Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
Japán költészet
Rácz
István
FÉNYES TELIHOLD
NÉGY
ÉVSZAK NIPPONBAN
HAIKUK ÉS TANKÁK
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
ELŐSZÓ
A
japán líra gyöngyszemei a tankák és haikuk. Apró gyöngyszemek, hiszen a tanka
öt, a haiku meg éppen csak három sorból áll. Más népek költészetében aligha
találunk ilyen szűkszavú, tömör verseket. De a japánok, jól tudjuk, a művészetek
más területén is kedvelik a kis formátumot. Gondoljunk csak a japán tusrajzokra,
hogy a művész pár ecsetvonással milyen tökéletes műalkotást tud létrehozni.
Avagy jussanak eszünkbe a japán kertek: néhány négyzetméternyi területre fantasztikus
tájakat tudnak varázsolni a kertészek, törpe fákkal, kis hegyekkel, folyókkal,
hidakkal.
A tanka és a haiku közeli rokonai egymásnak, és mint látni fogjuk, a haiku valójából
a tankából eredt, annak rövidített formája. Mindkettőnek alapeleme egy pillanatkép
a természetből: pár szóval felidézett táj vagy esemény. A kiindulópont rendszerint
egy látvány, amelyet a tanka első három sora épp hogy felvillant. A japánok
felfogása szerint mindannak, amit szemünkkel vagy fülünkkel érzékelünk, egy
másik, mélyebb, rejtettebb értelme is van. Hiszen a világ - így tanítja ezt
a zen-buddhizmus - csak külső megjelenési formája a mindenséget betöltő Buddha
szellemének. A tanka első három sora, melyeknek szótagszáma rendre: 5=7=5, magát
a látott vagy hallott élményt rögzíti. Ezt az expozíciót a következő két - 7-7
szótagos - sor lezárja, magyarázza. Mondjuk úgy: levonja belőle a bölcseleti
tanulságot.
A tankának ez a felépítése emlékeztet a klasszikus disztichonra, hiszen az első
három sor, ha egyvégtébe írnók, tizenhét szótagjával nagyjából megfelelne a
hexameternek, az utolsó két, 7-7 szótagos sor pedig a pentametert mintázná.
Ez a versforma igen régen, még valamikor az i. sz. 7. évszázadban alakult ki,
és roppant népszerű volt. Utóbb a költők szinte társasjátékszámba menő versenyeket
rendeztek egymással: egyikük leírta az első három sort, majd ezt elküldte költőtársának,
hogy fejezze be, azaz írja meg hozzá a lezáró sorokat. Majd a másik költő küldte
el ezt a két sort egy harmadik barátnak, aki meg új kezdősorokat költött hozzá.
Ez a rengának, láncverselésnek nevezett játék végül oda vezetett, hogy a japánok
rájöttek: okosabb elhagyni a befejező sorokat! Így a vers még tömörebb, még
pregnánsabb lett - és egyben nyitottabbá is vált. Így jött létre a háromsoros
vers, a haiku, melynek költője csupán a bevezető képet villantja fel - a többit
rábízza az olvasóra: egészítse ki ő, értelmezze kedve szerint! Hiszen minden
jelenségnek nemcsak egy, de többféle szimbolikus jelentése is lehet.
A haiku végül is a japán költészet legkedveltebb, legjellemzőbb műfajává vált.
Különösen az 1643-94 között élt Matsuo Basho volt nagy mestere ennek a rövid
formának, s hatása alatt a tankaköltészet átmenetileg háttérbe szorult, helyét
a haiku foglalta el. Basho követői közül Hattori Ramatsu (1654-1707), Yosa Buson
(1716-1783), Kobayashi Issa (1763-1827) és Shiki (1886-1902) voltak a nevezetesebbek.
De ha voltak is név szerint ismert és nagyra becsült haikupoéták, ezt a rövid
s egyszerű versformát szinte mindenki gyakorolta, aki íróecsetet vett a kezébe.
A japán antológiák több millió haikut tartanak számon! Nem volt ez népköltészet
abban a formában, ahogy ezt mi értjük Európában. A mi népdalaink szerzője valaki
ismeretlen, s az általa útnak indított, szájról szájra szálló dalt más énekesek
tovább formálják, csiszolják, átalakítják, megtoldják vagy megrövidítik a közízlés
szerint, s így él a népdal leíratlanul mindaddig, amíg egy tudós gyűjtő le nem
jegyzi. A mi népdalunk tehát egy népi közösség kollektív alkotása.
A japán haikunak mindig egy ismert - néha ugyan névtelenül maradó - egyén a
szerzője; nem szájról szájra szállva, énekelve formálódik, hanem rögtön leírva,
a végleges formáját kapja meg. Az a tény, hogy a japánok több millió haikut
ismernek, mégis azt mutatja: ezekben a kurta versekben egy nép közös szemlélete,
életfelfogása fejeződik ki. Az írástudatlanoknak ebben semmi szerep sem jutott,
de az írástudók, lettek légyen bár tudósok, udvari emberek, lovagok, kereskedők
vagy éppen maga a császár, buzgón rótták a haikukat. Igen, még a császár is,
hiszen például Meiji tennónak, aki 1868-1912 között megújította Japánt, ennek
a nagy császárnak a tollából több mint százezer haiku és tanka maradt ránk.
De Hirohito császár is minden évben megrendezi a nagy költői versenyt, amelyen
bárki részt vehet, hogy a császár által megadott témákra írjon verset.
Ó, hiszen oly egyszerűnek s könnyűnek tetszik haikut írni! Mint ahogy könnyűnek
s egyszerűnek látszik az a tusrajz is, melyet a festő egy negyedív finom japán
papírra vagy egy legyező szélére könnyedén odavet. Valóban "könnyű"
vízben ingó nádszálakat vagy szélben lengő fűcsomót festeni - de nem minden
tusrajzból lesz igazi műalkotás. Ahhoz valami többlet kell - valami nehezen
megnevezhető, titokzatos elem teszi a rajzot élővé, és ad lelket neki. És ha
már tusrajzról esett szó, hadd említsem meg: sok haikuköltő, így például Yosa
Buson, egyszersmind neves festő is volt. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni,
mert a haikut nem elég csak olvasni, azt látni is kell! Azok az öt szótagos
kezdősorok néha majdnemhogy száraz, prózai megállapításként hatnak: "Hull
az első hó" - "Fényes telihold" - "Záporeső zúg" -
"Cseresznyevirág" - ilyen szűkszavú tényközléssel kezdődik nem egy
"háromsoros", és ahhoz, hogy ebből költemény keletkezzék, az olvasó
képzeletére is szükség van. Neki látnia kell azt a cseresznyeágat, hallania
kell az őszi eső egyhangú kopogását a háztetőn. S hogy aztán ezekből a prózai
ténymegállapításokból miképp lesz költemény? Arra nincs recept - azt csak olvasva,
de látó szemmel, halló füllel olvasva tapasztaljuk meg.
