Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjtemény
1146 Budapest, Dózsa György út 41. (Hősök tere)
Tel.: 363-2675

Nyitva tartás:
Hétfő kivételével minden nap 10-17:30 óráig

 

Az Egyiptomi Gyűjtemény

A Szépművészeti Múzeumban őrzött mintegy négyezer egyiptomi műtárgy alkotja Közép-Európa második legnagyobb Egyiptomi Gyűjteményét. Törzsanyagát az 1907-es egyiptomi ásatásokból származó, Ptolemaiosz kori Gamhud-i és Saruna-i leletegyüttes alkotja. A művészi kvalitása ill. történeti fontossága miatt kiemelt jelentőségű emlékek (Imhotep kisplasztika, Sesonk trónörökös szobra, stb.) mellett figyelemre méltó a későkori egyiptomi vallást és művészetet dokumentáló műtárgyak széles skálája. A Gyűjteményt gazdagítják az 1964-es Abdallah Nirqi-i és az 1983-ban megkezdett thébai ásatásokból származó műtárgyak is.

 

Gaboda Péter: Az Egyiptomi Gyűjtemény és Kiállítás megszületése
In.: Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése. Budapest, 2002. pp. 42-43. (részlet)
Forrás: http://www2.szepmuveszeti.hu/egyipt_gy.htm

A Magyar Nemzeti Múzeum alapításának bicentenáriuma szorosan kapcsolódik a magyar egyiptológia egyik jeles dátumához. 100 éve történt, hogy a magyar egyiptológia megalapítója, Mahler Ede (1856-1945) meghirdette az addig különféle köz- és magángyűjteményekben lévő egyiptomi tárgyaknak egy önálló Egyiptomi Gyűjteményben történő egyesítését. A kezdeményező, aki 1898-as egyetemi magántanári kinevezése mellett a Nemzeti Múzeum Régészeti osztályának is segédőre lett, figyelmét ekként az egyiptomi és közel-keleti kronológia problémáiról a régészeti tárgyi emlékek felé fordította. Ezért már 1901-ben, miután a Nemzeti Múzeum Régiségtárának legjelentősebb egyiptomi emlékeit felmérte, felhívásban kért értesítést a további magyarországi aegyptiaca állományról. Felmérése eredményéről 1902. szeptemberében a Hamburgban tartott XIII. Nemzetközi Orientalista Kongresszuson referált, ahol is bejelentette az egyesítés szükségességét, aminél -vélte- szebben aligha lehetne megtartani a Nemzeti Múzeum akkor közelgő százéves ünnepét. Illuzórikus volt, hogy a rendelkezésre álló néhány hónap leforgása alatt terve be is érhessen.
Ugyanakkor bejelentése időzítésével a kitunő kronológus Mahler elérte, hogy egyik ciklushoz kötve egy másik kezdőpontját, az idők végezetéig százévenként együtt lehessen tartani a Nemzeti Múzeum alapításának és az Egyiptomi Gyűjtemény eszméje meghirdetésének kerek évfordulóit. E kettős ünnep jegyében kaptak nagyobb teret a Szépművészeti Múzeum gyűjteményei közül az Egyiptomi Gyűjtemény előtörténetének néhány jellemző szakaszát bemutató tárgyak. Sajnos, Mahler elképzelésének csak az 1934. évi VIII. törvénycikk engedett először zöld utat, amely a Szépművészeti Múzeum falain belül, az Antik Osztályhoz rendelve tette lehetővé az Egyiptomi Gyűjtemény létrejöttét. Talán katalizálta, felgyorsította volna ezen folyamatot, ha az illetékesek ragaszkodnak a felállítani tervezett Szépművészeti Múzeum eredeti gyűjteményi koncepciójához. Ugyanis Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszternek az 1897-es, a leendő Szépművészeti Múzeumról írott előterjesztésében is szerepelt még egy "egyiptomi terem" megépítésének terve, vagyis a képviselni kívánt művészettörténeti korszakok között nélkülözhetetlennek ítélték az ókori Egyiptomét is. Bár a végleges tervváltozatból mindez kimaradt, s 1906-ban a Szépművészeti Múzeum enélkül nyílt meg, mégis jó tudni, hogy a széles látókörű Pulszkyak tanácsait beépítő, megfogadó korai minisztériumi tervek eredetileg is otthont akartak adni a múzeum falain belül az emberi kultúra egyik legragyogóbb korszakának, az óegyiptomi civilizációnak. Nagyrészt Mahler nem szűnő szorgalmazásának köszönhetően 1934-től a Nemzeti, az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum anyagainak átvételével, majd rendezésével kezdetét vehette az Egyiptomi Gyűjtemény megszervezésének munkája. E munkát koronázta meg az első, 1939-ben megnyíló kiállítás, melyet Petrovics főigazgató hathatós támogatásától kísérve, és az Antik osztály akkori vezetője, Oroszlán Zoltán égisze alatt a valódi "oroszlánrészt" vállaló fiatal egyiptológus, Dobrovits Aladár végzett el, s mellette jelentős feladatokat kapott Mahler másik tanítványa, Wessetzky Vilmos. Ők szabhatták meg a gyűjtemény alaparculatát, melyet a II. világháborút követő félévszázad további új vonásokkal gazdagított. Egyrészt szervezetileg az Egyiptomi Gyűjtemény ekkor vált ki az Antik osztályból (1958), másrészt a Múzeum épület átépítési programjai többször adtak az állandó kiállítás megújítására alkalmat, mellyel a rendezők nagyszerűen éltek az újonnan kialakított helyszíneken (pl. 1972. Varga Edith, 1996. Nagy István).

Az Egyiptomi Gyűjtemény főbb műtárgyai
http://www2.szepmuveszeti.hu/mut_egy.htm

Állandó kiállítás
http://www2.szepmuveszeti.hu/kiall_egy.htm

Kiadványok
http://www2.szepmuveszeti.hu/kiadv_egy.htm