
Mundgod
múlaszarvásztivádin
múlatantra
Mu-ne bcan-po császár (797-799);
Mu-rug bcan-po
mu-szangsz ta-zig
muszlim
Musztang, ld. Blo-bo
Musszuri
myriarch vö. tib. khri-szkor

N

Nag-chang
Nag-cho locává
nága ld. tib. klunága nyelv
Nágárdzsuna
Nag-cshu, ld. Szalven
Nagy-Britannia
"Nagy Ötödik" dalai láma, ld. Ngag-dbang
blo-bzang rgja-mcho
Nagy Sándor
nahszi, ld. moszo
Namco (tib. írott alak gnam-mcho) ld. Tengri Nor
Namdak, Tendzin
Namgyal Intézet
nam nyelv
Nancsao p., ld. tib. `Dzsang
nang-blon
nang-dzi-sag
nang-mcshod
nang-po rdzse
Nanking
Nansan Csiliensan
Natong
Nálandá
Náro cshosz-drug
Náropá
Neame, Ph.
NEFA: Northeastern Frontier Agency
Nehru
Nel-pa pandita
Nepál
Nergal
nesztorianizmus
nevar[i]
Newman, John
New York
`népvallás, ~hit` ld. mi-cshosz
Nga-phod ngag-dbang `dzsigsz-med
Ngag-dbang blo-bzang rgja-mcho, a "Nagy Ötödik" dalai láma (1617-82)
Ngag-dbang rnam-rgjal, zsabsz-drung 1594-?1651 (ejtsd
nGáváng námgyel) `brug-pa bka`-brgjud
Ngári, ld. Mnga`-risz
nGáváng dzsimé ngabo
ngor [sza-szkja-]pa
nirmána-kája, tib. szprul-szku
nirvána, tib. mjang-`dasz
nominalizmus
nor
`Nor-bu bzang-po tankirály élete`
Nor-bu che-ring
Norbu Lingka
Nyang-ral Nyi-ma`i `od-zer
Nyarong
Nyi-ma-mngon, Szkjid-lde
"nyolcrétű ösvény`
nyon-mongsz ld. klésa
nyo-pa`i glu

O

Odorico de Pordenone
ojrát-mongol
O-lde szpu-rgjal
Om-bu bla-szgang ld. Jum-bu …
Omorka
orfikus
O-rgjan gling-pa (1323 v. `29-1367)
orhoni feliratok
Orissza
`Oroszlántrónus`
oroszok
Ozirisz
Otantapurí
`Od-dpag-med [buddha] ld. szkr. Amitábha
`od-gszal (`ragyogó fény`)
`Od-lde
`Od-szrungsz
`Od-zer-ldan