Haikut szinte mindenről lehet írni: nemcsak az ábrándos teliholdról, titokzatos
őszi ködökről, csodálatos krizantémumokról, hanem a lámpa körül zajongó szúnyogokról,
a tó partján vartyogó békákról, sőt a hideg téli éjszakán a vizescsöbörbe fulladt
patkányról is.
De azért a haikukkal szemben mégis érvényesült bizonyos tartalmi követelmény.
Nem volt kötelező, de a közízlés megkívánta, hogy a haiku valamelyik évszak
tipikus hangulatát idézze fel, s lehetőleg említse meg a jellemző virágot, madarakat.
Ezért is van az, hogy a legtöbb japán antológia nem szerzők vagy irodalmi korszakok
szerint, hanem a négy évszaknak megfelelő beosztásban csoportosítja a verseket.
Nippon fiai tulajdonképp nem is négy, hanem öt évszakot tartnak számon: ők ugyanis
az újév napját szinte külön évszaknak tekintik. Az óév utolsó napján leszámolnak
a múlttal, kifizetik adósságaikat, elfelejtik keserves csalódásaikat, s az új
esztendőt terhektől, tartozásoktól tisztán kezdik. Kalendáriumukban egyébként
az újév napja nem a mi január elsejénkre esik, hanem február elejére. Ilyenkor
érzik: nemcsak az esztendő örök körforgásában áll be fordulat, hanem minden
ember életében is.
Február, március, április - a három tavaszi hónap. Reggel és este még könnyű
köd leng a táj felett. Nyílik a szilva- és a cseresznyevirág - de néha még hó
hull fehér szirmaikra! Énekelni kezdenek a madarak, főleg a japánok kedvence,
a csalogány, és a tó partján hangosan, fülsiketítően brekegnek a békák.
Nyáron, vagyis májusban, júniusban, júliusban gyakran elviselhetetlen a nyomasztó,
párás hőség. Legyek és szúnyogok teszik keservessé a nappalokat - s épp ezért
az est hűvössége szinte megváltásként hat. Az erdők mélyén a kakukk kiált, de
még jellegzetesebb nyári muzsika a tücskök hangos cirpelése.
Augusztus, szeptember, október a legszebb, legköltőibb évszaknak, az ősznek
a hónapjai. Színét a lehulló lomb, különösen a jávorfa bíbor levelei jelzik.
A véget érni nem akaró, egyhangú őszi esők adják az évszak zenéjét. És igen
sok versben megjelenik a tépett, kopott madárijesztő - az elnyűtt, megviselt
ember szimbóluma.
A hideg téli hetekben a költő, hacsak teheti, visszavonul kellemes, magányos
kamrácskájába. Sőt szokásos volt az is, hogy januárban pár hétre valamelyik
kolostorba rejtőzzék el, s meditáljon az élet mulandóságán. Odakünn minden halott,
mozdulatlan - még a hold is betegesen sápadt az égen. De a frissen esett hó
tisztasága, szépsége szinte felér a cseresznyevirágéval!
Ebben a kötetben én is évszakok szerint válogattam s rendeztem a lefordított
verseket. Ezzel válik antológiám lényegesen mássá, többé, mint kétszáz haiku
és tanka zavaros gyűjteményévé. Ezek a kis háromsoros és ötsoros versek önmagukban
is szépek ugyan, mint ahogy gyönyörűen csillognak azok az apró kövecskék, amelyekből
egy-egy mozaik épül. De egészen más hatást tesznek ránk a kis kristályszemek,
gyöngyök, ékkövek, ha csak ömlesztve láthatjuk őket, mint ha egy rendező kéz
mozaikot formál belőlük. Hiszem, hogy így, ebben az elrendezésben, e verseknek
sikerül olvasóim szeme elé varázsolni Nippon négy évszakát, és megsejtetni velük:
miképpen élik át a japánok a természet örökös körforgását.
Munkámban csak olyan nyersfordítást fogadtam el alapul, ahol tudtam: közvetítőm
maga jól ismeri a japán nyelvet. Ahol lehetett, összehasonlítottam a különböző
fordításokat. Gyakran az eredeti japán szöveget is segítségül hívtam - persze
nem japán írásjelekkel, hanem latin betűs átiratban.
Egyetlenegy példán szeretném bemutatni, hogyan is hangzik a japán haiku. Hallgassuk
meg Kaga no Chiyo (1701-1775) költőnő egyik háromsorosát:
Asagao ni
tsurube torarete
moraimizu.
Az egyes szavak jelentése:
Asagao = egy folyondár neve, melynek égszínkék tölcséres virágai vannak. Szó szerinti jelentése: a hajnal dicsfénye. Nemcsak a maga mivoltában, de nevében is azonos a mi hajnalkánkkal.
tsurube = vízhúzó szerszám, a kút lánca vagy kötele
torarete = megfogni, valamibe belekapaszkodni, rácsimpaszkodni
moraimizu = összetett szó; a mizu főnév vizet jelent, de a moraimizu már ige, s azt fejezi ki: máshonnan (a szomszédtól) hozni vizet
Így hát az egész vers:
Hajnalka kúszott kú-
tunk láncára. Vizet más-
honnan hozok.
A
vers mondanivalója világos. A költőnő vízért megy a kútra, de meghatódva, gyönyörködve
látja, hogy a "hajnal dicsfénye" rátekerődött a kút láncára. Letépje
róla, hogy a láncot mozgásba hozza? Azt már nem! Inkább átmegy a szomszédba,
s onnan hoz vizet.
Milyen szép gyöngyszem ez a kis háromsoros - és mennyire jellemző a japán emberre.
Ez a jelentéktelen esemény is elég ahhoz, hogy vers szülessék belőle.
Hálásan köszönöm kedves ismerősömnek, Y. Natsuharának, hogy finom ecsetjével
leírta nekünk a verset.
Mikor fordításaimat összehasonlítottam német és francia átültetésekkel, úgy találtam: e nyelvekben a főneveket és igéket, vagyis a jelentéshordozó szavakat oly sűrűn veszik körül a kötelező névelők, prepozíciók és segédigék, hogy szinte lehetetlen öt és hét szótagos sorokba bezsúfolni a haiku tömör tartalmát. A japánban nincs névelő, s a szavakat szinte grammatikai kötőanyag nélkül, mozaikszerűen rakják egymás mellé. Erre a feladatra a magyar nyelv is alkalmas. Hogy sikerült-e majdnem prózainak ható, dísztelen, rövid mondatokba belelopnom a japán költészet titokzatos, megfoghatatlan báját? Ennek eldöntését olvasóimra bízom. Annyit talán mégis elértem, hogy e verseket olvasva, bele tudják élni magukat Nippon négy évszakának varázslatos világába.
A
fordító
Helsinki, 1984 őszén
ÚJÉV, TAVASZ
(február, március, április)
Tűnik
az óév.
Kezembe hajtva fejem
nézem a nyomát...
Choji
Aludni
térek.
Hisz csak holnap kezdődik
az új esztendő
Issa
Újév
hajnalán
messzi múltba merül el,
ami tegnap volt!
Ichiku
Újév
reggelén
úgy tetszik, hogy senkinek
semmi gondja nincs!
Shogyoku
Még
az árnyékom,
az is virgonc és vidám:
új év kezdődik!
