Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
PERZSA
NÉPDALOK
Demény
Ottó fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
1
Te szellő, vidd e zsebkendőt, repüljön.
Az én kedves szerelmemhez kerüljön!
Szavad szóljon: Szerelmed szól, köszöntet!
Mióta él, hozzád vágyik e földön.
2
A hold fénylik, szakadt felhők lebegnek,
Kupák mélyén a borgyöngyök pezsegnek.
Ad-é isten új éltet tán cserébe?
Becsüljétek barátságát szivemnek!
3
Jaj, isten, jaj! A bánatból kijutott!
Csacsim sántít, nejem csúf, adós vagyok.
Jaj, isten, jaj! Az asszonyt elvehetnéd,
A többivel magam is boldogúlok.
4
Furán van ám az embernek szokása:
Mikor gondol távol-atyjafiára?
Akit távol tud, azt véli halottnak
- s mikor gondol a föld halott fiára?
5
Te lány, koldus-apád lánya! Mi dolog,
Szemed ragyog, mint a kerti nárciszok?
Mi dolgod van apámmal, hogy koldus ő?
Szemem nárcisz? Istenem ilyet adott!
6
Ma éjjel csak csillagokat számolok.
Ne keress fel ma éjjel! Beteg vagyok!
A párnámhoz ne jöjj, kedves, megölnek.
Ma éjjel mind reád szaglász, acsarog.
7
Milyen jó, hogy ha bár vár rá - eléri,
Ki nem fárad csüggedetlen remélni.
Nagyobb öröm nem is lehet e földön:
A jó percet szerelmünkkel megérni.
8
Üzent Ahmed - Dastesztánban tavasz van!
A rét véres, folyik vérem patakban.
Tudassátok nagyanyámmal a rossz hírt:
Ezer ellen viaskodom magamban.
9
Piros rózsám, miért lettél te sárga?
Talán mert ősz szele fúj a határba?
Eredj, ősz, és ne is jőjjél te vissza!
A rózsámat ne fesd többé halványra!
10
Susogtam: Sahrbanú! - suttogta: Lelkem!
Susogtam: Csókot adj! - Tessék, szerelmem!
Susogtam: Hol tudod lelkem, te drága?
Mosolygott s huncutul felelt: E nyelven.
11
Im elváltunk, apám házát elhagytam.
A távolban idegenek közt laktam.
De nem jó ám velük lennem - kezdetben
Szerettek s lám - hamar magam maradtam.
12
Ha mészből jő - a forrásból ne igyál!
Ne végy kedvest, akit vágy húz más után!
Ha száz évig teszed mellé fejedet
- A másikhoz előbb-utóbb eltalál.
13
E távol föld nem hasonlít hazámhoz,
A bánatom senki búja-bajához.
Tejét, cukrát a távol föld kinálja:
Nem ér föl az otthoni kolduláshoz.
14
Az özvegy, lám, akárhonnan vehetnéd,
Belédmar mint a skorpió, szur és tép.
Tyukot hozhatsz, keresd kedvét akárhogy,
Halott férjét elédhelyezi mindég.
15
Az út elvált, elágazott. Nekem jaj!
Az én társam im elhagyott. Nekem jaj!
Megúnt engem, el is váltunk, messze jár.
A távolban meg is szokott. Nekem jaj!