Ö

Ögödej kagán
örmény

P

Pad-dkar `dzin-pa
Padma dkar-po
padma
Padma g.jang-rce
Padma bka`-thang
Padma gling-pa ld.
pemalingpa
[Az ifjú] Padma `od-bar
Padmaszambhava (tib. Padma `bjung-gnasz)
Padma thang-jig
Pakisztán
Pancsa Sila
Pancsatantra
pan-cshen rin-po-cshe
Pandzsáb
paraklétosz
paramártha-szatya
pata, ld. thang-ka
Patel, Vallabhai
Pála fejedelemség
pála-királyok
Páníni
páramitá
párthus
Pátan
Pe-har
Peking
Pelliot, Paul
Pemalingpa
perzsa
Pestalozzi Gyermekfalu
Petech, Luciano
petrogenész
Pha-dam-pa szangsz-rgjasz p
Phari dzong
Phag-mo-gru-pa, gro-mgon Rdo-rdzse rgjal-po
phag-mo-gru [pap-]királyok
Phala
phja-istenek
phjag-rgja ld. mudra
phji-blon
phji-dar (ejtsd
cshidar)
Phjing-ba sztag-rce
pha-mchun
phar-phjin ld. páramitá
phjag-cshen ld. mahámudra
Phjag-na rdo-rdzse ld. Vadzsrapáni
phjug
pho-lha
Pho-lha-nasz
Phrom
Phrul-gsen
Phullahari
Phun-chogsz rnam-rgjal, a 3 gcangi király (uralk. 1611-22)
Phun-chogsz rnam-rgjal, Szikkim 1. "tankirálya" (uralk. 1642-70)
phung-po ld. szkandhá
phu-su ld. harmiká
`pokoljárás-történetek` ld. `dasz-log
portugál
Potala
Potopá
Pott, Pieter H.
póthi
pradnyá
Pradnyápáramitá tib. Sesz-rab-kji pha-rol-tu phjin-pa
Pratimánalaksana
pratyéka-buddha
prátítyaszamutpáda tib. rten-`brel
Ptolemaiosz, Klaudiosz
Punakha, Purig
`Phagsz-pa blo-grosz (ejtsd
pakpa lodrö), sza-szkja rendbeli császári tanító a mongol-kínai Jüan udvarban (1235-1280)
`Phagsz-pa-lha dge-lasz rnam-rgjal
`Phan-jul
`Phan-po cshu
`Phjing-jul
`Phjong-rgjasz (ejtsd
cshongyé)
`pho-ba
`phrin-lasz
`Phrin-lasz rgja-mcho, a XII. dalai láma

R

Ral-pa-csan ld. Khri Gcug-lde-bcan császár
Ra-mo-cshe
Ra-sza, ld. Lhásza
raszaná
Rasz-cshung-pa
Ratnakára
Ratnaraksita
Ratnaszambhava
rádzsput
Rádzsagriha
Ráhulagupta
ráksaszí
Rámajana
Rca-brang