Issa
Ma
még csak Ma van:
hajtsuk fel hát borunkat
vígan, gondtalan!
Hogy mi bajt hoz a Holnap?
Törődjünk azzal - holnap!
Kotomichi
Múlnak
az évek.
Magányosan múlok ki -
de nem egyedül!
Shiki
Újév
napja van -
de nincs semmi új vágyam
csöndes cellámban.
Naoshi
Lásd,
újév napján
még a varjú is vígan
mossa köpenyét!
Issa
Új
év kezdődik?
Tollam, tintám, papírom
úgy vár, mint tavaly.
Matsuo
Kondul
a harang.
Még az újév napja is
egyszer véget ér.
Hokki
Újév
napján is
fordul egyet a vén föld -
újév napján is!
Wafu
Újév
napja van?
Nekem az is egyre megy,
öreg
vagyok én!
Ryota
Újév
ünnepén
nincsen Rossz és nincsen Jó -
minden él csupán.
Shiki
Megint
újév lett:
ős idők lehelete
száll a fák felett
Onitsura
Ha
evilágon
öröm és kéj jut nekem,
akkor nem bánom:
túlvilágon mi sors vár:
féreg leszek, vagy madár?
Otomo na Tabito
Ha
lenn a völgyben
nem szólna egy kis madár,
senki sem tudná:
fagyban, hóban mégiscsak
megérkezett a tavasz!
Oe No Chiisato
Ez
már a tavasz?
Vagy még visszatért a tél?
Igen: hull a hó -
de hópelyhek fátyolát
cinke füttye vágja át!
Sakawada Mashitoshi
Szántják
a földet -
Távol templom tornyából
halálharang kong.
Buson
Nézd,
a pimasz szél
cibálja a hölgy haját
- hogy dühöng szegény!
Gyodai
Szeretném,
ha majd
tavaszi szél lehetnék,
mely minden ajtón
bezörget, hol gondterhelt
szegény öregek élnek.
Sasaki Nobutsuna
Sötét
hajnalon
harmat hullását hallom -
elmúlt már az éj!
Kogetsu
Északon,
délen,
ameddig a szemem lát,
köd ül a réten.
Lásd: megjött már a tavasz -
csak te nem jössz? Hol maradsz?
Kujo Takeko
Halvány
hajnalfény -
Gyönge fűszálak hegyén
harmatcsöpp himbál.
Onitsura
Olvad
már a hó.
Felhők rejtik a hegyet -
Varjúkárogás!
Gyodai
Tavaszi
eső.
Lágyan jő az alkonyat -
Megint múlt egy nap!
Issa
Sáros
bakancsok
állnak sort a ház előtt -
Ez már a tavasz!
Issa
Még
harangjuk sincs!
Mit csinálnak tavasszal,
ha leszáll az est?
Basho
Buddha
nagy szobra
alszik, szuszog, szendereg
- enyhén süt a nap.
Shiki
Rizsföldön
egy lány,
fülig iszap, nyakig sár -
csak dala tiszta!
Raizan
Virágos
ágon
csalogány szól. Tóparton
vartyog a varangy.
Költő? Béka? - mindenki
maga dalát énekli.
Ismeretlen
Ha
a csalogány
nem dalolna, akkor csak
szürke madárka volna.
Onitsura
A
csalogánynak
hívogató dalára
felbukkant a nap!
Chora
Ködös
hajnalon
messze szálló vadludak
hangját hallgatom.
Szemem könnyek öntik el:
hová, merre szállnak el?
Fujiwara No Toshinari
Vadlúd,
vén gúnár!
Első röptöd idején
hány éves voltál?
Issa
Minden
árpámat
lelegelték a ludak -
elröppentek már!
Yasui
Elszállt
mind a lúd.
Harmatos rét tengerén
halvány hold sétál.
Buson
Lám,
a csalogány!
Még a császár előtt is
ugyanígy dalol!
Issa
Öröm
tölti el
szívem e friss reggelen,
mivel nézhetem:
fenn a fán a verebek
mily vidáman repkednek!
Ryukan
Gyorsan
messzi száll,
gyorsan ismét visszatér
ez a csöpp madár!
Onitsura
Vidám
verebek
cseresznyét csipegetnek
kerti kapunknál.
Elszállnak, visszajönnek -
csak te nem jössz sohasem!
Ismeretlen
Cseresznye
ágán
minden szirom valami
szerelmes szót rejt.
Ezer virág szól hozzád:
ne zárd el a szívedet!
Fujiwara No Hirotsuga
Hajnalka
kúszott
kútunk láncára. Vizet
máshonnan hozok.
Chiyo
Csillagok
képét
sima tónak tükörén
borzolja a szél.
Sora
Cseresznyevirág
hullna rám, takarna be -
könnyű, szép halál!
Etsujin
Felhős
ma az ég.
Napfény helyett világít
egy cseresznyeág!
Kyohaku
Kinyílt
a virág -
aztán: néztük - azután
lehullt - és aztán?
Onitsura
Sok
apró virág!
Nem tudom a nevüket,
mind-mind csudaszép.
Sampu
Nézd
a csalogányt!
Szilvavirág szirmába
törli a lábát!
Issa
A
pacsirtadal
versenyt vív a tavaszi
zúgó viharral!
Yasui
Te
kicsi madár,
egész nap csak énekelsz -
sohasem únsz rá?
Basho
A
pacsirtából
már csak a hangja maradt:
oly magasra szállt!
Fenn a tiszta kék égben
eltűnt nagy fényességében!
Saito Ryu
Százezer
madár
hangos szóval hirdeti:
itt a tavasz már!
Mindenek megújulnak -
egyedül én öregszem.
Ismeretlen
Május
esti nap
aranyfácán farkára
lépett - s lebukott!
Buson
Zeng
a csalogány,
mintha már nem is látná
ketrece rácsát -
Taigi
Fényes
telihold!
És még tőlem kérditek:
mit bámulsz, bolond?
Bakusui
Tavaszi
zápor.
Esernyőm, köpenyem,
locskán fecsegnek.
Buson
Hajnali
ködök -
Mint egy festett álomkép,
ballag egy vén ...
Buson
Köd
ül a réten -
Hallgat a sok kis patak,
közeleg az est.
Buson
Tavaszi
eső -
Napról napra egy kicsit
szebb lesz a világ.
Chiyo-Ni
Égre
nézek én:
milyen úton száll a szél,
azt kutatgatom.
Hallom a szél zúgását,
nem látom a szél útját.
Oshikochi No Mitsune
Tavaszi
szélben
libegteti tollait
egy pávamadár.
Shiki
Míg
virágaim
nagy pompával virítnak,
sok vendégem jő.
Ha már elhullt a virág,
senki ajtót sem nyit rám.
Oshikochi No Mitsune
Pacsirták
dala,
hangos békabrekegés
versenyeznek most!
Shiki
Sima
víztükör.
Béka ugrál a parton -
Megcsendül a tó!
Basho
Záporeső
hull
zúgva a zöld nádasra -
Békabrekegés!
Issa
Oly
szépen dalolsz:
táncolj hozzá egy kicsit,
csöpp békaporonty!
