TARNÓCZY
ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓI (1973)
Terebess Gábor: Zen buddhista egypercesek c. fordításaihoz
A hetvenes évek
közepéig a hazai tájékozódás-tájékoztatás a zenről igencsak szórványos volt.
Mindig kellett valami ürügy, hogy szóba hozathassék.
Szabó György ürügyül a modern nyugati festészetet hozta fel Képek és lagúnák
c. könyvében (Kossuth Kiadó, Budapest, 1964), Darabos Pál a Helikon Világirodalmi
Figyelőben a kortárs amerikai irodalmat (1966/3, 315-331. old.), Fehér József
András a Vigíliában a katolikus lelkiséget (1970/6, 367-376. old.), Szőnyi
Magda a Magyar Pszichológiai Szemlében a lélektan új nyugati irányzatait
(1973/1-2, 237-244. old.). Bekerült címszóként az Esztétikai kislexikon
második kiadásába (Kossuth Kiadó, Budapest, 1972, 709-710. old., a cikket –
minő véletlen! – húgom, Terebess Mária írta) és a Világosságban
Somogyi Győző összevethette a XX. századi misztika-elméletekkel (1973/11, melléklet:
3-30. old.).
Akkoriban a
Gorkij Könyvtárban dolgoztam és zen fordításaimhoz Tarnóczy Zoltán kollégám,
aki karikaturistának készült, firkálgatott ezt-azt. Hol tollal, hol ecsettel,
ami épp a keze ügyébe esett. Zoltán nem pusztán illusztrált, hanem feleselt,
gúnyolódott, kommentárt fűzött rajzban a történetekhez – empátiával és tiszteletlenül,
ahogy kell.
A Világosság szerkesztőségében megtetszett közös munkánk Palkó Magdának,
és kiharcolt egy oldalt Somogyi Győző engedélyezett cikke mellé. Ezek voltak
az első magyarul hivatalosan publikált (és mindjárt illusztrált) zen szövegek.
Később továbbiak is megjelentek a Hetényi Ernő-féle Buddhista Misszió
gépiratos „folyóiratában". Ezekből a ma már elfeledett honosítási kísérleteinkből
adok most közre néhányat:

Tarnóczy Zoltán
1973-ban
az Állami Gorkij Könyvtárban.
(Ma a mezőtúri Szegedi Kis István Református Gimnázium tanára.)
![]() |
Egy
napon Lu Keng kormányzó a következő történetet mesélte Nan-csüannak:
Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
– Azelőtt
kinél tanultál? – kérdezett Hszüan-sa egy nemrég jött szerzetest.
|
![]() |
– Mi van,
ha már minden lehetőségnek befellegzett? – kérdezte egy szerzetes.
|
![]() |
Pej-hsziu
kancellár meglátogatta a hungcsoui Kaj-jüan kolostort. A falon képeket
látott, és megkérdezte az apáttól:
|
![]() |
Huj-csung
éppen aludt, amikor Tan-hszia meglátogatta.
|
![]() |
Evőcsésze-mosogatás
közben Tung-san két varjút figyelt, ahogy egy békán marakodtak. Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Egyik
nap pirkadatkor Fa-jen a bambuszredőnyre mutatott. Mindjárt két szerzetes
sietett oda, hogy felgöngyölje. Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Csao-csou
ellátogatott egyszer Pao-sou mesterhez, aki úgy fogadta, hogy hátat fordított
neki magas székén. Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
–
Üres kézzel jöttem – szabadkozott egy szerzetes. Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Egy szerzetes
a csan legfontosabb alapelvét tudakolta, de Csao-csou mester kimentette
magát: Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Jün-men
azt kérdezte egyszer: Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Ven-szuj,
Hszüe-feng és Jen-tou együtt üldögéltek. Terebess
Gábor kommentárja:
|
![]() |
– Hogy
lehet a kétkedéstől megszabadulni? – kérdezte egy szerzetes. Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Nan-csüan
remetelakába betévedt egy szerzetes. Terebess
Gábor kommentárja:
|
![]() |
Egyszer
Nan-csüan füvet sarlózott a mezőn. Arra járt egy vándor szerzetes, és
azt kérdezte tőle, melyik út vezet a Nan-csüan kolostorba. Terebess
Gábor kommentárja: |
![]() |
Váratlan
vendégek érkeztek a kolostorba, és a szerzetes-szakács az összekapkodott
zöldséggel, nyisz-nyisz, a nagy sietetségben egy kígyót is beleaprított
a levesbe, anélkül, hogy észrevette volna. Az ebéd közepe táján hívatták és Fúgai mester egy hang nélkül elétartotta a kígyó fejét. A szakács kiragadta a mester ujjai közül a kígyófejet, egy „köszönömmel" lenyelte, és kisietett a teremből. |