Rce-thang
Rciu
Rdo-rta-nag
rdzogsz-cshen
rdzogsz-rim, ld. utpannakrama
rdzong-dpon
Red-mda`-ba Gzson-nu blo-grosz
Reting rinpocse
rigsz-ldan ld. kalki[n]
rigsz-lnga ("Öt buddhacsalád")
Rin-cshen bzang-po (958-1055)
Ral-pa-csan császár (i.sz. 817-36)
rdo-rdzse, ld. vadzsra
Rdo-rdzse-`cshang ld. Vadzsradhara
Rdo-rdzse phag-mo ld. Vadzsraváráhí
Rdo-rdzse phur-pa ld. Vadzsrakíla
rdo-rdzse rnal-`bdzsor ld. vadzsrajóga
Rdo-rdzse rnal-`bdzsor-ma ld. Vadzsrajóginí
Rdo-rdzse szemsz-dpa` ld. Vadzsraszattva
rdo-rdzse szku ld. vadzsrakája
rdo-ring
rdzong-dpon ld.
dzongpön
Rdzse-bcun dam-pa khtukhtu
Rdzse rin-po-cshe ld. Bcong-kha-pa
rgjal-ba rin-po-cshe
Rgja-bod jig-chang (`Kína és Tibet feljegyzései`)
Rgja-bza bod-bza
Rgja-gar cshosz-`bjung ld. `Buddhizmus története Indiában`
rgjal-ba rin-po-cshe, vö. dalai láma
Rgjal-chab-rdzse
Rgjal-lha-khang
Rgjal-mo-rong
Rgjal-rabsz bon-gji `bjung-gnasz
Rgjal-rabsz gszal-ba`i me-long (`Az uralkodói származás[történeteke]-t megvilágító tükör`)
Rgjal-to-re, Dbasz
rgju
rgjud, ld. tantra
Rgjud bzsi
Rgjud-rgjal gsin-rdzse-gsed szkor-gji cshosz-`bjung
Rgjud-szde szpji`i rnam-par bzsag
Rgjud-`grel
Ribbach
Richardson, Hugh
ridro
rig-pa, vö. vidjá
rim-gjisz [thar-pa]
ring-khang
Rin-szpungsz
rkang-gling
Rlangsz család
Rma Cshosz-gsesz
Rma-lo
Rock, Joseph F.
Roerich, G,
ro-langsz, szkt. vétála
ro-ma ld. raszaná
Rongbaca
Római Birodalom
Róna Tas András
rmi-lam
rnam-sesz (ejtett alak
namsé)ld. vidnyána
rnam-thar
rnam-rtog, ld. vikalpa
rnying-ma[-pa]
Rnying-ma cshosz-`bjung
Rnying-ma rgjud-`bum
Rol-pa`i rdo-rdzse, zsva-nag karma-pa
Roszová
Rtagsz-kji `dzsug-pa, ld. még Thon-mi Szambhóta
rten-bszkjed
Rudra Csakrin
Rva-hagyomány
Rva Cshosz-rab
Rva-lung
Rva-szgreng (ejtsd/lásd
reting)
ru
Ru-jong-bza
Ru-lag
rúpa
rúpadhátu