Issa
Cseresznyevirág!
Szép új övet vesznek most
a kicsi gésák!
Buson
"Szilvafa
ágát
lopd el bátran, mit se félj!"
Így biztat a hold.
Issa
Hegy
fölött a hold
ezüst fénnyel világít
még tolvajnak is!
Issa
"Ez
bizony tilos!"
- mondotta, és letörött
egy ágat nekem.
Taigi
Paloták
romján
itt is, ott is kinyílt egy
ibolyavirág!
Shokyu-Ni
Itt
háború dúlt -
kormos romok közt mégis
almafa virult!
Shiki
Lehullott
szirmok
szőnyegét rossz seprűddel
szemétbe szórod!
Buson
Régi
barátom
most ugyan hogy gondol rám?
- bizony nem tudom.
De kertjének illata
úgy köszönt, mint valaha.
Ki No Tsurayuki
De
jó lenne most
részegen heverni itt
violák között!
Basho
Aki
letörte,
annak adja illatát
a cseresznyeág.
Chiyo-Ni
E
virágos ág
minden szirma ezer szót
visz el most hozzád -
szavakat, mit suttognék
néked, ha megengednéd.
Fujiwara No Hirotsuga
A
Hold udvara
tán virágok égbe szállt
párás illata?
Buson
Déli
hőségben
a templom nagyharangján
lepke szendereg.
Buson
Boldog
lepkenép!
Ha majd újraszületek,
bár lepke lennék!
Issa
Felszállt
egy szirom?
Mikor jobban megnéztem:
lepke volt - bizony!
Moritake
Mikor
elnézem,
hogy libeg a pillangó:
sár vagyok - érzem.
Issa
Ha
lepkét fognék
tenyerembe - szürke por
lesz, mit találnék.
Buson
Az
a két lepke
úgy táncol, mintha épp nász-
ünnepet ülne!
Ryoku
Vándorutamon
más társat nem kívánnék,
csak egy pillangót.
Shiki
A
kis szilvafa
kivirult - s én restellem:
haragos voltam.
Rosen
Virág
illatát
bárcsak könnyű ecsettel
visszaadhatnám.
Shoha
Elhalt
a harang.
Elszállt a virágillat -
leszállt az este.
Basho
Míg
a cseresznye
virágzik, azt sóhajtjuk:
"Bár éj ne jönne!"
Őszi ezüst holdfényben:
"Bár soha nap ne kelne!"
Saigyo
Csöndes
tavaszéj -
Vajon akad valaki,
ki vélem virraszt?
Bakusui
Vízililiom
virít - magányos kócsag
sétál a parton.
Shiki
Millió
szirom
lehullt - mély csöndben alszik
Enjoj temploma.
Onitsura
Üde,
hűs a tó!
A hold is elszenderült
hűs hullámain...
Ryusui
Tompa
holdfényben
átlábolt a patakon:
ölében egy lány!
Shiki
Tengerpart
mentén
lábnyomok a fövenyen -
Hosszú volt a nap.
Shiki
Szellő
hirdeti:
közel már a meleg nyár!
Hattyú, vadlúd mind
elszállottak messzire
észak kopár földjére.
Issa
NYÁR
(május, június, július)
Enyhe
nyári éj.
Fellegekből fellegbe
száll a telihold.
Ranko
Szép
virágaim!
Ma este a telihold
nálatok is szebb!
Soin
Rövid
nyári éj -
Kicsi tócsa tükörén
csillog a holdfény.
Buson
A
kis tó vize
sima, fekete tükör.
Csak ott csillámlik
ezüstcsepp, hol egy pisztráng
fickándozik jókedvvel.
Ota Mizuho
Senki
sincs otthon -
Csak a kertben egyedül
ég egy lampion.
Shiki
Villámlobbanás!
Éjnek sötét mélyéből
darurikoltás.
Basho
"Csak
a hőség, a hőség!"
mondotta és csöndesen
zokogott a lány...
Kigin
Lábamnak
porát
nem merem itt lemosni:
tiszta a patak!
Issa
Két
fehér felhő
találkozott - azután
elváltak megint.
Szétfoszlottak, eltűntek -
megint tiszta kék az ég.
Bakusui
Hűs
szellőt árul
a legyezőkészítő -
szörnyű forróság!
Kako
Minden
papírom
szétszórta a forgószél
írópolcomról!
Shiki
Csónak
és a part
feleselnek egymással -
hosszú, forró nap.
Buson
Ha
megöregszel,
hosszú nyári naptól is
szomorú leszel -
Issa
A
híd közepén
senki más: a hold meg én -
Hűvös esti szél.
Kikusha-Ni
Halvány
holdvilág.
Sötét folyó túlpartján
vajh ki álldogál?
Chora
Alszik
a baba.
Anyja ezüst holdfényben
pelenkákat mos -
Issa
Nyomasztó
álom.
Kiégett mezők felett
forró szél rohan -
Onitsura
Májusi
zápor!
Öregember füleli:
súg a csatorna -
Buson
Zápor
kergetett.
Alighogy hazaértem,
nyomban el is állt.
Yuinen
Zuhog
a zápor!
Megáradt a kis patak -
félek: elsodor!
Buson
Ha
forró napon
hirtelen hűs eső hull:
senki sem dohog!
Shokyu-Ni
A
mély vizek mind
hallgatnak, nem zajlanak.
Csak a kis patak
harsog, zajong szilajan -
hisz oly kevés vize van!
Sosei
A
friss lomb még zöld,
sárga és érett vetés,
fehér a folyó.
Buson
Májusi
eső -
Minden száraz, szúrós gyom
kizöldült megint.
Kijo
Zuhog
a zápor -
Házam körül hápogva
kacsák tocsognak.
Kikaku
Záporeső
zúg.
Kis pontyok piros fejét
vízcseppek verik.
Shiki
Futó
záporok!
Kis kertemben lucskosra
ázott virágok -
De már kiderült az ég,
esti fényben csillag ég.
Minamoto Na Yorimasa
Nyári
zápor vág:
pőrén ülve lovamon
hazavágtatok -
Kikaku
Sarum
levettem,
úgy gázolok a vízben.
Hű, de élvezem!
Buson
Poros
út szélén
minden vándor megpihen
ezen a kövön -
Shiki
Hol
az úton át
a göcsörtös öreg fűz
veti árnyékát,
ahol zúg a kis patak,
álltam soká, hallgatag.
Saigyo
Ha
nyári napon
hűs szél lengi át szobám
- mit kívánjak még?
Issa
Hazakocogva
elengedtem a gyeplőt -
Hűs a folyóvíz.
Kikaku
Hűvös
folyóvíz -
Ott a híd, de paripám
vízben gázol át.
Shiki
Elkókadt
gebém
a friss nyári záportól
friss lett és vidám!
Takai
Meztelen
talpam
a híves falnak vetem -
délben így alszom!
Basho
Pőre
koldusnak
ég és föld az öltönye -
szerencsés fickó!
Kikaku
Hűs
az esti szél.
Lámpám lassan kialszik.
Halk vízcsobogás -
Shiki
Társammal,
aki
sokat gondol, ritkán szól,
ülünk hűs estén.
Hyakuchi
Kopár
cellámban
apró szúnyogok hada -
semmi egyebem.
Ismeretlen
Senki
sincs otthon.
Csak a szúnyoghálóban
sír egy kisgyerek.
Shiki
A
kolostorban
déli alvók hortyognak.
- Kakukk szava szól!
Shiki
Ha
nem hallottam
a legelső kakukkszót -
restellem magam.
Senryo
Szól
a kakukk, szól,
röptében is énekel
- csupa szorgalom!
Basho
Nézd,
felkélt a hold!
Szellő leng a rét felett,
két kis kakukk szólt.
Shiki
Hűvös
cellámban
régmúltakra gondolok.
Esti zápor zúg.
Forrón csordul a könnyem:
kakukk hangját hallottam.
Fujiwara No Toshinari
Nézd,
kis kertemet
ezüst holdfény önti el -
jöjj hát, jó kakukk!
Ha van érző szív benned,
jössz, és énekelsz nekem.
Otomo Nofumimochi
HOTOTOGISU!
(csalogány)
Bambuszcserje sűrűjén
holdfény csillan át!
Basho
"Én
menjek hozzád?
Vagy ma te jössz énhozzám?"
Ezen töprengtem.
Nyitva hagytam az ajtóm,
végül - elszenderegtem.
Ismeretlen nő
Hosszú
ez az éj,
mint az aranyfácánok
hosszú farktolla -
Jaj! hát nékem már megint
egyedül kell aludnom?
Hitomaro
Te
jöttél hozzám?
Éjjel én mentem hozzád?
Magam sem tudom.
Álom volt, vagy igaz volt?
Álmomban öleltelek?
Ismeretlen
Semmim
sincs nekem.
Mégis oly boldog vagyok:
hűvös este van!
Issa
Nagy
Buddha-szobor
egykedvűen üldögél
hűvös árnyékban.
Shiki
Gyorsan
felvillan,
gyorsan el is röppen a
szentjánosbogár -
Chine
Szégyellem
magam:
akármennyit éltem én,
szegény maradtam.
Nem nőtt szárnyam sohasem,
sehová sem szállhattam.
Yamanoue O Okura
Elvész
a világ?
Vén szerzetes vagyok én,
alszom egyet rá.
Soseki
A
kék jégmadár
mozdulatlan néz, csak néz -
füzek, néma tó.
Shiki
Ezüstös
pisztráng
úgy játszik, mintha a tó
lelke ő lenne!
Soso
Esti
eső hull.
Most a békák dala is
mélabúsan szól.
Basho
Ne
bántsd a dongót!
Hiszen köszönteni jött
sok szép virágod!
Issa
Vaksötét
az éj.
Csak a kakukk szavában
világít a hold -
Issa
Ím,
én itt vagyok!
De ti hová tűntetek,
ti nagy istenek?
Égi csillag ragyog rám,
csak az visel gondot rám.
Yanagiwara Akiko
Ha
még élhetek,
örülök én annak is.
De ha mennem kell,
azt sem bánom, megnyugszom:
istenre bízom sorsom.
Sasaki
Hirotsuna
(a költő
nagyon beteg volt)
Elcsitult
a szél.
Némán hallgat az erdő.
Hah! Kakukk kiált!
Kikaku
Aludni
mennék -
Kérlek: halkan üsd agyon
mind a legyeket!
Shiki
Egy
komisz legyet
akartam agyoncsapni -
eltört a korsóm!
Issa
Napernyőm
körül
kering a sok pimasz légy -
szörnyű hőség van!
Shiki
Szemtelen
legyek!
Agyoncsapnám őket mind
- de elrebbennek!
Shiki
A
nagy teremben
csak egy törpe emberke
meg egy árva légy!
Issa
Kicsi
a kamrám?
Ugrálj kényed-kedvedre,
vidám bolhanép!
Issa
Borús
nyári éj.
Jaj de lassan múlik el! -
mondják a bolhák.
Issa
Elfogyott
a rizs?
Tégy az üres tálakba
tarka bokrétát!
Basho
Tücskök
zengenek.
Egyik szépen, a másik
csúnyán - ki hogy tud.
Issa
Vakító
holdfény!
Az árnyékos zugokból
tücskök dala zeng.
Buson
Tücsök
muzsikál
üres háznak kapuján.
Alkonyodik már -
Shiki
Tücskök
nagy népe
régóta várt erre a
holdas estére.
Bárcsak soká tartana,
soha meg ne virradna!
Kamo Mabuchi
Ez
a kis béka
egykedvűen tekint fel
a szent Fujira.
Issa
Nézd
a zöld békát!
Milyen vígan hintázik
a bambusz ágán!
Kikaku
Kertem
kapuján
váratlanul besétált
a békakirály!
Issa
Fecskék
cikáznak
alkonyatkor - szívemben
nyugtalan vágyak.
Issa
Fürdővizem
ma
nem tudom kiönteni:
tücskök mindenütt!
Onitsura
Elszállt
a zápor.
Napsütötte fatörzsből
tücsökzene szól.
Shiki
Vidám
zene zeng
vén koldus háza körül:
tücsökcirpelés!
Chiyo-Ni
Tücskök
zengenek.
Csak a szentjánosbogár
hallgat egyedül.
Rokujin
Forró,
néma nap.
Csak a sziklák közül zeng
tücsökcirpelés -
Basho
Aki
üldözi,
annak is világít a
szentjánosbogár.
Oemaru
Kihűlten
fekszik
tenyeremben a bogár -
mégis világít!
Shiki
Sok
pimasz szúnyog
idén is összecsípett -
gratuláljatok!
Issa
"Megmenekültem!"
-
sóhajtottad - hallottam! -
te kis tűzbogár.
Issa
Eltévedt
kislány
sír - de mégis kapkod a
tűzbogár után!
Ryisui
Szentjánosbogár!
Megfogtam - de csak a nagy
semmit markoltam!
Issa
Messzi
földre száll
kis pókkal az ökörnyál -
Szerencsés utat!
Issa
Leszállt
már a nap.
Esti csöndben dalol a
pünkösdi rózsa ...
Shirao
A
fa lombja közt
híves szél leng. Levelén
játszik a napfény.
Hirtelen meglep a vágy:
bár én is fa lehetnék!
Maedayugure
Kivágják
a fát!
Pedig sok kicsi madár
fészket rakott rá!
Issa
Kiégett
mezők.
Csak nagy néha hallani
békavartyogást -
Osayu
Záporesőben
ugyan hova igyekszel?
Csigabiga te!
Issa
Kis
csigabiga!
Kússzál lassan, csendesen
fel a Fujira!
Issa
Felhőszakadás!
Türelmesen guggolnak
kertben a dinnyék.
Sodo
Látja
a tolvaj
őt? vagy mégsem? - a dinnye
csöndben, békén ül.
Issa
Pünkösdi
rózsák.
Ezüstszőrű macska és
aranypillangó -
Buson
Csöndes
nyári éj.
Tiszta tóba hullott egy
gesztenyelevél.