S

saivita
saka, vö. szog-po
Sakabpa, Cepon W.
sakti
Salvador
Sambala
Sambala`i lam-jig
Sa[ng]-rí u-csan
san-san
Sang-dinasztia
sangsz-pa bka`-brgjud-pa
Sáriputra
Satra, Loncshen
Sántaraksita
Sántidéva
Sákjamuni Buddha
sámán; [animizmus-] samanizmus
Sárga-folyó, ld. kín. Huang-ho és a tib. Rma-cshu
`sárgasüvegesek`, ld. dge-lugsz-pa
sásztra
Schüttler, G.
Selyemút
Sen Cung-lien
Ser-kang
ser-phjin ld. pradnyápáramitá
sesz-rab ld. pradnyá
Sesz-rab rgjal-mchan
Sékóddésatíká
Sigace, írott alak Gzsi-kha-rce v. Bszam-grub-rce
Simon Magus
sino-tibeti nyelvcsalád [?]
Si-tu pan-cshen
Shafer, Robert
Snellgrove, David
Sophia
Sraddhákavarman
srámanéra ld. dge-chul
srávaka
Stein Aurél
Stein, Rolf A.
súnyatá, tib. sztong-pa-nyid
Svájc

SZ

sza-bdag
Szaddharmapundaríka szútra
Szad-ma [d]kar
szad-mi bdun
Szad-na-legsz (másnéven ld. Khri-lde szrong-brcan) császár (i.sz.799-815)
Szagang szecsen, mongol történetíró
Szamada
Szamanida uralkodóház
Szamantasrí
szamdnyá
szammatija
szamszára ("létforgatag")
szamszkárá
Szamvara
szandhábhásá
szangha, tib. dge-`dun ejtsd
gendün
Szangsz-po `bum-khri
szangsz-rgjasz,`buddha`
szanszkrit
Szaraha
szarvásztivádin
Sza-szkja bka`-bum
sza-szkja-pa (ejtsd
szakjapa)
Sza-szkja pandita Kun-dga` rgjal-mchan (1182-1251)
Szalven-folyó, ld. tib. Nag-cshu
Szamanthabhadra, ld. tib. Kun-tu bzang-po és Ádibuddha
szambhóga-kája
Szamjé ld. Bszam-jasz
szampannakrama, ld. bszkjed-rim
Szang-si, Szba
Szangsz-rgjasz phal-po-cshe ld. Buddhávatamszaka
Szangsz-rgjasz rgja-mcho, az V. majd a VI. dalai láma régense (szde-szrid)
Szatledzs-folyó
Sza-trig er-szangsz
szádhana
Szászánida-uralkodóház
Százezer Klu- [`kígyó-, vizi-`] szellem
Szba-bzsed
Szba-bzsed gcang-ma
Szba-bzsed zsabsz-btagsz-pa
Szde-dge kánonkiadás
Szde-dge`i rgjal-rabsz (`Dergei királyok története`)
szde-pa
szde-sznod gszum ld. Tripitaka
szde-szrid (ejtsd
deszi)
Szdingsz-cshen szmjon-ba
Szecsuan
szemsz
Sze-ra theg-cshe-gling
Szen-ge rnam-rgjal, ladaki király (kb. 1600-40)
Szgam-po-pa
szgju-lusz
szgju-ma
Szgrol-ma ld. Tárá
szgrub-szde
Szibéria
sziddha
sziddhi
Sziddhi kűr
szienpi
Szikkim
Szimlai Egyezmény
Szinkiang (Hszincsiang)
Szír-darja
szkandhá
Szkar-cshung templom
Szkar-rdo
Szkar-rgjal
szkíta
Szkjid-cshu, ~-völgy
szku
Szman-thang-pa
szmon-lam
szna-chogsz
szna-chogsz rdo-rdzse ld. visvavadzsra
Szna-nam nemzetség
sznang-gsen
Sznang-gszal
Sznar-thang
Szne-gdong
sznga-dar
Szngagsz-rim cshen-mo
sznyan-rgjud, zsang-zsung ~
Sznyan-ngag-gi me-long, ld. Kávjadarsa
Sznye-thang
sznying-rdzse ld. karuná
sznying-thig
szogd
szog[-po]
Szo-nam le-khung
Szómanátha
Szpa-gro (ejtsd
paro)
Szpjan-rasz-gzigsz ld. Avalókitésvara
szprul-szku, vö.
tulku
szprul-szku ld. nirmána-kája
Szpung-szad zu-ce, Khjung-po
szrang
szri-szellemk
szrid-pa`i bar-do
szrid-pa szellemek
Szrid-rgjal-ma
Szrid-gsen
Szrong-bcan szgam-po császár (618-641 és 646-49)
Szrong-nge, ld. Je-sesz `od
Sztag-brag rin-po-cshe
sztag-chang [sza-szkja-]pa
Sztag-gzig ld.
Taz[s]ig
Sztag-lha me-`bar, ld. La-szad ne-bar
sztag-lung [bka`-brgjud-]pa
Sztag-szgra klu-gong
szteng-lha
szthaviravádin
Sztod-lung p. 62Sztod-phjogsz [=`Felvidék`]
Sztong-brcan jul-bzung, Mgar
sztong-pa-nyid ld. súnyatá
Sztong-ri sztong-bcan
sztúpa, ld. tib. mcshod-rten
Szubhásita ratna nidhi ld. Legsz-bsad
Szucsandra
Szudhana dzsátaka
Szuj uralkodóház
Szumátra
Szum-csu-pa, ld. még Thon-mi Szambhóta
Szum-pa anya mondásai
Szum-pa mkhan-po (1704-1777)
szum-pa
szupi, tib. szum-pa
Szuréndrabódhi
Szuvarnadvípa ld. Szumátra
Szuvarnaprabhásza szútra
Szvajambhú[náth]
szvasztika
Szvát ld. Uddijána