Shokaku
A
legtisztább Jó
tiszta Széppel egyesült:
piros pipacs lett!
Issa
Piros
mákvirág
egykedvűen hullatja
csodás szirmát -
Etsujin
Ahol
a tenger
esti bíborfényben ég,
pompázó fehér
liliom kelyhe nyílott -
fehér vitorlás siklott.
Yosano Hitoshi
"A
peóniánk
ilyen nagy!" - és széttárja
karját a gyerek.
Issa
Sűrű
fű között
- a nevüket sem tudom -
apró virágok.
Shiki
Szélben
száz fűszál
őrzi halott katonák
utolsó álmát.
Basho
ŐSZ
(augusztus, szeptember, október)
Még
a nyári nap
tűzvörös fényben ragyog
- őszről szól a szél.
Basho
Sötétkék
hegyek.
Szőke, száraz füveket
táncoltat a szél.
Bason
Nézem
a holdat.
Szegény árva szívemre
szomorúság száll.
Nemcsak nekem, másnak is
fáj, ha az ősz érkezik.
Oe No Chiisato
Augusztus
végén
már őszi szél borzolja
az érett vetést.
Kyoroku
Tiszta
őszi táj.
Valahonnan halvány füst
száll az ég felé.
Shiki
Ma
este az ég
még világoskék - a hegy
őszi színben áll.
Issa
Zúg
az őszi szél.
Mégis élünk mindketten,
te is meg én is.
Shiki
A
hegyek felől
őszi ködök kúsznak fel
írópolcomra.
Issa
Ősz
van. Este van.
"Meggyújtsam már a lámpát?"
- kérdezi a lány.
Etsujin
Jaj,
elcsüggedek:
őszi szelek tombolnak,
rövidül a nap.
Shiki
A
hegyi patak
haragosan habzik, és
Yuzukiban már
a hegyek büszke ormát
őszi felhők takarják.
Hitomaro
Sűrű
őszi köd.
Hegyek közt és völgyek közt
miféle hang száll?
Kiso
Horgászzsinórom
bánatosan rezeg, ha
fúj az őszi szél.
Buson
Őszi
vihar zúg!
Fenn a mennyben a felhők
meg sem moccannak.
Nogetsu
Vacsoraidő.
Alkonyati napsugár
süt az ajtón át.
Chora
Sűrű
ködön át
küszködve jut el hozzánk
esti harangszó.
Onitsura
Szakadó
eső
függönye takarja el
tavunk túlpartját.
Basho
Bő
harmat esett.
Tűzhelyünk renyhe füstje
száll a rét felett.
Shiki
Mindent,
ami új,
nagyra becsül a világ.
Ámde az embert,
minél inkább öregszik,
annál többre becsülik.
Ismeretlen
A
harmatcsöppek
csöppet sem válogatnak:
bárhol megülnek.
Soin
A
vihar éjjel
épp a madárijesztőt
borította fel!
Kyoroku
Csibész
verebek!
Két madárijesztő közt
vígan repkednek.
Uwaya Sazami
Kalapot
loptam
egy madárijesztőtől.
Most jégeső ver!
Ryoshi
Madárijesztő.
Császár előtt sem veszi
le a kalapját.
Dansui
Ó,
én kopott vén!
Madárijesztőnél is
ijesztőbb vagyok.
Issa
Halavány
a hold.
Minden madárijesztő,
mint a koldus, áll.
Shiki
Varázsos
holdfény.
A vén madárijesztő
ügyet sem vet rá.
Issa
Madárijesztő!
Már akkor is kopott volt,
mikor született -
Nyofu
Csak
most érzem, hogy
nyomorult koldus vagyok,
mikor itt az ősz.
Buson
Magos
mennybolton
nyugodtan, méltósággal
őszi felhő száll -
Bárcsak
egyszer én is ily
nyugalommal szállnék el.
Soma Gyofu
Ezüst
volt a hold.
Pénzről, piszkos üzletről
ma senki sem szólt.
Chiyu
Megjött
a vén ősz.
Messze-messze valahol
lámpa pislákol.
Buson
Sápadt
fény dereng.
Álmos, szürke ködön át
harangszó remeg.
Basho
Jóbarátomat
őszi vándorútjain
elkísérheted:
irigyellek, holdvilág,
ki a magos mennyben jársz.
Saigyo
Most
minden tanyán
mélyen alszik mindenki -
csak a patak zúg.
Buson
Hajnali
ködök.
Az Akasi-öbölben
kis vitorlás száll -
eltűnik vágyakozó
szemem elől örökre.
Ismeretlen
Más
nekünk az ősz.
Nekem más, mert mennem kell,
neked, mert maradsz.
Buson
Mikor
ma éjjel
kedvesemre vártam én,
harmat hullott rám.
Hideg őszi harmattól
bizony bőrig eláztam.
Otsu
Néha
milyen jó
magányosan maradni
őszi estéken.
Buson
Néma
ösvényen
senki sem ballag, csak én.
Őszi alkonyat.
Basho
Lámpát
gyújtanék?
Erőtlenül világít -
őszi este van.
Shiki
Fatörzsnek
dőlve
elnézem az ágak közt
a sok csillagot.
Shiki
Nagy
nyikorgással
csukják a templomkaput
- már leszállt az est.
Shiki
Esteli
ködök.
Múltba tekint a szemem -
régi szép idők!
Issa
Múlik
már az ősz.
A kis csermely jól elbújt
száraz lomb között.
Shirao
Ezerszer
láttam
a szent Fujit - s belátom:
ezer arca van.
Hiszen napfény, felhő, szél -
mind más színre festik őt!
Chiguta Ariketo
Sötét,
néma ősz.
Nem megyek már senkihez,
hozzám sem jön más.
Shokaku
Leszállt
már a nap.
Kicsi tócsák tükörén
csillog némi fény.
Issa
Fényes
telihold.
Mikor hazaballagok,
árnyékom követ.
Sodo
Holdat
nézőknek
sötét felhők néha kis
szünetet adnak.
Basho
Ez
a kisgyerek
kezével a hold után
kapkod - s pityereg.
Issa
Gyönyörű
hold süt.
A templom szent tornácán
gyermekcsapat ült.
Chiyo-Ni
Keletre
nézek:
tűzvörösen kél a nap
a rétek felett.
Megfordulok: nyugaton
sápadtan megy le a hold.
Hitomaro
Csodás
telihold!
Szomszéd úr fuvolája
jaj, hamisan szól. -
Koyu-Ni
Fehér
telihold.
Mint valami vitorlás,
ugyan hova szállsz?
Baikin
Gyönyörű
holdfény!
Ma a rablóvezér is
szép verseket ír.
Buson
Vörösképű
hold!
Mondjátok már, fiaim,
kié ez a hold?
Issa
Csodaszép
a hold!
Mégis a vak citerás
búsan kuporog.
Ranko
Őszi
viharok
tépik, törik a fákat
kertkapum előtt.
De a magas mennybolton
nagy fenséggel jár a hold!
Eusuku Monin
Hűvös
már az ősz.
Lámpám körül szúnyogok
hada nem zsibong.
Buson
Hajnalka
virít!
Még a pimasz szúnyog is
halkítja hangját.
Basho
Míg
benn reggeli
imám mormoltam, ott künn
hajnalka virult!
Kyoroku
Ugyan
mit hagyok
magam után? Tavaszra:
cseresznyeágat,
nyárra: kakukk víg szavát,
őszre: bíbor színpompát!
Ryokan
Szöcske,
jól vigyázz!
Virágaim gyöngyharmatát
nekem le ne rázd!
Issa
Száraz
ágakon
sötét varjak pihennek.
Ősz van. Este van.
Basho
Elveszti
színét,
ha elhervad a virág.
Ha a lány szívét
elhagyja a szerelem,
nem látja azt senki sem.
Ono No Komachi
Őszi
alkonyat.
Varjú száll a táj felett
némán, hallgatag.
Kishu
Élek
egyedül.
Testem: vízbe hullt virág -
gyökértelenül
sodorja a víz árja,
fodros hullám himbálja.
Ono No Komachi
Rád
gondoltam és
elszenderegtem. Nyomban
itt voltál velem!
Ha tudom, csak álmodom,
fel nem ébredtem volna.
Ono No Komachi
Hamar
kivirul,
hamar hervad a virág.
Jaj, én is hamar
kivirultam, hervadtam,
bánatomban fonnyadtam.
Ono No Komachi
Sűrű
ködökben
erre csörtet valaki -
ugyan ki lehet?
Shiki
Hosszú
utamon
senki sem jön utánam -
őszi alkonyat.
Basho
Itt
az ősz! Reggel
elindulván hazulról
- mécsem égett még!
Suretsu
Mikor
lantomat
pengetem, a szívembe
bánat költözik:
mintha halott asszonyom
rejteznék a lantomban!
Ismeretlen
Jávorfalevél.
Égő bíborszínt kapott,
mielőtt lehullt.
Shiko
Száz
aranylevél!
Most kedves kis kertemet
sose söpröm fel.
Kavahigashi Hekigoto
Ősszel
a szúnyog
- már halálra ítélten -
mérgesebben csíp.
Shiki
Lassan
kél a nap.
Az óvár romja körül
kacsák hápognak.
Ky Oroku
Ha
ősz érkezik,
azt a kis szitakötők
pontosan jelzik.
Shirao
Az
őszi esők
elmosták a virágok
gyönyörű színét.
- Én is esőkben áztam,
orcám színét elhagytam.
Ono No Komachi
Egyik
bús estén
kiléptem a kunyhómból,
s szertenéztem én:
esteledett mindenütt,
mindenütt őszi köd ült.
Ryokan
Öreg
borostyán.
Levele halkan zizeg.
Őszi szellő leng.
Kakei
Egy
szót sem szóltak.
Virág, vendég, háziúr
nagy csöndben voltak.
Ryota
Ugyan
mit morogsz?
Némán hull minden levél,
nem panaszkodik.
Issa
Lenn
a faluban
dalolnak és sípolnak,
zajos vásár van.
De fenn a hegy gerincén
nem dudál más, csak a szél.
Ryokan
Őszi
fergeteg
egyszerűen elvitte
a révész rúdját!
Buson
Leszállt
már a hold.
De két kerge táncospár
tovább ropja még!
Basho
Egy
kövér szilva
lepottyant - a zöld békák
mind elhallgattak!
Senryu
A
tüzijáték
felszikrázott, kilobbant -
sötét van, mint volt.
Terada Terahiko
Vége
a táncnak!
Fenyők közt a szél dudál,
tücsök muzsikál!
Sogetsu Ni
Hazatértek
mind.
Nagy tüzijáték után
mély sötét az éj.
Shiki
Házunk
falára
ült a kis szitakötő -
leszállott a nap.
Sekiku
A
szitakötők
tánca és az alkonyat
- az külön világ!
Kigiku
Tücsköm:
jön az ősz.
Akár dalolsz, akár nem,
megjön mindenképp!
Soseki
Még
ha megrúgom,
akkor sem szól! - nyugodtan
messzibbre gurul.
Ily béketűrő követ
inkább simogatni kell!
Takajima Hagorema
Hű
de vidáman
faltam a lopott almát,
aztán - kihánytam!
Shiki
Körtét
hámozok.
Kis késemről mézédes
leve lecsorog.
Shiki
A
szitakötő
nem szállt a virágokra -
fehér kőre ült!
Koyodo
Sárga
krizantém!
Mindig reá gondolok -
ő is gondol rám.
Shoki
Náro
temploma:
kövér Buddha-szobrok és
krizantémillat!
Basho
Krizantémbolond!
Pompázatos virágok
rongyos rabja volt -
Buson
Búcsúzik
az ősz:
tarka leveleket szór
minden utamra.
Otsuyo
A
lakatlan ház
küszöbén kutya alszik -
fűz levele hull.
Shiki
Szép
szerelmesem,
álmomban megjelentél.
Azóta lesem:
meglátlak-é valóban,
vagy megint csak álmomban.
Ono No Komachi
A
tücsökasszony
eltűnt férjét siratja?
- Macskánk ette meg!
Kikaku
Messzi
utazom.
Ti csak párosodjatok,
tücskök, bogarak!
Issa
Szúnyogzümmögést,
ostobák fecsegését
másképp hallgatjuk.
Wafu
Pfú!
kalmárlelkek!
Orchidea árán is
ökölre mennek!
Shiki
Indul
már az ősz.
Sok hosszú, száraz fűszál
búcsút int neki.
Issa
Előbb
elseprem,
később - már nem seprem el
a sok levelet.
Taigi
"Haiku-verset
írt,
hamvas szilvát szeretett."
Fejfámra ezt vésd!
Shiki
TÉL
(november, december, január)
Esteli
ködök.
Jaj de messze múlt immár
mindaz - ami múlt!
Kito
Száraz
kórókon
száradó harisnyákra
süt a téli nap.
Shiki
Ahol
ösvényem
elérte a nagy utat,
ott megálltam én.
Fúj a szél? - hát hadd fújjon!
Zápor zuhog? - zuhogjon!
Ikkyu Sojun
Lehulló
levél
száll lehullt levelekre -
esik az eső.
Gyodai
Fiúk,
nézzétek,
hogy pattog a jégeső!
Jertek, fussunk ki!
Basho
A
szilaj vihar
úgy kergeti a havat,
hogy földre se hull!
Kyorai
Zordon,
rideg tél:
egy színt kapott a világ,
egy hangot a szél.
Basho
Szörnyű
hideg éj!
Halk evezőcsobbanás.
Sír valaki, sír -
Basho
Zúzmarás
berek.
Valahonnan visszhang száll -
visszhangzik a múlt.
Issa
Bősz
téli vihar
vadul tépi a fákat.
Szinte rettegek:
nehogy a holdsarlót is
lesöpörje az égről.
Kagawa Kageki
Mind
a hét tenger
egy családnak gyermeke:
testvér mind a hét!
Haragos vad hullámok
mért harcolnak egymással?
Meiji Tenno
Hosszú-hosszú
éj.
Zajgó hullám zúgja el,
ami bennem fáj.