T

Tabo kolostor, ~ zsinat (1076)
Taca rinpocshe
Ta-hszüe hegység
Taj-cung, Tang császár
Taktra rinpocshe
Talaszi csata (751)
tamka
tang-hsziang, vö. tangut
Tang su
Tang uralkodóház (618-906)
tangut, ld. kín. hszi-hszia
Tan Kuan-szan
tantra
taoizmus
Ta-pao-fa-vang (kín.)
Tarim-medence
Tasilhunpo, írott alak Bkra`-sisz lhun-po
tathatá, tib. de-bzsin-nyid
tathágata
tathágatagarbha
Tavang
Taxila
Taz[s]ig, máshol írott alak: sztag-gzig
Tárá
Táranátha Kun-dga` sznying-po
Táríkh-i Kashmírí
Táríkh-i Rashídí
"tároló-tudat"
Tengri Nor ld. Namco p.
Tendzin gyacó (Bsztan-`dzin rgja-mcho, a jelenlegi azaz a XIV. dalai láma
teokrácia
Tezpur
Tezu
Thab-lha
thabsz ld. upájá
thang-ka
Thang-la
Thang-nag bon-po
Thar-rgjan ld. Megszabadulás…
the-dzsi
theg-pa
the`u-rang
théraváda
thig-le ld. bindu
thob-jig
Thomas, F. W.
Thon-mi Szambhóta
Thot
Thub-bsztan rgja-mcho, a XIII. dalai láma
Thu-[b]kvan Blo-bzang cshosz-kji nyi-ma
thugsz, thugsz-szrasz
Tiámat
Tilópa
Tibet
Délkelet-Tibet
Észak-Tibet
Belső-Tibet
Észak-Tibet
Kelet-Tibet
Középső-Tibet, ld. Dbusz és Gcang (ejtsd
ücang)
Külső-Tibet
Nyugat-Tibet
Tibet Helyi Kormánya
Tibetieket Segítő Központi Iroda
Tibeti Kereskedelmi Szabályzat (1893)
tibeti nyelv,
klasszikus tibeti
preklasszikus ~
tibeto-birmán nyelvek [újabb elképzelések szerint önálló nyelvcsalád]
Ting-nge`-`dzing, Mjang nemzetségbeli
`tiltott ország/világ"
tisri, kín. ti-si: "császári tanító"
`tizenhét pontos egyezmény`
tizenkét állatövi jegy
Tírabhukti rádzsa
`tízezredes kerület`,ld. myriarch
Tolsztoj, Ilja
torgut
toto nyelv
Tö-san
Tripitaka
triratna
trisná
Tubbat
Tucci, Giuseppe
tu-jü-hun, ld. `a-zsa
tulku, írott alak: szprul-szku
Tumsuk
Tuna
Tung-tien
Tunhuang
Tunhuangi évkönyvek
tunhuangi könyvtár
Turkesztán,
Kelet-Turkesztán
Nyugat-Turkesztán
Turner, Samuel
tümet-mongol
türk
nyugati türk, tib. dru-gu

U

Uddijána
ujgur
ula
Ulánbátor
upadésa
upájá
Urga, ld. Ulánbátor
U-sang rdo temploma
utpannakrama

Ü

Ü (írott alak Dbusz)

V

vadzsra ld. tib. rdo-rdzse
Vadzsradhara
vadzsragíti
vadzsrajána buddhizmus
vadzsrajóga
Vadzsrajóginí
vadzsrakája
Vadzsrakíla
Vadzsrapáni
Vadzsraszattva
Vadzsraváráhí
Vaidúrja dkar-po
Vaidúrja gja`-szel
Vaidúrja [g]szer-po
Vairócsana buddha
Vairócsanaraksita
Vang Hszüan-cö
Van-li, Ming császár
vartula
Vaszubandhu
Vei-cang tu-cse
Ven-cseng hercegnő
Ven-hszien tung-kao
védaná
Vémacsitra
védistenek ld. ji-dam
vétála ld. ro-langszvidjá
vidnyána
vihára
vikalpa ld. rnam-rtog
Vikramasíla
Vimalamitra
Vimalaprabhá
vinajá tib. `dul-ba
Virúpá[ksá]
Visnu
Visvantara
visvavadzsra
Vitalli, Roberto
Vogel, Jacques Philippe
`vörössüvegesek`
Vu Csung-hszin

W

Waddell, L. A.
Washingtoni Konferencia
Wylie, Turrel V.

Y

Yang Ho-chin
al-Ya`qúbi
Younghusband, Francis

Z

zen buddhizmus vö. csan bud.
zervanizmus
Zoravar Szingh
zoroasztrianizmus
Zurván Akarana

ZS

Zsa-lu
Zsa-lu lo-ca-ba
zsang-blon
Zsang-szton
zsang-zsung
Zsen Zsung
Zsi-ba-`od
zsi-bjed-pa
Zsi-ma-khol
Zsol-i felirat (i.sz. 764)
Zsva`i lha-khang
zsva-lu [sza-szkja-]pa