Gochiku
Messze-messze
vagy.
Nem virágzik énnekem
cseresznyevirág,
bíbor levél sem vidít,
amíg messze-messze vagy.
Yanagiwara Yashuko
Hideg
hónál is
fagyosabban süt a hold
ősz koponyámra.
Joso
Útszéli
rabló
óvott: ne menjek tovább:
szörnyű vihar jön.
Buson
Halld,
kakas kiált -
Téli zápor verdesi
istállónk falát.
Basho
Dobol
az eső.
Bús jelenné lesz megint
minden, ami múlt.
Buson
Ugyan
ki virraszt?
Amott ég egy lámpa még -
Zúg a zivatar.
Ryoka
Zúzmara
fedi
kertem száraz avarját.
Bárcsak jönnél már
halk léptekkel, s kérdenéd:
"Látod a teliholdat?"
Saigyo
Mikor
keleten
vörösen kél fel a nap,
reád gondolok.
Gondolj te is énreám,
mikor lenyugszik a hold.
Fujiwara No Michitoski
Sem
hold, sem a nap
nem figyelmeztet engem,
mert minden órán,
akár süt nap, akár nem,
én sohasem feledlek!
Fujiwara No Kinzane
Hiába
tombol
dühösen a téli szél:
nincs már falevél!
Soseki
A
kegyetlen fagy
még a harang szavát is
béklyóba verte!
Buson
Hideg
holdfényben
egyedül botorkálok -
Döng a hídpalló!
Taigi
Kocsma
gőzéből
ittas lárma gomolyog -
Halvány, hideg hold.
Shiki
Bőgnek
a barmok
bűzös istálló mélyén -
Jaj! hideg a hold!
Shiki
A
kis faluból
csak a kutyavonítás
száll a hold felé.
Házak, kertek jó vastag
hóbundában alszanak.
Ozawa Eoan
Első
hó esett!
Reggel imádkozni is
elfelejtettem!
Rijwan
A
kis hógolyó
egyre nőtt és nőtt és nőtt -
végül órjás lett!
Oemaru
Hosszú,
kínos éj.
Papírablakom előtt
egy árny suhant el.
Shiki
Hull
az első hó!
Most ugyan ki maradna
a szűk szobában?
Mikoku
Ma
éjfél után,
míg aludtak a tyúkok,
vastag hó esett.
Kien
Lengő
gyertyaláng
jelzi: sötét éjszakán
hull és hull a hó.
Ryoka
Nincs
a fa ágán
sem levélke, sem virág.
Bárcsak a friss hó
egy napig vagy két napig
megülne az ágakon.
Go Toba Tenno
Kis
hegyi falu.
Vastag hóbunda alatt
patakvíz csobog.
Shiki
Fehér
zúzmarán
csipkerózsa bogyója
piroslik árván.
Shiki
Jaj,
mit tegyek majd,
ha megjön a kedvesem?
Ma kell jönnie!
Félek: összetapossa
kis kertem tiszta havát.
Izumi Shikibu
Hideg
télidőn
fehér szirmok hullanak
magas mennyégből.
Talán a tavasz most fenn,
felhők felett tanyázik?
Fukayabu
Kedves
vén kutya!
érj ki szűk ösvényemről:
térdig ér a hó!
Issa
Kurta
az egyik,
hosszú a másik jégcsap.
Miért van ez így?
Onitsura
Ha
tudtam volna,
kínos öregség jön, és
kopog kapumon.
Bizony bezárom ajtóm!
"Nincsen itthon a gazda!"
Ismeretlen
Hideg,
tiszta nap.
Kályhámban a bikkfatűz
vidáman pattog!
Issa
Vizesvödrömbe
belepottyant egy patkány.
Hideg volt az éj.
Taigi
Vándor
emberek
hangját hallom az éjben.
Szörnyű hideg van!
Yaha
Vizeskorsómat
szétpattintotta a fagy:
felébredtem rá.
Basho
Templom
a hegyen.
Jéggé fagyott kék tintám
tintatartómban!
Buson
Buddha
szobrának
orrlikából jégcsap nőtt!
Szánjad meg szegényt -
Issa
Mú
és mú és mú
Sűrű ködből bömbölve
lép ki egy tehén.
Issa
Nézd
azt a kacsát!
Csőrét begyére hajtva
alszik - és úszik!
Ginko
Komor
éjszakán
hamvába holt a parázs.
Valaki kopog.
Kyoroku
Téli
remete
vagyok, s kérdek egyet s mást
vén Buddhától is!
Shiki
Befagyott
a tó.
Hova térjen aludni
a fehér sirály?
Basho
Tízezer
évig
él a tengeri csiga,
mégse tesz semmit!
Shiki
Késő
téli légy!
Mint a pimasz emberek,
túl sokáig élsz -
Mikaku
Remete
vagyok.
Nem csinálok semmi jót,
semmi rosszat se.
Issa
A
sok kisgyerek,
kikkel együtt játszottam,
mind nagy úrrá lett.
Nekem nincs, csak virágom,
feleségem, hű párom.
Ishikawa Takuboku
Pohár
bor mellett
vidám kedvvel nézem én,
hogy hull künn a hó.
Künn a vihar vándora
vajon milyen kedvvel van?
Toyosu Munetake
Az
a hó, amit
együtt láttunk hullani,
idén is hull majd?
Basho
Ott
a tó jegén
hó hull két kiskacsára.
Öreg este van.
Shiki
Rejtett
kis falu.
Otthon van itt a nyomor.
Zordon itt a tél -
Issa
Alkonyati
pír.
Egyik fáról másikra
öt denevér száll.
Kikaku
Nézd,
a holdsarló
reszketve összegörbült:
oly hideg az éj!
Issa
Havas
pusztákon
egyedül bolyong a hold:
egy barátja sincs -
Roseki
Harapós
a fagy.
Lámpám körül egyetlen
legyecske sem száll.
Shiki
Cseresznyevirág,
kakukkszó és hold és hó -
- ennyi volt az év.
Sampu
Néha
egy lélek,
néha egy száraz levél
hull a semmibe.
Issa
Bronz
szenelőmben
régen kihűlt a parázs.
Kihűlök én is.
Issa
Semmit
sem látni:
sem eget, sem földeket.
Hull és hull a hó -
Hashin
Ki
tegnap voltam,
más az, mint aki vagyok
e mai napon.
Két énem közül vajon
igazán ki vagyok én?
Sasaki Nobotsuna
Minden
hófehér!
Most a borzas varjú is
jaj de csudaszép!
Basho
Hajdan,
te vén hegy,
láttad jó apámat is:
hozzád térek én.
Issa
"Akar
Ön hosszan
élni vagy sem?" - orvosom
kérdi zordonan.
Sokáig gondolkoztam,
végül - egy szót sem szóltam.
Isogikawa Takuboku
Tovatűnt
az év -
Zarándok-bocskoromban
eltűnök én is.
Basho
Hazaballagok
éjféltájt - s havazni kezd!
Búcsúzik az év!
Ihara
Úgy
van, ahogy van.
Belátom ezt magam is
minden év végén.
Issa
